évértékelés

Legszívesebben én is írnék magamnak ilyen évértékelés-félét, csak előbb még meg kell írnom éjféli határidővel egy ötoldalas beadandót, amely tükrözi az aktuális politikai nézeteimet.
Ó igen, ennél jobban semmi sem jellemzi az elmúlt évemet.

Félig hibbant, félig mániákus és nem kevésbé nagyravágyó tervem, hogy mielőtt bármiféle linuxot telepítenék a gépemre, még utoljára rajzolok egy igazán dögöset a fotóblogomra, és majd a többiek is lássák, hogy hogyan készül, miközben az ő gépükön már növekszik az a csík a Setup Linux felirat alatt (ha van ilyen).
De legelőszöris meg kéne még írnom holnap 23.59-ig a rohadt politológia beadandót "véleményem a politikáról" címmel. Van egy halovány sejtésem, hogy nemnagyon kéne majd elküldeni, amit írni fogok.
A fizikám meg kimagasló eredménnyel zárult, nem kevesebb, mint öt(!) órán keresztül étlen-szomjan*, ámbátor végtelenül hősiesen kűzdöttem erőm szerint a legnemesbekért, 3 és fél pontért a 10-ből. Harminc emberből egynek adta meg a megváltást jelentő öt pontot, de még őt is visszaküldte egyszer, hogy írja le rendesen a feladatot, és utána adja vissza be. Nekem nem volt ekkora mázlim, viszont tátotta a száját, hogy honnan tudtam a kondenzátorokról és a Coulomb-törvényről mindent, amikor nincs is benne a füzetembe, és ott se voltam órán. Én meg vigyorogva mondtam, hogy bizony, ez a Herman áldása**. Volt, aki három napig tanult egyvégtében, és fél pontot kapott. Én egy napot tanulgatttam, és három ponttal többet kaptam. büszke vagyok. De azért mehetek mégegyszer.
Én megyek majd legelőre, tehenet a legelőre!

* du. négyig összesen egy fél zsömlét ettem és két deci kólát ittam, hogy ne legyen olyan hangos a gyomorkorgásom vizsga közbe'
** közben persze arra gondoltam, hogy egy nagy francot a ME az alma mater, ahogy a nagy selmecbányisták gondolják. A Herman az alma mater, és kész. Hermanos tudással egy fél évet húztam ki tanulás nélkül az egyetemen. Ez azért nem semmi.

Hát szóval most az van, hogy most nagyon el vagyok havazva, ami azért baj, mert jobban örülnék, ha inkább a város lenne elhavazva helyettem. De most összesűrűsödtek a dolgok, egymást követik az utolsó pillanatban leadott beadandók, és holnap ugye még fizikavizsga. Na arra egész nap tanultam, és ha még egy képletet meg kéne tanulnom, akkor felrobbanna a fejem, érzem is már, hogy feszül. Remélem azért a 10ből öt kérdésre így is tudok majd válaszolni. De elcsesztem, mert holnap még előtte a matek intézethez is át kell szaladni, hogy az indexemet elkérjem, mert az még ottvan, tehát a holnapi nap ilyen Egyetemi Death Run lesz.
A hétvégén leteszteltem Filipet (az mp3-lejátszóm, Philips), kicsit más, meg kell szokni, de úgy tűnik jól el leszek vele, és talán még akár a régi jó Trekstoromhoz is felérhet ha jól viselkedik.
Közben én meg minden héten fontolóra veszem, hogy abba kéne hagynom az egyetemet, mert egy csomó híres ember mind abbahagyta, és utána lettek híresek*. Olyan jó lenne egész nap csak rajzolgatni a Wacomomon (ami még meg sem jött), és lehet, hogy még a végén azzal futnék be. De ez az anyagmérnök pálya nagyon nem fekszik nekem, pedig mennyire hittem benne. Még nem adtam fel, hátha egyszer majd beindul, és akkor sirály lesz. Addig meg valahogy csak átszenvedem ezt az időszakot. Erről jut szembe, jövő évi terveim közé tartozik, hogy ha sikerülnek a vizsgáim, akkor a következő szorgalmi időszakban szúrópróbaszerűen meg fogom látogatni az ismerőseimet a messzi egyetemeken.
Ajj, nem akarok holnap fizikából írni. Most inkább megnézek egy csillagkaput, hátha lenyugszom.

* De az is igaz, hogy sokan a haláluk után lettek híresek. Hmm...

Szerencsére naptár és óra nélkül is tutkóra meg lehet mondani, mikor köszöntött be a szilveszter, mert ekkortájt gyanús mértékben felszaporodnak* a nyálas Ákos-számok a rádijóban. Illetve nem -ok, hanem csak az az egy, amitől már herótom van.

* Úgy értem exponenciális mértékben.

midnight

Írtam az előbb egy bejegyzést arról, hogy miért vagyok képtelen egy barátnőt két hétnél tovább megtartani, és arról, hogy miként viszonyulok a valláshoz. Aztán eldöntöttem, hogy ez a kettő mostantól tabutéma lesz nálam, és ki is töröltem ahogy kell. Vannak dolgok, melyeknek nem a blogban a helyük. Az meg, hogy a szerelem beköszöntével a biztonságérzetem mindenestől elszáll, legyen az én bajom.
Öt óra múlva már kelnem kéne felfelé, úgyhogy bravó hülyegyerek, pont ez a legmegfelelőbb pillanat széjjelcincálni az életem problémáit. Most Melindára gondolok, hogy milyen jól lehetne erről beszélgetni velle, de hát nincs itt, nem is lesz, és én is csak magamra számíthatok, ha valamit meg kell oldani. Hú de mennyire örülnék ha most ittl teremne hirtelen*. Ennek nem a blogban lenne a helye. Vészhelyzet van, most döbbentem rá az életem kilátástalanságára.

* Ajajajajajaj. Koppányka! Ahhoz előbb ötösre kéne írni a dolgozatait!

Most egy ideig (= holnap) nem fogok tudni írni, mert menni kell Pestre. Megrendezésre kerül ugyanis a tradicionális nagycsaládi karácsonyi buli. Ezt most csak azért írtam le, mert íráskényszerem támadt, úgy éreztem, valamit írnom kéne már ebbe a blogba, de hát egész nap nem történt semmi, végig döglöttem a gép előtt, új albumokat hallgattam (ezúttal a Hybrid 2006-os albumát), Csillagkaput néztem, meg leellenőriztem, hogy fut-e a Wall-E, amit Lucának szánok, de belefeledkeztem. Meg nem is tudom mit csináltam még ma, de gyorsan eltelt ez a nap is. De úgy alapjában véve semmi nem történt, nem is tudom, hogy vagyok képes kibírni ezt az ingerszegény környezetet.
Ma sokat olvastam a könyvből, amiben a vallásos érzelmet epilepsziás utóhatásnak mutatja be a szerző, és sokat sikerült megtudnom a pszichológia gyökereiről és a temporolimbikus rendszer és a halántéklebeny kapcsolatáról. Azt is megtanultam, hogy mi közük ehhez a híres vallási személyeknek. Érdekes, olyan hitelesen írja le, hogy még én is elhiszem, hogy a jelenések és csodák mind csak egy epilepsziás nagyroham sorozatos, nagy intenzitású neuronkisüléseinek eredménye.
Hát ennyit a mai napról. Addigis nézegessétek a fotóblogomat.

Igazándiból két dolog miatt szeretem a karácsonyt:
- Egy teljes napig annyi kókuszos szaloncukrot tömhetek magamba, amennyit még nem szégyellek.
- Nem egy teljes napig, hanem három teljes napig. Utána meg a maradékot, ha marad.

nagy karácsony

Most írhatnék a karácsonyról, mint a szeretet ünnepéről, hogy már az is ajándék a szívemnek, hogy mindenki szereti egymást és együtt van, de nem erről van szó. Mert ugye mindenki tudja és sokan tagadják, de a karácsony az ajándékokról szól. Hogy miket kapunk. Úgyhogy nem leszek mulya, nem maradok ki a jóból, leírom, hogy mit kaptam:

- Megkaptam a PcWorld legújabb számát, a teljes tegnap estémet azzal töltöttem. Ebben az újságban a végén a ToppTippek és a Vírusok Varázslatos Világa rovet a kedvencem, állati sokat lehet tanulni belőle, és sokkal érdekesebb, mint a fizika, amiből egy hét múlva vizsgázom.
- Kaptam még egy könyvet arról, hogy a híres vallási személyek (Jeanne d'Arc, Pál apostol, satöbbi) tulajdonképpen súlyos halántéklebeny-epilepsziában szenvedtek, és ez váltotta ki a tüneteiket, tegnap kezdtem, alig 10 oldalt olvastam, de eddig ez is érdekes.
- Megkaptam az MP3-lejátszómat, erről asszem már volt szó.
- Kaptam egy "óvoda"-nevű térbeli logikai játékot, és mivel nem volt hozzá használati útmutató, gondolom az a játék, hogy szét kell szedni és ugyanúgy újra összerakni. Nem nagy szám, 8 háromszög és 11 pálca van benne, és kívülről úgy néz ki, mint két, ellentétesen egymásba tolt tetraéder. Szétszedtem és összeraktam, és stabilan néz ki, de mégse úgy, mint eredetileg, úgyhogy az lesz most a mai napi projekt*.
- Zoknik, melegítőnadrágok.
- Egy thermo-hiper-szuper-polár-100%poliészter-ultrakönnyű narancssárga plédet, hogy ne fázzak éjszakánként.
- 5000 Ft. értékű Alexandra könyvutlaványt (ez nem soká' fogja bírni ;)
- Tesómmal közösen egy Exoforce-transzformer-LEGOt**, ezt több mint egy órámba tellett összerakni, de végül sikerült és működik. Hiába, mégiscsak a fél életemet töltöttem eddig a LEGO mellett. Meg azonkívül kaptunk így a három fiú közösen Aloe Verát, lesz kit gondozni, és egy rakás csokit is kaptunk még. Más most nem jut eszembe.

* Attól félek, hogy azért Óvoda, mert ezt már az óvodások is ki tudják rakni.
** A tévhittel ellentétben a LEGO nem is dedósoknak való, én például nagyon szoktam neki örülni. Az a kedvenc játékom. Ez nem fér a fejembe. Tesóimnak is azt vettem, és nagyon oda voltak, egész este azt rakosgatták, még ma reggel is. Ha az ember már túl van a 18-on, akkor már nem legózhat, ez egy társadalmi szabály?

kis karácsony

Idén is van karácsony.
Bár ez nekem olyan, mint egy megalapozatlan ideológiai feltevés.
Hideg és hó nélkül hogy higgyem el, hogy karácsony van?

a matek

Na ma volt ugye a matekvizsgám. Történt, hogy reggel hatkor akartam felkelni, mondván, hogy így lesz elég időm elkészülni, és nyugisan meg tudom majd keresni az elveszett XII-s előadót, amiről legendák keringtek, mert sokan elindultak már megkeresni, de kevesen tértek vissza és ők is meg voltak őrülve. Determinánsokról és inverz egységmátrixokról zagyváltak, és sajnos főbe kellett őket lőni, mert veszélyesnek bizonyultak a társadalomra így bomlott elmével. Na jó, ez az utóbbi nem teljesen igaz, nem lőtték le őket, még mindig köztünk élnek és bújkálnak.
Igen ám, de ekkor még nem tudtam, hogy képes vagyok álmomban kinyomni a csörgőórám, mert amikor reggel hétkor felkeltem, láttam, hogy ki van nyomva. Pedig én felhúztam, az hétszentség. De reggelre lenyomódott. Na most vagy a mumus* szórakozik felem, aki az ágyam alatt lakik, vagy valahogy megtanultam álmomban lenyomni, és valljuk be, erre nem az első egyetemi vizsgám reggelén a legjobb rádöbbenni. Végülis sokkal rosszabb lett, mint számítottam rá, a végére én is megőrültem, az eredményhirdetésre már ott se maradtam, és egy gyászos közepest sikerült szereznem a fele analízis, fele mátrix-vektor-komplex számítás félévből.
Úgyhogy most Csillagkapu van vakulásig. Szó szerint.

* azóta amúgy van rendes ágyam ami egy hét használat után le is szakadt, ahogy kell, anyaghiba miatt. Ezért leszek anyagmérnök, hogy kiszűrjem az anyaghibákat. Teszteléses módszerrel, szúrópróbaszerűen. Mint az ágyamat. Ééérteed...

late

Bocs, hogy már napok óta nem írtam, de most a fotóblogomra feküdtem rá.
Örülök, hogy valakik hétszer úgy gondolták, hogy az én blogom a kedvencük.
És holnap matekvizsgázom*.
És kéne egy Wacom, hogy lazábban tudjak rajzolgatni.

* Az egész félév anyagát összezsúfoltam három papírnyi helyre, de nemnagyon aggódom, mert egyrészt minden tudásom ottvan a papírokon, másrészt a háromból két papírom négyes lett és ötös, a harmadik papír anyagát meg még tavaly keményen megtanultam hála Katinéninek. A matek megy eddig a legjobban, mert arra még tanulni se kell, persze inkább lerajzoltam Zságer Balázst a fotóblogomba, mert az jobb szórakozás, és holnap reggel háromnegyed órát még arra kell majd áldoznom, hogy valahogy rámtaláljon a XII-s előadó. Nem lesz gáz.
Nem lesz gáz.

december

Úgy tűnik december a szerelem hónapja, ilyenkor mindenki szerelmes, a hó jobban közvetíti a szerelmet, vagy nem tudom, ilyenkor megszépülnek a lányok, a fiúk magabiztosabbá és romantikusabbá válnak, ilyenkor mindenki nyugodt és boldog, ahogy látod, hogy kedvesed orrára hópihe esik, látod, ahogy mosolyog, és ekkor körülöttetek már elkezdődött a tavasz, ahogy leveszed a kesztyűt, hogy megmelegítsd a kezét és ahogy kézen fogva, szavak nélkül járkáltok céltalanul a hóesésben, csak úgy egymás kedvéért, és ahogy a vállát simogatva nézitek az utcai lámpák fényében, hogyan hullanak alá a hópelyhek, sóhajtotok, és abban a sóhajban ott van minden kimondhatatlan érzés, a hála, hogy vagytok egymásnak, és a csend, a hóesés csendje.
Mindenhol ott van a szerelem, a súrlódó nappali fehérségben, a hidegben, ami nem is olyan hideg ha Ő is ott van, a kövéren szálló hópelyhek alakjában, a csendes délutáni havazás hangjában. Ilyenkor mindenki szerelmes. Én nem. Nem is tudom már, milyen érzés. És nem is akarom újra megtudni. Soha nem sétáltam szerelmesen hóesésben, és nem is fogok. Ennyi.

Na azért.

A meteorológia. Gondolkoztam, leírjam-e a véleményem. Nem lesz-e túl tömör, esetleg túl velős. Márpedig nekem mindenről megvan a véleményem, mégha kissé nyersen is fogalmazom meg néha. Rövid gondolkozás után végül megtaláltam a kifejezést, mellyel tökéletesen lefedhetem érzéseimet:

Havazás, egy f_szt!

Mellesleg már csak 1 nap van hátra a kedvenc-blog-szavazásból. Hurry up!

javaslat

Be kéne tiltani a 11 óra utáni postolást, közveszélyokozás alapos gyanúja miatt.

Meg vagyok bolondulva. Az előbb írtam egy teljesen értelmetlen bejegyzést, és majdnem postoltam is, de annyi lelkierőm maradt, hogy a Backspace gombbal megmentsem magam*. Mire megírtam, el is felejtettem, hogy miről akart szólni, és visszaolvasva rájöttem, mekkora baromság az egész. De tényleg, annyira elvont, érzelmes, semmitmondó és lényegtelen bejegyzést írtam, hogy utálnátok, ha olvastátok volna. Tanítani kéne az ilyen zagyvaságokat, ritkán sikerül ekkora hülyeséget összehoznom, mint abban az egy bejegyzésben.
Még jó, hogy ez került a helyére, higgyétek el, még ez is jobb.

* És a világot magamtól.

Nincs valakinek MMC memóriakártyája, ami már nem kell neki? Sürgős.

válasz a levélre

Már a jó öreg Einstein bácsi óta tudjuk, hogy a világegyetem téridejének kontinuitását nem illik csak úgy a szőnyeg alá söpörni, sőt, büntetendő dolog, mert szingularitások keletkezhetnek és elpusztulhat az ismert és ismeretlen univerzum. Épp ezért hogy most (ismét) megmentsem a világot és vele együtt a pusztulás szélére sodródott fajunkat, közlöm azt a levelet, amit most, alig pár órája kaptam, válaszul a bő egy hónapja küldött felháborodott hangvételű levelemre*. Íme hát:
Az MVK nem áll a mai fejlett modern technika csúcsán, szeretnek mindent a maguk konzervatív módján intézni (mint azt nyilván mindenki tudja). A levélben amit kaptam, nem volt semmi szöveg, csak egy k01267v.doc nevű fájl. Talán senki nem fog leszidni ha elmondom, hogy először meg se mertem nyitni. Feladónak csak annyi volt írva, hogy "Ügyfélszolgálati Iroda", így először fogalmam sem volt, hogy ki a jó fene lehet ez és mit akarhat. Végül bátor voltam, megnyitottam a szöveget (ami ennyi erővel a neve alapján akár egy boot-vírus scriptje is lehetett volna), és ez állt benne:

Tisztelt (ez a nevem, csak kitöröltem**)!

Először is engedje meg, hogy elnézését kérjük késedelmes válaszunkért és köszönjük eddigi megértő türelmét.

E-mailben érkezett észrevételére az alábbi tájékoztatást adjuk.

Sajnáljuk, és elnézését kérjük, hogy utazását ilyen kellemetlenségek zavarták meg. Az érintett jármű műszaki állapotának felülvizsgálata érdekében, megtettük a szükséges intézkedést a műszaki szakszolgálat felé, ahol remélhetőleg már megtörtént a jármű szervizelése.

Még egyszer elnézést kérünk az Önt ért kellemetlenségek miatt, és további problémamentes utazást kívánunk.

Tisztelettel:

Dr. B. Attila közönségszolgálati irodavezető

M-né P. Magdolna irodavezető-helyettes

Hogy ezt mi a jó kumpiért nem tudták volna normálisan leírni egy ímélben, az megfejthetetlen talány (és Einstein óta azt is tudjuk, hogy nem tanácsos abajgatni azt, amit nem tudunk), és mint olyan, nem is pazarlok rá több szót. Első reakcióm az volt, hogy örültem mint koppány a farkának***, hogy nem egy vírust küldtek (bár az MVKtól az is kitelt volna). De így most már egálban vagyunk. Bár nincs sok választásom.

* Naív módon nem is hittem, hogy valaha válaszolni fognak, főleg nem akkor, amikor épp meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal.
** Régi hagyomány a blogomban, hogy ritkán írom le a nevem teljes valójában. Aki figyel órán, úgyis össze tudja rakni.
*** :)

Az előbb felporszívóztam a szobámat. Mindenhol. Jobb ha nem tudjátok, mikre derült fény.

Ezenkívül egy másfél méter átmérőjű kézzel festett papírmasé földgömb folgalta el és hajtotta uralma alá a nappalit. Én alkottam rajta az Atlanti-óceánt, Afrikát és Dél-Amerikát. Az Antarktisz technikai okokból nincs rajta.

Ezenkívül a pillanatragasztóból cianoakrilát csöppent a kezemre és nem mostam le azonnal bő szappanos forró vízzel, úgyhogy ez lesz az utolsó bejegyzésem. Már kezdek szédülni.

kütyük

Tudjátok, régen mennyire ragaszkodtam egyes kütyüimhez. A Trekstoromról ódákat és bejegyzéseket zengtem (ő is zengett nekem jó zenéket. De még milyen jókat...), ezt a blogot is az ő halálának tiszteletére kezdtem el írni. Őt már sajnos semmi nem pótolhatja, de tegnap anyával megvettük az új MP3-lejátszómat, karácsonytól nem a gagyi CreAtive-ot fogom használni, ami kettétörik a kezemben és magától bekapcsol és lemerül, hanem Philipset (jó, mondjuk azért se vagyok annyira oda), de úgy választottuk ki, hogy három fontos igényemnek megfeleljen.

- Vezetékkel kapcsolódjon a géphez, ne közvetlen USBvel. Ha közvetlen, akkor valszeg kupakos, és ha sokat huzigálom a kupakot, kilazul, és dührohamot kapok, ha a buszon elő akarom venni a zsebemből, és csak a kupakja marad a kezemben, és én dühömben nekiesek a buszsofőrnek, nekivezetem a buszt a szalagkorlátnak, a 29-es lezúg a Magas-Csermőkéről, bele a kis útmenti vityillókba, felrobban és mindenki szörnyethal és menthetetlenül szénné ég.
- Legyen külső billentyűzár. Rettentőmód idegesített a CreAtiveon, (amin nem volt külső billentyűzár,) hogy beleraktam a fullra feltöltött aksit, aztán virultam, hogy hú de frankóm fogok majd zenét hallgatni este hétkor hazafelé botorkálva a sötét, nyirkos buszon, és mikor elővettem volna, akkor vettem észre, hogy magától bekapcsolt, mert megnyomódott a táskámban, és egész nap ment, és annyira lemerült, hogy egy hangot nem tud kinyögni. Ilyenkor nem dühös voltam, hanem inkább szomorú. Egy ilyen fontos funkcióra nem figyelnek oda a CreAtivenél azok a "KreAtív" dolgozók. Az már más kérdés, hogy alig lehet látni valamit a kijelzőjén, hogy fél év után letört az akkumulátorfedél, és hogy ezt is húzogatni kell az USB miatt.
- Ne legyen színes kijelzője, mert az zavar. Mást nem, de engem olyan dolgok is zavarnak néha (gyakran) (nagyon gyakran), amik másokat nem*. A színes kijelző ilyen. Ha MP3-lejátszó, legyen monokróm kijelzője, és kész.

Naszóval. Ezt csak azért írtam le, mert rájöttem, hogy már nem annyira bensőséges a viszonyom a technikai cuccaimmal, kivéve a laptopot, mert azzal tartom a kapcsolatot a külvilággal és a saját emlékeimmel. Amihez ragasszkodom még, az a fejhallgatóm, ami most is itt van a fejemen, és még Dénessel vettük az Intersparba', és azóta is jól szuperál. Viszont ma érkezett meg a 9210i-m, és az első kérdésem az volt magamhoz, hogy "tényleg kellett ez nekem?". A válasz valószínűleg nem. De most már ittvan, nemtudom visszacsinálni, se adásvételi, se CD, csak adatkábel és töltő, és nem is annyira szép, mint képzeltem, valószínűleg nem is ért volna ennyi pénzt, de ilyenkor, válság idején tudom megmutatni a felesleges kiadásaimmal, hogy sznob vagyok**. Szülinapomra vettem egy hónappal ezelőtt, csak kicsit késve érkezett.
De azért majd megpróbálok vele összebarátkozni, az unalmas kémiaórákon majd ki fog derülni, hogy mit tud a kicsike játékok és e-bookok terén.

Egyre jobban kéne valamit kezdeni már a Linuxxal, mert a Windowsom kezd megbolondulni (még jó, hogy csak most, biztos érzi már a közelgő véget), eltűnt a tálcáról a telepémérő, és nem bírom visszacsalogatni, és a sávszélességem feltűnő váltakozása, a wlan önhatalmú ki-be kapcsolgatása és a videovezérlő váratlan helyzetekben történő rendszeres összeomlása mind-mind egy közelgő, végzetes katasztrófa előjeleinek tűnnek. Úgyhogy alkut kötöttem az Xp-mmel, eladtam az ördögnek (Kapuk Béla(?)*** bácsinak) a lelkem: Ha a következő két hét során semmi galibát nem csinál, talán nem cserélem le linuxra****.

* Mellesleg ez az AS (Asperger-szindróma, ezentúl mostmár mindig csak AS) egyik tünete, mily meglepő.
** Nem reklámnak, nem is felvágásnak (na jó, annak), de ma írt nekem a HÖK, hogy 8 lepedő karácsonyi ajándékot kapok a számlámra.
*** Bill Gates akar lenni.
**** Úgyse fog neki sikerülni, képtelen lesz két hétig jól működni.

1KLT pályaművek

Itt a két győztes mű:

Nekem az első jobban tetszik, de be kell vallanom, hogy mind a kettő zseniális (azért mégiscsak egy Dali alkotta, ha nem is Salvador). Azért látszik, kinek volt több ideje és kinek nem lépett ki kétpercenként a Photoshopja.
UI: Ki nem tudja, hogy hol lakom, ill. igényel-e valaki majd házhozszállítást?

1KLT

Bizonyám barátocskáim, idén is megrendezésre kerül az immáron millenniumi első alkalomhoz érkezett 1KLT, az Első Komlósi Linux Tábor. Én szervezem, még nem tudom, hol lesz (vagy nálam vagy Leventééknél, vagy bárkinél aki hajlandó elvállalni), és az időpontja pont szilveszterre datálható. Kétnapos rendezvényről lesz szó, kajáról és piáról mindenki magának gondoskodjon, mert a vendéglátók csak minimális mennyiséggel és minőséggel szolgálhatnak. Jelenleg négy résztvevő jelentkezett (Én, Levente és a két Bálint), de mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel vagy érdemben hasznos tanácsokkal tud szolgálni vagy neadj'isten részt tud venni az alábbi, fergetegesen izgalmas programokban:

- Linux telepítése és konfigurálása az opcionálisan magunkal hozott terminálra
- Közben fakultatíve UNIX-alapú operációs rendszerek mélyreható vizsgálata és az alapvető linux-parancsok elsajátítása
- Fekete Pákó és Kiszel Tünde közönségbevonós duett éneklése részlet a József és a színes szélesvásznú álomkabát c. musicalből címmel

Érdekesen hangzik, nyami. A fő program tehát Linux-telepítés és -használat lesz, már amennyire két nap alatt sikerül megtanulni. Én tuti az openSUSE 11.0-t fogom feltelepíteni, de lehet választani, viszek még egy 7.10-es magyar Ubuntut is. Talán mondanom se kell, de a legjobb az lenne, ha mindenki ugyanazt a disztribúciót használná, és akkor nem lenne kavar. De hajlandó vagyok kompromisszumra ilyen téren.
Mindenki hozzon magával opcionálisan választott terminált (gyk. laptopot), adaptert, meleg ruhát és hideg élelmet (vagy fordítva :)
Na jó, Pákóék most nem lesznek itt, mert Tündi azt mondta, fáj a feje a sok napkitöréstől mostanában, majd jövőre. Hát szeretettel várjuk.
Tehát nekem szóljon, akinek nyűge van vagy csak simán eljönne megnézni, mit össze tudunk szenvedni négyen két linuxxal. Ömm... ennyi.

kérdés

Hétvégéken este miért nem ír senki blogot rajtam kívül?

openSUSE Live

Ma egész nap a leendő linuxommal foglalkoztam. Utánaolvasgattam, és rájöttem, hogy szükségem lesz valami kézzel fogható, manuálisan olvasható könyvre, hogy megtanuljam a parancsokat. Leszedtem az openSUSE Live-verzióját is, ami teljesértékű oprendszer, csak annyi, hogy nem kell telepíteni, hanem CD-ről fut. Csak azért hogy kipróbáljam hogy milyen, anélkül, hogy le kéne tarolnom és újrapartícionálnom a winyómat. Nem sok sikerrel jártam, negyedórába tellett, hogy át tudtam állítani a hátteret, és amikor a sémát is át akartam, lefagyott az egész. A hiba abból adódott, hogy ugye CD-ről futott a cuccos, és nem győzte olvasni az adatot, és ezért volt lassú. Tetszetősen néz ki, a bootképernyője és úgy az egész kinézete fényévekkel jobb annál, mint amit a MS valaha is képes lesz megalkotni*. Kérdés viszont, hogy milyen programokat tudok majd rajta futtatni**, és kompatibilitásilag hogy fog összeférni egy PC-vel, milyen formátumokat tud/nem tud majd kezelni.
Egyelőre még nem mertem az említett Live-verzión kívül mást is kipróbálni (azzal se jutottam sokra, de majd holnap nekiülök mégegyszer).
Azt tervezem, hogy lementem az összes fontos cuccomat, megtanulom a legalapvetőbb parancsokat, aztán egy szép napon a Windóz helyére felnyomom a SUSÉt, oszt' indulhat a haddelhadd. Egy nyugisnak induló reggel fogom ezt elintézni, és egy nap alatt megpróbálom a lehető legtöbb dolgot beállítani majd rajta, legelőször majd a netet, mert az összes segítség az esetleges buktatókra mind ott van a fórumokban, sehol máshol. Ha a netet nem sikerül beállítani, elvesztem. Még szerencse, hogy ezen kívül még négy működő számítógép lesz itt mentőövnek. És meglássátok, eljő majd az idő, amikor úgy fogom kezdeni a postot, hogy "Ezt a bejegyzést Linuxról írom..."
Ha valakinek van Linux-guru ismerőse, akkor szóljon, és nagyobb biztonságban érezném magam.

* még olyan vista aerohoz hasonlító áttetsző ablakkeret is van, csak sokkal kevesebb memóriát emészt és királyabbul is néz ki
** az van, hogy az összes fontos Win-es alkalmazásnak van Linuxos megfelelője, csak más a neve, és azokat meg kell tanulni, hogy mi micsoda és mire jó

linux, Dosszié, csillagkapu, egyetem

Nevezhetjük pillanatnyi elmezavarnak is, de tény, hogy hetek óta érlelődik bennem a gondolat: át kéne térni valami másra a Windowsról. A MacOS fizetős és amcsi*, Unix nekem nem kell, mer minek, DOSsal az ember fia napokon belül elhalálozik, OS/2-vel és Amigával úgyszintén, végső esetnek tehát ott van a Linux. Lökést adott most nekem, hogy szülinapomra megkaptam az openSUSE 11-es verzióját magyar nyelven**, így valamit kéne vele kezdeni. Viszont még frissen élnek bennem a keserű tapasztalatok, amiket az Ubuntu okozott anno, mikor a noteszgépet kaptam és más nem volt hozzá úgy hirtelen.
De. Egyrészt azt olvastam, hogy azért nem tudtam használni az Ubuntut, mert meg kell tanulni hozzá Linuxul, másrészt azt is olvastam, hogy az openSUSE a lehető legjobb Linux-tanulás szempontjából. Rengeteg előnye van a windowsal szemben, ingyenes, nincsenek rá vírusok, a firefox az alap böngészője, sokmindent tud amit a riválisai nem, hátránya meg csak annyi, hogy meg kell tanulni használni. Egy röpke néhány hetes tanulási, olvasgatási, ismerkedési periódus után tehát fel fogom kötni a gatyát, és gyarapítani fogom a Linux-használók népes táborát. Hangsúlyozom: nem azért, mert a windowst utálom, hanem mert a Linux menőbb, és én is menő akarok lenni, és mert a neten a linux-guruk váltig állítják, hogy ez lesz a kedvencem, csak tanuljam meg használni. Hát most vizsgaidőszakban rágyúrok egy kicsit és áttérek Linuxra. Bizony ám.
Na jó, igazából abban reménykedem, hogy annyira nem lesz nehéz. Én nem akarok három hónap múltával is csak try-and-error módon linuxxal bajlódni.

Továbbá ma kitaláltam még egy új dizájnt a blogomnak, már csak meg kell rajzolni, és ma megtaláltam "A Dosszié"-mat, ami végig ott figyelt a könyvespolcon, de egész idáig nem akaródzott belekukkantanom. Az emlékeimet őrzöm benne. Mindenféle érdekes iratot. Eredményes magánnyomozásom bizonyítékát, hogy nem a Nyilas, hanem a Kígyótartó csillagjegyében születtem, egyszerűsített jegyzeteket lézerekről, atombombákról, mesterséges féregjáratokról, találtam két tervrajzot a Nemzetközi Esővízelvezető Hálózatról, amit Leventével terveztünk már réges-rég Ciprus nyugati partjai köré, Örömmel értesítjük, hogy felvették a Hermanba-papírt, kivágott újságcikkeket űrtechnikai mérföldkövekről, műholdakról, felrobbanó űrsiklókról és intim pillanataikban lefotózott szingularitásokról, ősrégi általam rajzolt képregényeket, és sok egyéb dolgot, amik felkavarták az állóvizet emlékeim tengerében.

Továbbá teljesen rá vagyok kattanva a csillagkapura. Kíváncsiságból megnéztem a filmet, aztán a sorozat első néhány részét, aztán a többit, és az utóbbi két hétben két évadot a hátam mögött tudhatok. Az a gond, hogy ez összesen 15 gigát foglal el az 50 gigás partíciómról, így több részt nem tudok letölteni, mert 700 mega szabad hely van még, ami ugyan egy rész letöltéséhez elég, de ahhoz már nem, hogy ki is csomagoljam. Úgyhogy erre rászívtam. Az 50 gigából amúgy 45-öt filmek tesznek ki, úgyhogy karira jó sok DVDt fogok kérni a jézuskától. Vagy egy külső HDD-t.

Ami meg a sulit illeti, hát a tesiből beírták az aláírást, viszont ábrisból meg elutasították***, úgyhogy majd gyakolatijegypótló vizsga keretei között fogom megpróbálni túlszárnyalni önmagam. Az elkövetkező egy hétben nem akarok az egyetemre még csak gondolni sem, pfuj. De muszáj lesz visszamenni, mert két rajzot le kell még adnom, és az Szent Yndeksem még szűz, összesen egy aláírás virít benne.
Hát ezt történt ma.

* ez mind nem is lenne baj, ha nem kizárólag Apple-gép alatt lenne hajlandó megmozdulni
** ugye milyen szép ajándék? :) ezt hívják költségkímélő megoldásnak
*** hát ez úgy volt, hogy egy kérdésre kellett volna felelnem: hogy kell egyenest pontba transzformálni. És ennél a résznél maradtam néma, mert tudtam, hogy kell, de nem tudtam szaxavakkal elmagyarázni. Amúgy jellemző, hogy a könnyű dolgok nem mennek. Gömböket és gúlákat probléma nélkül metszegetek bármi mással, de fogalmam sincs, hogy pl. egy négyzetet hogy kell transzformálni.

Az ábrist kivégeztem, úgy ahogy amaz ősi jóslat jövendölé vala, az lángszín kámzsámban. A második és harmadik feladat viszonylag egyszerű volt, de az első feladat, az nem adta. Nagyon nem adta. Szívember az remény foglalá el helyét, hogy talán meglesz a kettes.
De még hátravan ma egy kémia sztöchiometria-számítás háromtól, úgyhogy nem esszük olyan forrón a búzacsírát. És holnap lesz még plusz egy ábris, csak a poén kedvéért. Ha túlélem a mai nap hátralévő részét, lesz még ma bejegyzés. Ha meg nem lesz bejegyzés, legalább tudjátok, hogy ott vesztem az harc mezején.

Azt hiszem, fél év elteltével én is, és az összes csoporttársam is lelkileg megérett, hogy a narancssárga kapucnis pulcsimban lásson engem a holnap reggeli ábris-apokalipszisben.

Aes a férfiú, ki lángszín kámzsát visel, büszkén vezeté népét egy feljebbvaló lét felé, mutatván körzőjüknek s vonalhúzó háromszögüknek ösvényt az felhőszín papíron, s midőn megvívák az harcot, lészen nékik scryptum adva vala ama nemes kódexbe, minek neve Yndex, s amaz az nagy kegyes oktató kezétől származtatva, ki az tudás csíráját elveté elméjükben, s ettőlfogva térben ábrázolni geometryát tudának, s mely scryptummal kezükben lészen az lehetőség, hogy tudásukról számot adhatának ez esztendő utolsó havának második felében.*

Ez bukó lesz, érzem.

* Ahh, miért is nem mentem bölcsésznek?
(-Mert akkor nem keresnék egy kanyit sem.)

Három hete várok a nokiámra, reggelente nyolckor kelek, és du. kettőig nem hallgatok zenét, hogy halljam, ha megjön a postásautó. És minden nap szidtam a postásokat, ha nem hozták meg, de biztosra vettem, hogy másnap megjön. Sosem jött meg, mindig vártam, és mindig csalódnom kellett, de ott volt a remény, hogy majd másnap.
Aztán ma hívott a pali, hogy most küldi.

legális mentáldopping

Ma akkor jöttem rá, hogy mi hiányzott eddig az életemből, amikor megláttam, hogy a suli bejáratánál sportszeletet osztogatnak, és adnak hozzá NCIS-es visszazárható nejlonszatyrot.

játék

Újabb agymenés, de annyival jobb, hogy nem derül ki belőle semmi személyes:

Szabályok:
*Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
*Lapozz az 56. oldalra
*Keresd meg az 5. Mondatot
*Írd ki a blogra
*Másold hozzá ezeket a szabályokat
*Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád

"A kétdimenziós kvázikristályt az ún. Penrose-csempékkel lehet kirakni (lásd 2.27. ábra)."
Dr. Bárczy Pál: Anyagszerkezettan I, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2007.

Tanulságos. De egy oldalt csaltam ;)

egy hét után az első

No hát ennyi lett volna, le is telt az egy hét blogszünet. Íme az elmúlt hét visszatartott bejegyzései:

- Két év után végre megint prímszám-éves vagyok. Legközelebb csak 4 év múlva lesz ilyen.

- Találtam egy 200-ast az utcán. Az jutott rögtön eszembe, hogy mit kéne reagálnom rá. Nincs nagy tapasztalatom a témában, nem tudtam, hogy most vágjak meglepődött képet, vagy hogy mit szóljak hozzá, de eszembejutott, hogy a filmekben ha valaki pénzt talál, akkor legelőször szétnéz, aztán megvizsgálja a pénzt, megint szétnéz, aztán ha nincs ott senki, látványosan megvonja a vállát és zsebrevágja. Ezért ha valaki ott ücsörögne a bokor tövében, és várná, hogy mit reagálok, biztosan ezt várná el. Ezért felvettem a pénzt, a látszat kedvéért körülnéztem, sehol senki, el is raktam hát. Végülis ennyivel megúsztam. Vagy tetszett a reakcióm a bokor tövében ücsörgőnek, vagy nem is volt ott senki.

- A Fekete Hajú Lány. Kedden a 8.25-össel mentem, a buszon volt, amikor leszállt, követtem, és valószínűleg gépész, és rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira szép, csak jól áll rajta a dzseki. Viszont az tényleg jól áll rajta.

- Az az ábra, hogy a végén még az a nyomorult tesi fogja meghúzni a félévemet. Ez nem balszerencse, ez inkább egy jó szaftos adag pancserság a részemről. Hogy pont a tenisszel van baj. Tanárúr asszonta, hogy meg fog buktatni. De nekem akkor se akaródzik teniszezni menni, ezer jobb dolgom van. Miért nem mondta nyáron, akkor mentem volna...

- Kaptam dezodort szülinapomra (mindig kapok...), anyáék meg vannak róla győződve, hogy annak koppány-illata van. Szerintem meg nem is. Szerintem inkább kékeszöld illata van. Én pedig nem vagyok kékeszöld, csak szeretnék az lenni.

- És végül egy szomorú hír: Nekem egy kis esőn kívül az égvilágon semmit sem hozott a Mikulás. Biztos annyira rossz voltam, hogy még virgácsot sem érdemlek. De nem, az a baj, hogy a szüleim mindketten a közszférában dolgoznak, és alig kapnak fizetést, már most, hónap első hetében nincs pénz a kártyájukon, az összes vagyonunk anya dugipénze, kábé 5000 forintra rúg. Igazából azért harcolnak, hogy ne rúgják ki őket, mert akkor a három gyerekük éhenhal. Még a Mikulás se jön ilyen körülmények között szívesen. De tudjuk, hogy járt itt, mert apának hozott epekövet.
Idén maradt el nálunk először a Mikulás pénzhiány miatt. Én meg most nem akarom itt szidni a kormányt, mert már ahhoz sincs kedvem. Ha nem vállalna apa maszekban munkát, már nem itt lennénk. Csak én az ilyesmit általában nem szoktam leírni, mert az ilyesmikkel nem szívesen dicsekszik az ember. De ha már egy ünnepet se lehet rendesen megtartani, mert nem telik rá, azt azért megjegyzi magának az ember, de az is igaz, hogy ha a helyzet nem változik, akkor nem is ez volt az utolsó alkalom. Csak annyit még, hogy én legközelebb a másik oldalra fogok szavazni, ahogy eddig is tettem. Ennyi szöveg elég is erről.

Holnap meg meglátjuk, du. 5-ig képes leszek-e megtanulni egy egész féléves anyagot Bevezetésből.
Nekem van mikulássapkám, tiszta pamutból, mindenféle díszítés nélkül, szépen néz ki, csak annyi baj van vele, hogy lassan már kicsi a fejemre, úgyhogy ezúton felajánlom jótékony célra Minnek, ha elfogadja.

kényszerpihenő

Az előbb meg akartam nézni, hogy tavaly ilyenkor, a szülinapom alkalmából vajh' miféle érdekes dolgot írhattam, és elkeseredve kellett tudomásul vennem, hogy bizony ez a két hetes intervallum kimaradt az életemből, mert dacból éppen akkor hagytam abba a blogírást. Meg is lehet nézni, mint egy állatkerti látványosságot. "Tessék csak, tessék, nézzék, hölgyeim és uraim, itt legel egy igazi zebra, akár egy afrikai szavannán, amott egy nílusi krokodil lesi következő áldozatát, itt pedig éppen a K blog tart egy kis szünetet".

Azt nézem, milyen hülye voltam, hogy nov. 24-én írtam az utolsó bejegyzést, és itt, ebben a blogban meg már dec. 9-én írtam az elsőt, pedig abban a két hétben történt minden érdekes dolog abban az évben.
Bízom benne, hogy idén sem lesz másképp, és hogy megemlékezzek a "nagy blogszünetről", mostantól minden év dec 1-7-ig, azaz a dec. 1-ével kezdődő héten nem írok bejegyzést, minden évben egy hétre szimbolikusan megfagy a blogom a kinti (és a benti, szellemi) hidegtől. Így érdekesebb lesz az egész, ez amolyan egyperces néma felállás, amit a régi én temetése alkalmából kell tartani. De ne aggódjatok, attól még gyűjteni fogom az élettapasztalatot, a temérdek leírnivalót és a szülinapi ajándékokat, és egy hét múlva minden szennyest kiteregetek, ami ezen a héten történni fog majd.
Noshátakkor adios, viszlát egy hét múlva, lesz is mit írnom.

UI: Ki is raktam egy visszaszámlálót, hogy emlékeztessen minket a jeles eseményre. Előrelátó voltam, és már a következő, 2009-es ünnepre állítottam be.
És kommenteket természetesen ez idő alatt is szívesen fogadok, pláne happybörszdéj-üzeneteket.

Az előbb a városban engem meg az öcsémet megállított egy néni, pontosabban utánunk szólt, és könnyes szemmel elmondta, hogy a kisfia súlyos vesebeteg, a gyógyszerre pénz kéne neki, egy csomót már összegyűjtött, meg is tudja mutatni, és idejött az ügyvéd úrhoz a sarokra, csak nem tudta, hogy az ügyvéd úr Esztergomba ment. Fogalmam se volt, hol lakik ott ügyvéd, de megkérdeztem, pontosan mennyi pénzről lenne szó. Mondta, hogy 370-ről, és ha adok neki, akkor hétfő reggel nyolctól fél kilencig ott fog ülni azon a padon, és 800-at fog visszaadni nekem. Odaadtam a félig megivott forrócsokimat az öcsémnek, hogy fogja meg, elővettem a pénztárcám, és lassan kotorászni kezdtem benne. Közben kis apróságok jutottak eszembe: ott lógott a kezében a cigi. Cigire van pénze, de a gyereke vesegyógyszerére nincs? Meg ha az ügyvéd úrhoz jött, a titkára/titkárnője nem ad 370 forintot egy gyógyszerre, hogy az utcán kelljen kórincsálnia? Meg ha most rögtön kell neki a pénz, mihez kezdene vele? Gyógyszertárak már nemnagyon vanna nyitva, és vesegyógyszereket se lehet csak úgy vény nélkül kapni.
Elmondta, hogy nagyon szégyelli, és még soha nem csinált ilyesmit. Adtam végül neki száz forintot. Ha igazat mondott, biztos lesznek még mások is, akik legalább ennyit adnak, és hamar összegyűlik a pénz. Ha meg nem mondott igazat, csak piára kell neki - hát akkor a profi színjátéka legkevesebb száz forintot megért nekem.
Végül háromszor megköszönte. Ügyes volt, ez az üzlet bejött neki.

De jobban csinálta, (és jobban is járt) mint két éve ugyanott az a kifestett, feketébe bújt acélbetétes bakancsos rocker csaj, aki nevetve bevallotta, hogy boroskólára kell neki a pénz.
És most nem merem kirakni a "szánalmas" címkét.

megkapjátok

Na jó. Az érdekel, hogy érzem magam? Hát akkor elmondom.
Úgy érzem magam, mint egy félig üres 16 Mb-os MMC memóriakártya, amire ugyan feltették a legalapvetőbb rendszerszoftvereket, amik a szerkezet működéséhez szükségesek, de néhány kiegészítő Java-alkalmazást lefelejtettek róla, mint például az érzelmek, a szerelem és a kommunikációs készség. De nem baj, így akkor ugye több hely marad más alkalmazásoknak, mint például az objektivitás 2.0, és így a rendszerszoftver működéséhez is több hely áll rendelkezésre, így olyan gondolatok is eszembejutnak, amik másnak nem.
Megmondom én, mi az én nagy bajom. Az a bajom, hogy nem tudom elképzelni magam férjként, szeretőként, szerelmesként, de még alapvető, fiú-fiú barátként sem. Egyszerűen csak nem tudom, hogy azt hogy kell. De egyátalán nem. Mint amikor valamki csak filmben lát egy megrendezett utcai verekedést, de nem tudja, hogy valójában milyen egy igazi verekedés. Nekem ez a rész, a "szívből jövő érzelmek" lemaradt a memóriakártyámról. Ja, és ne jöjjön senki azzal a baromsággal, hogy "hallgass a szívedre, abban van a válasz", meg ilyenek. Mert nekem a szívemben csak egy szinusz-csomó van, ami többé-kevésbé periodikusan impulzusokat küld a szívizmokba, más nincs ott, főleg nem válasz.
Csak idő kérdése, és meg fog hasadni a személyiségem. Biztos vagyok benne.

Senki nem is kíváncsi, hogy mi történt a 8.25-ösön?

karácsony fíling

Tudom, hogy nem szoktam youtube videókat felrakni ide, mert nem játssza le, kitörlik, letiltják, elvesztik, és a színvonalat sem kevésbé rombolja, de a tél gyorsan közeleg, ma is 20 centi hó esett, meg is bénult a város, ráadásul fontosnak tartom jelezni, hogy én is tudok ám így zongorázni ;)

dilemma

Bűntudatom van, mert rendeltem egy Nokia 9210-est 20 ezer forintért. A kártyámon most 117 ezer forint van. Okom van rá? :S
Szülinapi ajándéknak szántam magamnak. Igazán ne haragudjatok érte.
Igazából most azon gondolkozom, hogy tényleg herdálom a pénzt, és nem szabad rám bízni semennyit, mert elköltöm mindenféle hülyeségre, vagy a kelleténél kicsit sóherebbre nevelődtem?
Valaki mondja már meg. Megérte?

ömlengés

Szerintem jól sikerült. Mármint a többiekéhez képest. Remélem, hogy legalább a kettes meglesz. De ezt csak akkor fogom tudni, ha holnap kézhez kapom az anyagszerkezettanomat, mert abból fog kiderülni, mennyire szemét avagy nem szemét módon osztályoznak nálunk. Az is kiderült, hogy mégsem a gonosz manó hanem tanár úr csempészte oda a puffer oldatokról szóló diákat, mert a dogában is benne volt. Rácsesztem.
Ma végre esett a hó és végre láttam is. Egy szál pulcsiban kiszaladtam a főépület elé, és csendben néztem, ahogy esnek lefelé a pelyhek, ott álltam kábé öt percig.

Múlt pénteken Pestre mentem apával, mert GPS-vevőt akart venni, és megkért, hogy menjek vele. Eddig is volt már nekünk GPS-vevőnk, ilyen kis kézi változat monokróm kijelzővel, az egyik első GPS tulajdonosok voltunk még annak idején, amikor bejött a teknika a fejlett nyugatról. De most már úgy néz ki, hogy a munkájához is kell egy, nem csak úgy hobbiból. Szóval elmentünk megvenni. Pesten behatoltunk a geodéziai központba, azon belül is a Sokkia részlegbe, mert ott vannak a legtutibb geodéziai cuccok. Végül röpke három és fél száz ezer forintért sikerült hozzájutnia egy használt darabhoz, újonnan milliókba került volna. Kábé akkora, mint egy mobiltelefonos doboz, henger alakú, van rajta húsz LED és egy gomb, aminek négy funkciója van attól függően, hogy mennyi ideig nyomjuk. És ne feledkezzünk meg a soros csatlakozóról, amivel intim kapcsolatot tud létesíteni a számítógéppel. Professzionális szerkezet, órákba telik, amíg sikerül meghatároznia a saját pozícióját. A titkárnőtől kaptam egy csomag promóciós pez cukrot, amit rögvest be is vágtam, és egy csodaszép Sokkia golyóstollat, amit már most, hétfőn sikeresen el is hagytam a könyvtárban. Igazából ezért született ez a bejegyzés. Egy perces néma csenddel adózzunk emlékének.

Mivel kezdek kifogyni a témákból, kommentekben írjátok meg, melyik legyen az a téma, amit eddig kínosan kerültem, de mégis szeretnétek, hogy írjak róla valamit, hogy mit gondolok.
Például olyasmit, hogy szerintem Kitty tök jó csaj, csak kár, hogy barátja van már, meg hogy hogy állok a vallással, meg ilyesmiket. Nem akarok ötleteket adni, értelemszerűen ezeket már nem lehet kérdezni :P
Ja és ne feledjük, hogy holnap kedd, tehát el kell érnem a 8.25-ös buszt.
Valaki fogadhatna velem, hogy el fogok felejteni holnap bemenni a kémia jegyzőkönyvemért.

vasárnap

Eredetileg nem akartam bejegyzést írni, de hát olyan szépen néz ki ez a blog, úgy hívogatja az "új bejegyzés" link a kurzoromat. Akkor most már elmesélem, mi történt ma.
A mai nap alapvetően úgy történt, hogy semmi nem történt. Abban különbözött a többi átlagos vasárnaptól, hogy most kivételesen tanultam, és hogy nem volt vasárnapi ebéd, mert anya éppen beteg. Én meg kémiát tanultam (haha), mert holnap várható szerény kis életem eddigi legnagyobb dogája, és persze mikor máskor kell rá tanulni, mint az utolsó pillanatban, és sikerült is, annyit készültem rá, mint az érettségire (tehát semennyit).
Kezdődött azzal, hogy lelki rákészülés a tanulásra címszó alatt interneteztem néhány órát, azután meg elégedetten nyugtáztam, hogy a könyv, amiből tanulnom kéne bizony a könyvtárban pihen, mert két hete folyamatosan elfelejtek bemenni érte. De nem is lennék Koppány, ha az ilyen dolgok eltántorítanának: megvan a powerpoint, amiből vetíteni szokta a csávesz a táblát, nem is sok, csak 315 dia. Na de holnap, közvetlenül doga előtt mégse kéne számítógépen keresgélnem, gondoltam, lejegyzetelem ami a diákon van.
Körübelül az első oldal felénél jöttem rá, hogy tulajdonképpen most fél napom van arra, amit három hónap alatt kellett volna órákon csinálni a "Diszproporcionáció Man" képregény rajzolgatása helyett. Végül a tömörített verzió alig lett öt oldal, de abban tényleg csak a lényeg van benne*. Este szentül elhatároztam, hogy megtanulom a képlettárat kívülről belülre, de hát a zeRTéeLen éppen most ment az X-men 2, igaz már láttam a moziban, de hát az már régen volt, kénytelen voltam megnézni, meg hát teljesen leigázott a kereskedelmi csatorna agymosó propagandája.
Úgy néz ki, egy dogával többet kell majd pótolnom az utolsó héten, de nem baj, mert most már legalább van néhány karaty steampunkos hátterem és a Switchfoot két legújabb albuma is ott figyel a winyómon. És rettentően idegesít, hogy mindenki más már látott havat, csak én nem, pedig a világon én vártam a legjobban.
És holnap kemény nap lesz, mert reggel bérletet kell venni.

* Volt egy téma, a puffer-reakciók, na azt egy az egyben kihagytam, lila gőzöm se volt, mi az a sok betű és szám és műveleti jel és ismeretlen görög és matematikai jel, ami azon a tizennéhány dián volt. Szerintem nem is vettük, csak valami gonosz kis manó csempészte oda, hogy pánikba essek a láttán. De én nem esek pánikba. Nem esek pánikba. Pánikba. Nem esek. Valaki megmenthetne már végre.

most erre vágyom

Egyes vallások elvetik a vágyat, a rossz tulajdonságokat származtatják tőle, de én azt mondom, fontos vágyakozni valamire. Mert az hajtja előre az embert. Emlékezteti, hogy mi a cél. És az emlék a másik fontos dolog egy ember életében. Én például az emlékeimben élek. De ennek értelme is van, az én emlékeimből például össze lehetne hozni egy frankó oktatófilmet "Ha normális életet akarsz, miket ne csinálj" címmel, vagy "Miért lenne fontos, hogy tanuljunk a hibáinkból" is lehetne. És az életemet vetítenék a mozik, persze nem az egészet, csak egy összevágott verziót, a mozifilmekben sem szokták mutatni, amikor a főhős alszik vagy éppen vécézik. Ettől függetlenül sikeres embernek tartom magam, de azt még nem tudom eldönteni, hogy ezt magamnak köszönhetem-e.
Nekem most három vágyam van, ezek pedig rendben a hó, eshetne már végre, mindenhol esik lassan, csak itt nem, ahova először mondták. Aztán az is jó lenne, ha sikerülne a hétfői kémiám, bár még addig van egy nap, addig talán tehetek valamit. És végül szeretnék egy 9210i-t, akinek van és eladná, annak örülnék. Másra most nem vágyom. Esetleg egy kiadós alvásra. Hogy aztán felébredjek, és kiderüljön, hogy az egyetem csak egy szerda reggeli töri témazáró előtti rémálom, és még csak 12/1-es vagyok. De annak is örülnék, ha most itt lenne valamelyik barátom, és tudnék vele beszélgetni. Na azért fejlődöm. Szinte érzem, ahogy a szociális igényeim kezdenek kialakulni. Az egyetem nagyon ledesztrojálta pedig, még a 6/1-es szint alá is, azt hiszem.
Lehet, hogy már mondtam, de leghőbb vágyam újraélni az utóbbi tizenkettő évemet.

UI: Majd három hét kihagyás után újra rajzoltam képet a fotóblogomra. És nézegessétek a Vladstudiot, mert nagyon cuki karácsonyi háttérképpek és desktop órák vannak ott.

A bankszámlám dugig van pénzzel, én meg éjfélkor is itt ülök a notebook előtt, nokia 9210i hirdetéseket böngészek a neten, és közben arra gondolok, hogy meg kéne már borotválkozni, mert serceg a borostám, és hogy holnap bizony korán kell kelni, mert délre megyek teniszezni. Tisztára menedzser-fíling.

kriogenika

Gondolom nem sokaknak ismerős ez a fogalom. Veszett hideg van most odakint, szerencsére ÉK-re havazást is mondott, én meg álltam a megállóban, két néni volt még ott rajtam kívül, épp most jöttek a kórházból, és beszélgettek, hogy négyhavonta járnak orvoshoz, más szórakozásuk már nincs is, mutogatták egymásnak a gyógyszeres receptjeiket, és cserélgették, mint a hatalomkártyát az alsósok. Mondogatták, hogy hát nekik már úgysincs sok hátra, egyszer mindenképp meg kell halni, akkor a másik mondta, hogy pedig sokan szeretnének örökké élni, de erre megint mondta, hogy hát szeretnének, de Isten nem úgy teremtette a dolgokat, hogy megtehessék.

És nekem ekkor ugrott be ez a szó, hogy kriogenika. Ez az a tudomány/eljárás, hogy ha valaki mondjuk rákban meghal, akkor közvetlenül a halál beállta után rendkívül gyorsan lefagyasztják a testét, így a testnedveinek nincs ideje kristályosodni. Ha kristályosodna, szétroncsolná a sejtfalakat, így mennek tönkre a sejtek. De nem kristályosodik, a vérét leszívják, és a helyére egy speciális fagyálló folyadékot tesznek, majd -200 fokos löttyel teli tartályba teszik, és korlátlan ideig ott tartják, amíg a tudomány rá nem jön a betegség gyógymódjára. Aztán ha rájött, megműtik és felolvasztják.
Ilyen tényleg létezik, az É-Amerikai kontinensen legalább három különböző cég foglalkozik emberek tartósításával, a cégek alkalmazottai általában jól képzett önkéntesek, de mindig van közöttük szakképzett orvos vagy kriológus. A szolgáltatásra elő lehet fizetni, nem is annyira olcsó, de egyesek szerint a rokonok szempontjából humánusabb, mint a temetés, és nem kell azzal a tudattal tovább élni, hogy meghalt, hanem hogy él, csak éppen le van fagyasztva, az őrültebbek el is mennek néha meglátogatni a szeretteiket (kb. négy méter magas, átlátszatlan fémhenger), és vannak, akik még matricákat is ragasztgatnak rá, meg plüssállatokat raknak oda mellé, hogy majd ha felolvad, megkapja az ajándékokat. Éppen harminckét éve fagyasztották az első embert.
Ha ezt elmondtam volna a néniknek... Akit többminden érdekel, katt a képre. Megéri nézegetni a honlapukat, rettentő érdekes.

hogy mik vannak...

Az egyetemen most mindenki* azzal van oda meg vissza, hogy a gólyabálon vagy ötven gólya (mert hülyék azért nem vagyunk, tényleg nem voltunk többen) egyszerre fújt szappanbuborékot. Én ott voltam, ott álltam Dénesékkel a hátsó sorban, és két dolog maradt meg róla nekem: a szappanos víz kib@szott büdös volt, de valami iszonyat, örülhet, aki nem volt ott, egy tíz éve ki nem mosott tornacsukának nincs ilyen szaga, amiben döglött hiénát szárítottak metángázzal. Biztos direkt valami spéci szert tettek bele, mert ilyet csak úgy véletlenül nem lehet kotyvasztani, felért egy vegyi támadással. A másik meg ami emlékezetes volt az, hogy ráadásul az egész szituáció rettentő abszurd volt: érted, ott állunk estélyiben, báli hangulat meg minden, és akkor mondják, hogy vezényszóra mindenki fújjon buborékot, mert az jó poén. Én első hallásra mosolyogtam, de nem azért, mert jó poén. De ez még rendben is lenne, mert ez volt, vége, buli volt, mindenki be volt állva, érthető.
De hogy még csinálják tovább a feszkót... mert hogy ez valami világszenzáció (nem vicc, tényleg ezt mondták), hogy egyedülálló produkció, ilyet még nem látott a világ. Szerintem meg inkább olyan ez, mint ha az oviban farsangon azt mondanád a többieknek, hogy öntsenek kakaót az alsónacijukba, mert vicces, és mert ilyet még senki nem csinált. Ha jó kedvük van, bele is öntik. De te meg felveszed videóra az egészet és kirakod youtubera, és mindenki rajtuk röhög. Mert lehet, hogy ilyet még senki nem csinált, és lehet, hogy buli, meg minden, de azért ők mégiscsak azt csinálták, hogy kakaót öntöttek a nacijukba.
Aztán a végén jött Korda Gyuri és kedves neje, és ők csinálták a kabarét, de ezért már igazán nem haragudhatunk, ez már hagyományszámba ment, nem is vártam meg a végét, hazajöttem.
Eredetileg nem is akartam erről írni, csak idegesít, hogy az egész ott virít az egyetem főoldalán, és ki tudja még, hol. Tisztára, mint ha az lenne a nap híre, hogy Kiszel Tündének még egy gyereke születik.

Mindenkinek mondják, hogy ilyen flashmob, meg olyan flashmob ez a szappanbuborék, de bevallom, halvány gőzöm sincs, mi a bánat lehet az a flashmob, és miért jó, ha büdös szappanbuborékot fújok öltönyben. Meg mit írnak még róla... "rendhagyó látvány", WOOOW, mintha még nem láttam volna szappanbuborékot. Kész röhej, nem?**

* értsd: a szervezők, a fejesek, mindenki, aki nem vett részt benne, de azt mondja, hogy igen
** gyk: költői kérdés, ne válaszoljátok rá, főleg ne azt, hogy nem. Elegem van, hogy kommentekben állandó jelleggel ellenkeztek velem, és akkor még nekem ég a pofám. Mostmár na.

megállapítások

Képtelenség 11 előtt aludni. Kép-telen-ség.
Másrészről a blog olyan, mint a csoki. Délután mikor hazaérek, felfalom az összeset, estére meg nem marad olvasnivaló. Aztán amikor már nagyon kéne, megtalálom a spajzban a dugi szaloncukrot, és rákattanok Levente linklistájára.

Reggel húsz percet vártam a 8.25-ösre. És a lány a 8.25-ösről nem volt a 8.25-ösön. De nem izgat különösebben, mert láttam egy sokkal szebbet és korban jobban hozzámillőt :) Úgyhogy jövő héten is 8.25-ös. A kedd a kedvenc napom.
Megírtam a ZHt is, nem volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam, de azért remélem legalább a kettes meglesz. Azt nem tudtam benne, hogy mi a polidiszperzitási tényező definíciója. De a többit nagyjából igen. A mai napom bizony csak ennyi, de végezetül jöjjön itt egy poén, amit a Metropol horoszkóp-rovatában olvastam:
"A nyilas pénzügyi gondjaira családi körből érkezik a segítség."* Azt hiszem, ha más nem, ez mindenképpen megkérdőjelezi a horoszkópok szavahihetőségét.

* Muhaha: Jelenleg én rendelkezem a családban a legnagyobb vagyonnal. De ha nem is rám gondol, a nővérem is nyilas, az ő fizetése kétszer akkora, mint a szüleimnek összesen.

Amúgymeg ma ZHratanulás címszó alatt ellógtam az utsó kettő fizikát, legalább háromszor felírattam magam a katalógusra, hazajöttem, hogy majd én most jól tanulni fogok, majd egy óra alatt megírtam, egy b_ßott hosszú bejegyzést a mobilom gagyi beépített játékairól, és mivel az csak úgy lenne érdekes, ha kép is lenne hozzá, képet is kerestem hozzá, de a neten nem volt, itthon meg most nincs használható fényképező, ezért rájöttem, hogy ez az egész most tök fölösleges volt. De ha lesz itthon gép, nem menekültök, postolni fogom a mobilos bejegyzésemet, annyi szent, ha már tanulás helyett azt írtam.

anyagszerkezettan

Nagy nap lesz a holnapi. Egyrészt ugye mert találkám lesz plátói szerelmem tárgyával, alanyával és névelőjével, a lánnyal a 8.25-ösről, másrészt mert megírom életem első nagy ZHját anyagszerkezettanból. Ami nemkülönben a kedvenc tárgyam. De komolyan. És szerintem hasznosabb, mint a kémia. Csak hát azzal cseszték el ugye, hogy hármat raktak egymás mellé, ami ugyan lehetővé teszi az aktívabb tanulást, viszont azt is, hogy éhenhaljak közbe'. De amúgy baromi érdekes dolgokat veszünk ott. Eddig például év elejétől kezdve fémes kristályokkal foglalkoztunk, megtanultuk, milyen rácshibák léteznek, és hogy hogyan befolyásolják ezek a fémek és a fémből készült tárgyak viselkedését, polimerekről is tanultunk, hogy miféle anyagból készül a mobiltelefonok burkolata, hogy ha földhöz vágom, rugalmasan pattan, de amúgy kemény, hogyan készül és atomosan hogy néz ki a kevlar, megtanultuk, hogyan gyártják a mikrochipeket, és hogy hogyan működnek, hogy egyforma méretű golyókkal a teret maximálisan csak 74,05%-osan lehet kitölteni, és akkor is csak úgy, ha felületen középpontos kockarácsba rendezzük a cuccot, és kiemelten sokat foglalkoztunk a kedvenc geometriai alakzatommal, a fraktállal, mint kristályalkotó mechanizmussal. Jó, voltak benne nehéz és uncsi részek, mint a szemcseeloszlásfüggvényeket bogarászni, a különböző rácstipusok (primitív, FKK, TKK, hexagonális) tulajdonságait megtanulni, és ott van életem célja, hosszútávú, egész életre szóló feladatom lesz legalább egy orientáció sűrűség függvény értelmezése. De ahogy most nézem itt a könyvben, leglább 20 éve lesz, mire rájövök, hogy egyátalán mit kell nézni az ábrán. Erről most van egy sztorim.

Holnap lesz ugye a ZH, ma meg gyakorlati óra volt, ezért lehetett kérdezgetni, amit nem tudunk. Mindenfélét kérdezgettünk, szemcsék fokozatszámát, amit amúgy senki sem értett eddig, a tanár meg mondta, hogy "ez amúgy egyszerű, csak egyszer kell megérteni, nagyon egyszerű", elmagyarázta, mi meg leírtuk. Aztán M. Bea kérdezett olyan, hogy sztereografikus projekció*, a tanár háromféleképpen el is tudta magyarázni, negyed óra elment vele, eddig senki nem értette, de most már dereng valami. Elhitette velünk, hogy ez tényleg egyszerű, csak meg kell érteni. Amúgy viszonylag türelmesen viselkedett velünk. Aztán csend lett, senki nem tudott (vagy nem mert) olyat kérdezni, amit nem tud.
- Van még kérdés? - kérdezi bátran.
Csend. Enyhe bizonytalanság a levegőben.
- Nincs?... Akkor...
- Nekem volna egy!- nyújtom a kezem magasra.
- Na! Halljuk!
- Hogy kell nézni az orientáció sűrűség függvény?... - nyögöm ki szégyenlősen, hogy még ezt se tudom.
Csend.
Néma csend.
- Fú bakker, ez kegyetlen. Tényleg akarod tudni?- néz rám kétségbeesve.
- Igen, akarom. - mondom határozottan.
- Ilyen amúgy nem lesz a ZHban. Még most is akarod tudni?
- Ööö... most már nem...

Remélem a kettes azért meglesz, annyira tök azért mégse vagyok szerintem, ha pontos definíciókat nem is, de a fogalmakat nagyjából tudom, és ez még érdekes is. De a jövő heti kémiától már most félek.

* ez egy eljárás, amivel bonyolult hármodimenziós alakzatokat ábrázolunk körlapon úgy, hogy az alakzat köré gömböt húzunk, és azokat a pontokat vetítjük síkra, ahol a kristály oldallapjainak normálisai a gömböt metszik

inkább bejegyzést írok, mint tanulok

És miért mindig akkor jönnek meg az inspirációk a blogbejegyzésekre, amikor már rég tudnom kéne a diszperz rendszerek mikroszerkezeti jellemzőit, és tessék, úgy írom ezt a bejegyzést, hogy a könyökömet a kinyitott könyvre támasztom, éppen csak bele kéne nézni, elolvasni a vastag betűs részt, és még kétszer elismételni, de neem, én csak írom itt ezt a bejegyzést, és csak írom, pedig nem tellene sokból, éppen csak be kéne már fejeznem az írást, és helyette elkezdhetnék olvasni, de minden mást csinálok, csak olvasni nem akarok, főleg nem a sztereografikus projekció kristálytani alkalmazásairól. De ha ezt tovább csinálom, fú, halljátok, jövő héten kémián úgy meg fogom szívni, hogy öröm lesz nézni. Nem lesz ez így jó.

sketch-ötlet

Ugye ez úgy működik, hogy fényképezek valami nagyon szépet, aztán fotosoppal festek rá valami kevésbé szépet, és így jól el is rontok mindent, és így születnek a képek a fotóblogomban. De most bajban vagyok, mert kábé egy hete támadt egy nagyon jó sketch-ötletem, csak hát három dolog kell hozzá:
- fényképezőgép: 32.000 Ft
- tablet: 26.000 Ft
- minimum 10 centis hó: megfizethetetlen
Így hát hogy a fotóblog ne süllyedjen színvonal szempontjából rövidesen az elviselhetőség határa alá, három dolgot tehetek:
- vagy várok, hogy elkezdjen esni a hó, aztán reménykedek, hogy szülinapomra, mikulásra vagy karira kapjak valamit, amivel lehet valamit kezdeni,
- vagy most gyorsan összedobom szimplán egérrel és hó nélkül, és olyan gagyi képet fog tőlem látni a jónép, hogy sikítófrászt kap,
- vagy az első két cuccra összesen elköltöm a fele ösztöndíjam, a havat meg megvárom, amíg ingyér lesz,
- vagy megrajzolom kézzel és beszkennelem.
Zsé az van, nem arról van szó. Csak hát nem erre akarom költeni. Várok még, hogy még több legyen, és majd akkor. De ha jó leszek, a mikulás biztos hoz majd nekem tabletet, csak akkor ki kell pucolnom a fotóblogot szép fényesre, és ki kell tennem az ablakba.

cézár

Az én macskám amúgy fotogén alkat lenne, főleg így télen, nagy bundával és kövéren, csak az a baj vele, hogy ha ráirányítom az ojjektívet, rögtön kimegy a képből, vagy ha éppen annyira lusta, hogy fel se bír állni, akkor meg behunyja a szemét, és akkor úgy néz ki, mint Steven Seagal mérgesen (most hagyjuk ezt a poént*, ő tényleg úgy néz ki). Úgyhogy most tegyük fel, hogy az alábbi képet fényképeztem, és tegyük fel, hogy ő meg most az egyszer hagyta és nem tépte le cserébe tőből a lábam. Ez a legjobb kép, ami eddig készült róla.* Blögtől csórtam, remélem nem haragszik meg érte.

ilyen az én szerencsém

"Küldd el ezt minden barátodnak, de az elolvasástól számított 1 órán belül! Ha olvasás után kitörlöd, 1 évig nem lesz szerencséd, de ha 2 barátodnak elküldöd, akkor automatikusan 3 évig szerencséd lesz!"

Ja. Biztos ott ül Fortuna a gépnél és direkt figyeli, mikor olvastam el az utolsó betűt, és amikor elolvastam, rácsap a stopperére, majd az ON/OFF kapcsoló felé nyúl, hogy ha továbbküldtem, bekapcsolja az automata szerkezetet, ami a szerencsémet biztosítja a következő három évre.
Mondjuk az még a jobbik verzió, mert nem kétszáz barátomat kell zaklatnom ilyesmikkel hanem csak kettőt. Még jó, hogy a Gmailben van archiválás funkció, így nem lesz bűntudatom, hogy kitöröltem. De az is szánalmas, aki így csinál szerencsét magának ahelyett, hogy inkább tanulna a kedd délutáni apokalipszisra, amit egyesek anyagszerkezettan zéhának hívnak.

Írtam az előbb egy bejegyzést, amiben életemben először (ebben a blogban először) az érzelmeimet is leírtam, de emiatt túl radikális lett, ha leközölném, akkor a fele olvasótáborom örökre kitörölne a könyvjelzői közül, úgyhogy nem közlöm le.
Érdekes amúgy, hogy utálnivaló megbízhatatlan embernek tartom magam. De most ezzel nem tudok mit csinálni. Mégse kényszeríthetem magamra, hogy hogy szeressek valakit, mert azzal csak őt csapnám be. Mindezt a kedvességemmel és szolgálatkészségemmel kompenzálom, hogy ne csak rossz tulajdonságaim legyenek. Mi a teendő, ha valaki rámakaszkodott, mert azt hiszi, szívesen vagyok vele?
És jóképűnek is tartom magam. De csak ilyenkor estefelé, amikor profilból éri az arcélemet a lámpafény. Ha régen a hermanban nem is, de az egyetemen látok magamnál jóval csúnyább embereket is. Na jó, a felsőtestemen van még mit alakítani, dehát senki sem lehet tökéletes, a heti három tenisz remélem elvégzi majd a dolgát.
Tegnap voltam a szeverben, mert vettem magamnak melegítőt, és életemben először bevetettem az ELLA-kulcsos VISA Classic kártyámat, és azzal fizettem. Most már nagyfiú lettem, kemény felnőtt üzletember, aki saját vagyon felett rendelkezik. És nem kérték a pinkódot.
Észrevettétek, hogy újabban nem írok címeket az olyan bejegyzéseknek, amik semmiről sem szólnak?

Az úgy volt, hogy még tegnap eldöntöttem, hogy kilenckor kelek, bemegyek közgázra, megírom a próbazéhát, aztán majd az ábris gyakorlatot valahogy túlélem, aztán hazajövök és holiday.

Ezzel szemben fél tízkor keltem, nem mentem be közgázra, az ábris gyakorlatot nem éltem túl, a buszon hazafelé majdnem megsüketültem a zajtól, este nyolckor nekiültem a kémia laborgyakorlat jegyzőkönyvének, és miután megírtam öt oldalt, úgy döntöttem, hogy készen van.
A holnapi napot a hermanban fogom kezdeni, mert viszek Horváth tanárúrnak egy leharcolt 20 MHz-es gépet a hozzá tartozó GMA monitorral és a tönkrement szünetmentes táppal, aztán iszkiri teniszezni Zolival, aztán a kémiát kell leadnom, de lehet, hogy előtte, aztán iszkiri a városba, mert kezdődik az ütő. Aztán iszkiri a Severbe teniszcipőt venni magamnak mielőtt elkezdődik a szimfi próba.
Jövő hét kedden pedig az eddigi legnagyobb zéhá vár rám anyagszerkezettanból.

levél

Tisztelt MVK Zrt. !

Egy észrevételemet szeretném megosztani Önökkel. Ma a 727-es számú, 29-es jelzésű Ikarus buszon utaztam 15 és 14 óra között. Felszállás után alighogy elindult a járat, azt tapasztaltam, hogy a motortér zajai behallatszódnak az utastérbe. Csak összehasonlításképpen: maximális hangerőn hallgattam zenét fejhallgatómon, de nem hallottam belőle semmit. A zaj majdhogynem elviselhetetlen volt, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem csak én éreztem így. Úgy vélem, a humánus utasszállításhoz hozzátartozik az utazás közben észlelhető zaj bizonyos határok alá szorítása.

Arra szeretném kérni Önöket, hogy vizsgálják meg az említett járművet, és ha esetleg hibát találnak, szíveskedjenek kijavítani. A magam és az utastársaim nevében előre is köszönöm fáradalmukat, remélem nem okoztam kellemetlenséget.

Tisztelettel,
J. K. L.

Tudtátok, hogy az MVKnak fejlett panaszbejelentő hálózata van? Nem kell levélírással bíbelődni, hanem csak kitöltöd a rovatokat, hogy név, cím, satöbbi, és már kész is. Ezt is küldhettem volna oda.
De neeeem, én nem hagyom magam lerázni. Egyenesen a központi levélcímükre küldtem, de oda ám.

így készítenek az anyagmérnökök babgulyást:

A babgulyás elkészítése az alábbi lépéssel kezdődik. Megrakjuk a tüzet. A tűzrakás folyamata a következőből áll: Tegyük fel, hogy a tűzifa eleve rendelkezésre áll. Az égéshez három alapfeltétel együttes, egyidejű megléte szükséges: szükség van éghető anyagra, a levegő oxigénjére, valamint gyújtóforrásra. Tökéletes égés akkor játszódik le, ha a jelenlévő összes komponens oxidációjához elegendő oxigén áll rendelkezésre. Égésnél tisztáznunk kell az égéshő fogalmát, az égéshő az anyagok égésekor felszabaduló energia jellemzője. Az égés külső megjelenését fény- és hőhatás jellemzi. A tökéletes égéstermék már nem tartalmaz további éghető elemeket. Ezek lehetnek:
- szilárd anyagok: hamu, salak
- gázokban eloszlatott folyadékcseppek: vízgőz
- gázokban eloszlatott finom szilárd anyagok: füst
- gázok: kén-dioxid, szén-dioxid
A konvektív hőátadás nem más, mint a hő térbeli terjedésének azon módja, mely a közeget alkotó részecskék elmozdulásának következtében valósul meg. Ezt kihasználva adjuk meg a kellő hőt az ízek összeéréséhez és a megfelelő keménységi állapot eléréséhez. (Érdemes marhahúst beszerezni hozzá.)

A fa oxidációja során keletkező füstgáztól a gulyásnak zamatos íze lesz. A húst, a hagymát, füstölt szalonnát, paprikát, paradicsomot összevágjuk, ezzel növelve a fajlagos felületüket. A hagyma hőkezelésével kezdjük olajban vagy zsírban, majd piros paprikával ötvözzük, ha már a hagyma üveges fázisba lépett. Ezután hozzáadjuk a marhahús-bázist, ezzel olyan kompozitot elérve, melynek mátrixanyaga a pirospaprikás hagyma. A hőkezelési idő körübelül két óra hossza.

Amikor a kompozitunk elérte a megfelelő szilárdságot, azaz foggal őrölhetővé válik, hozzáadjuk az előre feldarabolt krumplit illetve a zöldségeket. Só, bors, Vegeta, babérlevél és bazsalikom formájában viszünk további mikroötvözőket a rendszerbe, végig ügyelve az égés feltételeinek megtartására és kompozitunk megfelelő nedvességtartalmára.

Előre legyártott polipropilén tárolókba helyezzük a megfelelő adagokat. Ekkor körkörös mozdulatokkal még kisebb szeparátumokban bevisszük az ötvözetet szervezetünkbe. Az apróbb szeparátumok bevitele után megkezdődik a szervezetben egy lassú égési folyamat, melyet rothadásnak nevezünk. Ezen folyamat során különböző összetételű gázok keletkeznek, melyek visszajuthatnak a környezetbe. Nyomokban tartalmazhat szilárd fázist is, és hogyha a gázok és szilárd anyagok aránya meghaladja az egyet, abban az esetben már nem büfögésről beszélünk.
(balekfeladat volt, de végül nem került bemutatásra)

l33t v4zz3

Miért írják folyton a szaklapokban, hogy a www-t, mint a domain-előtagot sokan azzal azonosítják, hogy world wide wait, pedig helyesen world wide web. Én még az életben nem hallottam, hogy valaki world wide waitot mondott volna, minden mást mondtak már, de ezt nem. Viszont a szaklapok folyton ezzel jönnek elő, hogy "jaj, az nem úgy van, nehogy véletlenül rosszul tanuld meg ezt az életbevágóan fontos információt", aki pedig a duplavéből nem tud a web szócskára asszociálni, az eleve nem is tudhatja hogy miről van szó, mert hülye a témához. Ehelyett folyton attól félnek, hogy valaki waitet mond, pedig ha nem írnák ezt állandóan, a halál nem rontaná el a web szócskát a kifejezés végén. Írnak ezek a szaklapok minden hülyeséget.
Volt a PcGurunak egyszer egy jó l33t-melléklete, talán meg is van még, de akkor is, l33tül a netről kell megtanulni, nem szaklapokból, ezt jól jegyezzétek meg, gyerekek.
És hogy a pék süsse ki, nem bírom kiverni a fejemből azt a lányt a 8.25-ösről.

lány a 8.25-ösről

Ma reggel megint plátói szerelembe estem, a szerencsés kiválasztott pedig nem más, mint egy lány a 8.25-ösről. Kicsit hasonlít Bogira az áltosból, de nála sokkal - mások azt mondanák, hogy csúnya, de szerintem kifejezetten - szebb*. És azok az égszínkék szemek... jövő kedden is azzal a busszal fogok menni. Lehet fogadásokat kötni, hogy mi lesz a dolog vége:
a, semmi, semmi nem fog történni, soha többé nem fogom látni, mert többet nem jön azzal a busszal
b, szemezgetni fogunk még két hónapig, aztán a második félévtől megváltozik az órarendje, és soha többé nem látom viszont
c, mint általában, most is rájövök, hogy nem is annyira szép, és leteszek róla
d, megszólítjuk egymást, összebarátkozunk, rendszeresen MSNezünk és találkozgatunk az egyetemen a lyukasórákban, romantikusan kiülünk tavasszal délelőtt a szökőkúthoz a padra, hallgatjuk a madarak csiripelését, és vicces dolgokat mesélünk a csoporttársainkról, végül kiderül, hogy óhatatlanul vonzódunk egymáshoz, a barátság szerelemmé alakul, a végzés után összeházasoduk, és mi leszünk a legboldogabb pár egész hátralévő életünkben.

Ja, és még valami a végére: a tripla anyagszerkezettan után amikor jöttem haza, felszálltam a buszra, és egy idős néni a hátsó ülésen a nagy cuccával mindenképpen át akarta adni nekem a helyet, de én meglepődve mondtam, hogy nem, köszönöm. Ennyire nyúzott képem volna?

* Vannak, akik már akkor is csúnyának titulálnak egy lányt, ha nem ribancnak néz ki, akit csak teletöltünk aztán kifizetünk aztán eldobjuk, hanem értelmes feje van.

Afrancba. Megin' az lesz, hogy holnap nagggyon nem fog akaródzani felkeni a vadiúj ágyamról*, de egyszerűen képtelen vagyok hajnali kettő előtt elaludni. Egyszerűen képtelen. Még szerencse, hogy ilyenkor van időm egy új, egy aranyos téli templatet heggeszteni a blognak. Nemsokára tehát jön a KA Wintered Edition '08.

* ráadásul pont olyan magasan fekszem, hogy nem érem el a földön az ébresztőórát amikor csörög. Egy kapalács segítene.

Most pedig kettő nagyon fontos dolgot fogok elmondani. Először is, a nővérem most hétvégére hazajött, és elhozta a munkahelye szempontjából fontos dolgokat, pölö külön céges mobilja van, amit a cégtől kapott, és azon csak a cég hívhatja, és ő is csak a céget hívhatja róla. Ez már eleve jelzi, hogy mennyire hájtek cégnél is dolgozik ő, de aztán olyat mutatott, hogy leesett az állam. Egy ilyen kis autó-távirányító méretű kütyü, és nincs rajta semmi csak a hátulján egy dátum* és az elején egy olyan LCD kijelző, mint ami a számológépeknek van. A képernyő bal oldalán van hat pöcök, és 10 másodpercenként egyre kevesebb lesz belőlük (ez jelzi az 1 perceket), jobboldalt pedig egy hatjegyű szám van, ami percenként folyamatosan véletlenszerűen változik. Elmondta, hogy van nekik a cégnél egy ilyen belső rendszer, mint nálunk az e-felvételi vagy a neptun, és van hozzá azonosítója, és a jelszava meg az a hat szám, ami percenként mindig más, egy véletlenszámgenerátor folyamatosan megváltoztatja, és így tulajdonképpen percenként más a jelszava. Baró. Ha nagy leszek és saját cégem lesz, kell nekem egy olyan.
És kapott egy céges netbookot is, aminek az alján van egy irdatlan soros port, és a cégnél olyan az íróasztala, hogy a közepéből kiáll egy dokkoló, rá kell pattintani a bookot és máris egy PC lett belőle, külön monitorral, külön billentyűzettel és egérrel.

A másik égetően fontos dolog meg az, hogy ma reggel láttam egy bácsit, akin egy olyan zakó volt, ami már láthatóan legalább harminc éve nem látott -nemhogy napfényt, de egyátalán- fényt. Ez még nem is lenne különös, csakhogy a vállán volt egy begubózott molyepke-báb, és üres volt, láthatóan az is kikelt már vagy tíz éve. De mindez nem zavarta a bácsit, és ha őt nem zavarja, akkor engem se.

* beépített elemmel dolgozik, nincs is rajta semmilyen más nyílás, és a dátum a műszer lejáratát jelzi, hogy előre lehessen tudni és időben kicserélni

gólyabál

Leventének igaza van, semmi sem változott. Tegnap voltam a gólyabálban, és a tapasztalataimat fogom most leírni.
Maga a buli jó volt. Eleve kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az, hogy öltönyben kell menni és mégis diszkós buli lesz, ilyet eddig csak az amerikai filmekben láttam, de elég pofás hangulatot teremtett az egyen-öltöny és lányoknál az estélyi. Korda Gyuri és kedves neje hozták a formájukat a színpadon, a bemondó csávó meg párszor elnézést kért*, de tegnap jobb passzban voltam, és nem kiabáltam be, hogy "mutassa be!". Előttük egy Cool Miners csapat volt, a nevükből ítélve gondolom bányász veteránok jöttek zenélni derék Alma Materükbe, ez tiszteletre méltó, és amúgy ők kifejezetten jól nyomták a korda-családhoz képest. A rektorék is mondtak valami nyálas beszédet, de az inkább volt szenzációhajhász, mint felemelő.
És most a társaság. Nem sok ismerős volt, ők is főleg kohász Firmák, összvissz 3-4 csoporttársamat láttam, viszont a fél peregy ott volt. Balázst és Viktort nem szabad összevegyíteni egy helyen, mert annak koppányszívatás a vége, tehát ők se változtak semmit se az évek során, dávid újabban rászokott a cigire, de hát nagyfiú már, őbaja, mindenki más okés volt, de ami nagyon tetszett nekem még az, hogy Dénesre lelki társamként tekinthek, mert egyedül ő lesz megkeresztelve rajtam kívül a peregyből, egyedül ő érti magyarázat nélkül, hogy mit zagyválok itt össze. És nem mellékesen nagyon jól mutat Csillával úgy együtt, igazán szépek. Lassacskán már érik neki a tempus-folt** az aufjára.
Na hát ennyi.

* Hozzátartozik a selmeci hagyományokhoz, hogy soha, semmilyen körülmények között nem kérünk elnézést. Legfeljebb bocsánatot, de inkább azt se. Ha elnézést kérünk, akkor a Firma ránk szól, hogy "mutassa be!", és akkor nagyközönség előtt el kell játszani, hogy análból közösülünk egy kecskével (amit jelen esetben egy másik balek játszik, tehát ővele), mert az ő fordításukban ez azt jelenti, hogy elnézünk a két szarva közt. Hatásos, én két nap alatt leszoktam arról, hogy elnézést kérjek.
A Firmák amúgy arra akarnak ezzel minket ösztökélni, hogy ha valamit elcseszünk az életben, akkor nem tudhatjuk le egy egyszerű bocsánatkéréssel, hanem ki kell javítani a hibát, vállalni kell érte a felelősséget. Mérnökök leszünk, ha leszakad egy híd, amit mi építettünk, és 300 ember meghal, nem kérhetünk csak úgy egyszerűen elnézést. Ez tehát az értelme.
** Selmeci szokás, hogy ha eljegyzés történik, a lány felvarr a fiú egyenruhájára egy ún. Tempus-foltot. Egy egy piros szív, amibe bele van írva, hogy Tempus (=foglalt). Azt jelenti, hogy az illető szíve már foglalt.

helyzetjelentés

Na hát balekká kereszteltek, bekentek korommal, nyakon öntöttek sörrel, most már teljes jogú tagja vagyok az egyetemi Campusnak. Túlvagyok az első szakestélyen, megszereztem a második kupám (az elsőt a gólyatáborban nyertem, egy 2006-os kohlenbrenner kupa), a többiek meg most épp a MADben és a Rockyban császkálnak, csak én kénytelen voltam hazajönni, mert egyrészt utálom az ilyen bulikat, másrészt holnap délre a városban kell lennem teljesen józanul.
Ami a józanságot illeti, nem ittam sokat, egy üveg sört és pár korty krampampulit, de ez így összesen egy kicsit kiütött, és most szédülök. A krampampuliban érezni lehetett a pálinka ízét, hinnem kellett volna a rossz sejtésemnek. Vigyázni kell vele legközelebb, nem gyerekjáték.
A vulgómat ezzel együtt két évig fogom használni, az úgy szól, hogy J. K. L. vulgó Csak csendben, csak halkan, az alias nevemet pedig az összes többi évben, az úgy hangzik, hogy J. K. L., alias Első három parancsolat.
Eddig setét pogány voltam, most bALEK lettem, másodévben kohlenbrenner leszek, harmadévtől Firma, ötödév után pedig veterán, és az a baj, hogy ezt az egészet csak az értheti, aki tud egyet és mást a selmeci hagyományokról. Dénes, kíváncsi vagyok a te vulgódra és aliasodra, meg mindenki máséra is, aki érti, miről zagyválok itt.
Kemény az egyetem. De most már egyre könnyebb.

Magyarázat: (aki nem ismeri, annak érdekes lehet, de akit meg nem érdekel, az semmit sem fog érteni az egészből)
Tehát ahhoz, hogy egyenruhát viselhessek és gyűrűt hordhassak a kar címerével, meg kell, hogy kereszteljenek. Ehhez viszont járnom kellett a balekoktatásokra, ahol megtanítják a selmeci hagyományokat, amik 1735-től, az egyetem selmecbányai alapításától kezdve folyamatosan keletkeznek. A balekjelölteknek meg kell tanulniuk egy tízparancsolatot, amelyben tulajdonképpen a jogaikat ismertetik. Ebből az első három parancsolat így szól:
1. balek, kussch!
2. balek, kussssch!
3. balek, kusssssch!
(ezt csak az alias nevem értelmezése miatt írtam le, mert mindig olyan csendben voltam oktatásokon meg máskor is, mint a balek, aki kussschol). A balek tudnivalóiból vizsgát tettem kifejezetten jó eredménnyel, a keresztelési ceremónia egy szakestély keretében zajlik. Az akkor még setét pogányokat nyakon öntik sörrel, az arcukat bekenik korommal, és közben két nevet adnak nekik, egy vulgót és egy aliast, azt az előbb már elmondtam, hogy melyik melyik. Az elkövetkező években ennek megfelelően kell őket szólítani. Ezután tehát bALEK lettem, első évben ki vagyok szolgáltatva a Firmák kényének-kedvének. Másodévben Selmecen a diákok szénégetést tanultak, ezért hívták őket kohlenbrennereknek, tehát minket is. Harmadik évtől válik a Firma Firmává, és ha öt évet eltöltött az egyetemen, akkor lesz belőle veterán. A krampampuli pedig egy tradícionális alkoholos ital, aminek tulajdonképpen csak egy ember tudja a pontos receptjét, aki készíti. És most pedig éppen büfögöm föl a sört, és rá kellett jönnöm, hogy a krampampulinak bizony jobb íze volt és több volt benne az alkohol, mint ami nekem elég.
A kupának meg szimbólum ereje van, mert minden szakestélyen külön kerámia kupát kap mindenki, egy-egy kupáról meg lehet állapítani, hogy melyik évben, milyen szakesten használták. Az a menő az egyetemen, akinek minél több különböző kupája van.

a kedvenc matektanárom

A matektanárunknak ma reggel sikerült olyan költőien megfogalmaznia az ars poeticámat, hogy majdnem elsírtam magam ott matekon két határérték számítása között. Azt akarta szemléletesen kifejezni, hogy a világon mindenre van több helyes megoldás. "...hát ha lenne sablon a boldogságra, mindenki azt követné."
Szerintem elmehetne költőnek, de mindenesetre örökre beégette a szívembe a nevét a "kedvenc matektanárom" felirat alá.
És ráadásul még ötöst is adott az első matek zéhámra. És három hét múlva jön a következő. Nem fog bennem csalódni. Írtó jó fej az öreg.

a baj

Kár, hogy tapasztalt öregemberek nem olvasnak (még) engem, mert ők meg tudnák mondani, hogy "mi az én bajom". Mert bizony bajom van. Nem is inkább bajnak nevezném, hanem hogy valami elfáradt. Mint a kapcsolatokban. Mostanában semmi nem hoz lázba, egyhangúan telnek a napjaim, semmi különösebbet nem csinálok, nem tudok örülni semminek, de ideges se vagyok semmi miatt. Csak úgy vagyok. Tavaly is ez volt, akkor egy szerelemféleség segített át a dolgon, de most nincsenek olyan rózsás kilátásaim. Ha nagyon ömlengeni akarok, azt mondanám, hogy szürke az életem. És ez a blogomon is látszik. Az is szürke szó szerint, és a bejegyzések sem olyan frappánsak, mint egykor.
Már egy hónapja karácsonyi hangulatom van, tegnap azon gondolkoztam, mit fogok venni a szüleimnek, és múlt héten már minden pillanatban vártam, hogy essen a hó. Kellene valami, amibe kapaszkodhatok, valami stabil, vagy legalább történjen már valami. Mindenem megvan, anyagiakban cseppet sem szenvedek hiányt, és vagyok olyan sznob, hogy azt állítsam, túl sok pénzem van.

Az az én bajom, hogy egy átlagos senkinek láttatom magam, holott tudom, hogy nem vagyok az. Mert nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Koppánynak hívják, tud karatézni, tud latinul, franciául, tud dobolni, motorozni, világhírű zenekarok tagja, jóképű, sármos, szakterülete a elméleti- és a kvantumfizika, Asperger-szindrómája van, emellett kiválóan zongorázik, blogot vezet, van egy rettentően aranyos macskája, ötös lett az első matek ZH-ja, 380 ponttal jelentkezett kohásznak, újgazdag, megteheti, hogy hazudik a kedvenc színéről, elit középiskolába járt, kétkezes, kiválóan teniszezik és nem kevésbé ért a HTML-programozáshoz is. Egyedül a testalkatomon van még mit javítani, de az télen úgyse látszik. Na. Egészen megjött az önbizalmam. Most már csak a csodára várok, ami bizony nem a jövő héten fog jönni, tudom előre. Addig egy átlagos senkinek láttatom magam. És annál nagyobb lesz a meglepetés, ha kiderül, hogy nem vagyok az.

Mert nem sok csoporttársam teheti teszi meg azt, hogy mindig más ruhában megy egyetemre, és nem mindig ugyanabban a tíz éve hordott pulcsiban feszít a hét minden napján. Ez most csak így eszembejutott, de ez is a jólét, vagy inkább az igény, az igényesség jele, hogy odafigyelünk önmagunkra, mert elsősorban önmagunkra kell odafigyelni, és utána másokra. Oké, hogy van, aki anyagi okok miatt nem teheti meg, de akkor az látszik. És igen, én direkt figyelni szoktam, hogy kin milyen pulcsi van hányszor, és aki tagadja, hogy ő is, az vagy hazudik vagy nem aspergeres.
A megújulás hiányzik nekem. Nem tavasszal, hanem nyáron és ősszel. És az őszi most valami miatt késik.

kérdés

Én vagyok az egyetlen, aki utál egyetemista lenni?

teszt

Most ilyen nap van. Annalighttól loptam.

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Budaörsön a hároméves unokahúgomét.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Attól függ. Sokmindentől függ.

3. Bealszol a tévé előtt?
Eddig soha nem történt még meg.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Utálom a tejet úgy magába'. Akkor már inkább forrócsoki.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Egyszer Leventével elsők lettünk olvasásversenyen másodikban.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Az, hogy miért nem lógok vele gyakrabban.

7. Gyorsan gépelsz?
Ha valaki hallgatja a billentyűcsattogást, azt hiszi igen, de minden harmadik billentyű, amit leütök, a backspace.

8. Félsz a sötétben?
Nem. Na jó, néha megesik.

9. Most van valaki, aki tetszik?
Nincs

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Mert rájöttem, hogy nem szeretem.

11. Szerencseszámod?
Kettő

12. Nyertél már lottón?
Nem, de az egyik tesóm egyszer igen.

13. Most iszol valamit?
Nem, de szomjazom a tudást.

14. Okosnak tartod magad?
Hát akikkel körül vagyok véve...

15. Ettél valaha bogarat?
Egyszer megettem egy pókot, mert nem tudtam, hogy az.

16. Most van valaki, aki hiányzik?
Nincs. Ha lenne, akkor nem ülnék tétlenül.

17. Mit kérsz karácsonyra?
Asszem meg fogom ajándékozni magam egy fotómasinával. Mást nem kérek. Van mindenem.

18. Ismered a muffinembert?
Az meg ki?

19. Beszélsz álmodban?
Nem tudom, mert mindig elalszom, mielőtt megtudnám.

20. Emlékszel az első csókodra?
Olyan még nem volt.

21. Reptettél valaha sárkányt?
Huhú, nem is egyszer. De összegabalyodott a zsineg, én meg ideges lettem és széttéptem.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
A balcsin voltam a nyár végén.

23. Sikeresnek tartod magad?
Végülis igen.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Ötvennyolc emberé.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Pff, minek nekem egy ló... inkább egy cica.

26. Mik a terveid holnapra?
Tanulni fogok egy keveset, a temetőbe is ki kén' menni, meg más most nem jut eszembe.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Rugdostam magam, hogy tanuljak, de aztán mégse.

28. Most hiányzik a suli?
A Herman? Nagyon.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Nekem még soha senki nem mondta, hogy szeret.

30. Szeretsz szingli lenni?
Van választásom?

31. Szereted a szobádat?
Nappal igen.

32. Ki a hősöd?
Makesz, a tesóm babzsákállata.

33. Lógtál valaha a suliból?
Bevallom, néha igen.

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Nekiülök az anyagszerkezettan könyvem "diszlokációk" fejezetének.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Nem azt, akivel a legjobban kijövök, hanem azt, akivel a legtovább tudnánk értelmes témáról beszélgetni, hogy elrepüljön az idő: Leventét.

36. Mi a kedvenc ételed?
A Nougat Bits minden mennyiségben.

37. Ettél valaha kutyakaját?
Macskakaját.

38. Őszinte ember vagy?
Úgy tűnik.

39. Szereted a ham&eggs-et?
Nem, mert nem szeretem a tojást. És a tojás se szeret engem.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Zsebkendő, hogy ha bármi történik, akkor legyen (a zsebkendő univerzálisan használható), bérlet, hogy ha feltrancsíroz egy kamion akkor tudjanak azonosítani,
és mobil, hogy ha nem jön busz, fel tudjam hívni anyát.

41. Van valamilyen sebhelyed?
A fejem háromszor tört be és a nyakamon van egy heg.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
Filmekben igen. Az életben nem.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
Valaki, aki élvezi a munkáját, hasznos munkája van, és amúgy meg egy rahedli pénzt keres a hasznos munkájával.

44. Mi a legnagyobb titkod?
Nemárulomel.

45. Milyen gyakran telefonálsz?
Gyűlölök telefonálni. Kéthavonta egyszer-kétszer.

46. Hiszel a szerelemben?
Régen hittem. Mint a jézuskában és a húsvéti nyusziban.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Szeretném újraélni az életem utóbbi öt évét és tanulni belőle valamelyest.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy hölgyön?
Őszintén: a mellméretét, az arcberendezését, a testalkatát, és végül, hogy a tekintete intelligensen fénylik-e.

49. Mikor sírtál utoljára?
Nem emlékszem, valamikor egy fél éve lehetett.

50. Kit öleltél meg utoljára?
Anyát.

51. Jól kijössz a családoddal?
Inkább fogalmaznék úgy, hogy megvagyunk.

52. Hol van a mobilod?
A bal könyököm előtt három centire.

53. Mit ettél utoljára?
Almát.

54. Mi a kedvenc színed?
Hivatalosan a kék.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
Animácijósat.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
Most épp semmit.

57. Most mire vágysz?
Arra, hogy ne fagyjak meg itthon nagykabátban a gép előtt.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
A Ford Mustang GT.

59. Most nézel valamit a tévében?
Nem is rossz ötlet.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Anyukámmal, hogy jöjjön értem éjfélkor az egyetemre.