Írjunk évértékelést.
Minden másfeledik poszt erről szól, nyilván az év legmeghatározóbb eseménye az volt, hogy M életem társául szegődött, teljes műszakban. Ezzel a lépéssel máris radikálisan lassabban növekszik a bankszámlám és csökken a szabadidőm, de ez így jó. Egyéb magánéleti vonatkozású változások is vannak még, de szinte mindegyik Mmel kapcsolatos.
Ha már a bankszámlánál tartunk, a karrierem továbbra is meredeken ível felfelé, már csak egy tárgy választ el a diplomától, a publikációs jegyzékem egyre növekszik, újabb konferenciadíjak, blabla, és a kompozitos mellett (mivel nagyon unatkozom) ráálltam a ferrofluidos témára is.
Szabadidő kapcsán meg annyit, hogy M mellett alig van (nem panaszkodás), de el tudom tölteni, mert ugye vettem idén egy batárjó fényképezőt, és más elektronikai eszközt szerintem nem is. Kevesebbet sportoltam idén, mint akartam. És kevesebbet is zenéltem. Ja igen, a szimfit felmondtam, mivel nincs már rá időm meg affinitásom a sokminden más mellett.

És miket tervezek. Jövőre szeretnék kicsit önállóbb lenni. Pénzügyileg is, fizikailag is, mindenhogy. Szeretnék megtanulni vezetni, és kell nekem egy autó. Mert őszintén szólva a tömegközlekedés nagyon bekorlátoz engem. Szeretnék végre diplomát is kapni, szerintem azzal nem lesz gond. Utána folytatom a tanulmányokat ott ahol eddig.
Mi van még. A magánéletem miatt nem kell aggódni, az annyira tökéletesen halad a maga útján, mint senkinél másnál. Meg fog jelenni két folyóirat-publikációm is, a karrierem is szárnyal felfelé. Idén év végén végre azt érzem, hogy tényleg nincs mi miatt aggódni. Boldog vagyok most és kiegyensúlyozott, és ez az állapot tetszik. Most meg jó sokat rizsáztam a semmiről.

Dokumentáljuk az eseményeket: Reggel rendeltem magamnak új vagizós szemüveget, mert a régit már csak egy cellux tartja össze, és ha lehajtom a fejem le is esik rólam, így az már vállalhatatlan. Délután meg életemben először lerajzoltam Mmet, majd ha jó idő lesz beszkennelem vagy valami.
Este pedig a hagyományos KTM, ahol mémeken röhögtünk, nídforszpídeztünk lanban, pizzát ettünk és gyanús löttyöket ittunk hozzá, filmeket néztünk. Mindez Leventééknél volt, a buli utáni hajnal pedig így nézett ki:
Családos ember lévén derék módon ötre már ágyban voltam.
Mint fél nappal előbb.

Na most majdnem posztoltam ide tizennyolcplusz hálószobatitkokat. De időben észrevettem hogy ez nem az a blog. Így jártatok.

A Catan telepeseiben számomra teljesen elfogadott stratégia a vesztés.

Ha lesz gyerekem, amint már ülni fog tudni, addig fogom vele nézetni a Terminátor 1-2-t, amíg az első szava az nem lesz hogy Hasta la vista, aztán amíg nem fogja fejből tudni a teljes szövegkönyvet és cselekményszerkezetet, mellékszálakkal együtt.
Velem is ezt csinálta az apám, és nézz rám milyen vagány srác lett belőlem, nem ám buzi seggdugasz mint a mai fiatalok többsége.

a mi karácsonyfánk az idén hódító fenyőfotózási trend szerint fotózva

Miért divat az a tinilányoknál mostanában, hogy vidámnak akarják mutatni magukat miközben éppen szomorúak?

karácsonyi mém

Monától csórtam.
1. Csomagolópapír vagy ajándéktasak?
Papír. Van abban valami izgalmas, amikor nem tudod hogy mi lehet benne és kibontod.
2. Igazi fa vagy műfenyő?
Mű. Kisgyerekkorom óta műfenyőnk van, és nekem nagyon tetszik és nincs vele baj, és környezetkímélő. Nem tartok feltétlenül igényt igazi fára.
3. Mikor díszíted fel a fát?
-tjük. 24-én délután.
4. Mikor bontod le a fát?
Valamikor húsvét előtt :D
5. Szereted a tojáslikőrt?
Nem. Inkább baileys. De nem tudom mi köze van a karácsonyhoz.
6. Kedvenc ajándékod, amit gyerekként kaptál?
Nekem mindegyik tetszik. A lényeg hogy hasznos legyen.
7. Van „betlehemed”?
Miért, lennie kéne?
8.Kinek a legnehezebb ajándékot venni?
Mindenkinek az btw, hetekig agyalnom kell rajta mindig, aztán úgyse azt veszek.
9. Kinek a legkönnyebb ajándékot venni?
Magamnak. Legó.
10. Legrosszabb karácsonyi ajándékod?
Nincs olyan ami kifejezetten rossz. Inkább olyan van, amivel nem tudok mit kezdeni. Azt rendszerint kiteszem a polcra, és porfogónak jó.
11. Elektronikus vagy postai képeslap?
Levlistás BK ímél.
12. Kedvenc karácsonyi film?
Jurassic Park, hell yeah.
13. Mikor kezdesz vásárolni?
Általában a karácsony előtti második héten. Mostanában egyre inkább rászokok a korai vásárlásra, nincs akkor tömeg és az jó.
14. Ajándékoztál már tovább karácsonyi ajándékot?
Nem. Olyat is lehet?
15. Kedvenc karácsonyi étel?
A joghurtos milka szaloncukor.
16. Színes vagy sima fények?
Régen színes volt de kigyulladt vagy mi, úgyhogy pár éve csak ilyen sárga van, de nekem az is tetszik. Smooth.
17. Kedvenc karácsonyi dal?
A Trans Siberian Orchestrától minden.
18. Elutazol karácsonykor vagy otthon maradsz?
Itthon sajnos.
19. Csillag vagy angyalka csúcsdíszed van?
Hengerszimmetrikus izé.
20. Mikor nyitod ki az ajándékokat?
Remélhetőleg még ma este valamikor.
21. Legidegesítőbb dolog ebben az időszakban?
Minden amit a tévében és a rádióban és egyéb médiafelületeken megy.

Csináltam mézeskalácsból karácsonyra hidrogénbombát. Meg mérges dínót.

És akkor itt ragadnám meg az alkalmat és kívánnék boldog karácsonyi ünnepeket a latex gumikesztyű gyártó vállalatok vezetőinek, és szívből kívánom hogy ugyanabból az anyagminőségből készült gumióvszereket használjanak hátralévő életükben, mint amilyenből a kesztyűiket gyártják. Köszönöm.

Beleszerettem egy lányba.
Ezredszerre, ugyanabba.

Pont 1111 levél van a bejövő gmailemben. Ezt muszáj volt megosztanom most.

Reggel lekéstem a buszt, mert a humorérzékem bérletem a másik gatyámban hagytam.

Így volt alkalmam közelebbről is megvizsgálni azt a batár karácsonyfát fent a körforgónál. És hát nem ért csalódás. Budipapírgurigák vannak becsomagolva szaloncukornak. Most képzeld csak el így a szaloncukrok előéletét, és próbálj ne röhögni az egészen.

A rákövetkező 10 percben két őrült is megtalált, (ez már így több mint amennyi egy év alatt szokott, szerintem érezték rajtam hogy szokatlanul kómás állapotban vagyok és letámadtak) az egyikre először azt hittem hogy be van lőve, de kiderült hogy csak egyetemista (ja, akkor jó), és gépész, és látta a szalagom, és elkezdett beszélgetni én meg bólogattam hogy igen. Főleg arról volt szó, hogy miért félnek a diákok a nanotechnológiától (mert kurva bonyolult) (pedig annyira nem is, csak ész kell hozzá). Aztán hogy rövid úton megszabaduljak tőle, leszálltam a temetőnél, ahol egy másik fazon megkérdezte az időt, aztán panaszkodni kezdett hogy ritkán járnak a buszok, ezért kár volt hazajönni magyarországra. Szó volt még milosevicsről és a szerbekről, meg hogy ki kéne telepíteni a cigányokat a faszba, meg hogy angliában egy takarító keres annyit mint itthon egy politikus, et cetera. Először azt hittem rá hogy nincs belőve, csak simán ittas egy kicsit, de amikor mondta hogy még csak most megy pálinkázni diósgyőrbe a haverjához, akkor megnyugodtam. Életemben nem vártam még ilyen hosszú ideig a huszonkilencesre.

Aztán megjött a busz. Fülhallgató be, pokerface fel.

Soha többé nem fogom lekésni reggel a buszt.

Egyébként szerintem ezt a "jó-e vagy nem az ágyban" dolgot azok találták ki, akik akkor találkoznak először a partnerükkel, és még nem ismerik. Mert akik ismerik a partnerüket, és tudják róla hogy az élet minden területén ő a legkirályabb, akkor azt is tudják róla hogy miért pont az ágyban ne lenne így.
És itt egyből meg is bukik a "jó arc volt, de szakítottam vele, mert nem volt jó az ágyban" érvrendszer. Gyakran úgy állítja be mindenki, mintha intim környezetben ("az ágyban") mindenki kifordulna önmagából hirtelen átváltozna egy teljesen más személyiséggé, pedig nem így van. Az előbb említett tévképzet lehetséges okai pedig
1) nem töltöttek együtt elég időt hogy rájöjjenek, hogy mindketten jók az ágyban; egymásnak
2) valamelyikük csak dugásra tartja a másikat

Megírtam a blekkbox pályázatot, határidő előtt két perccel (M83 hallgatása megkétszerezte a tempómat), ráadásul valami kurvajó saját ötletet találtam ki, úgyhogy most végre fucking badassnek érzem magam.
És ha itt lenne most a nőm, már rég nem lenne rajta ruha.

Most hívott egy pali, hogy én vagyok-e az aki elektronmikroszkópot akar venni.
Mondtam neki hogy igen.

Egyébként csak az árára lettem volna kíváncsi. eEnnek a kis kompakt gagyinak, amiben még EDS-deti sincs. Két nagyságrendet tévedett a tippem. Többe kerül mint egy ház autóval, baszki.

Ó basszameg, a laborban is le leszek ma cseszve.

Bocsi, de a nagyim szokás szerint felbaszta az agyam. Ez az egyetlen dolog, amihez mesterien ért amúgy. A varráson kívül. És ezt most nem bántásból mondom így a háta mögött, hanem tényként. Ez az egy dolog, amire mindig számítani lehet, ha látogatóba jön.

Az addig oké, hogy először azon aggódik hogy jajaj, csúszok egy félévet, jajaj, mi lesz így velem, jajaj, később kezdhetek munkába állni, jajajajajaj, tovább függök a szüleim pénzén, jajaj, tönkre van menve az életem.
Ma reggel meg azzal kezdte, hogy muszáj-e minden nap bejárnom az egyetemre. Mondom ja. De miért, hiszen már nincs is oktatás meg vizsgaidőszak meg izé. Mondom mert dolgozom. (Egyébként már máskor is tapasztaltam ezt. Evidens ugye hogy akinek egész nap nincs más dolga mint hogy otthon van, az takarít. Vagy azért hogy elüsse ezzel az időt, vagy mert mindent koszosnak talál, az egy dolog. De azt a logikát nem értem, ami alapján a szűk család egyre idősebb nőtagjai a takarítást/házimunkát a dolgozó/tanuló kicsi fiuknál előrébb helyezik, mint a munka/tanulás kvázi termelő voltát. Oké, maradhatok itthon én is mindig ablakot pucolni, de akkor még később lesz diplomám. Vagy elmehetek már most is ablakpucolónak. Lehet választani.)
De mondjuk jogos, az egyik fő oka annak hogy minden nap dolgozni megyek, éppen az, hogy a takarítást az ilyen és ehhez hasonló kommunikációt vele elkerüljem.
Szóval ekkor elkezdte mondani, mert hogy odakint a lépcsőn nincs korlát, hiányzik-e nekem egy gerinctörés, vagy a kedvesemnek, vagy az hogy a nővéremnek elmenjen a babája ha leesik a lépcsőn.
Engem az ilyen negatív képekkel amúgy a sírba tud kergetni. Szerintem ő már fejben az összes lehetőséget lejátszotta maga előtt az összes családtaggal, a lehető legszörnyűbb következménnyel, másodperces lebontásban. Nem akartam neki mondani, hogy arra találták fel a sódert és a homokot, hogy ahol nincs korlát, ott se lehessen elcsúszni télen.
Ekkor rövid szünet után (közben elmentem reggelizni) a munkámat kezdte el szapulni. Hogy amennyit én keresek, ez még nem munka. (Bocsi, NEKEM LEGALÁBB VAN, hallgató amúgy se kaphat többet.) Meg hogy nem kéne minden baromságot a neten rendelnem amire szükségem sincs, és annak ellenére hogy teljesen rajtuk függök (not), hogy gondolom én azt, hogy a jövedelmem legalább negyedét nem utalom el rendszeresen a szüleimnek. wtf.

Elmondhatnám neki az érvelésem szemtől szemben is, de biztos hogy my argument is invalid lenne, ezt a posztot is most csak stresszlevezetőnek írtam.
Szóval szerintem én ma korábban megyek inkább dolgozni.

A karácsony közeledtének biztos jele, amikor a VLC ikonra kikerül a mikulássapka.

Én vagyok az egyetlen akit kifejezetten irritálnak a cosplayes leányzók a 9gagen?

Ha valaki végképp nem tudja eldönteni hogy mit adjon nekem karácsonyra, akkor tessék, itt van néhány tipp. Wannasági sorrendben.

A mai nap első fele azzal indult, hogy tök jó idő volt, miskolc, szikrázó napsütés és a frizurám még mindig tökéletes, napszemüvegben indultam melóba, hell yeah. Aztán odabent kiderült, hogy a tanár akinek a vezetésével a kilenc mintámat megmikroszkópoztatnám nincs bent mert valahol a halál faszán van éppen, úgyhogy rábasztam használhatom a kompozitlabor kis asztali scanningjét (yeey \o/ ), teljesen egyedül és úgy ahogy csak én akarom, hell yeah, ez az első alkalom hogy totálisan egyedül használok egy scanning mikroszkópot. Mondjuk elment vele egy csomó idő, de nem baj, M időközben befejezte a sulit és bejött hozzám és aranyosan ücsörgött és nézelődött amíg dolgoztam.
Aztán végeztünk, de a napsütést borús idő és szél váltotta fel, de a frizurám még mindig tart. M meghívott pizzázni, egy új pizzériát teszteltünk le, a hely elegáns és a pincérnő is kedvesebb mint a múltkori, de olyan furán billegteti a fejét beszéd közben, meg olyan mintha nukleáris reaktor hajtaná, szerintem egy android. Aztán átmentünk a plázába, immáron esett az eső, tök romantikus miskolc esti fényeiben esőben smárolni. De persze csak történetesen a szíved választottjával. Miközben a taft még mindig tökéletes védelmet nyújt a frizurádnak. Szóval átmentünk a plázába, mert ott le lehet ülni, így hát ott leültünk, és közben elfagyizgattunk, és beszélgettünk, és M enyhén irigy osztálytársa, a pizsislány végig kémkedett utánunk. Indulás előtt bementünk a könyvesboltba szexszel kapcsolatos könyveket nézni, és végül kikötöttünk a gyerekkönyvrészlegen. Az a részleg tök creepy. Amilyen állatos fotókat tesznek be gyerekkönyvekbe, meg amilyen perverz pár mondatos szövegeket írnak melléjük, nem csoda hogy annyi manapság a hülyegyerek meg az ámokfutó.
Aztán utána a szokásos módon hazabuszoztunk, és most itthon vagyok és ezt írom. Út közben rajzoltunk gekkót a busz ablakán a párára. Eredetileg kecske volt.
Szeretem azt a lányt, teljes szívemből.

Na jó, nem érdekel, nem bírom magamban tartani. Be kell vallanom, hogy M a legszebb lány akit valaha láttam, és nálam a tökéletes nő definíciójának nem hogy megfelel, de több is annál. Mert azon kívül hogy elképzelhetetlenül szexi és dögös és állandó jelleggel szúrnám, és arcra is simán kiüt mindenkit a nyeregből (halványkék szemek, cuki nózi, tökéletes fogsor és telt ajkak, ez csak pár a sok fétisem közül), szóval ezeken kívül lehetne még hisztispicsa akik egy szál harisnyában flangálnak télen meg vastag övben, idétlenül a fejük tetejére van felfogva a hajuk (az IQ-val fordított arányos magasságban) és olyan hülyén tartják a könyökükben a traktorméretű pink szőrös bőrtatyót, és őket szoktam vele kiröhögni az utcán, mert ő közel sem az, nála értelmesebb lányt még nem láttam, meg nem mondanád hogy biológus és hogy fejből ismeri az összes dínót ami valaha élt a bolygón, és azt sem hogy szabadidejében (amikor éppen nem velem van (vagy akkor is)) ROCKOT szokott zúzni az elektromos gitárján. És ezen kívül még tud lovagolni*, és olyan dolgokat rajzol hogy bekeretezem és a saját falamra kiteszem és anya a tanítványává fogadta, és ha még ettől nem tetted még le a hajad a polcra akkor elárulnám, hogy 9gagger és élőbeszédben használja a mémeket.
Szóval ez a nő tipikusan olyan, amelyikre azt szoktad mondani hogy ennyire abszurd módon túl jó nem létezik, ne is álmodjak róla, mert ilyen nincs.
Hát pedig de, létezik, és velem van, úgyhogy le lehet szállni róla kisköcsög, jóvan?!

Szerelmes belém. És én is belé.
Kibaszott rocksztár epic pár vagyunk, az van.

*hehe

Egyébként a filatáska még mindig hozza a napi nyolc-tízes átlagot. Az előző hónapban volt erős visszaesés, reméltem hogy végre kiment a divatból, de nem, kiderült hogy csak én nem jártam emberek közé, megesik. Szóval tartja magát még mindig erősen.
Ma meg volt összesített tdk díjátadó, elhoztam egy második helyet és egy előadói díjat. BP pedig enyhén mérges rám szerintem, mert úgy volt hogy ma megyek és a cikkbírálathoz elvégezzük a térfogatarányméréseket, de hát nem lehet, mert a délelőtt elment a díjátadóval meg azzal, hogy a Pityuval (emlékeztek, ő volt az aki egyszer ebédnél elmesélte hogy dobta a nője) együtt fogok dolgozni a ferrofluidokon. Az enyém úgy néz ki eddig mint valami undorító mocsár, de legalább már kevésbé undorító, előtte egy hétig disznóbélbe töltve ázott. A mágneses terekre még mindig csak enyhe reakciót ad. Eredetileg a Pityu ötlete volt hogy ferrofluidot akar csinálni, de nekem több felszabadult időm van rá, mert én már gyakorlatilag végeztem ugye. Az ő receptje tartalmaz kerozint is, amit mi nem akarunk kipróbálni, mert karcino- és mutagén. Az enyém viszont nem akar ülepedni, kénytelenek leszünk berakni kilencezres fordulatra a centrifugába, ahhoz viszont abban rotort kell cserélni, hogy kibírja a terhelést. Szóval űrtechnikával állítunk elő mágneses folyadékot. Harmadik hete szenvedek csak az alapanyaggal.
Aztán hazajöttem, de másfél óra múlva már mennem is kellett be a városba, hogy még azelőtt mielőtt M végez a suliban, elhozzam az utolsó láncszemet a karácsonyi ajándékához a titkos helyről. Közben BP hívott és kérdezte hogy hol vagyok már, mondom itthon, mert én nem érek most rá. Erre kicsit felkapta a vizet. De nem baj, holnap elvégzem a dolgom majd reggel. Mindig elvégzem a dolgom. Mindig.
A többieknek is bevásároltam már, de nem mondom meg hogy mit. Csak azt hogy összesen 30k-t költöttem. Úristen! Egy kész vagyon. Én pénzzel pótlom azt a szeretetet, amit nem kapnak meg tőlem. Meg azt is amit megkapnak. Mindent azzal pótlok.
Szóval izé, aztán hazajöttem Mmel, és idáig vele voltam. Aztán félig hazakísértem, most éjjel pedig dragonballt néztem, minden nap megnézek 3-4 epizódot, próbálom behozni az elmaradt gyerekkorom. A nyolcvanadik résznél tartok, ez még az eredeti uncut széria.
Szóval elvagyok.
Mostanában keveset blogolok. Ennek két oka lehet:
- intim téma, mert egész nap Mmel vagyok
- állatira izgalmas és baró napom volt, minden kétpercben történt valami blogolnivaló, aztán amikor este leülök hogy na most leblogolom, azt gondolom hogy eh, kit érdekel, minden nap ez történik.
Hát ezért.
De továbbra is le fogom írni ha valami extrémen különleges történik.

De egyébként is faszkivan, a 9gagen minden második poszt valami béna nerd/geek lányról készült vagy nintendózás vagy cosplayezés közben, minden harmadik posztban cuki állatok vannak (hogy dögölnének meg), a maradék pedig repost. Több rage comicot akarok helyette inkább, mert azok jók.
De nem is ez, hanem hogy van a nanós levlista aminek ugye én vagyok ugye az adminja mert ugye én csináltam ugye én ugye. Ugye. Van azonban rajta pár elmebeteg, akik rendszerint azon vitatják meg a személyes igényeiket (gyk. jegyzetet/házit próbálnak csövelni), és oké, az első pár alkalommal ezt még elnézem, új nekik a dolog, meg biztos rosszul kattintottak a válasz gombra, de amikor már sok éve páran arra használják a harminc tagú listát hogy másik két embernek üzengessenek vele, megértem ha a főni azt kéri tőlem hogy inkább töröljem innen a gecibe. Sic transit gloria mundi.

Aludnom kéne, de még nem vagyok álmos. Viszont szomjas vagyok. Iszom. Elfogyott a nougat bitsem. Mi lesz így velem?
Reményeim szerint a holnapot is Mmel töltöm, mint minden másik napot. Nem tudunk betelni egymással. Egy-egy randi során még sok hónap elteltével is ugrásszerűen mélyül az egymás iránt érzett érzelmünk, és ez jó. Szükségem van a társaságára. Nekem ő egyben lelki társam is. És hihetetlen módon szép. És hot. És awh. Áradoznék róla még dolgokat, de akkor megint az lenne hogy mindenki rosszul lesz ettől aki olvassa és nem él sikeres párkapcsolatban, úgyhogy az a része inkább megy a titkosblogba. (Pedig előbb-utóbb úgy is az lesz a vége, hogy leszarom hogy ki mit érez és leblogolom nyilvánosan amit gondolok, picsába már.)
Ömm, asszem ennyi.

A cukiság netovábbja, amikor én és M bababoltba látogatunk.

Viccesen hangzik, de valójában egy nagyon picit Szellő István is tehet róla, hogy én meg M egymásra találtunk.

Karácsonyra kérek valakitől (aki nem M!) fülhallgatót. Az enyém még működik, de szerintem már nem fog sokáig, ha minden alkalommal izomból bogozom ki mert kurvára felidegesít hogy milyen lehetetlen módokon tud összegubancolódni. Egy jó egy centis szakaszon már kilátszik a vezeték.

Én a The Verve 2008-as Forth albumáról a mai napig nem bírok egy számot sem végighallgatni, arra se bírom rászánni magam hogy egyáltalán rákattintsak, összeszorul a gyomrom ha meglátom a számcímeket is. Az első félév alatt hallgattam ronggyá, akkoriban meg az járt a fejemben hogy utálok egyetemista lenni, utálok mindent, meg hogy basszus milyen sok van még hátra. A sok kapcsolt negatív élmény miatt azzal az albummal kínozni lehet engem.
De szerintem erről már egyszer blogoltam.

Én a UPC reklámszakemberei helyében ezt a "Horst Fuchs ajánlásával" dolgot ha lehet inkább hanyagolnám...

Egész nap annyi időm nem volt hogy vécére menjek vagy hogy egyek valamit, mégis hihetetlen rocksztárság van. Reggel ugye bementem a laborba, ahol két kísérletet csináltam párhuzamosan, miközben a második cikkem készül. Utána elmentem apával dolgozni, a vasgyárban kellett megmérni egy darupályát, kúlság van, ennyi acélt még nem láttam egy rakáson (na jó de), aztán utána most este pizzázni mentem azzal akiről ez a blog szól már hónapok óta, a pincérnő meg meglehetősen mogorva volt, de szerintem csak irigy ahogy mindenki más is.
Boldog ember vagyok. Két ember kapcsolatát pedig egy 3 dimenziós függvény írja le, ahol az idő függvényében ábrázoljuk a kapcsolat mélységét és intenzitását, erre is a buszon jöttem rá hazafelé.
Nagyon durva ami ma történt velem.
KELL nekem ez a nő. Annyira tudok rajongani érte hogy az hihetetlen.

Az az igazság, hogy mi Mmel elképesztően szép párt alkotunk.

Függő vagyok baszki.

Felszállásnál a megállóban valami bácsi elkezdett nekem emelt hangon szövegelni valamit, de igazából kurvára nem érdekelt, mert amikor reggel hangos dEUSsal a fülemben dolgozni megyek, akkor engem rohadtul ne zavarjon senki. Úgyhogy felszálltam, és utánam még mammogott valamit. Így utólag összerakva az eseményeket, a vizuális élmények alapján valószínűleg arról lehetett szó, hogy a valétaszalagomat látva azt hitte ellenőr vagyok, így előre akart engedni, de amikor közelebb értem látta hogy mégsem, és akkor már nem. Wtf. Mindenesetre gyűlölöm az ilyen alakoskodó öregeket. Nem mutattam felé érdeklődést. Mint egyes primitív állatfajoknál, ha kiignorálod, békén hagy.

Meg leírnám azt is, mit gondolok erről a hadkötelezettség dologról, de nem bírom abbahagyni a röhögést ha rá gondolok. Sas-kabaréba illő jelenet lehetett mikor szavaztak róla. Nem tudom eldönteni, hogy ide melyik mém illik jobban.

Három eset lehetséges:
- A mikulás a nanolaborokban is szokott járni.
- Van (legalább) egy titkos rajongóm a kollégáim között.
- A táskám csokit fialt.

Megyek ma délután be a henteshez.
- Jónapot!
- Jónapot kívánok... mit adhatok?
- Disznóbelet kérekszépen.
- Rendben. Mennyit?
- Hát nem is tudom igazán, azt miben mérik?... Kilóban?
- ...igen O_o ...de lehet venni csomagban is, tíz méter van benne, háromötven.
- Akkor kérnék belőle egy csomaggal.
- ... mire lesz? hurka- vagy kolbásztöltésre?
- Dialízisre.
- Ömm... mire? O___o
- Dialízisre. Egy kémiai kísérlethez.
(egy vásárló) - Na ide se jövök többet.

Leírhatnám hogy pénteken kisállatkereskedésben voltamunk meg bowlingoztunk meg pizzáztunk meg fagyiztunk, meg hogy szombaton meg szerelmeslevelet kaptam meg egy kisvakondot, sokáig gondolkoztam is hogy mit blogoljak így a szülinapom kapcsán, de legyen elég annyi, hogy az elmúlt három nap történéseiből hardcore pornót romantikus filmet lehetne forgatni.

Megérkezett a két bírálat a cikkemre, major revisiont javasolnak, idő kérdése és megjelenik, yippe ká-jéj motherfucker!

Tetszik ez a hibaüzenet.