Hobbim: az előző bérlő egyre gyűlő telekommunikációs számlatartozását és piros keretes fizetési felszólítását olvasgatni havonta egyszer. Most tart 72 ezernél.

És azt mondtam már, hogy a tanszéknek van saját hőkamerája?

4 4

Ma kiosztottam életem első egyetemi érdemjegyeit. Ha jobban belegondolok, én még csak iskolai dolgozatot se javítottam sose úgy önhatalmúlag (mert ugye az megvan, hogy a töritanár önnön lustasága miatt oktatás helyett órákat szánt arra, hogy velünk javíttatta ki a saját dolgozatunkat), mármint úgy, hogy most tényleg az én jószívemen múlik pár ember félév végi gyakjegye, mert én vagyok az oktató, aki a beadott cuccokat javítja. Először ötöst akartam nekik adni, és mivel a történelmi pillanat hevében remegett a kezem a jegyzőkönyvek fedlapja felett, még egyszer átlapoztam a számításokat, hogy biztos legyek a dolgomban.

És akkor vettem észre a baromságokat. Nem voltak szembetűnőek, éppen csak kíváncsi lettem, hogy mi okozza az apró eltéréseket a mérési eredményekben.

Az egyik delikvens konkrétan a számítás elejét rontotta el de nagyon, és bár a többi része majdnem hibátlan volt (diagramtengelyekről mértékegységek hiányoznak, legközelebb ez jegylevonás, de most jó kedvem volt), a másik meg konkrétan jóhiszeműen lehagyta a jegyzőkönyve felét. Pontosabban a hét hisztogramból ötöt. Mert mind a hetet beleátlagolta kettőbe (!?!). A szándékuk konkrétan megvolt a kiváló jegyzőkönyv elkészítésére, csak hát nem jött ez így most össze.

Nem akartam én lenni a geci. Miközben rávéstem a négyest a fedlapra, az járt a fejemben, hogy mivan, ha én mulasztottam el tisztába tenni a dolgokat. Pedig még konzultálni is voltak. Mi van, ha nem volt világos, amit mondtam nekik. Mi van, ha fel se tűnt nekik, hogy nem világos. Mi van, ha ijesztő vagyok, és nem merték megkérdezni ami nem világos. Mi van, ha csak fáradtan csinálták hajnalban az egészet, és elegük volt mindenből. Át tudom ezt érezni. Egyébként is mit pofázok bele, én ezeket a gyakorlatokat egyszer sem csináltam (pedig dedós szintű mindegyik), mert én másmilyeneket csináltam, amiket máshogy pontoztak annó, biztos sokkal lájtosabban (not, csak az idő szépíti meg).

Mindegy, csak most így első alkalommal volt karácsony, legközelebb keményebb leszek. Egyetemen vagyunk, tanuljunk meg számolni és jegyzőkönyvet írni kérem.

Nekem pár évvel ezelőtt elöntötte az agyamat a szar, és netről rendelt alkatrészekből házilag összebarkácsoltam egy teljesen újszerű, működő 3210-est, hogy legyen legalább egy működő, használható, megbízható vésztelefonom, ha ezek a mai modern darabok egyik napról a másikra beadják a kulcsot, ahogy rendszerint lenni szokott. Az ebayen hasonló refurbished darabok használtan-kopottan is érnek vagy 30-40 eurót, újnak mondott darabok pedig konkrétan 130-nál kezdődnek.

Namármost, ha én bemennék egy üzletbe egy ilyennel a kezemben, és mondanám, hogy továbbra is használni szeretném a GSM-hálózatot, akkor szerintem kurvára kicsapnám a balhét, ha egy ilyen marék műanyaghulladékkal akarnák kiszúrni a szemem. Egyébként meg nincs az az isten, hogy megváljak tőle.

Asszonypajtás összekötötte a kellemeset a hasznossal, és mialatt én a hétvégén azon fáradoztam, hogy lenyomjam a Petalburg Gymet a Pokemon Emeraldban, addig ő a sok lómániás éretlen internetpicsán felháborodva* összedobott egy blogot, ami túlmutat azon, hogy megmondja neked hogy melyik paci szép, és inkább arra vállalkozik, hogy azt mondja meg, miért szép az a konkrét paci. Szakmai indokokkal. Genetika, tabuk nélkül. Ez nem reklám akart most lenni, hanem csak büszke vagyok, hogy nekem ilyen nőm van, aki ehhez is ért.

* Röviden: az egyik leglájkoltabb fészes lovascsoportba akarták felvenni adminnak, de az írásait nem akarták közzétenni, mert túl tudományosak voltak.

when I'm an engineer but I'm doing my phd in chemistry

Ha meg tetszik, akkor tessék felszavazni nájngegen.

ismeretterjesztő rovatunkat látják

Ez egy grid, 150x nagyításban, a kis kézi mikroszkópommal fotózva.

A grid a transzmissziós elektronmikroszkópok (TEMek) sztenderd mintatartója, tkp. egy rézrács, karbon fólia van rágőzölve, a karbonfólián pedig, (ahol éppen nem lyukas,) 12-14 nanométeres platina részecskék ücsörögnek. Oda lettek cseppentve egy folyadékkal, ami aztán elpárolgott, a részecskék meg ottmaradtak. De ilyen nagyításban nem látszanak, pedig akár 12500 is ki tud ülni szépen sorban egy olyan négyzet élére úgy, hogy elférjenek. Nyolc négyzetnyi távolság felel meg 1 milliméternek. A kép felső részén, a nyilacska felett látszik, hol fogtam meg csipesszel, az a rész ott tönkre is van téve.

Megfordítva így néz ki. Mellette a szűrőpapír rostjai látszódnak, amire rá van éppen téve.

Számomra az anekdota több dolgot is bizonyít, melyek közül a legfontosabb talán az, hogy a balesetet megelőző számsor -> baleset eseménysorozat ok-okozati viszonyaiból kapásból az jön le mindenkinek aki szellemileg nem egy segg, hogy a módszer fordítva működik és balesetet okoz, de legalábbis hatástalanul véd a bekövetkezte ellen. Azt viszont már őszintén sajnálatos dolognak tartom hogy mind ép bőrrel kászálódtak ki a roncsok közül és nyilvánosság elé tárták történetüket, mert így akkor még mindig egyel több idióta faszkalap rontja a közutak biztonságát azzal, hogy az autóvezetői vizsgáját egy számsorral helyettesíti.

Ha esetleg valaki azon gondolkozott volna,

hogy lehet ImageJ-vel TEM-felvételeken gyorsan és hatékonyan részecskeméret eloszlását mérni, nos, annak irtó nagy mákja van, mert elárulom.
Amire szükség van hozzá:
- A TEM-felvételek .SER fájljai
- A TIA-reader.jar az ImageJ Plugins mappájába, hogy a SER-fájlok importálhatóak legyenek (netről letölthető).

• ImageJ megnyit
• Plugins → Input-Output → TIA-reader → open TEM-képfájl.SER
• Image → Duplicate, OK
• Image → Type → 8-Bit
• Image → Adjust → Brightness/Contrast → az Auto-val kicsit kontrasztosabbra állítani a képet
• Process → Filters → Gaussian Blur → 2-5 pixels, ránézésre különüljenek el egymástól a részecskék, de a háttér ne legyen szemcsés, Preview-vel ellenőrizhető
• Image → Adjust → Treshold → részecskék pirosak legyenek és lehetőleg minél kevésbé érjenek még össze, a háttér pedig még éppen ne legyen egyáltalán piros → Apply
• Analyze → Set Measurements → Ezek legyenek kipipálva:

- Area
- Shape descriptors
- Fit ellipse
- Feret’s diameter
- Limit to treshold

• Analyze → Analyze Particles →

Size: 0-Infinity
Circularity: 0.65-1
Show: Outlines

- Display Results
- Exclude on edges
- Include holes

• Results ablak → Results → Summarize

Részecskeátmérő [nm] = [√(Mean/π)]∙2
Szórás [nm] = √(SD/π)

A Process → Binary → Watershed funkciót nem ajánlom a koaleszkált szegmensek szétválasztásához, elég gyakran fals eredményt ad. Egyszerűbb, ha azokat a részeket egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.

Esetleg a Circularityvel lehet még játszadozni, ha nem túl globulárisak alapból sem a szemcsék.

A falhozbaszós labda ébresztőórámban kimerült az elem, és jelenleg nemnagyon lehet kapni olyan típusú elemet bele amilyennel működik, úgyhogy a változatosság kedvéért egy noname kínai oldalról vettem egy ilyet, csak feketében, és nem innen.

Fél napi használat után pár dolog, ami a netes leírásokban nincs benne.

- Tényleg olyan kúl, mint amilyennek látszik.

- Van benne rádió, és lézerrel is kivetíti az időt a plafonra. (Na jó, ez lehet hogy benne van.)

- Meg van benne még stopper meg visszaszámláló is, és háromféle ébresztési időpontot lehet neki egyszerre megadni, ami remélem hogy nem azt jelenti, hogy napjában háromszor is ébreszt. Még nem próbáltam ki, csak egyet.

- Van benne valami szülinapos funkció amit szintén nem mertem még kipróbálni, mert erős a gyanúm, hogy nem ad tortát, viszont megpróbálja fülsértően elpittyegni a Happy Birthdayt, azt pedig nem szeretném, mert nagyon beégetné magát vele szegény.

- A klasszikus háttérvilágítás be/ki funkciók mellett még van egy olyan, hogy foszforeszkáló háttérvilágítást ad a digitális kijelzésű számoknak, amit nehéz elképzelni amíg az ember nem látta hogyan is néz ki, de kétségtelenül állati királyul néz ki. Nem tudom, hogy csinálja.

Ami kevésbé kúl:

- Kínaiul van a használati útmutató, és a neten sincs hozzá semmi, így empirikus úton kellett kitapasztalnom, hogy mi a tökömet kell vele kezdeni és mit jelentenek a gombok. Még erősen felfedezés alatt áll eme ismeretlen terület.

- Minden gombnyomásra csipog egyet, de valami másodlagos hangszóróból, nem abból amiből a rádió meg a többi jelzés jön. Lehet hogy neki fogok esni egy ollóval előbb-utóbb annak a vezetéknek.

- Az ébresztő hangok között csak egy vállalható van, a többi mind régi monofónikus nokia-csengőhangok koppintása. Arra nem sikerült még rájönnöm, hogyan kell a rádiót beállítani ébresztőnek, de dolgozom a probléma elhárításán.

- A rádió a legkisebb hangerőn is ordít. Ez Kína.

- A lézeres órát néha 180°-al elforgatja, de hogy miért és hogyan, azt nem tudom (lehet, hogy valamit félreállítottam neki ez simán lehet az én hibám is).

- Vannak még olyan ikonok, amik néha világítanak mert bekapcsoltam őket, de gőzöm sincs hogy mi a toszt jelenthetnek, és csak remélni merem, hogy nem történik semmi rendkívüli esemény a következő éjszaka közepén.

Összességében bejön a cucc. Tetszik. Végre megint nem mobillal kell kelnem arra az ébresztőszövegre, hogy "Hosszában, névvel kifelé!"

Tegnap konzultálni jött hozzám két hallgatóm a múltkori laborgyakorlattal kapcsolatban, ez egy ilyen eső alkalom. Meg kellett volna adnom a heti rendszeres fogadóórám időpontját, de nekem olyan nincs, úgyhogy azt mondjam, hogy jöhetnek amikor csak akarnak, én itt vagyok egész nap. Ugyanakkor majdnem felrobbantottam egy elszívószekrényt, ez egy ilyen második alkalom.

Meg asszonypajtival Boti és és Bori esküvőjére vagyunk hivatalosak, ez is egy ilyen első alkalom, mert most kifejezetten nem családostul lettünk meghívva, hanem így egy párként külön személyesen csak mi, és ők amúgy is rettentő cukik, szóval ki nem hagynánk ezt az egészet.

Meg csírát akarunk növeszteni az irodában, mert az jó.

Járt tegnap a mikulás, mindenki kapott ajándékba egy csomag mikroszkóp tárgylemezt.

Ez pedig itt az órarendem.

Ezek közül a szerda délelőttöt tartom én, a többit meg más oktatók nekem.

Ahogy megláttam, hogy japánban a cicák és nyulak után a mini szarvasoknak is van saját településük/szigetük, megszilárdult bennem az elhatározás, hogy oda akarok nászútra menni. Mondjuk először a nyuszis helyre.

még egy adag fulmkritika

The Signal - A film első háromnegyede érdekes és fordulatos, az utolsó negyede pedig sok kérdést megválaszol, de néhányat nyitva hagy. Úgy fejeztük be a filmet, hogy elkezdtük megtárgyalni, hogy mi a fenét is láttunk. A tehenes jelenet pl. még most sem világos. Sem az értelme, sem a jelentősége, sem az hogy mi történt. 1x GS-faktor. (Van annyira jó, mint a Guardians volt.)

The Imitation Game - Megdöbbentő, mennyire unalmas és középszerű filmet sikerült forgatni az egyik legnagyszerűbb matematikusról a világ legeseménydúsabb időszakában. Az életéről szóló wikipedia-cikk is kb. hatszor több izgalmat, érdekességet, és árnyalatot tartalmaz, mint ez a fos. Nem voltak nagy elvárásaim, tipikusan ilyen oscar-jelölős történelmi giccses tucattermékre számítottam, de alulmúlta a várakozásaimat. 1x GS-faktor, de csak azért mert true story bro.

Nightcrawler - Állati szépen van filmezve, és Gyllenhaal olyan hitelesen adja az elmebeteg pszichopatát, hogy minden egyes alkalommal megijedtem, amikor elmosolyodott. Kibaszott elborult ez az egész, ahogy az egyik főszereplő rendszeresen meg is jegyzi. És Jake-nek is igaza van abban, hogy nem akarok vele találkozni. Soha. De a végén azért meglepődtem. 4x GS-faktor. Lehetne több is, ha lenne benne retrózene.

Bár tőlem Asszonypajtás nem várja el, hogy a házban én legyek az a klasszikus férfi, aki reggel bemegy dolgozni az intézménybe a táskájával, este pedig hazajön fáradtan, bedob egy sört és böfög nagyokat, megdicséri az asszonyt amiért elmosogatott és vacsorát főzött, vacsora közben kibeszéli a kollégákat, közben pedig panaszkodik, hogy mennyire nehéz manapság pénzt keresni, de mivel ő a kenyérkereső a házban, megtesz minden tőle telhetőt.

Szóval bár tőlem Asszonypajtás nem várja el, hogy én legyek az a klasszikus kenyérkereső férfi a házban, de az a helyzet, hogy egyelőre én vagyok, és ennek ellenére mégsem rinyálom tele a világot azzal, hogy megváltoztak manapság a szerepek, nem kezdek el lázadni a férfiszerepek ellen, nem kezdek azon problémázni, hogy mostantól én akarok otthon maradni gyereket nevelni amíg ő karriert épít, nem rinyálok azon sem, hogy függetlenedni akarok a nem is tudom mitől mert eleve függetlenek vagyunk mi ketten, és azon sem kezdek el rinyálni, hogy utálom a nőket mert feminista picsa az összes, mert nem így van, sok olyat ismerek aki kifejezetten jó fej, és a legtökéletesebb példa erre az egészre pont Asszonypajtás, aki vacsora közben ott mosolyog velem szemben, és örül hogy ízlik nekem, és büszke rá, hogy vacsorát csinált, ami ízlik nekem. És büszke is lehet rá, mert erre én is büszke vagyok, mert nem elég hogy állati fullos csaj, de még jól is főz. Tökéletesen megfelelő nekem az a klasszikus szerep, hogy én próbálom eltartani a családot. Nem feminista flémmatériálnak szánom ezt az egészet, de erősen kétségesnek tartom, hogy valaha megfordul-e a fejükben, hogy mi lenne fordított esetben.

Túl kéne lépni azon, hogy vannak a pasik akik megalázzák a nőt és verik, és vannak a nők, akik minden pasiról azt állítják hogy gyökér fasz, mert nem csak ez a két kategória létezik a párkapcsolatban, sőt, legjobb esetben ez a két kategória egyáltalán nem is létezik. Vannak a párok, akik tökéletesen elégedettek azzal, hogy úgy segítenek egymás- és a közös életükben, ahogy tudnak. Ha úgy esik akkor mosogatással, ha úgy esik, akkor pénzkereséssel, ha úgy esik, akkor meg azzal, hogy a picsogásra fordított energiát inkább a szerelembe fektetik.

Valentinnapi fun:

Dokumentumfilmet nézni hallgatni a varánuszokról és egyéb dzsungelragadozókról a tévében kép nélkül, és hozzáképzelni, hogy a narráció a szürke ötven árnyalatában történik.

Bűnös élvezet és rettentő dedós dolog, de egész nap azon röhögtünk Dzsóval a konferencián, hogy az egyik srácot úgy hívták, hogy 

Meg az is tök jó volt, hogy adtak nekünk fülhallgatós tolmácsot, mint amilyeneket az EU-csúcsokon szoktak használni a nagyon komoly arcú diplomaták. A fülhallgató része retkes volt, a vevő része pedig a neonlámpa fényére statikus zajt adott, és ahhoz képest, hogy az egész konferencia kizárólag angolul zajlott (nem is lett volna szükség abszolút tolmácsra), a tolmácsok vállalhatatlanul ótvar módon fordítottak. Kifejezetten gáz volt. De hamar elterjedt a híre, hogy ha átkapcsolunk a nullás csatornára, akkor az eredeti nyelv mikrofonját halljuk, és úgy nem zavar be a hátulról jövő tolmács-duruzsolás. De amúgy nem volt rossz.

Este pedig az étteremben a családi vacsorán a mellettünk ülő két pár azzal kezdte, hogy lefotózták és posztolták a kajájuk fotóit, gondolom oda is írták, hogy szerelmemmel valentinra, vagy valami hasonlót. Ez is kifejezetten gáz volt.

De amúgy jó nap volt ez.

A doktorandusz az egy furcsa állatfaj. A doktorandusz egy egyedülálló szakember. Páratlan a saját szakterületén. Olyan elméleti és gyakorlati tudása van, mellyel csak ő rendelkezik az egész világon, és annak publikációjával szerzi meg később a tudományos fokozatot. A tudománynak azzal a területével foglalkozik, melyhez az egész világon ő ért a legjobban. A doktorandusz nagylelkűségből néha segít egyetemi hallgatókat oktatni a professzoroknak. Néha más doktoranduszokat is. A doktorandusznak olyan bonyolult és drága eszközökhöz és berendezésekhez van hozzáférése, melyből jó esetben van talán még egy példány valahol az országban, rosszabb esetben pedig talán valahol a kontinensen. És ért is a használatához. Pontosabban szólva csak ő ért a használatához. A doktorandusz nagylelkűségből a számos tanszéki adminisztratív teendőből is kiveszi a részét. Ha kell pakol, ügyeket intéz, hallgatói dolgozatokat javít a saját teendői mellett. A doktorandusz tudományos munkássága pótolhatatlan, felfedezéseivel és teljesítményével folyamatosan járul hozzá az emberiség általános életszínvonalának növeléséhez.

A doktorandusz mindezek mellett kevesebb havi juttatásból tartja fent magát, mint ami a minimálbér összege. Ötödével kevesebből. És ehhez kell igazán a szakértelem.

Megtartottam életem első önálló laborgyakorlatát. Vegyipari technológia témája volt, de igazából se a tárgy nevét nem tudom, se a hallgatók szakját/irányultságát, sőt, még csak azt se, hogy akkor most ez BSc vagy MSc vagy esetleg egyéb szint. De igazából ez mind nem is érdekel. Csak annyit tudok, hogy van néhány név a listámon, akivel időről időre meg kell csináltatnom néhány előre jól meghatározott feladatot, és segíteni ha nem tudnak benne valamit. Az első alkalom nem volt vészes*, bár az egyik srác végig úgy viselkedett, mint akinek vagy elvonási tünetei vannak, vagy éppen bespeedezte magát, a lány pedig nagyon unatkozhatott, ha mérés közben maradt ideje rókát rajzolni, meg verseket írni, nekem pedig gőzöm sem volt róla, hogy a képletekben használt betűk pontosan miket takarnak, ezért a betűjelükön hivatkoztam rájuk végig,** de egyébként benne van a könyvben, szóval akit nagyon érdekel, az megnézheti. De egyébként értelmes társaságnak tűnik így elsőre, de ez majd az első jegyzőkönyvek kézhezvétele után kiderül.

* ahhoz képest, hogy gyakorlatilag életemben először két hete láttam ezeket a cuccokat, működés közben pedig ma reggel. Nekem is annyira új ez a sok cucc mint nekik, csak nekem volt két hetem rá, hogy készségszinten elsajátítsam a működtetésüket és a hozzájuk tartozó elméletet, és eleve bátrabb vagyok, mert nem tudom megbuktatni magam, ha valamit elcseszek
** az elmélet készségszintű elsajátítása nem történt meg maradéktalanul

Én is megosztom az órarendem, mert az még mindig menő. Pontosabban órarendem még február végéig biztosan nem is lesz a szó klasszikus értelmében, úgyhogy csak a felvett tárgyaimat osztom meg.

Mondjuk annyira nincs nagyon mit nézni rajta. A bal szélét simán le is vághattam volna satírozás helyett.

Továbbá holnap tartom az első technológia laboromat, és be kell vallanom, hogy egy nagyon kicsit izgulok, hogy olyan alap dolgokat nem fogok tudni rögtönözni, mint hogy honnan lehet petricsészét szerezni (az emeleti laborban még nem ismerem ki magam). De az elmélet és a számolás világos, nem lesz itt semmi gond se. Viktor sajnálkozott ma, mert én kaptam a csajokat, a hallgatóim öt nyolcada lány. Én még nem tudom hogy sajnálkozzak-e, tapasztalatom szerint a lányok értelmesebbek és komolyabban veszik a laborokat, bár a jegyzőkönyveiket lényegesen nehezebb olvasni. De majd holnap meglátjuk.

Tegnap amennyire agyfaszt kaptam a javás abevtől, ma olyan egyszerűen sikerült azon keresztül feltölteni a bevallásom. Bár igazából percek óta azon gondolkozom, hogy ha a 1453NY nyomtatvány kitöltését nem is, a beküldést biztos elbasztam valahol, és el fognak meszelni miatta. Idén először csináltam teljesen egyedül. Mondjuk egy nyilatkozaton nem tudom, van-e mit elbaszni. Az előbb küldtek ímélt, hogy a dokumentum elfogadásra került, ami bármit is jelentsen, én jó jelnek veszem. Mikor irtják már ki végre a közigazgatásból a szenvedő szerkezetet?

Hát ha rajtam múlt volna, akkor nem csak lehet, hanem tutibiztos, hogy sosem lettek volna HP-filmek. A könyvekhez képest fospermet lett mind.

Nem rossz gyűjtés, azt leszámítva, hogy lényegében az összes fontos tulajdonságot lehagyták, ami alapján szűrni lehetne a telefont. Én például pont leszarom, hogy a kijelzőm 283 vagy 286 ppi felbontású, ha használhatatlan, mert a processzor el sem bírja és csonttá fagy az egész szar minden lapozásnál, ahogy az is teljesen irreleváns mobilválasztásnál, hogy 28 grammal több vagy kevesebb nyomja az asztalunkat, ahova ki van téve, mert a zsebünkbe bele se fér. Ami engem viszont rettentően érdekelne, az az, hogy milyen oprendszer fut rajta, és abból is melyik verzió. Van-e IP67, vagy bármilyen más fizikai védelme a telefonnak a külső hatásokkal szemben, és a kijelzőmérethez azért minimum illett volna odabiggyeszteni, hogy mekkora kapacitású akkumulátornak kell azt meghajtania, ebből talán lehetne következtetni az üzemidőre is. Ami imho a legfontosabb tulajdonsága ezeknek a fél nap alatt lemerülő szaroknak. Meg ugye a processzor órajele, amit emlegettem. Ha ilyen alapvető dolgokban tud valami értékelhetőt felmutatni egy mobil, akkor azok után a márkája lesz a legutolsó dolog, amire kíváncsi vagyok. A storage-részt pedig nem tudom értelmezni, én úgy tudtam hogy 2015-ben már illene tudnom olyan memóriakártyát raknom egy mobilba, amilyet csak akarok.

Összességében imho sikerült egy teljesen használhatatlan összehasonlító listát gyártani a mobilokról.

Mert hát az van, hogy az utóbbi hónapokban a Chrome elképesztően lassan reagál arra ha új lapot nyitok és gépelni kezdek az URL-sávba, de annyira lassan, hogy még a betűket is összekeveri. Bár dolgozom a problémán, de igazából kurvára frusztrál ez a dolog, hogy háromszor kell mindent beírnom, hogy rá lehessen keresni. A frusztrációmat pedig úgy élem ki, hogy a legnagyobb zagyvaságokat feljegyzem magamnak. Szóval nem én írok ennyire bénán, hanem a Chrome.

• goleoishtg ory - google history
• gog islhoetryo - google history
• gleoogtna rslate - google translate
• cnorvet mgane tto torrent - convert magnet to torrent
• d msoeethernfucker - dense motherfucker
• miks lzalaoncukor - milka szaloncukor
• jgáollam - jogállam
• pnaiedcm társas - pandemic társas
• 9ma.ogcg - 9gag.com
• coherncefele iart - coherence felirat
• th esigna lfleirat - the signal felirat
• lnbcuuhu tromium - lubuntu chromium
• wektli ibenar gradient - webkit linear gradient
• kyeeelgm - kegyelem

25 éves férfi vagyok. Nem egyedül élek, hanem a menyasszonyommal. Együtt fekszünk le, együtt fordulunk a másik oldalunkra, egymással álmodunk, néha együtt ébredünk. Nekem hamarabb kell indulnom, úgyhogy egyedül kelek fel, egyedül reggelizem, egyedül adok indulás előtt puszit a szendergő kedvesem homlokára, és mondom neki búcsúzóul, hogy pidginmusz pic. A szennyes zoknik nem hevernek szanaszét, a szennyestartóban vannak. Este mosni fogunk. Magunkra.

Egyedül öltözöm, egyedül ülök fel a bicajra. Nem fázom, fűt a mozgás. Ezért jó a bicaj. A kezem sem fázik, mert nem hagytam otthon a kesztyűm. Tél van, alap dolog. Nem elsőként érek be, pár perccel hamarabb már egyenként beszállingóztak a kollégák. Lassan telik a nap, egyedül kísérletezünk, egyedül tartunk órát, egyedül értékelünk ki adathalmazokat és egyedül írunk absztraktot a következő cikkünkhöz, amit a végén közösen küldünk be. A nap végén nélkülük indulok haza. Együtt maradnak bent.

Death metállal vannak, teljes hangerőn. Egyedül lépek ki az egyetem kapuján, egyedül nem késem le a biciklimet. (Ezért is jó a bicikli.) Egyedül gurulok haza. Otthon egyedül jelentkezem be skype-ra, hogy egyedül vegyek részt a meetingen, pontosabban többedmagunkkal, de itthonról egyedül.

Kimegyek a konyhába együtt főzni holnapra, hogy ne legyek egyedül. A kaja nem szar, pláne nem ha ő készíti. Nincs csend, progrock vagy retro wave szól erősítőből, mikor hogy van hangulatunk. Ez sem szar. Nem megyek ki az erkélyre, mert ott hideg van, és ráadásul nem is cigizem. Egészségtelen, és semmilyen problémán nem segít. Pláne nem segítene azon, ha egyedül lennék. Helyette együtt nézegetjük az internetet, és együtt borulunk ki azon, hogy egyesek hogyan picsognak az életükről hogy így szar meg úgy szar, aztán hogyan nem változtatnak mégse rajta semmit. Végül együtt tesszük el magunkat holnapra, együtt fantáziálva a közös jövőnkről, ami a küszöbön áll, és már félig itt is van. A közös jövőnket éljük most. Együtt maradunk. Mindig.

Valami jobbra számítottatok? Én nem, én pont erre. 25 éves férfi vagyok, együtt élek a menyasszonyommal, együtt fekszem le vele, és együtt teszünk azért, hogy minden nap egyre jobb legyen.

Vajon a ma élő több ezer Kiss Béla közül hánynak van tudomása arról, hogy a szüleik egy perverz sorozatgyilkos nevét adták nekik?
Itt a többes számú alanyt hogy kell egyeztetni az utána következő tagmondathoz?

Most már én is valami elit klub tagja vagyok, ma fél tízig maradtam bent az egyetemen. Dolgozni. És nem én voltam az utolsó.

Az utóbbi két és fél hónap munkájának gyümölcse érik éppen be a napokban, de hozzá kell tennem, hogy ha nem basztam volna el a kísérlet végét, akkor 3-4 órával hamarabb hazajöhettem volna.

Az van, hogy terveztem egy speciális rendszert monodiszperz nanorészecskék szintézisére, amely aztán legyárttatott és megépíttetett általam, és ma próbáltuk ki először. Ami benne a plusz érdekesség, hogy kurva drága prekurzorral dolgozik, és kb. mikrogrammnyi anyagveszteséget sem engedhetünk meg  vele kísérlet közben.Konkrétan egy sms megírására se nagyon volt időm reggel kilenc óta, kb. délután négyig tartott a tesztüzem. Bár az argont és a vákuumot kicsit át kellett kötni, és produkált egyedi furcsaságokat a rendszer, de igazából építés közben kicsit megszerettem. Az én gyermekem. És működik, üzemel, szépen, ahogy kell neki. Meg lettem dicsérve, és a rendszerem is. 

Hogy tényleg sikerült-e vele megcsinálni azt amire épült, nemsokára kiderül. Gyanítom, hogy igen. Fejlesztésekre kerül majd még sor, csak ahhoz kell némi lítium-nitrát, meg egy háromállású tefloncsap 14-es kvarc csiszolattal.

wtf moment

Amikor a cseh tesztwindows azzal tossza szét a statisztikámat, hogy pont akkor kezdené el letölteni a firefoxot, amikor már a tesztnek kéne futnia rajta. Okosság van.

Ugyanakkor coming outolok és bevallom, hogy webszájtsebességoptimalizáció-buzi vagyok, ezért ki is vettem a zenét oldalról, és máshogy néz ki az egész blog mozillában, mint krómban. Utóbbiban összehasonlíthatatlanul jobban, mert az webkit.

- Egyrészt bár a világpiaci átlagára kábé feleennyi, de 1000 dollár egy kalasnyikovért az itthon még mindig kurva jó árnak számít.

- Másrészt arcpirító álszentség az amcsiktól, hogy a kalasnyikov forgalmazását a világ másik végén lévő konfliktus miatt betiltják, miközben kilencéves kislányok kezébe adnak uzit, akik aztán a lőoktató fejét lövik szét, mert meg se tudják fogni rendesen.

- Már bocs, de az USA talán a legkisebb felvevőpiaca az AK-knak, az oroszok most biztos röhögnek egy jót, és telefonálnak az exportőröknek, hogy akkor irány Afrika.

Az utóbbi sok napot azzal töltöttem, hogy régi, dzsuvás, döglöttlegyes szilikonolajat próbáltam tisztítani szűréssel, centrifugával és sokféle extrahálással, aztán vákuumdesztillációval elfőzni belőle a szerencsétlenül beleelegyedett acetont. Ma reggelre lett kész mind az 5-6 liter, és pont ma reggelre tudtam meg azt is, hogy 1 ml körülbelül 3000 HUF-ba kerül belőle.

1 milliliter.

Az utóbbi napokban egy milliós értékű trutyival pocsoltam.

Nem merek belegondolni, mennyi pénzt pocsékoltam el azzal, hogy néha félrecseppent 1-1 csepp. Gyorsan tettem félre magamnak 10 ml-t későbbre, for research purposes.

Ha leszámítjuk a vállalhatatlanul picsás dolgokat (kedvenc krém, közös hányás, vörösborozás, közös körömlakk, (közös) exek), az egyértelműen genderspecifikus dolgokat (közös ruha, (közös) exek), akkor alapvetően a teszt szerint én vagyok asszonypajtás legjobb barinője, legalábbis az egymással gondolatokat megosztós listaelemek eléggé illenek ránk különösen a közös kódnyelvre vonatkozó tartalom, a közös kedvenc zenékre vonatkozó és a sokat telefonálós is, meg úgy az előbb felsorolt kategóriákat leszámítva az összes. Vagy hát nem tudom, alapvető dolog hogy mi vagyunk egymás kedvenc barátnője/barátja, szóval ezen nem is kell meglepődni.

Ja és azt meg majdnem elfelejtettem mondani, hogy ettől a félévtől én hivatalosan oktató vagyok az egyetemen. Igaz, hogy csak a Technológia Labort fogom én tartani, és igaz hogy abból se az összeset, de ez akkor is BIJACCS, meg vagyok részegülve az isteni hatalmamtól. Akkor hát tessék nagyon jól felkötni a jegyzőkönyvek gatyáját.

Erről majd még blogolok, ha lesz több konkrétum. Még egyelőre parázok mint állat, mert sose csináltam ilyet és gőzöm sincs hogy most mi van.

Ezek mellett eltörpül az is, hogy amúgy van egy szakdolgozó hallgatóm is.

Most realizálódik bennem, hogy az előző szomszédunk mennyire rendes volt. Sosem hallgatott hangosan zenét, sosem zavart minket semmivel, sosem dübörgött, sosem hozott magához fel sosem hangoskodó csajt, sőt, igazából szinte sosem volt itthon, de amikor igen, akkor sosem fűtött és sosem használt vizet (ezeket a rezsijéből következtettük ki). Fél év alatt egyszer találkoztunk, és akkor is csak azért, mert direkt be lettünk mutatva egymásnak. Ezen kívül annyit tudtam róla, hogy mérnök, hogy szeret spórolni, hogy egyedül lakik, és hogy van egy tök jó bicaja. Ezeken kívül semmi mást. És hogy most végzett, úgyhogy elköltözik. Pedig kezdtük megszeretni azt, hogy semmit nem tudunk róla.

Most ugye így új szomszédaink vannak, elvileg két fiatal pár (mindjárt indítok egy tippelős játékot, lehet majd tippelni, hogy meddig maradnak meg egymás mellett ebben a kétszobás lakásban, meddig maradnak egyáltalán itt, illetve durvább esetben arra, hogy melyikük kefél majd félre a másikuk párjával). Próbáltam optimistán állni a dologhoz, nem találkoztam még velük, akár még jó emberek is lehetnek, és próbálok türelmes lenni még pár napig, és kibírni a napok óta tartó folytonos dübörgésüket a lépcsőházban, remélem hogy ez a költözéssel jár és nem lesz állandóan ilyen. Ezen kívül az egyik lányt láttam az ablakból, sajnos ránézésre nem az a bizalomgerjesztő fajta akinek szívesen bemutatkoznék, és a tuctuc-zene sem növeli a lelkesedésemet, ami most épp felőlük szól, és amit nyálas popszámok mégnyálasabb karaokeja követ akusztikus gitáron este 11-kor. Sok ilyen embert láttam már sajnos, így előre borítékolok egy csomó dolgot velük kapcsolatban, és remélem, hogy az első találkozásunk majd rácáfol erre az egészre, és legalább egyszer az életben az fog kiderülni, hogy nem kellett volna előítéletesnek lennem. Egyszer végre már kiderülhetne valami olyasmi, hogy amúgy tök rendes arcok, és nem kliséhegyből felépülő ecsethajú műmájerek. Kiderülhetne, hogy mondjuk rendes szakmát tanulnak ésvagy rendes állásuk van, és netán még szakmai segítséget is tudnak nyújtani mondjuk bicikliszerelésnél, és nem éjjelente járnak haza a buliból meg a gyúrásból. Olyan jó lenne, ha kölcsönös lenne az efféle megelőlegezett bizalom. Nem tudom hogy ők mit gondolhatnak most rólunk, valószínűsíthetően azt, hogy itthon sem vagyunk.