a beígért exkluzív stúdióképek Döméről

router

Ma vettem egy wifi adaptert ahelyett, ami az 1KLT alatt tönkrement. És mire hazaértem vele, a routerünk öntudatra ébredt, kétmásodpercenként szakítja meg a netet, meg újra vissza, és nem engedi, hogy az adminjogommal belépjek rá.
Itt gyilok lesz hamarosan. Szerintem épp most gyűjti maga köré a router-híveket, hogy együtt átvegyék az uralmat a világ felett. És én vagyok az egyetlen, aki megakadályozhatja az apokalipszist.
De előbb megyek enni.

ma reggel

Ma reggel elkapott a feeling. Borostás képpel felkeltem, nyugtáztam hogy tényleg borús idő van és hogy egyedül vagyok egy bazinagy házban, a laptopomon gyorsan lecsekkoltam az emaileket, feedeket és az aktuális tőzsdei értékeket és hogy a MOL 1%-os csökkenéssel zárt, dobtam mailt az ügynökömnek, hogy ma senki ne zavarjon, majd lementem a konyhába, kivettem a konyhaszekrényből egy whiskeyspoharat, töltöttem bele egy kortyot a legdrágább Johnnie Walkerből és csak úgy, jég nélkül, miközben néztem, ahogy a szomszéd foltos macskája madarakra vadászna, de azok folyton elrepkednek. Próbáltam kiélvezni a pillanatot, hogy ma kivételesen meló nélkül vagyok. Számhoz emeltem a poharamat és sóhajtottam: ahh, that's life.
Ezelőtt sose ittam még záptojásízű Coopos narancslevet.

a plakátháború elkezdődött

És ez a legújabb, amit találtam. Nem tudom mi ez, de a plakát alapján piszkosul jó lehet, én mindenképp megnézem ;)
(a steel mammutot is ki akartam rakni oda, csak azt túl macera lett volna megcsinálni)
Ezenkívül meg írok cikkeket az infotippekbe, kéretik megnézni valakinek, ha már megírtam. És ígérem, több plakátot már nem csinálok, elég lesz akkor, hogy ha majd közeleg az idő. Ez most csak ilyen hergelés, hogy kellőképpen be legyünk indulva nyárra. Csak valamelyik tégla fejlesztőm kiszivárogtatta a habzó szájú fanatikusoknak, hogy ne felejtsék el, hogy van ilyen. És legalább olyan jó lesz, mint a plakát. Már most tervezgetem, persze csak titokban. Na, ki akar jönni?

hoppáré, valami kiszivárgott a netre

Valami, aminek minden évben más neve van. Hivatalos forrásból még nem erősítették meg, de neves szakértő geek fanok szerint ez nem fake. Még írok, ha megtudok róla valamit :)

Ma sajnos híján vagyok bármiféle alkotói kreativitásnak is, úgyhogy most ez nem szánt szándékkal lesz humoros post, hanem csak úgy spontán. A mai napom eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott. Azzal kezdődött reggel, hogy a megállóban megállt mellettem egy emós srác egy szál csíkos pulcsiban. Minusz 10 fokban. Ahogy a mesterien belőtt haját elnéztem, kabátra is tellett volna neki biztosan, de hát ő dolga, fázzon ha mindenképp azt akarja. Reszketett mint a fene. Ha már itt tartunk, fontosnak tartom megemlíteni, hogy az emósokon kívül az ilyen sörös-zúzós rockereket sem kifejezetten szeretem, de őket csakis a hiányzó higiénés szokásaik és az esztétikai érzékük teljes hiánya miatt. A rastákkal ugyanez a helyzet, évente mossák a hajukat, és ráadásul nem tudom mi köze van közép-európának jamaicához. A cigányokról meg kisregényeket tudnék írni, csak róluk nem szabad, mert féltem az állásom, ilyen világ ez.
És mire eddig eljutottam a reggeli, csigalassú és a csiga nyálkájától csöpögő gondolatmenetemben, a busz már javában tovasuhant a csermőkén, és akkor vettem észre, hogy a sofőr hátánál a plazmatévében éppen a KH-s reklámot nyomatják. És ez nekem elegendő indíték lenne tömeggyilkosságra. Meglepődtem, mert nem volt hozzá ugye hang, mert buszon nincsen, meg is örültem neki kicsit, de kiderült hogy a hang biz' ott van, csak feliratozva. Így nem is volt olyan qrvára idegesítő az a reklám így hang nélkül, így inkább csak olyan herótomvantőle-mindjárt-kitekerem-valaki-nyakát reklám volt. A tévében is mindig így kéne vetíteni, feliratosan. Aki KH hitelt akar felvenni, tanuljon meg olvasni. Aki meg nem tud olvasni, azt ne zaklassák egynyári slágerekkel.

Amit még nagyon fontos lenne elmondanom az az, hogy most éppen safari 4-es böngészőt használok, de ez még csak bétaverzió, és nekem már most nagyon tetszik, mostantól ez lesz a kedvenc böngészőm. Még sok baj van vele, de hát még béta. Meg ugye alapból kemény, hogy olyan böngészőt használok, amit rajtam kívül senki más. És az is bánt, hogy Zoliék nem voltak délben a találkahelyen, pedig vártam rájuk, hátha jönnek. És még annyit, hogy érzem, hogy holnap különleges napom lesz.

jegyzetek a füzetem margóján

Elektrotechnika: 
"Az életben két dolog biztos: az áramforrás belső impedanciával önmagában nem helyettesíthető, és hogy ma halál unalmas napnak nézek elébe."
"Még annál is halálunalmasabbnak."
"Talán hogyha elkezdeném a padba verni a fejem és elveszteném egy kis időre az eszméletem, reális okom lenne az idő előtti távozásra."

Mechanika: 
"Talán hogyha elkezdeném a padba verni a fejem és elveszteném egy kis időre az eszméletem, és megkérnék valakit hogy addig a vonalzójával fűrészelje át a nyakam, nem kellene annyira szenvednem."
"A tengernyi unalom horizontján eddig ismeretlen távlatok nyílnak meg számomra. Igen, már látom, ott integet felém."
" Ja nem, az a tanár volt."

Anyagszerkezettan: 
"A tömény unalom az egyetlen szilárd oldat ami 100% feletti koncentrációban is előfordul, anyagszerkezettan órán spontán keletkezik. Szobahőmérsékleten és 1 atmoszféra nyomáson alig 10 perc alatt kristályosodik. Kristályosodás után rendkívül reakcióképes a fiatal hallgatókkal, megszilárdulása után nem alakítható. Mérgezéses tünetei: izomtónusvesztés, fáradtság, mély depresszió."

Mechanika Gy: 
(Erre nem mentem be, mert még véletlenül kárt tettem volna valaki testi épségében. Nem bírtam tovább, muszáj volt hazajönni. Ott haltam volna meg, érzem.)

a mai napom szmájlikban

%|      =|      :/      "|      :/      =D      ´:S      =)      =D      =>

Nem érdekel mit mondanak mások, szerintem az időjárás igenis szívózik most velem. Biztos feldühítettem, mert akkor örültem a hóesésnek amikor mások nem, vagy csak simán berágott rám, mert amúgy is olyan cinikus fennkölt sznob vagyok. De most nem hagyom magam, háháá, mert most úgy fogok tenni, mint aki örül a február végi hónak. Úgyis én fogok nyerni.

holnap reggel nem megyek be tanulni, mert

mert csak.
mert tiltja a vallásom.
mert a kutyám megette a... ööö a lábam....
mert tanítási szünet lesz, csak titkolják, nehogy visszaessen a GDP.
mert megettem a kutyám.
mert fülest kaptam, hogy spontán öngyulladás fogja áldozatait szedni.
mert már mindent tudok az égvilágon, csak nem mondom meg.
mert most több kifogás nem jut eszembe.

ezt most csináltam az előbb, kicsit gagyi lett

Na jó, nagyon gagyi lett. A blogom szégyene. És hogy mégis volt képem berakni, az azért van, mert hogy mára is legyen már azért mégis csak post, és mert a fene fog vasárnap este entalpiát és kaepzoedaeshoe-et tanulni. Szégyellem is magam, na.

Eljött a perc, mostantól a keresőkben is meg fog jelenni a blogom, ha épp olyan. Ne kérdezzétek, hogy eddig miért tiltottam le a keresős részt, mert nem mondom meg bibibí.

cover

Tiszta poén bejegyzést virított ma reggel a webisztán. A szabályok:
- Kattints erre, a szócikk címe lesz az együttesed neve.
- Eztán kattints ide, az utolsó idézet utolsó 4-5 szava lesz az albumod címe.
- Végül kattints emide, a harmadik kép lesz az albumod borítója.
Nekem ez jött ki:

Az előbb Dömével a jegesmedvével megnéztem egy cuki kis filmet, amiben egy dzsungelben garázdálkodó ronda földönkívüli azzal ütötte el az idejét, hogy a lehető legváltozatosabban gyakta le a szegény népeket. De ez egy konzekvens vadállat volt, mert a vége mindig az volt hogy megnyúzta őket és kitépte a gerincüket. De aztán jött kalifornia kormányzója katonának beöltözve, és a gépágyújával roggyá lőtte a fenevadat, aztán meg olyan keményen nézett, hogy többé soha nem fog fenevad garázdálkoni ott. Dömének tetszett, szereti az értelmetlen öldöklést. Nem is tudta, hogy egy kormányzót csak így engednek szörnyekre lövöldözni a dzsungelben.

Nade. Most azért írok, mert megoldást találtam a romló közbiztonságra. Az a baj, hogy csak amerikában vannak szuperhősök, és ott is csak néhány, mert mohó módon az összes szuperképességet kisajátították. Ott van például szupermen, ő tipikus példája a pazarlásnak. Van lézerszeme, röntgenfüle, villámlába, golyóállása, és minden más. Namármost, mindenki simán jobban járna ha szépen elosztogatná a képességeit, hogy mindenkinek jusson. Ahhoz, hogy valaki repüljön, még nem kell autókat is dobálnia, és ha átlát a falon, attól még nem feltétlenül kell lézerrel lyukat is vágni bele.
Ez nekünk mindenképp jól jönne, mert akkor a kevés szuperhős nem kizárólag nyugatra korlátozódna, hanem kis hazánkba is jutna belőle néhány. És nem csak a nagyvárosokba, hanem a falvakba is, főleg ahol cigánybűnözés van. Mennyivel nyugottabbak lennénk, ha azt hallanánk a hírekben, hogy a hajdúböszörményi Balláb János, aki villámgyors a bal lábára de a jobb lábára normális, segített kézre keríteni egy besurranó tolvajt. Vagy hogy Egyházasdengelegen Mari néninek olyan képessége van, hogy a gondolatával meg tud fékezni egy veszett kutyát. Vagy Kovács Géza, aki fel tud emelni egy ladát, egy rakat lét kereshetne autószerelőként. Mindenki jobban járna. Nem kellenek nagyratörő szuperhősök, mert őket mindenki csak ki akarja nyírni, ehelyett kéne inkább sok kicsi. Na most megyek aludni mer álmos vagyok.

K

A unalmassági fok az egy mérhető fizikai mennyiség. Régebben amikor még a hallgatóknak nem voltak laptopjaik meg PSP-jük, könyveket olvastak az egyetemi előadások alatt, elterjedt mértékegység volt a [könyv/nap]. Ez egy relatív dimenziótlan skalármennyiség volt, az átlagosan unalmas napra megközelítőleg nullát adott, és minél unalmasabb volt az adott nap, a szám annál jobban közelített az 1-hez, extrém esetben el is érte azt. De én még nem hallottam olyan emberről, aki egy egyetemi nap alatt* egy egész könyvet elolvasott volna.
De itt vagyok én, megreformálom a mértékrendszert, épp bevezetni készülök egy sokkal kifinomultabb mértékegységet. Az én mennyiségem az 1 [SI/h], ami az egységnyi hét alatt végigjátszott Space Impactet jelenti. Ez a szám konvergensen tarthat a végtelenhez mint a könyv/nap, azonban annél jóval pontosabb és szemléletesebb eredményt ad.
Példa: még csak három egyetemi nap telt el, de én már ötször vittem végig a játékot. Ha ez ugyanilyen ütemben folytatódna tovább, elérném a 9-10 SI/h-t is.
Természetesen mint minden rendes nemzetközi mértékkel, ezzel is lehetne pillanatnyi értéket számolni, de akkor viszont egy határértéket lehetne rá felírni, limesz delta T tart nullához, d SI per d h.
És az unalmassági fokból vektormennyiséget is lehet képezni, iránya mindig a mobil billentyűzete felé mutat.
Párizsban etalont őriznek belőle egy légmentesen zárt vitrinben, egy hallgató folyamatosan játszik egy platina-iridium mobilon.
Jele az én tiszteletemre K lenne.

* egyetemeken használatos mennyiség, nagyjából nyolc halál unalmas órát jelent

egy fél nap áldozatos munkája

De az opera nem ismer lehetetlent. És én sem. Hehe.

játékteszt - The Life

Most pedig bemutatom nektek az Élet nevű játékot. Ez egy logikai elemekkel fűszerezett FPS-nézetű akció-kaland szimulátor, egy random módon választott karakterrel kell lenni, és a cselekménye napjainkban játszódik. Lévén szimulátor, rendkívül összetett, többféle megoldási lehetőséget kínál egy-egy problémára, a saját döntéseink szerint sokféle különböző befejezést érhetünk el. A játék nem körökre osztott, hanem valós időben játszódik, és sajnos ebből adódik, hogy elég unalmas néhol. Persze néha egy-egy minijáték feldobja a játékmenetet, mint pölö az első randi, vagy a "futás a busz után" című, ezért azt mondhatjuk, hogy a játékélmény változó. Nekem az interaktív része tetszett nagyon, hogy oda lehet menni emberekhez és beszélgetni lehet velük, és különböző válaszokat lehet adni. Menteni sajnos nem lehet benne, ezt az opciót a készítők kifelejtették. A jaték célja, hogy lehetőleg minél kevesebbszer haljunk meg, és azt is minél később. Vannak, akik cheattel és kódokkal tolják a gamet, de én azt mondom, hogy normálban az igazi. Feltört játékokkal ne játsszunk, mert azt a közösség nem tolerálja.

Ami a hardveres részét illeti, erőgép kell hozzá, minimum egy pentium négyes agy, és rendszeres tápellátás, de az élvezetes játékhoz szükségünk lesz változatos kimenetre és kontrollerre, mint például a szemüveg vagy láb. A játéknak opcionálisan választható hi-score táblázata van, bankszámlának hívják, és minél több pontja van rajta a karakterünknek, annál frankóbb power-upokat vehetnek rajta, amik nagyban megkönnyítik a játékmenetet, pölö térdprotézist, nőket, autót, sikeres fizkémvizsgát. Nálam sajna még így is néha beszaggat, például este 12 után folyton ki kell lépnem, és reggel 6-ig tart, mire betölt a játék, de még utána is kicsit néha akad, pláne ha egy látványos effektekkel teli matekII.-gyak következik utána. De délután 2 körül is van egy szaggatási periódus, az a tápellátás hiányosságai miatt van.

A játék a közepe felé kezd bedurvulni, egyre több a bossfight, először gyengébb ellenfelek jönnek, hangyák és kutyák, de utána óvónéni, tanárnéni, majd professzor, és a legvégén a főnök, de aki nem easy-fokozaton kezdte a játékot hanem kemény módon hardcore nyomja, annak titkosszolgálat, börtönőr meg hasonló finomságok jutnak.
Az irányítás nem egyszerű, de pár év alatt meg lehet szokni. Ami még hiányosság lehet, azok a hangok, a zenét szinte teljesen kifelejtették a játékból, de az options menüben ha bepipáljuk az "use MP3-player" tickboxot, máris sokkal jobb. Persze ezt csak bizonyos pénz elérése után lehet aktiválni. A játék a végefelé kooperatív multiplayert is felajánl, ezt "házasság"nak hívják.

Összességében jó játék, bár vannak hiányosságai, és gyakran lefagy. Tehettek volna bele több pénzt és izgalmat, és kiadhatnának végre hozzá egy patchet, mert tele van bugokkal és apró hibákkal, és az is jó lenne, ha nem fagyna le folyton. Én 7/10 pontot adok rá, mert azt viszont tetszik, hogy ingyen hozzáférhető. És a grafikája nagyon ott van.

Tanú leszek a nővérem esküvőjén, jipí.

Ma finom fantás-szeletet csináltam, a szép fekete pulcsimon nyomon lehet követni a sütikészítés főbb fázisait, a csokikrémet, a túrókrémet, a pudingot, a megint túrókrémet, és a nadrágomra egy kis porcukor is jutott, de végül nagyon finom süti kerekedett ki belőle. Csak a piskótarészével voltak gondok, mert azt nem írta le a recept, hogy hogy kell, de anya távsegített nekem, és szerintem az is elég jól sikerült. Teljesen egyedül készítettem természetesen, Hubáék csak vészhelyzetben segítettek néha, és csupa margarinos lisztes lett az egerem, és nehéz úgy receptoldalt görgetni, hogy a másik kezem a barna trutyiban van, amiből a piskóta lesz. Két hét múlva is csinálok, mert akkor jön meg Bemapó pestről.

Aztán meg valami orosz köcsög állat feltörte a régi fotóblogomat, ami szerencsére inaktív volt már nagyon régóta, de az előző ugyanilyen sütim képei ott voltak fönt. Egy téglafejű orosz hülyegyerek lehetett aki ilyet csinált, mert a Safarimba épített vírusellenőrző rögtön kiakadt, de először azt hittem, hogy csak a fotóblog flashes felépítése miatt csinálja, aztán amikor megnyitottam volna, rögtön továbbított valami perverz amatőr orosz pornóoldalra, egy ilyen gusztustalan fajtára, ha tudjátok milyen az. Innen gondolom hogy a kis pöcs orosz. Biztos nagyon odavan most a kis Szergej hogy így feltört egy felügyelet nélküli* lapot. Ráadásul egy trójai féregvírust is letöltöttem hozzá véletlenül sunyiban, hogy rohadna meg.
Úgyhogy ezúton is azt üzenem neki, hogy örülhet mint majom a farkának, a csóringer béna trójai férgét alig egy negyed óra alatt teljesen lepucoltam a gépről, nem húzta sokáig a szerencsétlen kis vakarcs giliszta. Több kellett volna ide, ha velem akar kezdeni. A régi inaktív fotóblogomra meg már fél éve rá se hederítettem, és mivel most már az egyetlen rá mutató linket is leszedtem a világhálóról, boldog lehet ha valaki 10 év múlva rátéved. Ennyi.
Levente, te meg futtass szerintem malware-ellenőrzést.

* Egyes források szerint ugye azért nem lehet már régóta regisztrálni az extra.hu-hoz, mert a rendszergazdáit kirúgták, és az újonnan felvettek nem konyítanak kicsit sem az üzemeltetéshez.

Az előbb beszéltem a négyéves unokahúgommal telefonon, azt mondta hogy odakint már sötét van, menjek aludni, és ezt mondjam meg a tesóimnak is.

a szövegét én írtam

14-e

Idén is el kell mondanom, mennyire utálom is én a valentinnapot.
Úgy 9-10 évvel ezelőtt, amikor még amatőr zongorista voltam, volt egy lány, de most nem fogom ide leírni hogy ki, legyen a fedőneve Liza.
Szóval én meg Liza évente mentünk négykezesezni egy országos versenyre, és szép sikereket arattunk, meg minden, mindketten szépek és aranyosak voltunk, jól tudtunk zongorázni, és úgy viszonyultunk egymáshoz, mint egy másodikos és egy elsős fiú és lány.
Jól elvoltunk, igyekeztünk minél kevesebbet érintkezni egymással ugye ahogy szokott lenni, és szépen lassan kinőttük a gyerekversenyeket, máskor kellett mennünk zongora órára, és nem is láttuk egymást már régóta. Pedig adva volt a lehetőség, de nem ismertük fel, mert még nagyon gyerekek voltunk.
Aztán ahogy néhány napja unalmamban megnéztem a myvipemet, és hirtelen ott volt ő is, 18 évesen, ugyanazzal a bájos mosollyal és eszméletlenül szépen nézett ki, és dögös is volt, és "kapcsolatban".
Na most akkor felmerül a kérdés: Mi is itt a hiba? Valamit elronthattam, mert még mindig ugyanolyan szánalmasan érzem magam a bőrömben, itthon kussolok a laptopom előtt és csillagkapuval kötöm le a figyelmem. Gondolom biztos többre vihettem volna, de valamit elronthattam út közben.
Na hát ez a valentinnap, ahogy a monitor előtt kockulva a myvipen bámulom a nőismerőseimet, hogy mind csodaszépek és sorra mennek nemsokára férjhez. Szánalmas vagyok. Megyek az erdőbe sétálni és gondolkozni az életemen, hogy el van-e már cseszve.

De tegnap éjszaka álmodtam ám én romantikusat is. A hermanban játszódott, hermanos tanárok is voltak, és ilyen romantikus könnyes zene is, és a végkifejlet az volt, hogy minden jóra fordult az összes mellékszereplő boldog volt, csak éppen én meg a nő sosem lehettünk egymáséi. Szóval inkább dráma volt. Na mindegy.

neptun

Titokban ugyan reméltem, de sosem hittem igazán benne, hogy eljő ez a pillanat. A káröröm vegyül egy csipetnyi bizonytalansággal és reménnyel. Ebben az egy hibaüzenetben benne foglaltatik a mai magyarság összes problémája és baja, a cigánysággal kezdve a politikai tényezőkön keresztül a gazdasági válságig minden. Állítólag az apokalipszis bekövetkeztével mindenki elnyeri méltó jutalmát/büntetését, és ez bizonyára az informatikában sincs másképp. És a vég most az egyetemet is elérte.
Ma este nyolckor behaltak a Neptun szerverei. Ennyi.

csütörtök

Most tematikusan visszafelé haladok a mai napban: Az előbb a buszon láttam egy nagyon szép kék szemű lányt*, itt szállt le a lombutcán, megpróbálom jövőhéten is elkapni. Amikor meg jöttem haza, sajnos be kellett mennem megbeszélni a teniszt. Persze elzavartak mint tavaly, de most nem lepődtem annyira meg, mert idén is egy pirosfejű őszhajú vén fasz ült bent a társalgóban, és mindenbe belekötött. De ez most másik pirosfejű vén fasz volt, nem az, aki tavaly. Ebből tehát levonhatjuk a messzemenő következtetést, hogy nálunk az egyetemen a teniszt kizárólag pirosfejű őszhajú vén faszok oktatják, ne gyertek ide semmiképpen.
Na. Ezenkívül az anyag2gyak-tanárunk azt hiszi magáról, hogy egy mókamester, de asszem jobb is így, mert kaphatttunk volna egy olyat, mint ugyebár a fizikatanárom, aki ugyanaz mint tavaly.
Ja, erről jut eszembe: Bejött hozzánk hétfőn a fizkém tanársegédünk, és kiderült, hogy már őt is ugyanaz a fizikatanár tanította, és már ő is rühellte a kommunista pofáját annak a tanárnak. Szóval tehát nem vagyunk egyedül.
A szerveskémia tanárba meg azt hiszem, szerelmes vagyok.
És ma is folyton Windows-hibaüzeneteket rajzolgattam a füzeteimbe.

* Igen, a kék szem a gyengém.

Újra jelentkezem, újra egy halál unalmas napon vagyok túl. Azzal kezdődött, hogy reggel olyan gyorsan ment a 29-es, hogy Einstein egyenleteinek megfelelően idődilatáció lépett fel. Illetve mással nemnagyon tudom megmagyarázni a dolgot. Akkor kezdett fura lenni a helyzet, amikor az épületekben sötét volt, a parkolók üresek voltak, és mindenhol takarítók rohangáltak óriási szemeteszsákokkal. Aztán az A/4 épületben megláttam a nagy digitális órát, és rácsodálkoztam, hogy 20 perc alatt értem be a Lomb utcáról a főépületbe. Relativitás, mással nem lehet megmagyarázni, ez még csodának is erős.
A matektanárunk meg hasonlít Locke-ra a Lostból.
Most pedig addig nézek csillagkaput, amíg meg nem hasad az agyam.

*Normál esetben az út nem rövidebb 45 percnél.

3 dolog

A mai napról három dolog jut eszembe.
1) Már a harmadik órán úgy éreztem, hogy legalább két hete ülök ugyanabban a nyomorult padban és hallgatom ugyanazt a nyomorult tanárt aki ugyanazt a nyomorult anyagot nyomja.
2) Ma az összes oktatón aki bejött, kárókockás/retro kötött pulcsi/mellény volt. Feltűnt, de nemnagyon értem a dolgot. Lehet, hogy összebeszéltek vagy éppen most jön ki rajtuk az ötven évvel ezelőtti divat. De amúgy jó láll nekik, barátságosabban néznek ki tőle egy kicsit, nem úgy mint egy horda troll.
3) Mostantól minden héten ki fogom beszélni az elektrotechnika tanárt. Főleg azért, mert a második mondatában rögtön egyik hírhedt kolléganője szakmai hozzáértését kérdőjelezte meg, de azért is, mert kiköpött úgy néz ki mint Dan Aykroyd, és emiatt az első két óra úgy nézett ki, mint egy 90-es években készült, az 50-es évek hangulatát idéző* amerikai családi filmvígjáték, amiben szórakozott, de kedves irodalomprofesszort alakít egy idilli amcsi egyetemen, és az RTLKlubon adják le szombaton nyolckor. Jaja, a témához is kábé annyi köze volt, mint a kondenzátoroknak Petőfihez. Szeretem az ilyen tanárokat, lehetne belőlük több.

Anyag II-ből meg azt mondták, évvégén lehet hogy a számtechtanár jön be vizsgáztatni. Érted. A számtektanár. Anyagszerkezettanból. Vizsgáztat.
Ezenkívül a mai napom is rosszabb volt, mint egy hétfői katasztrófa a tegnap felsoroltak közül. Kicsit hasonlított az utolsóra, arra a legdurvábbra, de nem leprás patkányokkal, hanem leprás oktatókkal. Kimondhatatlanul fáradt vagyok, nemtom hogy fogom tudni kihúzni péntekig. Úgyhogy most csaoDarwin, holnap jelentkezem.

* A kárókockás retro kötött pulcsi miatt.

a harmadik post a mai napon

Kezdem célegyenesben érezni magam, mert már az utolsó előtti évad első olyan részéhez érkeztem, aminek epizódjelölésében két helyiérték található*. És közben egyre jobban kezdem azt érezni, hogy ők már csak a pénz miatt forgatták tovább, én meg csak amiatt nézem tovább, mert 1) kíváncsi vagyok a végére, 2) nincs jobb dolgom. Akkor lepődnék meg nagyon, ha most a következő részben rögtön az első 2 percben bekussolna az Ori, Baal meghalna, az összes Baal, Jack visszajönne a CSK1-be, Tilk meg hazamenne, és Micsell is, és vége lenne és mindenki hepi.

Ezenkívül már harmadik vagy negyedik napja használok Safari böngészőt, mert a Firefox 3-asom úgy döntött, hogy nem elég, hogy rendszeresen bemondja az unalmast a multimédiás beágyazásoknál és úgy általában is, de még a rendszer futását is szabotálja, és nem engedi a CtrlAltDelt se. Úgyhogy szerződést bontottam vele, most Safarim van, ha valaki megkérdezi a statcounter láttán hogy jéé, ki az a menő jóképű miskolci srác, aki widescreenben szafarizza a blogodat?, akkor az én vagyok. Nagyon-nagyon szép, tisztára Macintosh, és ezt a bejegyzést is csak azért írom, mert annyira jó vele böngészni és bejegyzéseket írni. Tisztára beleszerettem a Safarimba. Főleg a kinézetébe. Nem cserélném le semmi pénzért.
A fotóblogom legújabb szerzeményét pedig egy 40 éves Esti Hírlapban találtam, kivágtam, és befényképeztem (höhö). De amúgy meg szerintem nem is sikerült olyan jól. Fura, de szerintem az eddigi legjobb képem még mindig ez, ezzel dolgoztam a legtöbbet anno, és még cica is van rajta.

Azonkívül meg a fizkém tanárom fiatal és egy kissé öntelt, de tetszett neki a nevem, még nem találkozott senkivel aki Koppány, és megkérdezte, hogy véletlenül nem skinheadek-e a szüleim. Én meg mondtam, hogy "áá, neem...".
Na peersze.

* Na ezt most mindenki fejtse meg maga, nem segítek.

katasztrófát minden hétfőn!

A mai napomat jól jellemzi, hogy jövőhéten hétfőn zéhát írunk fizikai kémia 1-ből. De azzal senki nem számolt, hogy én profi módon tudnok természeti katasztrófákat kitalálni, amik őszintén szólva jobbá tennék minden hétfőmet, mint a négyórai duplafizkém.
Az első hetet egy lájtos földrengéssel indítanám, kezdetnek kilences erősségűvel, ami alig fél óra után átmenne tizenkettesbe. 
A második héten a Sajó kilépne a medréből, cunami lenne, és miután elvonult és mindent romba döntött, megint. 
Harmadik héten a vérfarkasok úgy döntenének, hogy a campus területén kívánnak halálra menő harcot vívni a vámpírokkal, 
negyedik héten Naquadriatöltettel ellátott meteorok zápora köszöntene ránk, 
ötödik héten hirtelen összeomlana az internet és beköszöntene a kőkorszak, éppen csak sikerülne egy hét alatt újra elérnünk az iparosodás korába, amikor is a 
hatodik héten az USA atomot akar dobni az oroszoknak, de véletlenül minket talál el, és a Dudujka-völgyben minden élet elpusztulna, így már fel se tűnne, hogy a
hetedik héten elektromos hurrikán támadna roppant dühvel minden emberre,
nyolcadik héten a miniszterelnök bejelentené, hogy az államadósság végre elérte a 10 trilliárd €/fő-t,
kilencedik héten szünet lenne, mert húsvét, és ezt a természeti katasztrófák is tiszteletben tartják,
tizedik héten kiderülne, hogy a Bükk tulajdonképpen az a vulkán, ami miatt a dínók kihaltak, és most újra kitörne.
Tizenegyedik héten a mágneses tengely pólusai felcserélődnének, majd vissza, majd megint fel, tönkremennének a mágneses elven működő eszközök, emiatt négy kerozint szállító 747-es és egy nosztalgiaúton lévő hidrogénnel töltött léghajó mind az A/4-es épületbe csapódna.
Tizenkettedik héten a heves esőzések és a mértéktelen fakitermelés miatt Csermőke-alsó lecsuszamlana a jogászépületre.
Tizenharmadik héten aszály sújtaná a vidéket, gyakorlatilag sivataggá változtatva a főbejáratot és a Galériát.
És végül az utolsó héten leprás patkányok, ebolás sáskák és madárinfluenzás krumplibogarak vállvetve árasztanák el az épületkomplexumot, és elpusztítanának minden poliszacharid-alapú dolgot, beleértve a padokat, füzeteket, könyveket és tanárokat.

A vizsgaidőszak katasztrófáit meg majd eltervezem, ha eljő az ideje.

na most mindenkit megmémelek itten

A teljesség igénye nélkül:

Nap: Hány levele van Hipoaestesnek?

Sherpa: Melyik az a szoftver, amit hajlandó lennél pénzért megvenni?

Nevembalint: Melyik a kedvenc számítógép-alkatrészed?

Bemapó: Mennyiért tudnád eladni a Holdat?

Shade: Mit eszik Meg Ryan, amikor először hallja Tom Hanks kisfiát a rádióban a Szerelem Hullámhosszán c. filmben?

Ann: Mi van most a táskádban?

Denee: Hajlandó lennél-e géprajzból korrepetálni?

Blög: Hogyan tudnád egy szóval jellemezni a bluest?

Nergál: Ha lenne egy saját, különbejáratú lámád, hogyan neveznéd el?

Agnus: Mi volt ma a menzán?

Min: Melyik Disney-karakterrel tudtál eddig legjobban azonosulni?

Blueberry: Neked mikor lenne jó menni teniszezni?

Zsó: Melyik a kedvenc Szerb Antal-idézeted?

Lamadou: Hány matek/fizikaversenyt nyertél eddig meg?

Bónusz: Sherpa: Hol tart már a DVD-m?

Albert és Döme

Az előbb meghozták Dömét (névválasztásban Bemapó felülmúlhatatlan). Szóval Döme vállalta, hogy ezentúl itt fog élni mellettem, mert így megvalósíthatja álmát, hogy környezetvédő lehessen, és amúgy is kíváncsi az észak-magyar bioszférára. Meg ő kisebb és könnyebben befér a szobámba. Mert ugye van neki egy bátyja is, Albert, az örökbefogadási szerződés őrá is vonatkozik, de ő úgy döntött hogy inkább természetes élőhelyén, az Északi-sarkon marad és ápolja a jegesmedve-hagyományokat. Meg jobb így neki, hogy hivatásosok gondozzák.
Mindenesetre Döme nagyon lelkes, én nemkülönben. Egy kezdetleges vers-csonkot is írtam neki:

Bemutatom Döme,
Jegesmedve feje,
Fekete a bőre,
Hófehér a szőre,
Vadvilágok őre.

Meg van még hivatalos örökbefogadási okiratom is, ki fogom rakni a falra.
De örülök azért hogy egyedül jött, mert azért mégiscsak egy jegesmedve, és mit szólnának a szomszédok, ha kiderülne, hogy van két jegesmedvém amiből az egyik igazi nagy élő. Még azt se tudom, mit fogok Dömének enni adni, el kell majd mennem a Sparba friss fókáért.

reggel

Amúgy meg ma reggel amíg a jegesmedvémre vártam, elolvastam egy fél könyvet, ami kétszáz oldalon keresztül azt magyarázta, hogy akik megőrülnek, azok általában tünetmentes akut jobb agyféltekei temporolimbikus epilepsziában szenvednek, és mire a 200. oldal végére értem, rájöttem, hogy most már én is.

a következő félév

Ahogy megláttam az órarendemet, egyből eldöntöttem, hogy nem fogom ide leírni. Nem, semmi pénzért nem fogom leírni. Mindenkit megkímélek tőle, még az ellenségeimnek se kívánnám.
Ennyit nem ér meg. Higgyétek el, jobb lesz így az életetek ha nem látjátok. Legalább ti meneküljetek meg. Én már nem számítok, hagyjatok itt és fussatok tovább, az istenért, nektek családotok van, de nekem már úgyis végem!

jegesmedve

Örökbefogadtam egy jegesmedvét. Egy igazit. Ez halál komoly. Majd írok róla, ha megérkezik. A DHL fogja szállítani, remélem van akkora autójuk.
Csak nem tudom eldönteni, hogy Albert, Donát, Elmó vagy Rezső legyen-e a neve. Itt fogom tartani hátul a fenyőfa mellett, megkapja Cézár régi párnáját. Vagy nem, inkább felhozom ide a szobámba.

tigris

Azon gondolkozom, hogy örökbe kéne fogadnom egy tigrist, a WWF jóvoltából. Ha igen, kapok egy oklevelet meg egy plüsstigrist, meg ugye el is mondhatom magamról, hogy van egy tigrisem. Egyrészt ugye már évek óta tagja is vagyok a nevezett szervezetnek*, csak ezzel nem szoktam nagyon dicsekedni, szóval azért illene ennyit megtenni a haverokért. Másrészt viszont nagyon drága, egy tízest kérnek egy tigrisért. Ha feleennyi lenne, gondolkodás nélkül kiperkálnám, és akkor elmondhatnám, hogy áron alul szerváltam egy tigrót. És amúgy meg ha időközben feldobja a pacskert, ugrott a pénzem. De remélem, hogy garanciális.
A házba nem engedném be, mert félteném a macskámtól, aki darabokra tépné amint meglátná, de a kertben van elég hely, meg itt van neki az egész Bükk, azt a turistát eheti meg, amelyiket akarja, még azt is megtanítanám neki, hogy kell visszahozni a botot**. Úgy összességében azért örülnék egy tigrisnek, ha valaki megajándékozna vele.
Úgyhogy a reális megoldás az, hogy a WWF honlapján egy másik örökbefogadható egzotikus vadállat után nézek, ami olcsóbb, és megengedik, hogy legalább én nevezzem el.

Update: A WWF egyetlen, tízlepedős tarifával dolgozik, de lehet választani még delfint, jegesmedvét és pandát, a panda túl ritka, ha kipurcan nekem annyi, a delfin hamarabb rakná ki a rubikkockát mint én, úgyhogy inkább egy jegesmedvét fogok választani. Persze előbb megvárom, míg leakciózzák és a Lidlben is a polcokra teszik.
Nem, amúgy komolyan. Szeretnék egy jegesmedvét. Meg cuki a plüss jegesmaci, amit hozzá adnak. Asszem örökbe fogok fogadni egy jegesmedvét.

* A Greenpeacenek nem, mert ott a tagságért sokkal keményebb pénzeket kérnek, és őket amúgy is mindenki utálja.
** Természetesen annyira hülye nem vagyok, tudom, hogy nem hozhatnám ki a ketrecéből. De néha azért meglátogatám.

divatolás

Ha rajtam múlna, köztudottan kirúgatnám az összes divattervezőt a szakmájából. Nem csinálnak ők semmit, csak rajzolgatnak egész nap, idétlen ruhákat varrnak, és azt mondják, hogy aki drága pénzért azt megveszi, az a divatos, és mindenki más le van sajnálva.
Úgyhogy megmutatom, hogy én egymagam is el tudom végezni az értelmetlen munkájukat, megtervezem a 2009-es év februári divatját:

Ez tehát a februári divat, a frizura azért ilyen, mert ez fejezi ki legjobban a kollekció személyiségét. A ruhát csak és kizárólag így lehet viselni, baloldalt rasztára font hajjal, jobboldalt meg feltupírozva és hálóalakzatban vágva. Jogvédett.
A viselés szempontjából a kényelem most másodlagos. De alapvetően egy csőről van sző, aminek az alján egy szoknya van, a cső az emberek szűklátókörűségét szimbolizálja, a szoknya meg csak azért kell, hogy kapjon levegőt a viselője és ne fulladjon meg. A két kar-rész nem egyenlő hossza a mai társadalom etnikai szétcsúszására hívja fel a figyelmet.
A gönc színe a globális felmelegedés a cserebogarakra gyakorolt hatásait szimbolizálja az Idaho állam déli részén honos mosómedvék nézőpontjából. A három csík azért van benne, mert az a gyártó védjegye, így lehet felismerni, hogy nem hamisítvány. Aki csík nélkülit vesz vagy eltávolítja azokat, halállal büntetendő. Kétszeresen.
A válltömésekre azért van szükség, mert most hallottam a fókuszban egy állítólag híres divattervezőtől, hogy ez most az új trend.
A ruhát csak anorexiások hordhatják*, mert esztétikai okokból nincs rajta nyílás, felülről kell belebújni. A cipők mert ortopédiailag egy öngyilkossággal érnek fel, de nem baj, mert az a lényeg, hogy divatosan nézzen ki.
Bugyit tilos hozzá felvenni. Melltartót viszont kötelező, push-upot, márka tetszés szerint.
A bevételekből származó összegből a tervezőműhely szomáliai éhező gyermekek számára adományoz Apple-notebookokat egy ünnepélyes község-házai termékbemutatón.

Ja, és azt kifelejtettem, hogy a cég ezt alapvetően férfi viseletnek szánja.

* Tehát gyakorlatilag bárki aki követi a divatot.

kütyük

Most pedig leírom, milyen kütyük vesznek most körül engem. Biztos sokakat érdekel, hogy ugyan mit használ a nagy K, a blogger. Rájuk is lehet guglizni bizony. Megengedem.

Kezdetnek itt van ugye a noteszgépem, egy hűséges Acer Aspire 5315-ös. Sokan úgy gondolják, hogy ez tucatgép, mindenkinek ilyen van, de az enyém különleges, mert egyrészt nincsenek rajta matricák, csak egy kohászcímer a fedelén, másrészt együtt túléltünk egy Mac-telepítést és törlést és azon kívül még egy év intenzív használatot, és ezt nem sok 5315-ös mondhatja el magáról. Kicsit olyan ez, mint R2 a sztárworszban. Ő is csak egy R2, de mégis van személyisége. Na hát az 5315-ösömnek is van. Nem pittyeg és sípol... ja, néha azért sípol, de legtöbbször zúg és néha halkan kattog, és onnan tudom, hogy mikor dolgozik a winyó és mikor a proci. És olyan okos, hogy ha a hondurasi kormányellenes felkelők elrabolnának, a google mapson megtalálna és utánam jönne a támasztókáin lépegetve. Ennyit róla.

Legtöbbször egy noname Speedlink USB-s egérrel haszálom, a típusa az, hogy "Snappy Mouse", ami igazából annyira vicces, hogy inkább maradjunk annál, hogy noname. Amúgy mostanában gondjaim vannak a kattintásokkal, de CS-zni nagyszerűen lehet vele. Ha nem hiszitek, gyertek, nézzétek meg milyen pro vagyok vele, az összes terkót egymagam kinyírom. Egy szál késsel.
A Steel Mammutról meg ne is beszéljünk.

Aztán amit még nagyon gyakran használok, az a Thomson HED-451-es fejhallgatóm, Deneevel vettük még vagy három éve a Sparban akcijósan. De amúgy nagyon jó, Deejay fejhallgató, adja is a basszust mint az állat, és mivel én zenész vagyok, ráadásul a mélyebb regiszterből mert ugye dobos vagyok, el is várom hogy az összes hangsávot visszaadja. A zene terén vannak igényeim bőven, 196 kb/s alatt nem is teszek zenét az mp3-lejátszómra sem, ami amúgy egy 2 Gb-s Philips GoGear, és még nem sok tapasztalatom van róla, de séta közben nehéz számot tekerni vele visszafelé a zsebemben. Felváltva használom egy Creative Muvo V100-assal, ami viszont nagyon ratyi, nincs rajta külső billentyűzár, de erről már egyszer írtam bejegyzést. No.

Visszatérve a fejhallgatókra, máson nem is szeretek zenét hallgatni, csak egy Philips HL140-en. Erről csak annyit, hogy ez már a második, mert egy idő után meghasad a szélén a szivacs és lejön a hallgatójáról. De azt is csak utazáshoz használom, mert a templomból hazajövő nénik a buszon igencsak benéznének engem egy batár Deejay-fejhallgatóval a fejemen, amin épp dübörög a drum 'n' bass. De az ilyen kis fülbedugós vackoktól ideges leszek, mert semmit nem lehet hallani rajta, rontja a fület, és még fáj is egy idő után. Csak télen használom, amikor a sapka miatt nem megy a fejemre a fejhallgató. Még a tipusát se tudom, nem is érdekel, az mp3-lejátszóhoz volt, na.

A "futottak még" kategóriában található a hűséges számológépem, ami már számtalan vizsgát, dogát és egy érettségit is kiszámolt (és mindezt egyetlen elemmel), egy Sharp EL-531RH. Három másodperc alatt tudja a 69!/69!*69!...-t. Kemény. Még a nővéremtől maradt rám, de hálát adok az égnek. Nagyon szeretek vele számolni. Nem adom oda senkinek a világért sem.
Mobilból nekem nagyon sok van, de nem méltatom említésre sem őket, amit most használok, az egy Nokia 3330, egy hete még a tesóm tulajdonjogába tartozott. De nekemadta, mert én meg nekiadtam a Motorola W220-mat. Cserekereskedelem. Legközelebb nőkkel lesz.
Aztán ittvan még a 2 gigás Kingston DataTravelerem, amin az Xp-m drivereit őrzöm féltve, és végül és utolsó sorban a beretvám, ami egy Philips HQ6695.
Hát ennyi lett volna, több kütyüt most így fejből nem tudok, úgyhogy legközelebb a zoknigyűjteményem és a dezodorjaim jönnek.

Tudom, hogy másokat ezzel igencsak megbotránkoztatok, de én az egyetemen nem az ötösre hajtok, vagy a négy egész feletti átlagra, vagy a kreditekre. Én kizárólag a túlélésre hajtok, hogy lehetőleg semmiből se bukjak meg, és hogy lehetőleg semmiből se kelljen kettőnél többször menni vizsgázni, mert az pénzbe kerül. És mindezt nem azért, mert hülye vagyok, mert nem tudom az anyagot, hanem azért, mert rohadtmód lusta vagyok. Még tanulni is. Pedig tudnám én, hajjaj, színötösre az egészet. De inkább csillagkaput nézek, a képeimet rajzolgatom, CS-zek vagy dnb-rádiót hallgatok. Most is.