Lássuk mi történt idén.

A legfontosabb esemény szerintem, hogy az a lány, akivel tavaly év elején találkoztam, most a menyasszonyom lett. Sokan (főleg könnyedebb erkölcsű, éretlen tinik) meglepődtek ezen, pedig ez evidens; egy lélek vagyunk mi ketten, nyilvánvalóan fülig szeretni fogjuk egymást halálunkig (sokan hitetlenkednek, akit most szeretek, később is szeretni fogom? Miért vagyok ebben ennyire biztos? Én erre rendszerint visszakérdezek az illetőnek, hogy ő viszont miért nem az? Szerintem ha valaki tudatosan épít fel egy emberi kapcsolatot és nem csak bitchingel around, ennyi idő alatt el lehet dönteni, hogy ezentúl minden reggel úgy akarsz-e ébredni, hogy az a szép, kívánatos, kedves és rendkívül okos nő elkezdi csodával feltölteni az életed, és hogy úgy akarod-e kezdeni a legszörnyűbb munkanapod is, hogy hajnalban álmában átkarol a meleg és illatos karjával.), és szent elhatározásunk, hogy hátralévő életünket együtt akarjuk leélni, nem másképp. Ez már tavaly is nyilvánvaló volt, de mostanra végképp kikristályosodott. (Bár én már néhány hét után mondtam hogy ez lesz, a konvenciókkal nehéz harcolni, lássuk be, az ma a normális, ha valakik felpróbálgatnak másokat, és persze max. egy hónapig járnak, a női magazinok is ezt tanácsolják, próbálj ki minél több embert, és valamelyik majd csak az igazi lesz. NEM. Így ez alapján minket is nyilván kinevetett volna az, aki nem ismer. Mi viszont konzervatívok vagyunk, és bár vannak akik már ezen is meg tudnak ütközni, mi őszintén szerelmesek is vagyunk.) A házasság, mint ceremónia egyelőre odébb van, ahhoz további stabil körülmények és egyéb járulékos anyagi javak szükségesek, de már nekiláttunk ezen körülmények felépítéséhez. Nem kell izgulni, meg fogunk hívni mindenkit :P

Tanulmányi téren elmondható, hogy nyáron lediplomáztam BSc-n, és folytatom a mókuskereket. Eddig úgy tűnik, menetrend szerint haladok, bár egyes tanárokat továbbra is irritál a csendes habitusom. Új kutatási témát kezdtem, a szuperparamágnesesen viselkedő folyadékokét, először csak hobbiból, de aztán az első kísérleteim olyan látványosan jól sikerültek, hogy a karbonszálas kompozit témáról erre álltam rá, írtam belőle tdk-t (amin elbuktam, de ez nem hátráltat), rengeteg adat gyűlt fel a mérésekből, úgyhogy ebből pályázatokat fogok írni, konferenciákra fogom vinni, és szakdolgozatot és cikkeket fogok belőle írni a jövőben. Meg persze idén is vannak titkos projektjeim még (az előbbi is az), amiknek még a nevét sem emlegethetem, most sem fogom.

A legmeghatározóbb nyári élményem az a nyaralás volt Horvátországban, amin M volt a társaságom, és aminek minden egyes másodpercét hihetetlenül élveztem. Természetfeletti módon élvezetes volt az az egy hét, tényleg igazi kikapcsolódás. Meg fogjuk ismételni jövőre.

Nyáron az egyik közös zúzás után M itt hagyta a gitárját. Én meg a kezembe vettem és ismerkedtem vele, és megtetszett, és ennek a vége az lett, hogy most már van egy sajátom, egy superstrat, ősrégi "kölcsönvett" fender kombóval, eredeti muse-os pengetőkkel, és kétféle tokkal, hangológéppel, és jóféle húrral, szóval nem sajnálom rá a pénzt és az időt, és elmondhatom magamról, hogy fél év alatt vállalhatóan megtanultam gitározni (mondjuk ennyi hangszer után nem csoda). Persze nagyon van még hova fejlődnöm, de már azon a szinten tartok, amikor már élvezhető, amit csinálok, és egy bandába is be lehetne tenni engem a háttérbe. Sőt, most hogy mondom, koncerteztem is már vele, nyár végén a többi hermanossal, bár mivel ez nagyon új volt, inkább a dobszerkó volt a fő szekcióm. Ja igen, idén csak ezt az egy koncertet adtam, mivel év eleje óta nem járok többé se a szimfonikusokhoz, és nyár óra zeneiskolába se, tanulni. A zongora tanulmányaim után immáron az ütőhangszereket is végigjártam, és befejeztem.

Hmm. Most ennyi jutott eszembe. Aki új még, és ezekről lemaradt, minden le van blogolva, csak vissza kell olvasni.

Az évre jellemző mémfész az ez.

Ray Bradburyt olvasni Massive Attack koncert hallgatása közben valami egészen szürreális érzés. Nincs valakinél egy kis LSD?

Pörgés van, tegnap lovagolni voltam, és lovakat ápolni, ma pedig M* családtagjainak a számítógépén végeztem némi finomhangolást a BIOSban (az normális, hogy némely gyártó a CPU Temp felső korlátját 75°C-ban határozza meg?) (my bad, első tippem az volt, hogy az adobe nem tud registry-kulcsot írni, és miatta kapcsol le a cucc. Hát igen, az adobéról azt is feltételezném, hogy véletlenül megalkotja a skynetet, mégpedig úgy, hogy eredetileg a legújabb verziós flasht akarja feltolni, csak elbassza a kódot ahogy szokta). Este pedig csillagász szakkörös vacsorára voltam hivatalos, ahol is a téma az eddigi legszörnyűbb vizsgaélményeim újra elregélése, és az volt, hogy a roston pisztrángom éppen melyik szomszédomat figyeli a gülü szemeivel. Az éjszakában meg az a szomorú, hogy gitározi szeretnék nagy hangerőn Enio Morricone zenét, és nyaggatni akarom a tremolót, és élvezni a hangját, és ilyenkor ezt nem lehet. Úgyhogy kénytelen leszek könyvet olvasni.

Bárdos Bandi naturalista stílusban ír, afféle B.E. Ellis lájt módon. Ami nem is baj, hiszen én is szeretek ilyenben írni, sőt, ez a kedvenc írói stílusom, jómagam is gyakran alkalmazom. Azonban az ő könyve úgy van reklámozva, hogy hű de wow, mintha ez valami különös dolog lenne, hogy valaki így ír. Mondjuk Banditól tényleg az, de amúgy nem. Ez az egyik.

A másik dolog, ami miatt a könyvről beszél mindenki(?), hogy jól lerántja a leplet a celebvilágról és a bulvárról. És hogy ez mennyire merész dolog. Amikor az ajánlóban ez olvastam, nem tudtam még mire számítsak, de valójában annyiban merül ki, hogy bekezdéseket szán egy-egy olyan témának, hogy a barátok közt melyik szereplője meleg titokban, és melyik valóságshow-szereplő luxusprostituált. Én meg csak olvasok, és azon gondolkozom, hogy wtf, ez eddig is nyilvánvaló volt, a tévészereplők egyik fele meleg, a másik meg kurva, nincs ebben semmi meglepő.

A harmadik, meg hogy nehéz úgy olvasni, hogy közben Bandi fejét képzelem magam elé, ahogy ezt olvassa nekem, mint este a híradót.

A negyvenedik oldalon aztán már a látszatrealitás maradékát is elveszti, amikor egy telefonos ügyfélszolgálatot hív. De cselekménynek még egyelőre nyoma sincs.

Állítólag a továbbiakban még ennél is laposabb lesz, de mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy ez tényleg így van, hogy a híres tévés arcok nem tudnak jót írni, itt a kezemben a bizonyíték. Na olvasom tovább, hátha megtudok még valamit.

* neki üzenem, hogy van még egy Muse koncertem HD-ben, amit vele akarok megnézni végre, és hogy köszi a végzet pengetőjét, amit adtál

Ilyet én is tudok írni, ennél sokkal lényegre törőbben:
Ha együtt vagy már valakivel, kúrj félre.
Ha nem, akkor is kúrj félre.
Tipp: Kúrj annyiszor félre, ahányszor csak tudsz.

epres ovomaltine

- Teszel fel tejet melegedni.  Nagy lángon.

- Fogod a kedvenc bögréd.

- Fogod a kedvenc Ovomaltine-os dobozod, és öt kanállal dobsz a bögrébe a malátakakaó-porból.

- Fogod a kedvenc kristálycukrod, és négy kávéskanállal megkínálod a cuccost.

- Egy kocka epres milkát apró szilánkokra vagdalsz, és rászórod az egészre.

- A tej eddigre felmelegszik, a bögre üregében lévő levegő térfogatát ezzel cseréljük fel. (Teletöltöd tejjel a cucmányt.)

- Homogén állagúra kevered.

- Bevágod az egészet a hűtőbe, és addig vársz, míg a hőkicserélődési folyamat teljesen le nem játszódik.

(- Opcionálisan jégkockával is megbolondítható.)

- Fogod, oszt magadba öntöd. Vagy ha nem akarod hogy lejöjjön a sminked, szívószállal szívod, nekem mindegy, úgy csinálod ahogy jó, oszt kész. Élvezd, te szemét. ÉÉÉLVEZD!

Akkor nézzük a zsákmányt. Bársonnyal bélelt bőr gitártok, puha bélelt gitártok, piros franciaágy lepedő, 1 doboz Ovomaltine, egy tetris, két tábla csoki, és még egy M-mel közös pakk: két epres milka, és egy kozmológiai könyv John Gribbintől. Mármint a könyvet írta ő, nem az ajándékot adta. Bunkó.

Idén egyébként média márkos reklámpapírba csomagoltam az ajándékokat. Mert annak szép ünnepi piros-fehér színe van, másra úgysem jó, több van mint kéne (nem kéne), és elég nagy ahhoz, hogy bármi beleférjen. És úgyis a szemétbe kerül.

Akut sütimérgezésben szenvedek, úgyhogy egész este co-op toltuk M-mel a Half Lájfot. Imádok vele egy jól megtervezett rajtaütés után lőszereken osztozkodni. Neki kell több sörétes, mert nagyon jól tudja fedezni a seggem, ha beugrom a teleportszörnyek közé rambózni.

Asszonypajtás hobbiból regényt kezdett írni. Egy romantikus alkotást, amely az én véleményem szerint valami cseszettül izgalmas is még ráadásul. Úgyhogy most itt reklámozom. Igaz történeten alapul.

Tegnap az egyik padon a friss hóra egy segglenyomatot rajzoltam, mintha ült volna ott valaki. Persze senki nem ült, csak én rajzoltam oda.
A megtévesztés mestere vagyok.

Karácsonyi ajándék az asszonypajtástól. Az univerzum természetes háttérsugárzása elé okos módon odatett egy kerekítésjelet, mert az nem 3 K, hanem csak 2,7.

Szeretem ezt a lányt, nagyon.

Kezdjük ott, hogy egy holdrakéta ha nem makett, akkor motoros sem lehet, mert már a nevéből fakadóan is sugárhajtás hajtja. A nagypapa feje helyén egy segg van, hogy még ezzel sincs tisztában, és ez már a seggarckifejezésén is látszik. De nem, ahelyett, hogy jó példát mutatva megmutatná a gyereknek, hogy kell ennek utánanézni a lexikonban vagy a neten, még elkezdi etetni. Nagyon sokba, kösz bazdmeg, erről fogalmam se volt.

Egy Holdra jutásra képes rakéta kilövése ma kb. 300-400 millió dollárba kerül. Amelyik nagypapa ezt nem tudja, az még nagyobb segg, és elegem van a kurva pofájából ahogy ott vigyorog mint egy hülye a reklámban.

Egyszerűen ökölbe szorul a kezem amikor azt a reklámot meglátom, annyira elmondhatatlanul ellenszenves az akaratos gyerek és az a fasz is, ő akkor is a Holdra akar menni, jólvan, akkor keresd meg az árát cseszdmeg, vagy csináld meg a kurva matek házit, mert ha nem tanulsz, nem fogsz sok pénzt keresni, és egy csóró fasz maradsz, mint a nagyapád. Ki kellett volna lőni, amikor még pont olyan volt ő is, mint te, ez is annyira tipikus hatásvadász kiszólás, ettől enyhül meg a panelproli nénik szíve. És hiába mutogatod azt a sárga kört a gyerek pólóján, az maximum egy csillag vagy egy bolygó, a hold az, ami körülötte kering, te szerencsétlen. Egy kilövés meg nem abból áll, hogy integető hajbókoló lufiembert imitálsz. Győlöllek bazd meg, mert te testesítesz meg mindent, amit az emberiségben utálok, a tudatlan szülőket, akik baromságokkal etetik a gyereküket, vegyél föl hitelt már négy évesen hogy fusson holdrakétára, perszebazmeg, a manipulatív, számító gyökérséget, amivel a bankodat akarod irritáló gyerekarcokkal lenyomni a torkomon, és a gyomorforgatóan béna szkriptet, amivel egy ilyen reklámot írnak szintén rahedli elpocsékolt pénzért. Mi a mondanivalója ennek az egésznek? Azon kívül, hogy a holdrakéta sokba kerül. A kurva nagy semmi, az. Nem emlékszem, hogy lett volna-e még egy reklám, amit ennyire rühellek.

A metropolban a múltkor volt egy cikk arról, hogy csak felelős döntés alapján lehet tetoválást csináltatni, és jól meg kell gondolni.

Mindenkinek vannak hibái, nem születünk hibátlannak, nem kérheted tőlem, hogy tökéletes legyek. Én is ember vagyok, nem várhatod el, hogy megtagadjam önmagam. Tudom, én sem vagyok tökéletes. Ma reggel gondolkodás nélkül a bicepszemre varrattam vizeztem egy pókembert a cheetosból. A seggemről már azóta lejött a másik. Na ki a kemény.

A klisés önigazoló picsaszöveg amit az előbb írtam, az nem komoly, még mielőtt.

Szeretném, ha ezt az egész világ tudná, és ezúton is köszönöm a mögöttem álló intézmény(ek) ilyetén támogatását. Kapják be, azt.

Igen, ez remekül jelzi a vonatkozó intézmény kompetenciáját az ügyben, miután hónapokat szenvedtem azzal a szarral.

Kicsit sem photoshopolt, teljesen spontán közös kép, ami ma készült.

Reggel a buszon gyorsan fejben kiszámoltam, hogy ha érintő felületen kell a négyjegyű pinkódod megadni, akkor az esetleges pinkódlopás (megnézi, melyik gombokon vannak az ujjlenyomataid) tekintetében akkor vagy a legnagyobb biztonságban, ha a négy számjegy közül valamelyik kettő ugyanaz. Akkor 81 lehetőséget kell végigpróbálnia a gazfickónak. Ha azt látja, hogy csak két számjegyhez értél hozzá, akkor csak 16 lehetőség van, míg ha mind a négy különböző, az ember azt hinné, hogy akkor hű de fasza, pedig aki élelmes, tisztában lehet vele, hogy csak négy faktoriális (24) számú lehetőséget kell végigpötyögnie.

Most egy ideig a kommunikátoromat fogom használni, hátha sikerül rájönnöm, hogy miért tettem annó félre.

Háromnegyed óráig tartott, mire bepötyögtem a táblázatkezelőjébe a menetrendet. Hogy legyen menetrendem. Gondoltam ezek után xls-be mentem, az a biztos.

Ja, hogy xls-ben tud menteni, csak megnyitni nem tudja, buzievagy. Na ez az igazi apokalipszis.

Discovery Channel, valami fegyverbuzi műsor a fegyverek gyártásáról:

"Egy-egy rosszul elkészített lőszeren vagy rakétán akár emberéletek is múlhatnak."

 Miért, a jól elkészítetten nem?

Nyo. Végül második lettem ezen az országos fészes csillagászversenyen, állítólag nyerek is majd valamit.

Tessék lássék.

A világ legjobb 2nd lawos dala egy albumról, ami nem a 2nd law.

Az elmúlt három napban valami lúzer szpemmer napi háromszor küldött nekem valami fake állásajánlatot. Whois alapján megpróbáltam levadászni, de csak annyi derült ki, hogy három nappal ezelőtt csinált egy szervert, és most örül a farkának, és engem bombáz, meg rajtam kívül még pár szerencsétlent, nem tudom honnan szedte össze a címünket, de nem is érdekel. Állásajánlatokat ír, meglepően írástudatlan módon megfogalmazva, mindegyiket más ímélcímről, de tudom mindről, hogy ő az, mert a levél törzse ugyanaz.

Nos, az esti filmemnek kicsit hamarabb lett vége, úgyhogy az elmúlt fél órában azzal szórakoztam, hogy csináltam egy olyan szűrőt, aminél gombnyomásra mindegyik címére visszaküldöm az összes eddigi üzenetét. Tízszer. Nem tudtam ugyanis eldönteni, hogy a sok címe közül melyik az igazi, így hát mindre válaszolok. És most azzal vagyok el, hogy azt a gombot nyomkodom. De ezt a műveletet automatikusan el is végzi a kliens minden frissítésnél. Majd ha lehal az új szervere, lehet hogy abbahagyom. Nem szeretek kéretlen szemetet kapni.

szénsavas limonádé

A limonádénak az a titka, hogy theodorából kell csinálni, és egyszerre nagy tételben. Nem kell félni a másfél literes korsótól, úgyis meg fogod inni az egészet, ha meglátod, hogy csinálom.
Először bele kell önteni a kristálycukrot a korsóba, úgy natúr módon. Aztán hozzáadni citromlevet és egy citromot ketté kell vágni, kifacsarni a levét, és azt is beleönteni, magokkal, rostokkal és mindennel együtt. Aztán a korsó alsó harmadát feltölteni csendes theodora ásványvízzel. Elkezd pezsegni az egész, ne ijedjünk meg, ez csak egy szén-dioxid felszabadulással járó kémiai reakció. Csinálhatjuk ugyanezt nem theodorával, csak sima bubis ásványvízzel, csak szerintem theodorával jobb, mert annak csendes módban (lol, mint valami telefon) is eleve enyhén bubis íze van, ami nem keverődik ki belőle sehogy.
Szóval miután felöntöttük alul vízzel, kavarjuk meg jól. Ne törődjünk azzal, ha bubis ásványvíznél a szén-dioxid kigőzölög, ezt a veszteséget később korrigálni fogjuk. Szóval kavarjuk meg jól, amíg az összes cukor fel nem oldódik. Kavarás közben az oldat opálosodik, és cukorminőségtől függően a kolloid felülúszója stabil, olajos habként jelenik meg. A teljes glükózmennyiség oldatba jutása után óvatosan hozzáönthetjük a theodora, illetőleg a bubis víz maradék két harmad részét, majd nagyon óvatosan megkavarhatjuk az egészet. Az óvatosság a szénsav túlzott mértékű bomlásának elkerülése miatt fontos, ha ugyanis a kelleténél hevesebb keverésnek van kitéve, robbanásszerűen sok mikrobuborék kezd hirtelen növekedni az oldatban, a heves gázképződést pedig nem más kíséri, mint NUKLEÁRIS ROBBANÁS!!!!, amely millió kelvines hőmérsékleten égeti fel az egész világot, és elpusztít mindent hogy elmegy belőle az összes szénsav.

Ha ezzel megvagyunk, akkor az összetevők egyéni ízléstől függő mennyiségi finombeállítását organoleptikus visszacsatolással szabályozhatjuk, és ennek megfelelően ízlés szerint tehetünk hozzá még glükózt, vagy egyéb szerves savak keverékét, mint például citromlevet. Tehetünk még az egészre rózsaszín masnit citromkarikát, de az már csak vizuális figyelemelterelés, úgyis az íze lesz a lényeg, meg hogy meg lehet inni.

Vannak a napnak random pillanatai, amelyekben lelassul egy picit az idő, hirtelen megnövekszik a kontraszt, a színek telítettsége. Amolyan JJ Abrams-es fényjáték kezdődik. Tök random pillanatok, amikor a buszon ül mellettem és a párás ablakra mered néhány másodpercig, amikor pacis füzetborítókat néz egy üzletben, vagy amikor a kémiakönyvét veszi fel az asztalról a labor étkezőjében. Tök random pillanatok, amelyekben megrohan egy érzés, és amelyekben két dolog tudatosul bennem. Az egyik, hogy valószínűleg az átlagosnál kissé több szerotonin szabadult az imént fel a szervezetemben, a másik pedig, hogy az a hajtincs, amelyet az ujjával a füle mögé simít, az a hajtincs mennyire tökéletessé teszi az ő tökéletes arcát. Izgulni kezdek a hajtincsért, hirtelen a legfontosabb dolog lesz az életemben, a fél karomat odaadnám érte, a hátulról súrlódó fényben szöszin rezgő, remegő, lengedező hajtincs az arca előtt, néhol egy-egy röpke pillanatra az orrához ér, a finom nőies kéz, és az a lágy, berögzült mozdulat, amellyel hátrasimítja azt a tincset, nem, nincs rá ott szükség az arca előtt, az csak egy kiegészítő, az az arc anélkül is éppoly tökéletes, hiszen a világ ezernyi, a lélek mélyéről feltörő boldogsága tükröződik rajta, a finom, gyermekien bájos vonalvezetésű orron, az eszméletlenül cuki orrcimpákon, amelyek rezegnek mikor elfojtja nevetését, és a tág szembogáron, melyet tündérkék írisz ölel körbe, és amely valószínűleg szintén a szerotonintól oly tág, mert ebben a pillanatban észrevette, hogy figyelem, hogy szemtanúja vagyok ennek a jelenésnek, és ebben a pillanatban eszébe jut minden, eszébe jut hogy szeretem őt. Hogy szeret engem. Elmosolyodik.

Na most az van, hogy az új ágyam összehajtva olyan kicsi, hogy csak úgy férek el rajta, ha úgy fekszem, mint egy múmia, és reggel váll- meg mindenfájással kelek, ráadásul olyan üres így a szobám. Széthajtva franciaággyá viszont nem tudom hova pakolni az fenséges fender erősítőt, mert az ágy túl nagy, és nem jó érzés rajta egyedül aludni, mert hiányzik onnan a vigyori menyasszonyom, aki a suli miatt csak hétvégente tud rajta aludni. Micsoda problémák.

Két vizsgám lesz, mindkettőt letudhatnám akár most pénteken, és akkor február közepéig abszolút nem kellene semmi miatt még elviekben sem aggódnom. Én azonban nem megyek el most pénteken egyre sem. Nem megyek, mert megtehetem. Ráérek még vele, addig megtanulom hogyan lehet kristálysík normálvektorok reflexióit ewald-gömbbel metszeni a reciproktérben.

Ez a csokis görög joghurt finom. Külön bukét ad neki az a gondolat, ami hónapok óta nem hagy nyugodni, hogy vajon mi a tökömtől görög, és nem tudom.

Úgy néz ki, pillanatnyilag második helyezett vagyok országosan egy csillagászati versenyben, amelyben egy 1769-es Vénusz-tranzit expedíciója kapcsán kell kérdésekre válaszolni. Illetve időszakosan az első helyre ugrom, amikor elsőként én töltöm ki minden nap az aktuális tesztet. Csak az a baj, hogy vannak olyan kérdések, amikre én tudom a választ, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy a teszt készítői is tudják, és sokszor bebizonyosodott eddig, hogy bizony nem. Micsoda problémák.

Karót kaptam fémtechből, mert basztam beadni nem adtam be néhány beadandót, de ez még változhat, mert napok óta mást se csinálok, csak pánikszerűen azokat írom, amikor éppen nem blogposztot.

Két dolog zavar engem nagyon az űrlényes filmekben, mármint olyan alapvető dolgokon kívül, hogy a világűrben mindennek van hangja, meg az idegenek általában buták, mint egy zsák újkrumpli, és a film nézőiről is ezt tételezik fel valakik.
1) A fejlettségük ellenére indokolatlanul, gyerekes módon bonyolult és energiapazarló a technológiájuk. Amíg a Föld rádiófényessége az elmúlt ötven év alatt a digitális átállással és a távközlési technológiák fejlődésével a töredékére csökkent (azaz drasztikusan halványulunk), addig ők nehézfémekből építenek szkafandert, és a vízen úszás helyett ugrálva közlekednek, sőt, járás/gurulás helyett is repkednek, energiával lövöldöznek mechanikus/kémiai lőszerek helyett, és kozmikus sugárzást visszaverő kompozitanyagok helyett tíz méteres acéllal bélelik az űrhajó falát. Én ezt nem veszem be. Az emberi technológia egyik alapelve, már az éppen rügyeit bontogató fejlettségi állapotából következően is, hogy mindent a lehető legegyszerűbben, legcélszerűbben old meg. Én az esetleges földön kívüli élőlényekről is feltételezném ugyanezt, már ha értelmesnek emlegetik őket.

2) Olyan elemekből építenek dolgokat, amelyek a Földön nem fordulnak elő!!!4!!négy!!
FALSE.
A Földön minden természetben megtalálható elem előfordul. Sőt, itt a Földön +29 olyat is elő tudunk állítani, amely sehol máshol nem. Azt senki ne várja el, hogy elhiggyem, hogy az értelmes idegenek olyan, erősen radioaktív elemekből építik a technológiájukat, melyek pikoszekundum alatt bomlanak.

Loptam egy mémet, és még enyhén deribisítettem fiúsítottam is.

1. Mi a kedvenc téli körömlakkod alkoholos italod szaloncukrod?

A milkás joghurtosat szeretem, de ha milkára nem telik, akkor tejkaramellára, de ha arra sem, akkor kókuszosra biztos hogy telik.

2. Mi a kedvenc téli szájra való terméked Mennyit költöttél idén a karácsonyra?

Idén rekordösszeget, szerintem most valahol negyvenezernél járok. De rám többet, ugyanis ilyen kisebb méretű* franciaágyat kaptunk, M és én. Na ja, sok dologban be leszünk most újítva.

3. Milyen ruhadarabo(ka)t viselsz a leggyakrabban télen?

Alsógatyát, azt a leggyakrabban. A téli kabáton kívül pedig, ami ugye evidens, még kesztyűm is van, sálam, meg sapkám, meg téli cipőm. Igazából szeretnék egy hótaposót is még, most jut eszembe.

4. Mi a kedvenc téli kiegészítőd?

A szánkó. Szeretem, hogy ilyenkor indokolt a mamusz viselése. Szeretem, amikor mamusz van rajtam. Jó puha és meleg.

5. Mi a kedvenc téli illatod?

A gyertyaillat. Az a karácsonyi féle.

6. Mi a kedvenc téli italod?

A... víz? Semmi extrát nem szoktam inni télen.

7. Mi az örök kedvenc karácsonyi filmed?

A Jurassic Park. Sok szép karácsonyi emléket idéz fel, és amúgy is egy kedves, szeretetteljes természetfilm. Meg a Wattsot szoktam még nézni 25-én reggel a Eurosporton, de azt is szinte mindig.

8. Mi a kedvenc karácsonyi számod?

Ez.

9. Mi a kedvenc téli ételed/nyalánkságod?

A bobajka és a halászlé alap, meg a mézeskalács is, meg a szaloncukor, meg aminek a hiánya miatt már egy hete kicsaptam a balhét, az az adventi naptár, meg a mandarin, meg nem tudom, télen sok jó kaja van, jöhet mind, come at me bro'!

10. Mi a kedvenc karácsonyi dekorációd idén?

A VLC ikonján a mikulássapka. Meg szeretem amikor a karácsonyfadíszek indokolatlanul bekapcsolva maradnak éjszaka, és villognak a nagyvilágba.

11. Mi áll a karácsonyi kívánságlistád élén?

sorolom akkor ismét a frissített listát: >200G merevlemez, netbook, fejhallgató (minimum 5-22k Hz frekvenciaátvitelű), bélelt gitártok, nokia 6310i, plectrum guitar pick maker/punch, hótaposó, 2 db szivacslövő puska

12. Mit tervezel idén karácsonyra?

Sok-sok pihenést és semmittevést. A karácsonyi hangulat élvezését a kandalló előtt ücsörögve. Baromkodást M-mel odakint a hóban. Mértéktelen zabálást.

+1 Mi az a családi hagyomány, ami szerintetek eltér a szokásostól?

Anya mindig felrakja szentestén azokat a huszonsok éves lemezeket, amiken karácsonyi dalok hallhatóak gyerekkórus előadásában. Na attól megjön a hangulat mindig.

* nem szeretünk túl messze lenni egymástól

Post rock bandát alapítanék. Olyan igazán elborult, pszichedelikus, pink-floyd szerű, de mégis dallamos, megkapó dolgokat játszó poszt-rock bandát, teátrális hangzásvilággal és a lágy, merengő bevezetéseket követő aktív, tömör, csontig hatoló zúzással, olyan igazi, echte, indusztriális, léleksimogatóan torz hangzású poszt-rock bandát. Saját, jammelésekből született számokkal.

Ami leginkább visszatart, hogy én egyszerre dobolnék is, meg gitároznék. Dobolnék is, mert talán nem hangzik szerénytelenségnek egy évtizednyi dobos tapasztalat után, hogy én azt jól tudnám csinálni. És gitároznék, mert olyan zenéket játszanék, amelyekben a gitárt csak a megfelelő fílinggel lehetne művelni, és én azt nem szívesen bízom rá senki másra.

M azt mondta, akkor legyen az, hogy felváltva gitározom és dobolok a számokban. De ez azt feltételezi, hogy van egy hasonló beállítottságú zenész, aki a profi gitározás mellett alkalomadtán jól tud dobolni is. Na ilyen emberrel még nem hiszem, hogy találkoztam. Szóval lehet jelentkezni. A tagok eddig én (főleg mint dobos, mert a dobot sem bízom másra), M lesz az egyik gitáros, Dzsó meg a bőgő. Jelentkezni kommentben lehet ide, vagy ímélen a blog alján lévő címre.

Konkrétan olyan volt, mintha valamelyik éppen aktuális tinisztárt látta volna meg hirtelen, mi meg néztünk, hogy lol?

Agyfasz van. Holnap van a határidő arra a házira, aminek a határideje három hete lett volna, de annyira nem tudta senki megoldani, hogy a tanár kitolta tegnapra. Ma éjfélkor összesíti a pontokat, nekem meg ezzel így húsz hiányzik. De írtam neki ímélt, hogy elkezdtem megcsinálni, csak nem tudom. Idegesít, hogy nem tudom. Hogy nincs rá ingerenciám sem.

Ma szabadnap volt. Reggel összeraktam egy bemutatót. Holnap reggel prezentálom a féléves munkám. Úgy szerkesztek most mondatokat, mint egy negyedikes. Eddig mindig úgy csináltam előadást, hogy a diára nem a közönség, hanem a magam számára raktam fel a kulcsszavakat, így beszéd közben nem kellett gondolkoznom hogy most mi jön meg hogy nem hagyok-e ki semmit. De ezóttal egy jegyzetpapírral vetem majd bele magam a vetítővászonba, ugyanis csak képeket tettem a prezibe, a szöveget meg majd mondani fogom hozzá, így sokkal beszédközpontúbbá tervezem az egészet, a vetítés meg csak illusztráció. Amikor befejeztem, megnéztem a tévében egy dokumentumfilmet a mongol halálférgekről. Délután M-ért mentem a suliba, aztán együtt megvettük az unokaöcsmének CD-n gyerekkorom három ronggyá hallgatott bakelitlemezéből kettőt CD-n, meg Szutyejev meséskönyvét, ezek egy egyéves gyerek számára alapvető fontosságúak az egészséges szellemi fejlődés szempontjából, valamivel be kell vezetni azt a kőkemény rockot, ami ezután következik majd. Az elmúlt hat év alatt összesen költöttem annyit karácsonyi ajándékra, mint idén, én nem vagyok normális.

Ezt követően étkeztünk, és megtárgyaltuk az élet legfontosabb problémáit. A családomban két olyan személy is van, akit közvetlenül érint a közeljövőben az, hogy nem fognak tudni egyetemre menni emiatt az egész baromkodás miatt. Mennék én is tüntetni, de örülök ha a beadandók és karácsonyi vásárlások között még jut időm aludni is.

A gyülekezési és tüntetési jognak hiába örülünk, ha semmit nem ér. A képviselők meg, hogy örüljünk, az ő idejükben nem lehetett tüntetni. Attól nekünk miért jobb, ha ugyanaz az eredménye?
Igazság szerint semmit nem ér a kétharmad, ha ennyire nyilvánvalóan elbasszák ezt. Akár csak a kommunikációját, akár úgy az egészet. Fényesítgethetjük, ebből még úgy is csak a hozzá nem értés süt. Mindegy.

Más.

Ma ezt kaptam asszonypajtástól, így spontán. Bódottá.

Egy popsztár akkor fog végleg kimenni a divatból és elsüllyedni a totális érdektelenség tengerében, amikor a lemezborítón már nem tud pucérabbra vetkőzni. Igazából az énektudása mindig is irreleváns volt.

És akkor én következtem. Elkezdtem mondani mi van a diagramokon, még azt az ábrát is, amire nem volt kíváncsi. Meglepően jól teljesítettem egyébként nála, mindenre válaszoltam amit kérdezett, és mindenre jól. Még arra a kérdésre is, amire először azt hitte hogy rosszul, de amikor kibogozta a logikai fonalat, kiderült, hogy jót mondtam.
Aztán értékelés következett. Az első ember ötöst kap, mert ő tudta. A második ember négyes és ötös között áll, de ekkor anekdotázni kezd, aminek a tanulsága az, hogy inkább fölfelé kerekít, mert akkor ugyan nem reális az értékelés, de ő nem fog köcsögnek tűnni. Így a második ember is ötöst kap.
Aztán én jöttem. Ez egyszerű, mert én négyes.
Aztán amikor készülődtünk, most is* észrevette, hogy milyen csendes vagyok és háttérbe húzódó, így ha feleséget találok magamnak majd egyszer, akkor papucsférj leszek. Nem akartam lecsapni a labdát, ezért azt mondtam, hogy nem, mert ha feleséget találok magamnak, akkor ő is csendes lesz, és így jól megleszünk egymással. Erre azt mondta, hogy de, figyeljem meg hogy egy papucs leszek.
Ebben a pillanatban ez az egész szituáció nekem úgy jön le, hogy ő azzal a feltett szándékkal jött be, hogy könyörögnöm kell majd nála a kettesért, de aztán kiderült, hogy felkészültem. Így bosszúból inkább szapulni kezdett engem meg a menyasszonyom. Szerintem valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag utál engem.
Búcsúzáskor kezet fogtam vele és letanáruraztam.

* mint minden órán és vizsgán, és ez rendszerint mindig irritálja

Látjátok szümtükhel, Rodrigez ki Nagy Úrnak Szent Grálja imhol nyilatkozik néktek.

Amidőn az nagy Fender ládának Az Szent Grál aljzatát nyitá, Úrnak seregi érkezék az mennyek királyságából az hangjának áhítatos csodálatára.
Az ott egy 2nd law pengető.

Szombat, este fél 11.
Én: Kéne venni stoppert. Mi van nyitva ilyenkor?
M: ...Semmi. A lábam.

A mai napom a hangulatok és közösségek jellemezték.
Reggel főleg gitároztam itthon. Új hangszíneket próbálgattam, és csodáltam a hangszer gyönyörű, bársonyos fekete testét. Szexi. Az van, hogy ez egy szexi hangszer. Teltkarcsú, és olyan hangja van, mint M-nek. Enyhén, de nőiesen mély, lágy és nyugodt. És imádom ahogy rezeg a kezem alatt.
Hámor ilyenkor télen, hóval és csenddel takarva olyan, mint egy kis, magányba fagyott mikrokozmosz. Egy völgy, egy mini univerzum az energiagát alján, valahogy így képzelem el az összeroppanó világegyetemet milliárdnyi év múlva. Fehér, hideg, de békésen otthonos. Csendes. Belakott.

Este szakkör. Távcsöveztünk a nagy newtonnal. A Jupiter, az M42 és az Alcor-Mizar optikai kettős volt terítéken, a távcső kicsit fel lett fejlesztve, mióta utoljára láttam, aztán már hirtelen este tíz lett. Kezdek összehaverkodni a többiekkel. Azt vettem észre, hogy általánosan menő dolognak tartja mindenki, hogy nanotechnológus vagyok. De azt is kábé ugyanannyira menőnek, hogy ezen kívül hermanos is. Na hallgassunk zenét.

Úgy tűnik az internet nem elég nagy ahhoz, hogy Massive Attackék Atlas Air kottája megtalálható legyen rajta, úgyhogy most megfosztok mindenkit a hallás utáni kottázás örömétől bővítem az emberiség ismeretanyagát, leírtam néktek, játszódjátok.

0 7 0 0 8 - 0 7 0 0 10 - 0 8 0 7 0 7 0 7 5 - 0 5 0 5 4 - 0 4 5 7, és ez ismétlődik az A húron (a kiállás előtt pedig

7 0 7 8 0 7 0 10 0 8 0 8 0 7 4 5 7 0 0 8 0 0 10 0 0 8 0 0 8 0 7 0).

A main rész alatti basszus pedig

A|- - - - 5 3 - - - - - - - - 3 - |

E|3 3 - - - - - - 6 3 - - 6 - - - |

Továbbá kell nekem két, egymásba csavarható félgömb pirolitikus grafitból, meg egy mágnes. Valaki megszánhatna.

Ja, meg akartam javascripttel hóesést szimulálni truetype csillagkarakterekből, de képtelen működni a kód, és miután vagy jó két órát szenvedtem vele, a láblécbe beraktam egy telibekúrt csillagot, azt mondtam hogy az ott jó lesz, úgyhogy mindenki szépen képzelje ide most télen, hogy az itt szállingózik, jó? Koppány és a HTML.

Azon gondolkoztam két napja a buszon, hogy érdekes belegondolni, hogy amikor az utcában az idősebbek szevasszal köszönnek nekem, akkor valójában egy több, mint két és fél ezer éves római kifejezést használnak arra, hogy ők az én szolgáim, és abba még érdekesebb belegondolni, hogy a szó kiejtése csak ötven évvel ezelőtt alakult át kiejtésileg és épült be úgy a köznyelvbe. Most meg már ugye szasz. Meg szia, meg csocsi.

Kedves gyerekek, ezt hívják úgy, hogy zene.

Nem bánom hogy egy fél hónap múlva vége ennek a szar világnak, amúgy sem nevezhető civilizációnak az, amiben december hatodikán már nem lehet adventi kalendáriumot kapni a spárban.

A fiz kettőt új tanár oktatja, aki értelmesen magyaráz és így jó a tárgy.

A régi tanárnál a tárgy negyedszeri hallgatása után csak úgy tudtam átmenni, hogy ötven számolásos feladat teljes levezetését megtanultam kívülről, így kaptam másodszorra kettest. Az a nő egy őrült volt, és tudok emberekről, akik azért nem csinálták még meg a tárgyat, mert azt várták, mikor megy már nyugdíjba, hogy másnál vizsgázhassanak. Hát az ő idejük most eljött.

Szerintem a számítógépek háttérképe is csak egy afféle szokatlanul hosszú ideje tartó divat, mint amilyen a cserélhető előlap volt a nokiákon régen, és pár év alatt kifulladt. De egyébként ez is csak egy plusz vizuális inger, ami sok összeadódó pillanatig eltereli a figyelmet a produktív munkáról. Ez néhány esetben cégek érdeke lehet, hiszen ezzel reklámozzák magukat, nekem meggyőződésem, hogy a háttérképek zöme vakításra való a haverok és egyéb bámészkodók részére, vagy reklám, ami vagy magát a céget reklámozza, vagy az adott operációs rendszer gyártóját. Az eredeti Xp-s, meg egyéb természetfotós háttér szerintem olyan megfontolásból születhetett, hogy nyugalmat árasszon stresszes munkakörnyezetben, de szerintem egy egyszínű háttér még megnyugtatóbb, és nem is kezdünk feleslegesen álmodozni tőle. Nekem egyébként a munkában és az okostelefonon is szimpla fekete, az ikonok ezen jól látszódnak, és nagyszerűen is használható minden fényviszonynál. Az otthoni gépen M van a háttérben, de ott úgyis az a cél mindig, hogy rá terelődjön el a figyelmem.

Most a pendrájvomról lesz szó, bármiféle különösebb ok nélkül. 2867,2 MB foglalt rajta. Programtípusok szerinti megoszlás:
17,63% kutatási eredmények
11,35% iskolai jegyzetek, beadandók
8,43% DOS játékok
53,57% GTA Vice City*
8,24% Amplitube v3.5**

* dualbootban van windows a gépen, de a képfájloknak nincs hely már rajta, ezért pendrájvot használok külső merevlemezként. A vájsz szitit feszültséglevezetőként használom alkalomadtán.
** mert továbbra is rendíthetetlenül várom ezt a napot

A minősége nem tudom miért ilyen, de remélem felismerhető. Zene. Vagy negyed óráig gyakoroltam, mire sikerült hiba nélkül négyszer egymás után.

Nevetségesen homoerotikus az, amikor a buszon kigyúrt, NY-sapkás, menő izomcsávók üdvözlik egymást három-három puszival.

Ezt ma láttam az újságban, úgyhogy mémet csináltam belőle.

Szülinapomra megkaptam M-től élete legszebb művészkönyvét, egy kötetet a hozzám írt titkos verseiből, gyönyörű rajzokkal illusztrálva.
Meg egyetemi pályafutásom legszebben megkoreografált szilárdságtan félévzáró kettesét.
Meg voltam ma sodronykészítő üzemben, azok a forgó, zajos, hengeres gépek annyira kúlak voltak, hogy már a legelső másodpercben a Serenity gravitációs hajtóművére asszociáltam belőlük, biztos geek vagyok.

Félek a jövő héttől.

23.

Bár SG-kről nem tudok nyilatkozni, de a rocktörténelem legigazabb beszólása ettől még változatlanul az, ami itt hangzik el pont a hatodik perc előtt három másodperccel.

Valamelyikőtök blogjában olvastam, hogy az ideális férfi-női kapcsolatban, ha a férfi életkora x [kék egyenes], akkor a nő életkora (x/2)+7 [zöld egyenes].
Nos, engem nagyon zavart az, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 14 évnél fiatalabb hímeknek tőlük jóval idősebb nőstényekkel kell összejönnie, illetve hogy egy nő csak 7 éves korától számít potenciális párjelöltnek, ezért először arra gondoltam, hogy egy polinomot írok fel, amely a két függvény alsó részét közelíti, de aztán rájöttem, hogy a (37/80x)^(-3/4) [sárga görbe] függvény remekül közelíti azt, amire én gondoltam, ezentúl tehát javaslom a használatát. Ezzel csak 10 éves kor alatt kapunk magasabb női életkorokat, de azt nem zavaró, diszkrét pár hetes mértékben, ahogy a gyerekszerelmek esetén szokott lenni. Továbbá idősebb férfiaknál is jobban közelíti a valóságot a függvény, ők pár évvel idősebb nőt kapnak.
Hozzátenném még, hogy egy elforgatott hiperbolával valószínűleg jobb közelítő eredményt kapnánk, amennyiben annak az aszimptótái lennének a két egyenes alsó részei, de én sajnos nem értek annyira a matematikához, hogy hiperbolákat forgassak.

heveder + straplock = hevederzáras heveder, hangológép