Vészesen közeleg a születésnapom, a mikulás bácsi és a jézuska, az igényeimet ennek megfelelően imhol kategóriákba soroltam, melyeken belül az egyes tételeket rendre fontossági sorrendben közlöm.* Úgy döntöttem, hogy a hazánkba begyűrűző gazdasági válságra tekintettel idén hajlandó vagyok lemondani az asztali szkenningről, a Doktor csavarhúzójáról és a sajtos stanglikról.

kütyü related kategória:

- netbook,

- >200G merevlemez,

- fejhallgató (minimum ~5-22k Hz frekvenciaátvitelű)
- lézer ( >15 mW kimenő teljesítménnyel)

gitár related kategória:

- hevederzár,

- hangológép,

- heveder,

- bélelt gitártok,
- Behringer DD 400
- Laney LX20D

- húrtekerő

labor related kategória:

- Lexmark x340-be toner,

- pH-elektród,

- kerozin,

- eldobható áttetsző hermetikus folyadéktároló,

- rizspelyva,

- Jägermaister

És természetesen tetszőleges számút lehet választani. De tulajdonképpen az elektród és a tároló már folyamatban van, mert a laborba is jár ám a miki.
szerk. A gitáros részt kicsit kiegészítettem.

* begyűjtés esetén az örömöm az adott tétel fontossági sorrendjével arányos

Szóval a főni éppen ki van akadva a konferencián történteken. Nem csodálom, én is, meg kábé mindenki.

Egyébként a pénzéből ma este degeszre ettem magam, ettem olyan desszertet, aminek még a nevét sem tudom és azt sem, hogy miből készül, mondjuk a korsó guiness után már nem is sokra emlékszem (so hardcore), csak arra, hogy BP bánatára volt benne földimogyoró, meg whiskeyben áztatott szeder.

Odamentem, kiálltam büszkén, és utolsó lettem. Bár ez már igazán már csak a bíráló köcsögségén múlott, pedig én elismerem a kritikát, tudom ha valaki köcsög vagy nem, és ő az volt, kérdezett valamit, aztán nem hagyta hogy elmondjam, négyszer kellett elkezdenem a mondatot, hogy elismételhessem azt amit direkt az ő kedvéért tettem bele a prezentációba. A vita végén ott tartottunk, hogy elolvastam-e a DLS gépkönyvét, én meg mondtam hogy nem, mert az kurvára nem tartozik bele a dolgozatomba, hogy egy akkreditált műszer milyen skálán jelzi ki a PDI-t, ha egyszer így jelzi, és kész. De a végén elmondta, hogy ebből nemzetközi publikációt kéne csinálni, de hogy mégse legyen pozitív az értékelésem, mindenki számára megismételte, hogy én kaptam a legkevesebb pontot. Az ősellenségévé tett engem.

De én legalább nem röfögök nevetés közben a saját altáji favicceimen. Meg nem szólogatok be kéjes hangon hölgyeknek.

Egyébként a prezentációm idén is közzéteszem, itt van.

Ma este étteremben vacsorázom, a főnök meghív.

Nekem erről ugyan még nem lenne szabad tudnom, de az a helyzet, hogy a tdk-mat iszonyatosan lepontozták. Ennek több oka is van, a bíráló bevallottan nem a szakterületébe eső témát kapta a dolgozatomban, ezért nyilván azt a részét hiányolta a kutatási leírásnak. Én meg minden részletre kiterjedően azt is részletezhettem volna, csak akkor meg nem arról szólt volna a dolgozatom, amiről. Arról külön könyveket lehetne írni. Egyrészt. Másrészt, meg ha a legalapabb dolgokat nem fogadjuk el, nem haladna a kutatás sehova.

Szóval nem érzem jogosnak a bírálatokat, de azért egy kicsit mégis. Nem ezzel a dolgozattal fogok otdk-ra menni, az biztos. (Hanem a tavalyival, HÁ!!)

A tavalyi előadások sokkal jobban megragadtak a fejemben, mintha azokra sokkal jobban készültem volna, és most nem tudom eldönteni, hogy csak a rutinom miatt tűnik úgy, hogy idén lazán veszem ezt az egészet, vagy esélytelennek érzem magam (not, harcolni fogok amíg tudok).

Szóval holnap tdk, valamikor délelőtt leszek, és kicsit félek tőle, nem tudom miért. Nincs hozzá sok kedvem. Amiért megéri ezt csinálni, az egyedül a publikációs jegyzék. Ez lesz a következő eleme. És mert évekkel ezelőtt, amikor a laborban kezdtem dolgozni, csak azzal a jelképes feltétellel lehetett, hogy tdkznom kell a munkámból. És én ezt betartom.

Csalódott vagyok, és csökkent az önbizalmam. Pedig tudom, hogy jó amit csinálok. Hogy kell ez utóbbi mondatot központozni?

A jó táskák nyolcvan százalékát ez a hálószerű gumis szar bassza el esztétikailag, ami engem személy szerint az idős pesti bácsik lyukacsos nejlon atlétájára emlékeztet. Valójában mehetett volna inkább péknek, aki kitalálta.

Köpenyben állok a diszperziós laborban. Épp kapcsolom be a szkenninget, hogy a mintámat vizsgáljam. Erre bejön a szobába BP, két öltönyös ismeretlen fazon társaságában. BP elmondja nekik hogy ki vagyok én, és hogy az én cikkemet adta oda az imént nekik. Ők meg erre hevesen bólogatnak és vigyorognak, mint a gyerekek a múzeumban, akik valami világsztár paleontológust látnak éppen. Én meg kissé megilletődve üdvözlöm őket. Kezet nem fogok velük, mert laboros. A rotációs vákuumpumpa pöfögve bekapcsol. Visszafordulok a géphez, a két ismeretlen fazon egy idő után elmegy.

BP visszajön, és elmondja, hogy a magasabbik volt Magyar Bálint, az ex oktatási miniszter.

Tdk főpróba. Én voltam az első, mivel én vagyok olyan gyökér (módon rocksztár,) hogy három éve preziben próbálok előadni, és a prezi olyan gyökér hogy cserélgeti a motorházban a flash verzióját, ennek az eredménye pedig az, hogy kezdenénk a három órás szeánszot, én meg még mindig azzal baszakszom, hogy nem játssza le. Végül lejátszotta a vetítő, de ha már úgyis én voltam ott kint, kezdjem én.
Szóval tdk főpróba. Az elején még izgalmas (velem), de aztán az idő előrehaladtával egyre inkább a halovány unalom csendesen ringatózó állóvizébe merül, meleg terem, nekem is hőemelkedésem van, mindenki csendben tesped a bársony székekben, álmosító fény, Kózsi (új szereplő) meg épp a kapillárisok belső morfológiájáról beszél, kissé monoton hangon. Hallgatjuk bágyadtan. Egyenlet egyenlet hátán. Fehér háttér, fekete matematika, este háromnegyed hét.
Egyszer csak beugrik a kivetítő fehér hátterére nagytotálban egy kicseszett DILDÓ!!!!, vagy valami egyéb anális játékszer, persze vázlatosan, ez is kapilláris lenne, csak hát mind tudjuk, mire hasonlít. Egyből felélénkül a társaság. Én konkrétan majdnem félrenyeltem, és nézek a hátam mögé Csabira, ő úgy vigyorog mint Vlad, a sütis nyuszi, akkor szoktam ilyennek látni, amikor valami különösen perverz vicc csattanóját süti el éppen. Kózsi persze csak annyit vesz észre, hogy jobban figyelünk, én nagy vigyorogva az emberi reakciókat nézem, Csabi nem bírja visszatartani a a röhögést, igen, ez az a pillanat, amelyben élete összes perverz poénja értelmét nyeri és kiteljesedik. A prezentáció persze megy tovább, beúszik balról egy egyenlet, de arra már senki nem figyel. Kózsi folytatja az egyenletek taglalását. A főni, akinek a dolga az, hogy figyelje a prezentációt és javaslatokat tegyen a jobbá tételére, finoman jelentkezik. Bár nem lenne szabad, csak az előadás végén közbeszólni, azért halkan megjegyzi, hogy ha az ábra valóban egy kapillárist ábrázol, akkor nem kéne hasonlítania egy használt kotonra.
Kinek mi, fantázia dolga.
Persze tele volt még kapillárisokkal az előadás, rücskösebbnél rücskösebb formájúakkal, szegény Kózsi nem is tudja, hogy az ő előadása volt a legepicebb mind közül. Fenntartotta az érdeklődést, és a legváratlanabb pillanatokban a legkülönfélébb szexuális segédeszközökre hasonlító ábrák villantak az arcunkba. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy a kotangenst ctg helyett cot-tal jelölte, már túl fáradtak voltunk röhögni.

Várok. A teodolit pittyenésére. M közben a műszer biztonsági dobozán ücsörög, és rajzolgat; ő könyveli a polárkoordinátákat, de most épp nincs dolga. A műszer hosszasan kattog, ahogy a prizmából visszaérkező lézerimpulzusokat detektálja. Végül csippan egyet. Megvan az eredmény, visszabattyogok az állványhoz, ekkor M a hidegtől szipogva megszólal:
- Vidám bébiparasaurolophusfej.

 

(08.04.01) koppa'ny: azt álmodtam, hogy előd tönkretette a ferrofluidomat. kiszárította és majdnem szétszórta a darabjait
(08.04.47) koppa'ny: meg azt is, hogy a herman 2. emeletén véletlenül a lányvécébe mentem be, és amikor erre rájöttem, akkor ki akartam menni, de ahogy kinyitottam az ajtót, orrba vágtam vele egy kislányt aki épp be akart menni
(08.05.07) koppa'ny: milyen elborult lelki világom van már

Van egyszer ugye Hans Zimmer zsenije, az ő Time című szerzeménye az Inception című film ikonikus darabja lett, és nem is csoda, bámulatosan szép és szívbemarkoló szimfonikus hangzást ért el benne. Bachtól merített ihletet, mert mind mondta, az ő zenéje vegyíti a a matematika játékosságát a zene játékosságával. Zimmer, szokásához híven megkomponált és tökéletesen hangszerelt egy epikus komolyzenei művet, egy sok tételes szimfóniát.

Aztán van az, hogy a kolikban hetek óta attól vannak elájulva hogy a Time Remix mekkora jó. A Time Remix.
A békák olyanok, hogy hiába van nagy szemük, nem érzékelik vele az egész világot, csak a mozgó objektumokat. Az álló objektumokat egészen egyszerűen abszolút ignorálják, az ő számukra nem is létezik semmi más, csak mozgó dolgok.
Egy kollégistát sem ismerek, aki remixeken meg technón kívül mást is meg tud hallgatni.

Az utóbbi két napban kissé leromlott az egészségi állapotom, úgyhogy az időm 50%-át alvással töltöttem (ami kegyetlenül sok), 4,17%-ban megtanultam vállalható módon ezt (találtam hozzá hangzást \o/) és ezt (intró nélkül), a fennmaradó közel 45%-ban fotoszintetizáltam, napi higiénés és kulináris teendőket végeztem, és megalkottam életem lebonyolultabb excel-táblázatát meg a házit amihez az egyenlet numerikus megoldásai kellettek, 0,347%-ot pedig azzal töltöttem, hogy kiszámoltam most a százalékokat és megírtam ezt a posztot.

A pest felé vezető út nagy része a tdk programfüzet olvasgatásával telt el. Kerestünk ismerősöket Dénesnek a gépészkaron, loloztunk azon hogy milyen hatásvadász címeket adnak egyesek a dolgozatuknak, aztán szarrá röhögtük magunkat a bölcsészek programjain, és főleg azon is, hogy náluk van a legtöbb helyesírási hiba, no offense bölcsészek, de ez fun fact. Igazából a gazdász és jogász szekciókon is lehet hogy röhögtünk volna, de azok pár kivétellel szárazak voltak és nem viccesek (a pénzmosásról szólót mondjuk megnéztem volna), és nagyobb erőfeszítésbe tellett volna megfejteni, hogy mit takarnak. De a bölcsészeknél például volt egy olyan, ami a jó és a rossz közti különbségről szólt, meg a legyek urának értelmezési lehetőségei, hát ilyet a gimiben csináltunk utoljára, amikor verselemzés volt a házi, ezt is olyan szinten képzelem el. El akarták tussolni, de nekem feltűnt, hogy egy zenészt bezsúfoltak az egyik tanítóképzős szekcióba. A tanítókat nem nagyon tudom szidni, mert abszolút fogalmam sincs, mennyire lehet fontos téma a gyermekversek illusztrációja így a társadalom szempontjából, az is lehet hogy nagyon, bár engem gyerekként inkább csak megijesztett. Az egészségügyisek viszont korrekt dolgokat raknak össze mostanában, azok relatíve tetszettek, megbeszéltük, hogy beszerzünk kalapot, napszemüveget, állszakállat, és ezekben, egy szál ballonkabátba öltözve némán bevonulunk a "... 18 éves kor alatti emlővizsgálatok eredményeinek összehasonlító elemzése" című előadásra, és csak arra, és amikor képeket mutatnak be, majd ott fogunk susmogni a hátsó padban, meg félreérthető hangokat hallatni a pad alatt. Meg hogy a bartókos "A kürt és a furulya barátsága" előadáson biztos ilyen kabalajelmezben bejön két beöltözött pali, és ott imitálnak valamit ami remélhetőleg nem megy túl a barátságon. Viszont ugyanezen kar "Adalékok a csákány 1850 utáni történetéhez" című előadása konstans wtf-ot okozott ezzel a címmel. De most komolyan, wtf.

M majdnem eltitkolta az irántam táplált érzéseit. De lebuktatta a szív alakú nyálfolt, amit alvás közben a pólómon hagyott.

A mjúzról azt kell tudni, hogy nekem gyerekkori álmom volt eljutni egy koncertjükre, de mindig attól féltem, hogy nem élném túl, mert az első akkord elhangzásánál kómás állapotban esnék össze a felfoghatatlan zenei élménytől.
Aztán tegnap elmentünk egyre.
Mesélnék is róla, de az nem egyszerű. Ilyen élményt, ilyen vallásos áhítatot nem lehet szavakkal kifejezni. Amit ott átéltünk, az maga volt a pokol, és mi bizony kurvára élveztük. Magasba emelt kézzel stadionnyi ember ordítja teli tüdőből a dalszöveget egy lógó, vakító piramisnak. És nincs zene, a színpad néma csendben, és csak a hangorkán. Aztán egy idő után abbahagyom. Ordítanék, de nem tudok. Csak állok magasba emelt karral, és bámulok, bámulom ezt az egészet. A záróizmaim majdnem elengedtek. Egyenesen képembe vakítottak sok ezer wattal, és én élveztem.

Matt egy pillanatra a szemembe nézett, ahogy körbejáratta a tekintetét a színpad előtt állókon, egy másodperc töredékéig találkozott a tekintetünk. Ez jobb pillanat volt, mint az, amikor Chris a pornóbajsza mögül kimosolygott a közönségre ott elöl. Ez a pillantás az, ami értelmet ad 20 évnyi zenetanulásnak. Ami értelmet ad az életnek. És mi ott álltunk pár méterre, szinte lehetett érezni Matt izzadtságszagát, én vizsgák előtt abból a vízből akarok majd fogyasztani, amit ő zuhanyzásra használt aznap éjjel.

Összességében az eredmény egy olyan eksztatikus állapot, amiből nem lehet felocsúdni, meg hat darab branded pengető, rajtuk a főbb albumok logóival, egy kis branded fém dobozban. Nem merek gitározni velük. Nem merek hozzájuk érni.

Azóta nem hallgattunk mjúzt. Nem is fogok még egy ideig. Nekem az egész itt megy a fejemben.

Ez. Nem. Volt. Emberi.

Dénesékkel előtte azon röhögtünk, hogy a koncertfelvételeken mindig vannak páran az első sorban is, akik nem ordítoznak meg vigyorognak a kamerába, csak állnak úgy ott, mint akik azt sem tudják hol vannak, és mint akik éppen olyat élveztek bele a nadrágjukba, mint még soha. Hát a vége felé volt egy rész, amikor két szám között hátrafordultam Déneshez, és nem szólaltam meg, csak a fejem csóváltam némán, hogy "nem". Ez nem. Ez... nem. Ez nem. Ez egy közös titok, melyről nem lehet beszélni. Mert akárkinek is akarnánk elmesélni, nem tudnánk.

Tavaly ősszel ugyebár bálba mentünk, kézenfogva, én és M. Balekbálba, nagyestélyiben, ahogy egy tradicionális bálba illik menni. Azóta viszont valami megváltozott. Őszintén szólva kissé kiábrándultam ebből. Nem követem már olyan szinten a hagyományokat, és az igazat megvallva erről a társaság tehet. Olyan emberek viszik hátukon a dolgokat, akikkel én sajnos inkább nem szeretnék közösséget vállalni. Egy másfajta hagyományt szeretnék ápolni, mint amilyet ők. Szerintem lehet ezt csinálni mértéktelen ivás és dohányzás nélkül is, meg anélkül, hogy lenézném azokat az embereket, akik kevesebb, mint 1 évet csúsznak a tanulmányaikkal. Egyesek szerint a hagyománytisztelethez nincs szükség szakmai előrehaladásra, szerintem viszont van. Ez a különbség. Szerintem lehet valaki úgy is hagyománytisztelő, hogy pozitív képet sugároz közben az oktatás színvonaláról is. Nem vagyok egy nagy szakest-járó, csak a legfontosabbakon vagyok ott, nincs totálisan teleaggatva az egyenruhám mindenfélével, de ennek ellenére hagyománykövetőnek tartom magam.
A balekbál is efféle hagyományos rendezvény, és pont ilyen okokból nem nyújtana olyan élményeket, mint várnám. Jó, a tavalyi különleges volt, mert akkor először nem egyedül vettem részt rajta, és valami csodálatos volt, ez kettőnk sikertörténetének egy külön fejezete. De idén ez valahogy most kimaradt.

Mert idén stadionos MUSE koncertre megyünk, az van. Muse.mu-s vip-jeggyel. Ma este.
HELL FUCKING YEAH, BITCHES.

Gyors lista, a top 5 elkaszált sorozat amiért sír a szám:
- bsg b&c
- last resort
- firefly
- sgu
- miracles

Lehet hogy most vagánynak érzem magam a spionos témámmal, de ahogy ma nézegettem a programfüzetet... az utóbbi két év díjazottjait pakolták bele egy szekcióba. Igazából eddig úgy tűnik, hogy húzós lesz ez, durván húzós. Spartian TDK, és én vagyok Leonidász.

Mindegy, olyan prezit fogok összerakni, hogy mindenkinek leesik majd a segge. Itt tényleg csak a legjobbak maradnak majd bent. Meghívatom magam duplán a tavaszi országosra.

Hetek óta a kabátom zsebében hordok egy kis, visszazárható LDPE tasakban egy kis undorító, olajos fekete trutymót. Valójában az egyik néhai kísérletem maradványa, de azzal a szent elhatározással hordom a kabátzsebemben, hogy megmutassam a legközelebbi részeg gyökérnek aki mindenáron kezelni akar velem, hogy ennyi maradt a legutóbbi részeg gyökérből, aki mindenáron kezelni akart velem.

Na jó, valójában csak a kabátomban maradt, de nem is rossz ötlet.

M kezét véletlenül pont a kapcsolatunk 601. napján kértem meg. Ebből ha filmet forgatna valaki, tök jó címet lehetne adni. Ráadásul dátumilag is pont jól megjegyezhető szám.

Mindig szoktam szólni, most is így teszek. Újabb tdk-előadás van kilátásban, vadonat új témából. Abból könnyebb beégni.

Lehet jönni megnézni, hogy viszem el megint a fődíjat.

Most reggel (fél 11-kor) arra ébredtem, hogy BP smst küldött. Tudni kell, hogy hajnali egykor neki küldtem el javítani a tdk dolgozatom, hogy lektorálja le, mielőtt a tudományos vezetőmnek elküldeném. Szóval azt látom, hogy reggel fél 8 körül küldött nekem sms-t, melynek szövege a következő:
"Hogy hasznalhatsz olyan szavakat, hogy kurva? 8. oldal 2. sor"
Pánikszerűen kapcsolom be a gépet és nyitom meg a fájlt, és közben azon gondolkozom, hogy részeg voltam-e vajon csak nem emlékszem rá, vagy valakinek szánt chat üzenetet írtam bele véletlenül, vagy hogy ezt most azonnal posztolom a neon lőjetek le rovatába.

Egy d-t cseréltem fel véletlenül, tényleg hót véletlenül k-ra. Felhívott telefonon is, azt mondta jót nevetett rajta egyébként.

Igazából az utóbbi időm szinte teljes egészét a laborban töltöttem, a TEM vákuumrendszere egy időre összeomlott, és megtaláltuk azt az érdekes klasztert, aminek aztán órákon keresztül a diffraktogramját elemeztük, így nem csoda, hogy tegnap este fél hétkor azt jutott eszembe, hogy inkább a laborban aludnék, ha másnap reggel háromnegyed hétkor már megint buszozhatok be. Pöpec egy tdk-m lesz nekem.

Anya egyszer azt mondta, hogy ez nem munka, mert én ezt élvezem.

drágaszág

A leggyönyörűbb maghemitet ábrázoló kép, amit valaha láttam. Az én gyermekem. A klaszter. A kép PP érdeme.
Tkp. a mai napom (és PP-é) (és majdnem a TEM is) ráment erre a képre.
Azok a párhuzamos vonalak ott benne a kristálysíkok.

Életemben először csomagot kaptam a munkahelyemre. Nem merem még kibontani, de úgy néz ki, mint valami könyv. Tiszta menő.

Közkívánatra.

Most érkeztem el arra a szintre, hogy külön egeret kaptam a munkaszámítógéphez aminél újabban dolgozom (túlzás gépnek nevezni, egy acer aspire one, alig látom a billentyűket rajta), és külön személyre szóló ülőhelyet van jogom lefoglalni itt a vákuumkemencék mellett, ahol régebben Szláva volt. Külön egeret kaptam tehát, amit én javítottam meg mert le volt selejtezve és nem működött (azért kaptam meg, de troll voltam és megjavítottam öt perc alatt, így már az enyém), és külön, személyre szóló multifunkciós nyomtatóm is van, amit én üzemeltem be, mert szintén le volt selejtezve, úgyhogy most én vagyok az itt a szobában, aki nyomtatni tud meg szkennelni. Fénymásolásnál még egyelőre beragad a lap. R2-nek neveztem el, a többiek szerint találóan. Folyton csipog meg pittyeg.

Egyébként agyhalál van, pályázati dokumentumok güzülése és az xrd diagramok kiértékelése és tdk-dolgozatba ágyazása.

Reggel egy csapat vénlány arról beszélgetett, hogy milyen hideg van ott a buszon (not, kellemes klíma volt, mint mindig), és ezen egyre jobban felbaszták az agyukat, és három megálló alatt eljutottak odáig, hogy a sofőr több pénzt (sic!) kap akkor, ha direkt nem fűt, mert így spórol az üzemanyaggal a vállalatnak. Lol.

A laborban mindenki gratulált, amit köszönök szépen, elképesztően jólesik a sok gratuláció, meg az "én már az elején megmondtam, ugye" felszólalások. Így igaz, aki látott már minket valaha együtt, az már az elején megmondta, és igaza is volt, miért ne lett volna. Jó látni, ahogy egyesekben komolyan felmerül a gyanú, hogy ez nem csak afféle kamu, mint amit egyesek csinálnak fészen három nappal a megismerkedés után vagy kettővel szakítás előtt.

Eddig még nem volt olyan meghatározó, de ma azon is elgondolkodtam, hogy a legfontosabb új érzés amit érzek, az a felelősség. Nem a kapcsolat megóvásának a felelőssége, az alap és nem új, hanem a felelősség, annak a tudata, hogy M és én most már egymáshoz tartozunk hivatalosan is, és én a vőlegénye vagyok, és én vagyok számára a szupermen, aki mindenével védelmezi, és megóvja őt, fizikailag, szellemileg, és mindenhogy, támaszként állok itt neki, és hű társa, védelmezője akarok lenni innentől most már az idők végéig. Ez eddig is így volt, de most tudatosult bennem, hogy ez tényleg így van. Felelősséget érzek iránta, mintha lenne egy rendkívül értékes kincsem, amit meg kell óvnom mindentől. Kicsit ilyennek képzeltem eddig azt, ha az embernek gyereke van. Hogy milyen erős kötelék kötheti hozzá. Ez is olyasmi, hasonló. Kötelességemnek érzem, hogy minden másodpercben ott legyek mellette, mert szüksége van rám, ezt tudom, és rendkívül frusztrál a tudat, hogy nem lehetek mellette minden másodpercben, olyan másodpercekben, amelyekben valaki potenciálisan bánthatja, vagy sérelmet okozhat neki, ott akarok olyankor lenni és rendet akarok tenni, és ha valaki csúnyán mer rá nézni, azt kiherélem, akkor is, ha lány. Védelmezni akarom őt, mindenáron.

Mai sikersztori, hogy lecsaptam egy metrológiáról kikukázott multifunkciós szkennerre, és be is üzemeltem, bár egész idő alatt attól féltem amíg szereltem, hogy szembeköp festékkel, de most már minden funkciója működik. Aztán délután M és én együtt költöttük el jól megérdemelt estebédünket, átpletykáltuk a napi agyfasz dolgokat, aztán mobilról olyan kulcsszavakra kerestünk rá spontán, amikre lehet hogy inkább nem kellett volna. Végül - ha már seggek, - a szinvapark mosdójában pókemberes tetkót ragasztottam tetszetősen a seggemre.

Nyilván becsülendő, ha valaki már a felnőtt munkákat(?) kóstolgatja fiatalkorúan is, de ennek a hermanos lánynak a bemutatkozásából úgy tűnik, mintha teszkós pénztárosnak lenni a legmenőbb dolog lenne a világon. Sőt, gyakorlatilag más nem is derül ki a lányról. Ahogy arról sem derül ki semmi, hogy a csávó miért waldorf suliban tanul normális helyett, és ezek az eltitkolt információk nem előlegezik meg a bizalmam ebben a projektben. Statisztika még, hogy a bemutatott diákok 100%-ának elváltak a szülei.

A sorozat következő részében kiderül, hogy melyiküknek mi a célja az érettségivel és azután.

Igazából ez is borítékolható, megmondom én előre. Az első csaj a teszkós karrierjéből kimegy németbe, a másik meg olaszba, sportriporternek. A csávó meg építésznek akar majd tanulni. Igazából egyikük élettörténete sem túl érdekfeszítő eddig, és valószínűleg ezután sem lesz az, bár ez csak tipp.

Volt idő, amikor mi vittük a hátunkon a csillagdát, én meg Roland. Fiatalok voltunk, sikeresek és lelkesek. Aztán egy idő után elmaradoztam. Találtam magamnak jobb más elfoglaltságot, más érdeklődési kört, de a csillagászat az mindig is megmaradt hobbinak, az utóbbi évtizedben gyűjtögettem a könyveket, a tudást és az információt, és szinten tartottam a tudásom, bár kicsit alsóbb szinten.

Aztán most visszatérek, mint egy tékozló fiú. Roland lett azóta a csillagda egyik vezetője, én pedig ülök ott, a társaságból szinte senkit nem ismerek, akiket igen, azokat viszont mintha tegnap láttam volna legutóbb. Csak ülök ott, semmi sem változott, újabbak az arcok, emlékek törnek elő, rengeteg, milliónyi, én meg úgy hallgatom az előadást, mint legutóbb, mint 8 éve, de mintha egy hete lett volna. A tékozló fiú visszatért. Ideje ismét felfejlesztenem magam.

Na jó, igazából szerintem erre most senki nem kíváncsi. Nem kell senkinek sem aggódnia, nem lesz holnap esküvő, egyszerűen csak ennek már eljött az ideje, kifejezni egymás és a világ számára a komoly szándékainkat. A dolog úgy történt, ahogy asszonypajtás szépen leírta a blogjában. Romantikus volt, és nagyon szép. Éjszaka történt, egy ködös, hűvös őszi éjjelen, a komlósi óvoda melletti játszótéren. Talán most is hintázik ott valaki, egy kisgyerek, és nem is sejti. Enyhe szél fújt, a lakótelep lámpái sejlettek fel halványan a sötétben, és csend volt, nagy csend, csak vadludak hangja hallatszott, épp felettünk haladtak el. Nem könnyű visszaemlékezni arra hogy mi történt, nehezen érzékeltük a külvilágot, inkább a lelki folyamatok voltak meghatározóak. Másodpercnyi érzelmek égtek bele örökre a memóriámba. Ahogy összeszedem a bátorságot hogy letérdeljek elé. Meg amit akkor éreztem, amikor könnyek közt kitört belőle a Persze hogy hozzád megyek, szívem. Meg ami előtte volt. Meg ami utána. Az idő az megfagyott, nem tudom mikor volt ez, és nem tudom hány percig álltunk ott egymáshoz bújva, a játszótéren, a hinta előtt. Cuki hely, és remélem sokáig megmarad. Igazából mindkettőnek jólesne most pár nap munkaszünet még, hogy érezzük még egy kicsit a varázsát. Nekem is hirtelen jött. Álomszerű ez az egész, még az a szerencse, hogy nem akarunk és nem tudunk belőle felébredni.

Igazából... olyan természetes ez az egész, mégis kissé szokatlan. Még az eddigieknél is nagyobb felelősséget érzek iránta. Már eltelt egy nap azóta, de mintha csak egy óra lett volna. Ne tudjátok meg az izgalmat, amit akkor átéltem. Nem terveztem ezt előre, csak úgy kb. egy órával. Nem az az izgalom, hogy mit fog válaszolni, az nyilvánvaló volt. Hanem az az izgalom, amikor egész életed értelme sűrűsödik bele három percbe, és utána, miután megtörténik, utána már új időszámítás kezdődik. Minden ugyanaz, de mintha minden új lenne, valami emelkedettebb, valami komolyabb, valami mélyebb. Hát ilyen érzés megkérni szíved választottjának a kezét.

A beígért különblog a gyűrűről.

Úgy kezdődött, hogy volt egy lány, akinek betrollkodtam fészen. Aztán találkoztunk a suliban. Kiderült róla, hogy csodálatos, és hogy tud gitározni. Ő az egyetlen, aki minden nap visszaadja a hitem, amit elvesztek az emberekben. És szereti a dínókat.
Ő most a menyasszonyom.
 

Wolfram-karbid gyűrűvel jegyeztem el. Mivel ez a gyémánt után következő legkeményebb anyag, gravírozása csak lézerrel lehetséges.  A felirat mindkettőn egy-egy végtelenjel, egymás iránti érzéseink minden dimenzióbeli kiterjedését szimbolizálandó. Ahogy az anyaga is: semmi nem karcolja, semmi nem deformálja, négyezer fokon olvad, párologtatásához a Nap felszíni hőmérséklete kell, tehát gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Földrajzilag legközelebb Los Angelesben vállalták a gyűrű elkészítését és gravírozását, két hónap alatt lett kész. Külön blogot vezettem arról, ahogy elkészíttettem, de ezt majd máskor linkelem, most dolgom van.
Összességében gyűrű szemponjából kifejezetten előny, ha a vőlegényed titokban anyagmérnök.

Na ja, ha meg már ismerik, akkor izgatottan a farkukat lóbálják és nyáladzanak.

A reggel arra ment el, hogy a TDK-m foltozgattam. Már majdnem kész, de már nem lehet azt megcsinálni, hogy a határidő előtti éjszakán kezdem el. Már nem lehet, mert a TEM-méréseket haverok közt is egy hétel előre kell beütemezni, addig pedig gőzöm sincs arról, hogy mit is kutattam eddig. Az XRD-mérésre ugyanez vonatkozik, ott 6-14 óra között változik egy-egy diagram felvétele. Igazából ennek a kettőnek a hiányában baromi unalmas lesz semmit sem ér majd a dolgozatom, ha meg azután készülnek el a mérések, miután leadtam, hát én begőzölögtetem a fejem karbonnal. Meg itthon nem tudok irodalomkutatni, mert eiszt elérni csak bentről lehet, innen meg maximum a google tudóst. Nagy.

Délután M társaságában ebédeltem happy meal menüt, és beszereztem 5 CDnyi Frank Sinatrát. TDK-t jobb arra írni.

Este meg majd' egy évtized után ismét ellátogattam csillagász szakkörre. Roland lett ott a góré. Amikor legutóbb láttam, velem együtt járt a gyerekcsoportba és úgy versengtünk, hogy ki a jobb. Most meg ő a főnök. Az egyik. Meglehetősen fura érzés volt ott lenni. Mintha tegnap lettem volna ott legutóbb. Szerintem csak Roland emlékszik rám.

Asztrofotóztunk, meg Dzsó tartott előadást középkori csillagászokról. Én is akarok ott előadást tartani, megint.

Az új rendszer lényegesen gyorsabban indul* és felhasználóbarát felülettel** és önértelmező alkalmazásokkal rendelkezik***, amelyek azonnal tájékoztatnak az aktuális eseményekről, a fontosabb időpontokról, az e-mailekről vagy az időjárásról****. Az új Internet Explorert***** a legnagyobb teljesítményre fejlesztették ki****** és internetezéskor nagyobb biztonságot nyújt az előre telepített windows defender-nek köszönhetően.
A windows 8-ról olvastam.


* ez nem gépfüggő?
** a metro-dizájnra ez erős kifejezés
*** lol, szkájnet?
**** ez egy mezei sidebar is tudta eddig. akkor az is önértelmező?
***** még soha nem láttam így egyben azt, hogy "új", meg hogy "IE"
****** akkor már tovább nem is lehet fejleszteni?

Amikor az alábbi beágyazott videó is lejátszhatatlan lesz valami jogi szar miatt

akkor onnantól hivatalosnak tekinthetjük, hogy a youtube nem tudja, mint jelent az a szó,hogy zene.

karamellás tej

Ma úgy döntöttünk, kémia szaktudásom felhasználva spontán karamellás tejet iszunk. Imhol a recept.

- Vegyünk egy tetszőlegesen választott edényt, és győződjünk meg afelől, hogy lehetőleg 600 kelvin feletti hőmérsékleteket is bír, és lehetőleg vastag falú temperált acél, legalább 11%-os krómtartalommal, a megfelelő hőeloszlás biztosítása végett. Magyarul legyen rozsdamentes, és szép. Ronda fazékban a fasz sem akar karamellt csinálni.

- Tegyél bele vajat. Az alsónadrágodba. Aztán az edénybe is. Annyit, hogy nagy tűzön megolvadva ellepje az edény alját.

- Olvasszuk is meg, hogy ellepje az edény alját.

- Tegyél bele tiszta kokaint porcukrot az edénybe. Annyit, amennyit karamellizálni akarsz. Btw több karamell lesz belőle, mint hinnéd, de nem baj, rakj bele bőven.

- Közepes tűzön kavargasd az egészet, amíg el nem kezd barnulni. Ha elkezd, lassú tűzön folytasd, amíg ilyen egészséges világosbarna színe nem lesz, és homogén.

- Amikor elérte a megfelelő színt, azonnal vedd le tűzről, és önts rá hideg tejet. Ne parázd szét a gatyád attól hogy serceg és rád köpi a forró lávát, majd abbahagyja. Attól se rakd tele a pelust, hogy a karamell belekötött az edénybe, tudniillik, a tej elkezdi feloldani, amit most öntöttél bele. Azért öntötted bele.

- Kavargassuk a kb. szobameleg, kemény aljú tejet a fazékban (lol, kemény aljú tej, azmi), és közben folyamatosan kóstolgassuk, hogy organoleptikus módon beállíthassuk a megfelelő töménységi szintet. Magyarul hogy elég karamellás ízű legyen az az izé. Ha nem az, kavargasd amíg az nem lesz.

- Ha elég édesnek találjuk, öntsük ki a tejet egy külön pohárba, és jó étvággyal fogyasszuk el. Egészségünkre. Ugye finom lett, mondtam én, te meg nem hitted el, pedig tényleg rohadt finom.

- Az edényt, az aljába csontkeményen belekötött karamellel basszuk bele a szemetesbe úgy ahogy van mosogatóba, és öntsünk rá meleg vizet. Nem kell aggódni, a csapvíz néhány óra alatt szűz lyány tisztaságúra varázsolja az edényt azáltal, hogy a maradék félkarbonizált szacharózt feloldja. Ez elég pazarló módszer, tudom, de kuss, finom és kész, akkor meg nem tökmindegy? Kokainnal még nem próbáltam.

Mennyire lenne övön aluli fészen kötekedő volt csoporttársakat lecsapni egy záróvizsgád mikor lesz? - kérdéssel?
Zavarba hoznak kissé, amikor így ovisra isszák magukat a koliban. Vagy ki tudja.

A kohász és öntész professor emeritusaim nincsenek róla meggyőződve, hogy nanotechnológus mérnöki diplomával bárhol is el fogok tudni helyezkedni, mert hogy az egy interdiszciplináris (koncentrálnom kellett hogy jól írjam le) tudomány, a fizikai kémia teljes alapjára rá lehet húzni, nem pedig egy olyan, hogy ott állok az indukciós kemence mellett, és dobok bele ferromangánt, mer' az jó. Pedig mindig mondogatom nekik, hogy nem valami halálra ítélt magyar kohászati üzemben akarok dolgozni a betanított, perverzen viccelődő munkások mellett, hanem fehér köpennyel felszerelve egy szép, tiszta és felszerelt kutatólaborban, perverzen viccelődő kutatók mellett, de én meg arról nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy tisztában vannak-e egy kutatólabor mibenlétével. Egyébként azt sem tudom, hogy 20 évvel ezelőtt léteztek-e egyáltalán kutatólaborok az országban. Egyébként a professor emeritus jelentését sem mondta el nekem senki, de eddigi tapasztalataim szerint azt jelenti, hogy nyugdíjazott egyetemi tanár. Egyébként a professzor és egyetemi tanár közötti különbséget se mondta el még nekem senki, de eddigi tapasztalataim szerint ez egy-egy konkrét tanár esetén attól függ, hogy miképp hívatja magát, és nincs köztük számottevő különbség. Meg jó, értem én, kohász vagyok, a nanós mellékág pedig kábé olyan, mint műszaki egyetemen a gazdász kar, mindenki lenézi őket mert nem hagyományos hanem inkább divatos, mégis ő fogja később összeszedni a rahedli pénzt. Én konkrétan azért lettem nanós, mert nem az érdekel, hogy ezerötszáz fokon hol folyik az acél, hanem az, hogy mitől, és mi ennek a termodinamikai feltétele. És az, hogy a tárgyjegyző nem tanít minket, hanem helyette három nyugdíjazott egyetemi tanár, akik bejönnek elmondani hogy mennyire haldoklik a kar meg az egész szakma, aztán elkezdenek sajnálni engem, hogy milyen szar lehet már nekem hogy nanós vagyok, nem tudok így elmenni kohászüzembe, hát ez nem segít a dolog pozitív reputációján a szememben. Arra nem veszem már a fáradságot, hogy elmeséljem, hogy már bsc-s madárfióka koromban beálltam kutatni a nanóba, olyan ösztöndíjkiegészítésért meg mindenféle juttatásért, hogy mindenkinek elkerekedett a szeme. Meg munkatapasztalatért. Végül is én vagyok az ex-dékán főnök első hallgatója, akinek negyedév előtt impaktos cikke jelent meg. És ezt minden alkalommal el is mondja mindenkinek. Ha ezek után visszagondolok a metönt tanszékre, a kádár-kori barna öltönynadrágon kívül semmi nem jut az eszembe. Kivételek persze vannak. De ismerek egy helyet, ahol nincsenek. Mindegy, remélem senki olyan nem olvassa ezt a cikket, aki ezen besértődne vagy eljárna a  szája. Egyébként a volt gimim igazgatóhelyettese hivatalosan meghívott a herman labormegnyitójára, 23-án délután egytől, az első kérdésem az volt, hogy lesz-e pogácsa. Lesz, szóval szépen megkérem megragadom M kezét, és elráncigálom. Úniós kutatólabor nyílik a volt sulimban, tudniillik, és meg lettem tisztelve azzal, hogy be lettem avatva a dolgokba már az elejétől kezdve. 23-án du. 1-től. 20-án MUSE koncert, 20-án pályázat határidő, 15-én TDK határidő, 13-án öntészet beadandó, omg.

A villamoson meg egy 12 éves forma fehér, kaukázusi gyerek zsebéből véletlenül kiesett egy doboz cigi, én meg perceken keresztül azon filóztam, hogy én is leszállok, hazáig követem, és beárulom a szüleinek, és hogy ez belefér-e az estére betervezett időrendembe, de aztán magától megoldódott az ügy, mert elszalasztottam a pillanatot.

Aki nagyon elmebeteg és fanatikus, nyomon követheti kezdő gitáros zsengéimet itt. Könnyebb, mint lekottázni. Némelyik elég hallgathatatlan, de igyekszem.
Két külön felvett szólamot egymáshoz szinkronizálni nehezebb, mint gondoltam.

A nagyapám.

A kereskedelmi csatornák szoktak fizetni jogdíjat a "tehetségkutatók" adásainak végén a nyilvánvalóan felismerhető epic hatásvadász zenék (Audiomachine, ES Posthumus, stb.) után a jogtulajdonosnak, vagy a szerkesztők egyszerűen letorrentezik, és feltételezik a közönségről, hogy ez senkinek sem jut eszébe?

Azon gondolkozom, hogy tulajdonképpen amikor valaki elbassza az életét, akkor a szellemi romlás mellett szükségszerűen bekövetkezik az erkölcsi is, vagy nem szükségszerűen, vagy esetleg ezek ok-okozati viszonyban vannak?
Vagy hogy miért dug valaki olyannal, akit nem szeret / aki nem szereti / mindkettő.

Időben lefeküdtem (hajnali 1, előtte nem voltam álmos) (utána se), de összesen vagy két órát aludtam az éjjel, mert hajnali háromkor jutott eszembe az évszázad riffje, és kénytelen voltam kikelni az ágyból és lejegyezni, pedig még emlékszem is rá. Aztán most reggel szenvedtem a tudattól hogy nem aludtam semmit mert abszolút nem voltam álmos, és úgy döntöttem hogy a reggeli órákat kihagyom, hátha tudok aludni valamennyit. De tapasztalatlanságomat mutatja e téren, hogy néhány órányi szenvedés után rájöttem, hogy ennyi erővel simán felkelhettem volna reggel és bemehettem volna, ugyanis nem vagyok álmos.
De a reggeli órát már szerencsésen lekéstem, úgyhogy most akkor inkább most zúzok.
Hozzá kell tennem, hogy tegnap olyan este 6 körül kávét fogyasztottam, és nem tudom, hogy az van-e ilyen hatással a szervezetemre, ugyanis rendkívül ritkán fogyasztok kávét.

sokadik mém

Milyen csúnya szót használsz leggyakrabban?
Szerintem azt, hogy kurva. Bár ez nem feltétlenül csúnya szó, hiszen egy hivatás megnevezése, arról meg nem én tehetek, hogy manapság pejoratív értelemben használják. Például én sem, leggyakrabban tizenéves lányok személyiségét jelölöm ezzel a kifejezéssel.
Kivel beszélsz legtöbbet?
M-mel.
Emlékszel még az első személyre, akit megcsókoltál?
Igen, ő volt az. Nem mondhatni, hogy elpazaroltam az első csókom. Mint a volt töritanárom, aki folyton azzal hencegett, hogy ő már kisgyerekként smárolt valami táborban, és milyen szar volt, mert kocogott a foguk. Hát istenem, most akkor hova menjek. Meg is érdemelte.
Emlékszel, hol voltál 2001. 09. 11-én?
Iskolában, és fogalmam sem volt semmiről, csak amikor hazamentem és megláttam a tévét. Másnap én magyaráztam el Zsuzsinak angol óra előtt, hogy a pentagon ötszöge az nem egyenlő a pentagrammával, mert annak több szöge van.
Inkább te csinálnád a képet vagy rajta lennél?
Inkább meglépnék a DLSR-rel.
Mi volt az utolsó film, amit láttál?
Moziban utoljára Zolival voltam a lúperen. Amatőr filmkritikusok vagyunk, és képben vagyunk az aktuális kínálattal. Itthon a Fringe legutóbbi epizódját néztem most meg.
Van valamelyik barátodnak gyereke?
Az egyiknek éppen most fog születni egy hónapon belül.
Nevezett valaha is valaki lustának?
Ritkán.
Vettél be valaha gyógyszert, hogy el tudj aludni?
Még nagyon elkeseredetten sem tennék ilyet.
Milyen CD van jelenleg a CD lejátszódban?
Már régóta nem volt benne CD, csak DVD. De a mágneses elven működő adattárolás sokkal megbízhatóbb. A DVD-im kezdenek tönkre menni.
A rendes vagy a csokis tejet szereted jobban?
A csokis drágább, és a különböző csoki ízű műanyagszármazékokét leszámítva nem sokkal különb az ízvilága, mint a rendesé.
Mondott el neked valaki titkot ezen a héten?
Nem akarok pletykákat meg titkokat hallani, ezeket meghagyom az idős néniknek, akiknek már nincs más szórakozásuk halálukig.
Tudsz fütyülni?
Tudok úgy csinálni, meg így nagyon halkan megy is egy kicsit.
Mi az első dolog, amit megnézel az ellenkező neműeken?
A bruttó kinézetéből próbálok következtetni az intelligenciahányadosára. 0,8-as valószínűséggel be is szokott jönni.
Mit vársz nagyon?
A jövő heti TEM-méréseimet, már nagyon kellenek az adatok.
Szeretted gyerekként a rajzfilmeket?
Naná.
Mit fogsz csinálni egy órán belül?
Beillesztek egy konkrét diagramot egy konkrét .doc fájlba.
Szerelmes beléd valaki?
Meg vagyok róla győződve, hogy igen.
Mi volt az utolsó szám, amit hallgattál?
French Teen Idolt hallgatok, ami egy átlagnál is kevésbé ismert post-rock banda, you've propably never heard of it.
Mikor sírtál utoljára?
nem tudom, kicsit régebben. De az utolsó pár alkalommal a boldogságtól.
Számítógépről böngészel vagy laptopról?
Az én fogalmaim szerint a laptop is számítógép, de jó, legyen az. Notebookról, csak azért is.
Akarsz most valamilyen piercinget vagy tetoválást?
Nem, én a teljesítményemmel akarok kitűnni, nem vizuális figyelemeltereléssel.
Randiztál valaha olyan lánnyal/pasival, akinek tetoválásokkal volt borítva a teste?
Nem tennék ilyet, szerintem az előző válaszomból ki lehet találni, miért.
Mit csináltál ez előtt?
Mi előtt mit csináltam?
Mikor aludtál utoljára a padlón?
Szerintem úgy padlón, hogy ne lett volna alattam legalább egy pokróc vagy valami, még soha.
Hány óra alvásra van szükséged?
6 legalább kell mindig, csak néha van rá lehetőségem.
Mindig reggelizel?
Mindig, és mindig ugyanazt, mert azt a kaját nem tudom megunni.
Gyorsan eltelnek a napjaid?
Olyan átlagos sebességgel. Ha halálra unom magam, akkor telik gyorsan.
Mit csináltál múlt éjjel?
Filmet néztem, aztán aludtam.
Hány éves leszel a következő születésnapodon?
Huszonhárom, leírni is szörnyű.
Az azonos vagy ellentétes neműekkel jössz ki jobban?
Bitch please, én mindenkivel jól kijövök. Csak azzal nem, aki valamelyik szerettemet sértegeti.
Az oldaladon alszol?
Hasra fordulva.
Szoktál híradót nézni?
Nem, csak az index tudomány és tech rovat jön fídben.
Hogy szerezted valamelyik hegedet?
Erről már egyszer meséltem.
Ki volt az utolsó személy, aki felbosszantott?
Nem vagyok haragtartó, bár van egy-két ember, aki már a jelenlétével is fel tud ingerelni.
Szeretsz valakit?
Jep.
Melyik oldalát rajzolod először a szívnek?
Kezdjük ott, hogy nem rajzolok szíveket.
Milyen színű a hajad?
Színváltós, de legtöbbször ilyen fakó barna.
Milyen a vértípusod?
Nulla negatív, de az amerikai sorozatokban e mellé még hozzámondják, hogy általános donor, mert az amerikaiak hülyék és ezt nem tudnák maguktól.
Kivel akarnál 24 óráig összekötve lenni?
Szerintem M lenne az egyetlen ember, akit nem hogy eltűrnék, de még élvezném is a folyamatos társaságát.
Milyen pletykát terjesztettek már rólad?
Nem szoktak rólam pletykát terjeszteni. Félelmetesen tudok nézni. Alsóban btw általánosan elterjedt közhiedelem volt, hogy vega vagyok. Én meg nem ellenkeztem, mert így mindig én kaptam a rántott sajtot.
Szereted a sárgarépát?
Nincs vele bajom.
Mit csinálnál, ha beragadnál egy liftbe?
Megnyomnám a vészjelzőt. Ha nem működne, felhívnék valakit, aztán várnék.
Bele vagy zúgva valakibe?
Már elég régóta.
Mi az, amit mindig is akartál?
Egy dharmás kezeslábast, amin a nevem van, meg az, hogy Workman. Vagy Engineer.
Sokszor hordasz feketét?
A fekete pólókat szeretem, szerintem rocksztáros.
Felnőtt vagy?
Technikailag igen.
Hol vannak a legjobb barátaid?
Utálom az ilyen kérdéseket, és nem vagyok az anyjuk, hogy számon tartsam, merre vannak.
Le vagy barnulva?
Nyáron le voltam. Most erre mit lehet válaszolni?
Tévéfüggő vagy?
Azt se tudom mi az. A szellemvadászós sorozatot szoktam néha megnézni benne.
Mi a leggonoszabb dolog amit valaha tettél?
Egyszer egy táborban vártunk az egyik netezős gépre, aminél egy srác csetelt a wannabe-nőjével. Aztán a srác elment, mi pedig az ő nevében válogatott csúfságokat írogattunk szegény lánynak. Hát nem volt szép dolog, de kicsik voltunk, és nem volt lelkiismeretünk. Nyilvános gépen jelentkezz ki csetről, ha elmész.
Mit bánsz?
Hogy nem tanultam meg jól franciául, amíg még ingyen lett volna rá lehetőségem.

Rám jött a nem tudom mi, de az egész napom azzal telt el, hogy a gép előtt görnyedve elkezdtem írni az idei tdk-m, csak anyagcserét végezni hagytam el a territóriumom, mint valami jeti. A végeredmény az, hogy elment egy egész nap, hiányzik az élettársam, de megvan 14 oldal a sokból, és már most látszik, hogy ez a tdk, amit most írok, ez bizony alázni fog. Büntetni.

Egyébként az volt a rossz, hogy az ásványtani résznél hol ki volt téve az ásvány pontos kémiai összetétele, hol meg nem. Az kissé zavaró volt, jobb lett volna ha egységesebb, én például mindenhol kíváncsi lettem volna rá. Meg aztán lehetett volna olyat is csinálni, hogy az elemek közül nem csak egyes termésfémeket tesznek ki, hanem azokat is, amik jól tűrik a múzeumi körülményeket és nem radioaktívak például. Megnéztem volna egy olyan tárlatot, ahol ki van rakva a fél periódusos rendszer.
De ami a legzavaróbb volt, hogy ki volt téve a falra egy két méteres darázspók, és egy pár műveletlen szülő azzal ijesztgette a kicsi gyerekeit, hogy az a pók tényleg akkora. Egyébként a pókszabásúak trachearendszeren (vagy redős tüdővel, de a kettő között nem sok hatásfok-beli különbség van) keresztül lélegeznek, és azért nem nőhetnek meg ilyen irreálisan nagyra, mert akkor megfulladnának és nem bírnák el a saját páncéljukat, de a szülők láthatóan ennek nem voltak tudatában. Amikor meg nagy léptekkel elhaladtam a vitrin mellett, és a felfüggesztett pók lábai elkezdtek lengeni, a papa mondta hogy nézd, mozog, szegény gyerek felsikoltott és a sírás határán állva hátrált. Az egy dolog hogy az ilyen szülőket nem engedném be az épületbe, de legalább kitenném a vitrin elé a kis szövegdobozba, hogy ez az alkotás milyen méretarányú. Elfért volna még ott annyi.