december

Úgy tűnik december a szerelem hónapja, ilyenkor mindenki szerelmes, a hó jobban közvetíti a szerelmet, vagy nem tudom, ilyenkor megszépülnek a lányok, a fiúk magabiztosabbá és romantikusabbá válnak, ilyenkor mindenki nyugodt és boldog, ahogy látod, hogy kedvesed orrára hópihe esik, látod, ahogy mosolyog, és ekkor körülöttetek már elkezdődött a tavasz, ahogy leveszed a kesztyűt, hogy megmelegítsd a kezét és ahogy kézen fogva, szavak nélkül járkáltok céltalanul a hóesésben, csak úgy egymás kedvéért, és ahogy a vállát simogatva nézitek az utcai lámpák fényében, hogyan hullanak alá a hópelyhek, sóhajtotok, és abban a sóhajban ott van minden kimondhatatlan érzés, a hála, hogy vagytok egymásnak, és a csend, a hóesés csendje.
Mindenhol ott van a szerelem, a súrlódó nappali fehérségben, a hidegben, ami nem is olyan hideg ha Ő is ott van, a kövéren szálló hópelyhek alakjában, a csendes délutáni havazás hangjában. Ilyenkor mindenki szerelmes. Én nem. Nem is tudom már, milyen érzés. És nem is akarom újra megtudni. Soha nem sétáltam szerelmesen hóesésben, és nem is fogok. Ennyi.