2020. szeptember 25., péntek

 FYI, a főni ma ezt az emailt továbbította büszkén az egész cég részére.


Ja, semmi, csak szokatlan nekem, amikor már egy direktmarketinges reklámra kell büszkének lennünk.
Faszér dolgozom még itt.

2020. szeptember 2., szerda

Az utóbbi időben azzal szórakoztatom magam munka után, hogy maszktagadó idiótákkal kezdek facebookos vitába, hogy rájöjjek, mi motiválja őket abban, hogy idióta faszkalapok legyenek.

De nem sikerült még rájönnöm, valamiért habzó szájű örültekké változnak egy idő után, és ragequitelnek, hiába tapétázom ki a falukat szakcikkekkel és friss statisztikával.
Egy fokkal könnyebben vesztem el a türelmem és idomulok a partnerem vitastílusához -még ha az nem túl szalonképes is általában-, mint például M, de fontosnak tartom ezt a fajta tevékenységet, hogy még véletlenül se egyoldalú legyen az univerzális álláspont ezeknek a félkegyelműeknek a véleménybuborékján kívül.
11-re szerveztek nagy tüntetést a vírus ellen, már alig várom, remélem jó sokan elmennek és körbenyalják egymás fülét. Legalább utána addig se lógnak majd a facén, amíg a lélegeztetős ágyakért fűrészelik majd egymás torkát a kórházi ebédből lopott műanyag kenőkéssel.

Meg azon is gondolkoztam még, hogyan lehetne a leg-passzívagresszívebb módon felhívni azon embertársaink figyelmét az aktuális járványügyi szabályozásokra, akik valamiért az állcsúcsukat védik a maszkjukkal a testnyílásaik helyett, de csak a hangos köhögésig jutottam.

Azt a fajta logikát sem értem, hogy hát én még nem láttam senkit, aki elkapta volna. (Ez most a leggyakoribb.)
És ha én már igen? Akkor én nyertem, vagy mi a fasz van? Vegyed vissza a kurva maszkot arra a nyomorult krumplira a nyakadon, vagy ha megfulladsz benne és neked valami mutáció miatt leesik a véroxigéned a sebészmaszk látványára még monitoron keresztül is, akkor meg legyél olyan szíves és engedd meg a kedves szkafanderes uraknak, hogy örökre rád hegesszék a bejárati ajtódat. Jó lesz otthon neked.