Így másfél-két év után ma újra a TEM előtt töltöttem az egész napom, egyedül, a hidegben és sötétben görnyedve.

Végre megint embernek érzem magam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni.

Minek megy moziba Tarantino filmet nézni az, aki valójában Marvel filmet akar nézni?

Ha minden igaz, akkor hátralévő életemben még kétszer lesz mindenképpen szükségem öltönyre: az esküvőmön és a védésemen. Az esküvőm szabadtéri lesz, vidám és könnyed öltözék lesz rajtam, mert nem akarok úgy kinézni, mint aki érettségizni megy. A védésemen viszont pont úgy akarok kinézni, mint aki érettségizni megy, nem pedig úgy, mint egy turista a bahamákon. Szóval a kettő nem kompatibilis egymással. Úgy néz ki, hogy két külön öltönyt kell beszereznem, melyeket összesen egyszer-egyszer fogok viselni.

Ami a kettőt ötvözné, az a kohász egyenruhám lenne, ami esküvőn menőn nézne ki, bár semmi köze nem lenne az esküvő tematikájához, a védésen pedig nagyjából alkalomhoz illően nézne ki, bár a hagyományokhoz ezen a szinten már nem illeszkedik.

Meg amúgy se jönne rám, mert már harmadévben kihíztam a gecibe.

Nem tudom feloldani ezt a paradoxont.