Ma reggel megint plátói szerelembe estem, a szerencsés kiválasztott pedig nem más, mint egy lány a 8.25-ösről. Kicsit hasonlít Bogira az áltosból, de nála sokkal - mások azt mondanák, hogy csúnya, de szerintem kifejezetten - szebb*. És azok az égszínkék szemek... jövő kedden is azzal a busszal fogok menni. Lehet fogadásokat kötni, hogy mi lesz a dolog vége:
a, semmi, semmi nem fog történni, soha többé nem fogom látni, mert többet nem jön azzal a busszal
b, szemezgetni fogunk még két hónapig, aztán a második félévtől megváltozik az órarendje, és soha többé nem látom viszont
c, mint általában, most is rájövök, hogy nem is annyira szép, és leteszek róla
d, megszólítjuk egymást, összebarátkozunk, rendszeresen MSNezünk és találkozgatunk az egyetemen a lyukasórákban, romantikusan kiülünk tavasszal délelőtt a szökőkúthoz a padra, hallgatjuk a madarak csiripelését, és vicces dolgokat mesélünk a csoporttársainkról, végül kiderül, hogy óhatatlanul vonzódunk egymáshoz, a barátság szerelemmé alakul, a végzés után összeházasoduk, és mi leszünk a legboldogabb pár egész hátralévő életünkben.
Ja, és még valami a végére: a tripla anyagszerkezettan után amikor jöttem haza, felszálltam a buszra, és egy idős néni a hátsó ülésen a nagy cuccával mindenképpen át akarta adni nekem a helyet, de én meglepődve mondtam, hogy nem, köszönöm. Ennyire nyúzott képem volna?
* Vannak, akik már akkor is csúnyának titulálnak egy lányt, ha nem ribancnak néz ki, akit csak teletöltünk aztán kifizetünk aztán eldobjuk, hanem értelmes feje van.
a, semmi, semmi nem fog történni, soha többé nem fogom látni, mert többet nem jön azzal a busszal
b, szemezgetni fogunk még két hónapig, aztán a második félévtől megváltozik az órarendje, és soha többé nem látom viszont
c, mint általában, most is rájövök, hogy nem is annyira szép, és leteszek róla
d, megszólítjuk egymást, összebarátkozunk, rendszeresen MSNezünk és találkozgatunk az egyetemen a lyukasórákban, romantikusan kiülünk tavasszal délelőtt a szökőkúthoz a padra, hallgatjuk a madarak csiripelését, és vicces dolgokat mesélünk a csoporttársainkról, végül kiderül, hogy óhatatlanul vonzódunk egymáshoz, a barátság szerelemmé alakul, a végzés után összeházasoduk, és mi leszünk a legboldogabb pár egész hátralévő életünkben.
Ja, és még valami a végére: a tripla anyagszerkezettan után amikor jöttem haza, felszálltam a buszra, és egy idős néni a hátsó ülésen a nagy cuccával mindenképpen át akarta adni nekem a helyet, de én meglepődve mondtam, hogy nem, köszönöm. Ennyire nyúzott képem volna?
* Vannak, akik már akkor is csúnyának titulálnak egy lányt, ha nem ribancnak néz ki, akit csak teletöltünk aztán kifizetünk aztán eldobjuk, hanem értelmes feje van.
9 komment:
hajrá d
(na ezt hogy? anyukám nem volt a koliban és nem használta a gépemet... vagy igen?)
Kedves az anyukádtól, hogy egyrészt ilyen bizakodó, másrészt hogy ilyen elszánt, hogy mindenképpen megírja, még ha pestre is kell utaznia és a hátad mögött kommenteket írni nekem.
nem, azt én írtam, csak nem értem miért vot anya bejelentkezve.
tudom.
szerintem b de félév után megkeresed, elmondod neki, hogy mi a helyzet és tetszel neki, elkezdtek .... ezt már rátok hagyom... :P
és így még tartósabb lesz a kapcsolatotok... :)
A baj az, hogy csak azt tudom, hogy néz ki, mást nem. Bár kinézetre olyan jogász.
A jövő hét keddet várom már nagyon, pedig anyagszerkezettan nagyzéhát írunk, de nem érdekel. El van csavarva a fejem.
kinézet alapján megkeresed iwiw-en
Nem kis vállalkozás lenne. Ha nem találnám meg, a myvipet is átnézném.
Vagy alapítanék egy "a 8.25-ösön utaztam" klubot, és megvárnám, míg belép.
Megjegyzés küldése