szilveszter

Az ünnepek közül a szilvesztert utálom a legjobban (meg a május 1-et). Ilyenkor mindenki meghülyül és részeg lesz. A részeg hülyéket meg nem szeretem. Főleg, ha cigányok. Nem, még egy csepp alkoholt sem ittam, anélkül írom ezt. Én asszem kimegyek motorozni, hogy a hűséges MZ-em nyergében döngessek át a dátumvonalon.

A pesszimizmusomat még "a régi blog"-ból örököltem. Há' jóvan...
És no comment, kérném betartani. Mer úgyis tudom, hogy erre most mindenki cáfolni akar.

Ez most csak egy próba lesz, hogy emlékszem-e még, hogy kell zenét csiholni a gépből.



Aha, emlékszem. Szépen lassan visszatérnek a html-programozás emlékképei az elmémbe. A csúcs az lesz, ha visszaállítom a régi blogot az eredeti formájába. Jut eszembe, van nekem egy próbablogom, meg is próbálom hát.

tök jót álmodtam az éjjel

Csütörtöki nap, valami ünnepségféle lehetett, mindenki ünneplőben. Éppen hatodik óra van, lyukasóra, de mindenki bent van a teremben, és mindenki törit tanul. Néma csendben. Megjön a tanár (mivel nyilvános a blog, nem írom ide a nevét) .
- Lyukasórátok van ugye? Akkor ugye nem baj, ha most dupla törit tartunk?
Bólogatunk.
- Okés. Hetes, tedd a dolgod!
Osztály vigyázz, jelent üljetek le.
Még mindig néma csend.
- Na asszongya. Van itt nálam néhány cetli. Hát mit mondjak, nem sikerültek túl jól... -(előveszi a naplót)- akkor előtted vagy utánad eggyel... mondjuk - (felcsapja valahol)- ...mondjuk Juhász Viktor!
- ... -(itt arra gondol, hogy csak nem akarja a haverját feláldozni)- utánam eggyel.
- Á-á!
- ... -(sóhaj)- akkor előttem eggyel...
- Koppány! Mondd el, mit tudsz a szeszről!
- Hát, a szesz...
- Álj, álj! Koppány, ez most milyen óra?
- hát... történelem óra...
- Akkor úgy kezdd, légyszíves.
- Szóval a szeszre a szesztilalom idején volt nagy szükség, mert... (itt igazából nem emlékszem, mit is mondtam, de elmeséltem a szeszkészítés összes munkafázisát, azt, hogy a szeszt kövekből nyerték föld alatti laboratóriumokban, és hogy volt egy nagyon híres vállalkozó, aki szesszel üzletelt, és folyton tönkrement. És itt valahol felébredtem. De tök jó volt felidézni egy igazi vérfagyasztó törióra emlékét. Na megyek tanulni.)

Blog olvasva jó. Ez megkerülhetetlen szabály. Ezért hát megnyitottam az oldal forráskódját mindenki előtt., most már szabadon nézheti bárki, mit írok ide. Levente! Tegyél ki újra linknek!

karácsony

Kaptam egy nagyon jó filipsz borotvát karácsonyra, és annyira de nagyon örülök neki, apától kaptam, és 3 körkéses elektromos, vezeték nélküli borotva, és nagyon tetszik. Biztos drága lehetett. De az benne a legjobb, hogy ilyen szimbolikus jelentése is van a dolognak, mert ez jelzi, hogy végre férfiként tartanak számon engem, és most már életem végéig ezt a borotvát kell használnom, mint apa használja élete végéig a 30 éves borotváját.
Kaptam még egy mp3 lejátszót a régi treksztorom helyett, ez már amcsi gyártmány, de érdekes módon nem örülök annyira neki, mint kéne, mert két hét alatt, amíg nem tudtam zenét hallgatni, valamilyen módon nem is akartam zenét hallgatni. De azért jól jön, persze. De a borotvának jobban örülök, legszívesebben minden percben borotválkoznék, csak hát nem nő olyan gyorsan a szakállam.

Ha már az ajándékoknál tartok, bevallottam nem szeretem a kézzel készült csecsebecséket, amiknek a szellemi ára nagyobb, mint a valódi. Nem vagyok oda az ilyenekért, mert általában olyan dolgokat kapok így, amiknek semmi haszna. Én bármit elfogadok, de legalább legyen valami haszna, tudjam valamire használni.
Ez alól persze kivétel a kép, amit leventétől kaptam, mert rájöttem, hogy ha most szépen becsomagolom és elteszem, jó lesz 20 év múlva elővenni és újra megnézni és újra eltenni, hogy aztán majd 40 év múlva is elővehessem.

Idéntől bevezetem azt, hogy december 23-tól január 2-ig kikapcsolom a mobilom. Ez tök hasznos, mert így senki nem zavar, és nem kell válaszolgatni az SMSekre. Nem szeretek SMSt kapni. Főleg azért nem, mert karácsonykor mindenki küld nekem, és nekem is küldenem kell, és ez pénzbe kerül. Én tudom, hogy gondolnak rám, anélkül is tudom, hogy üzit küldenének. Onnan tudom, hogy én is gondolok rájuk, és ők is biztosan tudják ezt, tehát innentől kezdve nincs is szükség még küldeni is valamit, az már csak pénzkidobás.
Én gondoltam a barátaimra, biztos küldtek nekem SMSt, és jólesett gondolni rájuk, biztos ők is gondoltak rám.
Ha annyira fontos, el tudnak érni úgyis. Majd küldenek ímélt.

És kaptam még egy 750 g-os nutellát, amin érdekes csomagolás és "Limited Edition 2008" felirat volt. Nem hiszem, hogy el fog fogyni, kénytelen leszek megosztani a tesóimmal is.

madáretető

Alvás közben rájöttem, mi ássa alá a szerelmi életemet. Egyszerűen csak nem vagyok hajlandó elhinni, nem hiszem el, hogy valaki tiszta szívből, őszintén szerethet egy olyan embert, mint én vagyok. Ilyen még a mesében sincs. Aki ezt képzeli mégis, azt rögtön meggyőzöm, hogy téved. Pancser vagyok, szánalmas, mindenki lekezel, és ez mind azért van, mert egy kicsit is másképp működik az agyam, mert senki más nem bonyolult ennyire érzelmileg.

Szívesen írnám, hogy téma lezárva, de nem lehet, amíg még kutatom a megoldást:
Ki a fene vagyok én?
Kutatom az eget, kutatom a földet, minden érdekel, de alig hiszem, hogy ha a tükörbe nézek, az a pofa aki engem bámul, én vagyok. Nem, én csak az agya vagyok.
De talán mégis jobb lenne, ha én lennék.

---

Már jönnek a kis cuki madarak az etetőhöz, és tök aranyosak, ahogy megvárják, hogy a nagyobb vegyen először, aztán ha elrepült, akkor odarepülnek, vesznek egy magot, átrepülnek egy másik ágra, és ott megeszik, aztán megint megy elölről. Így tulajdonképpen beosztják, hogy ne legyen tolongás az etetőnél, mindig éppen csak annyi madár, amennyi elfér, a többi addig egy ágon várakozik vagy magot eszik.

kevés lelki

Tegnap este beugrott a megfelelő szó, ami az esetleges lelki társamat (barátnő, talán esetleg feleség) jellemezné: megértő
Ezalatt azt értem, hogy ha mondjuk beszélgetünk, és egyszer nem válaszolok neki, mert nincs kedvem válaszolni, az nem azért van, mert valami miatt halálosan megharagudtam rá, és emiatt most neki is meg kéne haragudnia, és ellenségek leszünk egy hétig, hanem mondjuk azt, hogy valami érdekes jutott eszembe, és most arra figyelek néhány percig, vagy akár csak azt, ohgy nincs kedvem válaszolni. Meg más esetben is megértő, olyan ember, aki pontosan tudja, milyen belülről a lelkem.
Namármost, mivel nem szívesen barátkozom új emberekkel, és nekik is nem szívesen tárom fel a lelkem, mert sebezhetőnek érzem magam a lelkem által, úgy érzem, rajtam kívül senki nem tudja, milyen vagyok belülről. Szerencsém, ha hetven évesen megtalálom a lelki társamat. Ezért van az, hogy nem akarok házasodni, nem akarok barátnőzni, és egyáltalán néha olyan undok vagyok nem csak a nőkkel. És itt jön a lényeg:
Kari újra össze akar jönni velem. De nekem olyan nő kell, aki nem kapja fel a vizet, és nem sértődik meg halálosan, ha egy napig elszakítom magam a külvilágtól. Először tényleg azt hittem, hogy tetszik. De hideg fejjel végig gondolva: Ha eddig valamit az eszem helyett a szívemre bíztam, baj lett a vége. De mostantól az agyam átveszi az uralmat. Sokkal egyszerűbb egy érzelmek nélküli világban élni.

Most beszéltem K-val, szerelmet vallott nekem, pedig már egy éve nem láttuk egymást. Ezt becsülöm benne. Ő már közelít ahhoz, amire gondolok. Csak hát nem szeretem. És ez baj.
Ezért mondom mindenkinek, hogy agglegény leszek. Egy érzelmek nélküli világban. Régi Királyok Városa.

bukott királyok városa

Egy kis megjegyzés, mielőtt elfelejtem:
az előbb felmentem eMeSeNre, hogy megkérdezzem a legközelebbi embertől, hogy kell-e holnap menni szimfire. Betti volt legközelebb. És milyen képet rakott be magáról? Ahogy épp a pasiját smárolja. A kép még hagyján, de ha az ember belegondol, hogy készült: "cső, smároljunk, hogy lekaphassam, hogy aztán berakhassam emesenbe!". Komolyan mondom, egyre jobban nem tetszik. Ez már a negatív felé tendál.

Ma felhúztam magam egy kicsit. Van az a véletlenszám-generátor, amivel állítólag jósolni lehet. Nem állítom, hogy elhiszem az egész mesét. Megkérdezték olát, elhiszi-e hogy van ilyen. Ő azt mondta, ez hülyeség. Erre rögtön eszembejutott egy csomó hülyeség. Az is hülyeség, hogy ha egy vezeték mellé iránytűt teszünk, akkor az csak úgy magától pörögni fog. Sőt, az is hülyeség, hogy forró vízpárával vonatokat lehet működtetni.
Ne értsem félre magam, nem azt mondom, hogy biztos, hogy igazam van. De előbb talán ki kéne próbálni. És mi van, ha véletlenül bejön? És olá, ő biztos, hogy tudja, neki mindig igaza van.

bal, szunya, jobb

Rájöttem, hogy nem is olyan általános dolog, ha az ember a hasán alszik. Illetve fogalmam sincs. Az interneten egy helyen azt írják, az emberek 62%-a így alszik. Egy másik helyen meg hangsúlyozzák, hogy ez igen ritka, mert az emberek mindössze 7%-a alszik ilyen testhelyzetben.
Én, amikor lefekszem, először a hátamra fekszem, azután balfelé a hasamra fordulok, méghozzá úgy, hogy ha a hasamon fekszem, akkor a fejem bal oldalra van fordulva, és a jobb karom a fejem alatt van (közötte persze a párna), de egy idő után ez a póz fárasztja a nyakam, meg a karom is elzsibbad, ezért átfordítom a fejem jobbra, a testem is enyhén, a bal kezem a fejem alá rakom, a balt pedig a testem mellé. És általában szerintem ez így marad egész éjjel.

De fontos megemlíteni, hogy nem párnán alszom, sőt, kifejezetten utálom a párnát, mert kicsi. Én, mióta az eszemet tudom, egy csecsemőknél használatos takarót használok, azt a kisméretű kis takarócskát. Nem is olyan kicsi amúgy, szerintem megvan a szabvány takaróméret egyharmada is. Szóval azt gyűröm a fejem alá, néha még a mellkasom alá is, és nekem az kényelmes.

De azt is fontos megemlíteni, hogy általában két lábbal kelek egyszerre, az ágyról a bal oldalt szállok le (a másik oldalon fal van :) , de én két kezes vagyok, mert a bal kezemmel dobok, a jobbal írok, de még egy csomó más dolgot is csinálok a kettővel külön, és felváltva is.

Amikor ütőzni tanultam, az volt az első kérdés, hogy milyen kezes vagyok. Gondolkodóba estem. Aztán rávágtam, hogy jobb. És tényleg, jobb kézzel nagyon jól tudok dobolni. Valójában csak reméltem, hogy jobb, mert Huba jobb kezes, és itthon a dobfelszerelés így van beállítva, és nem akartam, hogy minden gyakorlás előtt szét kelljen szerelni, meg a végén vissza. Inkább akkor jobb. Jobb láb lábdob, bal a lábcin, bal kéz kisdob, jobb hi-hat. Azóta nem egyszer azon kapom magam, hogy ha nem figyelek oda, balkezesen dobolok. Bal láb lábdob, jobb lábcin, jobb kéz kisdob, bal hi-hat. Érdekes.
Bármelyik kezemmel tudom kezelni a kurzort. És bármelyik lábammal tudok gólt rúgni a fociban.

Erre másnap jöttem rá: bármelyik kezemmel tudok fésülködni és borotválkozni.

"a nő" téma -> lezárva!

Elegem lett, úgyhogy úgy döntöttem, mostantól csak az iránt a nő iránt fogok csekély érdeklődést is mutatni, aki önszántából próbál közeledni hozzám. Válogatni fogok. Nekem nem kellenek ilyen kis poprajongó cukicskák, akik naponta váltogatják a fiújukat. Megmondom, nekem milyen kell:

- A személyisége 85%-ban legyen olyan, mint a másik osztályból Lillának. (Juhuhúúj, ez azért durva. De miért is?...) Legyen tehát mindennel szemben előítélete, legyen meg mindenről az önálló véleménye, ne féljen szembeszállni az olyan dolgokkal, amik neki nem tetszenek, és ne legyen ilyen kislányos, amiről néhányan azt hiszik, hogy aranyos, pedig nem az, hanem inkább az értelem hiányának a tünete. És legyen okos, persze butább, mint én, hogy ne legyünk vetélytársak, de legyen egy okos közös témánk legalább, mondjuk a fizika vagy mittudomén.
És azért 85%, mert ne legyen akaratos, azt szeretném, hogy meg lehessen győzni. Legyen továbbá naprakész véleménye az aktuális politikai helyzetről és a tudomány, a művészet fontosabb eredményiről. (Legyen tájékozott.)
- De azért szép is legyen, kék szemű, néhány centivel vállon túl érő, enyhén göndör barna vagy sötétvörös haj, nem sovány, hanem izmosan karcsú, akár még egy kicsit közelíthet is a teltség felé, de nagy mell- és derékbőség, hosszú lábak. Ha meglátom, úgyis meg fogom mondani, hogy néz ki.
- Ne divatos ruhát hordjon, hanem ízléseset.

Azt hiszem, jól leírtam, remélem, illik valakire is ez a deszkripció. Ha nem, sucks. Akkor agglegény maradok, de én elköteleztem magam, hogy vagy a megfelelő, vagy senki.

deriv, integr

Írtam Leventének két nagyon jó jegyzetet a deriválásról és az integrálásról, és mivel kemény hat és fél órát dolgoztam vele, akkor most már fölnyomom ide.

Deriválás jegyzet - doc (103 kB)

Integrálás jegyzet - doc (139 kB)

a néni

Van az utcában egy aranyos néni, aki itt lakik, mióta az eszemet tudom, és kábé kéthetente mindig látom a kertben, vagy a kapuban beszélgetve a postással, amikor jövök haza a suliból. Olyankor mindig szélesen mosolyog, és köszön, és integet nekem, mintha csak az unokája lennék. Az ember nem is hinné, mennyi mindent meg lehet így tudni egyesekről. Csak a szemébe nézek, és nyitott könyv az élete. Az ő élete a következő:

Volt régen egy férje, aki egy kicsit mogorva volt, mint a mogorva öregemberek általában, de egyszer túllőtt a célon, és agyvérzést kapott, és lebénult, és a néninek kellett ápolnia, de még ekkor is mosolygott, aztán nemrég meghalt a férje, ő meg szegény itt maradt egyedül, és egy kicsit megbolondult.

Lehet látni a szemén, hogy nem teljesen normális, ahogy ma beszélgetett a postással, dadogott, köszönni akart nekem, de csak bólintott, nem találta a megfelelő szót. Előbb-utóbb mindenki átesik az ilyenen, de ahogy eljöttem előtte, mindez eszembe jutott, és az a legjobb az egészben, hogy mindezt senki nem mondta el nekem, hanem azokból az öt másodpercekből kéthetente, mialatt elhaladok a kapuja előtt, azokból tudtam meg.

in memoriam

Tönkrement az mp3 lejátszóm. Ez a kis Treksztor Ájbít 120 a leghűségesebb társam volt bő két éven keresztül. És most itt van a kezemben, csak egy darab műanyag, éppen annyi haszna van, mintha egy köteg papírt szorongatnék.
A bejegyzést azért írom, mert szeretnék köszönetet mondani, hogy hallgathattam a buszon, társam volt a lyukasórákban, a hosszú utakon, és itthon, tanulás közben. Köszönöm, hogy olyan sok szép számot játszottál, és mindig kéznél voltál, amikor szükségem volt rád.
Anyáék nem értik, minek ez a sok érzelgősség, ez csak egy vacak elektromos kütyü. De az az igazság, hogy a számológépemen és a dj fejhallgatómon kívül ez az egy műszaki dolog az, ami igazán a szívemhez nőtt. Ha hosszú útra indultunk, nem is kellett mást vinnem, csak őt és a fejhallgatót. Emlékszem, ahogy pesten éjfélkor vadásztunk mindig a rádió kaféra, hogy a suliban mindig elő tudtam venni, hogy ne unatkozzak, hogy az egy órás hazautat szinte 10 percre rövidítette, és hogy legalább 30 tucat zeneszámot ő ismertetett, és szerettetett meg velem. És most, ahogy leformáztam, hogy ne német, hanem angol nyelvű beállítást mentsen el kikapcsoláskor, túl hamar húztam ki, és nem éledt fel többé.
Most két hétig, azaz karácsonyig zene nélkül maradok. Nagy büntetés ez nekem, zenésznek. Ó, bárcsak egyszer véletlenül bekapcsolnál! Minden funkciódat, minden apró kis trükködet ismertem, becsukott szemmel tudtalak kezelni. Pont most, szűk egy hete kaptam hozzád új fejhallgatót is. Nehéz lesz megszokni az újat, ha kapok. Igazán maradhattál volna még két hétig. Most már úgyis mindegy.

---

Holnap a doktorháuszos fehér, függőlegesen kék csíkos ingemben megyek suliba, alá meg a fekete hosszú ujjú pólómat veszem, ami már fél éve nem volt rajtam. Tök menő leszek szerintem. Majd meglátjuk.

újra betűt vetek

A cím mindent elárul. A régi naplóból kimentettem Bercit, őt megint alkalmazni fogom házörzőnek, a statcounter számlálót asszem most leveszem, mert úgyis csak én nézem meg, mint írok (hi-hi). Más most nem jut eszembe, mit mentek még át. De nem fog ilyen bénán kinézni a blog, egyszerű lesz, de mégis töjkjó, majd ha lesz időm, mindjárt megcsinálom.

De miért is írok én most újra blogot. Ha jól emlékszem, a múltkor megfogadtam, hogy nem fogok többé. (Erről jut eszembe, majd ki fogom linkelni a régi naplómat RSSben, hogy egyben legyen a cucc.) Aztán ezt arra módosítottam, h csak akkor írok, ha laptopom lesz. Hát igen, egy szomorú esemény késztetett arra, hogy megint folytassam. A következő bejegyzésem erről fog szólni.

Egy hónapja nem írtam. De lehet, hogy csak 3 hete, nekem mindenesetre egy hónapnak tűnik. Sok minden történt egy hónap alatt. 18 lettem, az angol érettségim 94%- os lett (93 írás- és 100% szóbeli), meglett a szalagom a szalagavatón, és tök büszkén hordom, eldöntöttem, hogy nanotechnológus akarok lenni, véletlenül összehaverkodtam a földtudományi kar dékánjával, új arcgyógyszert kaptam, ami úgy tűnik, végre hatásos, és éppen készülök a herman gálára egy rettentően gagyi dobszólammal.

Egy új szabályt most be is vezetek, mostantól minden tulajdonnevet és márkanevet, meg minden olyan szót, amiről fel tudja ismerni magát valaki, ha beírja a gugliba, mostantól fonetikusan fogom írni, hogy mégse ismerje fel magát.

És a legfontosabb szabály, hogy nem fogok rendszeresen írni. Azért hagytam abba annak idején, mert folyamatosan bűntudatom volt, ha nem írtam rendszeresen. De ez azért volt, mert mások is olvasták, amit írok, és az ő érdekükben csináltam, de most a magam szórakozására csinálom, úgyhogy szájonára.