Írtam az előbb egy bejegyzést, amiben életemben először (ebben a blogban először) az érzelmeimet is leírtam, de emiatt túl radikális lett, ha leközölném, akkor a fele olvasótáborom örökre kitörölne a könyvjelzői közül, úgyhogy nem közlöm le.
Érdekes amúgy, hogy utálnivaló megbízhatatlan embernek tartom magam. De most ezzel nem tudok mit csinálni. Mégse kényszeríthetem magamra, hogy hogy szeressek valakit, mert azzal csak őt csapnám be. Mindezt a kedvességemmel és szolgálatkészségemmel kompenzálom, hogy ne csak rossz tulajdonságaim legyenek. Mi a teendő, ha valaki rámakaszkodott, mert azt hiszi, szívesen vagyok vele?
És jóképűnek is tartom magam. De csak ilyenkor estefelé, amikor profilból éri az arcélemet a lámpafény. Ha régen a hermanban nem is, de az egyetemen látok magamnál jóval csúnyább embereket is. Na jó, a felsőtestemen van még mit alakítani, dehát senki sem lehet tökéletes, a heti három tenisz remélem elvégzi majd a dolgát.
Tegnap voltam a szeverben, mert vettem magamnak melegítőt, és életemben először bevetettem az ELLA-kulcsos VISA Classic kártyámat, és azzal fizettem. Most már nagyfiú lettem, kemény felnőtt üzletember, aki saját vagyon felett rendelkezik. És nem kérték a pinkódot.
Észrevettétek, hogy újabban nem írok címeket az olyan bejegyzéseknek, amik semmiről sem szólnak?