Eredetileg nem akartam bejegyzést írni, de hát olyan szépen néz ki ez a blog, úgy hívogatja az "új bejegyzés" link a kurzoromat. Akkor most már elmesélem, mi történt ma.
A mai nap alapvetően úgy történt, hogy semmi nem történt. Abban különbözött a többi átlagos vasárnaptól, hogy most kivételesen tanultam, és hogy nem volt vasárnapi ebéd, mert anya éppen beteg. Én meg kémiát tanultam (haha), mert holnap várható szerény kis életem eddigi legnagyobb dogája, és persze mikor máskor kell rá tanulni, mint az utolsó pillanatban, és sikerült is, annyit készültem rá, mint az érettségire (tehát semennyit).
Kezdődött azzal, hogy lelki rákészülés a tanulásra címszó alatt interneteztem néhány órát, azután meg elégedetten nyugtáztam, hogy a könyv, amiből tanulnom kéne bizony a könyvtárban pihen, mert két hete folyamatosan elfelejtek bemenni érte. De nem is lennék Koppány, ha az ilyen dolgok eltántorítanának: megvan a powerpoint, amiből vetíteni szokta a csávesz a táblát, nem is sok, csak 315 dia. Na de holnap, közvetlenül doga előtt mégse kéne számítógépen keresgélnem, gondoltam, lejegyzetelem ami a diákon van.
Körübelül az első oldal felénél jöttem rá, hogy tulajdonképpen most fél napom van arra, amit három hónap alatt kellett volna órákon csinálni a "Diszproporcionáció Man" képregény rajzolgatása helyett. Végül a tömörített verzió alig lett öt oldal, de abban tényleg csak a lényeg van benne*. Este szentül elhatároztam, hogy megtanulom a képlettárat kívülről belülre, de hát a zeRTéeLen éppen most ment az X-men 2, igaz már láttam a moziban, de hát az már régen volt, kénytelen voltam megnézni, meg hát teljesen leigázott a kereskedelmi csatorna agymosó propagandája.
Úgy néz ki, egy dogával többet kell majd pótolnom az utolsó héten, de nem baj, mert most már legalább van néhány karaty steampunkos hátterem és a Switchfoot két legújabb albuma is ott figyel a winyómon. És rettentően idegesít, hogy mindenki más már látott havat, csak én nem, pedig a világon én vártam a legjobban.
És holnap kemény nap lesz, mert reggel bérletet kell venni.
* Volt egy téma, a puffer-reakciók, na azt egy az egyben kihagytam, lila gőzöm se volt, mi az a sok betű és szám és műveleti jel és ismeretlen görög és matematikai jel, ami azon a tizennéhány dián volt. Szerintem nem is vettük, csak valami gonosz kis manó csempészte oda, hogy pánikba essek a láttán. De én nem esek pánikba. Nem esek pánikba. Pánikba. Nem esek. Valaki megmenthetne már végre.
A mai nap alapvetően úgy történt, hogy semmi nem történt. Abban különbözött a többi átlagos vasárnaptól, hogy most kivételesen tanultam, és hogy nem volt vasárnapi ebéd, mert anya éppen beteg. Én meg kémiát tanultam (haha), mert holnap várható szerény kis életem eddigi legnagyobb dogája, és persze mikor máskor kell rá tanulni, mint az utolsó pillanatban, és sikerült is, annyit készültem rá, mint az érettségire (tehát semennyit).
Kezdődött azzal, hogy lelki rákészülés a tanulásra címszó alatt interneteztem néhány órát, azután meg elégedetten nyugtáztam, hogy a könyv, amiből tanulnom kéne bizony a könyvtárban pihen, mert két hete folyamatosan elfelejtek bemenni érte. De nem is lennék Koppány, ha az ilyen dolgok eltántorítanának: megvan a powerpoint, amiből vetíteni szokta a csávesz a táblát, nem is sok, csak 315 dia. Na de holnap, közvetlenül doga előtt mégse kéne számítógépen keresgélnem, gondoltam, lejegyzetelem ami a diákon van.
Körübelül az első oldal felénél jöttem rá, hogy tulajdonképpen most fél napom van arra, amit három hónap alatt kellett volna órákon csinálni a "Diszproporcionáció Man" képregény rajzolgatása helyett. Végül a tömörített verzió alig lett öt oldal, de abban tényleg csak a lényeg van benne*. Este szentül elhatároztam, hogy megtanulom a képlettárat kívülről belülre, de hát a zeRTéeLen éppen most ment az X-men 2, igaz már láttam a moziban, de hát az már régen volt, kénytelen voltam megnézni, meg hát teljesen leigázott a kereskedelmi csatorna agymosó propagandája.
Úgy néz ki, egy dogával többet kell majd pótolnom az utolsó héten, de nem baj, mert most már legalább van néhány karaty steampunkos hátterem és a Switchfoot két legújabb albuma is ott figyel a winyómon. És rettentően idegesít, hogy mindenki más már látott havat, csak én nem, pedig a világon én vártam a legjobban.
És holnap kemény nap lesz, mert reggel bérletet kell venni.
* Volt egy téma, a puffer-reakciók, na azt egy az egyben kihagytam, lila gőzöm se volt, mi az a sok betű és szám és műveleti jel és ismeretlen görög és matematikai jel, ami azon a tizennéhány dián volt. Szerintem nem is vettük, csak valami gonosz kis manó csempészte oda, hogy pánikba essek a láttán. De én nem esek pánikba. Nem esek pánikba. Pánikba. Nem esek. Valaki megmenthetne már végre.
1 komment:
Már megbocsáss, de én vártam a legjobban a havat (lásd a bejegyzéseimen)... És ma is esett... :)
Am hogy sikerült a zéhá?
Megjegyzés küldése