potter

Anya ma bejött a szobámba és ingerülten közölte, hogy most volt az utolsó alkalom, hogy olvasni látott, és el fogja dugni a könyveket, hogy egy betűt se lássak addig, amíg meg nem csináltam a házit. (A legújabb herripotterre értette)
Én erre közöltem, hogy akkor se tanulnék, ha eldugná, mert akkor olvasás helyett azzal tölteném az időmet, hogy keresném az eldugott könyveket.
Marad a kompromisszum: próbálom minél hamarabb elolvasni, hogy utána kezdhessem a tanulást, és mindezt úgy, hogy mikor benéz, ne lássa, hogy épp olvasok.

De amúgy nem értem. Más anyuka inkább örülne, ha sokat olvas a gyereke. Abszurd.

szimfi

Hivatalosan:
Tegnap reggel 7-től du 4-ig Debrecenben voltam a zeneművészeti egyetemen, ahol is a szimfonikus zenekar fellépést hajtott végre. A művelet a technikai nehézségek ellenére is sikerrel zárult.
Személyesen:
3 üstdöb helyett kettőt adtak, ezért darabok közben kellett hangolnom, de szerintem azért még jók voltunk. A zenekar a második családom. Mert ott mindenki törődik a másikkal. És GP a kedvenc tanárom.

50.

Tegnap megkaptam az értesítést és a hivatalos meghívót a márciusi népszavazásra.
Úgy érzem egymagam képes lennék kiszavazni a teljes kormányt és a koalíciós felét a parlamentből, hogy örök életükre munka nélkül maradnak. Remélem ez nem számít gyűlöletbeszédnek, hogy rohadnának meg.
Szép kis 50. bejegyzés.

emberéletek múlhatnak rajta

Óvodás kisgyerek először megy óvodába. Nem szívesen barátkozik, feltűnően csendes, csak akkor beszél, amikor muszáj. Nehezen tanulja meg a betűket, és utál verseket is tanulni. Utána iskolába megy, ahol megtanítják neki, hogy jobb kézzel kell leírni a betűket, megtanítják, hogy kell jól olvasni, hogy jobb kézzel dobja el a labdát. Nem, bal kézzel nem. Jobb kézzel, mert mindenki úgy csinálja. Közben itthon már teljesen megszokott, hogy családi körben bal kézzel dobálja a labdát. Bátorítjuk, és ezentúl szokásává válik, hogy az iskolai kéziedzéseken is ballal dobjon, mert neki úgy esik jobban, és mert ezzel még az ellenséget is megtéveszti. De erről ő maga nem szívesen beszél. Utál írni, olvasni, csak a sportokat szereti, mert azok mennek neki jól.
Érdekes, hogy ez nem betegség, csak éppen máshogy működik az agya. Én elkerültem ezt a sorsot, mert idejekorán rájöttem, hogy ha mondanak nekem valamit, azt ne vegyem készpénznek, hanem úgy tegyem, ahogy nekem jobban esik. Amióta önállóan hozom a döntéseimet, kétkezes vagyok. Apa azt mondta, hogy ne hangoztassam senki előtt, hogy mi van az öcsémmel, főleg ne őelőtte. A tesztekből kiderült, hogy diszlexiás. A balkezessége miatt, és mert teljesen figyelmen kívül hagyták az idegrendszer berendezkedését.
De a legbámulatosabb az egészben az, hogy néhány szakképzetlen ember (akinek az lenne a dolga, hogy felkészítse a gyerekeket az életre,) a hozzá nem értése miatt teljesen tönkre tudja tenni a gyerek egész életét.
Ha nekem valaha lesz gyerekem, az lesz az első, hogy megállapítom az irányorientációját. Azt fogom neki mondani, hogy mindent csináljon olyan kézzel, ahogy neki jólesik.
A k*rva életbe! Blogba nem szoktam káromkodni, de most átéreztem a helyzetét. És mindez néhány hülye tanár miatt, akik még nem hallottak a balkezességről. Ez azért idegesítő. De ezentúl szolidárisab leszek az öcsémmel, akinek most már így kell leélnie az életét. Tegyétek ti is ezt, de ne említsétek előtte. Szegény.

+ játék

Még egy új szösszenettel gazdagodott a gyűjtemény, ennek érdekes története van:
Amikor megláttam, egy negyed óráig tartott, mire rájöttem, mit kell csinálni, és hogy. Van egy hörcsög a képernyő egyik felén, és a másik feléhez kell eljuttatni úgy, hogy a pályán elszórt csődarabokból egy rendes utat építünk neki. Közben ereszcsatornákat is felhasználhatunk, meg rádiót, az almos tálkáját, és az a lényeg, hogy egy teljesen kiépített út vezessen a házikójához. A nehezét az adja, hogy adott számú és formájú elemem van, és nem mindegy, hogy hol/merre rakom őket össze, és ha lejár a képernyő jobb alsó sarkában ketyegő idő, Herry, a hörcsög a saját szakállára elindul függetlenül attól, kész van-e már a csővezeték.
Rendkívül nehéz játék, Levente, neked kifejezetten ajánlom, mert tudom, hogy te szeretsz időre gondolkozni. De annál viccesebb is, főleg amikor a csőszűkületen préseli magát keresztül. Az viszont idegesítő, hogy az a macska néha belekalimpál a képernyőbe a mancsaival. Próbáljátok ki. Öt pálya van csak, de el lehet így is szórakozni egy órát vele. És figyeljetek az időre, mert az a legnagyobb ellenség, ne akkor vegyétek észre, hogy már elindult a hörcsög, amikor már épp leesik a magasból. Sok szerencsét! (Én már végigjátszottam :)

évforduló

Nagy nap a mai, mert a tyúkom (, Katika) pont ma négy éve tojta első tojását.

Itt gondolkoztam másfél órát, hogy miről írjak ma blogot, és mire felmegyek a szobámba, ott virít a naptáramban a jeles dátum. Úgyhogy erről ennyit. de egy év múlva is leírom ezt, csak majd kicserélem a "négy"-szót az "öt"-re.
Úristen, négy év! De régen volt már az! És abból már egy éve nem él szegényke. Most épp az örök búzamezőkön csipeget. Vagy kotlik. Mert olyat sose csinált. mindig megtojta a tojást, de sajnos sose kotlott rajta, pedig nagyon szerettük volna, ha kispipijei lesznek. Egy szakértő bácsi azt mondta, hogy a csirkék mindig maguktól döntik el, hogy kotlanak-e, és ez teljesen változó. Lehet, hogy egyszer még kedvet kapott volna. De nyáron napszúrást kapott, és abba halt bele.
Rövid az élet.
De azóta itt van nekem Cézár.

luftballon

Ez olyan igazságtalanság, nem tudok adyt tanulni, mert egyfolytában ő jár a fejemben, ahogy mosolyog, és én meg próbálnék tanulni, de így nem megy. Pfű. Most már tudom, miért nem szeretek soha szerelmesnek lenni.
Amúgy meg gondoltátok volna, milyen nehéz egy félig felfújt teszkós lufival a mutatóujjadon gépelni? Gyakorlatilag betűt nem tudok írni vele, mert csak a szpészt és az entert találom el vele, de a kurzort használni nagyon mulatságos vele, érdekes érzést produkál. De asszem nem fog sokáig tartani a buli, mert már kezd fájni a kezem.

nyelvtanfüzet megspékelve egy kis pikáns magyar-tánczval

Az a baj mostanában, hogy nem tudok egy normális címet kitalálni, mert rendre olyan témákról szólnak a bejegyzéseim, amiknek egyszerűen NEM LEHET egy jóravaló címet adni. A fenébe, miért írom most ezt le? Nem is ezt akartam.
Ja, igen. Most két dolog van. Megint kiszemeltem magamnak egy szép lányt a szimfiből, de nem mondom meg kicsodát, elég, ha én tudom.
(Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy néhány nap múlva töröljem a bejegyzést, amit köztudottan úgyse fogok megtenni. Ráadásul uuutálom visszaolvasni a régi bejegyzéseimet, amikben valakiről áradozok. Egyszerűen olyan, mintha akkor elment volna az eszem, most meg józanul elolvasom. Boáá.)

Hanem most valami vidámabbat. Ne kérdezzétek, hogyan, vagy ki kényszerített rá, de a minap a kezembe akadt a tavalyi nyelvtan füzetem, a stilisztikás. Így elolvasva, nincs annál jobb, ha magán röhög az ember. Újra be fogom vezetni azt a szokásom, ami tavaly volt a nyelvtannál, hogy szépen rendesen leírom az anyagot a füzetbe, a margóra meg hozzáfűzéseket, amolyan kommentár-szösszeneteket firkantok. (Miközben ezt gépelem, megakadt a szemem a "Professor Knowledge" kifejezésen. Khmmm. Tudás tanárúr. Igen, pihent agy.
Figyelem! A következő sorok alkalmasak a nyugalom megzavarására, különösen, ha valaki feketehumor-ellenes vagy vallásos.
És. Ha te véletlenül, a googleben találtál rá erre a szövegre, fontos tudnod, hogy a következő sorokat nem komolyan írtam, hanem csak viccből. Igen, vannak ilyen hülyék, akik itt keresnek használt májat meg Jézust.

"Van veséd, de nincs még májad? Ne habozz! Használt májamat eladnám kedvezményes áron vagy elcserélném vesére. Minden megoldás érdekel. Érd.: 06-46-###-###"
"Jézus eladó! Felesleges Jézusomat Mohammedre vagy kis ráfizetéssel Istenre cserélném. Hívd Charliet! Érd.: 48-1516-2342" (LOSTosok előnyben!)
"Gyí, venyige!"

De tele van a füzetem még rajzokkal, passzívszókincs-beli káromkodásokkal (azt a leborult szivarvégit, fószer, teringettét, hűbelebalázs), "az ű a kedvenc betűm"-megjegyzésekkel, doktorhouse-idézetekkel, LOSTos rajzokkal, és még sok minden mással.
Na ezt a bejegyzést lesz jó visszaolvasni húsz év múlva. Már alig várom :)

"Finom kutya eladó! Kizárólag kulináris célokra! Érd.: 06-46-###-###"

valentine's day

Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha lenne egy titkos rajongóm, aki titkon szerelmes belém, csak nem meri bevallani, és én is titkon szerelmes lettem volna (befejezett jelen!) belé, de aztán kiábrándultam volna belőle, mint az már oly sokszor megtörtént, de ő erről nem is tudott volna, és titkon még mindig reménykedne. Elmebeteg vagyok. De pont ezt szeretem magamban.

Aztán ebből hirtelen arra asszociáltam (majd a végén elárulom, hogy mi a kapcsolat a kettő között), amiről már deneevel annyit röhögtünk (istenem, de fogtok hiányozni az egyetem alatt, és utána ötévenként), hogy mi lenne, ha az emberiség kipakolná a piramisok belsejét, és telerakná veszélyes hulladékkal, uránszármazékokkal, és aztán, ha már nem lenne több hely, megpróbálnák fellőni az űrbe az egészet, azt is teleszennyeznék, és végül az egyik hasadóanyaggal gondosan teletömött rakéta felszállás közben felrobbanna a kontinens kellős közepén ötezer méter magasságban.

Szóval a kapcsolat az, hogy körübelül ugyanolyan elvetemült ötlet mind a kettő.

Igen, tudom, hogy még nincs valentin nap, de minél hamarabb elírom, hogy ez az az ünnep, amit a legjobban utálok az egész évben, jobban, mint a helovínt, jobban mindennél, és előre elhatároztam, hogy február 14-én direkt bunkó leszek mindenkivel, és direkt hülyén fogom magam érezni egész nap, mint amikor valaki farmerben megy temetésre. Most inkább nem fogom magam sajnáltatni. Szóval nem állhatom ezt, és igazából tudom, hogy sokan viszont szeretik ezt a napot, és ezért most nincs is kedvem tovább szidni, mert másokkal nincs nekem bajom. De ezt minden évben el fogom ilyenkor mondani. Hát, remélem szerencsésen elvettem mindenki kedvét a turbékolástól, de ha nem, majd jövőre biztosan.

gugli

Eddigi ismereteim szerint én vagyok az első ember, aki a google-ben rákeresett arra, hogy google. Pedig szerintem nincs igazam. Mindjárt rákeresek, hogy igazam van-e.

jelentés

Jelentem, elolvastam mind a 619 oldalt, de ebben az időben még benne van a Lost negyedik évadának második részének (41 perc 10 másodperc) megnézése is.

semmi

Most rengeteg tanulnivaló van, plusz a felvételi jelentkezés, és most kezdtem el olvasni herripotter félvér herczegét is, ráadásul a terminátor is most megy a tévében, szóval most nem írok blogot.
Meg amúgy semmi érdekes nem is történik.

Update 3 perccel később: Nem írom megállni, hogy ne tömjénezzem Rowlingot. Nem vagyok mániás, de a könyvei mindig elvarázsolnak. Pedig ha belegondolok, a halál olvas el félméternyi könyvet.
Igen, ezzel születni kell. Mármint a tehetséggel.
A kedvencem attól még persze a végtelen történet marad. Csak az már kicsit uncsi harmadik olvasatra. Az volt az első könyv életemben, amit kétszer olvastam el. De csak azért, mert elfelejtettem, mi volt benne, olyan sok minden történt.
De herripotter az más, mert az teljesen új cselekmény, és nem lehet abbahagyni az olvasását, mint azt a mágikus könyvet, amit emlegetnek asszem a 2. részben talán., hogy az olvasója szó szerint nem tudja letenni. Ez már varázslat, ráadásul muglikra használják, ami törvényellenes.
És időközben kész lett a pirítósom, szóval én most hoppanálok fölfelé.

mobil

Ma sokat telefonálgattam az ügyfélkapu-intézés miatt. Nem fontos. De csörög a mobilom, nemtom ki az, ismeretlen szám, látom, hogy mobil, felveszem, beleszólok, a nevemet is mondom a biztonság kedvéért:
-Halló, Juhász Koppány.
csend, csak a háttérből kiszűrődő iskolai gyerekzsivajt lehet hallani. Felismerem, hogy iskolai.
- ... halló?- egy idős férfi hang.
- (megint én) Halló.
- ... halló... halló!
- (megint én, most már kicsit hangosabban) Halló!
- Halló, én ###-nét keresem.
-Akkor bizonyára téves hívás.
- Halló?
- Téves hívás! (nem ingerülten, csak hangosan)
Bííp.
Letette. Nem köszönt el, végül is minek, hiszen úgyis téves volt, vagy csak egy kukkot se hallott, és azt hitte, nincs senki a volnal végén. És az a legjobb ebben a dologban, hogy megközelítőleg minden harmadik hívásom téves, amit eddig valaha mobilról fogadtam. Minek adnak az idős embereknek mobilt, ha arra nem veszik a fáradságot, hogy legalább egyszer leellenőrizzék a számot, amit hívnak. Mert ha vezetékesen tárcsáznak el, azt elfogadom. Remeg a keze, meg minden, vagy éppen véletlenül nem figyel oda, és kétszer üt le egy számot, vagy ellényúl, és csak a hívás után derül ki. Na és? Hiszen ott mutatja a kijelző, minden egyes számot le lehet róla olvasni! Mert biztos, hogy minden mobil mutatja. Vagy ha ezt nem, legalább valaki megmutatná nekik, hogy hol van a telefonkönyv, ahol az előre eltárolt számok vannak.
Pfúú. És még panaszkodnak, hogy kevés a nyugdíj. Ha nem lenne minden második szám téves, amit tárcsáznak, akkor már feleennyit kéne telefonra költeni.
Amúgy a nyugdíjasokkal semmi bajom. Csak legalább megpróbálnák elfogadni a modern technikát, megpróbálni legalább a legfontosabb elemeket megtanulni (alap mobilhasználat, e-mail írása, google, SMS, stb.) és nem csak sóhajtozni, hogy ehhez, meg ahhoz nem értenek. Pedig lehetőségük is lenne rá. A saját érdekükben kéne. Mindegy.

izé

Már anya is azzal nyaggat, hogy mikor lesz már barátnőm, el kéne már végre kezdenem csajozni. Én erre mondtam neki ,hogy nekem nem lesz barátnőm, egyedül fogok élni, és a tudományos kutatásnak fogom szentelni az életem. Azt hitte, csak viccelek, de így is teljesen fel volt háborodva, hogy ő az ölébe akarja venni majd az unokáját, meg minden. Erre azt mondtam neki, hogy jól van, még ráérek.
Hihetetlen, hogy nem lehet ezt megérteni. Nem akarok barátnőt. Senkit. Pedig mostanában engem is nagyon gyakran elkap a láz (szerintem világos, hogy értem), kéne nekem már valaki, de olyan, hogy nő legyen, hogy megértő legyen, és hogy lelki társ legyen. Ilyen meg nem létezik. Mert mindig amikor meglátok valakit, aki megtetszik, és éppen arra gondolok, hogy mi lenne, ha odamennék hozzá, akkor az eszembe villan, hogy akkor bizony az lenne, hogy csúfos vége lenne az egésznek. Mert eddig mindig az volt. K. Szilvi, R. Zsuzsi, R. Hanga, E. Andi, P. Kari, Sz. Kriszti, Sz. Betti, L. Tündi, és most más nem jut eszembe. Igazából nem is tudom, miért soroltam fel őket. De ne áruljátok el nekik, hogy felsoroltam. Az bennük a közös, hogy közülük egyik se értette meg, milyen is vagyok.
Szerintetek attól még lehet boldog valaki, hogy egyedül éli végig az életét? Hogy élhet így valaki boldog párkapcsolatban, ha folyton ilyene jár az esze? Így még gyereket se akarok, mert ha véletlenül ezt örökli tőlem, annak katasztrófa a vége. Így egy okkal több.
Csodára várok.

a fenevad

(Ez után a frappáns cím után most egy kis használati útmutató következik a sidebaromhoz:
-Az első három mozgókép Rayman, az most nem annyira fontos.
-A következő szavazógép egy közvélemény-kutatás, néha fogok ilyen dolgokat csinálni, mert tök jó.
-A következő egy link, a régi blogra vezet. Érdemes olvasgatni.
-Berci
-A bejegyzéslistám.
-A cuki játékocskák. Zipben vanna, letöltés után ki kell csomagolni őket. Van olyan, ami SWF foermátumban van, azzal azt kell csinálni, hogy a bögészőben (gyk. Internet explorer vagy mozilla firefox) kell elidítani, és akkor fog működni. Ezek is jók, érdemes kipróbálni.
De ez csak egy kis kitérő volt, mert a lényeg itt jön: )-már nem aktuális - a szerk.

Tegnap éjszaka hirtelen felébredtem olyan hajnali fél négy körül. Arra ébredtem, hogy az utcában valami hülyegyerek ordibál. HJa jobban belegondolok, olyan hangot adott ki, mint amikor valakit a földön fetrengve rugdosnak. Vagy mint amikor cigányok duhajkodnak. Nem lehet mivel összehasonlítani. Gondoltam, majd abbahagyja. De nem hagyta. És arra lettem utána figyelmes, hogy ismétlődik a dallam. Mint az énekesmadaraknál. Mondom, mi a fene van, ez most énekel, vagy mi? Az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már megint Cézár verekszik, de ő nem szokott ilyen hangokat kiadni. Felpattantam az ágyból, hogy megnézzem, mi ez. így, hogy semmi nem jutott eszembe, mi adhatja ki ezt a hangot, kezdtem félni. Ijesztő hang, ilyen halálnyögés. Mondom, mint akit a földön rúgnak. Épp mentem anyáék szobája felé, amikor szembetalálkoztam apával. Ő is felébredt a hangra. Épp az ablakhoz tartott. És tényleg, ha közelebb hajoltam az erdő felőli ablakhoz, sokkal hangosabban hallottam. A nyögés tehát az erdőből jött. Erre megkérdeztem apát, mi lehet ez.
Végül kiderült, hogy őzbak. Életemben először végre hallottam, milyen az őzbak hangja. Ott sétálgatott valahol a kerítés körül, nem láttam pontosan, csak a körvonalait, mert a holdfényben igencsak félelmetesnek hatott a köd mögül felderengő fekete rengeteg, és az a valami, ami zord fák előtt mozgott. Azután egyre halkabban hallottam, amikor visszafeküdtem, visszament az erdőbe, és egyre távolodott. Voltam már szarvasbőgést is hallgatni, nem is egyszer, egyszer alig száz méterre voltam egy szarvastól, és majd' megsüketültem. Ez is hangos volt, de a hangszíne, és a dallama nem is hasonlított rá. De jó, mert így legközelebb most már fel fogom ismerni.

(Bocsi, hogy a zenének semmi köze a bejegyzéshez, de már régóta beszerettem volna rakni, mert éppen tükrözi az elmúlt hetekben a hangulatomat, és nem akartam egy külön bejegyzést csinálni neki, mint az útmutatónak sem.)
Istenem, de szeretek erdő mellett lakni. A világon sehol máshol nem szeretnék lakni, csak itt, ahol most lakom. Alig 10 éve lakunk itt, és már láttam cickányt, borzot, siklót, gyíkot, szalamandrát, rókát, nyestet, nyusztot, sündisznót, szarvast, őzet, meg hirtelen most nem jut eszembe, még mit. És mindezt a kerítésen belül. Az is tök jó, hogy be kell zárni a kaput, hogy be ne jöjjenek a rókák és az őzek. Egyszer az egyik lelegelte a kerítésről a borostyánt.

És befejezésül: ennek (újfent) semmi köze a bejegyzéshez, de nosztalgiának jó.