A mai nap kulcsszavakban.
Urban Legend: a Hermanban tanulnak a város legszebb/legdögösebb csajai. CONFIRMED. Na ja, voltam ma bent, durva volt. Nem akartam hazajönni. De nem csak azért. Hanem mert olyan itthon-fíling volt.

Úgy gondolom elég érett vagyok szellemileg, hogy elkezdjem megnézni a gyűrűk urát. Az első másfél óra után a tapasztalat: logikátlan, következetlen, kusza cselekményvonal. De ha már elkezdtem, nem hagyhatom félbe. Inkább most közbe' olvasok valami értelmeset könyvet.

Ezen a képen minden információ rajta van, ami engem valaha is érdekelt a legóban és eddig nem kaptam rá választ.---
Ha majd arról blogolok hogy időgépet építettem, majd juttassátok eszembe, hogy menjek vissza az ötvenes évek chicagói egyetemére. És maradjak is ott.
---
Meg az is jó már, hogy manapság milyen sokat emlegetik a hidegfúziót, hogy majd ha megcsinálják akkor milyen jó lesz, a fizika szent grálja meg egyebek, de én istenbizony közvéleménykutatást fogok végezni, hogy az emberek egyáltalán tudják-e, hogy mit jelent a fogalom, az hogy hidegfúzió.

És azt realizáltátok már valaha, hogy ami angolul egy kifejezés a fájdalomra, ugyanaz a szó franciául egy kifejezés a kenyérre?

Nem bírtam uralkodni ősi állatias ösztöneimen, és elcsábultam egy Feynman életrajzra és egy Sagan értekezésre az áltudományokról az Aréna plázában.

Azt vettem észre, hogy az emberek gyakran a hélix (csavarmenet) formára is azt mondják, hogy spirál. Ez hiba.

A retro korszakban éreztem magam, amikor a microsoft honlapjáról 9 perc alatt töltöttem le a 800 KB-os .NET keretrendszer telepítőt. Ez van amúgy, mindig egy néma sóhaj hagyja el a számat amikor meglátom, hogy egy ezidáig nagyra tartott segédprogram .NET-et igényel a futáshoz.
Aztán meg persze kiírja, hogy a .NET telepítéséhez telepítenem kell a Win Képkezelő összetevőt. Semmi légyszi, vagy hasonló. Amikor Worms deathmatchet játszanál multiban a tesóddal és ehelyett a windows kezd el nyaggatni mindenféle faszsággal és a saját letöltési oldalára irányít, az olyan, mint amikor a chipses részleg felé mennél az áruházban, de erre betolakszik eléd egy öreg nénike a kocsijával, és ott tötymörög a húspultnál, te meg nem tudod kikerülni, mert nagy a tömeg.

Az mp3 lejátszómat meg már negyedszer kell tölteni. Mióta megvan. Három éve. Még ilyet.

Tegnap semmi nem történt azok kívül, hogy tesóm a hermanhéten szerzett két félméteres felfújható kék faszt, én meg eldöntöttem hogy a következő elérendő achievement, hogy legyen egy olyan számom, ami két nyolcad felütéssel kezdődik snare-en, és miért van az, hogy minden helyszínelős sorozat címe az hogy Crime Scene Investigators, ahelyett hogy csak simán Forensics lenne?

Meg akartam csinálni, hogy poénból jelentkezek egy/több olyan vizsgára, ami már megvan/semmi közöm hozzá, hogy aztán előtte lévő nap 11.59-kor leadhassam, de aztán rájöttem hogy ez nem is annyira jó poén.

Ami viszont tényleg poén, hogy közben itt rászoktam Mozart G-moll szimfóniájára véletlenül. Megesik.

Ha meg már filmeknél tartunk: ha igazán szép filmet akartok látni, nézzétek meg a Monsters címűt. Olyan, mint egy műalkotás.

Tapasztalatból mondom, hogy a Dexter 4. évad finálé utolsó pár perce epicebb volt, mint az összes Lost-cliffhanger együttvéve*. Believe me.

* és akik ismernek, tudják mekkora atomnagy lost-fan vagyok, úgyhogy amit most itt írtam, annak tényleg súlya van

Legyűrhetetlen késztetést érzek, hogy az europass önéletrajzba a Társas készségek és kompetenciák szekcióba odaírjam, hogy az meg mi a fasz.
Egyébként meg elmennek a fenébe, de ezt már reggel leírtam. Egyszerűen semmi közük hozzá, hogy én a szabadidőmben három hangszeren játszom, rejszolok vagy éppen linuxot üzemeltetek, vagy a három közül valamelyik tetszőlegesen választott kettőt művelem. Tüntetőleg az én önéletrajzom lesz a legrövidebb, amit valaha a kezükbe kaptak, úgy kell nekik, most aztán jól odamondom nekik, ha.
A holnapi napot is elvitte egyébként a fene, nehéz lesz úgy hetven százalékot összehozni hogy még az előre kidolgozott kérdések is kínaiul vannak. Minden félévben úgy vagyok vele, hogy Na ennél gecibb tárgyat soha a büdös életben nem sóznak a nyakunkba, de aztán a négybetűs élet mindig elkap a brével hátulról, miközben kéjesen a fülembe lihegi hogy nem úgy van az. A vége rendszerint az a dolognak, hogy egy (... kettő... négy) félév alatt csak bemákolom azt a tárgyat valahogy, és erre büszke is vagyok, különös ismertetőjegyem (azon kívül hogy mesterien tudok észrevétlen maradni még piros kabátban is) hogy nálam jobban senki nem tudja hanyagolni azokat a dolgokat (tárgyakat), amik kurvára de nem érdekelnek.

Viszont ha most el kéne képzelnem hogy akkor mégis hogy a jó francba fogom abszolválni a tanulmányaimat, akkor számtalan lehetőséget látok felsejleni fantáziám végtelenbe nyúló naplementés horizontján. Ezekből kiszórom a nagyon elborultakat, és szigorúan a valóság talaján maradva az alábbi opciók maradnak:
- beköszönt az apokalipszis, a) pánikjelleggel mindenki kézbe kapja a diplomát, hogy aztán egyből mehessen fegyvert gyártani friss mérnöki tudásával, vagy b) mindenki meghal akinek valaha diplomája volt, így a fogalom jelentése is kivész a köztudatból
- bemákolom, erre kevesebb az esély mint a világvégére, de mérnöki pókösztönöm azt súgja, hogy attól még közel sem elhanyagolható
- megtanulom az anyagot és IQ-ból lediplomázom, miközben persze valaki végig egy 45-ös kaliberű Smith & Wesson csövét nyomja a tarkómhoz
- megtanulom az anyagot is IQ-ból lediplomázom, miután kihevertem az internet- és sorozatmegvonás kínjait
- megyek az utcán, és hirtelen véletlenül találok egy nevemre szóló anyagmérnök diplomát summa cum laude minősítéssel, meg egy post-it-tel, amin az áll hogy aki megtalálja, megtarthatja
- megyek az utcán, és hirtelen véletlenül találok egy nevemre szóló hátizsákot benne annyi pénzzel, amennyit egyelőre még el se tudok képzelni, mert már-már szégyellem hogy olyan sok
- megyek az utcán, és hirtelen véletlenül elrabolnak az ufók, és valamelyikük leköltözik ide a Földre helyettesíteni engem, lediplomázik, aztán rájönnek hogy nem kellek nekik úgyhogy engem visszahoznak, aztán elmennek, de a diplomával nem tudnak mit kezdeni, úgyhogy azt itt hagyják nekem
- a valami fejes lánya/fia/borja belémszerelmesedik, és elintézi a dolgot
- valami bürokratikus kavarodás történik, aztán még egy bürokratikus kavarodás után azt hiszik, hogy elsőre nem is volt bürokratikus kavarodás, úgyhogy annyiban hagyják
- annyira lerészegedek, hogy az államvizsga utánra teleportálom magam térben és időben
- építek egy féregjáratot, és az államvizsga utánra teleportálom magam térben és időben
- annyira lerészegedek, hogy építek egy féregjáratot, amivel az államvizsga utánra teleportálom magam térben és időben
- beviszem megmutatni a cicámat, és annyira meghatódnak tőle, hogy egy simiért cserébe bármit elintéznek nekem
Ez tehát a lista, lehet fogadni a bőrömre. Én meg addig megyek keresek egy állást ahol azért fizetnek, hogy sorozatokat nézzek extrudált kukoricapehely zabálása közben.
Az a legszarabb, amikor előre tudod, hogy a holnapi vizsgán nincs esélyed. Hacsak nem töltötted az utóbbi negyven évet digitális rendszerek realizálásával. De ha azzal töltötted, akkor meg mi a faszt keresel egy ilyen vizsgán?

Ilyenkor érzem hogy kezdenek felbaszarintani idegileg az ótédékával, amikor olyanokról kellett volna leadni 57 perccel ezelőttre egy önéletrajzot*, hogy konzulensek bemutatása, meg tehetséggondozás, meg jövőbeli tervek. Leírom, a konzulensem jó arc, bár piásan kicsit meghülyül, leírom hogy napközis vagyok és rajz-szakkörbe járok, és leírom hogy a jövőbeli tervem az hogy előbb elhozom az első díjat, aztán meg világuralomra török és lemészárolok mindenkit, különös kegyetlenséggel a nőket és gyerekeket, ahhoz mit szólnának? Egyébként meg közük?

* wtf, még nem is éltem, a mobilszámomon és ímélcímemen kívül nem tudok beleírni semmit

Elértem a célt. Annyi Dextert néztem, hogy már nekem is kezdenek belső monológjaim lenni.

gondolatok könyvvásárlás közben

A könyváruházak Hobbi kategóriájában nem találok semmit az exobolygókutatásról, de még csak a linux-rendszerekről és kolloidkémiáról se. Akkor meg mire jó? Van helyette bélyeggyűjtés meg kézimunka (erről nekem más jut eszembe, mint minden heteroszexuális férfinak), modellezés, ne fárassz már. Az nem hobbi, az bullshit. A végén még kénytelen leszek bevállalni egy vésztartalék Carl Sagant. A Korok és démonok érdekesnek tűnik, elteszem későbbre, hátha találok jobbat. Most megnézem Feynmannt és Penrose-t, hátha van valami ütős cuccuk. Igazából a nagyhőmérsékletű fizikához lenne most kedvem, plazmák, szuperkritikus fluidextrakció, meg ilyenek, de hát azok nem teremnek minden könyvesboltban. Mindenfelé százéves fizika van, Einstein meg a Schrödinger-cicák, who don't gives it a shit.

Bevallom, engem igazán ezek tudnak lekötni és elgondolkodtatni. Nna, közben itt már eksön van, lézerek és analitikai elektronmikroszkópia, nem is drága, szerintem bevállalom mindkettőt. Van itt egy könyv a mágnesességről, '86,os kiadás, méghozzá 1886-os(!), de 3,6k-ért szerintem kicsit drága ahhoz képest, hogy minden bizonnyal vicces a nyelvezete. Majd legközelebb... hoppá, itt egy könyv, valami noname, De Bragg írta, tőle tanultam valami képletet tavaly, röntgendiffrakcióval foglalkozik a pali, de majd hmm... félrerakom, meglátjuk. Közben ímélen megérkezett az író-kurzusom hatodik leckéje, az lesz ma az esti olvasmány két dexter-epizód között. Keresnék könyvet zeneelméletről is, ha lenne, de nincs, ez van, kénytelen vagyok autodidaktán tanulni, nem igaz az se hogy ha a fullerének felfedezéséről akar olvasni valamit az ember, akkor könyékig kell túrni az EISZben régi elfeledett publikációk után. Áldatlan állapotok, ká-európa, magyarisztán és gyurcsánytakarodj.

Azta, jó hely ez a bookline, még De Broglie-től is lehet találni könyvet, 10 évvel a halála előttről, bookmark ez is.
Folyadékok mechanikája, ebbe a könyvbe a címe alapján beleszerettem. (Na ja, csak jobban hangzik mint a Népszerű asztrofizika, pff, ez egy vicc ez a cím, haha.) Hamar el fogom így költeni az ösztöndíjam, aztán meg majd cseszhetem ha áttesznek fizetősre. Ez a parám mostanában, hogy áttesznek, tudom hogy alaptalan meg minden, de hé, mi vagyunk a legkisebb kar, az a pletyka járja hogy az alsó 10%-ot átrakják, a mi karunk meg annyira kicsi, hogy az egész maga nincs 10% se. Meg kell az MSc-re is a pénz. Jé, a csoki alufóliája Anjou-liliom-mintás itt előttem.
Inflációs kozmológia. Nem hiszitek el, de roskadozik tőle a polcom idehaza. De, ezek után gondolom elhiszitek, vagyok olyan elvetemült. Az ilyen könyvek nem tudnak nekem annyi új dolgot mondani, mint amennyire drágák.

Tetszik ez a Fizika kategória, ehhez képest a Kémia maga a shitload of crap, én azt hittem hogy az az egész választék, de itt most a Fizikában kincseket találok éppen.
A fizika mint élmény, pff, hát az biztos.
Bipoláris szilícium tranzisztorok. Megér kétezret? Zotya mesélte ma, hogy fémtan vizsgán volt egy szerencsétlen másodéves liba, aki egész idáig meg volt győződve róla, hogy a szilícium az valójában szicílium. Ja, mint Szicília, biztos ott fedezték fel, szicílium. Na mindegy ez csak így eszembejutott, mellesleg A.Einstein spec. relativitáselméletének cáfolata alcímmel könyvet írni elég bátor próbálkozás, pláne ha a borítón az NGC 2392-es Eszkimó-köd díszeleg gagyi minőségben, ejj-ejj, Murguly úr, kit tetszik akarni átvagdosni ezzel kéremszépen.

A kvantummechanika filozófiai kérdései. Vajon mire gondolhat egy tau-neutrínó. Hmm.
A szörnyeteg. Találó cím egy fizikával foglalkozó könyvnek, lehet hogy a fizikatanárom, Klári néni életpályájáról szól, aki kétszer buktatott meg engem hogy rohadjon meg a ribanc boszorkány, de harmadszorra megtanultam mind az 50 számolásos példa egzakt levezetését fejből és pontosan, úgyhogy arra nem tudott mit mondani, inkább megadta a kettest. Azóta utálom a fizikát mióta ő tanította. Előtte szerettem, bár soha nem voltam belőle valami pro. A gimiben is valahogy nem állt össze a kép, elektrosztatika után gáztörvényekkel foglalkoztunk, meg voltak benne fekete lyukak is, pl. miért magyaráznak nekünk gravitációról meg mágnesességről, ha azzal az alapvető kérdéssel sincs tisztában senki hogy azoknál a jelenségeknél egyáltalán mik a közvetítő részecskék, így pusztán a fantáziára alapozva meg elég nehezen fogad be bármit is az agyam. A kémia egy fokkal már jobb, ott vannak atomok, meg azokat felépítő bozonok és mezonok, az alatt meg már nem jellemzi semmi kémiailag az anyagot, ott van az alja. Meg van határozva, fel van építve az a tudomány. Logikus. A fizikában nem vettem észre ilyen szintű logikát.

Közben miközben ezt gépeltem, elérkeztem a Fizika kategória végére. Most sorban kezdem válogatni a bookmarkolt könyveket. A Számítástechnika kategóriát szerintem inkább holnapra hagyom.
Az eredmény: a két olcsó elektronmikroszkópos könyvet előjegyeztem, fuck it hogy a legjobb könyvek pont nem elérhetőek, mindig ez van és már nagyon unom. Ki az a faszkalap aki nem adja oda a legközelebbi antikváriumnak az elektronmikroszkópiás könyvét abban a szent pillanatban amikor kezébe akad? Én ilyen embert nem ismerek.
Egy Star Trekes könyvre majdnem elcsábultam, de aztán az ára észhez térített. Most épp egy hidrofizikai és egy sugárvédelmi könyv között vacillálok, nem tudom eldönteni melyik legyen, sanszos hogy mindkettő. Valamit csak olvasnom kell majd, ha kivégeztem a Dextert.
Szóval hepi van, épp most költöttem el egy kemény tízest két könyvre meg két olyan üvegpohárra, amiknek olyan az alakjuk, mint a veszélyeshulladék-tároló hordóknak, abból fogom inni a sört miközben a könyveket olvasom.

Arra válaszoljon nekem valaki, hogy miért jó az a 18- tiniknek, ha bő egy hétig járnak valakivel. Ezt én nem nagyon bírom megérteni. Oké hogy rózsaszín köd meg minden, de azt csak el tudja dönteni, hogy tovább fog-e tartani egy hétnél a dolog, nem? Nem? A rövidtávú kapcsolatokat sose értettem. Mire jók, miért mennek valakik bele?

Két dolog nem tud kimenni a fejemből, az egyik az hogy ha most hirtelen megállna az idő csak én nem, akkor az mégse lenne olyan poén mint a filmekben meg a gyerekkori képzeletemben, mert a kérdés az, hogy azon kívül hogy vaksötét lenne és fuldokolnék, vajon felfőnének-e a belső szerveim is, szerintem igen.

A másik meg hogy herman héten miért nem volt még olyan nevű párt, hogy Hermafroditák? Ez most nekem mindentől függetlenül jutott eszembe, de láttam hogy már másnak is.

Mellesleg ha én találnám ki hogy mik legyünk hermanhéten, akkor a B/6 lenne a csillagflotta parancsnokság. Persze rajtam simán egy sárga hosszú ujjú póló virítana, a perellenség pedig lenne a klingonok meg a romulánok, egy bevásárlókocsira pedig raknék két hajtóművet, meg egy dísztárcsát az elejére vízszintesen, meg egy USS feliratot, és azzal süvítenék az udvaron. Kár hogy ez nem három éve jutott eszembe, bár a lányok úgyis leszavazták volna, aztán meg megszavazták volna hogy legyünk rózsaszín pónilovak, vagy neadjisten HIMYM.

Írtam egy posztot a titkos blogomba arról hogy milyen szerencsétlen vagyok én, de itt most nem lesz róla szó, mert ide most egy képet fogok betenni a feedolvasómról akit el akarok venni feleségül, vagy inkább mégse teszem be. De most inkább megyek, megborotválkozom. De legalább határozott vagyok. Facebookon nem lehet valahogy öngyilkos pokolgépes merényletet végrehajtani mások profilján?

Ez az ábra az pr. acélgyártás felkészülési anyagban volt. Nem tudom hogy egész pontosan mi köze kalcium gőznyomásához, de nem bírom levenni róla a szemem. Brutális.

Tegnap félálomban végül is arra jutottam, hogy a női elme olyan, mint a klein-kancsó.
1) mert oldalsó vetülete úgy néz ki (szintekre osztottam, majd egyszer elmondom) (ez bók)
2) mert egysíkú és önmagába forduló (ez nem)
3) mert a nők 90%-nak most guglizni kell, hogy megtudja, milyen az a klein-kancsó
Most nyilván a tapasztalat beszél belőlem, meg az abból szuperponált előítélet számomra eleddig ismeretlen nőkkel szemben.

Ma levizsgáztam kettesre. Ehhez el kellett viselnem, ahogy az oktató három másik ember előtt nyíltan eretneknek nyilvánítja a szüleimet. Megérte. Megérte?

Olyan baró az új (--app=URL kapcsolóval pucérra kapcsolt) Chromeból, Google rídörből és Helvetireader2 Custom.CSS-ből összetákolt és kifőzött RSS-aggregátorom (ez olyan kemény szó), hogy egyszerűen nem győzök betelni a látványával.
Egyetlen baja, hogy a google policy miatt ugye ritkán fetcheli a feedeket. Viszont legalább gyors mint egy LHC-ben keringő pí-mezon, szép mint a felkelő nap első sugara július nyolcadikán reggel*, és minimalista, mint **egy Goldmund válogatáslemez. További előnye, hogy szinkronban lesz a mobilom Greaderével is, lájk. Már csak a Google HQ-t kéne meghekkelni (az lesz a következő projekt), hogy ne csak óránként egyszer vizslassa át a feedlistámat, meg hogy tényleg működjön a Refresh-gomb, és ne csak dísznek legyen mondjuk ott. De már most ez marad egy ideig, nincs már kedvem másikat hegeszteni.

Tegye fel a kezét akit érdekelt az amit az előbb mondtam. Jó. Most az tegye fel, aki értette is.
Most az tegye fel, aki sajnál engem hogy ennyit szenvedek ezzel. Csak őszintén, srácok.
Na jó, megsúgom, én valójában szeretek ilyesmikkel szenvedni, élvezem a fizikai kínt amit annak a látványa nyújt hogy egy normális natív RSS-kliens sincs írva Gtk+-os felületre, gyönyört okoz a kínszenvedés, olyan igaz ez, mint hogy minden valamirevaló amerikai sorozat legalább egy epizódjában elhangzik a Rolling Stones Gimme shelter című száma.
De most úgy tűnik, hogy egy időre tényleg letudtam a problémát, de most már tényleg, ténylegtényleg.

Meg az jutott még eszembe, hogy az ARC elektromos ívkemence felülről tisztára hasonlít az ezeréves sólyomra, vagy valami más cool dologra a starwarsból. De még ott a nyilazgatások is rajta.
* vagy mint Zoe Deschanel, nálam a kettő éppen egy szépségi szinten helyezkedik el
** [insert harmadik találó hasonlat here], Yann Tiersenre gondoltam még

Odanézz. Látod azt a csillagot? A legfényesebbet az égen, ott, délkelet felé. Szép kék színe van. Harry Potter keresztapját is róla nevezték el, de azt csak kevesen tudják, hogy az valójában két csillag. Egy nagy és egy kicsi. De most képzeld el, hogy mondjuk a nagyobbiknak a központi magjában két öreg hidrogénatom egymásnak ütközik, és nászukból keletkezik egy foton. Egy ici pici kék foton. A felszín felé akar törni, találomra választ egy irányt. De nem sikerül elsőre neki, és másodszorra se, a konvekciós zónák folyton visszaterelgetik a mag felé. Tíz millió évig próbálkozik, mire végül sikerül kijutnia a felszínre. De nem áll meg, rendíthetetlenül megy tovább a fény sebességével egy ismeretlen távoli bolygó, a Föld irányába. Maga mögött hagyja anyacsillagát, nyolc és fél évig repül magányosan a 2,7 kelvines hidegben és néma sötétségben a mélyűrön keresztül. Eléri a Naprendszert, elhalad a bolygók mellett, látja a oldalra dőlt Uránuszt és a Szaturnusz pengevékony gyűrűrendszerét, a kisbolygóövön szikrázó napfényt, a saját fotontársait. Majd eléri a Földet. Keresztülhatol az atmoszférán, közben kicsit szóródik, de nem lehet megállítani, most már nem, tovább tör keresztül a levegőn, hogy végre beteljesítse célját amiért megszületett, és ami már millió évekkel azelőtt el volt döntve, hogy az első ramapithecus két lábra állt volna. A célja pedig te voltál. A cél az volt, hogy másfél méterrel a földfelszín fölött átjusson a pupilládon, át a szemed üvegtestén, hogy ez a hosszú és fáradságos utazás csakis egyedül a te retinádon érjen véget. Ott ugyanis becsapódik a kis kék foton, és meghal. Az agyad a jelet a nyakszirti lebenyedben képpé alakítja, hogy aztán végül elmélázva azt mondd: Milyen szép is az a csillag. Szép kék.
Minden alkalommal, amikor ránézek egy csillagra, eszembe jut ez. És nem volt alkalmam még senkinek elmondani. És már nem is lesz.

Első ránézésre hirtelen azt hittem erre a képre, hogy ez valami alkáli-halogenidben diszpergált szilíciumkarbid EDS-felvétele kétszázötvenes nagyításban. Aztán megláttam az épületet a sarokban a sassal, és rájöttem, hogy ja, ez csak egy üvegtető alulról. Szerintem túl sokat dolgozom. De most nem olyan tisztára, mint a szilíciumkarbid?

Nem ittam le magam, még csak nem is ittam semennyit sem, viszont egy óra alatt túljutottam az ügyön. Igazából az volt a mákom hogy nem voltam szerelmes egy pillanatra sem, csak nagyon szerettem volna az lenni. De végülis még jó hogy nem voltam. Tudom nektek is ajánlani. Hogy ne legyetek azok. Nem éri meg.
Úgyhogy most sorozatot nézek, és közben sikerült kiküszöbölnöm az RSS-kliensek flash crash-eit, hehe, ez tetszik. Bár eléggé félmegoldás, egy natív KDE-appot kellett gnome felületre hegesztenem, nem örülök neki, a fél KDE-tároló jött vele együtt, viszont ez már legalább nem hal meg ha valaki videót blogol, ez már haladás, szeretném megúszni újrarakás nélkül a dolgot.

Egy félév alatt két csalódás egy kicsit azért sok, nem gondoljátok?
Nem kellek én senkinek, megyek lehúzom magam a vécén.
Ti meg ne hagyjátok legközelebb ha megint szerelmes faszságokat akarok csinálni, hanem inkább juttassátok eszembe hogy mindig ez van, mert úgy tűnik ezt az egyet nem vagyok képes megjegyezni a kurva nagy eszemmel, hogy soha_de_soha NE gondolkozzak szívvel, soha.
Nem tudom mit írhatnék még.
Új életcélom, hogy én legyek az aki elpusztítja a világot.
Valaki mondja már meg, hogy másoknak miért sikerül megtartani egy nőt és nekem meg miért nem?

Ma este leiszom magam.

Már megint az index. Egy nap két cikket is közölt, melyek ellentmondanak egymásnak. Nem fail ez, csak kissé morbid, de legalább mutatja a tudomány fejlődését.

Vagy szerintem inkább hallgassatok post-rockot, az való nektek.
(a google chrome meg hülye fasz, nem tud egy képet se normálisan feltölteni a bloggerre, pedig mindkettő google gyártmány, ennyit róluk)

Picit azért el vagyok keseredve, mert tudom, hogy kvantumállapottól függően végtelen mennyiségű olyan párhuzamos univerzum létezik, amelyikben meghúztak a mai vizsgán, és emellett talán éppen ugyanannyira végtelen mennyiségű olyan is, amelyikben vizsga közben még el is halálozok, vagy mindkettő.
Ez ellen csak egy dolgot tehetünk, kurva sok žagart kell hallgatni!

Ilyenkor, hat órányi folyamatos tanulás után hajlamos vagyok azt hinni, hogy az utolsó három tételt kevesebb eséllyel fogom kihúzni, mint az összes többit. Az első hármat meg több eséllyel.
És azt is hajlamos vagyok elfelejteni, hogy én amúgy hajlamos vagyok pont az utolsó három tételbe belehúzni a közepébe abba bele.

ezt. látnotok. kell.

* Nem vagyok BME-s egyébként.

Szöveg helyett álljon itt egy kép.

Gyorsabban lekottáztam egy youtube-videóról ezt a számot, mint ahogy a regisztrációs mail megérkezett volna arról a szájtról amelyikről először le akartam tölteni a kottáját* de aztán végül azt gondoltam fuck this és nekiálltam lekottázni magamnak. De így akkor most már tárgytalan. Viszont a 45 tétel környezetvédelem és 25 oldal karbonstruktúrák után levezetésnek egész jól megtanultam, mielőtt elkezdtem volna nekiállni a harmadik tárgynak.

Ja, akkor ezennel közkinccsé is teszem, hogy más ne szívjon vele annyit, itt van, mobillal fotózva, GPL-licenc alatt, D-dúrban, saját kottázási stílusban, hogy kevésbé legyen közérthető :PSok sikert hozzá, ha valaki el akarná netán pötyögni. Na ezt most letudtam, én most lépek vissza tanulni.

* Én amúgy nem is tudom, mit baromkodnak ezzel ennyit, még hogy regelni ahhoz hogy ezt a kis izét letölthessem, amikor két perc alatt ugyanúgy megvan fejből. Emiatt tart most ott a világ, ahol.

Mindig sikerül magam meglepnem. Arról meg tisztára elfeledkeztem, hogy a macskámnak dedikáltam a jelenlegi templatet. Ctrl U.

Meg ha valaha is jobb jegyet szeretnék kapni egyesnél az írásbeli vizsgákon, akkor talán le kéne tennem arról a nagyszerű szokásomról, hogy kijavítgatom a tanárok helyesírási hibáit a feladatlapon. Nem tehetek róla, egyszerűen irritálja a szemem.

Meg omg, az előbb megnéztem havas egyik videoblogbejegyzését (ne kérdezzétek hogy miért), és hát az az ember, az önmaga paródiája, szerintem simán betársulhatna a gálvölgyi-showba is, és még nem is kéne színészkednie. Ő is irritálja a szemem egyébként, mert egy idő után ez már nem is vicces.

Bevezetek egy új címkét, a semmit.

Meg ha már ilyen baráti lett hirtelen a hangulat, akkor újévi fogadalmakat is teszek, például idén megpróbálok több vadast enni zsömlegombóccal mint tavaly. És nem mellesleg kevesebb rinyát is tervezek, és több pearl jamet és foo fighterst fogok hallgatni. Ha meg belefér az évbe, akkor a médián fogok tanulni, író leszek és filmrendező, és összehozok végre egy normális stargate spinoffot (SGU s3 talán...), ami annyira annyira kibeba jó lesz, hogy senki nem fogja elkaszálni, a pénzből amit meg én összekaszálok abból pedig folytatom a fireflyt, ott, ahol abbamaradt. Valakinek muszáj már, kezembe veszem a dolgokat.

Hmm. Amúgy meg magányos vagyok egy kicsit.

Meg amikor ilyeneket olvasok a' ótédété honlapján, hogy A rezümét a többi dokumentummal ellentétben a Microsoft Office DOC formátumában kérjük feltölteni a szekció rendezői által kiadott formátumnak megfelelően (régi típusú .doc, nem .docx), na olyankor egy kicsit mindig meghalok belül.

Mondtam már, hogy magányos vagyok egy kicsit?

feedolvasók

Na jó, igazából kicsit kezd elegem lenni belőle, hogy nincs egy normális, használható GTKpluszos feed reader linuxra. Nagy kérés, hmm? Néha egy-egy blogbejegyzés, és hogy lehessen benne kattintgatni, meg ilyesmi, mondjuk. Hármat próbáltam, azok közül az egyik parancssoros (a nevére se emlékszem már), nekem pedig drága ahhoz az időm hogy a nyilakkal szenvedjek, a második sorszámú (Liferea) szerencsétlen fejreáll ha meglát egy beágyazott youtube videót, bizony, kurvára hi-tech manapság a youtube videó ugyebár, flash meg minden, a világ megmodernebb technológiája, nem úgy megy az hogy megnyitom oszt kész. De, kedves liferea, úgy megy, a leggagyibb internet explorer is lejátssza a flasht, akkor Ön vajh' miért nem? Mindegy, hagyjuk, a legutóbbi frissítés óta ilyen, a linuxos frissítések már csak ilyenek, direkt arra valók hogy tönkrebasszák azokat a dolgokat is, amik eddig legalább működtek.*
De a harmadikon besírtam (Blam). Aranyos meg minden, jönnek fel a feedek fejlécei, király. Eszembe is jut hogy fura hogy senki se használja, pedig eddig teljesen kóser. Rákattintok az egyik fejlécre, hadd szóljon, erre a képembe dob a fájlkezelőből egy mappát, amiben a program témája van. LOL, WTF, ha nem lennék felfokozott idegállapotban akkor most lefordulnék a székről a röhögéstől, de legalábbis még jó hogy éppen nem ittam semmit, mert akkor most takaríthatnám a képernyőt.
Utánanéztem és ez egy több mint fél éves bug, de még nem javították. Hmm... Aha, jóvan. Remove.
Úgyhogy végül egy levelezőklienst (Evolution) kellett átpimpelnem feedolvasásra, fércmunka lett, átmeneti megoldás, és ez nekem bizony nem nagyon tetszik, sőt hogy egzaktul fogalmazzak, kurvára de nem tetszik. Még az a szerencséje a világnak, hogy nem tudok programozni.
Na de most majd kiderül, hogy ez mennyire jelenik meg ha ezt most közzéteszem.

* Ezek után már igazán nem értem a flasht fikázók álláspontját. Tökmindegy hogy mennyire otromba a kódja, de ha mindenhol azt használják, akkor kéremszépen alkalmazkodni kell az igényekhez és nem szájkaratézni. Nem arról kell szövegelni hogy a flash így meg úgy, meg nagy meg hülye meg izé, hanem inkább kéne csinálni valamit, ami lejátssza. Ennyi.

Sokat gondolkoztam rajta, de szerintem a Lost történetében a legdurvább dolog az, hogy Desmond éveken keresztül csak bő másfél órákat tudott aludni egyszerre. Nem is tudom, hogy bírta ki.

Másrészt meg én Julian Assangenek szurkolok, mégpedig azért mert a vele készült interjúk alapján szimpatikus fiatalamber, másrészt meg utálom az amcsikat.

Na én most leteszem a hajam. Az egy dolog, hogy a tegnapi nap olyan volt, amilyen. Ma viszont aláírást kaptam egy olyan vizsgás-gyakorlatos tárgyból, amin másodszori felvétel után mindössze egy fél duplaóra erejéig ültem bent és se zht nem írtam, se jegyzőkönyveket nem adtam be, se semmit nem csináltam. Karácsonyi ajándék vagy nem tudom, de kijár lassan a WTF.
De lehet hogy csak azért volt jobb a mai napom mint az előző kettő, mert kínosan ügyeltem arra, hogy ne kerüljek a suli közelébe, és még csak ne is gondoljak rá.
Mindenesetre azért gyorsan összeírtam egy listát azokról a találmányokról, amiket jó lenne ha a következő évtizedben feltalálnának:
- mute gomb kutyákra (rezgő mód?)
- natív RSS-reader S60v5 rendszerekre (túl nagy kérés, tudom)
- szezonvégi akciós(!) kiárusítás pótvizsgákból (kommentár nélkül)
- analóg papírformátumú doksikon is működő Ctrl+F (ezzel szerintem nem csak én vagyok így)
- egyszerre legalább öt évet felölelő asztali naptár (ne kelljen évente cserélgetni)
- kereskedelmi forgalomban kapható szkafander (szerintem jól mutatnék benne)
- gondolati úton vezérelt google (azt keresné, amit én is keresek)
- a 67 és 19 járatok egymáshoz hangolt közlekedése (áh, az túl könnyű)
- online vásárolható bérlet és feltöltőkártya (éljen a couch potato életmód)
- egy működő teleportért már évek óta sír a szám, igazán feltalálhatnák végre
- mute gomb a cigányokra is (meg freeze)
- Disneyland mintára berendezett Lost élménysziget (eredetileg tesóm ötlete, de ellopom)
- egy csík, ami kijelzi a nők feje fölött, hogy mennyire egyedülállóak (és csak én látom)
Most csak így hirtelen ennyi jutott eszembe.

Egy nap alatt sikerült elérnem, hogy a tárgyból amiből tegnap még szép reményekkel telve indultam vizsgázni, mostanra már az aláírásomat is megtagadták. High five és headshot.

Arra jöttem rá az előbb (empirikus módon), hogy a régóta húzódó crash-problémám nem böngészőspecifikus, hanem pont hogy a webkit motort érinti, magyarul minden webkittel pöfögő böngésző crashel nálam (safari nemszámít, mert azt emulátor hajtja, és az csalás). Hmm, interesting, Dr. Watson. Figyelembe véve, hogy a mai vizsgát (42 másik emberrel együtt az 50-ből) buktam és ráadásul a tanár se volt ott (wtf), szerintem a ma estét ezen rendkívül figyelemreméltó probléma megoldásának szentelem, megyek és elmerülök a segmentation faultok tengerében, aztán valami alkoholt is be kéne dobnom, mert felejteni szeretnék. Mindent, ami ma történt.

Jujj, most jutott eszembe miket kérek karácsonyra...

a teáról, röviden

Van ez a tetraéder alakú teafilter, tudjátok, mostanában nagy divat.

Na jó, nem kertelek, a lényeg:
Kiszámoltam, hogy egy grammnyi teafűre vonatkoztatva mekkora a filterek fajlagos felülete, ugyanis a felületen keresztül történő diffúziótól függ az ízmolekulák tömegárama, a minél kisebb felületnél több idő (illetve az entrópiatagot figyelembe véve magasabb hőmérséklet, ami viszont nem költséghatékony) kell egységnyi tömegű részecske disszolvációjához.
A számításoktól most megkíméllek titeket, szóval az jött ki, hogy míg a hagyományos teafilter egy gramm teafűjére mintegy 5,96 cm^-1 fajlagos felület jut, a tetraéderes filter esetében ez a szám csak 1,63, figyelembe véve azt is, hogy a tetraéderes filter tömege majdnem (0,3 g híján) fele a hagyományosénak.
Konklúzió: a divatos tetraéderes filternél 72,65%-al kevesebb fajlagos felület jut a teafű minden grammjára, következésképpen ugyanolyan kezdőhőmérsékletű és mennyiségű víz felhasználása esetén közel négy tetraéderes filtert kell felhasználni, hogy a hagyományos filter ízhatását pótoljuk. (Illetve várhatunk négyszer olyan hosszú ideig, de annyi idő alatt a víz szétsugározza a hő jelentős részét, azt pótolni kell, ami ugyancsak kevésbé költséghatékony.)
Van kérdés?

Ápdét: Persze reprezentatívabb lenne a dolog, ha a gyártó ugyanolyan teájának különböző kiszereléseit hasonlítanám össze, úgyhogy jelentem megtettem, az eredmény nem változott. A "piramis teát" (ami mellesleg nem piramis, mert a piramis alapja négyzet, ennek meg háromszög, nem mindegy) úgy reklámozzák, hogy nagyobb felületének köszönhetően (a piramisnak 43,3 cm^2, míg a hagyományosnak majdnem a duplája, 72, hoppáré, én kérek elnézést) oldódik jobban, no komment, jó ha száz emberből egy tudja, mit jelent a fajlagos felület fogalma.
Nem beszélve arról, hogy a piramisból (internetes források alapján) átlagosan 32,9 Ft-ba kerül egy filter, a hagyományosból 19,412 Ft, tehát ha csinálunk egy bögre teát és a meleg víz előállítási költségeit elhanyagoljuk, akkor ugyanolyan ízélmény elérése a piramis filterrel egészen pontosan 6,42-szer több pénzbe kerül.
Szóval marketingbullshit az egész.
Van kérdés?

Meg azt vettem észre az előbb, hogy pár divatblog összemossa a hipster szubkultúrális divatirányzatot a hippivel, pedig nem ugyanaz a kettő, erre jó lenne odafigyelni skacok, olyan ez mintha a kvazárokat mosnánk össze a neutroncsillagokkal, az egyik ápolatlan bozontos szakállal vigyorogva ücsörög a mezőn, a másik meg szarukeretes szemüveggel ikea-katalógust olvas a parkban, naugye.
És a metroszexualitás se ide tartozik, azt szerintem soroljuk inkább az emo kategóriába, az emo kategóriát pedig szerintem soroljuk egy ciklon B-vel töltött konténerbe, a konténert meg szerintem soroljuk az óceán mélyére ezer évre. És ha túlélik, alakíthatnak saját kategóriát, megengedem nekik.