anyagszerkezettan

Nagy nap lesz a holnapi. Egyrészt ugye mert találkám lesz plátói szerelmem tárgyával, alanyával és névelőjével, a lánnyal a 8.25-ösről, másrészt mert megírom életem első nagy ZHját anyagszerkezettanból. Ami nemkülönben a kedvenc tárgyam. De komolyan. És szerintem hasznosabb, mint a kémia. Csak hát azzal cseszték el ugye, hogy hármat raktak egymás mellé, ami ugyan lehetővé teszi az aktívabb tanulást, viszont azt is, hogy éhenhaljak közbe'. De amúgy baromi érdekes dolgokat veszünk ott. Eddig például év elejétől kezdve fémes kristályokkal foglalkoztunk, megtanultuk, milyen rácshibák léteznek, és hogy hogyan befolyásolják ezek a fémek és a fémből készült tárgyak viselkedését, polimerekről is tanultunk, hogy miféle anyagból készül a mobiltelefonok burkolata, hogy ha földhöz vágom, rugalmasan pattan, de amúgy kemény, hogyan készül és atomosan hogy néz ki a kevlar, megtanultuk, hogyan gyártják a mikrochipeket, és hogy hogyan működnek, hogy egyforma méretű golyókkal a teret maximálisan csak 74,05%-osan lehet kitölteni, és akkor is csak úgy, ha felületen középpontos kockarácsba rendezzük a cuccot, és kiemelten sokat foglalkoztunk a kedvenc geometriai alakzatommal, a fraktállal, mint kristályalkotó mechanizmussal. Jó, voltak benne nehéz és uncsi részek, mint a szemcseeloszlásfüggvényeket bogarászni, a különböző rácstipusok (primitív, FKK, TKK, hexagonális) tulajdonságait megtanulni, és ott van életem célja, hosszútávú, egész életre szóló feladatom lesz legalább egy orientáció sűrűség függvény értelmezése. De ahogy most nézem itt a könyvben, leglább 20 éve lesz, mire rájövök, hogy egyátalán mit kell nézni az ábrán. Erről most van egy sztorim.

Holnap lesz ugye a ZH, ma meg gyakorlati óra volt, ezért lehetett kérdezgetni, amit nem tudunk. Mindenfélét kérdezgettünk, szemcsék fokozatszámát, amit amúgy senki sem értett eddig, a tanár meg mondta, hogy "ez amúgy egyszerű, csak egyszer kell megérteni, nagyon egyszerű", elmagyarázta, mi meg leírtuk. Aztán M. Bea kérdezett olyan, hogy sztereografikus projekció*, a tanár háromféleképpen el is tudta magyarázni, negyed óra elment vele, eddig senki nem értette, de most már dereng valami. Elhitette velünk, hogy ez tényleg egyszerű, csak meg kell érteni. Amúgy viszonylag türelmesen viselkedett velünk. Aztán csend lett, senki nem tudott (vagy nem mert) olyat kérdezni, amit nem tud.
- Van még kérdés? - kérdezi bátran.
Csend. Enyhe bizonytalanság a levegőben.
- Nincs?... Akkor...
- Nekem volna egy!- nyújtom a kezem magasra.
- Na! Halljuk!
- Hogy kell nézni az orientáció sűrűség függvény?... - nyögöm ki szégyenlősen, hogy még ezt se tudom.
Csend.
Néma csend.
- Fú bakker, ez kegyetlen. Tényleg akarod tudni?- néz rám kétségbeesve.
- Igen, akarom. - mondom határozottan.
- Ilyen amúgy nem lesz a ZHban. Még most is akarod tudni?
- Ööö... most már nem...

Remélem a kettes azért meglesz, annyira tök azért mégse vagyok szerintem, ha pontos definíciókat nem is, de a fogalmakat nagyjából tudom, és ez még érdekes is. De a jövő heti kémiától már most félek.

* ez egy eljárás, amivel bonyolult hármodimenziós alakzatokat ábrázolunk körlapon úgy, hogy az alakzat köré gömböt húzunk, és azokat a pontokat vetítjük síkra, ahol a kristály oldallapjainak normálisai a gömböt metszik