kényszerpihenő

Az előbb meg akartam nézni, hogy tavaly ilyenkor, a szülinapom alkalmából vajh' miféle érdekes dolgot írhattam, és elkeseredve kellett tudomásul vennem, hogy bizony ez a két hetes intervallum kimaradt az életemből, mert dacból éppen akkor hagytam abba a blogírást. Meg is lehet nézni, mint egy állatkerti látványosságot. "Tessék csak, tessék, nézzék, hölgyeim és uraim, itt legel egy igazi zebra, akár egy afrikai szavannán, amott egy nílusi krokodil lesi következő áldozatát, itt pedig éppen a K blog tart egy kis szünetet".

Azt nézem, milyen hülye voltam, hogy nov. 24-én írtam az utolsó bejegyzést, és itt, ebben a blogban meg már dec. 9-én írtam az elsőt, pedig abban a két hétben történt minden érdekes dolog abban az évben.
Bízom benne, hogy idén sem lesz másképp, és hogy megemlékezzek a "nagy blogszünetről", mostantól minden év dec 1-7-ig, azaz a dec. 1-ével kezdődő héten nem írok bejegyzést, minden évben egy hétre szimbolikusan megfagy a blogom a kinti (és a benti, szellemi) hidegtől. Így érdekesebb lesz az egész, ez amolyan egyperces néma felállás, amit a régi én temetése alkalmából kell tartani. De ne aggódjatok, attól még gyűjteni fogom az élettapasztalatot, a temérdek leírnivalót és a szülinapi ajándékokat, és egy hét múlva minden szennyest kiteregetek, ami ezen a héten történni fog majd.
Noshátakkor adios, viszlát egy hét múlva, lesz is mit írnom.

UI: Ki is raktam egy visszaszámlálót, hogy emlékeztessen minket a jeles eseményre. Előrelátó voltam, és már a következő, 2009-es ünnepre állítottam be.
És kommenteket természetesen ez idő alatt is szívesen fogadok, pláne happybörszdéj-üzeneteket.