Levágom egyből, hogy ez csak egy trollkodás (lassan évtizedes tapasztalat, hogy a kormánymédiát könnyebb meghekkelni, mint a nagyi mobilját), így a maga módján mérsékelten szórakoztató is, de leírom, hogy mi lett volna, ha komolyan veszem, és felkúrom rajta az agyam.

mi lesz szépreményű csemetéikkel, akik ezentúl a közösségi oldalak és az online pornó helyett Horatius és Vergilius, netán a galád Cicero vagy Seneca böngészésére kényszerülnének.

Sőt, mehetnének egyből zárdába, nehogy még másokkal érintkezzenek, és a tisztátalan gondolatok is jobb, ha elkerülik őket egész életükben! Ahogy a szerző példája is mutatja, egyenes út vezethet innen a megkeseredett életvitelhez, vagy opcionálisan a fundamentalista, frusztrációtól fűtött terrorizmushoz.

bevágtatna az a bizonyos négy lovas meg a babiloni szörny, és bekövetkezne a világvége.

Milyen négy lovas és milyen szörny? Csak hogy ellenőrizem, nem képmutatás esete forog-e fenn.

Janus Pannonius, legelső poétánk ezen ugyanvalóst elcsudálkozna, ugyanis számára magától értetődő volt, hogy egy valamirevaló kamasz már nemcsak folyékonyan ír és olvas latinul, hanem bármilyen antik versformában és bármelyik klasszikus vagy neolatin költő stílusában verselni is tud, mi több, úgy 17-18 éves korodra már akár a saját egyéni stílusod is kialakulhat. 

Szerintem inkább azon csodálkozna el, hogy az utóbbi fél évezredben szinte lófaszt se fejlődött a kultúra és a technika. Ha most élne, csodálkozna azon, hogy egyes népcsoportok az országban még mindig vérfertőzik magukat és posvány vizét isszák. Hogy a vasút és a posta alacsonyabb színvonalon üzemel, mint a feltalálásakor. Hogy vannak, akik elutasítják a fejlődést, és révetegen a múltba fordulnak, hátha az segít.

Nem, Janus Pannonius szerintem okosabb volt ennél, és bánt, hogy egy irodalmár ennyire lenézi az ő emlékét.

Üres óráidban remekül elszórakozol azzal, hogy ógörög verseket fordítasz latinra vagy pedig a geometria és a filozófia összefüggésein elmélkedsz.

Igen, pont ezt csinálnám, ha nem találták volna fel azóta az áramot, és lennének üres óráim. Így viszont sokkal kézzelfoghatóbb és objektíven hasznosabb tudományos kérdéseken és számításokon is tudok elmélkedni, nem pedig csak elvont faszságokon dagonyázás közben.

Rájöhetne, hogy ezelőtt egy fél évezreddel a hasonszőrű nebulók nemcsak sokkal többet tudtak, mint ő, hanem sokkal izgalmasabb, tartalmasabb életük is volt. 

Na, kíváncsi vagyok, milyen OKTV- vagy TDK-eredményekkel szerepeltek! Milyen PC-játékokra szerveztek iskolai LAN-partikat, illetve ki volt a kedvenc zenei előadójuk a bulikban! Hogy mit tanultak töriből, vagy ami még inkább érdekel, mi volt a természettudományos tárgyak tananyaga! Milyen tapasztalatokat szereztek autóvezetés közben, vagy mesélhetnének az első iskolai szerelmükről.

Ja várj, akkor még koedukált iskolák se voltak...

Mikor ébredünk már rá, hogy sokkal több hasznát vennék a latin nyelv és irodalom ismeretének, mint a számítógépes tudományoknak?

Látod, beraktam ide egy, a gondolataimat tömören, pár száz kilobájtban kifejező, univerzálisan értelmezhető mozgóképet. Utánam tudnád csinálni ugyanezt ógörögül, pergamenre?

Csakhogy az a helyzet, hogy a számítógép és az összes egyéb kütyü kezelését gyerekjáték megtanulni. Szó szerint gyerekjáték. Etiópiában végeztek egy olyan kísérletet, hogy napelemes táblagépeket osztottak szét a gyerekek között. Még be sem kapcsolták a gépeket, nem magyaráztak semmit, csak odaadták. Egy fél év múlva visszamentek, a gyerekek pompásan tudták kezelni a táblagépet és a rajta lévő játékokat. Nos, ez a latin nyelvről nem mondható el, azt sokkal nehezebb megtanulni. 

Na és melyik fán nőtt az a tablet meg a napelem, amit adtak nekik? A szerző szerint a szoftveres és hardveres architektúrákat tényleg a húsvéti nyuszi tojja a bokorba? Vagy talán az is lehet, hogy mérnökök fejlesztik, akik latinul ugyan korlátozottan tudnak, de programnyelven viszont profin?

Nincs olyan, hogy felesleges tudás, felesleges tantárgy. Minél többet tanulsz és tudsz, annál több vagy, hogy patetikusan foglaljam össze.

Az előbb nem azt mondta, hogy a számítógépes tudományok teljesen feleslegesek? Vagy ez valami tézis-antitézis-féle fizolófiai maszlag lenne egy poszton belül?

egyetlen tanév sem olyan, mint az előző, rosszabb a helyzet, mint egy laboratóriumban, mert az iskolákban nem fehér egerek vannak, hanem a gyermekeink.

A szerző biztosan ismeri Janus Pannonius és Vergilius összes művét legalább három kihalt nyelven, de hogy a tudományos módszertan alapjaihoz sincs köze, és csak a fotelből szájkaratézik, az is teljesen biztos.

(Néhány évszázaddal ezelőtt a kamaszok gyalog mentek el tanulni más országok univerzitásaira, pedig a közbiztonság enyhén szólva gyengébb volt, mint a mai.)

Hol van erre a forrás? (Vagy ez is Vergilius egyik epigrammájának hiteles ógörög fordításában volt benne, szóval igaz?)

A totális kudarcot roppant egyszerűen le lehet mérni: nem kell hozzá PISA-teszt, csak el kell beszélgetni velük és összemérni, hogy mennyit tudnak ahhoz képest, amit mi tudtunk az ő korukban. 

Például fel tudtunk tölteni egy nyamvadt youtube-videót? Rá tudtunk keresni tetszőleges tudományos eredményre a gugliban? Tudtunk illegálisan filmeket, zenéket és játékokat beszerezni az interneten keresztül? Egyáltalán újra tudtunk telepíteni egy operációs rendszert? Egyáltalán, tudtuk mi az az internet? Bele tudtunk lépni? Vagy még ma is, harminc évvel később is az onokák segítsége kell, ha meg akarjuk nézni a várható időjárást? Ugye, totális kudarc.

Gyermekeinknek immár nem adjuk át a saját tudásunkat, hogy arra építkezzenek. Holott attól lettünk emberek, hogy a kultúránkat is átörökítettük, nemcsak a génjeinket.

Igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy a szerző még nem hallott az internetről, aminek pont ez lenne a funkciója. Helyette biztos szájról szájra örökíti az épületes faszságait, de addig jó.

A számtalan balul sikerült kísérlet bebizonyította, hogy nincs más út, mint visszatérni a hajdani sikeres oktatási modellekhez. 

Például az északi modellek azok, amik balul sikerültek? Vagy mondjon már valami példát erre is.

Olvasóink közül most bizonyára sokan szörnyülködnek, röhögnek, és az elmegyógyintézetbe tanácsolják e sorok szerzőjét. De csak nagyon drasztikus, a digitális korszakban hihetetlen őrültségnek hangzó módszerekkel lehet visszafordítani ezt az elhülyülést.

Én elektromos ösztökével próbálkoznék például, de lehet hogy a korbács megfelelően korhű lenne a szerző számára. Ja vagy nem róla van szó?

Így aztán teljesen hiába vívjuk meg ezt az izgalmas kultúrharcot, hiszen gyermekeink sem a mi, sem az ellenlábasaink kulturális vívmányaira nem lesznek kíváncsiak.

Milyen ellenlábasokról van itt szó? Vagy ez már valami háborús retorika, amit szintén a gyerekeinkre kell hagynunk, hogy ők is megkeseredett középkori gondolkodású nyuggerek legyenek, akik nem tudnak lépést tartani a világgal, és ezért a világra haragszanak? Nagyszerű ötlet.

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a latint is értem némileg, és néhány programnyelvet, a C-t és a bash-t is némileg. Előbbit passzióból tanultam, és azóta se vettem sok hasznát, utóbbit pedig azért, mert úgy éreztem, azzal nem csak a saját magam számára, hanem mások számára is hasznos lehetek az interneten keresztül. Egy latin epigramma nagyon jól tud szórakoztatni, talán még az élet értelmén is elgondolkodtat, de egy kódrészlet meg konkrét ipari problémákat oldhat meg percek alatt. Olyan problémákat, amiken pénz, állások és emberéletek múlnak. A szerzőnek pedig nem az a legnagyobb baja, hogy egy megkeseredett vén fasz, hanem hogy még ezen kívül önző is.

Mindenesetre érdekes, ahogy a régi idők szépségén és a mai tudás feleslegességén mereng, aztán ahelyett, hogy a templom ajtajára plakátolná ki a böffenetét, inkább átadja a kéziratot egy olyan szerkesztőnek, aki fel tudja azt rakni a netre, mert ott egyszerűen több embert elér a poszt.

Aki olvasta a könyvet, annak lehet körülbelüli elképzelése arról, hogy az előzetesben bemutatott 10 másodpercnyi akciójelenet (spojler: a film elején), kb. 5-6 lövés és három oldalnyi izgalom az összes, ami a könyvben előfordul. Nem is tudom már pontosan hogy miről szól, de az mély nyomot hagyott bennem, hogy a könyv ez geciunalmas volt. Annak hatására jöttem rá, hogy a True Detective volt a maximum, ami Nic Pizzolattotól tellett, és hogy hiába próbálja annak a hangulatát utánozni, történetet írni nem tud.

Ebből a cikkből az éppen az nem derül ki, amiért eredetileg íródott volna, és amiért a csajszit kiküldték: hogy tudósítson a fesztiválról, és derítse ki, miért jó és vagy miért nem jó, vagy egyáltalán csak közvetítse a fílinget.

Vagy csak legalább lőjön pár nyomorult fotót, ha mást nem is.

Viszont a cég pénzén telepakolta a baszatáskát veretikült, aztán posztolt egy olyan színvonalút róla, amilyet én öt perc alatt összedobok bármilyen választott témából, ingyen, ha valaki szépen megkér.

Ez úgy kábé olyan, mintha én a céges mérési jegyzőkönyvbe azt írnám bele, hogy basztam bármit is csinálni egész héten, de a mintadarab úgy ránézésre szép piros volt. És a főnök ezért cserébe nem a felmondólevelemet íratná alá velem, hanem adná a prémiumot.

Ez az egész valahogy megerősíti az előítéleteimet az index munkakultúrájával és céges szemléletével kapcsolatban.

Meg rengeteg embert ismerek, akik évek óta keresnek olyan régi, megbízható és masszív szocreál melegszendvicssütőt, de nem lehet már kapni legalább húsz éve. Illetve most már de, ha valakit érdekel innen is.

EDC-mém

Ez amolyan Everyday Carry-mém lesz, mert úgy gondolom, hogy egy embert elég jól be tud mutatni a sok kütyü meg egyéb ami körülveszi, és amit nap mint nap használ.
És ez most fura módon olyan lesz, mintha tele lenne szponzorált tartalommal, pedig ez nem az, én alapból, külső nyomás nélkül és no pénzért tolok ilyen jó marketinges sztaffot. Lehet, hogy szakmát kéne váltanom.

Muti az órád.

Van egy pár karóra a birtokomban, kisikolás korom óta hordok ilyesmit, de jelenleg ezt az első generációs Pebble Classic 301BL-t használom, tépőzáras szíjjal. Az okosóra legnagyobb előnyének azt tartom, hogy pontosan azt és pontosan úgy mutatja, ahogy azt én akarom. Ezt a felületet is én kódoltam rá magamnak.

Mivel a szoftveres supportja a Pebble csődjével sajnos egyre elavultabb, valószínűleg egy Huawei Amazfit lesz az utódja, ha rá fogom szánni azt a minimális pénzt. De őszintén szólva a Pebble koncepciója sokkal szimpatikusabb.

Muti a mobilod.

Xiaomi Redmi 4A, és mivel fürgébb, gördülékenyebb, de főleg cégesebb, mint a saját Lenovo K3 Note-om, így ezt használom mindkét simkártyámmal. A legfontoabb dolgok egyből kéznél vannak, pl. az ország feletti égbolt radarképe, céges levelezés, FTIR-adatbázis, és mivel a hosszú utakon az a hobbim, hogy a tartálykocsik veszélyességi jelzéseit figyelem, egy ehhez tartozó adatbázis is ott van. De a legnagyobb előnye, hogy céges, így nem kell sajnálnom, nyugodtan nyúzhatom.

Ja, és mondtam már, hogy céges?

Nem is szeretnék helyette mást egyelőre, nem vagyok egy nagy mobilbuzi, nem sokat várok el egy mobiltól azon túl, hogy legyen a teljes értékű személyi asszisztensem, de azt egyébként ma már bármelyik mobil tudja, amelyik okos.

Muti a fényképezőgéped.

Ezt a -papíron bridge-  Sony DSC-HX350-et személyesen Igaz úrtól, a Zeiss hazai cégvezetőjétől kaptam, amikor megnyertem a fotópályázatát. Szekrényből kivevős alkalmi fényképezőnek tökéletes (az Olympus DSLR mellé), és azóta fotózáshoz mindig ezt használom, mert őszintén szólva bármiféle baszakodás nélkül egyből jó képet csinál bármiről. A bajom mégis az vele, hogy éppen elég nagy és törékeny ahhoz, hogy ne hordjam magammal mindenhova, pedig nekem olyan masina kéne inkább, . Részben ilyen célból vettem egy Fuji W3-at, de az meg még nem érkezett meg.

Muti a táskád, meg hogy mi van benne.

Egy konferencia mellé adták pár éve, pont belefér egy A/4 mappa, meg pár apróság (a tolltartóm, benne a Fisher és a Parker tollammal). Nagyjából ez is van benne, meg néha az aznapi kaja, meg az aktuális olvasmány a buszozásra. Meg a kulcsok.

Muti a leghatékonyabb önvédelmi eszközöd.

Egy 9mm kaliberű Alfa G030, nejlon combat markolattal, de képet nem raktam be róla, nehogy valakiben indokolatlanul félelem keltődjön (de szívesen megmutatom, ha valakit nagyon érdekel). Éles bevetésen még nem volt, de akkor is ezt mondanám, ha lett volna, szóval most jól elbizonytalanítottam mindenkit. A lényeg, hogy ettől hatékonyabb egyéni védőeszköz nem nagyon használható ma legálisan közterületen, hazai viszonyok között jogszabályi és technikai értelemben is ez a state-of-the-art, úgyhogy nem is kéne nekem más. (for the record: Megvan rá minden szükséges engedélyem.)

Muti a leguniverzálisabb szerszámod, ami mindig veled van.

Ez egy Böker Magnum Blaze, a titán-oxinitrid bevonat miatt ilyen szép buziszínű. A legkülönfélébb helyzetekben jött már jól, hogy van nálam zsebkés.

Ha bármi miatt le kéne cserélnem, akkor egy CRKT Squid lenne az utódja, csak úgy mondom.

Muti a pénztárcád.

Ez egy igazolványtok, nesze.








Muti a bankkártyád mindkét oldalát.

Ha. Ez szép volt.

Van beültetésed, protézised, piercinged, fülbevalód, tetoválásod, testékszered, mikrodermális chiped, bionikus érzékszerved, vagy bármi maradandó idegentest a szervezetedben, ami mesterségesen került bele?

Az alkaromon van egy tetoválás, a FEI-gyártmányú, második generációs Tecnai-sorozatú transzmissziós elektronmikroszkópok elektronágyú-összeállításának (EGA) a robbantott műszaki ábrája. Viszont a tetkó az szerintem bármilyen kontextusban egy elég intim dolog, amit az ember a saját lelki békéjéért csináltat, nem pedig az ablakba mutogatni, (gondolom én, de persze vannak emberek, akik ha eszükbe jutna, akár egy öklözős gangbanget is twitchen közvetítenének), úgyhogy azt sem rakom ide ki, de privátban persze szívesen megmutatom, ha bárkit is érdekel.

Muti az ékszereid.

Egyedül a karikagyűrűmet hordom. A USÁból érkezett még régen, volfrám-karbid, volt már róla szó itt párszor.





Mi az, ami még mindig nálad van?
Egy ilyen Decathlonos Hiking 700 napszemüveget kell most hordanom szinte folyamatosan fél évig legalább, ez jó Cat. 4-es, és az nekem úgy jó lesz, meg minden fasza. Nem fotóztam le, mert lusta voltam, elég elhinni hogy minden fasza és akkor az úgy nekünk jó lesz.

Fotorefraktív keratektómia.

Az emberi szaruhártya nagyjából 560 mikron vastag, ebből a legfelső hatvan mikront egy az egyben leégeti egy excimer lézer 193 nanométeren valahol 5 és 10 mW között, aztán alatta a dioptriát okozó réteget egyengeti el. Talán az, amire valamiért a legkevésbé készültem fel lelkileg, hogy a jövőmet egy pointerrel hadonászó gigászi robot fogja elintézni nyolc perc alatt, és hogy a látásom két tonnányi elektronika precizitásától függ. Sokkal ijesztőbb érzés, mint amire számítottam, pedig engem már eddig is a technika nevelt. Van egy összhatása annak, ahogy vakít, villog, zúg és hörög, miután a műtőasztalt befordítják alá. Az élményhez hozzátartozik, hogy az égett szaruhártyának pontosan ugyanolyan szaga van, mint amikor a fogorvosnál fúrják a fogad. Eléggé meghatározó élmény, miközben az ember szeme ki van peckelve, így folyamatosan látnia kell azt ami történik.

Aztán négy nap telt azzal, hogy a leégetett réteg visszanőtt, és egyéni érzékenység kérdése, hogy ezt ki hogyan éli meg. Én nem tartom magam puhapöcsnek, de eléggé változatos kínokat éltem át, négy napig altatón és fájdalomcsillapítón éltem, ha valaki el akarja képzelni, akkor olyan érzés volt, mintha egy darab szappan menne az ember szemébe, amit nem szedhet ki napokig. Tegnap éjszaka nőtt be az utolsó lyuk a szememen, úgyhogy mától már lassan elkezdhetem használni. Elég nagy sikernek érzem, hogy önmagamtól tudok végre gépelni.