évértékelés

Legszívesebben én is írnék magamnak ilyen évértékelés-félét, csak előbb még meg kell írnom éjféli határidővel egy ötoldalas beadandót, amely tükrözi az aktuális politikai nézeteimet.
Ó igen, ennél jobban semmi sem jellemzi az elmúlt évemet.

Félig hibbant, félig mániákus és nem kevésbé nagyravágyó tervem, hogy mielőtt bármiféle linuxot telepítenék a gépemre, még utoljára rajzolok egy igazán dögöset a fotóblogomra, és majd a többiek is lássák, hogy hogyan készül, miközben az ő gépükön már növekszik az a csík a Setup Linux felirat alatt (ha van ilyen).
De legelőszöris meg kéne még írnom holnap 23.59-ig a rohadt politológia beadandót "véleményem a politikáról" címmel. Van egy halovány sejtésem, hogy nemnagyon kéne majd elküldeni, amit írni fogok.
A fizikám meg kimagasló eredménnyel zárult, nem kevesebb, mint öt(!) órán keresztül étlen-szomjan*, ámbátor végtelenül hősiesen kűzdöttem erőm szerint a legnemesbekért, 3 és fél pontért a 10-ből. Harminc emberből egynek adta meg a megváltást jelentő öt pontot, de még őt is visszaküldte egyszer, hogy írja le rendesen a feladatot, és utána adja vissza be. Nekem nem volt ekkora mázlim, viszont tátotta a száját, hogy honnan tudtam a kondenzátorokról és a Coulomb-törvényről mindent, amikor nincs is benne a füzetembe, és ott se voltam órán. Én meg vigyorogva mondtam, hogy bizony, ez a Herman áldása**. Volt, aki három napig tanult egyvégtében, és fél pontot kapott. Én egy napot tanulgatttam, és három ponttal többet kaptam. büszke vagyok. De azért mehetek mégegyszer.
Én megyek majd legelőre, tehenet a legelőre!

* du. négyig összesen egy fél zsömlét ettem és két deci kólát ittam, hogy ne legyen olyan hangos a gyomorkorgásom vizsga közbe'
** közben persze arra gondoltam, hogy egy nagy francot a ME az alma mater, ahogy a nagy selmecbányisták gondolják. A Herman az alma mater, és kész. Hermanos tudással egy fél évet húztam ki tanulás nélkül az egyetemen. Ez azért nem semmi.

Hát szóval most az van, hogy most nagyon el vagyok havazva, ami azért baj, mert jobban örülnék, ha inkább a város lenne elhavazva helyettem. De most összesűrűsödtek a dolgok, egymást követik az utolsó pillanatban leadott beadandók, és holnap ugye még fizikavizsga. Na arra egész nap tanultam, és ha még egy képletet meg kéne tanulnom, akkor felrobbanna a fejem, érzem is már, hogy feszül. Remélem azért a 10ből öt kérdésre így is tudok majd válaszolni. De elcsesztem, mert holnap még előtte a matek intézethez is át kell szaladni, hogy az indexemet elkérjem, mert az még ottvan, tehát a holnapi nap ilyen Egyetemi Death Run lesz.
A hétvégén leteszteltem Filipet (az mp3-lejátszóm, Philips), kicsit más, meg kell szokni, de úgy tűnik jól el leszek vele, és talán még akár a régi jó Trekstoromhoz is felérhet ha jól viselkedik.
Közben én meg minden héten fontolóra veszem, hogy abba kéne hagynom az egyetemet, mert egy csomó híres ember mind abbahagyta, és utána lettek híresek*. Olyan jó lenne egész nap csak rajzolgatni a Wacomomon (ami még meg sem jött), és lehet, hogy még a végén azzal futnék be. De ez az anyagmérnök pálya nagyon nem fekszik nekem, pedig mennyire hittem benne. Még nem adtam fel, hátha egyszer majd beindul, és akkor sirály lesz. Addig meg valahogy csak átszenvedem ezt az időszakot. Erről jut szembe, jövő évi terveim közé tartozik, hogy ha sikerülnek a vizsgáim, akkor a következő szorgalmi időszakban szúrópróbaszerűen meg fogom látogatni az ismerőseimet a messzi egyetemeken.
Ajj, nem akarok holnap fizikából írni. Most inkább megnézek egy csillagkaput, hátha lenyugszom.

* De az is igaz, hogy sokan a haláluk után lettek híresek. Hmm...

Szerencsére naptár és óra nélkül is tutkóra meg lehet mondani, mikor köszöntött be a szilveszter, mert ekkortájt gyanús mértékben felszaporodnak* a nyálas Ákos-számok a rádijóban. Illetve nem -ok, hanem csak az az egy, amitől már herótom van.

* Úgy értem exponenciális mértékben.

midnight

Írtam az előbb egy bejegyzést arról, hogy miért vagyok képtelen egy barátnőt két hétnél tovább megtartani, és arról, hogy miként viszonyulok a valláshoz. Aztán eldöntöttem, hogy ez a kettő mostantól tabutéma lesz nálam, és ki is töröltem ahogy kell. Vannak dolgok, melyeknek nem a blogban a helyük. Az meg, hogy a szerelem beköszöntével a biztonságérzetem mindenestől elszáll, legyen az én bajom.
Öt óra múlva már kelnem kéne felfelé, úgyhogy bravó hülyegyerek, pont ez a legmegfelelőbb pillanat széjjelcincálni az életem problémáit. Most Melindára gondolok, hogy milyen jól lehetne erről beszélgetni velle, de hát nincs itt, nem is lesz, és én is csak magamra számíthatok, ha valamit meg kell oldani. Hú de mennyire örülnék ha most ittl teremne hirtelen*. Ennek nem a blogban lenne a helye. Vészhelyzet van, most döbbentem rá az életem kilátástalanságára.

* Ajajajajajaj. Koppányka! Ahhoz előbb ötösre kéne írni a dolgozatait!

Most egy ideig (= holnap) nem fogok tudni írni, mert menni kell Pestre. Megrendezésre kerül ugyanis a tradicionális nagycsaládi karácsonyi buli. Ezt most csak azért írtam le, mert íráskényszerem támadt, úgy éreztem, valamit írnom kéne már ebbe a blogba, de hát egész nap nem történt semmi, végig döglöttem a gép előtt, új albumokat hallgattam (ezúttal a Hybrid 2006-os albumát), Csillagkaput néztem, meg leellenőriztem, hogy fut-e a Wall-E, amit Lucának szánok, de belefeledkeztem. Meg nem is tudom mit csináltam még ma, de gyorsan eltelt ez a nap is. De úgy alapjában véve semmi nem történt, nem is tudom, hogy vagyok képes kibírni ezt az ingerszegény környezetet.
Ma sokat olvastam a könyvből, amiben a vallásos érzelmet epilepsziás utóhatásnak mutatja be a szerző, és sokat sikerült megtudnom a pszichológia gyökereiről és a temporolimbikus rendszer és a halántéklebeny kapcsolatáról. Azt is megtanultam, hogy mi közük ehhez a híres vallási személyeknek. Érdekes, olyan hitelesen írja le, hogy még én is elhiszem, hogy a jelenések és csodák mind csak egy epilepsziás nagyroham sorozatos, nagy intenzitású neuronkisüléseinek eredménye.
Hát ennyit a mai napról. Addigis nézegessétek a fotóblogomat.

Igazándiból két dolog miatt szeretem a karácsonyt:
- Egy teljes napig annyi kókuszos szaloncukrot tömhetek magamba, amennyit még nem szégyellek.
- Nem egy teljes napig, hanem három teljes napig. Utána meg a maradékot, ha marad.

nagy karácsony

Most írhatnék a karácsonyról, mint a szeretet ünnepéről, hogy már az is ajándék a szívemnek, hogy mindenki szereti egymást és együtt van, de nem erről van szó. Mert ugye mindenki tudja és sokan tagadják, de a karácsony az ajándékokról szól. Hogy miket kapunk. Úgyhogy nem leszek mulya, nem maradok ki a jóból, leírom, hogy mit kaptam:

- Megkaptam a PcWorld legújabb számát, a teljes tegnap estémet azzal töltöttem. Ebben az újságban a végén a ToppTippek és a Vírusok Varázslatos Világa rovet a kedvencem, állati sokat lehet tanulni belőle, és sokkal érdekesebb, mint a fizika, amiből egy hét múlva vizsgázom.
- Kaptam még egy könyvet arról, hogy a híres vallási személyek (Jeanne d'Arc, Pál apostol, satöbbi) tulajdonképpen súlyos halántéklebeny-epilepsziában szenvedtek, és ez váltotta ki a tüneteiket, tegnap kezdtem, alig 10 oldalt olvastam, de eddig ez is érdekes.
- Megkaptam az MP3-lejátszómat, erről asszem már volt szó.
- Kaptam egy "óvoda"-nevű térbeli logikai játékot, és mivel nem volt hozzá használati útmutató, gondolom az a játék, hogy szét kell szedni és ugyanúgy újra összerakni. Nem nagy szám, 8 háromszög és 11 pálca van benne, és kívülről úgy néz ki, mint két, ellentétesen egymásba tolt tetraéder. Szétszedtem és összeraktam, és stabilan néz ki, de mégse úgy, mint eredetileg, úgyhogy az lesz most a mai napi projekt*.
- Zoknik, melegítőnadrágok.
- Egy thermo-hiper-szuper-polár-100%poliészter-ultrakönnyű narancssárga plédet, hogy ne fázzak éjszakánként.
- 5000 Ft. értékű Alexandra könyvutlaványt (ez nem soká' fogja bírni ;)
- Tesómmal közösen egy Exoforce-transzformer-LEGOt**, ezt több mint egy órámba tellett összerakni, de végül sikerült és működik. Hiába, mégiscsak a fél életemet töltöttem eddig a LEGO mellett. Meg azonkívül kaptunk így a három fiú közösen Aloe Verát, lesz kit gondozni, és egy rakás csokit is kaptunk még. Más most nem jut eszembe.

* Attól félek, hogy azért Óvoda, mert ezt már az óvodások is ki tudják rakni.
** A tévhittel ellentétben a LEGO nem is dedósoknak való, én például nagyon szoktam neki örülni. Az a kedvenc játékom. Ez nem fér a fejembe. Tesóimnak is azt vettem, és nagyon oda voltak, egész este azt rakosgatták, még ma reggel is. Ha az ember már túl van a 18-on, akkor már nem legózhat, ez egy társadalmi szabály?

kis karácsony

Idén is van karácsony.
Bár ez nekem olyan, mint egy megalapozatlan ideológiai feltevés.
Hideg és hó nélkül hogy higgyem el, hogy karácsony van?

a matek

Na ma volt ugye a matekvizsgám. Történt, hogy reggel hatkor akartam felkelni, mondván, hogy így lesz elég időm elkészülni, és nyugisan meg tudom majd keresni az elveszett XII-s előadót, amiről legendák keringtek, mert sokan elindultak már megkeresni, de kevesen tértek vissza és ők is meg voltak őrülve. Determinánsokról és inverz egységmátrixokról zagyváltak, és sajnos főbe kellett őket lőni, mert veszélyesnek bizonyultak a társadalomra így bomlott elmével. Na jó, ez az utóbbi nem teljesen igaz, nem lőtték le őket, még mindig köztünk élnek és bújkálnak.
Igen ám, de ekkor még nem tudtam, hogy képes vagyok álmomban kinyomni a csörgőórám, mert amikor reggel hétkor felkeltem, láttam, hogy ki van nyomva. Pedig én felhúztam, az hétszentség. De reggelre lenyomódott. Na most vagy a mumus* szórakozik felem, aki az ágyam alatt lakik, vagy valahogy megtanultam álmomban lenyomni, és valljuk be, erre nem az első egyetemi vizsgám reggelén a legjobb rádöbbenni. Végülis sokkal rosszabb lett, mint számítottam rá, a végére én is megőrültem, az eredményhirdetésre már ott se maradtam, és egy gyászos közepest sikerült szereznem a fele analízis, fele mátrix-vektor-komplex számítás félévből.
Úgyhogy most Csillagkapu van vakulásig. Szó szerint.

* azóta amúgy van rendes ágyam ami egy hét használat után le is szakadt, ahogy kell, anyaghiba miatt. Ezért leszek anyagmérnök, hogy kiszűrjem az anyaghibákat. Teszteléses módszerrel, szúrópróbaszerűen. Mint az ágyamat. Ééérteed...

late

Bocs, hogy már napok óta nem írtam, de most a fotóblogomra feküdtem rá.
Örülök, hogy valakik hétszer úgy gondolták, hogy az én blogom a kedvencük.
És holnap matekvizsgázom*.
És kéne egy Wacom, hogy lazábban tudjak rajzolgatni.

* Az egész félév anyagát összezsúfoltam három papírnyi helyre, de nemnagyon aggódom, mert egyrészt minden tudásom ottvan a papírokon, másrészt a háromból két papírom négyes lett és ötös, a harmadik papír anyagát meg még tavaly keményen megtanultam hála Katinéninek. A matek megy eddig a legjobban, mert arra még tanulni se kell, persze inkább lerajzoltam Zságer Balázst a fotóblogomba, mert az jobb szórakozás, és holnap reggel háromnegyed órát még arra kell majd áldoznom, hogy valahogy rámtaláljon a XII-s előadó. Nem lesz gáz.
Nem lesz gáz.

december

Úgy tűnik december a szerelem hónapja, ilyenkor mindenki szerelmes, a hó jobban közvetíti a szerelmet, vagy nem tudom, ilyenkor megszépülnek a lányok, a fiúk magabiztosabbá és romantikusabbá válnak, ilyenkor mindenki nyugodt és boldog, ahogy látod, hogy kedvesed orrára hópihe esik, látod, ahogy mosolyog, és ekkor körülöttetek már elkezdődött a tavasz, ahogy leveszed a kesztyűt, hogy megmelegítsd a kezét és ahogy kézen fogva, szavak nélkül járkáltok céltalanul a hóesésben, csak úgy egymás kedvéért, és ahogy a vállát simogatva nézitek az utcai lámpák fényében, hogyan hullanak alá a hópelyhek, sóhajtotok, és abban a sóhajban ott van minden kimondhatatlan érzés, a hála, hogy vagytok egymásnak, és a csend, a hóesés csendje.
Mindenhol ott van a szerelem, a súrlódó nappali fehérségben, a hidegben, ami nem is olyan hideg ha Ő is ott van, a kövéren szálló hópelyhek alakjában, a csendes délutáni havazás hangjában. Ilyenkor mindenki szerelmes. Én nem. Nem is tudom már, milyen érzés. És nem is akarom újra megtudni. Soha nem sétáltam szerelmesen hóesésben, és nem is fogok. Ennyi.

Na azért.

A meteorológia. Gondolkoztam, leírjam-e a véleményem. Nem lesz-e túl tömör, esetleg túl velős. Márpedig nekem mindenről megvan a véleményem, mégha kissé nyersen is fogalmazom meg néha. Rövid gondolkozás után végül megtaláltam a kifejezést, mellyel tökéletesen lefedhetem érzéseimet:

Havazás, egy f_szt!

Mellesleg már csak 1 nap van hátra a kedvenc-blog-szavazásból. Hurry up!

javaslat

Be kéne tiltani a 11 óra utáni postolást, közveszélyokozás alapos gyanúja miatt.

Meg vagyok bolondulva. Az előbb írtam egy teljesen értelmetlen bejegyzést, és majdnem postoltam is, de annyi lelkierőm maradt, hogy a Backspace gombbal megmentsem magam*. Mire megírtam, el is felejtettem, hogy miről akart szólni, és visszaolvasva rájöttem, mekkora baromság az egész. De tényleg, annyira elvont, érzelmes, semmitmondó és lényegtelen bejegyzést írtam, hogy utálnátok, ha olvastátok volna. Tanítani kéne az ilyen zagyvaságokat, ritkán sikerül ekkora hülyeséget összehoznom, mint abban az egy bejegyzésben.
Még jó, hogy ez került a helyére, higgyétek el, még ez is jobb.

* És a világot magamtól.

Nincs valakinek MMC memóriakártyája, ami már nem kell neki? Sürgős.

válasz a levélre

Már a jó öreg Einstein bácsi óta tudjuk, hogy a világegyetem téridejének kontinuitását nem illik csak úgy a szőnyeg alá söpörni, sőt, büntetendő dolog, mert szingularitások keletkezhetnek és elpusztulhat az ismert és ismeretlen univerzum. Épp ezért hogy most (ismét) megmentsem a világot és vele együtt a pusztulás szélére sodródott fajunkat, közlöm azt a levelet, amit most, alig pár órája kaptam, válaszul a bő egy hónapja küldött felháborodott hangvételű levelemre*. Íme hát:
Az MVK nem áll a mai fejlett modern technika csúcsán, szeretnek mindent a maguk konzervatív módján intézni (mint azt nyilván mindenki tudja). A levélben amit kaptam, nem volt semmi szöveg, csak egy k01267v.doc nevű fájl. Talán senki nem fog leszidni ha elmondom, hogy először meg se mertem nyitni. Feladónak csak annyi volt írva, hogy "Ügyfélszolgálati Iroda", így először fogalmam sem volt, hogy ki a jó fene lehet ez és mit akarhat. Végül bátor voltam, megnyitottam a szöveget (ami ennyi erővel a neve alapján akár egy boot-vírus scriptje is lehetett volna), és ez állt benne:

Tisztelt (ez a nevem, csak kitöröltem**)!

Először is engedje meg, hogy elnézését kérjük késedelmes válaszunkért és köszönjük eddigi megértő türelmét.

E-mailben érkezett észrevételére az alábbi tájékoztatást adjuk.

Sajnáljuk, és elnézését kérjük, hogy utazását ilyen kellemetlenségek zavarták meg. Az érintett jármű műszaki állapotának felülvizsgálata érdekében, megtettük a szükséges intézkedést a műszaki szakszolgálat felé, ahol remélhetőleg már megtörtént a jármű szervizelése.

Még egyszer elnézést kérünk az Önt ért kellemetlenségek miatt, és további problémamentes utazást kívánunk.

Tisztelettel:

Dr. B. Attila közönségszolgálati irodavezető

M-né P. Magdolna irodavezető-helyettes

Hogy ezt mi a jó kumpiért nem tudták volna normálisan leírni egy ímélben, az megfejthetetlen talány (és Einstein óta azt is tudjuk, hogy nem tanácsos abajgatni azt, amit nem tudunk), és mint olyan, nem is pazarlok rá több szót. Első reakcióm az volt, hogy örültem mint koppány a farkának***, hogy nem egy vírust küldtek (bár az MVKtól az is kitelt volna). De így most már egálban vagyunk. Bár nincs sok választásom.

* Naív módon nem is hittem, hogy valaha válaszolni fognak, főleg nem akkor, amikor épp meg vagyok elégedve a szolgáltatásaikkal.
** Régi hagyomány a blogomban, hogy ritkán írom le a nevem teljes valójában. Aki figyel órán, úgyis össze tudja rakni.
*** :)

Az előbb felporszívóztam a szobámat. Mindenhol. Jobb ha nem tudjátok, mikre derült fény.

Ezenkívül egy másfél méter átmérőjű kézzel festett papírmasé földgömb folgalta el és hajtotta uralma alá a nappalit. Én alkottam rajta az Atlanti-óceánt, Afrikát és Dél-Amerikát. Az Antarktisz technikai okokból nincs rajta.

Ezenkívül a pillanatragasztóból cianoakrilát csöppent a kezemre és nem mostam le azonnal bő szappanos forró vízzel, úgyhogy ez lesz az utolsó bejegyzésem. Már kezdek szédülni.

kütyük

Tudjátok, régen mennyire ragaszkodtam egyes kütyüimhez. A Trekstoromról ódákat és bejegyzéseket zengtem (ő is zengett nekem jó zenéket. De még milyen jókat...), ezt a blogot is az ő halálának tiszteletére kezdtem el írni. Őt már sajnos semmi nem pótolhatja, de tegnap anyával megvettük az új MP3-lejátszómat, karácsonytól nem a gagyi CreAtive-ot fogom használni, ami kettétörik a kezemben és magától bekapcsol és lemerül, hanem Philipset (jó, mondjuk azért se vagyok annyira oda), de úgy választottuk ki, hogy három fontos igényemnek megfeleljen.

- Vezetékkel kapcsolódjon a géphez, ne közvetlen USBvel. Ha közvetlen, akkor valszeg kupakos, és ha sokat huzigálom a kupakot, kilazul, és dührohamot kapok, ha a buszon elő akarom venni a zsebemből, és csak a kupakja marad a kezemben, és én dühömben nekiesek a buszsofőrnek, nekivezetem a buszt a szalagkorlátnak, a 29-es lezúg a Magas-Csermőkéről, bele a kis útmenti vityillókba, felrobban és mindenki szörnyethal és menthetetlenül szénné ég.
- Legyen külső billentyűzár. Rettentőmód idegesített a CreAtiveon, (amin nem volt külső billentyűzár,) hogy beleraktam a fullra feltöltött aksit, aztán virultam, hogy hú de frankóm fogok majd zenét hallgatni este hétkor hazafelé botorkálva a sötét, nyirkos buszon, és mikor elővettem volna, akkor vettem észre, hogy magától bekapcsolt, mert megnyomódott a táskámban, és egész nap ment, és annyira lemerült, hogy egy hangot nem tud kinyögni. Ilyenkor nem dühös voltam, hanem inkább szomorú. Egy ilyen fontos funkcióra nem figyelnek oda a CreAtivenél azok a "KreAtív" dolgozók. Az már más kérdés, hogy alig lehet látni valamit a kijelzőjén, hogy fél év után letört az akkumulátorfedél, és hogy ezt is húzogatni kell az USB miatt.
- Ne legyen színes kijelzője, mert az zavar. Mást nem, de engem olyan dolgok is zavarnak néha (gyakran) (nagyon gyakran), amik másokat nem*. A színes kijelző ilyen. Ha MP3-lejátszó, legyen monokróm kijelzője, és kész.

Naszóval. Ezt csak azért írtam le, mert rájöttem, hogy már nem annyira bensőséges a viszonyom a technikai cuccaimmal, kivéve a laptopot, mert azzal tartom a kapcsolatot a külvilággal és a saját emlékeimmel. Amihez ragasszkodom még, az a fejhallgatóm, ami most is itt van a fejemen, és még Dénessel vettük az Intersparba', és azóta is jól szuperál. Viszont ma érkezett meg a 9210i-m, és az első kérdésem az volt magamhoz, hogy "tényleg kellett ez nekem?". A válasz valószínűleg nem. De most már ittvan, nemtudom visszacsinálni, se adásvételi, se CD, csak adatkábel és töltő, és nem is annyira szép, mint képzeltem, valószínűleg nem is ért volna ennyi pénzt, de ilyenkor, válság idején tudom megmutatni a felesleges kiadásaimmal, hogy sznob vagyok**. Szülinapomra vettem egy hónappal ezelőtt, csak kicsit késve érkezett.
De azért majd megpróbálok vele összebarátkozni, az unalmas kémiaórákon majd ki fog derülni, hogy mit tud a kicsike játékok és e-bookok terén.

Egyre jobban kéne valamit kezdeni már a Linuxxal, mert a Windowsom kezd megbolondulni (még jó, hogy csak most, biztos érzi már a közelgő véget), eltűnt a tálcáról a telepémérő, és nem bírom visszacsalogatni, és a sávszélességem feltűnő váltakozása, a wlan önhatalmú ki-be kapcsolgatása és a videovezérlő váratlan helyzetekben történő rendszeres összeomlása mind-mind egy közelgő, végzetes katasztrófa előjeleinek tűnnek. Úgyhogy alkut kötöttem az Xp-mmel, eladtam az ördögnek (Kapuk Béla(?)*** bácsinak) a lelkem: Ha a következő két hét során semmi galibát nem csinál, talán nem cserélem le linuxra****.

* Mellesleg ez az AS (Asperger-szindróma, ezentúl mostmár mindig csak AS) egyik tünete, mily meglepő.
** Nem reklámnak, nem is felvágásnak (na jó, annak), de ma írt nekem a HÖK, hogy 8 lepedő karácsonyi ajándékot kapok a számlámra.
*** Bill Gates akar lenni.
**** Úgyse fog neki sikerülni, képtelen lesz két hétig jól működni.

1KLT pályaművek

Itt a két győztes mű:

Nekem az első jobban tetszik, de be kell vallanom, hogy mind a kettő zseniális (azért mégiscsak egy Dali alkotta, ha nem is Salvador). Azért látszik, kinek volt több ideje és kinek nem lépett ki kétpercenként a Photoshopja.
UI: Ki nem tudja, hogy hol lakom, ill. igényel-e valaki majd házhozszállítást?

1KLT

Bizonyám barátocskáim, idén is megrendezésre kerül az immáron millenniumi első alkalomhoz érkezett 1KLT, az Első Komlósi Linux Tábor. Én szervezem, még nem tudom, hol lesz (vagy nálam vagy Leventééknél, vagy bárkinél aki hajlandó elvállalni), és az időpontja pont szilveszterre datálható. Kétnapos rendezvényről lesz szó, kajáról és piáról mindenki magának gondoskodjon, mert a vendéglátók csak minimális mennyiséggel és minőséggel szolgálhatnak. Jelenleg négy résztvevő jelentkezett (Én, Levente és a két Bálint), de mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel vagy érdemben hasznos tanácsokkal tud szolgálni vagy neadj'isten részt tud venni az alábbi, fergetegesen izgalmas programokban:

- Linux telepítése és konfigurálása az opcionálisan magunkal hozott terminálra
- Közben fakultatíve UNIX-alapú operációs rendszerek mélyreható vizsgálata és az alapvető linux-parancsok elsajátítása
- Fekete Pákó és Kiszel Tünde közönségbevonós duett éneklése részlet a József és a színes szélesvásznú álomkabát c. musicalből címmel

Érdekesen hangzik, nyami. A fő program tehát Linux-telepítés és -használat lesz, már amennyire két nap alatt sikerül megtanulni. Én tuti az openSUSE 11.0-t fogom feltelepíteni, de lehet választani, viszek még egy 7.10-es magyar Ubuntut is. Talán mondanom se kell, de a legjobb az lenne, ha mindenki ugyanazt a disztribúciót használná, és akkor nem lenne kavar. De hajlandó vagyok kompromisszumra ilyen téren.
Mindenki hozzon magával opcionálisan választott terminált (gyk. laptopot), adaptert, meleg ruhát és hideg élelmet (vagy fordítva :)
Na jó, Pákóék most nem lesznek itt, mert Tündi azt mondta, fáj a feje a sok napkitöréstől mostanában, majd jövőre. Hát szeretettel várjuk.
Tehát nekem szóljon, akinek nyűge van vagy csak simán eljönne megnézni, mit össze tudunk szenvedni négyen két linuxxal. Ömm... ennyi.

kérdés

Hétvégéken este miért nem ír senki blogot rajtam kívül?

openSUSE Live

Ma egész nap a leendő linuxommal foglalkoztam. Utánaolvasgattam, és rájöttem, hogy szükségem lesz valami kézzel fogható, manuálisan olvasható könyvre, hogy megtanuljam a parancsokat. Leszedtem az openSUSE Live-verzióját is, ami teljesértékű oprendszer, csak annyi, hogy nem kell telepíteni, hanem CD-ről fut. Csak azért hogy kipróbáljam hogy milyen, anélkül, hogy le kéne tarolnom és újrapartícionálnom a winyómat. Nem sok sikerrel jártam, negyedórába tellett, hogy át tudtam állítani a hátteret, és amikor a sémát is át akartam, lefagyott az egész. A hiba abból adódott, hogy ugye CD-ről futott a cuccos, és nem győzte olvasni az adatot, és ezért volt lassú. Tetszetősen néz ki, a bootképernyője és úgy az egész kinézete fényévekkel jobb annál, mint amit a MS valaha is képes lesz megalkotni*. Kérdés viszont, hogy milyen programokat tudok majd rajta futtatni**, és kompatibilitásilag hogy fog összeférni egy PC-vel, milyen formátumokat tud/nem tud majd kezelni.
Egyelőre még nem mertem az említett Live-verzión kívül mást is kipróbálni (azzal se jutottam sokra, de majd holnap nekiülök mégegyszer).
Azt tervezem, hogy lementem az összes fontos cuccomat, megtanulom a legalapvetőbb parancsokat, aztán egy szép napon a Windóz helyére felnyomom a SUSÉt, oszt' indulhat a haddelhadd. Egy nyugisnak induló reggel fogom ezt elintézni, és egy nap alatt megpróbálom a lehető legtöbb dolgot beállítani majd rajta, legelőször majd a netet, mert az összes segítség az esetleges buktatókra mind ott van a fórumokban, sehol máshol. Ha a netet nem sikerül beállítani, elvesztem. Még szerencse, hogy ezen kívül még négy működő számítógép lesz itt mentőövnek. És meglássátok, eljő majd az idő, amikor úgy fogom kezdeni a postot, hogy "Ezt a bejegyzést Linuxról írom..."
Ha valakinek van Linux-guru ismerőse, akkor szóljon, és nagyobb biztonságban érezném magam.

* még olyan vista aerohoz hasonlító áttetsző ablakkeret is van, csak sokkal kevesebb memóriát emészt és királyabbul is néz ki
** az van, hogy az összes fontos Win-es alkalmazásnak van Linuxos megfelelője, csak más a neve, és azokat meg kell tanulni, hogy mi micsoda és mire jó

linux, Dosszié, csillagkapu, egyetem

Nevezhetjük pillanatnyi elmezavarnak is, de tény, hogy hetek óta érlelődik bennem a gondolat: át kéne térni valami másra a Windowsról. A MacOS fizetős és amcsi*, Unix nekem nem kell, mer minek, DOSsal az ember fia napokon belül elhalálozik, OS/2-vel és Amigával úgyszintén, végső esetnek tehát ott van a Linux. Lökést adott most nekem, hogy szülinapomra megkaptam az openSUSE 11-es verzióját magyar nyelven**, így valamit kéne vele kezdeni. Viszont még frissen élnek bennem a keserű tapasztalatok, amiket az Ubuntu okozott anno, mikor a noteszgépet kaptam és más nem volt hozzá úgy hirtelen.
De. Egyrészt azt olvastam, hogy azért nem tudtam használni az Ubuntut, mert meg kell tanulni hozzá Linuxul, másrészt azt is olvastam, hogy az openSUSE a lehető legjobb Linux-tanulás szempontjából. Rengeteg előnye van a windowsal szemben, ingyenes, nincsenek rá vírusok, a firefox az alap böngészője, sokmindent tud amit a riválisai nem, hátránya meg csak annyi, hogy meg kell tanulni használni. Egy röpke néhány hetes tanulási, olvasgatási, ismerkedési periódus után tehát fel fogom kötni a gatyát, és gyarapítani fogom a Linux-használók népes táborát. Hangsúlyozom: nem azért, mert a windowst utálom, hanem mert a Linux menőbb, és én is menő akarok lenni, és mert a neten a linux-guruk váltig állítják, hogy ez lesz a kedvencem, csak tanuljam meg használni. Hát most vizsgaidőszakban rágyúrok egy kicsit és áttérek Linuxra. Bizony ám.
Na jó, igazából abban reménykedem, hogy annyira nem lesz nehéz. Én nem akarok három hónap múltával is csak try-and-error módon linuxxal bajlódni.

Továbbá ma kitaláltam még egy új dizájnt a blogomnak, már csak meg kell rajzolni, és ma megtaláltam "A Dosszié"-mat, ami végig ott figyelt a könyvespolcon, de egész idáig nem akaródzott belekukkantanom. Az emlékeimet őrzöm benne. Mindenféle érdekes iratot. Eredményes magánnyomozásom bizonyítékát, hogy nem a Nyilas, hanem a Kígyótartó csillagjegyében születtem, egyszerűsített jegyzeteket lézerekről, atombombákról, mesterséges féregjáratokról, találtam két tervrajzot a Nemzetközi Esővízelvezető Hálózatról, amit Leventével terveztünk már réges-rég Ciprus nyugati partjai köré, Örömmel értesítjük, hogy felvették a Hermanba-papírt, kivágott újságcikkeket űrtechnikai mérföldkövekről, műholdakról, felrobbanó űrsiklókról és intim pillanataikban lefotózott szingularitásokról, ősrégi általam rajzolt képregényeket, és sok egyéb dolgot, amik felkavarták az állóvizet emlékeim tengerében.

Továbbá teljesen rá vagyok kattanva a csillagkapura. Kíváncsiságból megnéztem a filmet, aztán a sorozat első néhány részét, aztán a többit, és az utóbbi két hétben két évadot a hátam mögött tudhatok. Az a gond, hogy ez összesen 15 gigát foglal el az 50 gigás partíciómról, így több részt nem tudok letölteni, mert 700 mega szabad hely van még, ami ugyan egy rész letöltéséhez elég, de ahhoz már nem, hogy ki is csomagoljam. Úgyhogy erre rászívtam. Az 50 gigából amúgy 45-öt filmek tesznek ki, úgyhogy karira jó sok DVDt fogok kérni a jézuskától. Vagy egy külső HDD-t.

Ami meg a sulit illeti, hát a tesiből beírták az aláírást, viszont ábrisból meg elutasították***, úgyhogy majd gyakolatijegypótló vizsga keretei között fogom megpróbálni túlszárnyalni önmagam. Az elkövetkező egy hétben nem akarok az egyetemre még csak gondolni sem, pfuj. De muszáj lesz visszamenni, mert két rajzot le kell még adnom, és az Szent Yndeksem még szűz, összesen egy aláírás virít benne.
Hát ezt történt ma.

* ez mind nem is lenne baj, ha nem kizárólag Apple-gép alatt lenne hajlandó megmozdulni
** ugye milyen szép ajándék? :) ezt hívják költségkímélő megoldásnak
*** hát ez úgy volt, hogy egy kérdésre kellett volna felelnem: hogy kell egyenest pontba transzformálni. És ennél a résznél maradtam néma, mert tudtam, hogy kell, de nem tudtam szaxavakkal elmagyarázni. Amúgy jellemző, hogy a könnyű dolgok nem mennek. Gömböket és gúlákat probléma nélkül metszegetek bármi mással, de fogalmam sincs, hogy pl. egy négyzetet hogy kell transzformálni.

Az ábrist kivégeztem, úgy ahogy amaz ősi jóslat jövendölé vala, az lángszín kámzsámban. A második és harmadik feladat viszonylag egyszerű volt, de az első feladat, az nem adta. Nagyon nem adta. Szívember az remény foglalá el helyét, hogy talán meglesz a kettes.
De még hátravan ma egy kémia sztöchiometria-számítás háromtól, úgyhogy nem esszük olyan forrón a búzacsírát. És holnap lesz még plusz egy ábris, csak a poén kedvéért. Ha túlélem a mai nap hátralévő részét, lesz még ma bejegyzés. Ha meg nem lesz bejegyzés, legalább tudjátok, hogy ott vesztem az harc mezején.

Azt hiszem, fél év elteltével én is, és az összes csoporttársam is lelkileg megérett, hogy a narancssárga kapucnis pulcsimban lásson engem a holnap reggeli ábris-apokalipszisben.

Aes a férfiú, ki lángszín kámzsát visel, büszkén vezeté népét egy feljebbvaló lét felé, mutatván körzőjüknek s vonalhúzó háromszögüknek ösvényt az felhőszín papíron, s midőn megvívák az harcot, lészen nékik scryptum adva vala ama nemes kódexbe, minek neve Yndex, s amaz az nagy kegyes oktató kezétől származtatva, ki az tudás csíráját elveté elméjükben, s ettőlfogva térben ábrázolni geometryát tudának, s mely scryptummal kezükben lészen az lehetőség, hogy tudásukról számot adhatának ez esztendő utolsó havának második felében.*

Ez bukó lesz, érzem.

* Ahh, miért is nem mentem bölcsésznek?
(-Mert akkor nem keresnék egy kanyit sem.)

Három hete várok a nokiámra, reggelente nyolckor kelek, és du. kettőig nem hallgatok zenét, hogy halljam, ha megjön a postásautó. És minden nap szidtam a postásokat, ha nem hozták meg, de biztosra vettem, hogy másnap megjön. Sosem jött meg, mindig vártam, és mindig csalódnom kellett, de ott volt a remény, hogy majd másnap.
Aztán ma hívott a pali, hogy most küldi.

legális mentáldopping

Ma akkor jöttem rá, hogy mi hiányzott eddig az életemből, amikor megláttam, hogy a suli bejáratánál sportszeletet osztogatnak, és adnak hozzá NCIS-es visszazárható nejlonszatyrot.

játék

Újabb agymenés, de annyival jobb, hogy nem derül ki belőle semmi személyes:

Szabályok:
*Ragadd meg a hozzád legközelebb levő könyvet
*Lapozz az 56. oldalra
*Keresd meg az 5. Mondatot
*Írd ki a blogra
*Másold hozzá ezeket a szabályokat
*Ne a legjobb könyvedet keresd, hanem tényleg csak ami legközelebb van éppen hozzád

"A kétdimenziós kvázikristályt az ún. Penrose-csempékkel lehet kirakni (lásd 2.27. ábra)."
Dr. Bárczy Pál: Anyagszerkezettan I, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2007.

Tanulságos. De egy oldalt csaltam ;)

egy hét után az első

No hát ennyi lett volna, le is telt az egy hét blogszünet. Íme az elmúlt hét visszatartott bejegyzései:

- Két év után végre megint prímszám-éves vagyok. Legközelebb csak 4 év múlva lesz ilyen.

- Találtam egy 200-ast az utcán. Az jutott rögtön eszembe, hogy mit kéne reagálnom rá. Nincs nagy tapasztalatom a témában, nem tudtam, hogy most vágjak meglepődött képet, vagy hogy mit szóljak hozzá, de eszembejutott, hogy a filmekben ha valaki pénzt talál, akkor legelőször szétnéz, aztán megvizsgálja a pénzt, megint szétnéz, aztán ha nincs ott senki, látványosan megvonja a vállát és zsebrevágja. Ezért ha valaki ott ücsörögne a bokor tövében, és várná, hogy mit reagálok, biztosan ezt várná el. Ezért felvettem a pénzt, a látszat kedvéért körülnéztem, sehol senki, el is raktam hát. Végülis ennyivel megúsztam. Vagy tetszett a reakcióm a bokor tövében ücsörgőnek, vagy nem is volt ott senki.

- A Fekete Hajú Lány. Kedden a 8.25-össel mentem, a buszon volt, amikor leszállt, követtem, és valószínűleg gépész, és rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira szép, csak jól áll rajta a dzseki. Viszont az tényleg jól áll rajta.

- Az az ábra, hogy a végén még az a nyomorult tesi fogja meghúzni a félévemet. Ez nem balszerencse, ez inkább egy jó szaftos adag pancserság a részemről. Hogy pont a tenisszel van baj. Tanárúr asszonta, hogy meg fog buktatni. De nekem akkor se akaródzik teniszezni menni, ezer jobb dolgom van. Miért nem mondta nyáron, akkor mentem volna...

- Kaptam dezodort szülinapomra (mindig kapok...), anyáék meg vannak róla győződve, hogy annak koppány-illata van. Szerintem meg nem is. Szerintem inkább kékeszöld illata van. Én pedig nem vagyok kékeszöld, csak szeretnék az lenni.

- És végül egy szomorú hír: Nekem egy kis esőn kívül az égvilágon semmit sem hozott a Mikulás. Biztos annyira rossz voltam, hogy még virgácsot sem érdemlek. De nem, az a baj, hogy a szüleim mindketten a közszférában dolgoznak, és alig kapnak fizetést, már most, hónap első hetében nincs pénz a kártyájukon, az összes vagyonunk anya dugipénze, kábé 5000 forintra rúg. Igazából azért harcolnak, hogy ne rúgják ki őket, mert akkor a három gyerekük éhenhal. Még a Mikulás se jön ilyen körülmények között szívesen. De tudjuk, hogy járt itt, mert apának hozott epekövet.
Idén maradt el nálunk először a Mikulás pénzhiány miatt. Én meg most nem akarom itt szidni a kormányt, mert már ahhoz sincs kedvem. Ha nem vállalna apa maszekban munkát, már nem itt lennénk. Csak én az ilyesmit általában nem szoktam leírni, mert az ilyesmikkel nem szívesen dicsekszik az ember. De ha már egy ünnepet se lehet rendesen megtartani, mert nem telik rá, azt azért megjegyzi magának az ember, de az is igaz, hogy ha a helyzet nem változik, akkor nem is ez volt az utolsó alkalom. Csak annyit még, hogy én legközelebb a másik oldalra fogok szavazni, ahogy eddig is tettem. Ennyi szöveg elég is erről.

Holnap meg meglátjuk, du. 5-ig képes leszek-e megtanulni egy egész féléves anyagot Bevezetésből.
Nekem van mikulássapkám, tiszta pamutból, mindenféle díszítés nélkül, szépen néz ki, csak annyi baj van vele, hogy lassan már kicsi a fejemre, úgyhogy ezúton felajánlom jótékony célra Minnek, ha elfogadja.