Hát szóval most az van, hogy most nagyon el vagyok havazva, ami azért baj, mert jobban örülnék, ha inkább a város lenne elhavazva helyettem. De most összesűrűsödtek a dolgok, egymást követik az utolsó pillanatban leadott beadandók, és holnap ugye még fizikavizsga. Na arra egész nap tanultam, és ha még egy képletet meg kéne tanulnom, akkor felrobbanna a fejem, érzem is már, hogy feszül. Remélem azért a 10ből öt kérdésre így is tudok majd válaszolni. De elcsesztem, mert holnap még előtte a matek intézethez is át kell szaladni, hogy az indexemet elkérjem, mert az még ottvan, tehát a holnapi nap ilyen Egyetemi Death Run lesz.
A hétvégén leteszteltem Filipet (az mp3-lejátszóm, Philips), kicsit más, meg kell szokni, de úgy tűnik jól el leszek vele, és talán még akár a régi jó Trekstoromhoz is felérhet ha jól viselkedik.
Közben én meg minden héten fontolóra veszem, hogy abba kéne hagynom az egyetemet, mert egy csomó híres ember mind abbahagyta, és utána lettek híresek*. Olyan jó lenne egész nap csak rajzolgatni a Wacomomon (ami még meg sem jött), és lehet, hogy még a végén azzal futnék be. De ez az anyagmérnök pálya nagyon nem fekszik nekem, pedig mennyire hittem benne. Még nem adtam fel, hátha egyszer majd beindul, és akkor sirály lesz. Addig meg valahogy csak átszenvedem ezt az időszakot. Erről jut szembe, jövő évi terveim közé tartozik, hogy ha sikerülnek a vizsgáim, akkor a következő szorgalmi időszakban szúrópróbaszerűen meg fogom látogatni az ismerőseimet a messzi egyetemeken.
Ajj, nem akarok holnap fizikából írni. Most inkább megnézek egy csillagkaput, hátha lenyugszom.

* De az is igaz, hogy sokan a haláluk után lettek híresek. Hmm...