medáliák

Sokan (összesen 1 db ember) panaszkodtak, hogy mostanában nem írok. Hát (és most jön a magyarázkodás) azért nem, mert nem volt mit. De amíg nem voltam aktív, addig is aktív voltam ám (érted...). Most pedig olyan gondolatok (értsd: szösszenetek) következnek, amikre úgy külön-külön nem akartam bejegyzést fecsérelni, de így egyben már szebben mutatnak. Nem valami sok, de négy:

• Időskori szenilitás. Ma este tíz másodpercig intenzíven összpontosítanom kellett, mire kitaláltam azt a szót, hogy fogkrém.
• Az Anyagszerkezettan I. című füzetem kizárólag egy dologra jó: egérpadnak. A Kémia I. füzetem is hasonló, de annak tele van már rajzolva a háta, és attól megzavarodik a lézer, a Fizika I. füzetemnek meg fizikailag kunkorodnak a sarkai, és az emiatt funkcióját vesztette.
• Na. Rendet raktam a szobámban, a ruháim között, az asztalomon, csak éppen az életemben kellene még. Reggel meg is próbáltam, de nemnagyon ment.
  
• Kár, hogy a Blogkészítés alapjai I. -et nem lehet felvenni, mert akkor legalább egy kettesem lenne.

És hogy a végére egy "mi történt ma" típusú megjegyzés is kerüljön, leírom, hogy ma este fél hétkor, a bevezetés a korszerű információkeresés módszereibe óra kellős közepén a könyvtári gép előtt már éppen majdnem megdöglöttem az unalomtól, (de akkor nem születne itt több bejegyzés,) ezért először az volt a tervem, hogy a Sajátgép ikonját és fájlnevét kicserélem a Lomtáréra (végül a nagy piros X ikon és a VÍRUS! felirat mellett döntöttem), és a Lomtár helyett meg Explorerrel belinkelek egy pornólapot, amit aztán kezdőlapnak is beállítottam volna, de ezt nem találtam elég viccesnek, ezért inkább a Windowsos kijelölés színét a megszokott sötétkékről hellokitty-rózsaszínre állítottam, tettem egy ugyanilyen színű keretet az ablakok kereteire is 5 pont vastagon, és beállítottam, hogy minden, ami eddig a számítógépen fehér volt (Word doksik háttere, mezőszínek, címsorok, minden), az ezentúl hányás-zöld legyen*.

* Szimbolizálandó az élet színét.

Kíváncsian várom a sors következő lépését. Ugyanis kihívtam magam ellen azzal, hogy ma b_szok bemennni egyetemre. Ilyen erös még sohse voltam.

egy vidám teniszóra

Seggfej a teniszoktatónk. Ma reggel nem volt ám meleg, meg amúgy is tele van takonnyal a fejem, úgy döntöttem, a három lyukasból kettőt tenisszel fogok tölteni. El is mentem hát fél tízkor, elküldtek a p_csába, hogy mit keresek ott. Elmondtam, hogy teniszezni jöttem. Fel voltak háborodva, hogy miért nem 10-kor jöttem, mert minden második órában van oktatás. Erre mondtam, hogy nekem nem kell oktatás, én teniszezni jöttem. Erre mondták, hogy nem érdekli őket mire jöttem, 10-kor menjek vissza. És egyébként is hol a partnerem. Mondtam, hogy azt reméltem, lesz már itt valaki, aki szívesen játsszana velem. Nincs itt senki, húzzak a francba, de legközelebb ne merészeljek partner nélkül menni. Mit volt mit tenni, ténferegnem kellett egy órát.

Tízkor vissza is mentem, hol a cuccom. Mondom, milyen cucc. Hát a teniszcucc. Mondom, hogy nincs kedvem megfázva, egy szál trikóba kint rohangálni. Hát ne vicceljek már. Mégis mit képzelek. Ezt mégis hogy gondolom. Erre mondom, hogy az egyetlen kikötés a cipő volt, teljesen megfelelő cipőm van, sima talpú, meg minden, az meg ne érdekeljen senkit, hogy nincs szuperhájtek joggingom, mert a jelenlegi ruházatommal nem veszélyeztetem a pálya épségét. Hát jó, de így nem fognak felengedni a pályára. ÉS különben is, hol a partnerem. Szerintük rossz pályát választottam, menjek inkább úszni, ha semmiképp nem akarok ruhát vinni. Mondtam, hogy eddig is így jöttem már évek óta teniszezni, akkor most ez miért baj. Ó, hát az az én dolgom.

Ekkor megfordultam, és azt mondtam: - Akkor majd jövök máskor. Viszlát.
És kimentem és becsaptam magam mögött az ajtót. Természetesen nem ilyen nyersen zajlott a beszélgetés, de a mögöttes tartalma kábé ez volt. Hol hibáztam? Ott, hogy teniszezni szerettem volna? Talán lehet, hogy tényleg pályát tévesztettem. De 10 órának meg kell lennie. Majd megyek akkor hétvégén, amikor az az őszhajú f_sz nincs ott. Viszont partnerem még mindig nincs. Levente, vállalod?

érzés

Még három hét se telt el, de - és most őszinte leszek - k_rvára elegem van az egyetemből. Szerintem rossz helyre jelentkeztem. De mit is vártam egy 168 pontos helytől... Sok a bunkó, sok a bunkóság, és egyáltalán nem érzem magam otthon az egyetemen. Szerintem nem fogom elvégezni. A balekoktatás meg egy külön téma. Négy hétig tűrnöm kell a megaláztatást, hogy végül teljes értékű mérnök lehessek. Nem éri meg. K_rvára elegem van az egytemből.
És még a torkom is fáj.

Nézegettem most a régi cuccaimat, a régi DVD-ket, és találtam egy novellát, amit még tavaly írtam a szalagavatós balhé után nem sokkal, hangsúlyozom, hogy csak poénból.
És azt is hangsúlyozom, hogy novellisztikám egyik sarkalatos jellemzője a happy end hiánya, mivel unom, hogy minden nyálas amerikai regény/film/akármi happy enddel végződik, és pont ezáltal nem lesz reális, nem lesz hihető. Innen tehát le lehet tölteni, ha valakit netán érdekel.
Jó szórakozást így a hétvégére.

UI: Azért Lipót a csávó, mert hirtelen nem jutott eszembe másik név. És nem azért, mert így akarom elnevezni az esetleges utódaimat. Ja, és hamarosan jelentkezem egy új dizájnnal, amit - remélem, hogy - sokáig meg fogok tartani.

Fogok csináltatni magamnak egy olyan nagy fehér üvegtáblát, mint ami a hermanban a számtektermekben volt, csak egy kicsit kisebbet, ki fogom tenni az asztalom fölé a falra, és ha eszembe jut valami fontos, oda fel fogom írni a táblairónommal, hátha így könnyebb lesz megfejteni magam. Mindig csak egy-egy szót, ami közelebb visz a megfejtéshez. De egy ilyen tábla mindenképp kell nekem a szobámba. Csak nem tudom, mennyire szemetel az ilyen, hogy mennyire pereg a letörölt festék.
Meg ugye a piszkos anyagiak, egyenlőre úgy néz ki, hogy rohadt drága az ilyen, a legkisebb méretű is 14 lepedő felett van. De akkor majd veszek üveget, és megcsinálom magamnak. Nem tudom, mi kerül egy ilyen üveglapon tizennégyezerbe.

Azt vettem észre, hogy ösztönösen menekülök bármiféle szociális kapcsolat létrejötte elől. És azt is észrevettem, hogy sose voltam még szerelmes két hétnél tovább.
(Szinte most látom az arcokat: ajjaj koppány, mi fog ebből kisülni már megint?)
Mi lesz így velem még ötven évig? Amúgy ha valaki nem foglalkozik velem, nem is veszi észre, hogy valami nem stimmel nálam. Ez már jó jel. Tök fura dolog két aggyal gondolkozni: a saját, mondjuk így alternatív módon bedrótozott agykérgemmel és a többiek neurotipikus agyával, bár az még nem megy olyan jól. Pedig... hú, most be kell fejeznem, mert ha folytatnám, akkor már túl hosszú lenne ez a bejegyzés.

rövid bejegyzés

Hogy örüljetek.
Most örülsz? Utálok rövideket írni. Így nehezebb kimagyarázni egy adott problémát.
Csak akkor jó rövidet írni, ha van a végén poén. Ami itt most lemaradt, mert akkor már hosszú lenne.
Reklám: nézegessétek a fotóblogomat.

Érdekes, hogy az oktatóinknál ki hogy fogja fel a "tanítás" és "mérnökképzés" fogalmakat. Ott van pölö a matek. Ma megtanultuk használni az n-dimenziójú vektorokat, a komplex számokkal való műveleteket és a determinánsokat. És óra végén korrekt tájékoztatást kaptunk arról, hogy mindezt miért tanultuk, egy közgazdaságtani példán keresztül szemléltették nekünk, hogy mit kezdhetünk újonnan megszerzett tudásunkkal. Aztán ott van az anyagszerkezettan, ahol minden apró kis mozzanatot köznapi példákkal (nagymama relatív sűrűsége egy adott térrészben a lakás teljes térfogatát tekintve) (hogyan változik a nagymama mozgása során leírt pálya, ha nagypapa is belép a szobába) (diszlokáció szemléltetése egy macska bal fülének tetejével), és kétségbeesetten kérdezte az oktató, hogy hallott-e már valaki a molekulákról, de senki nem bólogatott, de nem azért mert nem hallottunk róla, hanem mert b_sztunk odafi álmosak voltunk. De ő legalább azt akarja, hogy mindent tudjunk.
Ott van még a közgáz, ahol a tanár azzal kezdte az idei anyagot, hogy mi műszakiak vagyunk, ezért nem fog vezetni katalógust, oda se kell figyelni rá órán, az egyetlen feltétel, hogy a vizsgát majd 30% felett teljesítsük, és akkor békén fog minket hagyni.
Mert aztán ott van a holnapi kémiaGY, azon például olyan az oktató, hogy ha valamit nem tudunk, otthon nézzünk utána, ha valamit meg akarunk tanulni, akkor otthon tanuljuk meg. De akkor minek járok egyetemre?

Én azt mondom, az oktató azért van, hogy akár unalmasan is, de minden részletre kiterjedően magyarázza el a zzanyagot, a diák meg azért van, hogy ott legyen, amikor az oktató magyaráz, mert akkor otthon könnyebb lesz tanulni.

Autodidakta módon fejlesztem magam hidrodinamikából. Tiszta őrült vagyok.
Nem, a dolog nem ennyire egyszerű, ez hosszú történet. El is mesélem.

A cselekmény szálai múlt hét csütörtökre nyúlnak vissza, Huba az éjszaka közepén arra ébredt, hogy a földszinti bojler olyan hangokat adott ki, mint egy hajókürt, és majd szétrobban az erőlködéstől, odakint meg a garázs előtt a föld alól spriccel fel a víz, egy méter agyagos földön és tíz centi kőkemény betonon keresztül. Ergo csőrepedés van, fel kell ásni a garázs előtti kocsibejárót. Nincs víz, péntek reggel apa elzárta a fő vízcsapot, és szerzett egy hiltifúrót és vésőkalapácsot, hogy majd mi erösek leszünk és megnézzük, mi az ábra a föld alatt. Mivel még sose fúrtam és véstem betont, segítettem neki. (Meg ugye tanulni se kellett a hétvégén semmit, szóval volt időm.) Szombat estére lyukakat fúrtunk, megadva egy téglalap körvonalait. Minden 3. lyuk után egy órát pihentetni kellett a fúrót, mert a gyémánthegye ellenére is túlmelegedett. A fúrásra amúgy azért volt szükség, mert ha elkezdünk ott barmolni a vésővel, akkor így legalább frankón a fúrás mentén fog töredezni a beton, nem összevissza.
Vasárnap reggel neki is kezdtünk a vésővel, úgy kapta széjjel a tízcentis betonszekezetet, mint az atom. Utána meg mit volt mit, elkeztük ásni a földet remélve, hogy legalább a csővezeték felett vagyunk. Az lett volna a jó, ha találunk egy hullát, vagy egy láda kalózok rabolta aranyat azokból az időkből, amikor derék Komlós hegyeit még tenger borította, és kalózok fosztogatták a szárazföldi patkányok lélekvesztőit. Ehelyett megtaláltuk a szennyvizet. De ivóvíz sehol.
Körbeástuk, és kiderült, hogy ahol a házból jön ki a szennyvíz, ott a föld alatt a házunk alatt egy óriási üreg van => a házunkat csak a lélek tartja, de legalábbis levegőre épült. Nem sokkal ezután a vízvezetéket is megtaláltuk, a szennyvíz alatt fut közvetlenül, de nem tapintottunk rajta törést. Apa megnyitotta fő vízcsapot, hogy vajh' mi fog történni, erre a ház alatti üregből ömlött ki egy vízesés, tehát ott van valahol eltörve a cső.
Úgyhogy hétfőn meg is jött a vízvezetékszerelő, és egy gumislaggal áthidalta a törést, bár fogalmam sincs, hogy csinálta, ez az ő szakmája. Én most épp azzal vagyok elfoglalva, hogy a kis kavicsokat próbálom a zuhannyal úgy terelni, hogy lefollyanak a lefolyón. Nem könnyű munka.

hétfő

Igen. Újra hétfő. De most átvertem a sorsot, mert előre eldöntöttem, hogy márpedig_ma_jó_napom_lesz.
Azzal kezdődött, hogy elkéstem a harmadik óráról, pedig nekem az volt az első. Ezzel is bizonyítottam, hogy menő vagyok. Amúgy nem volt poén, a kémiatanárnak amúgy is már meg volt aludva a tej a szájában.
Nem fogom amúgy gyakran csinálni, hogy leírom, mivel telt a napom, de ez kivételes, mert hétfő, és ennek ellenére jó nap volt.
Szóval a lyukasban éppen annyi időm volt, hogy elintézzem a higiéniai és kulináris szükségleteimet, mert a híres-hírhedt gyerekfaló szörny, az anyagszerk.GY máris kezdődött. És ott se csináltunk semmit, egész frankó volt. Már kezdtem azt hinni, hogy képes vagyok csodát tenni, amikor éppen elkéstem a fizikáról, mert a túlbuzgó tanár már öt perccel az óra kezdete előtt bent volt, de erről nem szólt senkinek. De az durva volt. Két fizika szünet nélkül egymás után. A merev testek kinematikájáról. Durvább volt, mint tavaly a duplamagyar szerda hetedikben. Kábé hatszor durvább. Egy csorda elsős beterelve a világ legkisebb tantermébe, és nem szabad felállniuk a helyükről. Ez még hagyján. De közben newtoni fizikát kell hallgatniuk. Ez valami embertelen volt. Utolsó erőmmel egy mondatot véstem a margóra "Nem ment meg a csengő", és itt az ő betű el van húzva, mintha épp fordulnék le a székről.
És végül a bevezetés a blablabla óra még félig se volt megtartva, mert az oktatónak fájt a torka, és amit elmondott, fenn is van a neten. Ezen az órán jókat rajzolgattam. Rajzoltam két ősembert ahogy éppen mamutra vadásznak, egy marhával szántó amist, egy túlméretezett legyet, egy biztosítási ügynököt láb nélkül, egy 2cm-es pengéjű rúgós bicskát és egy profilból megvilágított kúpot. Egy fénykardot is akartam, de arra már nem volt idő.
Hát ez volt ma.

ruhavásárlási intelmek kezdőknek

Most jöttem vissza a Sever Center néven csúfolt tucatáruház egyikéből, és van néhány dolog, amit nem bírok magamban tartani.

A legfontosabb, a reklámok. Gyűlölök őket. Régen furfangosak voltak, mert nem vetted észre, ha átmossák az agyad, de a mai reklámok már nem is tagadják. Amikor hirtelen belekiabál a mikrofonba egy sikítozó nő, mint akit kergetnek, és egy szuszra elhadarja, hogy vedd meg ezt meg vedd meg azt, akkor engem az okádhatnék kerülget. De a tévével is ez van. Amikor bevágnak valami kamerakapkodást, és a végén nem sikerül rájönnöm, hogy akkor most ez mire is, jó, vagy hogy mit reklámoz. Csak rádióban ez feltűnőbb. Ez általában akkor tetőzik, amikor ezt követi mondjuk a danubiuszon egy "szeret a nő még hidd el" vagy egy "bolond aki sír egy lány után" típusú szám. Amikor ez van, egész napra elmegy az életkedvem.

Aztán ott vannak a feliratos pólók. Minek az rá? Milyen jogon nyomtatják rá egy póló közepére, hogy "52", vagy hogy shiny star, vagy super glory art? Így akár tudtomon kívül egy gagyi harmadosztályú elefántcsontparti focicsapatot is reklámozhatnék, ha éppen véletlenül az ő címerük lenne a pólón, csak én nem venném észre. Vagy ha elsőre nem értelmes a felirat, ami rajta van, lehet hogy csádiul az egy durva káromkodás, vagy egy "verj meg" felirat. Ösztönösen ódzkodom minden olyan ruhadarabtól, amin bármiféle divatfelirat van. Sajnos ma már ez egyre nehezebb. Főleg, hogy keverik a női és férfi ruhákat, és egy óráig kell keresgélnem, mire megtalálom a férfi sarkot, és akkor derül ki, hogy ugyanazok a ruhák vannak ott is, mint a női részlegben. Csak emósabban.

Az árak csillagászati volta már nem is annyira feltűnő. Kinézel maganak egy rongyot, amit akár egy turkálóban is találhatna valaki, és rá van biggyesztve, hogy 20 lepedő. Ha megveszed a három legolcsóbb fürdőgatyát, már akkor sem úszod meg a dolgot 10 rongy alatt. Ezek a dolgok engem felháborítanak, és az üzletek meg nem veszik észre, hogy pont emiatt mennek csődbe? Senkit sem érdekel, mennyire nike egy papucs, ha egyszer az ára alapján akár űrteleszkóp is lehetne.

Végül pedig, de ez már tényleg csak az én asperger-elmémet zavarja, hogy utálom, ha folyamatosan figyel az eladó, miközben nézelődöm. Oké, hogy vigyáz, nehogy megfújjak valamit, de akkor is. Nem tudok normálisan nézelődni, ha valaki rajtam tartja a szemét.

A baj csak az, hogy szerintem ezzel csak én vagyok így. Láttam ma egy buzit/emósat* egy három mérettel kisebb, legalább 300 mosáson keresztülment rongyos neonzöld pólóban és strandpapucsban. Ő például vagy nem veszi észre, hogy a liberalista-kapitalista profitorientált multik vásároló játékbabát csináltak belőle, vagy nem bírta tovább, és most sodródik az árral.
Én mindenesetre tartom magam, amíg csak lehet. Az én agyamat nem mossák ki.

* végül is mi a különbség...

negyedik, utolsó nap

Na ma is volt nap. Direkt sokáig aludtam, hétig, mert csak második órára kellett bemennem, aztán amikor oda bementem, kiderült, hogy nem is kellett volna bemennem, mert van ECDL-jogsim. Direkt átaludtam az első lyukast, és utána kiderült, hogy még van három. Legközelebb tehát csütörtökönként déltől lesz suli, és háromra vége.
Aztán közgazdaságtani alapismeretek jöttek egymás után két óra, abban meg az volt az érdekes, hogy az oktatónak volt egyfajta fura buzis akcentusa, és kívülről meg úgy nézett ki, mint akin most ment át egy medve. Úgy adta elő a közgazdaságtant, mintha önmaga paródiája lenne. Jó volt, az első órára egy csomóan (legalább 50%) nem jöttek be, mert hogy "közgáz, az minek, semmire sem jó, inkább máshol alszom", de utána amikor elkezdődött az óra, olyan szinten szénné röhögtük az agyunkat az oktatón, hogy a hiányzó 50% visszajött a második órára, hogy ők se maradjanak le a jóról. Voltak, akik az első padból direkt hátra költöztek, mert egyszerűen nem bírták ki, és nem akartak szemet szúrni a tanárnak. Én a magam részéről a pulcsimba temettem az arcom, mintha aludnék, csak az lehetett a fura, hogy rángatóztam közben, mintha sírnék. Há' majdnem sírtam is kínomban már. Ez lesz a kedvenc órám, akkor is röhögni fogok, ha karót kapok belőle.
Hú, még mindig vigyorra áll a szám. Mi lesz így a vizsgán?
Az aláírásnak feltétele nincs, az egyeseket meg nem fogja beírni, ő mondta, de én akkor is be fogok járni órára, ennyi jó történjen már a héten, ilyen jól még sose szórakoztam. De úgy igazából nem. Röhögőgörcs 120 percen keresztül.

harmadik nap, harmadik rész

A kémia Gy-re bejött a csávó, viszonylag fiatal, majd közölte, hogy nem fog a két óra között szünetet tartani, és a múltkori felmérő katasztrofálisan sikerült, úgyhogy mindenkit szívatni fog a táblánál, amíg fejből nem fogjuk tudni, hogy melyik ion milyen vegyértékű és milyen sókat alkot, és három hét múlva ZH-t írunk belőle.
Az óra ennek jegyében telt.
Politológiára már úgy ültem be utána, hogy bármi jöhet, ennél csak jobb lehet. És jobb is lett, mert elmaradt, nem jött be senki.

Most pedig épp a rádiót hallgatom, és tökre zavaró, hogy az átlagember csak annyit tud az LHC-ről, hogy egy új részecskegyorsító, és hogy összeroppantja az univerzumot. Hülyeség. A műsorvezető most épp arról faggatja az egyik tudóst, hogy akkor ezen a héten ugye nem tűnik el az univerzum.
De ha venné a fáradságot és utánanézne egy kicsit a működésének és az egész dolog elvi hátterének, simán rájöhetne, hogy a tudósok csak poénból találták ki, hogy összedől a világ. Mer mér' dőlne. Attól, hogy két proton összeütközik? Néha tényleg csodálkozom, hogy némelyek vagy tényleg síkhülyék, vagy jópofizásból azt játsszák meg. Ha meg riportot akarnak készíteni, miért nem készült fel előtte? Ha valaki azt a szót hallja, hogy részecskegyorsító, akkor nem az lenne a megfelelő reakció, hogy sikítva menekülünk a világból, hanem az, hogy megkérdezzük: az meg mi? Ez a különbség az ember és az értelmes ember között. Az értelmes embereknek általában van tudásvágya.
Ez kicsit olyan, mint amikor Talma világbajnok lett. Azelőtt a kutyát se érdekelte, és utána hirtelen előjött a "én végig neki szurkoltam, csak titokban"-effektus. Nem szeretem az ilyet. Inkább csak az foglalkozzon vele, akit érdekel. Mert aztán a hetvenéves Józsibácsi a Moszkva-tér melletti kis garzonában azért fog szívrohamot kapni, mert örül, hogy nem szippantotta be egy nanométeres kiterjedésű fekete lyuk.

harmadik nap közben 2

Na itt a második Luk, Túl vagyok kettő jogi alapismereteken, az első olyan volt, hogy azt hittem, meghalok unalmamban, tényleg a halálomon voltam, a másodikra kábé a csoport 75%-a fejvesztve hagyta el a termet, de kár értük, mert csak annyi volt, hogy hülyeségekről beszélgettünk, hogy mi van ha valaki meghal, de kiderül, hogy mégsem, vagy ha 16 évesen valaki megházasodik és két hónap múlva válik. Tiszta jó volt.
Most jön a kémia GY, utána meg rögvest kettő politológia, ha egy nem is lenne elég.

Valami miatt népszerűnek érzem magam, vagy csak a nevem túl jellegzetes, de egyre gyakrabban köszön rám mindenki, tegnap pölö az volt, hogy épp a főépületben olvasgattam reggel az újságot, mert lyukasom volt, odajött egy lány, köszönt, de én még életemben nem láttam, de amikor elmentem, kérdeztem, milyen órája lesz, és nem lesz semmilyen, tehát nem is az én tankörömből van, de attól még felismert. Vagy az arcom jellegzetesen jóképű, vagy a nevem jellegzetes, de az biztos, hogy már többen ismernek, mint gondolnám.
Na megyek, mert még ennem is kéne valamit. Este jelentkezem a következő résszel.

harmadik nap közben

Na, fél óra alatt sikerült beállítanom a netet, most már életem végéig szabad elérésem van az egyetem hálózatáról. Úgyhogy most én vagyok a legmenőbb. Balázsék (a gazdaságosok) most éppen órán vannak már 20 perce, Viktoréknak is van éppen valami, és én meg itt ülök a díszaula feletti galériában, és várom, hogy elteljen még két óra lyukas. Déltől lesz jogom, utána megint lyukas, utána kémia GY, az kemény lesz, mert elfelejtettem átolvasni az E-jegyzeteimet, és legvégül egy este 7-ig tartó politológia méltó koronája lesz a szívatós napok királyának. De ennyi lyukassal legalább mindenre lesz időm, enni, és elintézni végre az iskolalátogatásit.

Az ábrázológeometria néni jófejnek tűnik még, bár feltűnően sok felsőbb éves is bent ült az óráján, előre elmondta, hogy csak 4H-s és F-es ceruzával rajzolt rajzokat fogad el, és minden további kikötést is tisztába tettünk. Elég fura volt, mert először szabad kézzel kellett gúlát rajzolni, és a teremben honoló csendből arra következtettem, hogy sokan azt se tudják, mi a gúla, és sóhajtozni kezdtek, tegnap is, az anyagszerkezettanon, amikor deriválásról volt szó. Pedig egyáltalán nem nehéz.
Nemtudom, mások hogyan vannak ezzel, de én tanulni jöttem ide, és ha újra megtanulhatok deriválni, annak csak örülni fogok. Nem tudom, a komplex számok halmazában is mit nem lehet érteni, tök világos az egész. Aki meg nem tudja a matekot és nem is akarja megtanulni, az ne jöjjön egyetemre.
Majd este is írok még ha lesz erőm.

második nap

Ez misztikus, de pont, hogy tegnap szidtam az Ellabankot, mára kaptam is egy levelet, amiben minden kérdésemre benne volt a válasz és a pinkód, úgyhogy most már aktív is holnap reggeltől a kártyám. Királyság.

Na de mi volt ma: Kettő matek gyakorlat, de mivel elméletünk még nem volt, a csávesz bejött csak úgy beszélgetni velünk. Elég rendes, nyugdíjas, csak hozzánk jön be keddedenként tanítani, mesélt az unokáiról, a kommunistákról, és szidta a liberális oktatási rendszert, mint a bokrot, és teljesen átfogóan elmagyarázta nekünk az aktuális politikai és oktatási rendszer hibáit, úgyhogy rögtön a szívembe zártam az öreget, egy hullámhosszon vagyunk szerintem. Ezzel eltelt egy óra, utána elengedett minket, utána még két matek jött, a komplex számokba olyan gyorsan bele is vágtunk, mint egy csokitortába. Kicsit nehéz is volt, de ha itthon kétszer átolvasom, mindent fogok tudni. Rendes a hapek. Nagyon. Régen tanszékvezető volt, csak onnan nyugdíjazták, bár őszintén szólva szerintem azért, mert egyenes beszédű, és megmondja, ha valami nem kóser. De ez mindegy is. Kinézetre a haja olyan, mint Locke-nak a Lostból, az arca pedig mint ha az öreg Belmondot és Funest összekevernénk. Kicsit ijesztő.

Aztán ott van az anyagszerkezettan elmélet professzor, akinél azt a könyvet használjuk órán, ami ő írt, és katányul nem kell jegyzetelni semmit, mert szinte szóról szóra ugyanazt mondja, ami a könyvben van. Az ő arcára már nem emlékszem, de a haja olyan volt, mint Steve Martinnak, és hevesen gesztikulálva tud magyarázni.
És eleddig az összes tanárunkra jellemző, hogy alábecsülnek minket engem, azt feltételezik, hogy még nem láttunk fogaskereket, vagy hogy nem halllottunk még az elektron hullámtermészetéről. És az elején bejelentette a pali, hogy mivel sok embert elrettentene, nem fogja használni a "kvantumfizika" szót, és nem is fogunk tanulni olyat. Utólag jutott eszembe, de felállva kellett volna tiltakoznom ez ellen. Felháborító.
Én direkt ezért jöttem ide, a kvantumfizika miatt. Felháborító.
De úgy összességében ez a nap jobb volt, mint a tegnapi, a holnaptól viszont félek, mert megint hétig leszek, hacsak nem rendes a politológiát oktató oktató, és nem enged minket el 10 perc bemutatkozás után.

az első nap

B_szott egy napom volt. És ez még csak a hétfő. Kezdődött a két lyukassal, ami teljes egészében arra ment rá, hogy megtaláljam az előadótermeket és a labort, ahol a nap további része fog telni. A három kémia nem is volt olyan fárasztó, a fószer viszonylag jó fej, kicsit öreg, de jól magyaráz, a három óra gyorsan eltelt, és úgy ír a táblára, hogy még az első sorból se lehet látni. Az anyagszerkezettan csávesz anyagszerkezetileg olyan, mint wály, csak kicsit ducibb és nem annyira pedo. Az utána következő két fizika hosszabbnak tűnt, mint az egész addigi nap összesen, a csaj kicsit idős, szerintem parkinson-kóros is, és olyan tipikus tanítónénis stílusa van, de amúgy aranyos, mert egyszer megkérdezte, hogy tudja-e valaki, mi a tömeg jele. És olyan adatokat kér számon, amit az életben nem fogunk használni, például a fény terjedésének sebessége 8 számjegyre kerekítve, vagy hogy mikor módosították harmadszor az SI mértékrendszert.
A bevezetés a korszerű információkeresés módszereibe pedig tulajdonképpen egy szar könyvtárismeret, de annál sokkal hájtekebb, mert netezni fogunk végig, és adatokat lenyomozni, és keresőgépeket kijátszani, és satöbbi, és végül is levezetésnek jó a nap végére.
És most pedig k_rvára dühös vagyok, mert három ember közül a másik kettőt szavazta meg az évfolyam HÖK képviselőnek. Gyilkolhatnékom van. Pedig mennyit güzültem a pályázattal. jövőre is megpályázom, és meg is nyerem, és a másik kettőnek egy fityinget sem adok. Most ne szóljon hozzám senki.

A bankkártyám is megjött, és a f_szom tudja, hogy a francba kell egy nyamvadt pinkódot igényelni hozzá, mert küldtek vagy hat levelet de egyikben sem írták le rendesen, hogy mi a francot kell csinálni a rohadt kártyával, hogy legyen pinkódom. Milyen már az, hogy kétszer kell bemenni és háromszor postafordulni és számtalanszor telefonálgatni, mire egy g_ci bankkártyát használható állapotba tudnak rakni.

Ha holnap is ilyen napom lesz, szerdán be se megyek. Négy matekkal fogok kezdeni.
Hát ez volt ma. Azt talán mindent elárul, hogy tegnaphoz képest öregebbnek érzem magam legalább 10 évvel. Nem akarok holnap menni.

két probléma

Miért nem tudják a vizespalackokat laposra, de szélesre csinálni, így az űrtartalma megmaradna és még a táskába is beférne, kevesebb helyet foglalna, és nem lenne útban a táskában, mert lapos lenne. Mondjuk könyv alakú. Igaz, mivel nem gömbölyű a felülete, több alapanyagot igényel az előállítása, de én akkor is megvenném, ha drágább.

És miért csak én veszem észre, hogy a tanulmányi lapon szereplő AJPJT04K01N nem azonos a Neptunban szereplő AJPJT04KO1N-el, mert utóbbiban a második nulla nem nulla, hanem egy o-betű, és az egyáltalán nem mindegy, mert az két különböző karakter, és hogy lehet így tanulmányokat szervezni, ha az egyetem nem egyezteti a dolgait a Neptunnal? Én kirúgnám az állásából, aki félrenéz/gépel egy ilyen kódot.
Az ilyenek miatt törnek ki a háborúk is, és ha mondjuk valakinek a számlaszámát gépelnék így félre, akkor az illető akár éhen is halhat. Ez senkinek nem jut eszébe? Senki nem törődik a másikkal? Ennyire nullának nézzük a másik embert, hogy tőlünk akár meg is dögölhet? És rám nem gondolnak, egy szerencsétlen elsősre, akinek most emiatt álmatlan éjszakája lesz, mert nem tudja, kinek higgyen? Hát milyen világ az ilyen?

jegyzetek az index margójára

A találó címmel azt akartam jelezni, hogy most egy rövid megemlékezés következik, hogy mindent elintéztem-e, ami a hétfői kezdéshez kell majd.
Hát lássuk: A tantárgyakat felvettem, sikerült elcsípnem az utolsó helyet a politológiára, így egyrészt a filozofikus problémám* megoldódott, másrészről így csütörtökön háromkor végzek majd, ami k_rvajó. Az órarendemről annyit, hogy az egyetemi honlapon lévőt nem nagyon lehet bármiféleképpen összeegyeztetni a Neptunon lévővel, ezért ilyen tippelős alapon megy a dolog: vagy kedden lesz órám, vagy csütörtökön. A terembeosztásról pedig még tippelni sem érdemes.
Hétfőn fogok a legtovább aludni, szerdán lesz zsinórban a legtöbb lyukasom, viszont ezen a két napon fogok a legtovább, este hétig sínylődni a padban.
Engem amúgy az izgat a legjobban, hogy ha már a középiskolában alig bírtam kivárni a 7. órát, aminek negyed 3-kor volt vége, hogy fogom tudni túlélni azt a 10-11 órát este hétig. Az ilyenhez, az egész-nap-az-iskolában-üléshez nemigazán vagyok hozzászokva. Ha tényleg így van, akkor gyakorlatilag ott helyben, órán kell megtanulnom mindent, mert itthon nem lesz rá idő.
Amiatt is aggódom még, hogy hogy fogom megtalálni a termeket, laborokat és előadókat.
Tegnap, a rekordidejűre nyúlt évnyitó alatt** megismerkedtem egy csoporttársammal, aki ugyan nem volt gólyatáborban, de pesti srác, rendesnek tűnik, vele fogom kezdeni a szociális hálóm kiépítését.
És a mai teendő meg az, hogy meg kéne írni a HÖK-pályázatot, mert állítólag azzal nagyon de nagyon sok pénztet lehet kaszálni, és én meg köztudottan profitorientált személy vagyok.
Az első négy napot mindenesetre túl kéne valahogy élni, mert utána már csak ismétlődni fognak.
Mellesleg akit érdekel, innen letöltheti az órarendemet***.

* filozofikus, érted, hehe... nem is olyan vicces
** 8-tól fél 2-ig
*** biztos sokmindenkit érdekel

börtön + blogok+ postumus beiratkozás

Draskovics pénzt adott a büntetés-végrehajtásnak, és azt mondta, hogy emberi körülményeket szeretne teremteni a börtönökben.
Akkor végülis mire is való egy börtön?

Más téma: az egyik régi évfolyamtársam (osztálytársam?) blogja mostanában túl giccses. Nem a kinézete, hanem amiket ír. Legalábbis én annak tartom. De nem mondom meg, hogy kié. Na most jól feladtam a leckét nektek.

És mivel ma már késő van, és elvileg ma lesz vége a tantárgyfelvételnek, gyakorlatilag meg vasárnap este, kénytelen voltam felvenni valamit. Legfeljebb évközben majd leadom, ha lehet. Szóval ami nem ütközik semmivel, az a politológia, ami este 7-ig tartana, de mostanra már betelt. A másik, az Archeometallurgia, bár gőzöm sincs, hogy vajh' mi a fene lehet, de az is betelt, úgyhogy marad a filozófia. Ami persze ütközik mind a kettő jogi alapismeretekkel. Úgyhogy az lesz, hogy a három filóból az első kettőre nem fogok bejárni. Aztán majd nemtom mi lesz vele. Tanulni sem fogom.
Megbuktatnak.
Kivágnak az egyetemről.
Félresiklik az életem, alkoholista leszek, drogos nem, mert nem lesz rá pénzem, és csövesként fogok tengődni a Bükkáruháznál, és ha egy régi osztálytársam majd felismer a méregdrága napszemüvege mögül, amint épp fényképet megy csináltatni a kedves feleségével a közös kislányukról, mert akkor lesz elsős a drága, akkor majd úgy csinálok, mintha nem ismerném fel, és elrohanok.
És utánamnéz, majd vállat von, és elmegy a boldog családjával, és akkor a Bükkáruház mögötti árufeltöltő kapu tövében sírva fakadok.
Nemtudom, mi lesz így.
Fontos az a két pont?
És miért mindig a rohadt filófal szívunk rá?

Sikerült jelentkeznem az ábrázológeometriára :D
Lehet, hogy a nagyok tényleg elmentek fémet önteni, és öntőformának a kezüket használják*.
Elcsíptem, épp volt vagy 3 hely szabadon.
Pedig napok óta telítve volt.
És nem kell csinálni semmit, csak rajzolgatni 2 kreditpontért.
Megéri 3 percenként nézegetni a neptunt.
Ennek most olyan alakja lett, mint egy szabadversnek.

* ld. előző bejegyzés

ma voltam beiratkozni

Fura dolog az egyetemrejárás. Ott van például az a papír, amin táblázatba szedve tantárgyak vannak, és kódjaik, és kreditpontok, és csak itthon nézegetve jöttem rá, hogy a rácsozat mennyire hasonlít arra, mint ami a Leckekönyvben van. Lehet, hogy ez alapján kellett volna kitölteni a Leckekönyvet, amit végül üresen adtam be, mer' hát honnan a fenéből tudjam még, hogy milyen tantárgyakat fogok felvenni, amiket azóta persze már felvettem.
Amúgy meg az ábrázológeometriát megint lenyúlták a nagyok, hogy mennének fémet önteni és öntőformának a puszta kezüket használnák.

De komolyan nem tudom, miért szidják annyira a Neptunt. Nem könnyű kezelni, de legalább minden egy helyen van. És nekem nem is fagyott le eddig. Jó jó, hibaüzeneteket ad folyton, de hát melyik Windowsos szerver nem?
És nekünk elárulták, hogy a kapacitása mindössze hatvan fő, úgyhogy örüljünk, ha egyáltalán sikerül belépni.

Aztán ott van még maga a kreditrendszer. Unom már, hogy mindig én veszem észre mindennek a hiányosságait, és az is szép, hogy minden tárgy mellé oda van írva, hogy hány pontot ér, csak éppen azt nem tudja senki megmondani nekem végre, hogy hány darab kredit kell egy rohadt félévhez. Mert azért nem mindegy. Nem mindegy, hogy egyszerre kell matekon és iparjogvédelmen lennem kedd reggel. Tehát vagy megtanulom klónozni magam, vagy rögtön két kredittel kevesebbem van. Már így is csak 26-nál tartok. Mert az iparjogvédelmen kívül mást nem lehet felvenni már. És azért ne félév végén derüljön már ki, hogy mi van. Meg az se lenne jó, ha fel vennék egy tárgyat, hogy meglegyen a kreditem, és félévkor derülne ki, hogy négy hónapig a semmiért jártam Etikára.

Aztán itt a következő: az idegennyelv mér' 0 azaz 0 pontot ér? Ezért kellett megcsinálnom azt a rohadt nyelvvizsgát? Hogy aztán csak annyi hasznom legyen belőle, hogy nem kell bemennem?
Mert hogy a tesi is 0, az oké, végül is pénteken van, heti egy sport jól jön. Ha én lennék az oktatási miniszter, letörölném a 0 kredites tárgyakat, mert azokra senki sem megy, mer' minek.

És végül: Holnap az ünnepélyes évnyitón a polgármester ünnepélyesen polgárává fogad annak a városnak, aminek amúgy már több, mint 18 éve ünnepélyesen a polgára vagyok. Mindegy, erre csak ő képes. És Hiller bácsi is itt lesz, ünnepélyes beszédet fog mondani. Illetve majd csak próbál mondani. Igen, Az a Hiller. Jó lesz. Csak nehogy ünnepélyesen elröhögjem magam a nagy néma csend közben.

És valaki segítsen, nem tudom, mit kezdjek az ütköző órákkal. Át lehet őket pakolni? Mi olyankor a teendő, ha nem tudok úgy szabadon választottat felvenni, hogy ne ütközzön valami kötelezővel? Valaki tapasztalt egyetemista légyszi segítsen!

egy kis reklám

Megújult a fotóblogom, illene megnézni.

Azér' jók vagytok már. Senkivel nem történik semmi, Komlóstetőn kívül megállt az élet, a levegőrészecskék merev mozdulatlanságba dermedtek, az örök időkre leragadt Napból áramló napfény pedig lágyan megtörik az éppen leeső de félúton megállt vízcseppben, illetve rosszul mondom, mert fény sincs, a fotonok édes álmukat alusszák éjfekete párnájukon, miközben a Teremtő a mozdulatlan naprendszert szemlélve gyorsan odakiállt Atlasznak: "Tartsad hé, a többi bolygót is, mer' leesnek!" majd sóhajtva megjegyzi: "Nem lesz ez így jó..."
És bizony nem jó. Mert ha megállnak a bolygók, instabillá válik a pályájuk, és az örök fiatalság ugyan megvalósul, de egy belső szemlélő mindebből semmit sem vesz észre, a suli udvarán Petike most már örökké Szilvit fogja bámulni, és agyvelejében mostantól csak egy gondolat fog újra és újra visszatérni "Meg kéne húznom a copfját."

Bezzeg én, aki akkor is ontja magából a szókapcsolatokat, mikor nincs érdemes gondolatfoszlány elmémben, képes voltam bekezdéseken keresztül ömlengeni, pedig csak annyit akartam leírni, hogy megjöttek a matricák, és kicsit bénábbak, mint vártam, és kisebbek is, feleakkorák, de úgy tűnik, hogy szupertartósak, mert valami hiperszuper UV-laminált réteg van rajtuk, és nem is tudom, mit fogok kezdeni kilenccel. Mondjuk ha már ilyen drágák voltak, legyenek is jók. De a Lézerponttól ennyi telik.
Na. Én írtam ma bejegyzést. Pedig nem is történt semmi. Asszem ez példaértékű lehet.

Még dél se múlt el, de már sok minden történt. Először is, éppen indultam a városba, és hallom, hogy visszajött az a nagy traktor, ami múlt pénteken irtotta itt az erdőt a házunk előtt, és most nem átallott folytatni a munkáját. Elhatároztam, hogy odamegyek megkérdezni, miért tarolja le a hegyoldalt. Úgy akartam, hogy a tőlem telhető legudvariasabban meg fogom kérdezni, hogy parlagfűirtás van-e, vagy építeni akarnak, vagy mi a fenét. Ehelyett az volt, hogy véletlenül a legagresszívabb hangnememet vettem elő, és ráadásul még vigyorogtam is hozzá. A csávó meg annyira megijedt, hogy alig bírta kinyögni, hogy "pa-pa... parlagfű... az erdészettől..."
Úgyhogy mielőtt bármit is kezdenék a részecskefizikai kutatásaimmal, legelőször is a nonverbális kommunikációt kéne megtanulnom.

A második benyomás, ami ma engem ért, hogy sorakozni kellett a bérletpénztárnál a főtéren, de ez nem is gond, mert hol nem kell manapság sorakozni. Hó elseje van, meg minden. Tíz perc, annyit meg kibírok. De vannak az öreg nénik, és ők nem bírnak ki. Hát én nem értem ezeket a néniket, még ők panaszkodnak, hogy milyen gyors lett a világ, bezzeg amikor ők kislányok voltak, blabla, most meg nem bírnak tíz percet várni a sorban, hogy "miért nem nyit ki a többi pénztár, nem látják, hogy sokan vagyunk", meg "hát ez nem igaz, még ilyet".
Attól, hogy valaki öreg, még nem kell elvárni, hogy az legyen, amit akarunk, akkor amikor akarunk és úgy, ahogy akarjuk. Ha valaki öreg, akkor csak annyi, hogy öreg. Az öregek meg várjanak tíz percet, úgysincs más dolguk. Komolyan mondom, rosszabbak, mnit a gyerekek. Ha én bírok várni, ők is bírjanak.

Meg ma meg is lett rendelve a kohászmatricám, kilenc darab 6120-ért, mert így éri meg a legjobban. Holnap délre kész is lesz. Tök kedvesek voltak velem odabent. Legalábbis az volt a benyomásom.
Olyan az életem, mint egy impresszionista festmény.