Valamilyen szinten azért hálás vagyok a mostani munkahelyemnek, mert olyan dolgot tapasztalhattam meg itt, amit korábban soha nem láttam, sőt, még csak fel sem merült bennem, hogy ebben a K+F szférában egyáltalán létezik ilyesmi.
A vezetői inkompetenciát.
Kidolgoztam egyébként egy tesztet, amin gyorsan, egyszerűen, és a Napnál is világosabban kijön, hogy mennyire kompetens a vezető. A metódus az, hogy odamész hozzá, és megmondod neki, hogy szükséged lenne az aktuális megbízás elvégzéséhez egy GC-re.
Én egy olyan burokban nőttem fel, hogy ha a főnök elé odaálltam egy ötlettel vagy egy kérdéssel, akkor meg lehetett vele beszélni, nyitott volt rá, el lehetett volna sírni a bánatom a vállán, ha úgy adódik. Szerintem egy főnök attól főnök, hogy
1) határozottan, ha kell az asztalra csapva képviseli a beosztottjait és azok igényeit mindenki más, de főleg a nagyobb főnökök előtt
2) menedzseli a szervezeti egység erőforrásait, ki mivel foglalkozzon és mennyi energiát feccöljön bele abba, amivel éppen foglalkozik
3) lojális kapcsolati tőkéje van, amivel melót vonz be, amivel pénzt vonz be
Az csak egy totál sokadlagos dolog, hogy a főnök ezek mellett képben van a saját környezetével, és az eszközökkel, amikkel az osztálya/divíziója dolgozik. Nem várom el, hogy szakember híján mondjuk a saját két kezével készítsen elektrontomográfos felvételt. Ehhez nem kell értenie. Azt viszont elvárom, hogy mondjuk meg tudjon különböztetni egy XRF-et egy XRD-től, ha anyagtudományi területen dolgozik, és éppen potenciális partner jön laborlátogatásra. Legyen tisztában mindkét eszköz lehetőségeivel és működésével, mert ezen fog múlni a meló és a pénz. Legyen fogalma arról, hogyan kell egy mintát előkészíteni egy random vizsgálatra, ha éppen mindenki más el van foglalva. És egyáltalán, elvárom, hogy legyen fogalma arról, hogyan lehet megfogni egy problémát, amivel az ipari partner egy szép napos délelőttön beállít, mert ő fogja megmondani, hogy be tudjuk-e vállalni, vagy nem tudjuk bevállalni.
Mindezt csak azért várom el egy főnöktől, mert minderre még akár én is képes vagyok, beosztottként.
Szóval nem kell azt sem tudnia, melyik gombbal kell bekapcsolni egy pásztázó elektronmikroszkópot, ha van olyan embere, aki azt helyette tudja. Egy főnöknek ez nem feladata.
A fentebbi felsorolás a határozottságról, a menedzseri képességekről és a kapcsolati tőkéről, az viszont mind feladata. Ezektől lesz valaki főnök, és ha ezek közül valamelyik nincs meg, akkor ott nagyon nagy bajok vannak.
Szóval ha odaállítasz azzal, hogy szükséged lenne egy GC-re, akkor egy jó főnök első kérdése az lesz, hogy oké, ne aggódj, szerzünk egyet, milyen detektorral kellene?
Onnan tudom, hogy egy jó főnöknek ez az első kérdése, hogy Szegeden pont ez volt a helyzet. Ott ez a beszélgetés elhangzott, így, szó szerint.
Egy közepesen jó főnök esetleg megkérdezi, hogy miért is kell pontosan a GC a melóhoz.
Amikor most két hete felvetettem, hogy kellene nekem egy GC, a jelenlegi főnököm első kérdése ez volt:
Az mi?
Aztán amikor a vezetői meetingen felolvasták neki a marketing-szagú leírásomat az eszköz képességeiről, amiben az univerzális felhasználási lehetőségeit tömjéneztem, a válasza ez volt:
Ez csak alapkutatásra jó, nem kell ez nekünk.
Na hát ez az oka annak, hogy fel fogok mondani a picsába.
Meg az, hogy meg sem tud különböztetni egy XRD-t egy XRF-től, pedig egy intézetet igazgat anyagtudományi K+F területen. Ez haverok között még elmegy, de amikor a partnernek mutatjuk be a labort, akkor már inkább gáz.
És ez a sztori megtörtént.
Nekem kellett bemutatnom a műszereket, mert éppen én voltam ott. Az UV-VISt raktam éppen össze, ami évek óta egy dobozban porosodott hátul.
Azt szintén nekem kellett bemutatnom.
Mert a főnök azt sem tudta, hogy egyáltalán van ilyenünk.
És ezt láthatóan csak én éreztem kellemetlennek.
Az osztályvezetőm pedig
1) még az elvégzett melókat sem képes határozottan kifizettetni a megrendelőkkel, ezért kábé nulla a bevételünk
2) azt sem tudja, hogy éppen milyen projektek futnak és ki mivel foglalkozik, ezért két-három ember végzi a full munkát az osztályon, amik végül mégis ott akadnak el, hogy ő nem adminisztrálja le még azokat sem
3) az ipari partnerek a szó legszorosabb értelmében menekülnek előle a konkurenciánkhoz. Ezt onnan tudom, hogy még nekem is szélesebb és lojálisabb kapcsolatrendszerem van, mint neki, pedig én azért eléggé kis hal vagyok még az óceánban.
Na, hát ezért fogok felmondani a picsába.
Már csak egy felmondási mintát kell szereznem, kitöltenem, berakni a fiókba, és arra várni, hogy mikor cseppen bele az utolsó csepp a pohárba. Ilyen áramlási sebesség mellett még talán év vége előtt.
Szomorú, mert mielőtt eljöttem, még jó hely volt ez. Aztán változtak az idők és a vezetőség összetétele, és szomorú, hogy így beleáll az egész a földbe.
