Nektek is van ilyen? Én most vettem észre. Szerintem elég szép eredmény egyetlen mondat fordításával :D

És akkor a beígért sztori, ami nagyjából az utolsó csepp volt, és ami szerintem remekül illusztrálja, hogy mi a gondom a jelenlegi munkahelyemmel.

Ma már a főnökéknek is elmondtam, úgyhogy innentől hivatalos: még a nyár vége előtt ott hagyom a picsába a PhD-képzést, és visszaköltözünk Miskolcra.

Hogy asszonypajtás mit vár ettől, azt ő külön elmeséli, én mindenesetre végre mérnöki fizetést várok a mérnöki munkámért, illetve hogy olyan munkáért kapjam a fizetésemet, ami a munkaköri leírásomban szerepel. Az anyagi részén túl -amit nem akarok tovább részletezni-, van egy személyes vonulata is a dolognak, egyrészt a főnökék részéről (ez a múltkori windows-telepítős incidens, aminek van némi folytatása, de az nemsokára külön posztot érdemel), másrészt teljesen tisztában vagyok vele, hogy ha minden úgy marad ahogy eddig, akkor szó szerint az idők végezetéig bele lennék kövülve a tanszékbe annak ellenére, hogy én ott egy hallgató volnék papírforma szerint, aki oda berepül, aztán meg kirepül. Az abszolutóriumom megvan, viszont a tudományos fokozatomhoz hiányzik még

- egy első szerzős cikk

- disszertáció

- nyelvvizsga második idegen nyelvből

- doktori szigorlat

és nem látom reális esélyét annak, hogy ebből akár csak egyet abszolválni tudnék 1-2 éven belül. Leginkább azért nem, mert ahol tartok az egy nagy nulla, egy betű sincs még leírva semmiből sehova, nekem pedig négy év alatt az ingerenciám is, és lassan az életkedvem is elment.

Sokat tanultam és roppant érdekes volt az egész, de nekem azért lassan ház kell meg autó a család alá, ahhoz pedig végre pénz, és ha most nem váltok asszonypajtással együtt, akkor belesüppedek a posványba, amiből egyre nehezebb lesz kijönni.

Kerestek egyébként egy nanotechnológiai R&D-cégtől a régi BAY-os haverok, de az is lehet, hogy inkább az űriparba lépek bele. Oda pl. jövő héten megyek interjúzni.

A főnökék persze nem voltak felkészülve a hírre, a három közül egy megértette, elfogadta és a támogatásáról biztosított, egy megértette és kb. sokkos állapotba került, egy pedig minden további nélkül elmondta, hogy ez egy nagyon hülye ötlet itt a végén abbahagyni, amikor már van 11 cikkem és 2-3 még be is van adva, egy balfasz vagyok hogy ilyeneket találok ki, és már akkor is balfasz voltam amikor idejöttünk.

Ez nála a szeretet jele, de tényleg.

A kollégák egyébként nagyon fognak hiányozni. És remélem, hogy én is nekik.

Nallagtól loptam. Nekem ő mindig is Nallag marad már.

Állítólag veteránoknak szól, na most meglátjuk.

1. Hány éve blogolsz?

Több, mint tíz éve. 2007-ben kezdtem egy másikon, de az nem tartott egy évig sem, majd egy hónap szünet után indítottam ezt, mert elpusztult a világ legkirályabb mp3-lejátszója, és ki akartam írni magamból a világfájdalmamat.

Azóta működik megszakítás nélkül a világ legkirályabb blogja, ami ez. Tehát végeredményben még jó is, hogy elromlott az a szar.

2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Azon az egy hónapon kívül, ami tíz évvel ezelőtt volt, nem. Jó, az utóbbi időben már ritkán van kedvem bármit is külön leírni, de azért még a blogoszféra 95%-val ellentétben még aktív vagyok. Egy masszív kihalási esemény történik éppen, mert már nem divat a blog.

3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?

Voltam én Koptschek is, de most már a valódi nevemet használom, mert az is annyira ritka, hogy akár nicknév is lehetne, szóval tökmindegy. Meg én felvállalom a nevemmel azt, amire büszke vagyok. És a blogomra az vagyok.

4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?

Ezen a blogon igen. Különben senki se találta volna meg az újat, ha elköltöztem volna.

5. Változott az évek során a blogod témája?

Az írás témája nem. Mindig azt írtam le ami éppen eszembe jutott, és ez ezután is így marad.

A kinézet kb. 5-6 évvel ezelőttig elég sokat változott. Aztán rájöttem, hogy a minimál az bezony szép, és könnyű is karbantartani.

Meg aki RSS-protokollon keresztül olvas, az amúgy is leszarja, mert annak meg se jelenik.

Én használok már egyedül RSS-protokollt az egész telekúrt interneten.

Ez tény. Ez egy nagyon szomorú tény. Ettől mindig elszontyolodom, amikor ebbe belegondolok.

6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Néha jegyzettömböt. Számítógépen kívül más eszközzel lehetetlen normálisan blogot vezetni. Ezért vettem annak idején egy laptopot a ballagási pénzemből. A THETISt a mai napig használom, de már csak emailezésre. Le van már harcolva szegény.

7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Nem tudom. Oldalt egy rakás ember fel van iratkozva, de biztos vagyok benne, hogy azok nagy része már csak online hulla. Volt időszak, amikor még érdekelt, hogy pontosan hányan olvasnak és kik, de az már jó régen volt. Most már úgy fogom fel, hogy akit érdekel, az olvas. Akit meg nem, az jobban jár nélkülem. Ezt a blogot magamnak vezetem, nem másoknak.

8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Asszonypajtáson kívül nemnagyon. A jelenlegi társaságból senkit nem ismerek offline, ritkán szoktam kommentelni is, nem vagyok egy társaságilag aktív blogger. Olyan vagyok, mint Luke az új starwarsban, egy cseszett remete, aki nem érti hogy mi a fasz történik körülötte, ezért zöld tejet iszik.

Ja igen, spojler.

9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

A családom régebben egy hétig tudta, hogy blogolok. De annyira leszarták ők is, hogy utána egyből el is felejtették. Szerintem ez mindent elmond.

10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?

Látom és értem a forráskódot, mint Neo a mátrixot.

Meg ízlésem is kialakult az idők során.

Meg szerintem ha eléggé függetleníteni tudom magam mindenkitől, elég jó posztokat össze szoktam azért hozni.

11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Nem, nem akadt. És ügyelek is rá, hogy ne akadjon, mert jól van ez így.

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?

Egyszer történt olyan, hogy kérésre leszedtem egy posztot, amin egy lány hangsúlyosra festett szemöldökét áthelyeztem a bajsza helyére. De nem bántam meg azt a pár napot, amíg az fent volt. Elég sokan viccesnek találták.

Ha tényleg, igazán őszinte akarok lenni, akkor én is viccesnek találtam volna, ha rólam készül olyan.

13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?

Nem csinálnék semmit máshogy. Minden teljesen jó úgy, ahogy van.

De nem is értem a kérdést. Van, hogy valaki változtatni akar, de nem tud? A saját blogján?

14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?

Volt egy olyan, ami az MVK Zrt. buszjáratairól volt, és senki nem tette zsebre amit oda írtam. Meg volt egy másik, ami egy életképtelen csivaváról szólt, ami elkóborolt a lakótelepen. Lusta vagyok előtúrni és idelinkelni őket, de ha valaki szépen kéri, megteszem.

15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?

Nem.

Kritikát leginkább akkortájt kaptam, amikor szakítottam az egyre vállalhatatlanabb annalájt-fandommal, és jött tőle pár idióta véglény (a regular olvasótábor) nézegetni a blogomat. Helyükön kell kezelni ezeket a tagokat, és ennyi.

16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?

Ameddig csak fizikailag képes vagyok rá. Ez egy lenyomata az életemnek, és engem roppantul szoktak szórakoztatni a régebbi posztjaim, amiket már totál elfelejtettem.

17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?

Mindenki biztos lehet benne, hogy én a valóságban is pont ugyanígy megmondom azt, amit gondolok. Ugyanakkor nem használom lelki szemetesnek ezt, mert arra ott van asszonypajtás válla, és később még én se leszek a rinyára kíváncsi, nemhogy mások. Meg rinyálni se nagyon szoktam, én a felmerülő problémákat általában megoldom. Csak hát előfordul, hogy valami felkúrja az agyam, és azt jólesik kiírni magamból.

18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!

Kimeríthetetlen poénforrást. Meg emlékeket, mert a hosszútávú memóriám egy fos.

19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Egy férfi írja.

Szerintem ez már eleve kiemeli.

Én tudok egy állatot, ami még feketébb.

Kisgyerek voltam még, de tisztán emlékszem, hogy egyszer Nagyika virágoskertjében pont az orrom előtt jött fel a földből egy földikutya. Ücsörögtem a nyári délután a homokban és valamin nagyon elgondolkoztam, amikor született előttem egy vakondtúrás, és kidugta rajta az orrát. Egyből tudtam, hogy nem vakond, mert a vakondok nem néznek ki úgy, mint egy ronda patkány. Kinézett a túrásából, és úgy lesett egy ideig, én meg anyának kiabáltam, aki jött is megnézni, de nem akarta elkapni, mert félt, hogy megharapja.

Szóval ma záróvizsgáztam megint (nem tudom már megszámolni). A mostani mélypontja az volt, amikor

Tétel: Pozitron emissziós tomográfia, PET
Bizottság: A pozitron találkozik az anti-párjával, az elektronnal, és annihilálódik. Mi keletkezik ekkor?
Vizsgázó: Hidrogén.
Bizottság:

Én:

Bizottság:
Vizsgázó:
Bizottság: ...kérem?
Én: internal autistic screeching
Én: [OMG I CANT EVEN]

A helyes megfejtés: Egy gamma-foton pár.

Fun fact geekeknek: ha hidrogén lenne a helyes megfejtés, így nézne ki a páciens:

Ez a könyvtár már ezredszer jön szembe velem az internetek tágas mezején, és továbbra is rettentően idegesít. Vannak dolgok, amiken egyszerűen nem tudom túltenni magam:

- Volt róla egy cikk, hogy az egész fake, és azok nem könyvek, csak placeholder kacat, hogy reklámozva legyen vele a koncepció, mert amúgy a valóságban keveseknek jön be. Túl van ez tolva.

- Ha lényegében a polcokon kell mászkálni, akkor nem lesznek kurva koszosak azok a könyvek egy héten belül a cipőkről odakerülő sártól? Hogy takarítanák azt ki?

- Hogy érem el a fejem feletti polcokat? Pláne azokat, amik benyúlnak két emelet magasan a terem közepére toszott gömb fölé? És hogy takarítják azokat a polcokat?

Ja azt el is felejtettem, hogy egyébként tíz éves a blog. Az még ember-években is sok. Ki kéne találnom valami ünnepi izét?
Olvassa még egyáltalán valaki rajtam kívül?