mém

1: Who is your favorite Musical Artist from when you were a teenager?
Hümm, ki is csinálta az első Pokémon film soundtrackjét? Btw a Depeche Mode volt talán a legjellemzőbb olyan zenekar, amiből aztán kinőttem. De azon kívül mindent felvállalok. A pokémont is. Most mivan, az tényleg jó volt.

2: Who is your favorite game show host?
Vágót nem szerettem, mert tudálékosnak tartottam mindig is, meg zsidónak. GundelTakácsot viszont nagyon bírom, főleg a Játék Határok Nélkülös kommentárjait, azokon még sok év elteltével is besírok. Nem tudom hogy manapság hogy vezet vetélkedőt, de régen nagyon adta.

3: Who is your Favorite Blog hosting service?
Höhö, hát a Blogger. Igazából nagyon felhúzott valamelyik nap a Dynamic view dologgal, de sajnos olyan világot élünk, hogy még így is övé a legmegbízhatóbb szolgáltatás.

4: If you could meet anyone again from your childhood, who would it be?
Szabó Sanyi az egyik máriafürdői táborból 15 évvel ezelőttről kábé. Illetve vele a múltkor találkoztam, nem is ismertem fel és gőzöm se volt hogy ki ő, de aztán beugrott, hogy egyszer régen mintha talán. (A nevére pláne nem emlékeznék már, ha nem vett volna fel ismerősnek nemrég fészen. Ő pontosan tudta ki vagyok, áradozott rólam és azt mondta annó nagy hatással voltam rá, pedig semmi extrát nem csináltunk, csak együtt lógtunk, meg éjszaka együtt pecáztunk a többi haverjával a Balatonban, és közben az egy hét alatt végig tudományos dolgokat nyomtam neki. Ezek szerint megéri tudományos dolgokat nyomni az embereknek.)

5: Where did you want to live when you were growing up?
Régebben én féltem bárhová is elképzelni a jövőmet, mert kivétel nélkül mindegyikben az szerepelt, hogy szép a táj és szép minden, csak nem tudok idegen nyelven beszélni, pedig de, de mégis izé. A legkonkrétabb terveim a MacMurdo-állomásra szólntak, az Antarktiszra, varázslatos helynek tartom még most is.

6: What is the most interesting piece of Trivia that you know?
Sokat tudok én, de hirtelen most az jutott eszembe, hogy az emberi szakáll átlagosan 1 nanométert nő másodpercenként. Tehát amíg ezt leírtam, nőtt vagy huszat. Azóta huszonötöt. Az egyik legproduktívabb nanoalapanyag-gyár, ami létezik.

7: If you could live in any point of history when would it be and why?
Nekem a mostani nagyon megfelel. Fizikailag nem tudnék helyet változtatni, csak az időben előre-hátra, gondolom erre irányult a kérdés. Megnézném hogy hogy néz ki 66 millió évvel ezelőtt az a hely ahol éppen ülök, de szerintem érdekesebb látvány tárulna elém, ha ugyanennyit inkább előre ugranék.

8: What is the most interesting job you have ever had?
Most nem tudok választani a nanotechnológiai laborban kutatómunka és aközött, hogy éppen távirányítós, kamerával felszerelt autót építek a Holdra. De biztos vagyok benne, hogy hátralévő életem még ennél is több dolgot tartogat számomra.

9. Please share one middle school memory. It can be good, bad, ugly, funny. Pictures or words, I don't care, just share.
Toka nem tanult bioszra, de felelésnél fel kellett rajzolnia egy embriót a táblára. Eléggé (nagyon!) szerencsétlenül sikerült, de utána egész órán azon röhögtünk, hogy az Toka kiskorában. Sőt, én még mindig azon röhögök, most is éppen.

10. What's your favorite Beatles song?
A Yellow Submarine vagy mi a tök az egyetlen számuk amit ismerek, és azt is szolfézs órán hallottam még alsóban. Nem mondhatni, hogy Beatles-fan lennék. Nem az én stílusom.

11. If I asked you to describe your most comfortable outfit, what would it be?
Semmi extra. Melegítő.

12. Would you rather host a party or be a guest?
Nem akarom hogy szétverjék a házam, inkább én verném szét másét.

13. Do you think we will move completely from traditional books to digital ones, and if we do, are you OK with that?
Szerintem mindig lesznek papírra írott dokumentumok, ezt az emberiség soha nem fogja maga mögött hagyni. De így a jó, az elektronikus dolgok túl érzékenyek. Ha biztosítani akarjuk, hogy valami örökre fennmarad, írjuk le valami létező dologra. A blogot is úgy vezetném, ha lehetne. Ha eltűnnének a nyomtatott írományok, felháborodnék egy kicsit, szóval nem lenne kicsit sem OK.

14. Do you learn best by reading, listening or experiencing?
Olvasásból nagyon jól tudok, de talán legtöbbet tapasztalásból.

15. If you are (or when you were) single, what is the kiss of death for you concerning the opposite sex? (That is, what is one trait or behavior or habit or anything at all that immediately turns you off from considering that person a potential match for you?)
Ez most arra kérdez rá, hogy mi az, ami egyből megfog az ellenkező nemben?
Amikor a válaszából érzem, hogy van annyi értelem a fejében, hogy birokra keljen velem. Legalábbis amikor először beszéltem asszonypajtással életemben, ezt éreztem. Hogy okos, és hogy átlát rajtam, ismer, és nem lehet átverni, mert figyel, tanulmányoz, elemez, és nyitott könyv vagyok neki, akármit is válaszolok, akármit is mondok, ő előre tudja mit fogok, és hogy annak mi a mögöttes tartalma. Nem lehet előle elbújni, nem lehet előtte trükközni, nem lehet titkolni semmit. Azt hiszem soha nem éreztem még azelőtt ilyet. Akkor kezdett érdekelni.

16. Snacks. Salty or sweet?
Mindkettőnek megvan a maga alkalma.

17. Look around you in a four foot radius. What object is around you that you didn't realize was there or forgot was there? How long has it been there?
Itt vagy egy 15 kilós cikkköteg a kompozitokkal kapcsolatban, de hogy minek, azt nem tudom. Egyszer hazahoztam munkából még vagy két éve, azóta itt van az asztalom mellett a lábamnál.

18. What is your favorite Tom Cruise movie?
Nem szeretem a bájolgó szcientológus pofáját, de szerintem a Minority Reportban nagyot alakít, meg várhatóan az Oblivionban is nagyot fog.

19. You buy a bottle of shampoo and discover that you don't like what it does to your hair at all. What do you do with that full bottle?
Valósznűleg hónapokon keresztül hagyom még erjedni a helyén, és közben azon gondolkozom, hogy fel tudnám-e használni valami kémiai kísérletre. Aztán végül inkább kidobnám a picsába.

Publikációs felületnek használom a blogom, de így legalább megmarad az utókornak. A tegnapi csillagképes előadásom vázlata, és a hozzá tartozó ppt.

Szinte félve merek posztolni, nehogy az én templítem is elcsesződjön.

(12.09.52) koppa'ny: mintha azt mondanák, nem létezik zöld színű lézer. pedig én mindig a zsebemben hordok egyet, ami nyilvánvalóan zöld színű lézer, és még ismerek pár embert, akinél láttam egyszer, hogy zöld színű lézerrel szórakozik. sőt, vannak honlapok, ahonnan zöld színű lézert lehet rendelni. attól, hogy ő még nem hallott zöld színű lézerről, vagy mindig pirosat vesz, mert nem ott veszi, ahol zöldet is lehet kapni, attól még simán létezhet, és be is tudom bizonyítani.
(12.12.08) koppa'ny: dönthet úgy, hogy száműzi a tudatából hogy zöld színű lézer márpedig nincs, de akkor ne mondogassa mindenki másnak, hogy csak piros színű létezik meg kék, de zöld nem
(12.12.20) koppa'ny: mert akkor egy idő után már igény sem lesz a zöld színűre, pedig az a legkirályabb
(12.12.36) koppa'ny: de mindenki úgy lenne vele, hogy á, úgysem létezik, és megelégszik egy béna pirossal
(12.15.22) koppa'ny: persze a zöld lézer létezését nem lehet letagadni, ha elkezded mutogatni, és mindenki nyilvánvalóan látja, hogy zöld. olyankor mindenki azt gondolja, hogy véletlenül az, és írtó nagy mákod volt. pedig valójában csak tudtad, hogy lehet hozzájutni, és hol kell keresni
(12.16.20) koppa'ny: persze, mindenki örül, ha egyáltalán csak egy piros lézere lenne. az már más dolog, hogy van, aki eleve a zöldre gyűjt
(12.21.43) koppa'ny: szerintem az emberek el se szoktak gondolkozni azon, hogy vajon milyen színű lézerek léteznek. vagy hogy hogyan is működik egyáltalán egy lézer.
(12.22.02) koppa'ny: persze senki nem lehet tökéletesen biztos afelől, hogy hogyan működik, egészen addig amíg nem szerez egyet és nézi meg maga
(12.23.51) koppa'ny: hát igen, vannak olyanok is, akik úgy teszik tönkre a saját pirosukat, hogy zöldet akarnak belőle csinálni erővel
(12.24.25) koppa'ny: csak hát azt nem úgy kell. ahhoz hullámhosszduplikáló kristály kell

Szeretem a zöld lézeremet.

Kénytelen voltam a laborban beüzemelni a nyomtatómat, mert amellett, hogy egy hete folyamatosan kísérletezem, a holt időkben napi 3-4 szakcikket nyomtatok ki, elemzek ki, és kutatom az irodalmat még kaja közben is.

Szimulált LEO-atmoszféra cikk nyomtat, nyomtató köpködi a papírt, futok át a másik szobába, könyökszelep ellenőriz, pumpaszelep ellenőriz, rotációs pumpa bekapcsol, vákuumszintmérő bekapcsol, könyökszelep nyit, vissza a másik szobába, összeszedni a földön heverő papírtengert és oldalszám szerint sorba rakni, következő cikk nyomtat, kaját szájba vesz, beleharap hogy ne essen ki, szobába visszaszalad, vákuumszint nem oké, teflonszelepek beállít, vákuumszint megfelelő, könyökszelep elzár, rotációs pumpa kikapcsol, rotációs pumpa szelep fellevegőz, argon palack központi szelep nyit, elosztó szelep nyit, argonkönyök nyit, fütési lépcső ellenőriz, nyomás figyel, 0,5 barnál argonkönyök zár, elosztó zár, központi szelep zár, nyomásstabilizátor nyit. Anyázás hogy fűtőszál főkapcsolót elfelejtettem felkapcsolni, kaja szájból anyázás miatt kiesik, fütőprogram következő lépcsőre lép, főkapcsoló felkapcsol, bemenyugvás a megváltoztathatatlanba, ...sszameg a cikk, nyomtatóhoz vissza, papírok mindenütt, telefon csörög, BP hív hogy mivan, semmi, minden tökéletesen megy a vákuumrendszerrel, papírok összeszed, telefon csörög, asszony az, mi a helyzet, semmi, éppen elvagyok, a szokásos, ...sszameg kikapcsoltam a vákuumszintmérőt?, átszalad, vákuumszintmérő természetesen nincs kikapcsolva úgyhogy kikapcsol, kaja ismét szájba vesz, étkezőbe beül egy raklap tudományos cikkel, kaja közben mindet átfut, Puli jelentés összeállít. Szokásos szerda dél.

...sszameg, hűtővíz csapot megnyitottam?

Életemben először kérték el az ujjlenyomatom. Ilyen ez a popszakma.

Összesen hét órát ügyködtem azon, hogy kész legyen ez a két (link1 & link2) fájl, egy natúr házi feladat. Ez már igazi, friss ropogós MSc-tananyag, maximális pontszámot ért. Helyesírási hibákba nem belekötni. Szóljon aki eljutott az 5. oldalig, és érti.

\m/

Origón egy böszme hosszú cikk a fiatalok kilátástalanságáról, meg hogy nincs munkahelyük meg állásuk, és ebből kifolyólag nincs pénzük, és minden szar, meg hogy ebben az országban egyáltalán nincs munkalehetőség. Csak felsorolásképpen, azok képzettsége, akik megszólaltak a cikkben: intézményi kommunikátor OKJ, szociálpedagógus, politológus, marketing & kereskedelem közgazdász, andragógus, logisztikai ügyintéző - gyógyászati asszisztens - boltvezető, anglisztika (az országban kb. mindenki tud angolul és ismeri az angol kultúrát, én anglisztikusként először mondjuk a Kajmán-szigeteket céloznám meg, vagy valami eldugott közép-afrikai államot), bölcsész, volt egy lány akinek csak érettségije van (tényleg kurva sok tapasztalata lehet állástalanság terén), és végül volt egy modellező-szobrász... jah, kérem, így minden világos. Érdekes módon műszaki ember nem szerepelt a cikkben, ahogy orvos sem, de még menedzser sem, és biztos vagyok benne, hogy aki most azzal jönne, hogy ha de ő hülye a fizikához, akkor ne várjam el, hogy elmegy fizikusnak jó pénzért. Hát erre azt tudom mondani, hogy csináljon meg egy informatikus egyetemi diplomát, aztán az abból szerzett jövedelemből megélhet, és szobrászkodhat tovább kedvére. Vagy mondom, legyen menedzser, vagy webdizájner, vagy isten tudja mi. Keressen olyan szakmát, ami közel áll ahhoz amit szeret, és megfizetik. De, biztos hogy van olyan. Műkörömépítő OKJ-vel nekem senki ne nyígjon, hogy mennyire nincs munka.

Volt egy gyerek, aki arról panaszkodott nagyon, hogy pályakezdőként már 2-3 év szakmai tapasztalatot várnak el, ha munkára jelentkezik, és hogy ez mi, teljesen fel volt háborodva hogy ezt hogy a francba képzelik. Nekem eddig csak egy műszaki diplomám van még, de én például úgy képzelem, hogy ha egyetemen mellett nem kocsmázni ment volna, és nem hosztesz-, felszolgáló, meg egyéb bullshit melókat vállalt volna el a tandíjravalóért, hanem olyat ami éppen abba a szakmába vág, amelyben éppen tanul, és így lett volna mondjuk egyetem mellett gyakornok, akkor igaz hogy hallgatóként nem kapott volna érte sokat, de már most el tudná számolni szakmai tapasztalatként. No komment.

Az Apollo-missziók fedélzeti a számítógépe (és egyben az első integrált áramkörös számítógép), az AGC, a 11-es sorszámú (első holdraszállós) missziónál 4 regiszteres processzorral rendelkezett, 2 kb-nyi RAM-mal, és 32 kb-nyi ROM tárhellyel, és külön megírt programnyelvvel. A parancsokat (véleményem szerint rendkívül emberi módon) ige-főnév kifejezésekkel, két-két szóval lehetett megadni, amelyekhez egy-egy két karakteres számkód tartozott. Például a TERMINATE P20 parancs az 56-os számot kapta, meg ahogy leolvasom a műszerfal fotójáról, különféle delta-V gyorsulásokat jelentettek a nyolcvan valahányas számok. A CPU-ja viszont szokatlanul gyors volt, közel 1 MHz-es. A hetvenes években egyébként ezek hajtépően nagy számítási kapacitásnak számítottak. Valószínűsítem, hogy nem csak a mobilom, de a számológépem is több számítási kapacitással rendelkezik, és basszus ez a cucc elvitte őket egy idegen égitestre, és visszahozta őket, és közben életben tartotta őket végig, és visszafelé jövet kiszámolta, hogy 300 km-rel odébb az óceáni vihar miatt hol van a belépési ablak, csakis azért, mert Collins nem szeretett kézi vezérléssel landolni, meg egyéb sokminden szart még. Mármint a sokminden szar arra vonatkozik amit kiszámolt, nem arra amit Collins nem szeretett még. Egyébként a kis ráró korát megelőzve már  multitaskingot is tudott 8 feladat erejéig, és virtuális rendszert is futtatott, ezeket viszont a számológépem nem tudja. További érdekesség még, hogy az Apollo-14 AGC-jét a Hold körüli pályán patchelték meg, mert az egyik kapcsolóra hibás vészjelzést adott. De nem ám adatátvitellel, persze majd hogyisne, buzi vagy? Hanem bizony az űrhajósok maguk, kézzel, könyékig memóriában turkálva, másfél óra alatt.

Volt egy fickó, aki négy év alatt összerakta a pincéjében a számítógép pontos és működőképes mását, hajnali fél kettőkor marha érdekes az I/O-modul programozási dokumentációját olvasgatni.

(22.46.27) koppa'ny: én is szeretem az olyan párokat, akik hozzánk hasonlóan régóta vannak együtt és szeretik egymást
(22.46.33) M: :)
(22.46.40) M: nagyon kevesen maradtak
(22.46.45) M: botiék szinte
(22.46.47) koppa'ny: egyfajta szövetség ez közöttünk, amit nem mondunk ki, és nem is nyilvánul meg semmiben, csak tudjuk róluk, és biztos ők is rólunk
(22.47.10) koppa'ny: aztán persze rohadt nagyot csalódunk amikor szétmennek, és onnantól nem léteznek többé
(22.47.16) koppa'ny: egyre fogyatkozik ez a kis társaság
(22.47.31) koppa'ny: de mi legalább őrizzük a lángot az idők végezetéig
(22.47.37) koppa'ny: hogy legyen kinek ránk mosolyognia, olyan pároknak, akik utánunk következnek, és tovább őrzik a lángot
(22.47.37) M: igen
(22.47.38) M: :))

Szerda éjjel. Vannak, akik azzal vannak épp elfoglalva, hogy minősíthetetlen kivitelezésű instagram képeket tesznek fel fészre arról, ahogy éppen dohányoznak. Mások épp most indulnak a Rocky dallas-partijára, ahol amikor megszólal a Dallas főcímdala, itallocsolás van, bármit is jelentsen ez. Én pedig csak itt ülök és masturbating képlékenyalakító eljárásokat irodalmazok, hogy a holdjárónk ne törött gerinccel érkezzen majd a reolitos talajra odafent.

Én most ezért a posztért nagyon le leszek oltva, de be kell vallanom, hogy én nem szeretem a menedzsmentet, a külkert, meg a hasonló bullshitelős szarokat. Bent ülök órán, hallgatom ahogy a tanár disszeminációról magyaráz meg PR-ról, meg esélyegyenlőségről, és azon gondolkozom hogy bazmeg, gyakorlati szakemberek, neadjisten mérnökök intéznék ezeket a dolgokat a fő tevékenységük mellett, sokkal jobban el lennének intézve. Nem lennének túltárgyalva, nem lennének pátoszos megfoghatatlan eu-direktívák, amiken évekig agyaltak hogy jól meg legyenek fogalmazva, csak lenne egy egyszerűségre optimalizált forráselosztási folyamat, meg lenne egy műszaki vezető aki megmondja hogy mi van és mi nincs, és kész. Nem lenne tökölés, nem lenne rengeteg léleakasztás a sok szövegelésre a semmiről, és még én is tudnék haladni a laborban és profitot termelni a munkámmal ahelyett, hogy éppen ezt a szart hallgatom még órákig.

A rapperlét rákfenéje, hogy ha nem szólnak rájuk sokáig hogy szar amit csinálnak, akkor egy idő után elképesztően elkezdik magukat isteníteni meg öntömjénezni. Pedig ők csak középszerű, felszínes értelmű verset szavalnak, miközben repetitív béna dallamtöredék megy a háttérben.

 

Péntek éjjel. No2 önszorgalomból írt puli tanulmány leadva, ma egész nap a laborban gitároztam, holnap próba.

Ránézek a naptárra, és csak napokkal előtte tudatosul, hogy mindjárt évfordulónk lesz, és az OMG. És olyankor úgy megörülök neki. Nekünk. Neki.

Ez alkalomból bevallhatom, hogy mi még sosem veszekedtünk. Egyszer sem. De még csak a hangunkat sem emeltük fel soha. És továbbra is értetlenül nézünk mindenki másra, aki viszont igen. A szerelem egy szent dolog. Valamelyik nap Botticelli Vénuszához hasonlítottam őt, ahogy kijő a tengerből. Igazából csak az alsó fele hasonlít, mert M felső fele szebb, nincsenek olyan csapott vállai, dúsabbak a keblei, és az arca valami tündéri, természetfeletti boldogságot sugároz, és elemi gyermeki vidámságot, nem pedig olyan mélabús bambulást, mint a festmény. Akár egy eszményi teremtés, ugyanúgy félek hozzáérni ehhez a nőideálhoz, ahogy Botticelli festményéhez félnék. Olyan kis törékeny, olyan szép, művészien kidolgozott, olyan megismételhetetlen. És mi boldogok vagyunk így. Hát ezért nem veszekszünk. Ki állna le veszekedni a természettel, ami megáldotta ővele a világot? Ki állna le veszekedni a szépség és tökéletes nőiség hatszáz éve vásznon ragyogó ideáljával?

A mai napon bebizonyosodott, hogy egy extrakullikuláris tevékenység közben, szkájp előtt ücsörögve többet lehet tanulni a másfél órás Puli meeting alatt*, mint egész nap a teliberakott suliban. Hat óra alatt egy olyan gyakorlatilag hasznos információt sem hallottam, amit még addig ne tudtam volna. MSc.

* kitettek a honlapra, héló!

Az AGC projekt folytatódik, a mai nap azzal ment el, hogy meeting volt, és a titkos projekt kémiáját kiszámoltam, összeállítottam és betettem az inkubátor nitrogén atmoszférájába. Aztán este kutatásmódszertan órára mentem az asszonnyal, akibe nagyon szerelmes vagyok, és a szívem szakad meg a meghatottságtól, ha csak rá gondolok. Perverzen mondhatnám, hogy ennivalóan cuki. Itthon meg megkaptam az igazolványomat arról, hogy kitüntetéssel végeztem el az asztrobiológiát. Már nincs idő vacsorázni, úgyhogy elolvasok egy tanulmányt a Hold geokémiai összetételéről. Holnap Puli meeting az űrgépészekkel. Ha valaki nem tudná, azon dolgozunk, hogy járgányt juttassunk a Holdra 2015-ig. Ez volt ma. Igazából büszkén mondhatom, hogy egy átlag nap.

Sorra iratkoznak le rólam az emberek, ebből pedig én arra következtetek, hogy vannak akik nem bírják gyomorral a lézereket meg a google readert. Utóbbit meg tudom érteni.

Mások arról blogolnak, hogyan simogatja orcácskájukat a napsugár reggelente, és bár mérnöknek vallják magukat, csücsörítős hipster képeket tolnak fel magukról meg az aranyszínű menő karórájukról meg drága kávékról és borokról, mert mindenki szereti őket meg az órájukat meg drága borokat nézegetni, de ez itt bizony nem tündérország, úgyhogy amiről pedig én fogok most írni, az a sugárzás gerjesztett emissziójával történő fényerősítés.

Szóval ugye egy hete beújítottam egy normálisabbnak (5mW) mondható diódás lézert. Lézertechnikában amúgy nem vagyok otthon, éppen csak a régebbi fajta rubinlézer működési mechanizmusával vagyok teljesen tisztában, bár ahogy így elképzelek egy pn-átmenetes diódás lézert, az se lehet olyan nagy atomfizika, sőt. De ez új nekem, így van pár érdekes megfigyelés, amit az elmúlt napokban tettem. Először is, hogy a sugárzás intenzitása erősen hőmérsékletfüggő. Alacsony hőmérsékleten nem világít úgy mint kéne, de túlmelegedés után sem. És amúgy is kábé 1-2 másodperc kell bekapcsolás után, mire beáll egy közel konstans kimeneti teljesítmény. További megfigyelés még, hogy a visszavert fény kissé "foltos", ezen sokáig gondolkodtam hogy ez mitől lehet, és arra jutottam, hogy egyrészt az 532 nanométeres hullámhosszal nem biztos, hogy mindenhol kompatibilis a felületek mikro-(nano-)érdessége, és bár lehet hogy ez baromság, de az jutott eszembe, hogy ha nem egész periódusban találja el a foton a felületet, akkor nem képes visszaverődni sem. Az viszont nem baromság, hogy arra is gondoltam, hogy lehet hogy így, koherens és azonos fázisú hullámok visszaverődésénél nagyobb esély van mindenféle interferenciára is talán. Nemtom, nem értek a lézerekhez. De önvédelmi eszköznek és mindenféle állatokat ijesztgetni vele viszont nagyszerűen beválik.
A lézer maga egyébként a szívem titkos csücske, mindig is lenyűgözött a tény, hogy ez az eszköz olyan sugárzást állít elő, amely a világegyetemben sehol máshol nem található meg, csak mesterségesen lehet kifejleszteni. Az egyik legnagyszerűbb és legjellemzőbb találmány, ha egy földönkívüli megmondaná, hogy bizonyítsam be, hogy az ember egy értelmes lény, megmutatnám neki ezt.

A képébe világítanék a csicskának, aztán kirabolnám amíg éppen vakul.

Sci-fi írók kedvenc témája az, hogy a világ egyes helyein, vagy egyes távoli bolygókon más sebességgel folyik az élet, és vannak humanoid lények, amik percek alatt leélik az életüket, meg vannak helyek, ahol mondjuk egy órányi esemény lezajlásához egy emberi hét kell. Meg hogy az élet pillanatfelvételekből áll, ezért az idő folyását nagyon relatívnak kell vennünk, nem biztos, hogy amit mi, emberek az idő sebességének érzékelünk, az általános érvényű, és mindenhol annyi.
- Egyrészt bármennyire is hinnénk az ellenkezőjét, a tudomány mai állása szerint egyelőre az értelmes élet csak ezen a bolygón létezik, ezért teljes joggal általánosíthatunk, és kijelenthetjük, hogy az idő sebessége mindenhol pont olyan, amilyen nekünk jó.
- Másrészt a gravitáció nagyon jelentősen tudja torzítani az idő folyását, az addig oké. Viszont ha valaki egy fekete lyuk körül keringő bolygóra látogat, akkor a gravitáció rá is hatni fog, ezért nem fogja azt érzékelni, hogy mindenki milyen lassú, hanem éppen azt fogja érzékelni, hogy mindenki milyen normális. Valójában csak fényévekkel arrébb lehetne érzékelni azt, hogy odaát minden milyen lassú.
- Harmadrészt ez az egész azért nem reális, mert az élet, mint bonyolult kémiai reakciók hálózata, főként diffúziókontrollált folyamat, a diffúziónak meg minden rendszerben adott sebessége van. Adott hőmérséklet és koncentráció mellett. A hőmérséklet pedig, ami alatt egy élet létezhet, adva van: a folyékony víz (0 °C) megjelenésétől kb. 120 °C-ig, bonyolult értelmes élet esetén mondjuk számoljunk 40-50 °C-al, mert ezen a hőmérsékleten már elkezdődik egyes fehérjék kicsapódása a szervezetben. Márpedig egy életnek szükségszerűen tartalmaznia kell olyan karbon-láncú építőelemeket, melyek konfigurációja ilyen hőmérsékletek mellett megváltozik, azaz a lánc denaturálódik. De akkor is, egy ~100 kelvines tartomány nem elegendő ahhoz, hogy a diffúzió, ebből következőleg az élet sebessége drasztikusan megváltozzon.

Tehát ez a sci-fi ötlet baromság.

Énszerintem pedig az eset után végig kell gondolnom, továbbra is állampolgára kívánok-e maradni olyan országnak, melynek kormánya attól való félelmében, hogy katasztrófahelyzetben a semmittevése miatt (is) dádá lesz és népharag, úgy próbál segíteni, hogy mintegy tényleges és totális inkompetenciáját bizonyítandó, telejósda-módra félreérthető jótanácsokat küld sms-ben mindenkinek a katasztrófa másnapján.

Az egy dolog, hogy a telenor újabban egy segg és azt hiszi menő, ha széllel szemben pisál (év elején még engem, egy 10 éve hűséges ügyfelüket is sikerült elveszteniük az ügyfélutálatukkal), de az meg egyszerűen nevetséges, hogy a belügyminiszter meg a telenorra fogja, hogy kurvára a fél ország az autópályán fagyott meg, mert nem küldték el az életmentő csoda-smst, amit én is megkaptam a kandalló mellett Bud Spencer-filmet nézve, és amiben az állt, hogy mindenképp maradjak az autómban vagy ha kifogy az üzemagyag, üljek át másikba. Egyrészt nincs is autóm, másrészt meg most akkor melyik. Hű, thanks, Minister Obvious!

Én is kaptam sms-t. Nevetséges.

Éjfél előtt 25 perccel sikerült elérnem először az import funkciót, és ezt írta ki. De igazából ahogy szétnéztem, az egész neten ez a helyzet, mindenki a szociális média szarságot anyázza, hogy nem képes helyettesíteni az RSS-t, ugyanakkor minden fídolvasó le van állva, vagy maintenance módba van kapcsolva a túlterhelés miatt. Igazából az internet M7-es autópályáján most a Google játssza azt a kamiont, ami a téli gumi ellenére barom volt és árokba hajtott, és miatta kell a fél országnak az autópályán éjszakáznia a dugóban.

Az üstökösök sunyiban közlekednek és csak akkor lesz csóvájuk, ha közel kerülnek a csillaghoz. Azok nem szoktak berobbanni sehová.

gondolatok egy fíd margójára

A Google ma helyi idő szerint hajnalban bejelentette, hogy pár hónapon belül megszűnteti a Reader nevű feedolvasó szolgáltatását. A döntést azzal idokolta, hogy az RSS-technológia halott, mert senki nem használja, mert mindenki twittert meg facebookot használ.

Összehasonlításképpen: ez olyan, mintha az mvk azt mondaná, megszűnik tömegközlekedési vállalat lenni Miskolcon, mert amúgy is mindenki autóval jár. Aki pedig eddig buszozott, az oldja meg valahogy.

Hát szerintem a kurva anyád, Google. Jössz itt nekem olyan baromságokkal hogy Google+, ami bármennyire is tagadtad, egy n+1-edik utolsó facebook másolat akart lenni, meg Buzz, ami meg már tököm tudja, mi is akart lenni egyáltalán, de már a neve is idegesített, aztán meg a Reader szervereit meg kapcsolgatod lefelé? Izzadtságszagú fejlesztések, ahelyett hogy hagynád a fenébe azt, ami jól működik. De hogy mi a fasznak? Mi lesz a következő, a Checkout? A Scholar, mert mindenki amúgy is a fizetős ScienceDirecten keres publikációt a milliónyi egyetemi IP-ről? A Mail? Mert az emberek ma már nem íméleznek, hanem csak facebook chatelnek? My mind is full of fuck, kedves Google.

A döntés következménye tehát az, hogy pánikszerűen menekítem a fídjeimet olyan kisebb cloud-alapú RSS-olvasókhoz, akik már az xml-fájlom importálását sem tudják végigcsinálni, mert egyik percről a másikra annyira megnőtt a terhelésük, hogy a szervereik sorra halnak lefelé. Az emberek nyilván ébrednek fel reggel, és veszik észre hogy a Readert megölik, és fogják a cókmójukat, és költöznek. Senki nem használ RSS-t, ugye, Google? Szóval amíg arra várok, hogy költözni tudjak, azon gondolkozom, hogy ha tudnék ilyen szolgáltatást nyitni, vagy egyszerűen csak meg tudnám venni a Reader jogait és kódjait, akkor abból most rohadtul meg tudnék gazdagodni. A Google-t meg nem értem. Ahelyett, hogy rendbe raknák a döglődő Groupsot, vagy egyáltalán csak válaszolnának azokra a fúrumposztokra, amikben azt kérdezik, hogy miért nem működik hónapok óta rendesen a tagfelvétel funkció, ilyen baromságokkal fárasztják a saját ügyfeleiket. Hát tépjék már le a saját arcukat, de nagyon gyorsan.

"Amelyik kapcsolatban nincsenek nézeteltérések és veszekedések, az vagy felszínes, vagy csak szekszre alapul."

Mesélte M osztálytársnője két év alatt kb. a negyedik pasija kapcsán. Az ilyen emberek szokták egyébként beképzeltnek hinni/nevezni asszonypajtást, amikor ő a téma hallatán fennhangon a torkát köszörüli. Az ilyen emberek szokták 24/7 szidni az exüket, meg beszólni nekem, hogy ne ítéljem el őket, amiért nekik az első élmény/csók/párkapcsolat nem volt jó, és rossz emlékek fűződnek hozzá. Hát szerintem meg

Mi a lófaszért vállalhat még felelősséget az életben az, aki már a saját magánéletéért sem tud?

Néha eltűnődöm azon, néhány ember a gyökérsége ellenére hogyan maradhatott idáig életben. Az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy ez a világ a gyökereknek kedvez.

indokolatlan cenzúra

Ömm...

Éppen a közepénél tart a projektmenedzsment órám, azaz tartana, ha bent ülnék rajta, de én meg itt ülök a laborban, és szitanyomó szövetet szkenningelek BP-nek, mert ez fontosabb. Djönörű.

Szerintem berakom háttérnek valahova.

Nem tudom, melyik közhelyesebb; amikor valaki soha életében nem posztolt republik számot, de most Cipő halála kapcsán egy érzelemmel átitatott, közhelyektől hemzsegő hatásvadász hányadékot tesz ki fészre, vagy az aki ezt és a többi ilyet egy kattintással meg is osztja.

Az elmúlt pár nap észrevételei:

Hét végén a szokásos teljesítménytúra, idén 13 km-re megyek, és nagyon remélem hogy szakadó eső lesz és sár és köd, mert én olyan vagyok mint a terminátor. Ha már túra, akkor legyen szar idő.

Vagy a múltbéli gyermekien ártatlan lelkem, vagy a mostani kormány forráselvonós politikája, de régen mintha kevesebb lett volna a fiatal lányokat zaklató pedofil vén fasz, meg a tömegközlekedési eszközön csövező attention-whore részeg disznó is.
Ja, nekem az ásványfesztiválon csak az nem tetszett, hogy mindenhol ugyanaz a 30-40-féle kő volt, ugyanúgy csiszolva. Meg hogy nem volt kiírva a kémiai képletük. Szintetikus ásványt pl. csak egy helyen láttam. És ha én wolfram-karbidot akarok nézni? Vagy lantán-hexaboridot? Magnetitet is vagy csak koszos kőként, vagy ilyen béna gyerekjáték mágnesként lehetett kapni. Ja, meg voltak sarlatánok is, kicsit sajnáltam hogy nem próbáltak meg beszervezni engem.

Szerintem Tóth Gabi új mellei nem hogy nem vonzóak, de egyenesen undorítóak. Mint valami elcseszett díjbirkózó, vagy az a baba amin az újraélesztést kell gyakorolni. Evolúciós melléktermék. A mellkasán élvő popcornos tálak nélkül is. Őszintén remélem, hogy nem fog géneket örökíteni.

A Tempus-folt a létező legrangosabb folt az egyetemi egyenruhára. Olyan, mint a becsület érdemérem vagy mi a lófasz amit a háborús hősöknek szoktak adni. Csak annyi a különbség, hogy itt a hőstett, amit véghez kell vinni, az az, hogy meg kell hódítani egy lányt. A jegyességet jelzi ez, a piros szív arany Tempus-felirattal. Ilyet csinál nekem M.

Mai nap történései, röviden: Hajnali kettőig a Puli mérnöki feladatát dolgoztam ki, aztán aludtam pár órát, aztán reggel megint, és délben el is küldtem, így kb. egy nap alatt fejeztem be. Az a projektet, amire egy hónapot kaptam. A gépészmérnök csapatvezető azt válaszolta, hogy szuper. Aztán Rolanddal kitaláltuk tegnap, hogy kéne csinálni csillagdás foltot az egyenruhánkra. Így a délután többi része azzal telt el, hogy ebből és ebből a képből összehoztam ezt a logót, és a csillagda hivatalos logójának javasoltam a főnökségen.

Aztán Vili a verebet néztünk, meg végigtoltuk a Putt-Putt játékot hardon.

A mai nap hírei: 

- Úgy néz ki valóban felvesznek a Pulihoz, már ha felvételnek nevezhetjük azt, hogy felhasználót kreáltak nekem a belső rendszerükben, és kiosztottak egy hó végi határidős mérnöki feladatot, amit örömmel meg is oldok még ma este, és azt mondják hogy nagyon örülnek hogy jelentkeztem, mert a szaktudásomból kifejezetten hiányt szenvedtek. Eddig.

- Úgy néz ki, szabadalmam is lesz. Mint társszerző. Ez azért nem kicsit menő dolog.

- Úgy néz ki, mégiscsak sikerült farmert szerványolni a takkó fesönben, így most már meg tudok jelenni emberek előtt is.

Összességében nem tudom, ki felé kell hálásnak lennem M miatt. A sorsnak? Milliószor megfordult már mindkettőnk fejében, hogy ilyen találkozások nem történnek véletlenül, bizonyára kellett lennie egy felsőbb tudatú tavaszi szellőnek, ami összefújta életünk járda szélén tengődő nejlonzacskóit. Vagy magának M-nek? Valami olyan erőt közvetít felém, amelyről eddig nem esett szó sehol, erről nem írt könyvet egy író sem. Kissé olyan érzés, hogy mi ketten egy személy vagyunk, egyetlen ember, aki két embernyi lehetőséggel rendelkezik, és két embernyi teljesítményt nyújt bármiféle megerőltetés nélkül. Igazából össze vagyunk nőve. Nem tudunk egymás nélkül létezni, és védőhálót jelentünk egymásnak. Más érzés úgy vizsgázni is menni, hogy közben bár nem jut eszembe, de mélyen a tudatomban tudom, hogy vizsga után ott lesz ő, és a délutánt Völgyzubolyban töltöm. A tudat, hogy ő itt van olyan nekem mint egy indikátorpapír, amit akármilyen gőzölgő, zugybolódó, higroszkópos szupersavba is merítek, ő a hetes pH-hoz tartozó sárga színen fekete betűkkel azt írja, minden rendben. És ez, ez egy állati jó érzés. Most pedig sietek nacit venni a kiszakadt seggűek helyett.

A mémekben azt utálom, amikor egy kérdésen hosszan el kell gondolkoznom, és nem jut eszembe semmi, mert hülye vagyok szar maga a kérdés is már. Úgyhogy ezeket egyszerűen kihúztam oszt kész.

1. Who are you?

Én vagyok A Koppány.

2. What are the 3 most important things everyone should know about you?

1) Foglalt vagyok, 2) előítéletes is, de ezt jó dolognak tartom, 3) úgy lehet engem megölni, hogy kiveszed a kezemből a kémcsövet.

3. When you aren't memes like this one what are you doing?

Olyan nem létezik. Na jó, elvétve talán néha szoktam még másról is írni mémeken kívül, bevallom.

4. List your classes in school from the ones you like the most to the ones you like the least (or if you are out of school, think of the classes you did like and didn't like at the time).

Az idei féléves tárgyaim, tetszési sorrendben: Kutatásmódszertan, Nanotechnológiák I., Anyagegyensúlyok, Projektmenedzsment, Fémtartalmú hulladékok feldolgozása, Alkalmazott kémia.

5. What is your biggest goal for this year?

A legnagyobb cél kétségkívül az, hogy az NPKR pályázatos vállalásaimat teljesíteni tudjam év végéig, mert csak akkor akasztódik le nekem a lé. 3 szakdolgozat, két konferenciarészvétel és egy szakcikk a szuperparamágneses témámban, szerintem be lehettem lőve mint egy állat amikor ezeket bevállaltam önként, mert nem lett volna muszáj.

6. Where do you want to be in 5 years?

Lehetőleg a debreceni kis panelkuckónkban.

7. What stage of life are you in right now?

8. Are you more child-like or childish?

9. What is the last thing you said out loud?

Mindenki alszik itthon és halálos a csend, de most direkt kimondtam hangosan hogy pénisz, hogy az legyen.

10. What song comes closest to how you feel about your life right now?

Postrock-buzi vagyok.

11. Have you ever taken martial arts classes?

Ó de még mennyire. Sok-sok éven keresztül, és sok-sok embert meg is vertem már. Dojo-i keretek közt. Ártatlan eltévelyedett utcán kószáló lelkek nem érdemlik meg, hogy ilyen szörnyű halálnemben legyen részük.

12. Does your life tend to get better or worse or does it just stay the same?

Ha lennének kiscsibéim arra nevelném őket, hogy ha úgy érzik szar az életük, tegyenek érte, hogy jobb legyen. Én is azt teszem, és nekem bejönni látszik.

13. Does time really heal all wounds?

Könnyebb elfelejteni a régebbi gáz pillanataimat, de egyébként nem tudom, engem nem szoktak sebezgetni.

14. How do you handle a rainy day?

Nem csinálok belőle ügyet, nem vágok le jelenetet az utcán, indulásnál egyszerűen csak felkapok egy esernyőt, és kész. Szeretem az esőt. A Titán atmoszférájára emlékeztet.

15. Which is worse...losing your luggage or having to sort out tangled holiday lights?

Nehéz megválnom a tulajdonomba tartozó tárgyaktól, úgyhogy az első.

16. How is (or was) your relationship with your parents?

Apa-fia kapcsolat, de szülőtől függően lehet anya-fia kapcsolat is.

17. Do you tend to be aware of what is going on around you?

Mi? Ho? Mifasz?

Egyébként ja, tisztában vagyok vele, hogy idebent világít az asztali lámpám, odakint az utcai, Pesten valaki épp biztos koncertezik az Artemovszk hajón, az USA egyik szűk időzónájában nemsokára szerda dél lesz, üstökös fog a Marsnak ütközni, a Herschel-űrteleszkóptól úgy szabadulnak meg, hogy Nap körüli pályára állítják, ami pedig a galaxis orion-ágában utazik lassan a középpontban lévő szupermasszív szingularitás körül attól 28E fényévre, az egész cucc pedig a 80 megaparszekre lévő ACO3627 nevű gravitációs anomália felé közelít 2 és fél millió km/órás sebességgel a szomszédos galaxisokkal együtt. Szóval ja, tisztában vagyok vele hogy mi folyik körülöttem.

18. What is the truest thing that you know?

Zárt rendszerekben az entrópia mindig csak nő.

19. What did you want to be when you grew up?

Lehetőleg az ami most, célzott alapkutatásokat végző kísérleti szakember.

20. Have you ever been given a second chance?

Ja, az ilyesmi vizsgákon nem jön rosszul.

21. Are you more of a giver or a taker?

22. Do you make your decisions with an open heart/mind?

Objektíven, lehetőleg minden szempontot gondosan mérlegelve. A döntéseimben szívnek helye nincs. Kivéve, ha az történik mint például ma, hogy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem három bradbury-kötetet. Itt a mérlegelendő szempontok azok voltak, hogy egyrészt én az írónak minden gondolatát ismerni akarom amit valaha leírt, másrészt meg egyszer úgyis megvettem volna minden könyvét. Akkor már miért ne egyszerre, ha már ott vagyok.

23. What is the most physically painful thing that has ever happened to you?

24. What is the most emotionally painful thing that has ever happened to you?

25. Who have you hugged today?

Két embert ismerek, akinek a féloldalas karika fülbevaló jól áll: Damon Albarnt, aki a Blur, a Gorillaz és a Massive Attack billentyűse, és Theo Hutchcraftot, a Hurts énekesét. A többieknek nem.

A féloldalas csillogó kristály fülbevaló viszont minden buzinak jól áll.

Fész poszt, valami alja viccoldal ezeréves poénja, a csipszes zacsi, rajta a 30% chips, 70% levegő felirattal.
Tegyük fel, hogy én most egyszeri gyökér user vagyok, mint a felhasználók többsége az oldalon. Szóval meglátom a posztot, mert valamelyik ismerősöm minden bizonnyal megosztotta. Rámegyek a képre azzal a feltett konkrét szándékkal, hogy bekommentelhessem veretes álláspontomat a témával kapcsolatban, tehát azt, hogy "Jah". Elárulom, hogy nekem, mint egyszer gyökér usernek mik nem tűnnek fel a művelet közben. Ezek pedig rendre:
1) Nem tűnik fel, hogy az az ember, aki egy ilyen gagyi képet megoszt mert hogy poén, az minden bizonnyal az elmúlt tízezer évet egy kongói barlangban töltötte, és egy darab riolittufával próbált wifi jelet keresni, hogy lemaradt erről az őskori poénról. Vagy csak egyszerűen az a fajta, aki hatvanszor süti el ugyanazt a poént, hátha hatvanegyedszerre már nevetsz rajta. Vagy csak egy idegesítő kis pöcs.
2) Mivel nincs időm kommenteket olvasni, mert annyira be akarom kommentelni az ötezer másik "Jah" mellé az enyémet, hogy észre sem veszem, hogy a második komment pont arról szól, hogy a chipset nem térfogatra mérik, hanem tömegre, és ilyen módon irreleváns, hogy hány százaléka levegő.
3) Mivel tanulatlan gyökér vagyok, az sem tűnik fel, hogy a zacskós chipsbe védőgázként nem levegőt csomagolnak, hanem technológiai tisztaságú nitrogéngázt.
Veszem a fáradságot, legörgetek az oldal aljára a nyitott kommentboxhoz, és beírom, hogy "Jah". Még szerencse, hogy nem vagyok még ennél is gyökerebb, mert akkor arról kommentelnék, hogy ez mekkora átbaszás, és a chips elleni bojkottra szólítanék fel mindenkit.

Erősen karcinogén és rengeteg kábítószer alapját adja, de ezt mind megbocsátom neki, mert hihetetlenül cuki és úgy néz ki, mint egy musz.

Volt az a lány, aki annak idején, még az M-mel alakuló kapcsolatom hajnalán menedzsment óra előtt beszólt nekem egy olyat a szünetben, hogy ha ennyire szociopata vagyok, soha nem fogok emberi kapcsolatokat kialakítani, figyeljem csak meg, ő megmondja nekem még most előre, hogy soha nem lesz senkim. Akkor azt válaszoltam neki, hogy kussolj ribanc már van, és mivel nem kívántam tovább társalogni vele, lefeküdtem az előadó székeire, és a plafont néztem, miközben M-en gondolkoztam.

Ez most csak azért jutott eszembe, mert biztosan tudom, hogy már legalább a harmadik különböző pasit ölelgeti fészen azóta a rövid beszélgetés óta, és írja ki a kép alá, hogy láv.

Na erről beszéltem.

Legyen a neve Dé. Gyerekkora ismerem, az öcsém osztálytársa volt még valamikor egy évtizeden keresztül, meg a szomszédunk. Dé összejött nekem egy sokadik ági távoli rokonommal ott a hermanban, akit nevezzünk Zsének. Egyébként Dé szülei is nagy haverjaink, folyton áradoznak Déről, hogy milyen okos srác, meg milyen komoly, meg milyen jó. Hát jó, ha ők mondják, biztosan. Bár ez már gyerekkoromban is felmerült, hogy ha Dé a két fiuk közül az egyik, akkor nem lehet olyan releváns viszonyítási alapjuk, mintha mondjuk valaki más gyerekét nevelnék. Mindegy. Egyébként Dé és Zsé nagyon jól elvoltak egymással, közös képeket pakoltak fel fészre, bizonyítandó, hogy szerelmesek, nincs ezzel baj. Illetve nem is bizonyítandó, egy bizonyos szint után már nem azért rak fel valaki közös képet a közösségi oldalakra, hanem azért, mert ez így természetes. Azt ábrázolja, hogy ők tényleg együtt vannak. Ezzel sincs baj.

Aztán ma délelőtt látom, hogy Dé in relationship with valaki ismeretlen valaki.

Hogy a szakítós státuszt egyből kitörlik, hogy ne lássa senki, mert gáz, azt meg tudom érteni. De nem is csoda, mert lehet hogy Zsé megmaradt zsenge szőrű jámbor ártatlan báránykának (not sure), de Dé tükörbenfotózós felhajtott galléros keménykedős profilképe egyértelműen elárulja, hogy ő újabban melyik társadalmi réteg tagjának vallja magát. Mindenesetre ez szomorú. Ha nem is gondoltam komolyan hogy akár csak öt-tíz évig együtt is maradnak, azért mégiscsak bíztam bennük valamennyire. Sad.
Az lehet, hogy valaki élvezi az életét és olyan emberrel jön össze akivel nem hosszú távra tervez, de ezzel valójában mások örömét rondítja be. Nekem legalábbis valamennyire beárnyékolná, ha kiderülne, hogy nem kölcsönös az, hogy M nekem az első. Az emberek többsége ma már természetesnek veszi, hogy senki sem első a másiknak. És ez sad. És ez nem tudom miért van, de gondolkozom rajta. Nyilvánvaló következtetés, hogy azért, mert olyanok nyilvánítják ki társaknak egymást, akik valójában nem illenek össze. De mi visz erre rá valakit?
Hát, többféle magyarázat lehet szerintem. Lehet, hogy örülnek, hogy végre találtak valakit, és beérik vele. És jönnek a közhelyek, hogy "hibáikkal együtt kell elfogadni másokat", de ez hosszú távon nem megy. Valójában olyan embert kell keresni, aki hibátlan. Közhely az is, hogy olyan ember nincs. Elárulom, hogy de van, csak venni kell a fáradságot megtalálni. Nem kell görcsösen, attól nem jön előbb, ez már a vonzás törvénye kategória. Olyan magyarázat is létezik, hogy legalább egyikőjük nincs tisztában a másik személyiségével, ez a klasszikus "nem tudtam, hogy ilyen" válasz. Ezt én azért vetném el, mert akik együtt vannak, azok nem hogy megismerik egymás személyiségét, de alakítják is egymásét. Így ha eddig nem is olyan volt, ha szeret téged, elég nagy a lehetősége, hogy de olyanná válik. A többi lehetőségen még gondolkozom.

Az izlandiaknak érdekes felfogásuk van a pop műfajról.

Az utóbbi három napban két kedvenc farmerem is kiszakadt a seggénél. Apokalipszis.

Párbeszédek a mai napból.

Labor, állok a géppel szemben és valamit nézek a neten. Mögém sompolyog az asszony, elkezdi böködni a felkarom. Böködi pár percig, majd mikor hajlandó vagyok megfordulni, megszólal.

- Te le se szarsz engem.

- Dehogynem!

Kajálunk. Elfogyasztom az ételt, majd megszólalok:

- Nincs szalvétám, úgyhogy most úgy fogok csinálni, mint Cézár. (gyk. A macskám.)

Elkezdem nyilvánosan nyalogatni körbe az ajkam. M sandán néz rám, majd kéjes hangon:

- Csinálnám neked azt, amit Cézár szokott magának.

- Kinyalnád a seggem?!

Kommentár nélkül.