Sok év után így újra a 29-es megállójában álltam tegnap este (mentem a tortámért, mert 30 éves lettem időközben), és akaratlanul is hallgattam három elsőéves műszaki hallgató magasröptű diszkusszióját, melyben kitárgyalták, hogy mennyire fogják kilőni vizsgán az anált, meg az anyagismeret vizsgát is úgy kilövik majd mint a szart, meg a gépalapot is, pfejj, egy percet se fognak tanulni egyikre se, tőlük azt senki ne várja el, úgy ki fogják puskázni mindet, hogy olyat még senki se látott, és ezt nyomatékosítandó, az egyik jómadár még csulázott is egy oltárit a megálló elé.

Aztán megbeszélték, hogy inkább mélyvízi hegesztőnek kéne elmenni németbe, ott simán összeszednek 4000 eurót egy hét alatt is (lol).

Aztán az egyik megszólalt, hogy oké, de szerinte a mélytengerihegesztők is tanulják a szakmájukat, aztán pedig kurva sok tapasztalatot is szereznek sok-sok év alatt, és attól lesznek mélytengeri hegesztők, nem pedig attól, hogy egyik nap már német ágyból keltek ki magyar helyett.

És ezzel sikeresen meg is ölte szegény a beszélgetést.

Én mindig is gondoltam, hogy túl alacsonyak a ponthatárok.

Szegények még nem is sejtik, hogy jövő ilyenkor már nem lesznek egyetemisták. De mélytengeri hegesztők sem. Úgy ki fognak bukni még ebben a félévben mint a szar, és majd mehetnek selejtet gyártani valami sufniba a szakmunkás fejükkel. Ott majd köpködhetnek.

Én mindig is úgy gondoltam, hogy egyetemre menni kiváltság, presztízs. De lehet, hogy túl romantikusan állok hozzá.

Szerencsére ilyenen már nem kell többé felbasznom az agyam, mert fülhallgatót kaptam a szülinapomra.

Segítséget kérek, hogyan kell ezt az agybadugós fajta szart beledugni úgy a fülembe, hogy ne essen ki, és ne szóljon féloldalasan se. Túl öreg vagyok ehhez, basszameg.

Amennyi elbaszott, nevetségesen túltolt giccsel átadott beruházás meg alapkő- és időkapszula-letétel volt ebben az évtizedben, jól kibasztunk most a jövő régészeivel. Nem fogják érteni, hogy miért van méterenként teleszarva intézmények és épületek alapköveivel az egész ország úgy, hogy tulajdonképpen egy szántó az egész ország, vagy stadion, vagy másfél év alatt tönkrement ledes köztéri világítás.

Az új trailer megjelenése óta képtelen vagyok túltenni magam Sonic szemeinek asztigmatizmusán. Hogy tud ilyen súlyos defektussal élni? Mit lát így ezekkel az asszimetrikusan görbült szaruhártyákkal? 

Megmutatom, hogy mit:

Ez T Ö K É L E T E S.

Imádom, amikor fenyegetőző ügyvédeket tesznek nevetségessé.

És mélyen át is tudom érezni. Amikor még az előző munkahelyemen megkaptam a céges ügyvédtől a fegyelmit meg a pénzbüntire a felszólítást, pattogás esetén pedig a bíróság kilátásba helyezését, akkor én is azzal válaszoltam neki, hogy egyrészt kijavítottam a levelében a tárgyi és logikai tévedéseit,  mint egy telekúrt harmadik osztályos fogalmazás házit, aztán a válaszom végén bevallottam neki, hogy én amúgy nagyon szerettem volna akár az életem árán is elhárítani és nullára kármenteni a basszameget amit a nyakamba akarnak varrni, de poroltó nélkül sajnos csak ennyi tellett tőlem.

Na erre becsicskult az egész cég.

Aztán az orrom előtt baszták le látványosan a munkavédelmist (akit akkor láttam munka közben először) és az üzemeltetési főnököt.

Aztán meguntam az ingyencirkuszt, felmondtam és eljöttem.

Aztán ki is baszták az üzemeltetési főnököt a gecibe. A munkavédelmisről nincs infóm.

Ha belegondolok, ezek az ügyvédek azért az egy dologért kapnák a fizetésüket, hogy a cégüknek hatalmat, vagy legalább annak látszatát adják. Hogy erőt sugalljanak. Aztán a hierarchia legalján szart lapátoló jómunkásember válaszától nyüsszögve kotródik a sarokba a teljes vezetőség, mert az ügyvédük akkora inkompetens fasz, hogy verni kéne, és képtelen egy komolyan vehető izomkodást kiszenvedni magából.

Szerintem a sztoriban nem én vagyok az, aki nem dolgozott meg a fizetéséért.

Remélem, az MTVA-s ügyvéd, és a vezetőség is kiteszi a falra azt a választ, amit kapott.

Mindig, amikor azt hiszem, hogy az amerikai elnök már nem tudja jobban alulmúlni magát, akkor valahogy mégiscsak sikerül, egy egyszerű, hétköznapi, protokoll-értékű jószándékú privát telefonálás alkalmával is akkora, cirkuszban mutogatni való idiótát csinálni magából a világ szeme láttára, mint egy pár szőrös segg.

Azt tudom, hogy már elég régóta a saját családja sem, de tiszteli még ezt az embert egyáltalán a világon bárki? Milyen szar lehet már így elnöknek lenni.

megcsináltam az életem sztoriját

Oh, boy!
Megint választás van, és bár lassan indult be idén, a végére eléggé felpörgött a buli. Rendkívüli eseményekben bőséges volt az idei hepaj! Volt itt minden, mint a búcsúban!

- szavazóra rádőlő fülke

- weird módon, egy nap fáziskéséssel rosszul levő bizottsági tagok unortodox tünetekkel

- ittas állapottal nehezen magyarázható viselkedésű választópolgárok

( itt a kedvencem egyébként a bizottság reakciója volt, ami nagyjából ez:¯\_(ツ)_/¯ )

- a szavazó, akinek a kognitív képességei nem elegendők arra, hogy önállóan behúzzon két X-et

- és nem tépem tovább a számat, jöjjön végül az idei győztes, nem is fűznék hozzá inkább kommentárt, a leírás magáért beszél

A korábbi választásokról és népszavazásokról készült összeállításokat a rendkívüli taggel láttam el, így most már lehet azokat is böngészni.

A SHARP számológépem, amely eddig végigkísérte az életem, sajnos képernyőhiba okán nem tud többé szolgálni.

Megöregedett, na. Megfáradt a mindennapos használatban, és egyébként sokszorosan túlteljesítette a várható élettartamát. Megpróbáltam megjavítani, de sajnos már nem tudtam rajta segíteni, kénytelen voltam nyugdíjazni.

Egy perc néma csend.

De helyette ezt a gyönyörűséget sikerült lőnöm ebayen, az egyetlen eladó példányt ebből a típusból. '78-as évjárat, az utolsók közül való, amiket még vákuumfluoreszcens kijelzővel szereltek, és egyben az elsők közül, amik külön funkcióként kezelik a statisztikai függvényeket.

És patika állapotban van, szerintem valami kiállítási darab lehetett.

Mekkora szégyen ez egy ilyen masinának. Nekem viszont kurva nagy mák.

Ezzel a bébivel rossz fényviszonyok között is olyan lineáris regressziót fogok számolni, hogy megszólal. A jól bejáratott D.A.L-t nem fogja pótolni, de így elsőre úgy érzem, ezzel a kooperációval új korszak nyílik az életünkben. Én hajlandó leszek hű társa lenni a hátralévő életére, ha ő is az lesz az enyémre.

Azt szeretem a tudományban, hogy ha elég bátor vagy, akkor horror áron tudsz megvenni teljesen hétköznapi cuccokat, csak más, sokkal tudományosabban hangzó névvel.

Karbonrudakat az elektronmikroszkópiában bevonatolásra használnak. Kihegyezik őket, aztán vákuumgőzölögtetéssel viszik fel a minták felületére, így teszik a mintát vezetővé, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy elektronmikroszkóppal vizsgálni lehessen.

De ha valaki menő akar lenni az iskolában, akkor megveheti ezt a ceruzahegyezőt az agartól is 50 fontért, nem kell a teszkóban négyért.

Így másfél-két év után ma újra a TEM előtt töltöttem az egész napom, egyedül, a hidegben és sötétben görnyedve.

Végre megint embernek érzem magam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni.

Minek megy moziba Tarantino filmet nézni az, aki valójában Marvel filmet akar nézni?

Ha minden igaz, akkor hátralévő életemben még kétszer lesz mindenképpen szükségem öltönyre: az esküvőmön és a védésemen. Az esküvőm szabadtéri lesz, vidám és könnyed öltözék lesz rajtam, mert nem akarok úgy kinézni, mint aki érettségizni megy. A védésemen viszont pont úgy akarok kinézni, mint aki érettségizni megy, nem pedig úgy, mint egy turista a bahamákon. Szóval a kettő nem kompatibilis egymással. Úgy néz ki, hogy két külön öltönyt kell beszereznem, melyeket összesen egyszer-egyszer fogok viselni.

Ami a kettőt ötvözné, az a kohász egyenruhám lenne, ami esküvőn menőn nézne ki, bár semmi köze nem lenne az esküvő tematikájához, a védésen pedig nagyjából alkalomhoz illően nézne ki, bár a hagyományokhoz ezen a szinten már nem illeszkedik.

Meg amúgy se jönne rám, mert már harmadévben kihíztam a gecibe.

Nem tudom feloldani ezt a paradoxont.

Pár éve még csak a kopaszavatókon, meg a hasonló beavatós szívatásokon volt feladat a joghurttal meg tejszínhabbal kevert kovászos uborka fogyasztása.

A poén lényege ugye az, hogy ez a két étel annyira nem illik össze, hogy az egyszerre történő fogyasztásuk visszatetszést kelt, mondhatni annyira undorító, hogy mindjárt behányok.

Aztán most már ott tartunk, hogy trend lett a fosatós moslékból. Hát mi a fasz. És mik azok az olajszigetek ott a tetején? Mi jön még, erjesztett töltöttkáposzta dinnyemártásban? Desszertnek ecetfagyi nyers tojással?

Megvagyok, köszönöm szépen. Semmi különös. Nálad?

Nem kell aggódni, az történt, hogy egyetlen percig sem voltam munkanélküli, mert már az utolsó hetem alatt lecsaptak rám és aláírtam a konkurenciához, ahol csupa ismerős dolgozik, az összes főnök partner mindenben (megbecsülnek), sokkal több a fizetés (megbecsülnek!), sokkal kevesebb a stressz, és nem a szarrágás megy, hanem a fejlődés. És eddig nem sok mindent csináltam ugyan, de annak volt értelme (megbecsülnek!!). A legelső melóm egy alkatrész 3D-modellezése volt, és be kell vallanom, hogy gecire élveztem minden pillanatát (annak a másfél órának, ami alatt elkészültem vele). Meg hát ugye konkurencia, engem pedig erős bosszúvágy is hajt, és nagyon is jólesik, hogy van lehetőségem ilyen téren is kibontakozni.

Nagymenőnek érzem magam itt. Nem a cégen belül, hanem az iparágon belül. És ez jó érzés.

Az esküvő űberfasza lesz, olyan programokat találtunk ki, hogy mindenki hátasokat fog dobni tőle.

M I N D E N K I.

Kicsit körülményes ebayről összerendelgetni a cuccokat hozzá, de idő az bőven van, pénz meg kevésbé bőven, de az is van.

A bevonulós meg satöbbi zenékkel vagyunk nagyon nagy bajban, mert akkora listát állítottunk össze potenciális zenékből (eddig 12 óra 22 perc), hogy nem tudunk melléjük 4 olyan zenét választani, ami a szertartáshoz passzolna is, és mindkettőnknek jó.

Én mondjuk ezt a Laibachot tudnám elképzelni simán a bevonuláshoz.

Ami tétel lesz még, az az öltönyöm. M az ő ruháját kábé az első jófogás-kereséssel megtalálta, én viszont erre hónapok óta rá vagyok már görcsölve, mert azért egy flancos öltöny ne kerüljön már többe, mint az ő ruhája, másrészt meg ne az érettségizősömben menjek már, hanem nézzen is ki valahogy. A kettőnek a keresztmetszete elég szűk, és az a szűk is főleg a távol-keleti piacra korlátozódik, vagy pedig inasok levetett gönce a Buckingham-palotából. Mármint tényleg az.

Szóval lesznek még itt izgalmak.

A végén még tengerparti stílusban fogom nyomni, egy szál ingujjban.

Meg ami megy még, az a hülyeség pokemon go, nagyüzemben toljuk a kollégákkal. Vegyetek fel isminek, a kódom

, és az mindenkinek jó lesz, mert küldök iszonyat mennyiségű ajcsit a játékban.

az utolsó munkanapomon

békésen készülődök arra, hogy munkaidő végén elbúcsúzom a kollégáktól, és meghatódva, könnyek közt távozom.

De valamivel kettő után belép az irodába Zoli, az informatikus. Zoliról azt kell tudni, hogy egy autista fasz. Semmi bajom az autistákkal, ha magasan funkcionálnak, akkor elég szerethetőek is tudnak lenni. Zolinak is meg lehet szokni azt a szokását, hogy recsegve fingik büdöset a kollégái előtt, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, azzal viszont nekem okoz többlet gondot, amikor azon kell gondolkoznom, hogy miképpen fogom megmagyarázni az új kolléganőnek, hogy Zoli az első találkozásukkor nem kezet nyújtott neki, hanem egyből a gatyájába nyúlt.

Most mondjam azt, hogy Zoli egy autista, ne is törődj vele, hogy a faszához nyúlkál miközben hozzád beszél, és hogy csak meg akarja vakarni mert biztos viszket neki?

Vagy egyáltalán szóba se hozzam, mint ha meg sem történt volna?

De hát látta ő is, mint mindenki más is a szobában, csak mások már megszokták.

Mondjam azt, hogy mi ilyen haladó cég vagyunk, hogy ilyen perverz autistákat is foglalkoztatunk, ha már valamennyire értenek valami épkézláb szakmához?

Nem, az ilyesmit nem kell magyarázni, a megjelenése és már önmagában a nálunk lévő munkaviszonya magáért beszél, szerintem ilyen embert nem kéne közösségbe engedni, autista vagy nem az, alapvető társadalmi normákat, meg "tartsd a kurva kezed inkább a zsebedben"-komplexitású taskokat egy alacsonyan funkcionálú autistának is meg lehet tanítani ötven éves korára.

Hát, Zolinak nem sikerült.

Szóval Zoli belép a helységbe, hogy neki most telepítenie kell egy programot az itteni gépekre.

A kolléganőéhez leült, öt perc alatt végzett, aztán feláll, szó nélkül elveszi a király, egyedi Brükeres repi tollamat az asztalomról, lefirkant valamit a papírjára, aztán odaáll mellém, hogy az én gépem következik.

Hát, az enyém aztán nem, - mondom - mivel én kivásároltam ezt a laptopot a cégből ugye. Ó, de hát erről ő nem tudott, miért nem mondtam neki. Azért, mert a HR-es nem szólt, hogy neki is szólnom kéne, nekem ezt senki nem mondta, én annak jeleztem, akinek mondták, hogy jelezzem.

- Ó, de hát ez így nem jó, mert izé meg hozé.

- Jó, - mondom, - ez már az enyém, és a dokkolója is.

Oké, továbbslattyog, leül a másik kolléga gépéhez. Kolléga szúrós szemmel néz, hogy munka közben felállítja őt a gépétől ez a pöcs, de mit tud tenni, ő még állományban van, és a gépe meg leltárban.

Zoli leül, valamit pötyörészik, öt perc múlva feláll, visszajön hozzám, hogy de engedjem már oda.

De nem, mondom.

- De, engedj már ide.

- De miért, mit akarsz itt csinálni? Ez már az én gépem, megvettem, erre ne telepíts semmit.

- De csak meg akarok nézni valamit.

- De mit akarsz megnézni? Megnézem én neked, mondd meg hogy mire vagy kíváncsi és én megmondom.

- Csak a hardvert... de most miért ilyen paranoiás mindenkii?! Hadd üljek már ide!

- Hát biztos nem véletlenül paranoiás mindenki... - motyogom az orrom alatt, felállok a géptől, és közben azon gondolkozom, hogy kb. fél napi munka lesz legyalulni az egész gépet a picsába, ha ez a köcsög bármit felrak.

Leül a helyemre, én meg odaállok mellé, és közelről, meredten bámulom a monitort. Ő zavarba jön, nagy nehezen megnyit egy parancssort. Én továbbra is meredten nézem az eseményeket, és próbálok minden akciót memorizálni, hogy abban a pillanatban visszaállíthassak mindent az eredeti állapotába, ahogy majd kiteszi a lábát az ajtón. Szenvedve megpróbál rácsatlakozni a központi szerverünkre, de nem sikerül, ilyen nevű hálózati pont nem létezik.

Fogni kezdi a fejét és hangosan szuszogni, bezárja a parancssort, megnyitja a vezérlőpultot, azon belül a rendszertulajdonságokat, felírja a papírkájára a windows-fiók nevét, majd hirtelen felpattan, hogy neki most azonnal vissza kell mennie az irodájába valamit megnézni.

Oké. - mondom.

Kiviharzik.

Leülök a helyemre, korrekt módon leállítom a gépet, komótos mozdulatokkal, szertartásosan elpakolom az adapterével és a dokkolójával együtt a táskájába.

- Mi az, ez most komoly? - kérdezik a többiek. Az, mondom, ez most komoly, én most azonnal, ebben a szent pillanatban lelépek, mielőtt visszajön ez az állat. Gyorsan kezet fogok mindenkivel, és  bármiféle könnyes, megható ceremóniát, vagy akár csak búcsúzó köremailt nélkülözve angolosan leléptem a picsába.

Hónom alatt a laptopommal és a dokkolómmal.

Vissza se néztem.

Illetve még de, az egyik kollégámnak odaadtam a Brükeres repitollat, hogy ajándék, ezt rád hagyományozom. Ő meghatódva megköszönte, én meg közben arra gondoltam, hogy Zoli vajon azzal a kézzel ír-e, amivel a faszát fogdossa. És közben próbálok nem vigyorogni.

Fasza! Kíváncsi vagyok, hogy néznének ki az autópályák és a boltok, miután már szállítás és polcra helyezés közben elkezdenének szétfolyni a mindenféle italok. De legjobb esetben még a gyárban, a logisztikára várva. Egy átlagos palack kólának kell vagy három hónap legalább, mire a sarki kisbót polcára kerül, csak mondom. Szép dolog, hogy egy napot kibír bomlás nélkül a cucc, annyi idő alatt már talán be tudják már fóliázni a raklapon.

Úgy vártam már ezt a napot, mint a karácsonyt.
Jézus második eljövetele történt ma.
Sajnálom, hogy olyan régóta, hónapok óta nem blogoltam, csak semmitmondó salátaposztokat. Megvolt az oka, amit mindjárt kifejtek.

Olyan dolgokat tudnék mesélni az ország legnagyobb alkalmazott kutatóintézet-hálózatának működéséről, hogy besírsz. A cégünk működésének a látletete például az is, hogy az egyetlen technikusunk inkább visszakönyörögte magát az ÁNTSZ-hez, ahonnan másfél évvel azelőtt azért jött el, mert annyira szar munkahely volt.
Egy másik kollégám fél évig járt pszichológushoz, miután kilépett.
Mindennapos esemény, hogy régi, megbízható, tapasztalt kollégák lépnek ki mert lehetetlenül el a munkájuk, vagy basszák őket ki csak azért, mert idióta, inkompetens ejtőernyősöknek kell a hely, akik valakiknek a valakijei. Mindkettőről tudnék sokat, nagyon sokat mesélni.

De nézzük inkább, hogy velem mi történt az elmúlt időszakban. Sajnos nagyjából a munka tölti ki az életemet, de az utóbbi három hónapban még az is annyira elkeserítően fos, hogy nem volt kedvem róla még csak blogolni sem.
Nem csak a munkától, de még az élettől is elment a kedvem. Kezdődött azzal minden, hogy

- Munkáltatói figyelmeztetést fegyelmit kaptam a cégtől és mellé kártérítési igényt, amivel egy nagy értékű berendezésben esett nagy értékű kárt az én -és többedmagam- nyakába akartak varrni.
Nem a pénztárcámnak fáj ez, itt most sokkal inkább a szakmai becsületem a tét, meg a tényállás, hogy totálisan hülyének és csicskagecinek vagyok nézve a saját főnökeim által.
A dolog ott hibádzik, hogy én történetesen tudom magamról, hogy jó szakember vagyok, nem pedig egy totálisan hülye csicskageci. Ennek megfelelően nem fogadtam el az eljárást, kijavítottam a céges ügyvéd ténybeli tévedéseit, kinyilvánítottam, hogy nincs felelősségem a történtekben, és a fegyelmi visszavonásának hiányában mellékesen munkaügyi pert helyeztem komoly kilátásba.
Ezt a történetet elképesztően hosszú és fura is lenne itt írásban kifejteni, de bárkinek hajlandó vagyok szóban egy pohár sör mellett elmesélni, aki eljön hozzám egy társasozós estére, vagy csak úgy önmagában sörözgetni. Mint mondtam, tudnék mit mesélni.

- Mindeközben én kaptam a cégben (~180 fő közül) a legmagasabb teljesítménymenedzsment-értékelést a tavalyi évre vonatkozóan, azaz én vagyok az év dolgozója. Ezzel az értékeléssel buksi simi és iszonyatos mennyiségű kézzel fogható prémium is jár.
Mint mondtam, jó szakember vagyok, nem pedig egy totálisan hülye csicskageci.

- A perrel való fenyegetéssel annyira becsicskítottam a felsővezetést, hogy a szőnyeg alá söpörték az én és a kollégáim ügyét is (akikkel le akartak húzni engem a vécén), de annyira, hogy aztán még egy állománygyűlésre se merik idetolni az arcukat, inkább írnak köremailt mindenkinek. Hónapok óta kussolás van ezerrel a témáról.

- Ma, a prémium érkezésének napján, a hagyományos éves csapatépítőn, a vidámság és öröm közepette, a cég ünnepének kellős közepén aztán előre megfontolt szándékkal felmondtam a gecibe, egyoldalúan, és kértem a felmentésemet a felmondási időm alól is.

- Így esett, hogy két diplomás mérnökként, folyamatban lévő doktori fokozattal inkább munkanélküli segélyen tengődöm a következő munkáig. Még az is jobb annál, mint ha az ember főnöke egy gyenge eresztésű menyét.

- Heteken belül megyek át a konkurenciához, ahol asszonypajtás már aktív állományban van. A konkurenciánál azt tervezem, hogy eleve magasabb fizetésért kevesebb baszogatást kapok, legalább valami minimális kompetenciával rendelkező vezetői réteget magam fölé, akik nem basszák szét a teljes ipari környezetet maguk körül, tudnak pénzt és melót szerezni, és nem utolsó sorban hagyják érvényesülni és nyugodtan dolgozni a saját szakembereiket, engem. Ha a nyugodt, biztos, biztonságos, kielégítő és szakmai színvonalú munkavégzés körülményei adottak lesznek, akkor hobbiból munka után minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy bosszút álljak, keresztbe tegyek, alágyújtsak az előző munkahelyemnek, ahol bő egy évet basztam el az életemből.
Pusztán hobbiból, mert nagyon jól esne.
Az öröm lángjával a szememben figyelném, ahogy az egész szétesik odaát a faszba.

Hogy valami pozitívat is írjak a végére, esküvőm lesz jövő tavasszal. Úgy érezzük, éppen ideje már, így kilenc év után.
Meg ugye a feltételei is adottak úgy, hogy az ember keres pénzt és boldog a bőrében.

Csak péntekig várjatok még.

Bírom, amikor a városból lejön vidékre egy burzsuj paraszt, aztán szemérmesen, mint aki csak zsebkendővel hajlandó megfogni a faszt, rácsodálkozik borsodra. A budai villákban meg hiperventillálni kezdenek a grófnők a Lajos-korabeli kanapén.

Állatkert, csak itt nincs kerítés.

Orvosi rendelő, az van, ki is derül a cikkből később. Még, mielőtt. Külön településsé meg nem kell tenni, hiszen Miskolc külterületéhez tartozik.

Lyukóban örüljenek, hogy a 16-os busz az még létezik. És az autók se véletlenül száguldanak gyorsan.

Ha már meséknél tartunk, nekem azt mesélték, hogy a lány körültekintés nélkül futott át a busz előtt.

Tegyünk tisztába néhány dolgot. Az ottaniak nem hívnak szerelőt a tévéjükhöz, hanem lopnak egy másikat a városból, vagy elmennek egy újért a teszkóba a segélyből. Fontosabb nekik a plazmatévé, mint az ajtó a házra. És ezt szó szerint kell érteni.

Lyukósiként nem helyezkedsz el sehol, így nincs mit titkolnod. Pláne nem a munkahelyeden. Dolgozni, hagyjuk már...

Iskolába se jársz, vagy ha igen, akkor mindenki más is cigány. A tetű pedig nem meggyőződés, hanem egy létező állat. Feltételezem, a cikk szerzője nem járt még cigányiskolában.

mansplaining

Nemsokára lesz majd egy olyan poszt is, amiben összefoglalom az utóbbi hónap legfontosabb eseményeit. Történt belőle egy pár.

De most viszont faszságokat olvasok a neten, amiken fel tud kúródni az agyam.

Pédául ezt

Üdv az alapvető higiénia világában, haver! Ezt a pasiknak már gyerekkorban tanítják.
Ha valaki meglátja ezt a főcímet nálam, akkor hirtelen megijedhet.
Miért foglalkozom én egyáltalán ilyenekkel, tejóég.

Szívesen rá is néznék, ha már így felajánlottad. Hol van, hova kell nézni?

És ezt hogy kell elképzelni? Egyik nap Andrásként mentél be a munkahelyedre, a HR-es csajszik meglátták az egyik napról a másikra dudorodó nadrágod, és egyből emelték a béred? Vagy fel se ismertek, csak látták, hogy bejött egy idegen, és felvették középvezetőnek?

És ezt honnan tudod? Szóval tényleg munkát váltottál eleve több fizuért, és volt arcod azt mondani, hogy csak a serkenő borostádról párolgó after shave miatt keresel most többet? Gyenge vagy.

Eddig kötelező volt a csőtop és a picsanaci viselete a póló és a farmer helyett? A méreted gondolom ugyanaz maradt, szóval arra nem foghatod. Képmutatás lvl 9000.

Igen, ezt minden kisfiúnak még gyerekkorban megtanítják, én is pontosan emlékszem, amikor kisgyerek voltam, anyu egyszer leültetett maga mellé, és mesélt a méhecskéről meg a virágról, meg hogy lehetőleg ne erőszakoljak meg senkit.

Meg hogy vigyázzak az idióta fasz emberekkel, mert azokon a műtét se segít.

Ez igaz, én se mondanám. Inkább botoxoltatsd magad, mint a buzik.

Hogy is mondjam, hogy ne legyen bántó... tök mindegy minek érzed magad, de attól még pont úgy nézel ki kívülről, mint egy transzvesztita. Nem úgy mint egy férfi, hanem úgy, mint egy transzvesztita. Na ezért nem szól be senki, ezért lesz hirtelen csend amikor belépsz valahová, ezért mennek át az emberek az utca túloldalára, ezért mennek tovább amikor a buszon terpeszkedsz, ezért vigyorognak kényszeredetten a vicceiden, és ezért hümmögnek zavartan, amikor hülyeségeket pofázol. Nem azért, mert egy férfi vagy. Hanem mert egy transzvesztita.

Miért, a műtét előtt nem találtad a dupla anális ökölszex kategóriára mutató linket, vagy mi? Nem tudtad azt nézni, amit akartál? Nőként kényszerítettek, hogy buzipornót nézz? Aztán utána meg már hirtelen rá tudtál kattintani másra is? Vagy hogy a faszba kell ezt is elképzelni? Nem azt a fajta pornót nézi eleve akárki, amelyiket akarja?

Igen? Láttál már közelről kifinomult orosz úriemberekkel teli CSO:GO szervert? Vagy pedánsan, csendben CODozó kisgyerekeket, akik elnézést kérnek egymástól egy-egy frag után? Mert én még nem, mutassál már egyet. Vagy te az a fajta gémer csaj vagy, aki azt hiszi, hogy a Radeon az egy pokemon?

Itt elvesztettem a fonalat és nem tudom miről van szó, de a pókösztönöm passzív-agresszív picsogást jelez, ami a passzív-agresszív picsák sajátossága. Állítani kéne lassan azon a hormonkoktélon.

:DDDDD
Figyi, van egy rossz hírem.

Kik műtöttek? Magadnak csináltad otthon ollóval és konyhai papírtörlővel, vagy netán férfi orvosok voltak egy kórházban? A taxis nő volt, aki hazavitt utána?

Már a címnél átjött, hogy ez csak ilyen basic feminista hőbörgés lesz, csak azt nem tudom, hogy miért nem lehet ezt normálisan csinálni, egyenes módon és érvekkel alátámasztva, miért kell ráhúzni erre a transzi faszságra az egészet, ahova totál nem passzol, nincs is köze hozzá, és nyilvánvaló kamu az egész.

Miért? Miért így? Az egyenes beszéd is a férfiak kiváltsága?

Rendkívüli események szempontjából az idei választás eléggé langyos volt. 11, azaz tizenegy (!!!!) esemény történt, ami lófasz, há nem történik itt semmi, há mivan itten?! Annak a tizenegynek is a nagy része olyan, hogy valaki rosszul lett, találtak egy szórólapot, aztán valak megint rosszul lett, aztán valakit megharapott egy kutya.

Na de ha ebből kell főzni, akkor az idei kedvencem ez lesz:

Ebben laikusként csak néhány súlyos hibát vettem észre:

- Fegyveres garázdaságot csak fegyverrel lehet elkötvetni. Az airsoft az egy játék, akárminek is néz ki.

- Airsoft fegyverből nem lehet gumilövedéket kilőni, csak műanyagot. Gumilövedéket gumilövedékes fegyverből lehet kilőni.

Volt az az űripari cég, amihez életemben először, tavaly állásinterjúra mentem, és ahol nagyon impresszív benyomást sikerült tennem.

Annyira impresszívet, hogy egy annyira megalázó összeget ajánlottak, amin felbasztam az agyam, személyes sértésnek vettem, és megfogadtam, hogy többé nem állok szóba közülük senkivel.

Na, ma reggel tőlük kaptam egy mailt, hogy mivel ugye tavaly nem jött létre közöttünk együttműködés, és megint (még mindig?) keresnek embert, és hogy most nincs-e kedvem megint megpróbálni.

Még nem döntöttem el, hogy egyáltalán válaszoljak-e nekik. Nemnagyon érdemlik meg.

De reggel attól ébredtem igazán fel, amikor aztán megláttam, hogy a fizetésemnek csak közel a kétharmada érkezett meg.

Odabent aztán kiderült, hogy csak el lett baszcsizva a bérszámfejtés, és fizetés nélkülinek írták a szabadságomat. Bocsika, majd javítják.

Komolyan úgy érzem, mintha ezek a cégek azon versenyeznének, hogy melyikőjük tud jobban elüldözni engem a picsába. Én ilyet még nem láttam, basszameg. Ennyire nem kell a dolgozó, vagy mi?

Oké, egy kis wikipédia-percek. Legyünk tisztában árakkal:

• Pu-239       5 M$/kg
• vibranium  10 M$/kg
• U-235        15 M$/kg
• Am-241     180 M$/kg
• Cf-252       27000 M$/kg

Oké, a nehezebb elemek radioaktívak, és főleg mesterségesen gyártva fordulnak elő, de uránnal, ami bányászható és eleve másfélszer drágább a vibrániumnál, Ausztrália és a volt SzU külön-külön rendelkezik majdnem kétmillió kitermelhető tonnával. Ami kétszázszor több, mint Wakanda nevetséges 10k tonnája.

Tehát ha egy oszágnak 6600 tonnánál több kitermelhető uránja van, akkor már nagyobb ásványkincsvagyonnal rendelkezik, mint Wakanda. A wikipédia 38 ilyen országot sorol fel, amik között ott van Ukrajna, Botswana, Üzbegisztán, és a többi nívósabb szereplő között Magyarország is.

Nem hittem volna, hogy a giccses kommersz tetoválások hatását a végtelenségig lehet fokozni azzal, ha egymásra hányjuk őket.

Egy álomfogó meg egy szívecske még nekem így nagyon hiányzik róla. Meg esetleg egy elbaszott óra.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a videó célját értem és azzal a céllal teljesen egyet is értek, de a kivitelezése siralmasan szar.

- A nyulak nem adnak ki hasonló hangokat. Ha riadtak és félnek, akkor meg pláne semmilyet, olyankor főleg csak lapulnak és zihálnak.

- Üríteni is leginkább az almukba szoktak, és nem "fosva", mivel arra biológiailag nem is igazán képesek. Vagy ha igen, akkor a videó további részei már nem készültek volna el.

- Nem életszerű az, hogy valaki rálép egy száraz(!) bogyóra, aztán meg a talpát vizsgálgatja. A nyuszibogyó, ha egészséges a nyúl, akkor konkrétan porlik, szagtalan, és szénatörmelékből áll.

- Az sem életszerű, hogy életében először póráz nélkül a lakótelepi parkban ijedtében nem vágtat be a legközelebbi bokor alá.

- Ahogy az sem, hogy húsvét után megfőzik(?!) Leggyakrabban csak szélnek eresztik, hogy éljen túl a természetben, ha tud, védtelen zsákmányállatként.

Volt egy feminista cikk a neten. Azt írja

Jó, akkor a nők ha ennyire tartózkodnak a -férfiak által- közös használatúra tervezett objektumoktól, akkor tervezzenek és gyártsanak maguknak saját irodát, saját autóülést, saját mobiltelefont, saját védőfelszerelést és saját vécét.

Miért, ha férfiak mentek volna, vagy vegyesen, akkor nem ugyanúgy kettő űrruhára lett volna szükség? Hány aerospace engineer kell ahhoz, hogy öszeadja az egyet meg az egyet? Az űrruhákat nem nőkre vagy férfiakra gyártják, hanem testméretre. Ha egy alacsony férfi űrhajós nem tud űrsétára menni, mert csak nagy szkafanderek vannak, kicsapja emiatt a férfitársadalom a balhét?

"Azt hitte"? Ez valami űrhajós terminológia?

Ha várni kell 12 órát a történelmi eseményre, akkor úgy már nem adja? Úgy érzem, hogy itt adekvát a vicc, hogy

"- Houston, van egy kis gond.

- Itt Houston, hallgatunk, mi a gond?

- ... inkább hagyjuk."

És az irodák hőmérsékletét nem lehet állítani? Az irodákban nincs klíma vagy ablak? A titkárnőknek nincs keze, hogy ablakot nyisson, vagy szája, hogy megkérje a kollégáját, hogy állítsa át a hőmérsékletet?

És az építkezéseken és katonaságnál, meg egyéb, fizikai erőkifejtést és védőfelszereléseket igénylő munkahelyeken kik dolgoznak inkább, férfiak, vagy nők? Hány százaléka nő az ebben a szektorban dolgozó állománynak? Ha kevesebb, mint 50%, akkor vagy viseljék az uniform védőfelszerelést, vagy lásd a legfelső kommentem, és tervezzenek/terveztessenek maguknak sajátot.

Az okostelefonok méretét a sztenderd, megvásárolható képernyőméretek, a -mind női és mind férfi- szemnek kényelmes képarány, illetve az aktuálisan elérhető pixelgyártási technológia határozza meg, nem pedig az, hogy kinek mekkora és mennyire nyomorék-e vagy nem a keze. Az már egyéni szociális probléma, hogy valaki tepsit vásárol úgy, hogy nem is tudja nyomkodni.

Hogy is mondjam, szerintem egy cementes zsák súlya nem egy finom és kecses női csuklóra van optimalizálva, hanem inkább arra, hogy egy megtermett, izmos, építkezéseken megedződött felnőtt ember még éppen mozgatni tudja segédeszköz nélkül. Vajon miért sérülékenyebbek a nők a fizikai igénybevétel alatt, mint a férfiak? Ennek evolúciós oka van, vagy a fizika is a férfiakra van kitalálva?

Nyáron ha dolgozni indul, akkor miért a nyárhoz öltözködik, nem pedig a munkához? Ha én képes vagyok csak azért az év minden napján évszaktól függetlenül hosszú nadrágban és zárt cipőben elindulni, mert előre tudom, hogy egész nap laborkörnyezetben fogok dolgozni, akkor egy titkárnő ugyanerre miért nem képes és miért nem tud egyszer magával vinni egy munkába szánt kardigánt?

Igen, és erről nem tud a női munkavédelem? A műkörmösök miért nem jelzik ezt a munkavédelmi felelősüknek?

Erről jut eszembe: A kazánszerelésért, fúrásért, kerítésfestésért, favágásért, autó- és motor- és számítógépszerelésért járó veszélyességi pótlékomat ki fogja kifizetni? Ja, hogy ezek teljesen átlagos háztartási munkák és senki? Ezt mi nem láthatatlan munkának hívjuk, hanem szabadságnak.

A villanyrendőrnél egy néni lelkesen próbálta megtanítani a kutyájának, hogy azért nem mehet át az úton, mert piros a lámpa.

- Piros! Piros! - mutogatta neki a lámpát, a kutya meg oda se bagózott, csak ment volna keresztül a forgalmon, a néni pedig az istennek se értette meg, hogy mit nem lehet ezen megtanulni.

Nem akartuk elvenni a kedvét, és elárulni neki, hogy taníthatja akár még húsz éven keresztül is, mert a kutyák amúgy erre a színre színvakok.

Ezért most minden macskás gyűlölni fog, de vicces lenne elkérni, és visszaadni kitömve. Mellé meg zacskóban a kimaradt anyagot.

- Elolvasom a Terrort.

- Gecijó könyv, igényes fordítással, talán a tavalyi legjobb olvasmányom.

- Letöltöm a sorozatot, a könnyebbség kedvéért szinkronnal.

- Elkezdem nézni.

- A magyar szinkron legelső két mondatában az ANTarktiszt magyarázza a narrátor, miközben a képen világosan látszik mindkétszer az Arktisz felirat.

- Már bocs, de ez mi a retkes PICSA?! Ez az igénytelenségnek valami új foka lenne?

A mai agyfelbaszást pedig saját magamnak köszönhetem, de igazán nem tehetek róla, hogy elönti az agyamat a szar, ha összefüggést vélek felfedezni két totál véletlen esemény között a cég tavalyi pénzügyi beszámolójában:

- A mezei, a légynek sem ártó kutató kollégát a nyár végén bérköltségre hivatkozva kirúgják a picsába. Nem tudják tovább fizetni, szorri, mondják.

- Ugyanettől az időponttól az ügyvezető igazgató havi fizetése ugyanennyivel emelkedik.

És ez mind nyilvános, basszameg. Ott van fent a honlapon.

De a dolog jó oldala az, hogy így már tudom, mit írjak a levélbe, amihez a felmondásomat csatolom.

Opportunity

A médiákban elég nagyot futott, hogy az Opportunity mars-rover a 14 éves küldetése végén az alábbi szívbemarkoló üzenetet küldte, mielőtt végleg elhallgatott:

Ez mind nagyon szépen hangzik, volt, aki még magára is tetováltatta a Curiosity rover képmása alá (??).

Csak a gond az, hogy ez totál kamu. Az Opportunity nem beszél emberi mondatokban, az utolsó értékek, amit az Opportunity telemetriaként küldött, az inkább valahogy így hangzik:

E: 22
τ: 10.8

Ami egyébként nagyjából ugyanazt jelenti, csak némileg több információval.

Azt jelenti, hogy a napelemekről 22 Wh energia érkezik, a Nap irányában pedig az atmoszféra optikai mélysége 10.8, ami sötétet jelent, veszett sötétet, mármint nem a klasszikus "porvihar érkezik"-sötétet, nem is az éjszakai, csillagfényes sötétet, hanem még attól is valami még sötétebbet.

Valami nagyon-nagyon sötétet.

És a JPL-nél megerősítették, hogy ez nem szoftveres, és nem is mérési hiba, hanem tényleg valós érték.

És ez tavaly júniusban volt, azóta hallgat a rover.

Na ez valami olyasmi, ami szerintem sokkal drámaibb, mint egy szívhezszóló giccses üzi.

És volt olyan JPL-dolgozó, aki a τ: 10.8-t tetováltatta magára, ami szerintem egy fokkal menőbb.

Azért ezt még átgondolhatta volna párszor.

- A spanyol nátha a H1N1 vírustörzshöz tartozik, alacsony patogenitással, az emberek nagyjából pont száz éve védettek vele szemben, mivel a múlt század eleje óta elég rendszeresen megjelenik szezonális influenzavírusként is. Mert tulajdonképpen az, ez a szezonális influenza törzse.

- A botulizmust toxin okozza, magyarul az nem tud "terjedni", esetleg a kórokozója. És az is csak romlott ételben, de mivel a toxin hőérzékeny, a nyers kaja megfőzésével gyakorlatilag eliminálni lehet. Erre való a főzés.

Nem tudom, ennek a fickónak nem tűnt még fel, hogy botulizmusból azóta nem volt számottevőbb "járvány", amióta feltalálták a tüzet?

A lépfenéhez meg sok sikert kívánok, arra biztos nincs felkészülve a világ (de). A baktériumtörzs beszerzéséhez csak egy zsák földre van szükség, meg egy mikrobiológusra, aki izolálni tudja, és megfelelő körülmények között szaporítani. Fegyverbuzi idióta.

ordas szopás

Kíváncsi vagyok, hogy ti mit várnátok, ha rá kell tenyerelni a nagy piros vészleállító gombra. Arra, ami nagyjából minden közepesen veszélyes berendezés burkolatából kiáll, köré van írva lóbaszó rikító betűkkel, hogy EMERGENCY, és nagyon kényelmesnek néz ki, mint amit akár egy tőből csonkolt, lángoló kézzel is be lehet nyomni, ha éppen úgy adódik. Szinte kívánja, hogy valaki megnyomja, de persze az ember a józan eszével tudja, hogy nem szabad, mert az arra az esetre van, ha már nem számít a berendezés és a környezet biztonsága, csak az emberélet, amit menteni kell.

Én azt várnám, hogy ha rátenyerelek arra a gombra, akkor abban a szent pillanatban elmegy az áram, és leáll minden a gecibe úgy, ahogy éppen van. Minimum.

De lehet, hogy csak nekem túlzóak az elvárásaim, merthogy ugyan sokminden történt amikor a múlt héten rátenyereltem a vasgyárban az ipari olvasztókemence mellett a piros gombra, de leállás az éppen pont nem.

Ja, nem, lófasz se történt. Kikapcsolt két gázszenzor képernyője, egy kijelzőn meg lenullázódott egy számláló. Ennyi történt.

Akárki akármit mond, én ott és akkor közvetlen életveszélyben éreztem magam. Egy üzemcsarnoknyi volfram monstrum mellett, amin 1600 amper áram folyik át, és aminek a vákuumrendszerét nem lehet leállítani, mert nem reagál semmire.

Ha additív infóként megemlítem, hogy a vészvíz addig a napig el volt zárva a csarnokban, és hogy a mai napig sincs tűzoltó készülék sem azon a helyen, akkor tökéletes képet lehet arról alkotni, hogy mennyit érek én a cégemnek.

Pontosan ennyit. Pénzbüntetést akarnak kiszabni a múlkori eset miatt, ami ugyanezzel a berendezéssel történt fél éve. Akkor a kemence szoftverhiba miatt leolvasztotta saját magát.  A tervezett hőmérséklet helyett 2100 fokra fűtötte magát, és emberéletben akkor nem esett kár, de berendezésben annál nagyobb, ezért jelképes összegű büntetésre lehet számítani a cégvezetés részéről, meg fegyelmire, azt mondják.

A gazdasági igazgató képes volt egy sütőhoz hasonlítani a helyzetet a meetingen, aminek nem olvastuk el az útmutatóját, így nem tudjuk, hogyan kell feltekerni 200 fokra.

Undorító az ilyen mértékű hozzá nem értés és az inkompetencia, így szerintem érthető, ha nem szívesen blogolok erről az egészről. Meg másról sem.

Őszintén nem tudom, miért vagyok még ennél a cégnél.

A felmondásom be van készítve a meghajtóra, hogy már csak nyomtatni kelljen az aláírásomhoz.

Nem telik el úgy nap, hogy ne nézném meg, hogy tényleg ott van-e, fölé viszem a kurzort, eljátszok a gondolattal, aztán bezárom.

Van már az a fajta utálat, ami már a bajtársiasságot is és a cégnél szerzett barátságokat is felülírja, és csak arra tudok gondolni, hogy ez az egész annyira abszurd, ez egy elborult hülye vígjáték, amiben semmi nem úgy történik, ahogy az ember józan ésszel várná, és én meg mi a faszt keresek még itt, ennek az egész baromságnak a közepén.

Van az a fajta utálat, amikor már azt is leszarom, hogy néhány hónapig munkanélküli csöves leszek, mert még az is jobb, mint itt dolgozni. Az következik most.

Ma azon ritka napok egyike volt, amikor halálra untam magam a melóban, úgyhogy fancy diagramokat készítettem a földkéregben előforduló stabil elemek kilónkénti árának és előfordulási mennyiségének összefüggéseiről.

Először itt vannak a wikipédiáról lopott, nyers adatok.

A következő diagram azt ábrázolja, hogy minél nagyobb értéket kapott egy elem előfordulás/ár aránya (tehát minél feljebb szerepel), annál inkább igaz az, hogy az elem olcsó és sok van belőle.  Sok meglepetés nem ér minket, vas-, szilícium- és alumínium-oxidból van a legtöbb a talpunk alatt. Minél lejjebb van, annál kevesebb van belőle és drágább is, ez úgy tűnik főleg az aktinoidákra igaz, ezen sem kell meglepődni. Érdekes megfigyelni, hogy általánosságban minél nagyobb az elem rendszáma, nagyjából annál kevesebb van belőle és egyúttal annál drágább is.

A következő viszont még érdekesebb. Itt minél magasabban van egy elem, annál inkább drága annak ellenére, hogy nagyon sok van belőle. És minél lejjebb van, annál olcsóbb annak ellenére, hogy nagyon kevés van belőle. Érdekes megfigyelni, hogy a könnyű, de erős oxidálószereket, foszfort és fluort bár sokat tartalmaz a földkéreg, nehéz redukálni, vagy egyéb módon tisztán előállítani, így drágák is. A szilícium stratégiai nyersanyag, a tisztítása pedig szintén drága ahhoz képest, hogy állati sok van belőle. A diagram alján pedig a tellúr, a bizmut és a kadmium tök olcsók ahhoz képest, hogy ritka fémek. Azokból kell most jól bevásárolni, amíg olcsók.

Az utóbbi hetekben már feltűnt, de nem tudom teljes bizonyossággal eldönteni, hogy ez a Szily ez direkt játssza az értelmi fogyatékos idióta seggfejt, vagy tényleg ekkora életképtelen fasz. Szerinte a moziban hogyan voltak ezek rögzítve? Ragasztóval?

Vagy aki moziszékért megy, annak nem jut eszébe, hogy mit fog csinálni vele otthon, miután hazavitte?