2010. július 30., péntek
spoiler
A faszt laszt erbender voltaképp arról szól, hogy van a szúrnivaló csajszi, akinek a szőkesége átmegy egy keszegbe, ami erre világítani kezd, és ettől a Hold színe vörösről kékre vált.
Érdekel a második rész.
Ja, és volt benne egy kiba nagy csatajelenet, amiben összesen egy ember halt meg. Megfulladt egy vízgömbben, ami a levegőben lebegett. De meg is érdemelte, mert füstösképű volt. A tetkós gyerek meg valamit szívott (nem csak ő), mert sárkányokat vízionált, meg volt egy "hat lába van, mégsem rovar" háziállata, ami valójában egy szőrös hódfarkú bölény volt, görbeujjúmaki arcberendezéssel. Na ja, mégsem rovar.
Szóval erről szólt a film. Volt tanulság is: Csak az a nép jut el az ipari forradalomig is, amelyik ismeri a tüzet. Pocsolásból, földtúrásból és legyezgetésből nem lehet megélni, azok mind csóringer ősemberek maradtak.
Az volt a baj, hogy nem vittem szódát. Jobb lett volna, mint az Inception.
Érdekel a második rész.
Ja, és volt benne egy kiba nagy csatajelenet, amiben összesen egy ember halt meg. Megfulladt egy vízgömbben, ami a levegőben lebegett. De meg is érdemelte, mert füstösképű volt. A tetkós gyerek meg valamit szívott (nem csak ő), mert sárkányokat vízionált, meg volt egy "hat lába van, mégsem rovar" háziállata, ami valójában egy szőrös hódfarkú bölény volt, görbeujjúmaki arcberendezéssel. Na ja, mégsem rovar.
Szóval erről szólt a film. Volt tanulság is: Csak az a nép jut el az ipari forradalomig is, amelyik ismeri a tüzet. Pocsolásból, földtúrásból és legyezgetésből nem lehet megélni, azok mind csóringer ősemberek maradtak.
Az volt a baj, hogy nem vittem szódát. Jobb lett volna, mint az Inception.
2010. július 29., csütörtök
2010. július 28., szerda
Nagyon úgy néz ki, 264 napnyi megfeszített(?) munka után végre sikerült in situ karbonnal erősített alumínium kompozitot előállítanom. -nunk. Halleluja. Már csak a zárványoktól kell megszabadulni, be kell lőni az optimális arányokat, aztán lehet róla cikket írni, kész a fél diplomám. Vagy az egész.
Persze nem akarom elkiabálni. De azért örülök.
De azért jobban örülnék, ha a kurva modem nem dobná le a kibaszott netet amikor blogolni akarok, hogy tolná fel ezt a kínai gagyi szart a tékomos CEO-k ánuszába egy taliga aprómajom, és vezetné bele az internetet, aztat, ééé.
Tegnap meg átaludtam egy fél napot. Pont annyit.
Persze nem akarom elkiabálni. De azért örülök.
De azért jobban örülnék, ha a kurva modem nem dobná le a kibaszott netet amikor blogolni akarok, hogy tolná fel ezt a kínai gagyi szart a tékomos CEO-k ánuszába egy taliga aprómajom, és vezetné bele az internetet, aztat, ééé.
Tegnap meg átaludtam egy fél napot. Pont annyit.
2010. július 26., hétfő
Elmondjam, mi a kurvára idegesítő?
Nem baj, elmondom. Az, amikor a moziban egy olyan tinipicsa ül melléd (opcionálisan az aktuális pasijával), aki idegesítő mutáló orrhangon és tőszavakban kommentálja a vásznon történő eseményeket, plusz a potenciális néző felmerülő gondolatait ("most felébredt"; "még mindig pörög", 3x "megvette az egész céget, hihi" "juj, ciki"), a poénok után ál-cuki hangon vihorászik, a WTF-eknél pedig egy félhangosan elnyújtott "baazmeeg"*-et ereszt el ("baazmeeg, ötven évig?"), de mindig ezt, hiszen nyilván ez az egyetlen káromkodás, amit ismer. Mindemellett amikor éppen nincs mit kommentálni, akkor azt hangoztatja, hogy ő ezt most akkor nem érti.
Hát én sem értem baszki, mert az ilyenek miatt nem tudok egy filmet rendesen végignézni. (Egyetértek Zolival, mert aki olyan segg, hogy nem ért meg egy mindfuck akciófilmet, ami ráadásul még kerek egész történetbe is van ágyazva, és ráadásul Nolan ászcsászár volt az aki rendezte, annak nem a moziban a helye, főleg nem a mellettem lévő helyen.)
De ez még semmi. Leveszi a kis flip-flop papucskáját, és felteszi a lábát, meg keresztbe rakja úgy, hogy a csupasz lábfeje majdnem hozzáér a térdemhez. Böeee. Utálom, ha egy jó film alatt folyton az öklömre kell figyelni, el ne járjon önhatalmúlag.
Mert a film amúgy jó volt, nagyon is. Másodszorra még jobb. Komolyan. Legalább tízszer jobb. Azt nem tudom hogy mitől, de tízszer jobb.
* Amely egyébként számomra határtalan bunkóságra vall. Ha már alpári módon káromkodva fejezi ki meglepettségét, legalább elegánsan kiejthetné a d-t is a szóban. Lehet ezt szépen is mondani, de amit a csajszi csinált, az már csak műveletlenség, tuskóság, a "baszd meg" káromkodás lealacsonyítása valami proli szintre.
Nem baj, elmondom. Az, amikor a moziban egy olyan tinipicsa ül melléd (opcionálisan az aktuális pasijával), aki idegesítő mutáló orrhangon és tőszavakban kommentálja a vásznon történő eseményeket, plusz a potenciális néző felmerülő gondolatait ("most felébredt"; "még mindig pörög", 3x "megvette az egész céget, hihi" "juj, ciki"), a poénok után ál-cuki hangon vihorászik, a WTF-eknél pedig egy félhangosan elnyújtott "baazmeeg"*-et ereszt el ("baazmeeg, ötven évig?"), de mindig ezt, hiszen nyilván ez az egyetlen káromkodás, amit ismer. Mindemellett amikor éppen nincs mit kommentálni, akkor azt hangoztatja, hogy ő ezt most akkor nem érti.
Hát én sem értem baszki, mert az ilyenek miatt nem tudok egy filmet rendesen végignézni. (Egyetértek Zolival, mert aki olyan segg, hogy nem ért meg egy mindfuck akciófilmet, ami ráadásul még kerek egész történetbe is van ágyazva, és ráadásul Nolan ászcsászár volt az aki rendezte, annak nem a moziban a helye, főleg nem a mellettem lévő helyen.)
De ez még semmi. Leveszi a kis flip-flop papucskáját, és felteszi a lábát, meg keresztbe rakja úgy, hogy a csupasz lábfeje majdnem hozzáér a térdemhez. Böeee. Utálom, ha egy jó film alatt folyton az öklömre kell figyelni, el ne járjon önhatalmúlag.
Mert a film amúgy jó volt, nagyon is. Másodszorra még jobb. Komolyan. Legalább tízszer jobb. Azt nem tudom hogy mitől, de tízszer jobb.
* Amely egyébként számomra határtalan bunkóságra vall. Ha már alpári módon káromkodva fejezi ki meglepettségét, legalább elegánsan kiejthetné a d-t is a szóban. Lehet ezt szépen is mondani, de amit a csajszi csinált, az már csak műveletlenség, tuskóság, a "baszd meg" káromkodás lealacsonyítása valami proli szintre.
Mindegy. Csak azt akartam megemlíteni, hogy az elmúlt hónapban új beszállítója lett a kontaktlencsefolyadékelosztó üzletnek. A régi gyár állítólag megszűnt. Ez is angol import, és a dolognak van előnye, és hátrányai.
Előny, hogy erre már rá van írva, hogy mit tartalmaz. Azt ugyan soha nem fogom megérteni, mi szüksége van az évmilliók alatt, a nyers szervetlen sóktól evolúciósan fejlődött emberi szememnek polihexanid biguanidra, illetve miért jobb az, mint a sima izotóniás sóoldat, de nem is gyártok kontaktlencséket, remélem holnapig nem kapok szemrákot, 'oszt akkor jó lesz ez is.
Hátránya, hogy nem lehet vizes kézzel lecsavarni a lencsetartó tégely kupakját, mert sima az oldala, nem recézett. Hátránya, hogy ellenben laposabb és szélesebb a tégely maga, ergó háromszor annyi löttyöt kell ráöntenem a lencsére, hogy ellepje. Hogy mi a faszér' nem volt jó az a tégely, amit évek óta használok, azt nem tudom. Még szerencse, hogy én gyűjtöttem őket, most van mit használnom. És legközelebb saját beszállítót keresek. Bár én legszívesebben szemberöhögném azt, aki kontaktlencsefolyadékon akar meggazdagodni, miközben a tégely méreteivel babrál.
Igen, biztos mindenkit széttépett az ideg, hogy mi van mostanság a kontaktlencséimmel, azért is írtam le. Mindegy, már azért a screenshotért érdemes volt az egészet postolni. Miranda Kerr talán gyereket vár. Talán.
Btw, ki a fasz az a Miranda Kerr? És baszki miért nem lehet tisztán igen-nem infóra hírt alapozni?
Megmondjam, mitől kaptam ma is agyfaszt? Tényleg érdekel? Hát ettől.
Na ja, a vége az már tényleg a maffia módszereit idézi, de hát most na, nem tudom már mivel ijesztgetni őket, hogy végre leszálljanak rólam. Mellesleg tényleg vannak módszereim. De amúgy baszki, a pofám leszakad ettől a bagázstól, ennyire leszarják saját magukat? És még ők beszélnek felvételiről, meg oktatásügyről, amikor a kibaszott linket se képesek kijavítani? Agyfasz, erre nincsen jobb szó. Welkam to hungárian e-közigazgatás.
Na ja, a vége az már tényleg a maffia módszereit idézi, de hát most na, nem tudom már mivel ijesztgetni őket, hogy végre leszálljanak rólam. Mellesleg tényleg vannak módszereim. De amúgy baszki, a pofám leszakad ettől a bagázstól, ennyire leszarják saját magukat? És még ők beszélnek felvételiről, meg oktatásügyről, amikor a kibaszott linket se képesek kijavítani? Agyfasz, erre nincsen jobb szó. Welkam to hungárian e-közigazgatás.2010. július 22., csütörtök
Vannak filmek, melyeket az ember megnéz, és azt gondolja, hogy nahát, ez még viszonylag jó is volt így egymagában, kerek meg minden. Aztán az írókat megrészegíti a pénz, és bejelentik a második rész forgatását, az ember meg fintorog, mert az első rész szintjét nehéz lesz hozni (nem is sikerül egyébként soha), de egye fene, szódával és nagyobb szünetekkel egyszer meg lehet nézni. Aztán bejelentik a harmadik rész forgatását, amit az ember egyszer megpróbál végignézni, és azóta tagadja létezését, és ha a cselekményről kérdezzük, összefüggéstelenül hadovál, majd töredelmesen bevallja, hogy az ötödik perc után elaludt.
Szóval mit várjon az ember, ha bejelentik a negyedik rész forgatását? Én csak azt várom, hogy bukjon meg csúfosan a mozikban (úgyse fog), hogy az írok ne gyalázzák tovább az első rész klafa hangulatát gagyi sokad rendű folytatásokkal. Karibtengerkalózai négy. Deppet meg már kezdem unni.
Szóval mit várjon az ember, ha bejelentik a negyedik rész forgatását? Én csak azt várom, hogy bukjon meg csúfosan a mozikban (úgyse fog), hogy az írok ne gyalázzák tovább az első rész klafa hangulatát gagyi sokad rendű folytatásokkal. Karibtengerkalózai négy. Deppet meg már kezdem unni.
2010. július 21., szerda
around the interweb
Kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni egy olyan, kormányt az IMF-fiaskó miatt elmarasztaló hangvételű cikket az origón, melynek bevezetője alatt egy másik cikk pediglen a hónaljszőrzet létjogosultságáról elmélkedik a kellemetlen testszag összefüggéseiben.
2010. július 19., hétfő
Rendkívül tanulságos IM-beszélgetés egy velem egykorú sráccal, legyen a neve Tomi. A szövegből asszem minden kiderül, aminek ki kell. És tényleg nem szívatásból, az élet produkálta. Komolyan.
Tomi: hi
Én: hali
Tomi: mizu
mien a nyár?
Én: milyen lenne
dolgozom :D
főmunkaidőben
Tomi: hol, mit...
Én: nyári termelési gyakorlat
nálatok nincs ilyen?
egyébként a nanotechnológiai kutatólaborban
Tomi: nincs nyári munka.... pláne BTK-n
és jo?
Én: pff :D
és nem unatkoztok ennyi szabadidővel? :D
Tomi: hát most jöttünk nyaralásbol, de én is szeretnék vmit már melozni
esetleg ott nincs vmi ajánlat?
Én: nemtom, nálunk most létszámstop van
meg nem hiszem, hogy kutatólaborban tudnál dolgozni :)
Tomi: bármilyen irodai vagy takaritos vagy bármilyen melo jo lenne, mer ezek a diákmunkák is beteltek
//--> innentől meg már csak az én monológom jön:
Na de amúgy a bölcsészeket nem szidom, hiszen nélkülük most nem lenne két nyelvvizsgám ugyanabból a nyelvből ugyanazon a szinten, ugyanott, különböző néven :-)
Sőt, én azt mondom, legyünk rájuk büszkék, hiszen alapvető elemét képezik a civilizációnknak. Ők tesznek minket emberré, és nem valami érzelmektől mentes gépezetté, aminek én bevallom, jobban örülnék, de csak azért, mert nekem már csak ilyen elborult a gondolkodásmódom, és nem feltétlenül egyezik másokéval. De ők adják azt a pluszt, ami az elektromosságra épülő technológiánkon kívül meg tudna minket különböztetni egy idegen intelligens fajtól, ha úgy adódna. Nélkülük nem tudnánk olvasni, nem ismernénk a történelmet, és nem lenne globalizáció, mert nem tudnánk idegen nyelveken beszélni, nem lenne tudományos könyv, amit olvasnék esténként. Az egyetlen bajom csak az velük, hogy jelenleg többen vannak, mint amennyit az aktuális társadalom eltartani képes. Bízom benne, hogy ez a helyzet megváltozik, mire az iparba kerülök. Addig is mi, műszaki, reál emberek, dolgozzunk keményebben, hogy több munkanélküli bölcsészt tarthassunk el! Egy napon, az első Mars-kolonizációs hajók személyzetének válogatásakor még szükség lehet rájuk!
Tomi: hi
Én: hali
Tomi: mizu
mien a nyár?
Én: milyen lenne
dolgozom :D
főmunkaidőben
Tomi: hol, mit...
Én: nyári termelési gyakorlat
nálatok nincs ilyen?
egyébként a nanotechnológiai kutatólaborban
Tomi: nincs nyári munka.... pláne BTK-n
és jo?
Én: pff :D
és nem unatkoztok ennyi szabadidővel? :D
Tomi: hát most jöttünk nyaralásbol, de én is szeretnék vmit már melozni
esetleg ott nincs vmi ajánlat?
Én: nemtom, nálunk most létszámstop van
meg nem hiszem, hogy kutatólaborban tudnál dolgozni :)
Tomi: bármilyen irodai vagy takaritos vagy bármilyen melo jo lenne, mer ezek a diákmunkák is beteltek
//--> innentől meg már csak az én monológom jön:
Na de amúgy a bölcsészeket nem szidom, hiszen nélkülük most nem lenne két nyelvvizsgám ugyanabból a nyelvből ugyanazon a szinten, ugyanott, különböző néven :-)
Sőt, én azt mondom, legyünk rájuk büszkék, hiszen alapvető elemét képezik a civilizációnknak. Ők tesznek minket emberré, és nem valami érzelmektől mentes gépezetté, aminek én bevallom, jobban örülnék, de csak azért, mert nekem már csak ilyen elborult a gondolkodásmódom, és nem feltétlenül egyezik másokéval. De ők adják azt a pluszt, ami az elektromosságra épülő technológiánkon kívül meg tudna minket különböztetni egy idegen intelligens fajtól, ha úgy adódna. Nélkülük nem tudnánk olvasni, nem ismernénk a történelmet, és nem lenne globalizáció, mert nem tudnánk idegen nyelveken beszélni, nem lenne tudományos könyv, amit olvasnék esténként. Az egyetlen bajom csak az velük, hogy jelenleg többen vannak, mint amennyit az aktuális társadalom eltartani képes. Bízom benne, hogy ez a helyzet megváltozik, mire az iparba kerülök. Addig is mi, műszaki, reál emberek, dolgozzunk keményebben, hogy több munkanélküli bölcsészt tarthassunk el! Egy napon, az első Mars-kolonizációs hajók személyzetének válogatásakor még szükség lehet rájuk!
2010. július 18., vasárnap
Ezt ma írtam. Opensource bash script. Ebben a mondatban egy magyar szó sem volt. Tálcát lehet vele nyitogatni. CD-tálcát. Meg zárni. Attól függ, melyik pendrájvomat dugom éppen be. Bálintnak kellett, de hogy neki minek, hát gőzöm sincs. De itt van, megvan, szenvedtem vele vagy egy másfél órát (mert amúgy rohadtul nem tudok bash-programozni), de végül kész lett. Vigyor.
A mikroszkópom meg tök klafa, igaz kicsit porosak a lencsék, kicsit monokróm a kép, van egy enyhe szférikus aberráció is, de a legdurvább, hogy szinte nincs mélységélessége, rétegenként kellett képet alkotnom a döglött muslica szájszervéről kétszázas nagyításban. Undorító kis dög, mondtam már? Még jó, hogy élőben nem látom a fejét. Úristen, két órája nem is facebookoztam! [el]
#!/bin/shBüszke vagyok magamra, az én kocka fejemre.
# ciklus kezdődik
while :
do
# ellenőrzi, hogy a pendrive mountolva van-e
if [ -d /media/KOP_8G ]; then
# ha PEN1 mountolva van, akkor:
eject &&
echo "PEN1 csatlakoztatva, CD-tálca kinyitva!"
# ha nincs, akkor ellenőrzi, PEN2 mountolva van-e:
else
if [ -d /media/KOP_2G ]; then
# ha PEN2 mountolva van, akkor:
eject -t &&
echo "PEN2 csatlakoztatva, CD-tálca becsukva!"
# ha nincs mountolva egyik sem, akkor:
else
echo "Egyik PEN sincs csatlakoztatva!"
fi
fi
# ciklus vége, 2 másodperc múlva újra ellenőriz
sleep 2
done
A mikroszkópom meg tök klafa, igaz kicsit porosak a lencsék, kicsit monokróm a kép, van egy enyhe szférikus aberráció is, de a legdurvább, hogy szinte nincs mélységélessége, rétegenként kellett képet alkotnom a döglött muslica szájszervéről kétszázas nagyításban. Undorító kis dög, mondtam már? Még jó, hogy élőben nem látom a fejét. Úristen, két órája nem is facebookoztam! [el]
"Ezt a könyvet a gyakorló - elméleti, kísérleti vagy oktató - kémikusnak szánom. Remélem, hogy egy-egy kérdés iránt mélyebben érdeklődő egyetemi hallgatók is használhatják."
Hahh, egy könnycseppet morzsolok most el szemem sarkában. Hát gondoltak ezek rám is! Mindjárt megszakad a szívem a meghatottságtól. Köszönöm, kedves Író, köszönöm!
Megnéztem Ray Bradbury: A sound of thunderének filmváltozatát. Mondanom sem kell, már az első fél óra után pont a történet lényegét cseszték el, mert az időutazók nem egy megváltozott világba érkeztek vissza, hanem az csak folyamatosan kezdett el megváltozni (egész pontosan hullámokban), és mindenki csodálkozott, hogy jéé, de fura a novemberi átlaghőmérséklet. Ez lenne az egész sztorinak az alfája és omegája, hogy ha a múltban történik változás, akkor az csak az időutazóknak tűnhet fel, de nem, az amerikai filmrendezőknek és íróknak nincs ennyi eszük. Ez hihetetlen. Ennyire segghülyén állnak neki forgatni? Ez olyan, mintha a star wars-t írnák át, hogy Anakin ne álljon át a sötét oldalra, hanem mondjuk megölné Palpatinet, és maradna jó jedi. Akkor miről szólna a saga, érted. Vagy mintha Patrick Bateman a második fejezetben feladná magát a rendőrségen. Egy klasszikus mű megerőszakolása az ilyen, nem más, izomból tökön kéne rúgni azt a faszkalapot, aki ilyesmire engedélyt adott. Sírni támadt kedvem, valaki tényleg eltaposhatta szegény lepkét, ha most ilyen világban kell élnünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a forgatókönyvírónak halvány fingja se volt róla, miről szól az eredeti mű.
Az effektekről meg inkább nem is mondok semmit, 65 millió éve nem lehetett valami jó a wifi lefedettség, ha a dínók ennyit laggoltak.
Aztán amikor a főszereplő sármos csávó és a szexinek beállított de idegesítő picsa hangú botanikuscsaj kinéznek az ablakon, meglátnak egy cunamit ami épp feléjük tör a városon keresztül, és az
- Ez mi?
- Időhullám! Ááá!
Párbeszéd játszódott le, akkor megfordult a fejemben, hogy mi a faszér' nézem én ezt, és feljöttem a szobámba olvasni.
Inkább kilinkelem ide nektek az eredeti novellát, inkább ez olvassátok mint a filmet nézzétek, és akkor máris eggyel jobb világban kelünk fel holnap reggel.
Kaptam ma apától egy fénymikroszkópot. Elvileg. Még nem bontottam ki, az is lehet, hogy döglött macska van a dobozban.
Hahh, egy könnycseppet morzsolok most el szemem sarkában. Hát gondoltak ezek rám is! Mindjárt megszakad a szívem a meghatottságtól. Köszönöm, kedves Író, köszönöm!
Megnéztem Ray Bradbury: A sound of thunderének filmváltozatát. Mondanom sem kell, már az első fél óra után pont a történet lényegét cseszték el, mert az időutazók nem egy megváltozott világba érkeztek vissza, hanem az csak folyamatosan kezdett el megváltozni (egész pontosan hullámokban), és mindenki csodálkozott, hogy jéé, de fura a novemberi átlaghőmérséklet. Ez lenne az egész sztorinak az alfája és omegája, hogy ha a múltban történik változás, akkor az csak az időutazóknak tűnhet fel, de nem, az amerikai filmrendezőknek és íróknak nincs ennyi eszük. Ez hihetetlen. Ennyire segghülyén állnak neki forgatni? Ez olyan, mintha a star wars-t írnák át, hogy Anakin ne álljon át a sötét oldalra, hanem mondjuk megölné Palpatinet, és maradna jó jedi. Akkor miről szólna a saga, érted. Vagy mintha Patrick Bateman a második fejezetben feladná magát a rendőrségen. Egy klasszikus mű megerőszakolása az ilyen, nem más, izomból tökön kéne rúgni azt a faszkalapot, aki ilyesmire engedélyt adott. Sírni támadt kedvem, valaki tényleg eltaposhatta szegény lepkét, ha most ilyen világban kell élnünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a forgatókönyvírónak halvány fingja se volt róla, miről szól az eredeti mű.
Az effektekről meg inkább nem is mondok semmit, 65 millió éve nem lehetett valami jó a wifi lefedettség, ha a dínók ennyit laggoltak.
Aztán amikor a főszereplő sármos csávó és a szexinek beállított de idegesítő picsa hangú botanikuscsaj kinéznek az ablakon, meglátnak egy cunamit ami épp feléjük tör a városon keresztül, és az
- Ez mi?
- Időhullám! Ááá!
Párbeszéd játszódott le, akkor megfordult a fejemben, hogy mi a faszér' nézem én ezt, és feljöttem a szobámba olvasni.
Inkább kilinkelem ide nektek az eredeti novellát, inkább ez olvassátok mint a filmet nézzétek, és akkor máris eggyel jobb világban kelünk fel holnap reggel.
Kaptam ma apától egy fénymikroszkópot. Elvileg. Még nem bontottam ki, az is lehet, hogy döglött macska van a dobozban.
2010. július 16., péntek

Egy újabb termékeny napon vagyunk túl, ezennel bemutatom első saját találmányomat, mellyel forradalmasíthatom a laboratóriumi munkát, és a produktivitást is garantáltan 540%-al növeli. Amit még ezen kívül garantálok, az az állandó életveszély a műszer közelében tartózkodás esetén. A neve csak így szerényen Labortechnológiai Precíziós Alumíniumvágó Berendezés, sorozatgyártása később kezdődik, ha elfogadták a szabadalmi igényem. Lájkoljátok facebookon.
A tegnapi macsek meg ma is ott várt rám a fal tetején a kis dög, de résen voltam. Ma nem akart rám ugrani.
A tegnapi macsek meg ma is ott várt rám a fal tetején a kis dög, de résen voltam. Ma nem akart rám ugrani.
2010. július 15., csütörtök
Szóval állok reggel a megállóban, mögöttem kétméteres téglafal, annak a tetején pedig ott sétálgat a szürke párhetes kiscica. Ismertem már az anyját is, az is ott tarhált naphosszat a fal tetején, de mostanában nem látom, biztos szabit vett ki, vagy mittomén. Szóval állok ott a megállóban, direkt még csak nem is nézek a kiscica felé, mert ismerem a macskákat, és tudom hogy ha interakcióba lépnék vele, akkor előbb-utóbb az történne, amit mindjárt elmesélek.
Szóval állok ott a megállóban, és hallom, hogy odajön mögém. Először csak morog, de látja, hogy felé se bagózom, elkezd hangosabban nyávogni, én meg úgy teszek, mintha nem hallanám. Ekkor egy nagy puffanás, érzem a hátamon a többletsúlyt, rám ugrott a kis dög. Hátranyúlok, próbálom leszedni, nyivákol mint az állat, közben a megállóban mindenki engem néz. Kapaszkodik ezerrel, megragadom a mellső lábát, elkezdem finoman húzni, ha erősebben húzom, beperel testi sértésért. Nem enged, kapaszkodik a pólómba, közben már feljutott a vállamig. Odamegyek egy pacákhoz a megállóban, megkérdezem, leszedné-e ezt a macskát a hátamról. Nevet egyet és óvatosan megfogja, de a kis dög még mindig nem enged, nyúzza a pólómat és közben nyíg, mintha nyúznák. Nagy nehezen valahogy mégis lekeveredik, a csávó visszadobja a fal tetejére, én meg megköszönöm neki, megjön a busz, felszállok, bejövök, leblogolom ezt, és közben nézegetem, nem esett-e komolyabb baja a ruhámnak.
Szóval állok ott a megállóban, és hallom, hogy odajön mögém. Először csak morog, de látja, hogy felé se bagózom, elkezd hangosabban nyávogni, én meg úgy teszek, mintha nem hallanám. Ekkor egy nagy puffanás, érzem a hátamon a többletsúlyt, rám ugrott a kis dög. Hátranyúlok, próbálom leszedni, nyivákol mint az állat, közben a megállóban mindenki engem néz. Kapaszkodik ezerrel, megragadom a mellső lábát, elkezdem finoman húzni, ha erősebben húzom, beperel testi sértésért. Nem enged, kapaszkodik a pólómba, közben már feljutott a vállamig. Odamegyek egy pacákhoz a megállóban, megkérdezem, leszedné-e ezt a macskát a hátamról. Nevet egyet és óvatosan megfogja, de a kis dög még mindig nem enged, nyúzza a pólómat és közben nyíg, mintha nyúznák. Nagy nehezen valahogy mégis lekeveredik, a csávó visszadobja a fal tetejére, én meg megköszönöm neki, megjön a busz, felszállok, bejövök, leblogolom ezt, és közben nézegetem, nem esett-e komolyabb baja a ruhámnak.
2010. július 14., szerda

Eldöntöttem, hogy az Alkalmazott Kvantumkémia könyvemet egy borongós augusztusi délután, egy balatoni (szigorúan északi part) stégen ücsörögve akarom kiolvasni (direkt nem el-, tudományos könyvet nem lehet el-), a tó morajlását fülelve, teljes magányban. Csak én, a tudomány, és a tó.
A fémes könyv azt írja, szovjetipar, szovjetélet, szovjetgeológusok. Először azt hittem, csak elírás, de nem, mindenhol így van. Érted, a szovjeteknek külön geológiája is van. Durva.
A macskám pedig olyan hangokat ad ki, mint egy velociraptor*.
A tévében meg most van egy műsor amiben elvileg okos emberek beszélgetnek az oktatás jelenlegi helyzetéről, ami ugyebár mint tudjuk, mindenkor lesújtó, teljesen mindegy, hogy éppen milyen rendszert élünk.
Szóval az egyik pacák azt kezdte mondani, hogy most olyan átalakulást várnak, hogy a gyerekek kooperatívak legyenek és dolgozzanak össze, mert akkor így lesznek olyan felnőttek, akik képesek másokkal együtt dolgozni, az órák pedig legyenek interaktívak, a tanár vidám és energikus, és szerintem amit valójában mondani akart a csávó, azt Robin Williams már a 90-es években már eljátszotta egy amerikai filmben. Ez amúgy nagyon nemes elképzelés, csak hát én pár gondot azért látok benne. A nulladik az lenne, hogy nézzünk már meg egy átlag amerikait, kérdezzük már meg tőle Kambodzsa fővárosát, és mondjuk már meg, mennyire tartjuk őt intelligensnek. Az, hogy ezt az átlag magyar se tudná, nem releváns, hiszen mint tudjuk, a magyar ember hülye.
A tényleges első pedig: hogy ha a padtársamnak éveken keresztül megengedem, hogy az én tudásomon élősködjön, akkor egyrészt ő úgy fog kijutni a suliból, hogy bár nyalni azt tud, attól még a tudása egy kétdimenziós sík, mert nem tanult, mert minek, én úgyis lesúgtam neki mindent. Másrészt meg én halok később éhen az iparban, mert a jótékonykodás bár aranyos meg minden, nem jövedelmező üzletág, mert az én ötleteimből mások fognak megélni, ha közkinccsé teszem őket. Ez az én véleményem.
Aztán megszólalt egy végtelenül ronda nő, akit az tett rondává, hogy selyemkosztümben volt amin megtört mindenfelé a reflektorfény, meg kissé idős volt, amit festékkel és egyéb make-uppal próbált kompenzálni, nem sok sikerrel. Ő heves gesztikuláció közepette azt mondta (vagyis próbálta, de gyakran elveszett egy-egy mondat között), hogy az érzelmi intelligencia nagyon fontos, és hogy már azzal elkezdődik, hogy megszületünk, és az anyánk hogyan ölel magához, meg ilyenek.
Namost. Nekem köztudottan nem valami nagy az érzelmi intelligenciám, pedig istenbizony, engem szeretnek a szüleim, nincs azzal baj. Vagy lehet hogy csak nem figyeltem, amikor magukhoz édesgettek, vagy kevés romantikus filmet nézek, vagy nem tudom, én csak azt tudom, hogy érzelmi intelligencia nélkül is vígan el lehet élni, maximum nem tudom megállapítani ha valakit megbántok valamivel, nagy ügy. Mi több, munka közben nem zavartatom magam a drámázáson ami nap mint nap a környezetemben zajlik, hanem törődöm a magam dolgával. Kár tagadni, enyhén bele vagyok csúszva az autizmus-spektrumba, ez van. Pl. a diszperziós osztályra még most sem merek bemenni, pedig már több, mint fél éve ott dolgozom, és biztos nem utálnának szanaszéjjel ha kinyitnám az ajtót, de tudjátok, új helyek, új emberek, nem kóser. Joe tudja miről van szó, ezért holnap meg fogom mondani neki, hogy vigye vissza tamáséknak a három lombikot amit kimostam, légyszi, kösz.
Szóval visszatérve az eredeti témára, jó lenne, ha a fidesz elkezdené átgondolni hogy miket csinál, és nem csak úgy a szavazófülkés forradalom hevében állítgatna mindent a feje tetejére, mert ez így nem lesz jó akkor. De a politikáról most ide nem írok, azt majd a titkos blogomba. Ami titkos. Azért titkos blog. Mert titkos. Blog.
És azt meséltem már, amikor kábé 5 és fél percig voltam regisztrálva a twitterre, mert ki akartam próbálni a suicide machinet? Egy olyan szolgáltatáson akartam tesztelni, aminek a legjobban fáj, nem a facebook, és értelmetlen amit csinál. És működött amúgy.
Jajj, a képet meg majdnem elfelejtettem, olyan jót röhögtem rajta tegnap, hogy az nem igaz. Tudományos könyv, érted, erre bebasszák azt a képet a berilliumércről, meg a smaragdkristályról. Rohadtnagy. Így legalább fogy a papír. Ennyi erővel odaírhatnák azt is, hogy egy modern művész szobra márványból, és a búsúló juhászt ábrázolja, mert kb annyi látszik rajta. Szépen, papírból kivágva, 2 bites színmélységgel, lol. Értem én hogy régi könyv, de ez szerintem már régen is nevetséges lett volna.
* amenynek ugyebár köztudott, hogy a kivi a legközelebbi élő rendszertani rokona
A fémes könyv azt írja, szovjetipar, szovjetélet, szovjetgeológusok. Először azt hittem, csak elírás, de nem, mindenhol így van. Érted, a szovjeteknek külön geológiája is van. Durva.
A macskám pedig olyan hangokat ad ki, mint egy velociraptor*.
A tévében meg most van egy műsor amiben elvileg okos emberek beszélgetnek az oktatás jelenlegi helyzetéről, ami ugyebár mint tudjuk, mindenkor lesújtó, teljesen mindegy, hogy éppen milyen rendszert élünk.
Szóval az egyik pacák azt kezdte mondani, hogy most olyan átalakulást várnak, hogy a gyerekek kooperatívak legyenek és dolgozzanak össze, mert akkor így lesznek olyan felnőttek, akik képesek másokkal együtt dolgozni, az órák pedig legyenek interaktívak, a tanár vidám és energikus, és szerintem amit valójában mondani akart a csávó, azt Robin Williams már a 90-es években már eljátszotta egy amerikai filmben. Ez amúgy nagyon nemes elképzelés, csak hát én pár gondot azért látok benne. A nulladik az lenne, hogy nézzünk már meg egy átlag amerikait, kérdezzük már meg tőle Kambodzsa fővárosát, és mondjuk már meg, mennyire tartjuk őt intelligensnek. Az, hogy ezt az átlag magyar se tudná, nem releváns, hiszen mint tudjuk, a magyar ember hülye.
A tényleges első pedig: hogy ha a padtársamnak éveken keresztül megengedem, hogy az én tudásomon élősködjön, akkor egyrészt ő úgy fog kijutni a suliból, hogy bár nyalni azt tud, attól még a tudása egy kétdimenziós sík, mert nem tanult, mert minek, én úgyis lesúgtam neki mindent. Másrészt meg én halok később éhen az iparban, mert a jótékonykodás bár aranyos meg minden, nem jövedelmező üzletág, mert az én ötleteimből mások fognak megélni, ha közkinccsé teszem őket. Ez az én véleményem.
Aztán megszólalt egy végtelenül ronda nő, akit az tett rondává, hogy selyemkosztümben volt amin megtört mindenfelé a reflektorfény, meg kissé idős volt, amit festékkel és egyéb make-uppal próbált kompenzálni, nem sok sikerrel. Ő heves gesztikuláció közepette azt mondta (vagyis próbálta, de gyakran elveszett egy-egy mondat között), hogy az érzelmi intelligencia nagyon fontos, és hogy már azzal elkezdődik, hogy megszületünk, és az anyánk hogyan ölel magához, meg ilyenek.
Namost. Nekem köztudottan nem valami nagy az érzelmi intelligenciám, pedig istenbizony, engem szeretnek a szüleim, nincs azzal baj. Vagy lehet hogy csak nem figyeltem, amikor magukhoz édesgettek, vagy kevés romantikus filmet nézek, vagy nem tudom, én csak azt tudom, hogy érzelmi intelligencia nélkül is vígan el lehet élni, maximum nem tudom megállapítani ha valakit megbántok valamivel, nagy ügy. Mi több, munka közben nem zavartatom magam a drámázáson ami nap mint nap a környezetemben zajlik, hanem törődöm a magam dolgával. Kár tagadni, enyhén bele vagyok csúszva az autizmus-spektrumba, ez van. Pl. a diszperziós osztályra még most sem merek bemenni, pedig már több, mint fél éve ott dolgozom, és biztos nem utálnának szanaszéjjel ha kinyitnám az ajtót, de tudjátok, új helyek, új emberek, nem kóser. Joe tudja miről van szó, ezért holnap meg fogom mondani neki, hogy vigye vissza tamáséknak a három lombikot amit kimostam, légyszi, kösz.
Szóval visszatérve az eredeti témára, jó lenne, ha a fidesz elkezdené átgondolni hogy miket csinál, és nem csak úgy a szavazófülkés forradalom hevében állítgatna mindent a feje tetejére, mert ez így nem lesz jó akkor. De a politikáról most ide nem írok, azt majd a titkos blogomba. Ami titkos. Azért titkos blog. Mert titkos. Blog.
És azt meséltem már, amikor kábé 5 és fél percig voltam regisztrálva a twitterre, mert ki akartam próbálni a suicide machinet? Egy olyan szolgáltatáson akartam tesztelni, aminek a legjobban fáj, nem a facebook, és értelmetlen amit csinál. És működött amúgy.
Jajj, a képet meg majdnem elfelejtettem, olyan jót röhögtem rajta tegnap, hogy az nem igaz. Tudományos könyv, érted, erre bebasszák azt a képet a berilliumércről, meg a smaragdkristályról. Rohadtnagy. Így legalább fogy a papír. Ennyi erővel odaírhatnák azt is, hogy egy modern művész szobra márványból, és a búsúló juhászt ábrázolja, mert kb annyi látszik rajta. Szépen, papírból kivágva, 2 bites színmélységgel, lol. Értem én hogy régi könyv, de ez szerintem már régen is nevetséges lett volna.
* amenynek ugyebár köztudott, hogy a kivi a legközelebbi élő rendszertani rokona
2010. július 13., kedd
ezeket akarom kirakni
Ide kitenni őket úgy nagytotálban persze nem merem mert szokás szerint megint csak a pofám nagy, úgyhogy linkek vannak:
Ne nagyon újságoljátok, nehogy megbasszanak érte odabent. Bár fizetést eddig még nem kaptam a munkámért, meg nélkülem amúgy se tudjátok mik vannak a képeken, meg hogy azokat hogyan csináltam, szóval szerintem ennyi belefér. Majd azt mondom, photoshop.
De most mondjátok, nem gyönyörűek? A KF-gömbstruktúrákat (1. és 4. kép) én találtam fel, és eddig még csak esztétikai értékük van, az viszont nagy. A második képen pedig olyan cukipofa az a pók.
És most pedig félve megnyomom a bejegyzés közzététele gombot.
Mostantól viszont szerintem ritkábban fogok a munkámról meg kémiai dolgokról beszélni, mert szerintem nem sokakat érdekel a sok tudományos hablaty.
Ne nagyon újságoljátok, nehogy megbasszanak érte odabent. Bár fizetést eddig még nem kaptam a munkámért, meg nélkülem amúgy se tudjátok mik vannak a képeken, meg hogy azokat hogyan csináltam, szóval szerintem ennyi belefér. Majd azt mondom, photoshop.
De most mondjátok, nem gyönyörűek? A KF-gömbstruktúrákat (1. és 4. kép) én találtam fel, és eddig még csak esztétikai értékük van, az viszont nagy. A második képen pedig olyan cukipofa az a pók.
És most pedig félve megnyomom a bejegyzés közzététele gombot.
Mostantól viszont szerintem ritkábban fogok a munkámról meg kémiai dolgokról beszélni, mert szerintem nem sokakat érdekel a sok tudományos hablaty.
Erről a képről később lesz szó. Mert előtte most gyorsan újabb ekézés, csakis a majdnémegmondom-feeling miatt, nehogy azt higgye valaki, hogy tényleg érdekel amiről írok. De. Az RTL-klubról nekem az alábbi dolgok maradnának meg, ha holnaptól véletlenül pont megszűnne:- szeretnek pornósztárokat alkalmazni műsorvezetőként*
- legalább ugyanígy szeretnek öreg, undorító, förtelmes prolikat beállítani celebként, és őket mutogatni
- valamilyen fondorlatos módon a "sztár" kifejezést használják az "ismeretlen egyén" alternatívájaként, és a "zenei tehetségkutató" is nyilván erőteljes eufemizmus arra az igénytelenségre, amit a nézők torkán akarnak lenyomni
- a műsorvezetők drogoznak, isznak, és közben részegen karamboloznak, mindezt látszólag következmények nélkül, és utána meg úgy tesznek, mintha ez lenne a menő
- a csatorna látványtervezője látens homoszexuális, ahogyan a már említett tehetségkutató műsorok sztájlisztja is.
De ez senkit ne tévesszen meg, én akár a facebookról is tudnék írni hasonló jókat, nekem vannak igényeim rendesen.
Ó bájdövéj megérkeztek a könyvek, a fémeset kezdtem el, és eddig még csak a ritkaföldfémekről és szovjet propagandáról volt benne szó, de lévén '48-as kiadás, a periódusos rendszer rendkívül érdekesen néz ki, ezt lefotóztam mobillal és berakom, ott van a bejegyzés elején, ezt nem lehet kihagyni, watafakk. A transzurán elemek egy az egyben hiányoznak, ahogy az asztácium is, elnevezések és vegyjelek nem egyeznek, meg az egész ilyen tégla formába van szedve, periódusos táblát én még így nem láttam.
Szóval eddig érdekes a cucc, de majd meglátjuk. Hozzá kell tenni, hogy 10 évvel a kiadás előtt már tudták, hogy nem az urán a legnagyobb rendszámú természetes elem, mégis ezt a táblázatot használják a könyvben, hát lelkük rajta, ha hetven évvel fiatalabb lennék, most ezen fel lennék háborodva egy kicsit, de csak mert az öregek mindenen háborognak. Viszont a mikroötvözők szerepét nagyon látványosan taglalja, azért pirospont jár.
Nyári elfoglaltságom pedig az lesz, hogy képkeretet szerezzek, mert alimíniumkompozit-szövetképek SEM-felvételeit akarom kirakni a falra. De vagy hetet egyszerre. Szerintem fanatikus lettem.*
* de ez mondjuk nem baj...
Szoktak úgy érvelni egyesek, hogy az ember ugyanúgy nem tudná felfogni, ha létezne egy felsőbb élettani szerveződés, vagy ha úgy tetszik "felsőbb hatalom", mint ahogy egy baktérium sem képes felfogni, hogy létezik ember. Igen ám, de ilyenkor rendszerint kihagyják a számításból a tényt, hogy nekünk megadatott az az előny, hogy intelligencia birtokában képesek vagyunk ilyesmin elmélkedni. A baktériumok pedig nem.
Ha mégsem hagynák ki a számításból, akkor erre úgy tudnának kontrázni, hogy na ja, de a baktériumoknak nincs idegrendszerük amelynek segítségével felfognák a világot, ergó nekünk sincs még olyan szervrendszerünk, amivel a felsőbb hatalmat felfognánk. Igen ám, de ilyenkor rendszerint kihagyják a számításból a tényt, hogy nekünk megadatott az az előny, hogy képesek vagyunk belátni önnön fizikai korlátainkat, és azokon túllépve el tudunk mégis játszani egy felsőbb hatalom létezésével, melynek észlelésére képesek lennénk, ha lenne hozzá megfelelő szervrendszerünk.
Szóval szerintem az emberi intelligenciát nem kell annyira leírni, igenis kúl dolog az, ha van. Én örülök neki, hogy van.
Igen ám, de ilyenkor rendszerint kihagyják a számításból a tényt, hogy nekünk megadatott az az előny, hogy az emberi intelligenciánkat felhasználva rájöhetnénk, hogy a baktérium-ember analógia itt már nem folytatható, mivel semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a felsőbb hatalom észleléséhez is speciális szervrendszer kell, és nem pedig valami olyan dolog, amit az emberi intelligencia korlátai közé szorítva még nem ismerünk, neadjisten még nem vagyunk képesek felfogni. És ennek a felvázolása, mint lehetőség, bizony már előnyt jelent szerintem az intergalaktikus felsőbbhatalom-észlelési sor megítélésekor. Na ezt sem hiszem, hogy bárki leírta volna már az internetre énelőttem.
Ha mégsem hagynák ki a számításból, akkor erre úgy tudnának kontrázni, hogy na ja, de a baktériumoknak nincs idegrendszerük amelynek segítségével felfognák a világot, ergó nekünk sincs még olyan szervrendszerünk, amivel a felsőbb hatalmat felfognánk. Igen ám, de ilyenkor rendszerint kihagyják a számításból a tényt, hogy nekünk megadatott az az előny, hogy képesek vagyunk belátni önnön fizikai korlátainkat, és azokon túllépve el tudunk mégis játszani egy felsőbb hatalom létezésével, melynek észlelésére képesek lennénk, ha lenne hozzá megfelelő szervrendszerünk.
Szóval szerintem az emberi intelligenciát nem kell annyira leírni, igenis kúl dolog az, ha van. Én örülök neki, hogy van.
Igen ám, de ilyenkor rendszerint kihagyják a számításból a tényt, hogy nekünk megadatott az az előny, hogy az emberi intelligenciánkat felhasználva rájöhetnénk, hogy a baktérium-ember analógia itt már nem folytatható, mivel semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a felsőbb hatalom észleléséhez is speciális szervrendszer kell, és nem pedig valami olyan dolog, amit az emberi intelligencia korlátai közé szorítva még nem ismerünk, neadjisten még nem vagyunk képesek felfogni. És ennek a felvázolása, mint lehetőség, bizony már előnyt jelent szerintem az intergalaktikus felsőbbhatalom-észlelési sor megítélésekor. Na ezt sem hiszem, hogy bárki leírta volna már az internetre énelőttem.
2010. július 12., hétfő
Google, az arca miatt szeretjük :-) meg mert ő a Nagy Testvér, és aki szidni meri, holnap reggelre véletlenül eltűnik. A youtube meg olyan hihhetetlenül fejlett technológiát képvisel, hogy azt még egy okostelóra se lehet már visszaalakítani, mintha windows hetest akarnál telepíteni egy darab sziklára az ősembernek , világos, vágesz van.Mindenesetre szólhatott volna, hogy csak a flash kell neki.
Most meg wálival álmodtam, azt, hogy késtem törióra elején, mert katinénivel volt dolgom, és mire bementem, ő a helyemről ülve feleltetett, de még csak a naplót olvasgatta, így mindenki némán lapított. Fú, szörnyű volt, nem is tudom hogy bírtam idegekkel annak idején. Akkor mentek tönkre. Többet paráztam egy-egy töri felelés előtt, mint az összes vizsgaidőszakomban együttvéve. De ezért még valaki felelni fog, elszámoltatás lesz itt is.
Tegnap meg megint bandáztam. Többet kéne gyakorolnom, mert virga szólókat akarok végre én is nyomni. Meg kell saját szerkó hozzá, mert a tesómén nem lehet, mert nem engedi.
2010. július 11., vasárnap
2010. július 10., szombat
2084
Megálmodtam az 1984 folytatását. Pont száz évvel később játszódna, a világűrben, egy űrhajón. Egy egyetemen. Egy egyetem-űrhajón. Ja. A tanárok gonoszak lennének, de a végén az egész felrobbanna.
2010. július 9., péntek
Miért is akarok én játszani a gépen? Hát ezért.
- Nyár van, unatkozom, az internetet meg már kiolvastam. A pornós szegmensét is. Valamivel el kell ütni a meló és az alvás közti időt.
- Szórakoztat, kikapcsol, olyan komplex problémákat kell megoldanom egy játék során, melyeknek hálisten közük sincs a való élethez. A móka része már ott elkezdődik, hogy valahonnan meg kell szerezni. Aztán működésre kell bírni. Utána meg már hogy hogyan fut, az jóformán mindegy.
- Minden játék egy kisebb műalkotás, két lövés leadása között szeretek azon elmélkedni, hogyan készülhettek. Source-engine, havoc-fizika befigyel, adobe flash, storyline, grafikai elemek, háttérzene, feeling. Nem egy játékot vesznek komolyabban a saját készítőik, mint mozifilmet, egy half-life simán többet ér ezerszer, mint a temérdek szemét, ami manapság a tévében megy esténként a kertévéken. Nyolc bites zenével és retrós pixelgrafikával engem például meg lehet venni kilóra így ahogy vagyok, de a filmpluszon óriáshangyák füstöt spriccelnek a köldökükből a hipnotizált cukorgyári dolgozókra egy texasi kisvárosban, kössz. Akkor már inkább nyomok egy csét a tesókkal.
Van pölö most énnekem egy játékom, ami nem akaródzik elindulni, mert feszt .net keretrendszerért nyíg. Jóvan, akkor megkapja. Ha egyébként a .net szó megjelenik a képernyőn, akkor rögvest erős kálváriaszag hatja át az étert, és a bizonytalan userekre ez jelentős elrettentő erővel hat, de rám nem, én rocksztár vagyok. Gugliba beír, microsoft termék a .net, akkor miért ne onnan tölteném le ugyebár, józan paraszti ész, heló. Microsoft oldalon ott a download gomb, örömé bódottá, csuklóból klikkelek is rája. Erre átdob egy másik microsoftos oldalra, ahol ott is ott a download gomb, csak másképp. Tőlem oké, ha innen akkor innen, nekem mindegy, csak töltődjön má le. Ha nem indul el automatikusan a letöltés blabla, nem indul, miért is indulna, kattintok a downloadra, gyorsabb a kezem mint a zinternet. Na most letölt valamit, meg ott tököl a kék csíkkal, aztán a képembe nyomja ezt:
A faszom nem kéne? A hibaüzenet szövegét kijelölni nem lehet, tehát emlékezetből kell beírnom az ott szereplő honlapcímet a böngészőbe. 21. század, 2010, microsoft technológia. Még szerencse hogy internetcímet mond, és nem azt, hogy rakjam be a floppyt. Mindegy, beírom neki, gyereknap van. Enter, újabb microsoftos oldal jön be, kezd elegem lenni belőlük, most már igazán. Fiúk, előjöhettek, vágom én a poént, de most már elég. Éppen görgetnék valami download-gombot keresve tekintetemmel, amikor is indiszkréten felülről a képembe baszódik ez, de olyan gyorsan és ijesztően, hogy a hajam égnek meredt:
Jól gondold meg Koppány, az istenért, jól gondold meg! Ha rosszat választasz, akkor ma már nem lesz játék. Gyerekek, én kutatólaborban dolgozom, láttam már egy-két necces dolgot, na de ez... izzadok mint egy ló. Viszont a pop-up sarkában azon az X-en elmosolyodtam, az ilyen kis apróságok bizonyítják, hogy van ám szívük a microsoft-programozóknak is.
Ettől most jó kedvem lett, elfogadom a kihívást, állok én elébe bárminek, ide lőjetek. Új ablakban be is jön a cucc. Közben a régi lapon meg megtaláltam egy eldugott letöltési linket, ami egy újabb MS-letöltőoldalra vezet, itt gyakorlott szemem egyből kiszúrja a download gombot. Letöltöm, telepítem, a részletektől mindenkit megkímélek inkább, a szokásos procedúra. Nem, nem akarom újraindítani a gépet, az kéne még csak, hogyisne.
Utána újra elindítom a .net telepítőt, most már ne köcsögöljél picinyem, kezdek kijönni a sodromból. Izgalmas kis közjáték volt, de most már csinálnám amiért idejöttem. Egy méretes lófaszt - mondja a program, és felhozza ezt:
Serényen kattintok hát a linkre, legalább nem megint kézzel kell linkeket másolgatni, robogunk a jövő felé ezzel a technológiával, fújja a hajam a menetszél. És teszem amit mond, világos a helyzet, túszul vagyok ejtve keményen. Szal megteszem amit mond, megnyitom az oldalt, elindítom mégegyszer a telepítőt. Bejön ugyanez az ablak. Jajhát hülyevagyok, nem elég behozni az oldalt, telepíteni is kell, ami rajta van. Ezt ugyan nem mondta, de a hibaüzenet gondolataiból kellett volna kitalálni az egyszeri embernek, vágom. Ez már vagy a negyedik dolog, amit microsoftos oldalról fogok telepíteni, már asse tudom, mit is akartam eredetileg. Lehet hogy pont ez a cél. De belátom, nincs mit tenni, telepítek, hadd örüljön. Nem jó feldühíteni, én mondom. Letöltöm, telepítem, újra elindítom az előző telepítőt, hogy mi a következő challenge. Szeretem a kihívásokat, mondtam már? Még jó, hogy a FF-letöltések megjegyzi hogy mi milyen sorrendben jön, mert lenne amúgy itt káosz, ha még most nincsen.
Na most nem szól, nincs baja, oké, akkor az eggyel előzőt is megpróbálom telepíteni. A kérdőíves cuccból azóta kimentem, rájöttem hogy nincs most hangulatom ilyenekkel foglalkozni, és nem is ismerek senkit, akinek ezek után még lenne. Ha a MSnak kérdőívekből kell megtudnia, hogy miért vált szitokszóvá a cég neve mostanra, akkor az már régen rossz. Többek között amúgy pont ezért is. A .netet is el lehet kezdeni végre telepíteni, hallelujah. Na most ezt a szöveget jegyzettömbbe írom, és gyorsan el kell mentenem, el ne vesszen.
Aztán persze kiderült, hogy valójában csak a d3dx_39 nevű dll hiányzott, azért nem indult. Azt meg már ezek után inkább letöltöm okosba, fasz kisül.
Ez a dolog már csak ilyen. A microsoft közönségszolgálata olyan örök, mint a végtelen idő, de így legalább tudom mire számítsak, ha 70 évesen a .NET letöltésére támadna kedvem.
Munkahelyen meg megint szóltak hogy adjam le a kártyám. Nem kerül rá sor. A holttestemen keresztül. Majd ha méltóztatnak kifizetni a féléves munkám, akkor talán majd válaszolok nekik, hogy NEM, ne is álmodjanak.
- Nyár van, unatkozom, az internetet meg már kiolvastam. A pornós szegmensét is. Valamivel el kell ütni a meló és az alvás közti időt.
- Szórakoztat, kikapcsol, olyan komplex problémákat kell megoldanom egy játék során, melyeknek hálisten közük sincs a való élethez. A móka része már ott elkezdődik, hogy valahonnan meg kell szerezni. Aztán működésre kell bírni. Utána meg már hogy hogyan fut, az jóformán mindegy.
- Minden játék egy kisebb műalkotás, két lövés leadása között szeretek azon elmélkedni, hogyan készülhettek. Source-engine, havoc-fizika befigyel, adobe flash, storyline, grafikai elemek, háttérzene, feeling. Nem egy játékot vesznek komolyabban a saját készítőik, mint mozifilmet, egy half-life simán többet ér ezerszer, mint a temérdek szemét, ami manapság a tévében megy esténként a kertévéken. Nyolc bites zenével és retrós pixelgrafikával engem például meg lehet venni kilóra így ahogy vagyok, de a filmpluszon óriáshangyák füstöt spriccelnek a köldökükből a hipnotizált cukorgyári dolgozókra egy texasi kisvárosban, kössz. Akkor már inkább nyomok egy csét a tesókkal.
Van pölö most énnekem egy játékom, ami nem akaródzik elindulni, mert feszt .net keretrendszerért nyíg. Jóvan, akkor megkapja. Ha egyébként a .net szó megjelenik a képernyőn, akkor rögvest erős kálváriaszag hatja át az étert, és a bizonytalan userekre ez jelentős elrettentő erővel hat, de rám nem, én rocksztár vagyok. Gugliba beír, microsoft termék a .net, akkor miért ne onnan tölteném le ugyebár, józan paraszti ész, heló. Microsoft oldalon ott a download gomb, örömé bódottá, csuklóból klikkelek is rája. Erre átdob egy másik microsoftos oldalra, ahol ott is ott a download gomb, csak másképp. Tőlem oké, ha innen akkor innen, nekem mindegy, csak töltődjön má le. Ha nem indul el automatikusan a letöltés blabla, nem indul, miért is indulna, kattintok a downloadra, gyorsabb a kezem mint a zinternet. Na most letölt valamit, meg ott tököl a kék csíkkal, aztán a képembe nyomja ezt:
A faszom nem kéne? A hibaüzenet szövegét kijelölni nem lehet, tehát emlékezetből kell beírnom az ott szereplő honlapcímet a böngészőbe. 21. század, 2010, microsoft technológia. Még szerencse hogy internetcímet mond, és nem azt, hogy rakjam be a floppyt. Mindegy, beírom neki, gyereknap van. Enter, újabb microsoftos oldal jön be, kezd elegem lenni belőlük, most már igazán. Fiúk, előjöhettek, vágom én a poént, de most már elég. Éppen görgetnék valami download-gombot keresve tekintetemmel, amikor is indiszkréten felülről a képembe baszódik ez, de olyan gyorsan és ijesztően, hogy a hajam égnek meredt:
Jól gondold meg Koppány, az istenért, jól gondold meg! Ha rosszat választasz, akkor ma már nem lesz játék. Gyerekek, én kutatólaborban dolgozom, láttam már egy-két necces dolgot, na de ez... izzadok mint egy ló. Viszont a pop-up sarkában azon az X-en elmosolyodtam, az ilyen kis apróságok bizonyítják, hogy van ám szívük a microsoft-programozóknak is.Ettől most jó kedvem lett, elfogadom a kihívást, állok én elébe bárminek, ide lőjetek. Új ablakban be is jön a cucc. Közben a régi lapon meg megtaláltam egy eldugott letöltési linket, ami egy újabb MS-letöltőoldalra vezet, itt gyakorlott szemem egyből kiszúrja a download gombot. Letöltöm, telepítem, a részletektől mindenkit megkímélek inkább, a szokásos procedúra. Nem, nem akarom újraindítani a gépet, az kéne még csak, hogyisne.
Utána újra elindítom a .net telepítőt, most már ne köcsögöljél picinyem, kezdek kijönni a sodromból. Izgalmas kis közjáték volt, de most már csinálnám amiért idejöttem. Egy méretes lófaszt - mondja a program, és felhozza ezt:
Serényen kattintok hát a linkre, legalább nem megint kézzel kell linkeket másolgatni, robogunk a jövő felé ezzel a technológiával, fújja a hajam a menetszél. És teszem amit mond, világos a helyzet, túszul vagyok ejtve keményen. Szal megteszem amit mond, megnyitom az oldalt, elindítom mégegyszer a telepítőt. Bejön ugyanez az ablak. Jajhát hülyevagyok, nem elég behozni az oldalt, telepíteni is kell, ami rajta van. Ezt ugyan nem mondta, de a hibaüzenet gondolataiból kellett volna kitalálni az egyszeri embernek, vágom. Ez már vagy a negyedik dolog, amit microsoftos oldalról fogok telepíteni, már asse tudom, mit is akartam eredetileg. Lehet hogy pont ez a cél. De belátom, nincs mit tenni, telepítek, hadd örüljön. Nem jó feldühíteni, én mondom. Letöltöm, telepítem, újra elindítom az előző telepítőt, hogy mi a következő challenge. Szeretem a kihívásokat, mondtam már? Még jó, hogy a FF-letöltések megjegyzi hogy mi milyen sorrendben jön, mert lenne amúgy itt káosz, ha még most nincsen.Na most nem szól, nincs baja, oké, akkor az eggyel előzőt is megpróbálom telepíteni. A kérdőíves cuccból azóta kimentem, rájöttem hogy nincs most hangulatom ilyenekkel foglalkozni, és nem is ismerek senkit, akinek ezek után még lenne. Ha a MSnak kérdőívekből kell megtudnia, hogy miért vált szitokszóvá a cég neve mostanra, akkor az már régen rossz. Többek között amúgy pont ezért is. A .netet is el lehet kezdeni végre telepíteni, hallelujah. Na most ezt a szöveget jegyzettömbbe írom, és gyorsan el kell mentenem, el ne vesszen.
Aztán persze kiderült, hogy valójában csak a d3dx_39 nevű dll hiányzott, azért nem indult. Azt meg már ezek után inkább letöltöm okosba, fasz kisül.
Ez a dolog már csak ilyen. A microsoft közönségszolgálata olyan örök, mint a végtelen idő, de így legalább tudom mire számítsak, ha 70 évesen a .NET letöltésére támadna kedvem.
Munkahelyen meg megint szóltak hogy adjam le a kártyám. Nem kerül rá sor. A holttestemen keresztül. Majd ha méltóztatnak kifizetni a féléves munkám, akkor talán majd válaszolok nekik, hogy NEM, ne is álmodjanak.
2010. július 8., csütörtök
2010. július 7., szerda
Azért nekem már az Alkalmazott kvantumkémia könyv címe is nagyon durván vissza tudja adni az önbizalmamat. Amikor a nehezen összekapargatott ösztöndíjamat ilyenre költöm, akkor csak 20%-ban azért, mert ez hihetetlenül kúl. 80%-ban viszont tényleg érdekel. A karbonszálat meg úgy gyártják, hogy a nylon-6,6 -ot szenesítik el. Külsőre és állagra pedig nagyjából úgy néz ki, mint az emberi haj, csak grafitszürke. Kéne belőle paróka. Na, ezzel a mai kémiaórának vége.
De nem csak kémia van ám a világon. Amikor véletlenül megláttam az Űrhajózás holnapután című könyv borítóján a British Interplanetary Society által jegyzett és 40 éve méltatlanul elfelejtett Daedalus-projekt fúziós csillaghajó tervét, abban a pillanatban világos volt, hogy az a könyv KELL. Ha csak három szót írnak a Daedalusról, akkor is. Azért mi durva már, hogy világmegváltó elképzeléseket rendre elfelejtik.
A '48-as A jövő fémeit pedig csak azért rendeltem, mert szeretek jókat mulatni a régmúlt emberek jövőbelátó képességein. 70 éve mik számítottak a jövő fémeinek?
És tudom ja, hogy nem illik az indexet rugdosni, mert az olyan mint amikor a szellemi fogyatékos gyereket csúfoljuk a suliban, de van ugye újabban az a számláló ott a Tudomány rovatban, amire annyira büszke, hogy külön cikket is kapott meg képet a főoldalon, és akkor úgy számlálja, hogy másodpercenként hányan hagyják el az országot, és hogy akik itt maradtak, mennyi disznóhúst esznek.
Na mármost egyrészt ugye ahogy csökken a népesség, úgy kéne mondjuk a halálozásnak és az alkoholfogyasztásnak is egyre lassabban pörögni, de én őszintén szólva nem várom el, hogy az indexesek ilyenekre is odafigyeljenek, ez már minden bizonnyal meghaladja szellemi képességeiket. Mondjuk rá, hogy szemmel érzékelhetetlen ez a lassulás, és akkor oké a dolog.
Na de annak viszont, hogy az abortuszok száma ugyanúgy ~0,8 másodpercenként emelkedik egyet, mint a Worldometers-en, csak két oka lehet:
- vagy valamelyik oldal javascriptje el van baszva a kettő közül (és itt egyet kacsintok az index felé titokban, és bólogatok, igen, sanszosabb, hogy az övé),
- vagy a világon nagyjából az összes abortusz Magyarországon történik. Ez ugyanúgy érne szerintem egy index-cikket, legalább.
Na csak ennyit akartam. Mindenki kitalálhatja, hogy szerinte melyik a valószínűbb.
De nem csak kémia van ám a világon. Amikor véletlenül megláttam az Űrhajózás holnapután című könyv borítóján a British Interplanetary Society által jegyzett és 40 éve méltatlanul elfelejtett Daedalus-projekt fúziós csillaghajó tervét, abban a pillanatban világos volt, hogy az a könyv KELL. Ha csak három szót írnak a Daedalusról, akkor is. Azért mi durva már, hogy világmegváltó elképzeléseket rendre elfelejtik.
A '48-as A jövő fémeit pedig csak azért rendeltem, mert szeretek jókat mulatni a régmúlt emberek jövőbelátó képességein. 70 éve mik számítottak a jövő fémeinek?
És tudom ja, hogy nem illik az indexet rugdosni, mert az olyan mint amikor a szellemi fogyatékos gyereket csúfoljuk a suliban, de van ugye újabban az a számláló ott a Tudomány rovatban, amire annyira büszke, hogy külön cikket is kapott meg képet a főoldalon, és akkor úgy számlálja, hogy másodpercenként hányan hagyják el az országot, és hogy akik itt maradtak, mennyi disznóhúst esznek.
Na mármost egyrészt ugye ahogy csökken a népesség, úgy kéne mondjuk a halálozásnak és az alkoholfogyasztásnak is egyre lassabban pörögni, de én őszintén szólva nem várom el, hogy az indexesek ilyenekre is odafigyeljenek, ez már minden bizonnyal meghaladja szellemi képességeiket. Mondjuk rá, hogy szemmel érzékelhetetlen ez a lassulás, és akkor oké a dolog.
Na de annak viszont, hogy az abortuszok száma ugyanúgy ~0,8 másodpercenként emelkedik egyet, mint a Worldometers-en, csak két oka lehet:
- vagy valamelyik oldal javascriptje el van baszva a kettő közül (és itt egyet kacsintok az index felé titokban, és bólogatok, igen, sanszosabb, hogy az övé),
- vagy a világon nagyjából az összes abortusz Magyarországon történik. Ez ugyanúgy érne szerintem egy index-cikket, legalább.
Na csak ennyit akartam. Mindenki kitalálhatja, hogy szerinte melyik a valószínűbb.
2010. július 6., kedd
2010. július 5., hétfő
Tudjátok, van ez a kitöltős kérdőív, ami kell a népeknek a suliba a szakdogához, és úgy kezdődik, hogy nemed, életkorod. Na, ezekben egyetlen dolgot nem szeretek, azt, hogy dögunalmasak. Nekem sajna nem kell ilyesmit csinálni, pedig ha csinálnék, direkt tennék bele random helyekre olyan kérdéseket, hogy buliba mész, és hirtelen találkozol Obamával, mit mondanál neki, meg hogy ha lenne egy ufóbébid, hogyan neveznéd el. Információértéke nulla lenne, de legalább feldobná kicsit a lapos hangulatot, és akár még azt is poén lenne látni, hogy mit válaszolnak az emberkék ezekre. Pláne pszichológia szakon az ilyesmire oda kéne figyelni szerintem. Mert ugye simán elunom így a tesztet a harmadik kérdésnél, és a következő ötre rezignáltan válaszolok, a többire meg tippelek. De ha közben lenne mondjuk olyan, hogy előre megtudod, hogy a jóban rosszban következő epizódjában húsz másodpercre megjelenik Michael Emerson (from Lost), mit teszel, megnézed?, és lennének rá frankó válaszlehetőségek is, mint engem csak Jorge Garcia érdekel, vagy igen, én minden jóban-rosszban részt megnézek, halál komoly, az máris feldobná a hangulatot.
Na megmondtam a tutit.
Na megmondtam a tutit.
10 dolog, ami hogy a jó francba került a szobámba?
- egy vipera. Igen, az a kicsapható fémbot amivel a rendőrök embereket szoktak verni a nemzeti ünnepeken.
- egy óriási nemzeti lobogó. Annyira új (két éves), hogy félünk kiakasztani.
- egy szovjet giroszkópos riasztóberendezés, garancialevéllel.
- egy krumpli alakú tömör PVC-darab, egyenesen a gyárból.
- a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatal térképének 314-es szelvénye, melyen Bükkaranyos látható madártávlatból. Külön érdekesség, hogy a feljegyzés szerint a tisztázati rajzot Egyed Andrea kartográfus készítette :-)
- egy fél menyasszonyi ruha (az alsó fele ;-)
- az mtv-s "Életképek" c. filmsorozat 2005.03.16-i epizódjának (23. rész) eredeti hamisítatlan forgatókönyve, rendezői kommentárral és extrákkal
- egy drága érintőképernyős kütyü (pre-ipad a siemenstől) amit az égvilágon semmire nem használok és ráadásul már elavult, de attól még kurvára kellett amikor megvettem.
- egy ív 2004-es népszavazás urnazáró matrica.
- az egyetemi kollégiumok előtti térplasztikák gyurmából kivitelezett, méretarányosan kicsinyített másai
+1: egy 602 oldalas angol-francia nyelvű kivonat a '84-es Ötödik Kanadai Bioenergetikai Kutatás-fejlesztési Szemináriumból
Ma meg letelt az első munkanap. Nem megyek Svájcba konferenciára. Nem, helyette inkább a nyári gyakorlat végén cikket fogunk írni az eredményeimből, amit utána majd publikálunk. Első lépés a nobel felé, pipa.
- egy óriási nemzeti lobogó. Annyira új (két éves), hogy félünk kiakasztani.
- egy szovjet giroszkópos riasztóberendezés, garancialevéllel.
- egy krumpli alakú tömör PVC-darab, egyenesen a gyárból.
- a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatal térképének 314-es szelvénye, melyen Bükkaranyos látható madártávlatból. Külön érdekesség, hogy a feljegyzés szerint a tisztázati rajzot Egyed Andrea kartográfus készítette :-)
- egy fél menyasszonyi ruha (az alsó fele ;-)
- az mtv-s "Életképek" c. filmsorozat 2005.03.16-i epizódjának (23. rész) eredeti hamisítatlan forgatókönyve, rendezői kommentárral és extrákkal
- egy drága érintőképernyős kütyü (pre-ipad a siemenstől) amit az égvilágon semmire nem használok és ráadásul már elavult, de attól még kurvára kellett amikor megvettem.
- egy ív 2004-es népszavazás urnazáró matrica.
- az egyetemi kollégiumok előtti térplasztikák gyurmából kivitelezett, méretarányosan kicsinyített másai
+1: egy 602 oldalas angol-francia nyelvű kivonat a '84-es Ötödik Kanadai Bioenergetikai Kutatás-fejlesztési Szemináriumból
Ma meg letelt az első munkanap. Nem megyek Svájcba konferenciára. Nem, helyette inkább a nyári gyakorlat végén cikket fogunk írni az eredményeimből, amit utána majd publikálunk. Első lépés a nobel felé, pipa.
2010. július 4., vasárnap
Megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy a SW:Republic commando CD-mről egész egyszerűen törlődtek az adatok. Csak úgy magától. Pedig nem is karcos egy cseppet sem, a polcon volt évek óta. Így hát amíg töltöm megveszem, addig felraktam azt az űrhajósat, a SW:Starfightert, az iszonyatjó, ahogy joystickkal dugóhúzózom az űrben, és közben eregetem a protontorpedókat a kereskedelmi szövetség inváziós hajóira, nagy lájk az a játék. Tegnap meg végigvittem a SW:Jedi Academyt is, hatodszorra. Aztán utána gyorsan hetedszerre is, de most a sötét oldalra álltam a végén, és mesteri szinten tudtam fojtogatni és áramozni az erővel. Az utóbbi két játék a kedvencem amúgy.
Szünet van, én meg geek vagyok és SW-fan, és van egy működő számítógépem. Ennyi. Lazulás van, most még.
Szünet van, én meg geek vagyok és SW-fan, és van egy működő számítógépem. Ennyi. Lazulás van, most még.
2010. július 2., péntek
két dolog
Akkor először most egy idézet az indexről:
És akkor elmesélem, én hogyan rekonstruálom magamban a történteket. Ott van a kismama, szól, hogy ég a gyomra. A kórházban nyilván senki nem volt, akinek valaha is égett volna a gyomra, különben tudták volna, hogy gyomorégésre a kanálnyi szódabikarbóna az évszázados hagyomány, ehhez nem kell kémikusnak lenni, még a hülye is tudja. A kórházban ezek szerint nem tudták. Ráadásul úgy tűnik, a szülésznő mégiscsak kémikus volt, az alábbi reakció játszódott le a fejében: gyomorsav = sav -> sav + bázis = só + víz. Fogta is hát egyből a legbázikusabb cuccot amit csak talált, (csoda hogy szét nem marta a poharat) és egyből tolta oda szerencsétlen kismamának. Mert azt viszont mondhatja nekem bárki hogy "véletlenül" összecserélték a flakonokat vagy tudomisén mit találtak ki magyarázatnak, de azt egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ilyen "véletlenül" előfordulhat, túl morbid poén lenne a sorstól ez a nyilvánvaló közömbösítéses reakció. Egyrészt.
Másrészt meg elég durva, hogy elvileg diplomás orvosok érted, ott fekszik a nő szétégett nyelőcsővel, okádja a vért, a szemük láttára kezdenek égésfoltok megjelenni a száján, azok meg állnak fölötte, és azt mondják: hmm, ez biztos csak allergiás reakció. Erre nincs más szó, csak az, hogy durva.
Látjátok gyerekek, ezért kell tanulni az iskolában, nem másért. Még akkor is, ha szülésznőnek készül az ember.
Ha meg már ennyire kiborult a bili, akkor a másik dolgot is felfedem ami bassza a csőrömet. Ez most origós. Erről van szó:
Ez most what the fuck? Most komolyan nem tudok rendesen elolvasni egy cikket egy elbaszott reklám miatt? Ezt hogy képzelték? Felmerült egyáltalán, hogy nem fogok túlzottan örülni, ha a nyugodt délutáni olvasgatás közben a pofámba basznak egy fekete képet, ami a fél bekezdést kitakarja? Rajtam kívül komolyan eltűri mindenki más az ilyesmit? Egy origó-főoldalas cikknél? Milyen IT-szakemberek dolgoznak annál a portálnál? Ennyire nem adja az igény? Látjátok skacok, egy nemzet szellemi színvonalát nem verseken meg iq-teszteken lehet lemérni, hanem hogy egy vezető hírportál vezető cikkét el lehet-e olvasni. És az emberek az ilyesmit amúgy eltűrik? Azért mennyire gáz már, hogy a modern netező legjobb barátja az adblock? Elárulom: nagyon. Lófaszt a seggébe annak, aki erre ránézett és azt mondta, hogy ez így jó, maradhat.
Savlekötő helyett maró folyadékot, erősen lúgos kémhatású kálium-hidroxidot itattak egy szülő nővel az ÁEK Podmaniczky utcai kórházában. [...] Tíz óra vajúdás után orvosa császármetszés mellett döntött. A szülésznő a műtét előtt egy pohárka folyadékot itatott vele, mondván az savlekötő, hogy később ne legyen gyomorégése. A folyadék elfogyasztása után a kismamának azonnal égni kezdett a szája és a torka, majd fulladni kezdett, és végül vért hányt. A súlyos lúgmarás tüneteire azt hitték, hogy allergiás reakció. [...] A korábban MÁV-kórházként ismert intézmény illetékesei szóban elismerték a hibát, belső vizsgálat is indult, de végül arra jutottak, hogy megmagyarázhatatlan ami történt, nem tudták kideríteni, miként került maró folyadék a savlekötős üvegbe, majd onnan a kismama poharába.
És akkor elmesélem, én hogyan rekonstruálom magamban a történteket. Ott van a kismama, szól, hogy ég a gyomra. A kórházban nyilván senki nem volt, akinek valaha is égett volna a gyomra, különben tudták volna, hogy gyomorégésre a kanálnyi szódabikarbóna az évszázados hagyomány, ehhez nem kell kémikusnak lenni, még a hülye is tudja. A kórházban ezek szerint nem tudták. Ráadásul úgy tűnik, a szülésznő mégiscsak kémikus volt, az alábbi reakció játszódott le a fejében: gyomorsav = sav -> sav + bázis = só + víz. Fogta is hát egyből a legbázikusabb cuccot amit csak talált, (csoda hogy szét nem marta a poharat) és egyből tolta oda szerencsétlen kismamának. Mert azt viszont mondhatja nekem bárki hogy "véletlenül" összecserélték a flakonokat vagy tudomisén mit találtak ki magyarázatnak, de azt egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ilyen "véletlenül" előfordulhat, túl morbid poén lenne a sorstól ez a nyilvánvaló közömbösítéses reakció. Egyrészt.
Másrészt meg elég durva, hogy elvileg diplomás orvosok érted, ott fekszik a nő szétégett nyelőcsővel, okádja a vért, a szemük láttára kezdenek égésfoltok megjelenni a száján, azok meg állnak fölötte, és azt mondják: hmm, ez biztos csak allergiás reakció. Erre nincs más szó, csak az, hogy durva.
Látjátok gyerekek, ezért kell tanulni az iskolában, nem másért. Még akkor is, ha szülésznőnek készül az ember.
Ha meg már ennyire kiborult a bili, akkor a másik dolgot is felfedem ami bassza a csőrömet. Ez most origós. Erről van szó:
Ez most what the fuck? Most komolyan nem tudok rendesen elolvasni egy cikket egy elbaszott reklám miatt? Ezt hogy képzelték? Felmerült egyáltalán, hogy nem fogok túlzottan örülni, ha a nyugodt délutáni olvasgatás közben a pofámba basznak egy fekete képet, ami a fél bekezdést kitakarja? Rajtam kívül komolyan eltűri mindenki más az ilyesmit? Egy origó-főoldalas cikknél? Milyen IT-szakemberek dolgoznak annál a portálnál? Ennyire nem adja az igény? Látjátok skacok, egy nemzet szellemi színvonalát nem verseken meg iq-teszteken lehet lemérni, hanem hogy egy vezető hírportál vezető cikkét el lehet-e olvasni. És az emberek az ilyesmit amúgy eltűrik? Azért mennyire gáz már, hogy a modern netező legjobb barátja az adblock? Elárulom: nagyon. Lófaszt a seggébe annak, aki erre ránézett és azt mondta, hogy ez így jó, maradhat.2010. július 1., csütörtök
sorozatok
| Stargate Universe | évadköz |
| House MD | uncsii |
| The Big Bang Theory | évadköz |
| évadköz, leszoktam róla | |
| Family Guy | hetente jön rész |
| Futurama | hetente jön rész |
| Battlestar Galactica | Leventénél van, aki épp liskalandon van, ezért nem illik zavarni |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


