Ma reggelre, virradóra 3 lett a H-indexem.

Már ha belefér az, hogy a háromnegyed 11 az még reggelnek számít. Nálam mindenképpen.

A H-index az a szám, ami megmutatja, hány cikkemre érkezett annyi hivatkozás, mint amennyi ezen cikkek száma. Kicsit bonyolultan hangzik, de a lényege az, hogy tudományosan értékesebb annak a kutatónak a tevékenysége, akinek kevesebb cikke van, de azt sokan hivatkozzák a munkájukban, mint azé a kutatóé, aki sokat publikál, de az a kutyát nem érdekli. Jellegéből adódóan tehát egyre nehezebb növelni ezt a számot. Ahhoz, hogy nálam 4-re ugorjon, az kell, hogy a 3. és 4. legtöbbet hivatkozott munkámat még legalább 3-szor hivatkozzák.

Szóval ez egy mérföldkő, doktoranduszok nem gyakran jutnak el idáig (legalábbis a legtöbb egyetemen, még nálunk sem általános, az eddigi 9 cikkemből a legtöbbet hivatkozott az pont még Miskolcon készült. Úgy tűnik, most kezdik felfedezni benne a potenciált.)

És ilyenkor érzem azt, hogy van értelme a munkámnak.

Amikor odalent ülök az alagsorban a TEM lesötétített szobájában, a zölden villogó fluoreszcens ernyőre meredek és közben power metált hallgatok az elviselhető hangerő felső határán, flow-élményem szokott lenni attól, hogy eszembe jut, hogy én annak a katalizátornak a sziluettjét bámulom éppen, ami a világot fogja megmenteni, megoldja a felmelegedést és az energiaválságot. És hogy én éppen megmentem a világot. Konkrétan és közvetlenül. És hogy ehhez tényleg illik a power metál.

Már nem akarok többé pótolhatatlan lenni. Elfogadtam, hogy 10 év betanítás után bárki el tudná a munkámat végezni, viszont örülök, hogy én lehetek az, aki ennek ellenére végzi. Örülök, hogy hozzátehetem magam a fejlődéshez és fennmaradáshoz, és hogy én lehetek az, aki hozzáteszi magát. Soha nem fogom ettől lejjebb adni.

Szóval ma ünnepelni kell, szerintem veszek ma kólát. Vagy egy mignont, ha telleni fog rá. Az a távfűtés-elszámoló, ami a hó közepén érkezett, az eléggé betett.

Most a nyuszi is nyaral a tesójánál.

azon az algoritmuson lenne még mit javítani

Szerintem azon az algoritmuson lenne még mit javítani.

Kevés értelmetlenebbül agyfelbaszó dolog létezik a kamu termékekről és szolgáltatásokról szóló poszt alatti kommentfolyamnál.

Meg tudom érteni, nyilván rosszul esik, ha szembesítenek azzal, hogy kidobtam egy rakás pénzt valami haszontalan humbugra, mert ebből kettő tény is következik: idióta vagyok, és a pénzemet is ellopták. Az ember tudata tiltakozik ezek felvállalása ellen, ez abszolút érthető. A leggyakoribb érvek és felvetések:

- Szűk látókörűek vagytok, tájékozódni kéne a világban, nem csak materializmus létezik.

- Eredendő baromságok kritika nélküli elfogadása miért számít "tágabb látókörnek" meg "tájékozottságnak"? A tág látóköre annak van, aki mondjuk egyszerre ért a mikrobiológiához és a zeneirodalomhoz is. Azt, hogy valaki ennyire nincs tisztában a világ működésével, azt máshogy hívják.

- Ne haragudj már, de neked mi a végzettséged, hogy így nyilatkozol a témában?

- Nem kell szakképesítés meg szakértelem ahhoz, hogy valaki levegye egy termékről vagy szolgáltatásról, hogy kamu. Csak egy nyolcosztályos, de ez a feltétel nem mindenkinél adott.

- Sokkal régebbi módszer, mint ezek az új csodagyógyszerek

- Például a béljóslás is elég régi. Ott döglött állatok beleiben turkálva próbálták kikövetkeztetni az istenek akaratát. Akkor az is jobban működik?

- Ha a homeopátia csak a hit miatt működik, akkor hogy lehet, hogy kisgyerekeknél és kutyáknál is hat?

- Aki gyógyszer helyett homeopátiával kezel beteg gyereket vagy állatot, annak börtönben lenne a helye, és ez nem vita tárgya.

Emese egyébként az egészségügyben dolgozik 10+n éve, elsősegélyre ő készít fel.

Készült velem a múltkor egy riport az egyik hobbimról, és most elkezdett futni az interneten.
Kicsit néhol túl szentimentális lett szerintem.
Ez az első portré, ami kifejezetten az én gondolataimról szól.

Nem teljesen világos, hogy miért lesz attól jobb Beyoncénak, ha a férje egyre nagyobb nyilvánosság előtt mondogatja, hogy még a testvérével is jobb kuffantani egy liftben, mint vele. Vagy most csodálni kell, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a világ előtt így bocsánatot kérjen? Engem ez nem nagyon izgat, de a bátorság szerintem pont ahhoz kell, hogy ne csempésződjön be az lompos. A testvéri szolidaritás sem nagyon fűtheti azt a bizonyos nővért, ha ő csak passzív elszenvedője volt az eseményeknek.

Nekem úgy indokolatlanul, de nagyon rövid úton fel tudja baszni az agyam, amikor valaki személyes adatokat rak ki a netre, mert olyankor óhatatlanul eszembe jut, hogy csak egy nagyon kicsivel több vakmerőséggel és rosszindulattal, és nulla befektetett energiával mennyi kárt tudnék okozni az illetőnek. Elhiszem, hogy örül az új személyijének, vagy hogy amikor lefotózza és feltölti a talált bankkártyát, akkor némelyik fingagyúnak eszébe sem jut, hogy azt úgy talán nem kéne, és a jogosítványt is meg lehet érteni, azt sem észre adják, és ha az ember kimerészkedik, akkor tényleg tele vannak az utak faszkalapokkal. Számomra az is elfogadhatatlan, de oké, hozzá lehet idomulni.

De ehhez képtelen vagyok.

Amikor valaki a diplomáját rakja fel az internetre, rajta személyes adatokkal, aláírásokkal, pecsétekkel, ügyiratszámmal, sorozatszámmal és egyéb azonosítókkal, na azt nem tudom felérni ésszel.

Megkapja, pózol vele, aztán közkinccsé teszi a neten a diplomát.

Eddig aszittem azt akkor szokták adni, ha valakinek van esze.