A szerző nem látott még revolvert.

Mi ezzel a baj? Megmondom:

- Eddigi tapasztalataim szerint a politikusok döntő többsége a seggemnél is hülyébb. A cikkek nem nekik szólnak.

- Eddigi tapasztalataim szerint az átlagemberek döntő többsége még a politikusok seggénél is hülyébb. A cikkek nekik sem szólnak.

- A kutatók csak a saját szakterületükkel foglalkoznak. Annyi szakcikk között, amennyi jelenleg megjelenik (évi 1,5 millió), csak célzott kereséssel lehet bármit is találni. Mindenki nyilván a saját területével kapcsolatos cikkekre és eredményekre keres rá célzottan, a többit egészen értelemszerű módon leszarja.

- Az előbbiből logikusan következik, hogy ha valaki azon háborog, hogy senki nem vette észre azt a cikkét ami amúgy nem is szólt semmiről, az pont a lényeget látja. Azért nem foglalkozik senki a cikkével, mert senkit nem érdekel. Ha bárkit is érdekelne, akkor érkezne hivatkozás a cikkére.

- Ugyanezen logika mentén kevés lépésből kikövetkeztethető, hogy a bölcsész cikkek négyötödét biztos azért nem hivatkozza senki, mert 

A) vagy ténylegesen senkit nem érdekel,

B) vagy nem is szól semmiről és csak az IF miatt jelentették meg,

C) vagy olyan szűk tudományterülettel foglalkoznak, hogy egy-két kutatón kívül senki nem foglalkozik a témával, és ők se nagyon hivatkozzák saját magukat, bizonyára azért, mert az adott téma csak egy cikket ért meg, és nem többet, és már nem foglalkoznak vele.

- Teljes lektorált folyóiratot olvasson el az, aki kutató létére milliárdos. A folyóirat kurvára drága, nekem meg gyakorlatilag hálát kell adnom az égnek, amikor egyetemi licenccel online el tudok érni belőle egy-egy cikket.

- Ha az olvasó számára releváns információt tartalmaz, akkor egyik cikk sem száraz és unalmas, sőt, kifejezetten izgalmas publikációkat is olvastam már, amiket ki is nyomtattam, és kiraktam belőlük ábrákat a falamra magammal szemben, mert annyira tetszettek. Akkor ezek szerint nem vagyok halandó.

- A cikkek pont a valóságot írják le. A nemzetközi kapcsolatokról nem tudok nyilatkozni.

És most, hogy mindenki elment akit nem érdekelt ez a téma, végre foglalkozhatunk intimebb dolgokkal is.

Olvasok most egy elképesztően jó (értsd: BSG-szinten jó) scifit, ami pont a Dyson-gömbök témáját maxolja ki, 580 oldal után olyan cliffhanger következett most benne, hogy nem merem kibontani a második kötetét a zsugorfóliából.

Ugyanakkor aerogélt már csináltam (legalábbis megpróbáltam), számomra az nem valami tudományosan hangzó őrültség, amiről eddig fogalmam sem volt, mert én pár évvel ezelőtt a kezemben fogtam, mint a gyermekemet, amíg össze nem porladt. Mármint az aerogél, nem a gyermekem.

Ettől függetlenül érdekesnek tűnik ez a cucc, lehet hogy be fogom próbálni, ha épp kifogyott a scifim.

Durva képsorok, Hahahahaha!

Összefoglalom, mit láttam és hallottam:

- Béna izometrikus nézetet, ez a grafika már tíz évvel ezelőtt is gáz lett volna. Retrónak még talán elmegy.

- Villódzást, amitől semmit nem lehet látni.

- Ember(ek) mászkál(nak), miközben semmi nem történik.

- Sötét, monokróm színezet amitől semmit nem lehet látni.

- Villódzást és kamerarángatást amitől még mindig semmit nem lehetett látni.

- GTA-1 alatti színvonalú AI. Amikor egy NPC mesterséges intelligenciája annyira primitív, hogy a lángszóróba is unottan belebámul mint egy robot ahelyett hogy menekülne, akkor nem érzek bűntudatot, maximum szánalmat a megsemmisítésénél.

- Fröccsenő fekete trutyi, de sehol egy sebhely senkin.

- Műkeménykedős, klisés locsogás.

Szerintem a témáját leszámítva is egyszerűen egy unalmas, fos játék lesz ez. Egy meglehetősen ergyán sikerült, szánalmas GTA- és Hotline-klón.

- Dat hatásvadász zene. Napokon keresztül ezt fogja megosztogatni minden lány, aztán meg mindenki elfelejti, ahogy az ilyen figyelemfelkeltő kampányoknál lenni szokott.

- Ebben a videóban számomra a legmeglepőbb az, hogy a kommentek tanúsága szerint a németek használnak youtubot.

- Arról is kérek tájékoztató videót, hogy a kampány után a beszedett összeg mekkora hányada kerül ténylegesen a gyári munkás kezébe.

- Ha tényleg csak pár centbe kerül előállítani a pólót, és ha már bedobtam két eurót mert szükségem van pólóra, akkor Buy-Donate gomboktól függetlenül igazán adhatnának egyet.

- Nem tudom hogy lehetne beszállni ebbe a Fashion Revolution dologba azon kívül, hogy pénzt adok ismeretlen embereknek és vállalkozásoknak, illetve az is homályos nekem, hogy pontosan hogyan akarja elérni ez a mozgalom a célját azon kívül, hogy pénzt gyűjt.

Ruhavásárlás terén egyébként sincs sok lehetőségem: örülök, ha az árához képest valahogy kinéz és még rám is jön. Ha létrejön ez a szerencsés konstelláció, akkor meg is van a napi farmerem a következő 8-10 évre, vagy amíg ki nem kopik a seggemnél annyira, hogy ne merjek vele emberek közé menni. Szerencsésnek mondom magam, hogy van három farmerem is, amiket tudok szennyezettségi foktól függően hetente váltogatni. Ilyen tekintetben szerintem nem sokban különbözök attól az embertől, aki gyártotta.

instant szabadnap

Amikor egy héttel előre szólnak, hogy az összes mai programomat dobjam félre, napoljam el, mondjam le, mert ma érkezik a műszerem, és azt fogadni kell meg be kell üzemelni, erre bejövök nyolcra teljes készültségben, és fél órával később írnak mailt, hogy bocsi, mégse ma jönnek, hanem majd jövő héten valamikor. Én meg itt állok (ülök) teendő nélkül.

Egen.

Amikor ezt a fotót lőttem, akkor is csak nagy kínszenvedéssel sikerült megállnom, hogy utána hazafelé induljak el, és ne a legközelebbi dohánybolt felé rászokási célzattal. (not)

Az ingyen hozzám vágott új órám és a Holdfotózás mellett majdnem elfelejtettem azt is közölni, hogy napra pontosan négy évvel ezelőtt csókolóztam először. Miskolcon, az Erzsébet-téri Szinva-hídon, virágzó, buja cseresznyefák között, a késő délutáni súrlódó fényben állva. M volt a kiválasztott, akit aztán pár éven belül el is jegyeztem, most pedig ugye lassan már az esküvőnket tervezgetjük passzív üzemmódban, és hamarosan igaziból is asszonypajtás lesz belőle.

Ez alatt a négy év alatt a legfontosabb lecke amit megtanultam az, hogy ha el akarok valamit érni, akkor nekem kell tennem érte, és ebben a tagmondatban a nekem is és a tennem is hangsúlyos. Ez az ars poetica sűrűsödik bele a munkámba is, a magánéletembe is (csak ott többesszámban, nekünk), a bloglistámba is, meg úgy mindenhova. Igazán boldog vagyok és elégedett az életemmel, és az egyetlen dolog amit sajnálok az az, hogy nem mindenki fogékony arra, ha megrázom és megmondom neki, hogy szedd már össze magad. Négy évvel ezelőtt a saját döntésemből jöttem rá, hogy az életemet én irányítom, az életünket mi irányítjuk. Talán az egyetlen közhely ez, ami igaz.

Négy év alatt rengeteget változott az életem. Szimbiózisban élünk egymással, szükségünk van egymásra. Doktoranduszként egyre nagyobb rálátásom van arra, hogy mi az amit még nem tudok, és minél többet tanulok ugyebár, annál több ködfolt sejlik fel a tudomány horizontján. De amit érzek, az az érzelmi érettség, és az érzelmi biztonság. Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa ezeket az érzéseket.

Szóval ha minden menetrend szerint működik, akkor jövő karácsonyra egy olyan robot lesz a nyíllal jelölt helyen, amelynek én vagyok az egyik főmérnöke. És ott fog különféle robotos dolgokat művelni.

Ha nem megy minden menetrend szerint, akkor is. Csak nem jövő karácsonyra, hanem pár hónappal később.

A képpel egyébként az új fotóállványomat és a nem annyira új távcsövemet akartam tesztelni, de megfutamodtam, mert szürkületkor elözönlöttek a mutáns óriásszúnyogok. Úgyhogy nem kell belekötögetni abba hogy homályos lett, egyébként is direkt csináltam ilyenre, mert így nagyon jól látszik a kromatikus aberráció.

Kaptam hót ingyen az internettől egy karórát, de nem tetszett, úgyhogy nekiestem egy csavarhúzóval és némi kézügyességgel.

És most tetszik.

Életművészség over 9000. Ideiglenesnek jó lesz, illetve arra az esetre, ha netán HAARPot céloznának a reptiliánok a házunkra.

Robiról azt kell tudni, hogy az egész tanszéken (a főnököket leszámítva) ő az, akitől eddig egy kicsit tartottam, mert ő olyan, hogy ha neki nem tetszik valakinek a valamije, akkor ő azt bizony megmondja. Én persze jóban vagyok vele, közös projektjeink is vannak, de amikor ma meglátta rajtam ezt a pólót

akkor bizony onnantól legalább egy órán keresztül csak bioshock trailereket néztünk a neten, meg legendás pc-játékokról beszélgettünk. És egyetértettünk sokmindenben, például abban, hogy a bioshock első néhány része szar volt az infinite-hez képest, mert az annyira adta, ritka az olyan fps, ami ennyire erős hangulatban, történetben és úgy összességében kreativitásban.
És az egyik kedvence az Episode I Racer. Nem találkoztam még emberrel, aki egyáltalán ismerte volna rajtam kívül azt a játékot. Mi aztán nagyon-nagyon meg fogjuk tudni érteni a jövőben egymást.

Meg hát a google a Föld napja alkalmából megmondta, hogy egy avítt, nagy, szőrös dagadék vagyok a kihalás szélén.

De legalább egyedi, és ne nagyon akarjon senki se klónozni.

Töltsétek ki ti is, és kommenteljétek be, hogy ti mégis miféle állatok vagytok, mert ez fun.

Ezt olvasom egy friss, 2.1 impaktos cikkben.

Tehát konkrétan szárított, porított kesulevelet (a kesudió növényének levelét - eddig bele sem gondoltam, hogy a kesudió dió nélküli növényét úgy hívják, hogy kesu) adtak reagensként egy poliol redukciós reakcióhoz, és ezt lepublikálták.

Alkímia.

Egy olyan kutatásra hivatkoznak, amelyben mézzel redukáltak aranyat valakik.

Mágia.

Persze a harmadik oldalon kiderül, hogy egyes másodlagos metalobiltok hidroxilcsoportja (mi más) felelős a redukcióért, csak akkor nem értem, hogy

1) miért kell itt mindenféle növényekkel meg természeti nyersanyagokkal bohóckodni? Az ámbra vagy a rackajuh-gyapjú vajon segít aranyat előállítani?

2) A nemesfém-ionokat gyakorlatilag az is redukálja, ha ráfújok, ránézek, vagy egyáltalán rágondolok.

Jó, értem én, ha leszedik a polcról a random választott hidroxidot, akkor abból nem tudnak biomolekuláris spektroszkópia témába cikket publikálni, viszont azt nem értem, hogy ez az egész hogy jön akkor mégis a heterogén katalízishez, amiről egyébként a cikk akarna szólni.

Mindegy. Valaki biztos szerzett vele doktorit. Ezzel, meg ezen kívül a három másik cikkével. Dicséretes.

Nekem pedig olyan órám van, ami Beyoncénak/nek/nök nem lesz sohasem. És ennek nem az ára az egyetlen oka, hanem többek között az, hogy már rég nem is forgalmazzák, illetve csak olyan ember viselheti, akinek van stílusa, rocksztár, nincsenek róla pucér fotók a neten, és megengedheti, hogy esténként ne rakja töltőre csak azért, mert egy nap alatt lemerült. És össze tud adni két számot fejben.

Ha valamelyik mémben egyszer majd lesz egy olyan kérdés, hogy mi a legmegalázóbb dolog a világon, akkor majd ne felejtsem el azt válaszolni rá, hogy a phd-ösztöndíj.

instant szerelem

Kell nekem egy ilyen.

Egyszerűen csak kell.

Lelopták a biciklimről a 6k HUF értékű lámpákat, amíg bementünk a teszkóba, fényes nappal, a fotocellás ajtótól tíz méterre. Karácsonyra kaptam a szüleimtől, és sajnos nem is védte őket semmi, egy szilikonpánt kiakasztásával eltávolíthatóak voltak, bizonyára nem a vadkeleti állapotokra lettek tervezve ennyi redvás cigány közé.

Ezen kívül megbarmolták a vázamat is valamivel, látszólag megpróbálták lefeszegetni a lakatot de nem jártak sikerrel, és valószínűleg az órát is le akarták szedni, de nem jöttek rá, hogy működik a bepattanós műanyag sín, és ez a tény eléggé behatárolja az elkövetők szellemi színvonalát is, ami elég jól behatárolja az elkövetők etnikumát is. Egyébként tény, hogy az óra annak ellenére, hogy egy mozdulattal eltávolítható lenne, önmagában (a szenzor nélkül) használhatatlan, mert csak az időt mutatja, így újraértékesíteni nem lehet. Még egy pár lámpa leledzik egyébként a biciklimen, gyengébb fénnyel és minőséggel, de csavarral rögzítve, így nem maradok továbbra sem kivilágítatlanul esténként.

Fáj a szívem azokért a lámpákért, és kívánom hogy romoljanak el megint úgy a tolvaj kezében, ahogy egy hónapja romlottak el és csak a garanciás csere segített rajtuk, illetve kívánom, hogy amikor el akarja adni valakinek, akkor az a valaki kérdezzen rá, hogy hol van a mellé járó speckó (mikroUSB-s) töltőkábel.

Azon gondolkozom, hogy veszek egy kibaszott riasztót a biciklimre, meg azon, hogy holnap bemegyek a teszkóba, és utánaérdeklődök, hogy készült-e biztonsági kamerás felvétel az eseményről, illetve ha igen, akkor megnézhetem-e, megjegyezhetem-e magamnak a geciládát, és kitehetem-e a képét az internetre. Nem tudom, hogy egy pár biciklilámpa megéri-e ezt az egészet, de az én lelkemnek egészen biztosan jót tenne.

Az is lehet, hogy holnap reggel kinézek a közeli piacra, és megnézem, hogy nem kínálja-e eladásra valami bizalomgerjesztő fazon mondjuk.

Egyébiránt így néz ki a biciklim, csak most már értelemszerűen egy pár lámpa nélkül, hogy rohadna le a füstös keze annak a takonynak.

Kisgyerekkorom óta megvan ez a bicikli, és nincs az az isten, hogy bárki eltulajdonítsa tőlem, mert az illetőt én megkeresem és a saját vékonybelével fojtom meg.

Úgy alapból egyetértek a cikk mondandójával, de

Szvsz banki ügyintézéshez illetőleg futószalag mellé felesleges a történész diploma, sőt, oda minden diploma felesleges. Kommunikálni és emberekkel bánni nyilván előny, de az egyetem ne ezek oktatásáért legyen felelős, mert ezeket minden értelmes embernek illene megtanulni felnőttként magától is (erről szólna a felnőtté válás), de legkésőbb mondjuk valami munkahelyen. Az egyetem pedig tanítsa meg neki e mellé azt a pluszt, azt a mélyebb tudást, amitől szakemberré válhat. De például ezt, hogy beültetek egy random betanított munkást egy viszonylag alacsony szellemi képességet igénylő pozícióba, én nem nevezném konvertibilis tudásnak. Én azt nevezném konvertibilis tudásnak, ha valaki ugyanezt magasabb szellemi képességet igénylő pozícióban is el tudja játszani, teszem azt tud kezelni speciális műszereket és berendezéseket amellett, hogy mondjuk kiváló vegyész, mert az egyetemi évei alatt megtanulta a használatukat és karbantartásukat. Merthogy sajnos ez sem evidens mindenhol.

Nem beszélve arról, hogy nekem diplomásként derogálna, ha a képzettségi szintemen nem csak alul, de a szakmámon kívül lennék foglalkoztatva, én nem vágnék ehhez ilyen jó képet.

Azt az állítást pedig, hogy egy "gyereket" 18 évesen még nem érdekel, hogy meg fog-e tudni élni abból amit szeret és amit tovább szeretne tanulni, határozottan visszautasítom. Nálam és hozzátartozóimnál is vezérlőelv volt ez.

De egyébként ezeken kívül nem mond hülyeséget a fickó, arra csak bólogatni tudok. Főleg a forráselvonásos dolgokra.

Ma körbenéztem az épületben, és találtam egy teljes körűen felújított, patyolat-tiszta, kézszárítóval és szappannal felszerelt mosdót 15 méterre az irodámtól, ami annyira el van dugva, hogy egy lélek sem használja.

Miskolcon is felfedeztem még annak idején egy kisajátítható mosdót, de az nem volt ennyire felszerelve, viszont mindenki lusta volt felmenni érte a másodikra, amikor a földszinten is volt közvetlenül alatta egy másik. Aztán belekezdtek egy évtizedekig tartó felújításba, amikor szétverték a gecibe az egészet, úgyhogy a hátralévő sok évben kénytelen voltam laborba átbattyogni, ha kulturáltan tisztán tartott, nyugodt mosdóra vágytam.

Éppen azon gondolkoztam ma reggel, hogy mennyire szeretek itt élni és itt dolgozni, mert itt minden jobb, erre tessék, egy saját luxusvécé a szobám mellett. Ez a mennyország.

Asszongya egy 3.7 impaktos folyóratba egy ilyet beleír:

Nem azért, de én a 6.2 ± 1.5 nanós platinámat is félve merem narrow size distributionnek nevezni, mert a másfeles standard deviation jobb helyeken már gagyinak számít, nem is szívesen szoktam bevallani a főnöknek ha úgy sikerül. Majdhogynem égni szokott a pofám, hogy polidiszperzebb cucc kerül ki a kezeim közül. A fél nanós szórás lenne mondjuk nagyjából már úgy tűrhető. Jó, persze mindenki próbálja szépíteni azt amije van.

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is szét akarnék spojlerezni bármivel, deviszonazonban

Remélem mindenki tisztában van vele, hogy a Yavin egy vörös gázóriás, amin szilárd talaj sincsen, nemhogy kultikus SW-helyszínek és események, ellenben az egyik holdján, a Yavin4-en volt található többek között a lázadók egyik legfontosabb támaszpontja a dzsungelben, illetőleg Luke jediképző létesítményének is központja volt a hold a birodalmi érát követően.

Ezt csak azért mondom, hogy get your shit together.

Először is, ha hüvelyt találtak a földön, akkor az kizárólag hüvelykivető nyílásból származhat, kivéve, ha a lövöldöző direkt nekiállt még kiszedegetni lövés után az üres hüvelyeket a revolveréből vagy a derringerből, hogy terhelő bizonyítékot gyártson és hagyjon hátra magára nézve. Ezt a verziót erősen kétlem.

A hüvelykivetés pedig mint olyan, a fél- vagy teljesen automata maroklőfegyverek sajátossága, a félautomata gázriasztó maroklőfegyverek közül pedig műszaki okokból csak szerelt lőszer esetén oldható meg gumilövedék kilövése a fegyverből, de az országban ez gyakorlatilag beszerezhetetlen, mert a használata illegális, úgyhogy ezt a verziót is erősen kétlem. (A nem szerelt lőszeres, ún. "tunkolós" megoldás jellemzője pedig azon kívül, hogy van nálunk is piaca, legálisan beszerezhető és tartható, az, hogy a lőszerhüvelyt nem veti ki magából.)

Magyarul ezek tényleg nekiálltak bandaháborúzni egymással úgy, hogy csak gázfelhőket meg pukkanásokat eregettek egymásra nagyon vagánynak kinéző játékfegyverekből. Nagyon komoly lehetett.

Enyhén bűntudatom van attól, hogy az asszonyra ma ráhittingelt on egy harmadéves informatikus srác. Illetve adott neki rágót, meg mellette ült órán, meg gondolom meg akarta várni suli után, de már én vártam rá, úgyhogy zavarában inkább távozott egy rövid bemutatkozás után. Pedig a helyzet szerintem egyértelmű volt, mert állítólag egy smalltalk során még órákkal korábban kiderült, hogy annak a lánynak (M-nek) akármilyen HB is, de vőlegénye van, de lehet hogy szegény srác azt hitte, hogy M csak shitteszteli. És ilyenkor akaratlanul is eszembe jut, hogy milyen érzés lenne nekem megtudni, hogy a legfullosabb lánynak akire rámozdulnék már van valakije, és átérzem azt amit a srác érez, bele tudom képzelni magam a helyébe, biztos éppen arra gondol otthon a net előtt, hogy ő otthon ül a net előtt, amíg én ugyanabban az időpillanatban egy másik helyen éppen szénné kúrom a csajt akit kinézett magának, mert a pasik ilyen scenáriókat is el szoktak képzelni ha nagyon szerencsétlenül érzik magukat emiatt, pedig éppen nem is, mert én éppen arról blogolok most, hogy I know that feel, bro.

Egyébként meg le lehet szállni a nőmről.

A másik téma pedig az, hogy újabban (igazából nem is újabban, hanem tök régóta) mondogatják az emberek, hogy milyen szerencsések vagyunk hogy egymásra találtunk, meg hogy milyen szerencsések vagyunk hogy így kitartunk egymás mellett. Meg hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó albérletünk van, meg tök szerencsés vagyok hogy felvettek Szegedre, meg hogy ilyen jó munkám van.

Ezzel kapcsolatban világossá szeretném tenni mindenki számára, hogy ezeknek nincs köze a szerencséhez. Rosszul esik, amikor valaki ilyenkor a szerencsét emlegeti, ezzel az én munkámat, a mi munkánkat degradálja. Mintha éppen az történt volna, hogy jókor voltam/unk jó helyen.

Nem.

Ebben az egészben kőkemény munka van. Kőkeményen dolgoztunk azon hogy jó albérletünk legyen, kidolgoztam a belem az egyetemi évek alatt hogy olyan szakmai hátterem legyen ami ide megfelelő, és úgy általában az összes személyes és páros sikerem(-eink) mögött sok-sok megfontolás, döntés, számítás és munka van, nem pedig csak úgy megtörtént, ahogy egyesek egyéjszakás kalandjai szoktak megtörténni. Büszke vagyok arra amit idáig elértem, és szerintem joggal, és nem tetszik, amikor valaki a szerencse érdemének írja fel ezt az egészet az enyém helyett.

Az egymásra találásról meg az a trú sztori, hogy nemigazán kell erőlködnünk egymás mellett, mert igazából élvezzük egymással az életet, és faljuk egymás társaságát. Szerintem ezen sem kell semmit sem magyaráznom senkinek, ez sem szerencse függvénye. Mi, kérem, a saját kezünkben tartjuk az életünket.

Egyszer fogok indítani valami olvasói játékot, hogy meg kell találnotok a random bejegyzéseimben elrejtett random duplaszpészt (amikor véletlenül két szóközt hagyok egy-egy szó után). És aki leghamarabb összegyűjti az egészet, az kap tőlem egy tábla csokit.

Aki szoftvert ír rá, az sört kap tiszteletdíjként. Vagy gumis mappát, amit én OTDK-különdíjként kaptam egyszer. Aki sikerrel jár, az választhat a kettő körül, és így máris több lehetőség adatik majd meg neki, mint nekem adatott a konferencián.

Hosszú hónapok után volt megint ürügyem a Raman elé ülni egész napra.

Két éve figyeltem meg először Sartin, hogy a tengerparti homok apró, aranylóan csillogó szemcséket  is tartalmaz.

A fenti két mondat összefügg egymással. Évek óta próbálunk itthon rájönni, hogy mik azok az aranyszemcsék. Először piritre gondoltam, de annak hexaéderes kristályai vannak, aztán valami palaszerű képződményre, mert szerkezetileg arra hasonlít. De ma becsaptam egy marék tengerparti homokot a lézer alá, oszt engedtem neki a kakaót.

Elsőre világos lett, hogy sem vasas, sem szulfidos kémiai kötés nem rezeg a mintában. A pirit ezzel kizárva.

Engem mondjuk meglepett, hogy a homok egy része mennyire kristálytiszta kvarc. Ennyire gyönyörű spektrumot még nem sikerült sose kihoznom abból a gépből, mint itt a kvarccal.

Egy ugyancsak el nem hanyagolható része a homoknak Ca-Na-Al-szilikát, mindenféle sztöchiometriai összetételben. Sőt, majdnem annyi van belőle, mint kvarcból.

Az aranyszínűen csillámló cuccról meg azt sikerült kiderítenem, hogy némely rétege apatitos jellegű (Ca-foszfát), de egyébként meg fluoreszkál a szemcse mint az állat. Ha van a raman-spektroszkópiának ellensége, akkor ez az. Miután szenvedtem egy órát azzal, hogy kiküszöböljem a fluoreszcenciát, kiderült, hogy pont az az egy szemcse raman-inaktív az összes közül. Ha van a raman-spektroszkópiának másik ellensége is, akkor ez az.

Hát rohadjon meg.

ToDo lista munkahelyi gépre

Szóval a problematika az, hogy munka után már otthon ülve random eszembe jutnak néha dolgok, amikre másnap reggel egyből emlékeznem kéne, amikor beérek munkába. Idáig ezt cetlikkel oldottam meg, amiket reggel zsebre vágtam, aztán később munkában megtaláltam a zsebemben (vagy nem), de én elhatároztam, hogy most digitális korba lépek, és bekapcsolás után a benti gépem egyből dobjon elém egy listát az aznapi teendőimről függetlenül attól, hogy az előzőleg mikor jutott eszembe.

Ehhez tulajdonképpen arra van szükség, hogy a benti gépen windows fusson (mert nekem az fut és ezért erre találtam ki a metódust), illetve hogy létezzen egy megosztott könyvtár a munkahelyi és az otthoni gépek között (ami nálam egyelőre most praktikusan dropbox).

1) Csináljunk egy .VBS kiterjesztésű fájlt, amibe a listát szerkesztjük bele. Jegyzettömbben írjuk meg a listát:

MsgBox "- Listaelem1" & vbCrLf & "- Listaelem2" & vbCrLf & "- Listaelem3" & vbCrLf & "- ...", vbSystemModal

majd mentsük el .vbs kiterjesztéssel bele a megosztott mappánkba, hogy minden gépről hozzáférhessünk.

2) Nyissuk meg a feladatütemezőt (windows gomb, keresőbe: taskschd.msc, enter).

3) A Task Scheduler Libraryba kreáljunk egy új taskot; állítsuk be a paramétereket, adjunk meg neki triggert (például praktikusan azt, hogy minden bejelentkezés után feldobódjon).

4) Az Action fülön mindenképpen állítsuk be, hogy program kezdjen indulni, amely programot aztán ott alább a megfelelő mezőbe tallózzunk is ki (az imént megírt és megosztott könyvtárba mentett script lesz a programunk).

5) A többi fülön is állítsuk be a vonatkozó paramétereket igényeink szerint.

Ennyi.
Aztán ha új teendő van, akkor a megosztott mappában lévő scriptet kell annak megfelelően módosítani.

Még nem próbáltam ki, attól félek hogy a Logon után nem fog olyan gyorsan szinkronizálni a dropbox, hogy bármi is felugorjon. Majd esetleg updatelem ezt a posztot hogy akkor mi van, lehet hogy egy perces késés megoldja. Majd kipróbálom.

1. If money were no object, what would you be doing with your life?

Azt amit most, leszámítva persze az időszakos pénzhiány miatt való aggódást.

2. Money is just that - an object, so why aren’t you doing it? 

Mondom hogy azt csinálom. És a pénz valóban objektum, de igencsak be tudja határolni az ember lehetőségeit az, hogyha nincs.

3. What’s better: horses or cows? 

A pacik, mert azokat szeretjük, és mert értelmesek. Mondjuk a tehenek is, és őket még meg is lehet fejni.

4. What do you think the secret to happiness is? 

Szerintem M a boldogság kulcsa, de őt rajtam kívül most már nem találhatja meg senki.

5. When was the last time you had a dream that you either remember well or did not want to awake from? Can you share a bit? 

Nem tudok megosztani belőle egy bitet sem, mert már hónapok óta nem volt olyan.

6. When you were a little kid, what did you want to be when you grew up? 

Valami tudós kutató, aki valami igazán magas szakértelmet kívánó munkát végez. És láss csodát, valóra váltottam az álmom.

7. Complete this statement: Love is… 

Blindness!!! I dont wanna seeee, ez egy kurvajó szám.

8. Can you tell a good story? 

A villamoson azt a tendenciát figyeltük meg asszonypajtással, hogy minél északabbra vagyunk, annál inkább nő a fiatal lányok szemöldökvastagsága és -dússága. Biológiai megfontolások alapján a hidegebb éghajlatot nevezte meg fő oknak.

9. Can you remember your last daydream? What was it about? 

Hát ez, ahogy erre visszaemlékeztem.

10. If you were to thank someone today, who would you thank? 

Már új nap van, és az eddigi negyvenöt percet Vint Cerfnek és Bob Kahnnak szeretném megköszönni, amiért '73-ban megalkották az internet alapját adó IP- és TCP-protokollokat.

11. If you could be anyone's mojo, whose would you want to be, and why? (For those you do not know what mojo is, it's personal magnetism; charm.)

Én szerintem alapból elég sármos vagyok, hogy tetsszek annak, akinek szeretnék. Nem kell senki másé.

A mai több dolog miatt is egészen jeles nap volt.

Először is ugye Bori és Boti esküvője miatt, ami részükről azért volt különleges, mert hihetetlenül cukik és szépen mutatnak együtt, részünkről meg azért, mert most először voltunk meghívva úgy egy párként, hogy nem családostul, hanem személyes ismerősként. Nem tudom elég jól kihangsúlyozni, hogy az üdvözlőlapjukat véletlenül loptam, szerintem ez kegyetlenül epik.

Másodszor, erre az esküvőre öltönyben mentem, ami azt jelenti, hogy jó még rám az öltönyöm, ami utoljára az első féléves vizsgáimon volt rajtam, ami azt jelenti, hogy az kb. hat-hét évvel ezelőtt volt, mert azóta mindenhova a kohász egyenruhámban jártam.

Harmadszor, életemben először tárcsáztam személyesen a mentőket, amikor hazafelé menet a malomszögnél egy -egyébként meglepően jól szituált- bácsi a szemünk láttára szedte le fejjel a villamosmegálló díszburkolatát, és ömleni kezdett belőle a vér. Bár rosszul hangzik, de nagyon hálás volt nekünk, amiért felsegítettük és ápoltuk addig, amíg a saját lábán be nem szállt a mentőautóba.

Szóval egyébként nagyon büszke vagyok Boriékra, egészen meghatódtam a szertartás alatt, pedig nekem aztán igazán nem szokásom. Az anyakönyvvezető meg nem tudom mit hablatyolt ott az ötven évről, mert ha valakikből, hát belőlük tényleg kinézem, hogy örökre boldogok maradnak együtt, nem csak ötven évig. Hiába, rocksztárok ők mind a ketten.

Lehetséges események:

1) A főigazgatóság lekéste április elsejét.

2) Random ki szokták küldeni időnként a hallgatóknak, hátha valaki beszopja és végre kiiratkozik.

3) Sajnálatos félreértés történt, amit hajlandó vagyok kártalanítási igény bejelentése nélkül nagyvonalúan elnézni.

4) Valóban megszűnt valami bagatell dolog miatt ideiglenesen a munkaviszonyom, és egy elég morbid módja ez a hallgató értesítésének róla.

Bármilyen más esetben pedig:

- Ha én most random egyetemi hallgató lennék, valószínűleg be lennék éppen fosva mint állat, bár tisztában lennék azzal, hogy semmi olyasmit nem csináltam, aminek kicsapás az eredménye.

- Így doktoranduszként viszont még csak arra se veszem a fáradságot, hogy átmenjek hozzájuk a körmükre nézni, hanem valószínűleg kiadom egy hallgatónak, hogy tegye meg helyettem, mert nekem éppen vannak fontosabb dolgaim is.

(Az ETR szerint hallgatói mellett) az oktatói munkaviszonyom egyébként még megvan. Kedves tőlük hogy szóltak, de további hivatalos üzeneteket a hivatalos egyetemi mailcímemre várok, ne a sajátot spammeljék össze ilyenekkel, köszike.

• Ezek a gondolatok tuti a ti fejetekben is meg fognak fordulni, ha befejezitek az egyetemet vagy a főiskolát.
  
• Vajon lehet inni akkor is hétköznap, amikor már nem vagyok diák? De másnaposan dolgozni meg elég ciki, nem?

Ez a kérdés sosem fordult meg a fejemben, mert nem szoktam másnapos lenni, így ilyetén ivászati aggályaim sem leledzenek sosem.

• Nem mondjátok komolyan, hogy mostantól tényleg fel kell nőnöm és felnőttként kell viselkedni?!

Aki egyetemig erre nem jött rá, az már jó eséllyel nem is fog.

• Te jó ég, soha többé nem kell esszét és beadandókat írnom! Csak előtte még le kellene adnom legalább 10 ezer esszét és túllenni a vizsgákon.

Dehogynem. A beadandó az a munkabeszámoló vagy jegyzőkönyv lájtosabb formája. Úgy tudtam, hogy ez minden egyetemistának világos. Ki írta ez a sort, valami óvodás?

• Azt hiszem, inkább bespájzolok egy csomó cuccból, amíg még jár a diákkedvezmény.

Amíg még jár a MI? Ja, a havi 500 forintos jegyzettámogatásom?

• Eddig vicces üzenetekkel volt tele az e-mail fiókom, most meg elutasítások tömkelege villog a képernyőn, harsogva, hogy nem kellek egyik munkáltatónak se.

Szakot választani tudni kell, már bocs. Önéletrajzot teletölteni és csinosítani tudni kell, már bocs.

• De utálom most az elsősöket, még gondtalanok és övék a világ! Én is újra elsős akarok lenni!

Én azért utáltam őket mindig, mert idegesítő izgága kis pöcsök, akiknek még fogalmuk sincs a világról, de mindenki tapasztaltabb és rangosabb náluk. Nem akarok soha többé elsős lenni.

• Soha többé nem akarom látni a szakdolgozatomat. Nem lehetne elégetni vagy egy vulkánba dobni?

Én büszke vagyok rá. Sok évnyi kutatómunkám van benne/bennük. Én nem csak alibiből jártam be egyetemre.

• Valószínűleg visszaköltözöm a szüleimhez, míg nem kapok valami jól menő állást. Nincs pénzem a diákhitel mellett albérletet is fizetni.

Szakot választani tudni kell. Eladni magamat tudni kell. Mi a tökömet tanulsz egyetemen, ha nem ezt?!

• Várj, bocsánat, elmondanád még egyszer? Hogy mennyi az adósságom??? Az nem létezik.

Nulla. Konkrétan nulla. Ki ez a lúzer :D

• Talán nem ártana bekukkantani valamilyen mesterképzésre. Végül is, nem is volt olyan rossz tanulni.

Nekem hót természetes volt már az elejétől kezdve, hogy az egyetem az nem három és fél év lébecolásból áll, hanem legalább öt év kemény munkából.

Életemben először loptam!

Igaz, hót véletlenül történt.

Boriék esküvői üdvözlőlapját beletettem egy Mézga Aladáros könyvbe, hogy ne gyűrődjön össze, ha tejet meg tojást is pakolunk mellé. Aztán persze a pénztárnál elfelejtettem lecsippantani :\

Úgyhogy Boriéknak nagyon menő esküvői üdvözlőlapjuk lesz. Bűntény tapad hozzá.

Lássuk ismerem-e az asszonyt.

1) Velem.

2) Hmm. Szerintem a borostám, de ő erre azt válaszolná, hogy rajtam az összes.

3) Legalább kettőt.

4) Baileysből és egyéb likőrökből korlátlan mennyiségűt, más alkoholból pedig nem iszik felest, mert az lúzereknek való.

5) Igazából ez nem nyilvános. Semmi trágár vagy szégyellnivaló nincs benne, hanem egyszerűen csak intim számunkra, és elég egyedi, és nem akarjuk, hogy mások is használják. Ezért nem írom le.

6) Előttem asszem két alkalommal, plátói gyerekszerelemmel.

7) Mármint az övé? Az, hogy nem úgy gondolkodik, mint egy nő :-)

8) Három éve, november 10-én az esti órákban.

9) Ez nála kedvfüggő.

10) Nem.

Az anyaga pedig nem papír, a méretei pedig a 90x60x90-es álomméretet elég erősen közelítik (az első kilencvenet felülről), úgyhogy mondhatni nincs okom panaszra.

Ő is kitöltött valami hasonlót rólam, kísértetiesen rám passzoló válaszokkal.

Mondjuk ez egy elég láma kérdőív volt, tudnék ettől milliószor jobbakat kérdezni, amikből jobban kiderül, hogy mennyire ismeri valaki a párját. Például:

- Melyik volt eddig a legromantikusabb randevútok?

Igazából ebből nincs konkrét, kivétel nélkül mindegyik romantikus.

- Pizzériába mentek. Milyen pizzát fog rendelni?

Bolognait, valamilyen tejfölös alappal, plusz kukorica feltéttel.

- Ágyneműhuzatot akarsz vásárolni neki ajándékba. Milyet veszel, ami tutira tetszik neki?

A gyerek-részlegen kezdenék nézelődni, a színe mindenképpen valami élénk lenne, amin vidám figurák vannak, a lovas és nyulas minta előny.

- Mikor mosott legutóbb hajat? (órára pontosan)

Ma délelőtt 10 és 11 óra között.

- Két napra elutazol, és adsz neki 20k HUF költőpénzt. Mit fog csinálni az alatt a két nap alatt?

Velem jön, nem marad egyedül. A húszezret elrakja későbbre lovaglásra, könyvekre és fotóelőhívásra.

- Milyen a zenei ízlése?

Progresszív rock némi lágy metállal, de a japán rock sem áll távol tőle, és a retro wave sem.

- Háziállatot akartok tartani. Mennyit és milyet?

Két nyulat, egy szürkét és egy zsemle színűt. A nevüket majd kiválasztjuk a nyuszi-utónévkönyvünkből, amit évek óta fejlesztünk.

- Hogyan jellemzi a barátnőinek a szexuális életeteket a hátad mögött?

Sehogyan sem. Nem beszél róla idegeneknek, ahogy mi sem vagyunk kíváncsiak mások szexuális életére. Undorító dolog ilyeneket idegenekkel kérkedés céljából megosztani.

Ezt a logót terveztük asszonypajtással és az öcsémmel az intézet számára, és végül nem nyert a pályázaton, bár külön dicséretben részesült, ami nem anyagi jellegű, így fingom gőzöm sincs hogy mit kezdjek vele, de bármikor elmondhatom így magamról, hogy egy belsős intézeti logópályázaton dicséretben részesültem.

Úgyhogy ennyi erővel akár fel is tölthetem ide, és senkit nem fog káreset érni.

Néha, reggeli órákban miskolci webkamerák animált felvételeit szoktam nézni az időképen. Megnézem, milyen odahaza az idő, mennyire nyúlnak az árnyékok, és olyankor elszorul a szívem, és nosztalgiázok. Arra gondolok, milyen jó lenne most az előtt a webkamera előtt sétálgatni az utcán. Amíg nem költöztem el, addig fel se tűnt, mennyire otthon éreztem ott magam.

bűnügyi riportunkat látják

SETI@work

a mai munka gyümölcse

Épp a Lidben kerestünk asszonypajtással húsvéti kajához alapanyagot, amikor azt látom, hogy két tizenéves yolósapkás swag egyed a női rövid ujjú pólókat nézegeti. Oda volt kiírva fölé kani fekete betűkkel, rikítónarancs háttérrel, hogy akciós a női rövid ujjú póló. Biztos csak eltévesztették a sort, gondolom közben. Elkezdik vizsgálgatni a kivágás méretét az egyik topon. Felvesz egy bontatlan csomagot, amin ott virít egy nő, forgatja, visszarakja, kivesz egy másikat. Maga elé teszi, gondolatban felpróbálja.

Kénytelen voltam venni ötven méter duct tapet, hogy ne érezzem annyira buzinak a légkört.

Igazából én elgondolkoztam, hogy kirakjam-e facebookra, hogy szakítottam M-mel.
Április 1-én.
De arra jutottam, hogy úgyse venné be senki :D

Annak idején, 11 évvel ezelőtt nagyon könnyen rá lehetett csatlakozni Arecibóra; letöltöttem, elindítottam, és a képernyővédő helyett a gépem a világ legnagyobb rádióteleszkópjának az adatait elemezte, így lehetett értékes kompjúteridővel hozzájárulni a SETI sikeréhez, annak fénykorában. (Emlékszem is, egyszer tökjól elkaptam valami anomáliát, de valószínűleg csak valami pulzár lehetett.)

Most meg amióta a Berkeley-egyetem is bekapcsolódott a terheléselosztásba, fos az egész. Úgy gondoltam, hogy mivel úgyis sokat mászkálok el az új gépemtől a melóban, hasznossá is tehetném azt a három gigahertzet, de egy fél délután kevés volt rá, hogy beüzemeljem azt az izét, mert sose akart nekem taskot kiosztani. Azt írja nincs mit. Amit azért elég nehezen hiszek el. Hová tart a világ.

Egyébként ha valaki tud segíteni BOINC konfigurációs beállításokban, azt szívesen fogadom. Van itt olyan?

a világ legjobb pléjlisztje

Három havi gyűjtésem eredménye.

Úgy tűnik, hogy a tanszék már teljesen készpénznek veszi, hogy az előző ember határozott időre külhonba vonulásával én vagyok ott a DMA-szakértő, ami nem baj, szeretek egy-egy műszer vagy berendezés tanszéki szakértője lenni.

A mai nap azzal kezdődött, hogy üzemlátogattam a helyi szennyvízfeldolgozót, és meg kell mondanom, hogy a szennyvíz az szó szerint fosul néz ki. És hogy amikor fellépcsőztünk az 5,5 méter magas tárolómedencék falára, akkor éreztem először amióta itt vagyok, hogy végre valami magaslat. De ez nem csak nekem jutott eszembe, Enikő (az egyik hallgatóm) meg is jegyezte, hogy végre valamennyire otthon érezhetem magam. Én meg mondtam neki nevetve hogy not, ez még ahhoz nem elég.

Aztán mire visszaértem, arra léptem be az ajtón, hogy a főnök vett nekem egy zsír új PC-t, amire mondhatnám hogy 3,2 GHz a processzor órajele és négy giga ram van benne, de sokkal szemléletesebb, ha inkább azt mondom, hogy a BSG-online enyhén szaggat vele ultra felbontásban, High-on viszont nagyon smooth. És még hexánt is vett nekem, két és fél litert. Engem ott a tanszéken nagyon szeretnek. (Bár háromnegyed évig kellett könyörögnöm azért a gépért.)

Ha én nyuszi lennék, akkor most szanaszéjjel rohangálnék boldogságomban, meg ugranék egyet teljesen kifacsart testtel, aztán teljesen más irányba kezdenék futni, de kifarolnék, és megállnék egy pillanatra meglepődni hogy wut kifaroltam, aztán megint hirtelen futni kezdenék.

Szóval a sztori az az, hogy tegnap a meetingem közben nagyon kellett volna valami ami jól tud ODS-táblát értelmezni, az a valami pedig vagy excel, vagy excel viewer. Én egy külön Xpt- tartok fent szkájppal csak a meeting kedvéért, így miközben meetinget vezettem és munkát koordináltam, a másik agyféltekémmel megpróbáltam multitaskingban letölteni egy excel viewert.

Persze hogy pont akkor nem működött az a kurva fos. De lehet hogy sose. Képtelen voltam bármit is letölteni a Microsoft honlapjáról, úgyhogy a maradék agyi processzoridőmet arra fordítottam, hogy a felhasználói támogatás rendszerén ticketet írjak, és ezzel levezessem a hirtelen, elemi erővel feltörő frusztrációmat.

Nem vagyok rá büszke...

De, igazából de, mert ezzel segítettem magamon, hogy ne kapjak agyvérzést a microsoft balfaszkodása miatt, ugyanakkor sikerült nagyon velősen és lényegre törően megfogalmaznom a probléma gyökerét.

Aztán ma reggelre válaszoltak. Felismerték hogy magyarul írtam, ezért eleve Bing-fordításban küldték a választ.

Kedves mindenki.

Ez a Microsoft 2015-ben. Úgy tűnik képtelenek megoldani egy letöltő oldal működtetését.

Úgy tűnik, képtelenek megoldani egy idegen nyelvű felhasználói ticket értelmezését. (Ha tudják hogy magyar, miért nem továbbítják a magyar központ felé?)

Igazából ez egyáltalán nem vicces. Válaszolok nekik.

egy ilyen jött szembe velem fészen

Gondoltam elkészítem a saját verziómat is.