Van egy nagyon régi ismerősöm, akivel hosszú évek óta nem találkoztam, de facebookon többé-kevésbé követem az életeseményeit. Az ott megjelenő információk szerint sikeres élete van, a barátai szeretik, modora életvidám, kiállása fess és úriemberes. Mondhatni az a kép alakult ki bennem a profilja alapján, hogy bejött neki az élet.
Azt majdnem lehagytam a sztori elejéről, hogy az utolsó alkalommal amikor személyesen találkoztam vele, ötödik osztályban egy osztálykiránduláson, a korábbi évekhez hasonlóan még deklaráltan a bullyk csapatát erősítette. Az utolsó emlékem róla az, hogy bizonyára nem sokkal előtte tanult egy új káromkodást, így mindenkit egy primitív, de nyomatékos "Megbaszlak!" felszólítás keretében terrorizált.
Nem szeretnék többé találkozni vele, így szeretném őt megőrizni az emlékeimben, hogy fogalma sincs róla, hogy így felnőtt fejjel visszaemlékezve rá véletlenül mennyire homoerotikus volt az, amit pont nem annak szánt. Nézem a sikeres üzletember fotóját, a félmosolyt a szája szegletében, a csillogást a szemeiben, miközben végig az jár a fejemben, ahogy kisgyerekként az osztálykiránduláson válogatás nélkül mindenkit meg akar baszni.
