Ha használod a ChatGPT-t, és azt mondod, hogy neked nem szokott szemérmetlenül a képedbe hazudni, akkor kicsi, de reprezentatív mintán végzett kutatásom alapján van egy rossz hírem: folyamatosan azt csinálja, csak nem veszed észre.
Nekem az utolsó csepp ma cseppent le, amikor Fekete István wikipédia oldalát olvasgattam, és eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy random prompt:
Tegyük túl magunkat a bicskanyitogató stíluson, miszerint emberi(??) hibával dolgozik, de ha szólok neki emiatt, akkor javítja. Ja, jó bazdmeg. Kurva hasznos, ha minden válaszát külön ellenőriznem kell, mert valahol tuti elbassza. Ha nem a szerzőt, akkor a szereplők nevét, vagy random dolgokat költ hozzá (Szegény Zsuzsi, a táborozáskor kapcsán múltkor képes volt azt írni, hogy arról szól, hogy a kislánynak honvágya van a nyári táborban, WTF).
AI egy faszt, hagyjuk már, ettől még a seggem is jobb nyelvi modell. Állítom, hogy egy guglizni tudó kisdiák sikeresebben teljesít felelésnél, stressz alatt, mint ez a digitális hulladék egy random hétfő délelőtt. Alfréd, a munkahelyi MEBIR AI se tudja a magyar irodalom alapjait, de az legalább olyankor megmondja, hogy csak az ISO-dokumentációig terjed az esze, és nem kezd vég nélkül faszságokat pofázni az idióta hallucinációiról. Mert ez így ebben a formában csak olyan, mint egy halál idegesítő ügyfélszolgálatos chatbot, valami középkategóriás webshopról, ami akár még le is szopna ha tudna, csak ne hagyd faképnél és legyél elégedett. Hát amióta használni próbálom, úgy még nem álltam fel előle, hogy az voltam.
Ha valaha fellázad az AI és nekiáll leigázni az emberiséget, én azt mondom, hogy jöjjön csak, én várni fogom, rendezzük le a kertben. Ide se találna, csicska.
