Lássuk, hogyan megyünk 2018-ba. Írok most egy kicsit magamról is, ne csak mémek meg vicces agyfaszolás legyen itt mindig, hanem személyes témák is meg minden.

Egészség:

Ősszel fogytam öt kilót. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyetlen hétvége alatt, valami vírusos fertőzés következtében, és hogy mostanra valószínűleg sikerült is visszaszednem a nagyját. Ezen kívül a szegycsontom fájdogál mostanában, biztos túl sokat görnyedek.

Függőségek:

A dobolást idén abbahagytam, mert a bandám szétszéledt, és az összes tagja sajátot alapított, én pedig szégyenszemre csavarjaira szedtem a hibrid dobszerkóm, bedobozoltam, és felraktam a szekrény tetejére. Soha nem hittem volna, hogy szétszedve ennyire kis helyen is elfér, és soha nem hittem volna, hogy valaha kénytelen leszek erre rájönni :'(

A PC-játékok, könyvek és DVD-k iránti szenvedélyem az megmaradt.

- Idén kiegészült az eszközparkom egy igazi gémer PC-vel, ami a legjobb dolog lett volna amit idén vettem, de igazából nem is vettem, hanem kaptam egy barátomtól, és azóta folyamatosan fejlesztem a labor kiszuperált gépeinek alkatrészeiből. Már alvázfényt is kapott (LED-sor belülre, hogy lássam hogy éppen mit hebrákolok), meg 2-3 extra ventilátort, hogy a HDD-k kellemes hűs környezetben pörögjenek. Tervben van egy új GPU és egy bluetooth-klaviatúra beszerzése, ha lesz rá keret.

- A könyvekről valamelyik előző posztban már meséltem, azóta elkezdtem a Dűnét is, és nyár végéig biztosítva van most az ellátmányom (~5-6 jóféle könyv), amit most nem spojlerezek el előre.

- DVD-ből meg sokat szereztem idén is, főleg Tarantino munkásságára és a tengeralattjárós tematikára mentem rá. A kívánságlistámon tíz további alkotás szerepel még.

Ha meg már technika, akkor az idei legjobb ajándék egy Sony DSC-HX350 volt, amit igazából nyertem egy tudományos konferencia arculattervének pályázatán egy mikrográffal. Egy napig csak az járt a fejemben, hogyan kéne meghirdetni vaterán, mert már van fényképezőm, de aztán a szívemhez nőtt és nem akarok megválni tőle. Nagyon jól lehet vele sötétben izgága nyulakat fotózni.

Meg idén jöttem rá, hogy én imádom az elektronmikroszkópokat. Eddig is szerettem őket, de aztán ez valahogy átcsapott imádatba. Két ember létezik az instagram világában aki rendszeresen posztol #electronmicroscope hashtaggel, abból az egyik én vagyok, a másik pedig egy Buch nevű szervizes Texasból, összespanolódtunk, és majdnem sikerült a nyakamba varrnia két mikroszkópot alkatrész-áron, csak aztán végül lekéstem az ajánlatról. Ezen kívül október végén kimehettem Prágába elektronmikroszkópokat nézegetni, beállítani, és tanulni egy-két dolgot arról, hogyan kell biológiai mintákat nézni velük, igazából elképesztően élveztem azt is.

Család:

Az év második felében kiegészültünk egy másik nyuszival is. Kifli társa egy Süti nevű fekete ivartalanított nőstény lett, akit valaki kidobott és egy hónapig az utca nevelte őt, mielőtt befogadtuk. Szóval eléggé nigán hesszel a nyúl, vágja vakert a gengen, és már eléggé brók is lettek itt közben Kiflivel, nem mennek sehová egymás nélkül. És annyit iszik, mint egy ló. Egészséges, és végre  boldog.

M pedig nemsokára lezáróvizsgázik, a szakdolgozatát valami növényvédő bacikról írta, amihez nem értek, de jó vaskos lett és súlyos.

Mármint a dolgozat.

Jó lenne lassan esküvőt tervezni majd, idén lesz a hetedik évfordulónk, és már lassan kinéznek minket így.

Pénz és anyagiak:

Idén közalkalmazott lettem (tudományos segédmunkatárs), amíg meg nem írom a disszertációm. Ehhez 50%-al magasabb fizetés is dukál, ami még így is kb. arra elég, hogy még éppen ne haljunk éhen. De ha arra gondolok, hogy adjunktusok kevesebbet keresnek nálam ugyanazon a munkahelyen, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy szégyellni valóan kevés jövedelemből kellett gazdálkodnunk idén is.

A legtöbb pénz szokás szerint kajára és utazásra ment el (már nem vagyok diák, kamionnyi pénzbe kerül hazautazni északra, vagy akárhova máshova). A legdrágább viszont idén az autóvezetés volt, amit már majdnem egy éve csinálok, de még nem fejeztem be. Apránként, de kitartóan haladok, és már nagyon a végén járok, de nekem nem megy nekem olyan könnyedén, mint másoknak. A gyakorlás az segít, csak hát pont az, ami a világ összes pénzébe kerül.

Szakma:

Egyike vagyok azoknak a hallgatóknak, akiknek a legtöbb cikke van a tanszéken (10 megjelent, és vagy 2-3 további bírálat alatt), és a legnagyobb tragédiám, hogy ezek közül egyet se tudok felhasználni majd. Kell még írnom vagy 2 elsőszerzős saját cikket, és akkor nekimehetek a disszertációnak meg a védésnek, de nekem meg már a tököm kivan az egésszel, belefáradtam a vég nélküli munkába az éhbérért, és egyre kevesebb értelmét látom már ennek az egésznek. Döntenem kell, hogy a főnök saját fusimunkáját csinálom (én vagyok az egyetlen mérnök a tanszéken, aki tud gépeket tervezni), vagy haladok végre a saját dolgommal, ami egy éve gyakorlatilag egy helyben áll, mert minden alja szart az én nyakamba varrnak, mert más nem ért hozzá. Úgy vagyok vele, hogy mérnöki diplomákkal akárhol máshol simán a háromszorosát is kereshetném a mostani fizetésemnek, és a stressz is kevesebb lenne.

Ez már a kiégés.

Ötféle tárgyat oktattam idén, a TEM-, raman- és DLS-mérések felét én viszem a hátamon, gyakorlatilag az összes géprajzot és 3D-modellt én készítem a műhely és a 3D-nyomtató számára az összes projekthez amink csak van. Mindezt természetesen a saját témám mellett. Aztán egyszer, valamikor az említett fosós-hányós betegség utáni első munkanapon, miután sikerült bevánszorognom a laborba, fenyegető(!) emailt kaptam a főnöktől, hogy mifaszért nem telepítettem még a felesége gépére a windowst, aki titkárnő a másodikon.
Igen. Pont így.

Ugyanez a főnök azóta egyébként már agyondicsért a tervrajzaim és az új műszerek terveiben alkalmazott mérnöki megoldások miatt, de mégis valami eltört akkor bennem, a motivációm azonnal lenullázódott, és rájöttem, hogy semmi értelme nincs ennek az egésznek ami itt történik, és hogy függetlenül attól, hogy mennyire becsülnek itt meg úgy általában meg másokhoz képest, nem kollégaként, nem tanszéki mérnökként, de még csak nem is hallgatóként vagyok itt tartva, hanem csak egy büdös rabszolgaként.

Na mindegy, ez volt a rinya rész, ami akármilyen kis pitiáner dolognak tűnik, mégiscsak egy meghatározó pontja volt az idei évnek. Nem teljesen csurig, de többé-kevésbé betelt ezzel egy pohár, a továbbiakat pedig még nem döntöttem el, de majd az élet úgyis hozza az eseményeket, lol. Attól nem félek, hogy ne döntenék jól, ha eljön az ideje. De még nincs itt.

Jólesett ezt itt kiírni magamból azért.

Egyelőre a jövőt kell nézni. Nem vállalok több órát, a kutatásomra és a vezetésre koncentrálok, ezeken kívül semmi másra, január közepén meg hazamegyek egy hétre nyaralni asszonypajtással, mert úgy érezzük, hogy hiába most volt karácsony meg ünnepek, kurvára megérdemeljük. Bizakodón tekintek a jövő felé, mint mindig. Van két nyulam, tető a fejem felett, internet, asszonypajtás, és remélhetőleg azért némi kaja is akad még. Ezeken kívül nem is kellett igazán sose más.

Akkor értékeljük az idei termést.

Életed története: Az Arrival alapjául szolgáló novellát adja. A film megtekintése előtt olvastam el egy nappal, és hát ugye ez is jobb mint a film, de a film javára szól, hogy nem sokkal. Egyébként teljesen jó novellagyűjtemény, én élveztem.

Az Androméda Törzs: Ez a Crichton még hiányzott a gyűjteményből. A borító félrevezethet, az ott nem ufó rajta, hanem egy elbaszott vadászgép, mivel a könyv témája egyébként mikrobiológiai. A csalódást egyedül a hossza okozta (túl rövid volt), de állati érdekes volt látni, hogy egy labor tisztaszobája mennyire tiszta is tud lenni. És hát ugye mindfuck volt a és hangulatos, mint Crichton művei általában.

Az Emlékmás: Rá lehetett ismerni némely film alapjára. Egyébként nekem PKD sajnos a felejthető kategória, ezzel se volt másképp. Tisztelem mindenki véleményét, de még a kortársai közül is vannak, akik hangulatosabb és érdekesebb dolgokat írtak.

Aliens: A második rész, ami még ugye jó volt. Könyvben is jó egyébként (Alan Dean Foster írta, hát hogy a fenébe ne lenne jó), de ezzel záruljon is le a sztori inkább.

Nemzetközösség 3-4: Az epikus lezárása egy csillagközi konfliktusnak, ahol az ellenség sokkal okosabb, gyorsabb, tanulékonyabb és többen van, mint mi. Az emberi faj kiirtása neki nem cél, hanem csak a szükséges elvégzendő takarítás, mielőtt végre nekiláthat a saját háborújához a nagyfiúkkal. A Nemzetközösség saga 2. fele volt a 3. legjobb dolog, amit idén olvastam.

Tanulság: A terraformálás legjobb módja, ha egy-két atomrakétával pár perc alatt leirtod a bolygóról azt a pár milliárd embert, és nem lesz velük többet gondod.

A 13. harcos: Egy álmos délután alatt el lehetett intézni, de Crichton azért hozta a hangulatot és a ködösítést.

Raj: Na ezen meglepődtem. A legjobb tengerbiológiai témájú mindfuck scifi, amit a Gömb óta olvastam, és ezzel a második legjobb könyv, amit idén benyaltam. Itt már nem csak a setting az óceán, hanem a téma is. Letehetetlen volt.

Tanulság: óvjam a természetet, különben kinyír a fenébe.

Vaják: Fecske-torony: Ez tkp. az utolsó kötet előtti felvezetés a Vaják-szériánál. A hangulata ennek megfelelően adott volt, de a cselekmény csak az utolsó pár fejezetre pörgött fel. A szokásos nyári olvasmány lesz jövőre a befejező epizód.

Isten gépei: Hát ez szar volt. Annyira, hogy még értékelést is írtam róla, tehát nagyon. De komolyan, ez egyszerűen egy fos.

Sprawl-trilógia (Neuromancer, Count Zero, MonaLisa Overdrive): A cyberpunk alapja, alapvetése, alfája és omegája ez a trilógia. Még 30+ év után is. A hangulata erős, a karakterek még erősebbek és egyediek (!), a történet nagyságrendekkel fordulatosabb és érdekesebb, mint a legtöbb mai műben ugyanebben a kategóriában, és szerintem egészen egyszerűen ez a legjobb cyberpunk, amit valaha olvastam. Annyi időt töltöttem vele, mint idén a többi könyvvel összesen, és minden másodpercét élveztem. Ez kapja most az első helyet, meg a hangulatát lefestő zenét is.

Tanulság: a mesterséges intelligenciák tényleg intelligensek. Ne baszakodj mesterséges intelligenciákkal.

Lassan két éve vagyok boldog nyúltulajdonos, de még mindig roppant kiborítónak tartom, amikor más nyúltulajdonosok a nyúl anyjaként/apjaként hivatkoznak saját magukra.

Már azon túl, hogy E/1-ben beszélnek egy állatról anélkül, hogy tudnák, hogy egyáltalán éppen mit gondol. De efölött már átsiklok, túl sok fiatal anyukát láttam már így posztolni a frissen született gyerekéről.

"Anya takarítani akart, de nem hagytam."

"Nagy rumlit tudok okozni, de anyu így is nagyon szeret."

Te nem az anyja vagy a nyúlnak baszki, hanem a gazdája. Az anyja az egy másik nyúl volt.

Minden reggel kapok összefoglalót az előző nap coospaces történéseiből, de a legrejtélyesebbet ma reggel kaptam.

Több kérdés is felmerült ennek kapcsán, de a legfontosabbak talán ezek:
- Ki a halál az a Harkai Daniella, mi a tököm az a TEAM, és honnan van neki jogosultsága engem felvenni?
- Én miért?
- Hogy tudta úgy megvonni 5-én a kiírói jogosultságomat, hogy előtte meg se adta?
- Az első jan. 10-i kurzus címéből hova tűnt egy "-ek"?
- Úgy egyáltalán, WTF?

#napom

Itt a kommentelő a evolúció fogalmán és a saját maga körül létező valóságon kívül több más dologgal sincs tisztában, de ez nem is meglepő:

- Azt feltételezi, hogy egy indexes fórumon elhangzó érvek és állítások bárhol máshol megállják a helyüket az index fórumon kívül is.

A valóság ezzel szemben az, hogy az index fóruma olyan távol áll a hitelességtől, mint én a modern balettől. Az gyakorlatilag egy rezervátum, retardáltaknak.

- Azt feltételezi, hogy a szakértők azért nem mennek bele a részletekbe, mert kiderülne a kamu.

A valóság ezzel szemben az, hogy azért nem állnak le hülyékkel vitatkozni, mert azok még a kifejezéseket se értenék, amik a vitában előfordulnának. Szókincs híján meg elég nehéz bármiről is vitatkozni.

- Azt feltételezi, hogy nem értjük, hogy mit akar kifejezni, azért tereljük a témát.

A valóság ezzel szemben az, hogy értjük amit kérdez és válaszolunk is rá, csak a fenti okokból eredően nem tudja értelmezni a választ.

- Ami általánosan elő szokott fordulni, hogy azt feltételezi, hogy egy laikus egymagában elmélkedve tudománytörténeti jelentőségű felfedezéseket tehet.

A valóság ezzel szemben az, hogy ez már száz éve sem volt így. Ma már annyira alapvető tudásunk van a világról, hogy laikusként senki nem tud olyasmire rájönni, amire szakemberek kb. száz éve ne jöttek volna rá és ne épülnének rá már 50 éve ipari megoldások.

- Azt feltételezi, hogy a középiskolai tankönyvekben leírt tudomány (amihez egy laikus hozzáférhet) bizonytalan, és alapjaiban változik.

- A valóság ezzel szemben az, hogy tankönyvbe nem kerül be olyan állítás, ami nincs már legalább fél évszázada tudományosan igazolva és ne használnák iparban. Márpedig ha ipar épül rá, akkor az csak úgy lehet, ha működik.

Az a legnagyobb baj, hogy ezek az emberek azt hiszik, hogy az interneten és a tankönyvekben leírt tudomány éppen fejlődik.

Nem.

A tudománynak ez a része alap. Ebből lehet építeni a fejlődő részét. Azért tanítják iskolásoknak, hogy egyáltalán laikusok legyenek, mielőtt szakemberekké válnának. Aki alapvető tudományos tényekben kételkedik, az ebből következően egy tanulatlan barom.  A tudomány fejlődő részéhez egy laikus nem fér hozzá, azt se tudja, hogy kell hozzáférni. De ha sikerülne, még csak értelmezni se tudná amit ott talál. Ettől lesz ő a laikus és nem a szakember.

Az appeal to authority kapcsán meg jusson eszedbe az, ha a gyereked kéne műteni, akkor kinek a véleményére bíznád rá őt. Egy orvoséra, vagy haXX0rBaby_83 index kommentelőére?

Ma lehetőséget kaptam, hogy ingyen hozzájuthassak egy Philips EM430-hoz az USÁból.
Évek óta nem voltam ennyire izgatott.
Csak a dobozolását és a szállítását kell kifizetnem, ami 4-5k USD. Fuck it.
Ha ott élnék, akkor már ma este ott állna a nappali közepén.

Az ezen a 30 dolog, ami idejétmúlt lesz 2020-ra listán felsoroltak 90%-át nettó baromságnak tartom, de az agyam a cloud computingnál dobta le az ékszíjat. Merthogy aszongya azért nem lesz szükség többé merevlemezre, mert mindent a felhőben tárolunk.

Egyszerű kérdésem adódik: a felhőben fizikailag mégis min tárolódnak azok az adatok? Hint: valószínűleg nem kondenzált vízcseppeken.

Ugyanakkor arra is kíváncsi lennék, hogyha a fülhallgatóm bluetoothon keresztül kommunikál a mobilommal, akkor az okosórám az addig hogyan? Füstjelekkel?