a félelem nyálkájában

Ha nekem kellene filmet rendeznem, akkor arról szólna, hogy egy titkos föld alatt laboratóriumban az amerikai hadsereg kutatói hadi célokra mutáns csigákat fejlesztenek ki, amik embereket esznek, másfél méter magasak és három szemük van. A félelem nyálkájában, ez lenne a címe. De a kutatók túl okosra tenyésztik őket, és egyszercsak elszabadulnak a mutáns csigák, és rátörnek a lakosságra, de van egy bátor amerikai legény, a neve John, fegyelemsértésért kirúgták a seregből, és a hálószobájában a párnája alatt egy gépágyút tart 12.000 tölténnyel, és van egy barátnője, aki egy csinos szexbomba, és folyton sikítozik, és hátráltatja Johnt a csigák irtásában. És a csigák mindenkit megölnek csak őket nem, a reszelőnyelvükkel lereszelik a szerencsétlen áldozatok fejét, de persze ezt nem mutatják, csak ahogy fröcsög a vér. De végül becsalják a csigákat a sivatagba, ahol kiszáradnak, de mivel amerikai film, John ott helyben a dzsungel közepén lefexik a nőjével, az amerikai hadsereg, aki eddig tehetetlen volt, ráadásul még egy gonosz tábornok is szabotálta a terveket, mert őt csak a hatalom érdekelte, ő volt az, aki annak idején Johnt kirúgta, de a végén megetetik a csigákkal, szóval most kitüntetést adnak neki, felajánlják, hogy visszaveszik a seregbe, de ő elutasítja, és ráadásul egy atombombát is ledobnak a szegény csigákra. És igaz, hogy a fél nyújork kihalt, de mindenki heppi és valaki elsüt egy hülye poént és mindenki vidáman nevet, és vége.

A második rész arról szólna, hogy néhány csiga egy egzotikus szigeten mégis életben maradt, és az atombomba sugárzásától 10-szer akkorára nőttek, és elszaporodtak, és még vérszomjasabbak lettek.

Ez mind ebédnél jutott eszembe, gyümölcslevesevés közben. És kis hazánkban a RTL-Klub jóvoltából kerülne adásra valamelyik szombat este, a Die Hard 8 - Most még annál is drágább az életed után.
Szeretem a gyümölcslevest.

mesék az időről

(Előre szólok, hogy hosszú lesz, de érdekes.)
Mi is az idő?
Ezt a kérdést tettem fel több, mint egy évvel ezelőtt életem első bejegyzésében. De máig nem tudom rá a választ. Az idő magántulajdon. Ez válaszoltam akkor. Akinek van, örül neki, akinek nincs, hiányolja. És pénzbe kerül, mint minden más a világon. De én most nem a szubjektív időről beszélek, nem arról, hogy ha egy barátom másfél hónapra Franciaországba megy a nyár közepén, akkor én már a nélküle eltöltött első napot is egy évnek élem meg. A lényeg itt most a fizikai idő, ami tőlünk függetlenül telik.
Ahhoz, hogy jól el tudjam magyarázni egy időgép működését, meg kell ismertetnem veletek az idődilatáció fogalmát, és ehhez meg újra elő kell venni Einsteint. Nem mintha annyira ő lenne az isten, voltak neki hibás elképzelései is (gondoljunk csak a kozmológiai állandóra, amit azért vezetett be, mert nem akarta elhinni, hogy az univerzum tágul). Azonban a híres egyenleteinek fontos következménye, hogy szerinte lehet az időben utazni. Elmondom, ő hogyan képzelte.
A számítás végén az jött ki neki, hogy az idő rugalmas. Nyújtani lehet, mint a rétestésztát, és méghozzá nem is kell hozzá speciális berendezés vagy földönkívüli technológia. Csak egy mozgó test. Az jött ki, hogy mozgó testeknél a mozgó test saját ideje lelassul. Kérdés, hogy mihez képest. Mivel tudom, hogy rajtam kívül senki sem érti, mi a fenéről írok most itt, egy példával elmagyarázom.

Aladár és Béla űrhajósok, ráadásul egypetéjű ikrek. Ugyanúgy néznek ki, és egyforma idősek. Egy csillagközi utazásra készülnek, ami abból áll, hogy elmennek egy közeli csillagig, megkerülik, és visszajönnek. Ehhez adnak nekik egy nagyon spéci űrhajót, a legmodernebb fejlesztés, majdnem fénysebességgel képes közlekedni. De sajnos a start előtt Aladár eltöri a lábát, így csak Béla repülhet. El is indul, addig Aladár itt várja a földön. Béla űrhajója nagyon gyors, alig egy év alatt megkerüli a csillagot, és még egy évbe telik neki, mire visszajut ide a Földre. Mikor leszáll az űrhajóval, azt tapasztalja, hogy az ikertestvére meghalt. De nem a törött lába miatt. Hanem mert öreg volt. Amíg ő két évet utazott a világűrben, azalatt a Földön 100 év telt el, és Béla a gyors űrhajónak köszönheti az életét. Ez az idődilatáció, és ezt is sikerült bizonyítani a '70-es években. Igaz, akkor egy repülővel csinálták ezt, ami megkerülte a Földet, de mivel a fényhez képest elég lassan haladt, az eltérés nem volt több pár milliomod másodpercnél. De volt eltérés. A tétel tehát, hogy mozgó testekhez képest az "álló" idő felgyorsul, igaznak tűnik. Most írhatnék ide nektek mindenféle képleteket és számításokat, de rajtam kívül ezt sem értené senki, úgyhogy elég, ha elhiszitek nekem a két szép szememért. A dolognak van egy másik fontos következménye: ugye minél jobban közelít az adott test (űrhajó) sebessége a fényéhez, annál kevesebbnek fogja érezni a több időt. Ez azt jelenti, hogy a fénysebesség 99%-ával haladó űrhajóban, ami Béla óráján egy perc, az itt a Földön 8 és fél másodperc alatt letelik. Eddig okés. De. Ha tovább számolunk, az jön ki, hogy ha elérjük a fénysebességet, akkor az idő zsugorodása végtelen lesz. Ez azt hivatott jelezni a számolásban, hogy anyagi test nem érheti el a fénysebességet. Csak a fény. Ez szabály.

A szabályok meg köztudottan arra jók, hogy vagy betartjuk, vagy megkerüljük. Az előbbi bejegyzésben a féregjáratok pont erre jók. Megkerülik a szabályokat. És most jön a lényeg. Akkor ebből hogyan születhet időgép? Van már egy féregjáratunk (majd egyszer azt is leírom, hogyan készült), és van ez az idődilatáció. A járat elkészültekor mindkét végén ugyanaz az idő. Ha belépünk az egyik végén, akkor utána kilépünk a másikon. Hogy mennyivel utána, az attól függ, hogy mennyi ideig voltunk bent az alagútban. Szerintem világos. De ha a járat egyik vége mozog, akkor időkülönbség jön létre a járat két vége között. És most akkor megint egy mese következik.
Aladár és Béla tudósok a CERN-ben (ez egy részecskegyorsító Genf mellett a föld alatt. Toroid (gyűrű) alakú mágneses mező, amiben a részecskéket közel fénysebességre tudják gyorsítani körbe-körbe, nem olyan fontos). Építettek egy féregjárat-alapú időgépet, és Béla úgy dönt, hogy akkor mostmár visszamegy az időben, ameddig csak tud. (nem kell megijedni, nem esik majd baja, majd elmondom, mi lesz) Addig Aladár meg a műszereknél figyeli, mi történik.Kész a féregjárat, Béla az egyik végét a gyorsítóba teszi, és elindítja. Úgy dönt, hogy egy órán keresztül pörgeti, utána leállítja, és kipróbálja. Letelik egy óra, a járat egyik vége egy órán keresztül folyamatosan pörgött, tehát mozgott, tehát az idő ott lassabban telt, mint a másik végén. Az időkülönbség pontosan egy óra lenne akkor, ha a járatvég fénysebességgel mozgott volna, de így valamivel kevesebb ennél, tehát majdnem egy óra. Tehát Béla belép a végig nyugalomban hagyott végen, és mivel a mozgatott végen még annál is sokkal lassabban telt az idő, ő most a jövőből érkezik a múltba, és nagyjából akkor lép ki a járat másik végén, amikor ő maga korábban már majdnem betette a gyorsítóba azt. Tehát Aladár, aki figyeli, mit művel Béla, azt látja, hogy Béla éppencsak elkészült a féregjárattal, és már készül, hogy az egyik végét bevezesse a részecskegyorsítóba, amikor hirtelen abból a végből egy másik Béla ugrik ki, egy egy órával későbbi Béla, aki a jövőből érkezett.

Fontos mozzanat, sokan itt rontják el az időgépkészítést, hogy ha valaki a múltba akar menni, akkor maximum csak odáig mehet vissza, amikor már éppen elkészült az időgép, hiszen ha nincs még kész maga az időgép, akkor nem is tud belőle kijönni, mert még nincs miből kijönnie. Ha valaki a dinoszauruszokat akarja meglátogatni, akkor hogy akar megérkezni? A dinoszauruszok még nem építettek működő időgépet. Sokan mondják büszkén, hogy tudják, hogy soha nem lesz időgép, mert akkor már itt lennének a jövőből, és csak mondják a magukét ahelyett, hogy átgondolnák a dolgot. Mert csak akkor fognak turisták érkezni a jövőből, ha már lesz működésre kész időgép, mert addig nem tudnak hogyan megérkezni. Remélem érthető, elég nehéz ezt így megmagyarázni. A lényeg tehát, hogy mindkét korban rendelkezésre kell, hogy álljon a készülék, ami magát az utazást lehetővé teszi.A kiegészítés még annyi, hogy Béla innenstől ugyanúgy tud az egy órával későbbi jövőbe menni, mint az egy órával korábbi múltba. Jó, ez már bonyolult. De gondolatban el lehet vele játszani. A legnehezebb rész az egészben magának a járatnak az építése, de az már más tészta, azt még én is most olvasom, és még meg kell emésztenem, úgyhogy most egy ideig letudtam a tudományos jellegű bejegyzéseket. Bocsi, ha kicsit tömény volt így elsőre. De szerintem nem annyira bonyolult.
Jó gondolatkísérletezést :)

Einstein-Rosen híd

Levente kérésére. Ez egy eléggé szedett-vedett cikk lesz, de váratlanul ért a komment, úgyhogy felkészületlenül fogok válaszolni. Ettől függetlenül az írásom tudományos értéke megmarad. Akkor hát lássuk. Ez hosszú lesz, tényleg csak azok olvassák el, akiket érdekel.

Kezdem azzal, hogy mi történhet a csillagokkal, ha meghalnak. Igen, a csillagok is meg tudnak halni. Ha nagyon nagy volt a csillag, akkor ugye nagy a tömege is. És Einstein óta tudjuk, hogy aminek nagy a tömege, annak a gravitációja is nagy. Itt fontos megemlíteni, hogy nem kizárólag a tömeg okozza a gravitációt, hanem az is fontos, hogy az adott tömeg mekkora térrészben helyezkedik el, milyen nagy. Minél kisebb helyen helyezkedik el egy tömeg, annál nagyobb lesz a gravitáció. Azonban, amíg a csillag működik, amíg van elegendő nukleáris tüzelőanyag a belsejében, addig a folyamatosan működő fúziós energia egyensúlyt tart a csillag felületére ható tömegvonzással. Úgy is el lehet képzelni, hogy a csillag folyamatosan felrobbanna, de a gravitáció meg folyamatosan összerántja a tűzgömböt.
De ha elfogy a tüzelőanyag, nincs ami kiegyensúlyozza a tömeg okozta gravitációs vonzást, ezért a csillag összeroskad, összemegy. De a tömege változatlan marad. Ezáltal ahogy megy össze, egyre sűrűbb lesz, mert ugyanannyi anyag egyre kisebb helyen koncentrálódik. Emiatt nő a vonzó hatása is. Remélem, eddig világos.
Kevesen hinnék, de a fénynek is van súlya. Erre most nem térek ki részletesebben, mert van egy másik fontos dolog.

A téridő kapcsolatba hozható a tárgyak tömegével és ezáltal a gravitációs vonzásukkal. Minden test, aminek tömege van, rendelkezik gravitációval, Einstein egyenletei alapján képes hatást gyakorolni a téridő szerkezetére. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a csillagokat és a többi égitestet egy gumilepedőre tennénk. A lepedő maga lesz a háromdimenziós tér és egyben az idő. Ebben az esetben úgy kell nézni, hogy az idő ugyanúgy összetevője a 3D-s térnek, mint akármelyik távolsága vagy hosszúsága (ez nem pontosan így van, de ez már egy másik cikk témája).
Ha a gumilepedőre egy nehéz golyót teszünk, besüpped. Ha a térbe egy nehéz csillagot teszünk, elhajlítja maga körül a téridőt. Ezt is Einstein találta ki. Először hülyeségnek gondolták, de később egy napfogyatkozáskor bizonyítani is sikerült, hogy igaza van. Olyan csillagokat sikerült meg figyelni, amiket nem lehetne látni, mert a Nap eltakarja őket, de a fénysugaruk a gravitáció miatt elhajlott, ezért a Nap szélénél mégis látszottak. Az alábbi ábra szemlélteti a dolgot.Tehát a tömegvonzás a fényre is ugyanúgy hatással van, mint bármely tárgyra. Ez fontos lesz a következőkben.
Van egy határ, Chandrasekhar-határnak hívják. Ezt a határt a csillag a zsugorodás közben érheti el. Miközben zsugorodik, egyre nagyobb erővel húzza vissza a saját fénysugarait, amiket világít. Egyre haloványabb lesz, de nem azért, mert kihűl, hanem mert olyan nagy a gravitációja, hogy még a saját fényét is visszahúzza. Ha átlépi a C-határt, akkor lesz teljesen fekete, mert akkor már egy fénysugár se hagyhatja el a felszínét. Ekkor lesz fekete lyuk. A határ elhelyezkedése a csillagok tömegétől függ, ez minden csillagnál máshol van. Ekkor már ugye akkora a gravitáció, hogy a fény se menekülhet, de más se, ezért a fekete lyukak mindent magukba szippantanak, ugyanakkor felgyűrik maguk körül a gumilepedőt, a téridő szövetét a gravitációjukkal. Mindjárt leírom, hogy ez milyen hatással van a dolgokra.
De előbb elmesélem, hogy hogyan vehetjük észre a fekete lyukakat, ha tényleg feketék, és mindent magukba szippantanak, tehát nem sugároznak semmit. Hát úgy, hogy a csillagok, amiket magába szippant, olyan erővel áramlanak a lyuk belsejébe (ez a szingularitás, később ezt is leírom), hogy közben az áramló anyag felízzik, és erősen sugároz. A földről ezt a sugárzást tudjuk detektálni, mert ahol ez van, ott akkor fekete lyuk is van.
Most visszatérek a hatásmechanizmusra. Tehát mindent magába szippant. És ami még érdekesebb, felgyűri maga körül a téridőt. De mit is látunk ebből? Azt látjuk, hogy minél közelebb megyünk egy ilyenhez, a külső szemlélő számára annál jobban lelassul az idő. Vegyünk egy példát, így könnyebb elmagyarázni.
Aladár és Béla űrhajósok. Béla úgy dönt, bemerészkedik egy fekete lyukba, Aladár addig egy közeli, de a fekete lyuk gravitációs terétől eléggé messze lévő bolygón figyeli a történteket. Nézzük, ki mit lát:
Béla egyre közeledik a fekete lyukhoz. Visszanéz Aladárra, és azt látja, hogy ahogy ő maga egyre közelebb jut a lyuk belsejéhez, addig Aladár egyre gyorsabban fog mozogni, egyre gyorsabban öregszik, és a gyorsulás nő. Közvetlenül a lyuk mellett Béla látni fogja Aladár öregkori éveit, végelgyengülését és halálát, a bolygó pusztulását, és egyetlen másodperc alatt több trilliárd év eseményei fognak lejátszódni a szeme előtt. Mire átlépi az ún. eseményhorizontot, és belép a szingularitásba, vége az univerzumnak.
És itt jön a szingularitás. Az az a pont, ami a fekete lyuk közepe. Az idő ebben a pontban nem létezik, hiszen ugyanúgy végtelen, mint nulla, kiterjedése sincs, hiszen itt már a tér sem létezik. A tömege ellenben végtelen, mert mindent magába szív, és ráadásul egyre gyorsulva még sűrűsödik is. Nem is várom senkitől, hogy egy ilyet megpróbáljon elképzelni. Legyen elég annyi, hogy minden bizonnyal létezik.
Aladár, aki figyeli társát, azt látja, hogy béla egyre lassabban vánszorog a lyuk felé, utána úgy tűnik, hogy megállt, pedig nem, csak Aladár lassabnak látja az időt. Béla szinte nem öregszik, olyan, mint egy szobor. Végül Aladár már sose fogja látni, ahogy Béla ténylegesen belép a lyukba, mert sokkal előbb meghal.

És hogy mi az Einstein-Rosen híd? Ez a két tudós (mármint nem Aladár és Béla, hanem Einstein és Rosen) számításokkal kimutatta, hogy a fekete lyukak párokat alkothatnak, mintegy alagútként funkcionálva. Féreglyukaknak nevezték. Egyiken be, másikon ki. És hogy hol van az alagút vége? Háromféle elképzelés létezik: lehet, hogy egymás melletti helyeket kötnek össze, lehet, hogy az univerzum két, teljesen ellentétes irányban lévő, elképzelhetetlenül sok fényévre lévő szegletét kötik össze. És lehet, hogy két különböző univerzum között teremtenek kapcsolatot. Ez azért már most megmozgatja a fantáziát. De ennél a kérdésnél nem ragadhatunk le annál, hogy hol?, mert ugyanúgy fontos az is, hogy mikor?, hiszen a téridő egyetlen szövetet alkot. Szinte bizonyos tehát, hogy a féregjáratok időben különböző helyeket kötnek össze, ezáltal egyfajta időgépként is használhatók. Bemerészkedsz az egyik végén, és ötmilliárd évvel később kijösz a másikon. Vagy. Kijösz a végén, és öt perccel később bemész az elején. Találkozhatsz önmagaddal, és el tudod neki mesélni, milyen érzés lesz, ha átmegy a járaton.
A feltáruló lehetőségek száma, csakúgy, mint a szingularitás sűrűsége, erősen tart a végtelenhez.
Ezzel meg lehet kerülni a téridő szabályait, gyorsabban lehet utazni a fénynél, és nem utolsó sorban egy működő időgép lehetőségeit vetíti előre. A következő ilyen cikk erről fog szólni.
Remélem lehetett érteni és tetszett.

Eddig 168 bejegyzés született ebben a blogban, ami azt jelenti, hogy ha minden órában írnék ide valamit, pont egy hét alatt végeznék vele.
És mivel nekem van egyedül notebookom a családban, én vállaltam egyedül azt az örömteli és egyben megtisztelő feladatot, hogy a család által felhalmozott több 1000-es könyvtengerben rendet teremtsek és rendszerezzem az összeset.
És még az a bajom, hogy kétféle könyvem van:
Van az ismeretterjesztő könyv, amivel az a baj, hogy amikor olvasom, dedósak érzem magam, annyira alapszinten és szájbarágósan magarázza az Einstein-Rosen hidak és a kozmikus húrok létrejöttét. Ugyanakkor semmi extrát nem közöl róluk, ami engem érdekelne. Ilyenkor szoktam a kezembe vennni a második fajtát:
Van a szakkönyv, ami ugyan érdekes módon és teljeskörűen tárgyalja az E-R hidakat, azonban a kozmikus húrokról egy szót sem ejt, és ha jól megnézem, másról sem, csak a hidakról.
Miért nem lehet olyan könyveket gyártani, amik egyrészt nem lexikonok, másrészt meg minden témát teljeskörűen tárgyalnak?
Ez a baj a mai tudósokkal, hogy csak egy dologhoz értenek nagyon, a többihez nem.
Már három napja nézegetem a könyveimet, hogy a beígért tudományos cikket megírjam ide, de semmi érdekeset nem találtam még. Úgyhogy lehet, hogy unalmamban részletesen ki fogom fejteni egy működő időgép vázlatos felépítését.

özönvíz

Most ment itt el ez a zivatar záporozó jéggel, folyamatos villámokkal, dörgéssel, áthatolhatatlan esőfüggönnyel, viharos széllel, meg mindennel, amit csak el lehet képzelni, én pedig azt csináltam, hogy mezítláb kiálltam az utca közepén a lefelé hömpölygő, mély jeges áradatba. Tisztára jó érzés volt. A még meleg aszfalt és a hideg víz kettőse valami ilyen spirituális izét adott, ilyen élményt vagy mit. Tiszára mint ha a tiszaparton lennék, lehet döngölni az iszapot.
Jól átázott a ruhám, csupa csurom víz vagyok, ez a szöveg meg tele lett pakolva mindenféle jelzővel, úgyhogy ha ez most vers lenne, akkor elmondhatnám, hogy "nagy erejű költői kép"-pel indítottam.
Szegény Cézár az autó alatt húzta meg magát, aztán előmerészkedett, és átrohant az utánfutó alá. És szerencsére nem csapott villám a szomszéd routerébe sem, azér' tudom most ezt megírni.

Valakinek megígértem, hogy elmegyek futni az erdőbe, hogy formában tartsam magam, és hogy-hogy nem, éppen akkor akartam elindulni, amikor éppen a cserepes kóróinkat virágainkat döntögette fel a tájfun, de amikor láttam, hogy a jég porrá zúzza az oldalára dőlt, tehetetlen növény bimbódzó, zsenge hajtásait, úgy döntöttem, inkább holnapra halasztom a dolgot. Bocsi érte :P
De lehet, hogy inkább most megyek még, mindig is ki szerettem volna próbálni, milyen gumicsizmában futni. És az erdőben se lesznek sokan szerintem. Szerintem. Bár ha más is olyan "lökött", mint én vagyok, biztos nagy tömeg lesz. Úgyhogy sietek is.

aúúú

Reggel véletlenül túl nehezet emeltem, és most nagyon fáj a hátam ha mozgok vagy ha terhelés éri. Szóljatok rám, hogy ilyet többet ne csináljak. Nem kívánom senkinek.
Amúgy a koncert is jó volt, kösz a kérdést...

A nővéremnek megkérték a kezét.

az év leghosszabb napja

Igen, ma van az év leghosszabb napja. Ebből az alkalomból illene valami frappáns hozzászólást írnom, de események híján senki ne számítson nagy dolgokra.
Ma elővettem a csillagászos-fizikás-űrteknológiás könyvemet, hogy ihletet merítsek a beharangozott tudományos cikkhez, de az agyam folyton elkalandozott, és valami miatt nem érdekelt az egész, pedig a doppler-effektus szemléltetéséhez király paintes rajzokat is összedobtam. Az egészséges életmód jegyében még az erdőbe is elmerészkedtem, de túl sok volt a szúnyog, és amúgy se akartam menni én sehova itthonról.
Tulajdonképpen az a baj, hogy ilyen általános fáradtság vesz erőt rajtam, pedig azt hittem, ez csak a szóbeli előtti egy hét mellékhatása, de még most is tart, és gyorsan rá kéne jönnöm, hogy a magnéziumhiány, a sport hiánya, a túl sok egészségtelen kaja, a terhesség, vagy mi okozza. De még azelőtt kéne rájönnöm, mielőtt elalszom.

Na ez jó. Írtam egy bejegyzést a semmiről.
Na ez jó. Már nem először csinálom.

fizika szóbeli 2

Kiderült, hogy végül olyan jól feleltem fizikából, hogy majdhogynem 20%-al felhúztam a jegyem (a hármas közepéből a négyes tetejébe), és így végül ugyan négyes lett a vizsgaeredményem, de az osztályból egyedüliként kaptam érte dicséretet ebből a tárgyból.
Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert a banketten, amikor elbeszélgettünk erről a témáról a többiekkel, megállapítottuk, hogy ezt sehova nem rögzítették írásban: magyarul kitörölhetem a dicséretemmel. Ezért hát én most ide leírom, hogy legalább legyen valami nyoma. Így majd tudok menőzni az unokámnak.

fizika szóbeli

A hőtágulást húztam, amihez kísérletileg tartozott egy lombik, tele valami ismeretlen eredetű lila színű löttyel, egy hőmérő, és egy bimetal-szalag. Úgyhogy önhatalmúlag a tálcára raktam a gravesand-karikát is egy másik tételből, amikor elmentem a tételben szereplő eszközökért. És feleletnél azt mondtam, hogy a tételem ugyan nem tartalmazza, én mégis fontosnak tartom megemlíteni hőtágulásnál a gravesand-karikát, úgyhogy lesznek szívesek meghallgatni azt is. Először meglepődtek az elnökbácsi és katinéni, de aztán meghallgatták, és kiderült, hogy tényleg jó, hogy beleraktam. És így feleltem 16 percig fizikából 10 helyett.
Még ilyet... Jó, hogy a kísérleti eszközöket nem nekem kell kigyalulni fából és kiönteni acélból. Még hogy itt a hülye bimetállal vacakoljak, és a gravesand-karikáról meg szó sincs... úgyhogy direkt beleraktam.
De azért jó felelet volt.
Magyarból SzabóLőrincet húztam, nyelvtanból a nyelv szinkron és diakrón változásait, töriből az első világháborút (wáli szokás szerint szemét* volt, de rászívott, mert mindent tudtam), infóból meg az analóg és digitális jeleket, adatokat, képtömörítési eljárásokat, egyedül az nem ment 100-ra.
És írnék még többet is, de annyira álmos vagyok, hogy most semmire nincs erőm. Aki még nem tudta le a szóbelit, annak előre szólok, hogy utána nagyon, nagyon álmos lesz.

Ja és még annyit (és erre vagyok a legbüszkébb), hogy hivatalosan én voltam bent a legtovább szóbelizni, négy tárgyból mentem, illetve összesen ötből (irod,nyelvt,töri,fiz,inf), és nem kevesebb, mint négy és fél órát töltöttem bent a vizsgateremben. (A fizika feleletem után már menesztettek volna, de mondtam, hogy még van egy infó, és a végén, amikor már tényleg befejeztem, Alicenéni átölelt**, és tudtomra adta, hogy az egész vizsgabizottság nagyon örül, hogy végre már hajlandó vagyok elhúzni a csíkot és nem felelni több tárgyból. Szerintük amúgy legalább 5 órát voltam bent.)

* figyelitek, milyen alliterációkat vágok itt ki csak úgy csuklóból, alig öt órával a szóbeli után, ráadásul félálomban?
** persze nem ott mindenki előtt

Ha a fizika írásbeli előtt könnyű feladatsorért imádkoztam, akkor most miért/mihez imádkozzak?
Hozzáteszem, végül nem lett könnyű feladatsor. Talán rosszul csináltam valamit.
De holnap könnyű tételeket fogok húzni. Ebben biztos vagyok.

Amúgymeg ha valaki megkérdezné, hogy mit babrálok itt a laptopon, akkor éppen tanulok.
És megígérem, hogy ha holnap jól sikerül a szóbelim, írok valami király tudományos cikket ide a kvantumfizika rejtelmeiről most már végre. (Mert azt szeressük.)

öltöny

Vannak dolgok, amiket nem írhatok ide le, mert annyira személyesek. Csak utalás szintjén említhetem meg őket, de konkrétan nem mondhatom ki és nem írhatom le. Most például az egyik családtagomat húztam fel azzal, hogy azt mondtam neki, én nem szeretek öltönyt viselni. Pedig ez még nem is tabutéma. Nem mertem tovább folytatni az okfejtésemet, mert rosszabb következményei lettek volna. És itt a baj. De azért elmondom, mert szeretném felhívni bizonyos dolgokra a figyelmet. Úgy kezdődött, hogy megkérdeztem, holnap az érettségimegnyitóra öltönyben kell-e menni. Hülyének néztek, hogy ilyet kérdezek. Miért, mibe kéne? Megnyitó, arra mindig öltönyben kell menni, még akkor is, ha utána hazajövök.
Az a bajom az öltönnyel, hogy oké, hogy elegáns, de kizárólag a társadalmi elvárások és a megszokás akasztották rá, hogy elegáns. Mert amúgy kényelmetlen, szűk, az anyaga gyenge, bele lehet ízzadni, könnyen koszolódik, és olyankor még mosni se lehet csak úgy, ráadásul drága, satöbbi. Én tapasztalatból mondom, hogy a farmernadrág az pont megfelelő lenne viseleti célokra, mert erős, nem akadályoz a mozgásban, könnyen szellőzik, föntre meg bármi jó, ami kényelmes.
És öltönyt meg arra találtak ki, hogy az emberek ezzel fejezzék ki a mások iránt érzett tiszteletet. De másra kifejezetten alkalmatlan. Ha nem így lenne, mindenki ilyet hordana még otthon is.
A baj tehát az, hogy vannak emberek, akik a társadalmi normák elleni támadásnak fognak fel egy-egy szubjektív véleményt, ami jelen esetben akár egy objektív igazság is lehetne. Én tiszteletben tartom mások véleményét. Jó, hordjanak öltönyt, ha úgy tetszik. Jó, akkor én is hordok, ha ezt várják tőlem. De engem senki nem tud csak úgy meggyőzni, hogy az öltöny "jó dolog". És ez már messze nem csak az öltönyökről szól. Nemtudom, érteni-e.
Azt mondták, még nincs kialakult véleményem, azért mondom ezt. Hát ha eddig nem volt, most van, de másról is.
Úgyhogy holnap felkelek, és kiakasztom magamra a magasabb rangú személyek (és mindenki más) iránt érzett tiszteletemet, ha annyira nem is törődnének velem, hogy viselkedésemből se látnák a tiszteletet. Utána hazajövök és levágom az ágyra azt a göncöt.
Elegem van.

Mit csinálok én? Bejegyzést írok ahelyett, hogy tanulnék? Hol is hagytam abba? Ja, megvan, a kiegyezés és előzményei második oldal fele. Megyek is vissza.

Most, hogy így komolyabban nekiültem a tanulásnak, az agyam megnövekedett cukorfelhasználására egyre jobban oda kell figyelnem, egyre fontosabb tényezővé válik a normális idegrendszeri aktivitás fenntartása céljából a kellő szintű szacharidbevitel. Aki nem értené:
Csoki. Kell. Most!

csöves-kaland

Ránéztem a kijelzőtáblára, és láttam, hogy még 25 perc van a busz indulásáig. Mi lehet mit tenni, elővettem az mp3-lejátszómat, és benyomtam valami zenét. Éppen a Városháztérről tartottam hazafelé. A megálló üres volt, sehol egy teremtett lélek. A 67-es megállóval szemben, alig 5 méterre, a 16-osra várva ácsorogtak csak néhányan. A szemem sarkából felfigyeltem egy csövesre, aki cigarettacsikkeket gyűjtött a földről. Ott sétálgatott, aztán egyszer csak megállt mellettem, mintha éppen ott lenne dolga. De nem csinált semmit. Amúgy nem nézett ki valami bíztatóan. Sőt, kifejezetten visszataszító volt. Én meg tettem, mintha olyan hangosan hallgatnám a zenét, hogy nem észlelek semmit a külvilágból. Mikor látta, hogy nem figyelek rá, mondott valamit. Nem hallottam, mit, csak hogy morgott. Talán valami kérdésféle lehetett. Utána várt néhány másodpercet, én meg mozdulatlanul álltam tovább. Utána megint mondott valamit, de már ereszkedő hangsúllyal, én személy szerint egy káromkodást is kihallottam belőle, bár ezt se értettem teljesen. Utána elhúzta a csíkot, mert jött a 16-os, és felszállt rá és elment.
Ezután belegondoltam, mi lett volna, ha felveszem vele a kapcsolatot. Valószínűleg pénzt kért volna, de egy, hogy nem volt nálam semmi pénz, kettő, hogy ha felajánlottam volna, hogy veszek neki egy kiló kenyeret és egy üveg ásványvizet, ziher, hogy inkább pénz kellett volna neki, tudjukmiért. Tehát rájöttem, hogy jó, hogy nem vettem fel a kapcsolatot.

Szerény weblogom növekvő színvonalát jelzi, hogy képes vagyok bejegyzést írni egy csövesről.
Tehát ez történt ma. Szokatlanul eseménydús nap.

állapothatározó

Na akkor most szembesítem magam a valósággal. Lássuk, hogy állok 3 nappal a nagy nap előtt, eredeti sorrendben:

• Magyar: A nyelvtantételeket átolvasgattam, de nem sok minden maradt meg belőle. Abban reménykedem, hogy valamit csak ki fogok tudni nyögni azért. Meg a nyelvtan úgyse számít sokat. Az irodalomból a felét kidolgoztam papíron, a másik fele meg gépen van meg, vagy még át se néztem. De azért hülye nem vagyok, valami csak fogok tudni mondani arany balladáiról, vagy Goriot apóról. A készültségi állapotom tehát nagyjából irodalom: 68%, nyelvtan 90%
• Töri: ennek a fele gépen van meg, a másik fele pedig kidolgozva. Tehát meg van minden, csak épp meg kéne tanulni: 80%
• Fizika: Na ma nekiültem, és két óra alatt három tétellel majdnem végeztem. Fizikából úgy érzem, totál hülye vagyok, semmit nem tudok, a kísérleteket nem tudom elvégezni, és... hát majd valamit csak fogok mondani. Úgyis katinéni fog vizsgáztatni, ő mindent el fog fogadni szerintem. 40%
• Infó: Jelenleg ebből állok a legjobban, de nem is azért, mert annyit tanultam, hanem mert egy csomó dolgot reflexből tudok. Azért még hátravan néhány finomság, hogy könyvtári alapismeretek I és II, meg a jogi és etikai alapism. Ezért bátran merem mondani a 95%-ot.
  Könyörgöm, ki használ ma már könyvtárat, amikor itt a google, az isohunt és a rapidshare és a DC.

Összességében tehát nem állok jól, de az a legnagyobb bajom, hogy nem veszem komolyan a szóbelit. És ki találta ki azt a hülyeséget, hogy írásbeli után még egy hónapunk legyen tanulni rá. Hiszen úgyse tanul senki, és 100, hogy jobban menne mindenkinek rögtön írásbeli után. Valahogy csak át fogok vergődni. de ahhoz többet kéne tanulni. De ahogy most megláttam a fizikát, teljesen elment az egésztől a kedvem.

És azt nem értem még, hogy Jackék is miért akarnak elmenni a Szigetről, hiszen annál jobb helyet el se tudnék képzelni hátralévő éveimnek. Vannak ott kényelmes házak Otherville-ben, felfedezni való föld alatti megfigyelőállomások, tengerpart, finom kaják (igaz, hogy DHARMA-s, de akkor is), és ráadásul a nagy tömeg miatt se kell aggódniuk, mert nem talál rájuk soha senki.
Csak a Füsttől meg a Többiektől kell félni, de ott van a szonikus kerítés, meg fegyverek, szóval teljes a biztonság. Igazán nem értem, ha nem akarnának úgy ragaszkodni a megmeneküléshez, simán el lehetne ott lakni az idők végezetéig.
Én legalábbis szívesen lezuhannék ott, de még 16-a előtt.

Úgy szeretném már leírni valamelyik korszakalkotó elméletemet az időutazásról, teleportációról, negyedik térdimenzióról, örökmozgókról, csak hát egyrészt Leventén kívül senki sem értené, másrészt most nem is jutott eszembe semmi olyan, amit most ha publikálnék, három nobel-díjat is nyernék vele rögtön. De előrevetítem, hogy fogok valami ilyesmit írni mostanában. Mint a régi blogban. Ott nagyon sok ilyet írtam.
Már lassan hiányzik, hogy folyamatosan szidtam a fizikusokat és a tudósokat, hogy mindig elsiklottak valami apróság felett, és ezért nem született még meg az egyesített univerzum-elmélet. Kell az ilyen néha.
Ezek amúgy nyáron szoktak jönni, mert kábé ilyenkor fogyok ki a témákból.

Tudom már, hogy miért megy ilyen nyögvenyelősen a szóbelire a tanulás: Há'mmermég rutintalan vagyok, hiszen most csinálom először. Legközelebb biztos jobban fog menni.

És miért van az, hogy bejön mindenféle rovar* a házba, és folyton nekirepülnek az ablaknak, erre én kinyitom az összes elérhető nyílászárót, és újságpapírral is csapkodom terelem őket, és még úgy se és csakazértse találnak ki a nyitott ablakon.
Szerintem direkt csinálják. Tutibiztos.

*rovátkolt barom, nyelvújítászati tovaképződmény, magyar 7-es tétel

önelemzés - part: sokadik

Sosem értettem, miért vannak az embereknek "érzelmeik", ez nekem máig megfejthetetlen talány. Miért akar valaki feleségül menni egy másvalakihoz, hogy aztán együtt lakjanak évekig, azután meg külön. Hogy mitől olyan szépek és vonzóak a lányok, pedig ők ugyanolyanok, mint a fiúk, csak éppen lányok. És hogy én akkor miért nem tetszem nekik.
Amíg az óvodában a többiek legóztak, babáztak és matchboxokkal játszottak, addig én legóból próbáltam működő gázturbinát csinálni, de nem nagyon jött össze, a babát anatómiailag elemeztem, és nem értettem, miért vatta van bennük ahelyett, hogy működő agyuk és szívük lenne, a matchboxokon pedig teljes motordiagnosztikát végeztem el, és az eredmények szerint osztályoztam őket. Nem értettem, hogy ha valaki autót épít legóból, hogyan hagyhatja ki a kormányművet, vagy a sebváltót, hiszen ezek nagyon fontosak, hogy menjen. De még a motorblokknak se csináltak helyet. Én ha űrhajót építettem, ügyeltem rá, hogy legyen elég oxigéntartály, továbbá fúvóka minden oldalon, hogy rendesen tudjon közlekedni, hermetikusan záródó tároló, hogy a cuccok ne szóródjanak szét a súlytalanságban, és mellékhelyiség, hiszen senki nem bírja szükség nélkül hónapokig az űrben. (Ez kábé ugyanaz, ez is akkor jutott eszembe, hogy a filmekben a szuperhősöknek sose kell kimenni pisilni?) A fúvókákat meg természetesen csövekkel kötöttem az üzemanyagtartályhoz. Ez is olyan, hogy sokan kihagyják, pedig anélkül nem is űrhajó, mert az alapvető funkciókat se tölti be, mert az üzemanyag nem jut el a fúvókákig.
Számomra ez volt a normális, én mindent objektívan láttam, hallottam, éltem át. Hülyének néztem a többieket, amikor csendkirályt játszottak, és mindig meglepődtek, amkor én nyertem, és fogalmam se volt, hogy nem bírnak akár csak egy percig is csendben maradni, nem olyan nehéz az. De ezek szerint nem tudtak eléggé koncentrálni. Végülis kibírtam az ovit, bár a vége felé már nagyon untam, mert mindenféle hülye versikéket tanítottak nekünk, ahelyett, hogy elmagyarázták volna, mi szükség van óvodára, és ha már szükség van rá, miért nem tanítanak hasznos dolgokat nekünk, az autók működését, mert az tényleg érdekelt, azt, hogy mi van a világűrben, vagy hogy mi is az az atomreaktor, és mire jó. Ehelyett farsangi dalok, köztelező beöltözni valaminek és bemutatkozni, meg minden hülyeség, aminek semmiértelme. Azt, hogy az öltönyös bácsik miért veszekszenek ott abban a nagy aulában a költségvetésről az ország közepén. Vagy hogy az idő múlásával miért ér egyre kevesebbet az a 2 Ft, amit az utcán találtam a múltkor. Vagy hogy miért mutogatnak hamis képeket a lochnessi szörnyről ahelyett, hogy valaki lemerülne egy tengeralattjáróval, és megnézné, mi lakik odalent. Ezek csak engem érdekelnek?
De gondolom az óvónők képzése ilyenekre sajna nem terjedt ki. (Na igen. Mióta az eszemet tudom, szidom az óvónőket. - a szerk.)Pedig engem érdekelt volna, és ha akkor valahonnan meg tudtam volna, ami engem érdekelt, ma már sokkal előrébb járhatnék. Járhatnánk.
Mióta az eszemet tudom, nekem a tanulás volt a játék. A zene meg mint mentális, mellékhatások nélküli drog szerepel a szótáramban. Ez a következő megfejteni való. És ha megvan, mi a zene, jön a következő. És a következő. Nem lesz vége, sose. Mindig lesz megfejtenivaló.
És mégis miért van az, hogy ezek a dolgok egyeseket nem érdekelnek? Pedig én úgy gondolom, hogy az emberiség túlélésének a záloga (hú, de közhely) ebben rejlik.

Ja, és az oviban Törppapa voltam. Minden évben :) Úgyse tűnt az fel senkinek.

topic-tréfa

Most pedig gugli(=google) keresést csinálok angol nyelvű, valami speciális témával foglalkozó (pl. asztrofizika, szerves kémia, világgazdasági, stb.) fórumok között, találomra kiválasztok egyet, és regisztrálok.

És utána magyar nyelven fogok bele írni, de jó sokat.
Egy hét múlva pedig megnézem majd a hatást.

Update: Találtam egy fórumtopicot, ez a neve:
chemical identification test for guanidine hydrochloride, a leírás szerint ez valami hivatalos nemzetközi kémia fórum, és a topic a hidroklorid-gumi (vagy mi) kémiai úton való kimutatásával foglalkozik.

Ezt írtam bele: Kíváncsi leszek az eredményre :)

Úgy is mondhatnánk, hogy online-tűrésteszt. És bocsi a kémiásoktól. De nem bírtam megállni :)
Most ilyen hangulatom van, na. Semmivel sem ártalmasabb, mint az ingyen ölelés, amit mások osztogatnak. Én vagyok a vicctündér, aki most egy kis szivárványszínű humort csempészett a szürke betonvilág savas esőtől áztatott levegőjébe. Nem, a levegő nem jó hasonlat. De más most nem jut eszembe. Legyen mondjuk "utcáira". Hmm, most nem vagyok formában. Miért kell mindig órákat várnom, mire Melcsi hajlandó feljelentkezni végre MSNre? És még akkor se biztos, hogy jön. Tiszta szerencsejáték. Mint az élet....
Hű, de lírai vagyok ma.

Update-2: Megnéztem, törölték a hozzászólásomat, úgyhogy most már csak az az egy kép tanúskodik a múlt ködébe vesző igaz hozzászólásomról. Így visszagondolva nem is volt olyan vicces. Ebből remélem tanultam, és nem csinálok többé hülyeséget, fiatalúr.

Ma szerda van?! Úristen, Dr. House! Ugye még nem kezdődött el? Ugye még nem maradtam le semmiről?
Ja, nem. Csütörtök van.
Túl gyorsan telnek a napok.

error

Emlékszem még az első hibás válaszomra, amit az áltosiskolában adtam. Tisztán emlékszem. Borús idő volt, kábé reggel 10 óra lehetett, olyan október környékén. Első osztály természetesen. Már úgy gondoltam, nem is tudnak tőlem olyat kérdezni, amit ne tudnék. Amikor a tanítónéni kihívott a táblához. Éppen a kettős mássalhangzókat tanultuk.
- Az esső hány s ?
- Kettő. - válaszoltam.
- Nem, mert csak egy.
- De hát... ahogy ejtjük, úgy írjuk, nem? Esik az esső...
- Nem, hanem azért eső, mert lefelé esik.
- Ja... - azzal helyrekullogtam.
De az essőn kívül egy másik fontos dolgot is megtanultam a hibámból. Azt, hogy a nyelvtani szabályok ellentmondanak saját maguknak. Később aztán természetesen kiderült, hogy nem csak a nyelvtani, hanem az összes ember alkotta szabály.

UI: Most olvasom a Biblia kódját, és úgy döntöttem, hogy ha kicsit nagyobb leszek és több pénzem lesz, elutazom a Holt-tengerhez Liszani félszigetre a Mazra nevű település mellé ásatásokat folytatni, és meg fogom találni az emberi sablont, a Biblia kódkulcsát és az első ember DNS-kódját az obeliszkekre vésve az acélbárkában. Talán a kódolót is megtalálom, aki folyamatosan kódolta az emberiség jövőjét idősíkoktól függetlenül.
Írtóra hátborzongató egy könyv. Aki olvasta, most tudja, miről beszélek. Aki meg nem, hát minden benne van a Bibliában. Szó szerint minden.

A törikönyv után az infót vettem elő, kinyitottam a nyomtatás -> laptájolás témakörnél, és ez világlott a szemem elé:

A papír tájolása általában logikai elfordítást jelent, a nyomtatóba továbbra is a megszokott módon kell behelyezned a lapot!

Most elképzeltem egy szerencsétlent, aki keresztbe akarja begyűrni a résen a papírt, és arra nem gondol, hogy a másik rés, ahol a papír kijön, az is ugyanakkora lesz.

Gy.I.K.

- Mi ez a blog?
- Ez jó kérdés. Én félig jegyzetfüzetnek, félig üzenőfalnak használom.
- És mire jó?
- Vazze. Most válaszoltam a előbb.
- Ki csinálja ezt a blogot?
- Én csinálom, JKL, egyedül.
- Hogy csinálod ezt a blogot?
- Részben használom a Blogger-felajánlotta instant összetevőket, pl a sidebar kinézetét, a betűtipusokat, a különböző multimédiás elemeket, de nagyon sok dolgot nekem kellett belekódolni a kinézetbe, pölö a hátteret, a fejlécet, a színeket, a képeket, a zenelejátszót, meg mindent, ami nem alap cucc.
- Nehéz ilyen blogot vezetni?
- Nehéz, de szórakoztató. Jó érzés tudni, hogy van a világháló óceánján egy sziget, ami csakis a tiéd, és addig ott is marad érintetlenül, amíg meg nem szűnik az óceán. Előnye is van, én ezen tanultam meg a HTML-kódolás alapelveit, a kódokat, és ezzel bárhol boldogulhat az ember a neten.
- Mik a leggyakoribb problémák?
- A leggyakoribb az, ha írnék valamit, de nem történt semmi említésre méltó. Ilyenkor nekiállok, és elkezdek farigcsálni a blogon, hogy jól nézzen ki. Egy új fejléc, egy új háttér, vagy egyszerűen csak szélesebb szövegdoboz.
- Mi alapján szerkeszted a blogot?
- A saját ízlésem alapján, de azt is figyelembe veszem néha, a többieknek, akik olvassák, mi tetszik. Ilyenkor hajlandó vagyok kompromisszumra.
- Hogyan közlik a többiek, mi tetszik?
- Általában kommentet írnak, azokat szívesen fogadom, és azonnal értesítést kapok ímélben, ha érkezik egy, így mindig naprakész vagyok. Régebben volt egy chatbox is, de senki nem használta, ezért kitöröltem.
- Ki az a Berci?
- Ő a blog jelképes házőrzője, és június 26-án lesz pont egy éves. Ezen kívül nem sok haszna :)
- Hogy tudom letölteni a zenét?
- Hááát, az illegális dolog, de az oldal forrásából kimásolod az elérési útvonalat, beilleszted a címsorba és banzáj. Ha tényleg érdekel, elmondom részletesebben is, írj ímélt.
- Mi az a "Történet"?
- Az egy saját írású folytatásos regény, ami most éppen nem folytatódik, de majd fog. És nagyon izgalmas lesz.
- Miért beléptetős a blog?
- Régen szabad elérésű volt, de utána egyre több olyan ember is érdeklődni kezdett utána, akiknem nem szívesen mutattam volna meg. Így most van egy lista, és aki azon rajta van, csak az olvashatja a blogot, a saját jelszavával.
- Mikor fogod abbahagyni az írását?
- Ha megszűnik a Blogger, vagy ha valami jelentős trauma hatására úgy döntök, hogy vége. Volt már ilyen, de ígérem, nem fogom kitörölni soha többé a blogot, mert körülményes visszaállítani utána. Most jelenleg úgy gondolom, még öregkoromban is írogatni fogok bele.

fura is lett volna

A történelemkönyvek híresek precizitásukról. Arról, hogy úgy fogalmaznak meg minden egyes mondatot, hogy azt akár idézni is lehet majdan egy szóbeli feleletben. És mindez érthető is, hiszen történelemről van szó, ahol minden egyes szót szakszóként tartunk nyilván, így szükség van a közérthető, mégis hiteles, pontos megfogalmazásra.
Épp olvasgattam a törikönyvet '56 kapcsán, mert épp azt a tételt dolgoztam ki, amikor az alábbi mondatba botlottam:

Közel 200 halott maradt holtan a Kossuth téren.

Én azt mondom, még jó, hogy holtan maradtak a földön a halottak, mert ha élve maradtak volna ott, lett volna nemulass, az tuti. Zombi-war.

eredmény

A nagyját már tudom, csak még az infót nem. De majd külön bemegyek még majd megkérdezni azt majd még majd. Faszom fog kedden bemenni azért, hogy mindenki előtt megnézze a szánalmas eredményét. Én bízom a tanáraimban, hogy minden egyes pontot kisajtoltak az érettségimből. Akkor most minek kell még nézni. Mintha nem lett volna elég egyszer látni, azt is 3 óráig. A tököm kivan. Kedd reggel. Be se megyek fizikára se. Az is oda való a többi közé.
Ha vidámabb hangulatom lesz, majd még írok ma.

lustaság fél egészség

Nemtudom más hogy áll a tanulással, de én egész nap nem csináltam semmit, valahogy nem akaródzott tanulni, pedig be volt osztva, hogy ma minimum 2 töri és minimum 6 magyar tételt kidolgozok, és legalább ennyi számteket átnézek, és végülis egy törit (kádár) is nyögvenyelősen szenvedtem végig, a többi helyett pedig inkább Lostot néztem.
Nincs kedvem tanulni. Vagy elszoktam tőle, vagy teljesen érdeken kívül hagyom a szóbelit, vagy annyira nehéz, nem tudom. Vagy csak lusta vagyok. Egy csomó minden mást csinálok tanulás helyett. Most meg nézzétek, itt pánikolok, és most is ahelyett, hogy mennék kidolgozni a rendszerváltást vagy a petőfi apostolt, még folytatom ezt a bejegyzést.
annyira menthetetlenül lusta vagyok, hogy elfáradtam a semmittevésbe, úgyhogy szerintem aludni fogok.

Update: Még az előző mondat kezdőbetűjét is lusta vagyok kijavítani, hanem inkább leírom, hogy rosszul írtam, mert nagybetűvel kellett volna, én meg kicsivel írtam.

misztikum

Van egy pár cipőm, ami sáros, ezért kint van a garázs mellett. És minden reggelre egy pók költözik bele. Mindig ugyanabba. A kettő közül mindig ugyanabba. És mindig más pók. És a másikba nem, csak mindig ugyanabba.

hirtelen jött ötlet

Úgy döntöttem, hogy miután megszereztem a diplomámat anyagtudományból és nanotechnológiai alapismeretekből, elvégzem az orvosit is neurológiai szakon.