2018. október 18., csütörtök
2018. október 17., szerda
2018. október 13., szombat
Nem akarok a saját egyetemem és kutatóintézetem ellen beszélni, de egyetlen használható raman spektroszkóp nincs az egész rohadt városban. Csak úgy mondom, hogy Szegeden fél kilométeres körön belül két nehézsúlyú spektroszkóp is volt, hangulattól függően odaülhettem bármelyik elé. Itt meg csak akkor tudok egyáltalán méretni, ha bekunyerálom magam egy személyes egyetemi kontakton keresztül a BorsodChemhez.
Ezt a fentebbi műveletet elintézni kb. két hétbe, és állati sok szívességbe került.
Még most sem tudom eldönteni eldönteni, hogy reggel vajon miért az alábbi PNG-képet (kvázi printscreent) kaptam egy használható, feldolgozható XY-adatsor helyett. Azt feltételezem, hogy poénból, és nem merem azt feltételezni, hogy azért, mert ez a szakmai nívó.
Szóval reggel, miután egy telefonhívásból kiderült, hogy ezzel kell főznöm, húsz drága másodpercig meredten bámultam az alábbi printscreent, hogy mi a faszomat kezdjek vele.
Aztán azzal telt a teljes munkaidőm, hogy rájöttem a megoldásra. Először átdolgoztam adatsorrá a képet.
Aztán pedig feldolgoztam az adatsort. Az ábra félrevezető, az adatbázis azért DLC-nek azonosítja, mert amorf karbon nem szerepel benne, pedig a spektrumon világosan látszik, hogy az az. (A különböző karbon-allotrópok megkülönböztetésében már van némi gyakorlatom.)
Na, egy ilyen know-how sikeres kidolgozása az, ami miatt jó szakembernek tartom magam.
Egy marék szemétből értékes adatot gyártani, ez adja nekem a flow-élményt.
De sajnos a rohadt poloskák és katicák miatt félbeszakadt minden, mert jöttek a rovarirtók, és el kellett hagyni a létesítményt.
Hétfőn pedig szerintem azt fogom elkezdeni kitalálni, hogyan kaphatnék a szakértői munkáért igazi pénzt.
cetlik:
._.,
ezvoltma,
hell yeah,
sad,
science bitch,
story of my life,
true story bro
2018. október 11., csütörtök
Kellene egy olyan nap
az évben, amikor a vendégek
következmények nélkül
kimondhatják, amit gondolnak.
Például:
Vendég: "Elnézést, de nem kérdezném meg önöktől,
hogy van-e önöknél mosdó, ha nem feltételezném
magukról már ránézésre is azt, hogy akkora türhő zsidók,
hogy csak az alkalmazottak számára biztosítanak."
Alkalmazott: "Elnézését kérem uram, teljesen igaza van,
és kérem engedje meg, hogy cégünk állja a számláját."
2018. október 10., szerda
Egy egészséges felnőtt ember bizonyára tisztában van a hűség fogalmával, legalább szűk családi körön belül értelmezve. Ez is egy olyan dolog, mint az adóbevallás, vagy a gyereknevelés, amire az Élet Iskolája tanít meg, ahol Isten a tanár.
Így vagy azt tudom elképzelni, hogy ez a cikk olyan kislányok számára íródott tájékoztatásképpen, akik nem találták meg a fogalmat az Ablak-Zsiráfban, vagy pedig szellemi muníció olyan felnőtt, erős és független nők számára, akikkel bármelyik délután előfordulhat az, hogy lebuknak az aktuális kétlábú pénztárcájuk előtt egy kiadós bukkake-parti közben. Kizárólag ebben a két esetben tudom elképzelni azt, hogy egy nő a szája elé kapná a kacsóját, és azt mondaná a partnerének, hogy "jaj, hát nem tudtam, hogy neked nem azt jelenti a monogámia, amit nekem".
Merthát én azt gondolnám, hogy egy egészséges felnőtt nő csak akkor beszélhet hűségről, ha már együtt van annyi ideje a partnerével, illetve ha már van annyi tartalom a kapcsolatukban, hogy ez a fogalom jelentsen valamit is számukra. És ha már jelent valamit, akkor az minden irányba kölcsönös.
Az nem létezik, hogy veled legyen baj. A rendszerrel van baj. Mindenki mással. Te viszont egy egyedi, törékeny kis hópihe vagy, amit óvni kell. Hiába jön mindenki szembe az autópályán, ne törődj velük! Ők nem vették fel a te cipőd és nem járták végig a te utad! Nem követték el azokat a hibákat, amik a padlóra küldtek, de feltápászkodtál, és erősebb lettél, és azzá váltál, aki most vagy!
Oké, játsszunk tippjátékot. Ki szerint volt már valaha bármilyen szociális kapcsolatban olyan ember, aki úgy képzeli el a dolgot, hogy leülteti magával szemben a párját, és
- Na akkor kicsim, maradj szépen a csini kis seggeden, mert most a monogámiát fogjuk megbeszélni. Tessék, kinyomtattam a szerződést, egy példány közjegyzői letétbe kerül.
Romantikus filmekben általában egymást követik a faszságok, de ilyet még abban sem láttam. Hasonlót se.
Ez legalább akkora faszságnak hangzik, mint a házassági szerződés.
Ezt milyen kutatás vagy statisztika alapján állítja a szerző? Vagy itt is csak azt akarja megmagyarázni, hogy miért bukott le három izmos néger fasszal a különböző testnyílásaiban?
Persze ha ezután elkalandozik a párod szeme a metrón, akkor bántalmazó kapcsolatban élsz, és az már majdnem nemi erőszaknak számít, hívd fel a segélyvonalat és aztán juttasd rács mögé azt a köcsög gecit! Te viszont nem tehetsz semmiről, te csak áldozat vagy, akit kihasználtak és eldobtak, mint egy rongyot!
Ha húzza a száját, amiért a szexuális teljesítményéről karattyoltok munkaidőben a kolléganőiddel, az már majdnem olyan, mintha megerőszakolt volna! Ez nincs rendben!
Ez felháborító!
Például amikor csak a párod miatt töltöd az estéket vele, mert ő fáradt és jól esik neki, de te rühelled.
Így is van, szarjad lefelé magasról, hogy mi esik neki jól! Ő csak a párod, nem a kibaszott macskád! Te törődj csak szépen magaddal, szánj magadra végre egy kis én-időt, és menj el bulikázni egyet a csajszikkal!
cetlik:
emberek,
lorem ipsum,
miaszösz,
my ass,
pfff,
seems legit,
semmi,
y tho
2018. október 8., hétfő
Én egyébként toleráns embernek vallom magam. Részemről -bár hazai viszonyok között egyelőre szokatlan, de- semmi gond nincs azzal, ha két csávó smárol a nyílt utcán. Felőlem cigányok is járhatnak egyetemre, már ha a lopáson kívül beülnek órára is. Néger és muszlim hallgatókkal is szívesen beszélgetek világnézeti problémákról, és teljesen mindegy honnan származunk, amíg kéz a kézben, együtt léphetünk bele a cigicsikket eldobáló türhő faszparasztok arcába.
Na de van egy határ, amin egyes újhullámos gourmet kaják tálalása lazán átköpi magát.
Például mi a retkes fasz ez.
Nem tudom eldönteni, hogy híg fos, vagy csak az előző tálalásból visszamaradt szétkent kecsap. Ennél undorítóbb dolgot tányéron már régen láttam.
2018. október 5., péntek

Facebookon az eladó kések és bicskák fórum úgy van kitalálva, hogy belépés előtt egy "trükkös" tesztet kell kitölteni valamilyen okból. A moderátorok azt mondják, hogy azért, hogy kiszűrje a gyökereket, de az az igazság, hogy a teszt a jelenlegi formájában inverz szűrőként működik, ami csak a gyökereket engedi át.
De ez mindegy is, ez mellékes.
Maga a csoport nem nagy szám egyébként, a napi témakörök közül öt főbb tétel van, amik rendszeresen váltogatják egymást:
- bugylibicskákból dunarekesztő mennyiség
- bűnronda spyderco termékek
- mindegy hogy mi, csak military-zöld markolata legyen, mert arról ismerszik meg a férfiembör
- ifa-laprugóból hebrákolt kézműves kések annyira túlárazva, hogy meglátod és azon nyomban beszarsz
- vagánykodós faszméregetés, befotózott kormánnyal és az esztétika szabályai szerint módszeresen egymás mellé rendezett karórával, bankkártya-tartóval, egyéb EDC-termékekkel és az elmaradhatatlan reggeli kávéval puccos helyen
Az ilyen és hasonló csoportok rákfenéje az a rész, amikor egy szerencsétlen ismeretlent kipécézünk és kollektíven lefikázunk. Itt két szabály van: sose szemtől szembe, hanem lehetőleg úgy, hogy az illető ne is tudjon róla, illetve a másik fontos az, hogy lehetőleg minél átlagosabb és ismeretlenebb legyen a csoport számára, mert ismeretleneket sokkal könnyebb szapulni.
Nem is tudom egyébként, hogy ilyesmire miért nem nyílt még külön facebook csoport, miért kell ezt a tematikus csoportok berkein belül elintézni, értékes felületeket elvéve a tematikus tartalom elől, hát hogy fognak így kések és bicskák gazdákat cserélni kéremszépen? Hogy fognak gazdára találni azok az elárvult, markolatnak való mammutfogak, hogy fognak köszöngetni a felvételért a friss tagok? Hát mi lesz itten kéremszépen?!
Na mindegy, a zárt rondakajás csoportból is pont a fentebbi okok miatt léptem ki, a szekta nem volt hajlandó elfogadni, hogy bármilyen hihetetlenül is hangzik, én kizárólag a ronda kaják miatt léptem be, nem pedig azért, hogy fürdőskurvák rinyáját hallgassam álló nap. Ugyanezen okból távoztam most önszántamból a késes csoportból is: nyugodtan vásárolgassák egymástól zsáknyi eurókért a fényesre polírozott laprugót, miközben a nyelvük egymás nemesebb szervei felé kalandozgat, az az ő dolguk. De amikor arra kelek, hogy központi utasításra még reggeli előtt valami tök idegen faszit kell fikázni, mert megpróbált belépni és nem sikerült, hát az felbasz.
Oké, lapozzunk.
2018. október 1., hétfő
Csak úgy mondom, hogy tegnap bedobtak a postaládánkba egy szórólapot, amin a helyi légzsák-összeszerelő üzembe kerestek munkást a szalag mellé, három feltétellel: általános iskolai végzettség, tiszta erkölcsi és jó kézügyesség.
Forintra pontosan ugyanannyi fizetésért, amennyit az egyetemen PhD-ösztöndíjként + kiegészítő ösztöndíjként kaptam azért, hogy egyetemistákat oktattam.
Csak úgy mondom, hogy a mai magyar valóságban általános gyakorlat az, hogy doktoranduszok keresnek feleannyit, mint amennyit gyári munkások nyolcosztállyal.
De a kézügyességem azért 18 év zeneiskola után talán még a régi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)















