dead space

Másfél órányi roncsvadászat után az orvosi részleg maradványai közt valamelyik szobában lenyomok kettő ilyet

és lerázom magamról az egyik ilyet ami rámcuppant

És akkor az afroamerikai főnököm megszólal a rádión valami atombiztos szobából, hogy szerinte az eddigiek alapján ez igazából nem is biztos, hogy fertőzés, hanem lehet, hogy inkább valami idegen létorma.

Hát nem tudom, én a náthát mindig is ilyennek képzeltem el.

Az már úgy elég gyász lehet, ha valaki ennyire undorodik a párjától.

Mondjuk ha life.hu-t olvas, nem is csodálom.

Mire visszajövök a fogmosásból, ő már az ágyon fekve oktatóvideót néz arról, hogy kell mérnöki precizitással nyuszit simizni.

Volt pár okos ember, aki mondott valami a jövőről. Én meg most mondok valami arról, amit ők mondtak.

- Az "ingyenes" és "korlátlan" relatív fogalmak. Ha azt kell mondani, hogy az emberek többsége eladja a saját anyja lelkét is egy gátlástalan óriáscégnek ahhoz, hogy a véges mennyiségű csóró kis családi videója felférjen a cloudba, akkor valószínűleg erről van szó.

- Azt is megnézném, hogy öt év múlva hogyan kever ki tetszőleges összetételű kontaktlencse-tároló folyadékot egy vonalkódolvasó robot, ha bejön egy néni és azt mondja neki. Mert például egy patikus minden további nélkül képes rá.

- Kábé pont 10% azoknak az aránya akik szerint egyébként hasznos dolog egy okosgyűrű vagy okosóra. Mindenki más szerint teljesen feleslegesek, kiforratlanok és idegesítőek (az én személyes tapasztalatom az, hogy még az okosórát viselő emberek is idegesítőek). Ez alapján elég sok kétségem van afelől, hogy bárkinek igénye lenne okosruhára (okosruha= tízszer annyiba kerül, mint egy butaruha, cserébe nem csak a mobilunk rezeg ha hívás érkezik, hanem a zsebünk is. Szükségünk van rá?).

- Emlékszünk-e még, mekkora batárnagy bukta volt a google glass? A szemüveg kapcsán nincs több kérdésem.

- A 3D-nyomtatást én már elfogadtam. Nem akkora hókuszpókusz, mint amekkorának a cikk akarja beállítani.

Mindazonáltal a technológia kifejezetten prototípusgyártásra alkalmas, és olyan alkalmazásokra, ahol kifejezetten a kis szériaszám az egyik alapkövetelmény. Namost, az autóipar jellemzően ennek pont az ellentéte. Így az a kijelentés, hogy az autók 3D-nyomtatással készülnének a jövőben, elképesztő baromságnak hangzik már most, a jelenben is. Fröccsöntéssel készülnek. A 3D-nyomtatás lassú és pontatlan a fröccsöntéshez képest, és mindig is az lesz. És teljesen másra találták ki a kettőt.

- Szerintem kifejezetten nehéz élő szövetet 3D-nyomtatni, de ebben a műmájas dologban lehet ráció.

- A beépített mobilos agyhullámos kommunikáció beláthatatlan biztonsági kockázatot jelentene, így szerintem pártíz évig még eltart, míg elterjedté válik. Ha egyáltalán létezik már, akkor tutira kizárólag katonai használatban marad még jó sokáig.

- Itt van valami alapvető félreértés. A tablet és okostelefon miért lenne szuperszámítógép? Egy kibaszott pdf-et nem tudnak még ma sem normálisan megnyitni, nemhogy időjárást és proteinek szerkezetét modellezni. Pláne nem azok, amik majd az afrikai éhező gyerekekhez kerülnek majd a beláthatatlan jövőben. Mert nekik biztos nagy szükségük lesz rá.

- Elég fura internetes alapjogról beszélni úgy, hogy idén itt például még gigabájtonként akarták megadóztatni. Szerintem a döntéshozók először tanuljanak meg internetet és számítógépet használni, mielőtt okosakat akarnak nyilatkozni a témában, mert egyelőre ott tartunk, hogy a facebookra se tudnak bejelentkezni maguktól.

- A vállalati ellenőrzések automatizálását Észak-Korea már 99% hatékonysággal végzi. Tanulhatnánk tőlük.

- A vezető nélküli autók idén nagyságrendekkel több balesetet okoztak, mint a hagyományosak (arányosan számolva persze), és bár kétségeim vannak a technológia szükségessége felől, kétségtelenül folyamatos fejlődés alatt van ez a terület. Lehet benne ráció, hogy ha pénzesebb cégek maradnak továbbra is beleállva a gázpedálba, akkor tíz éven belül használható kereskedelmi termék születik.

Újra Miskolcon leledzem, ezért újra van béna ruhafeliratok-rovat.

Pár napja egy középkorú hölgyön a vasgyárban forma-1 színvilágú dzseki, rajta Mercedes-logó, és Morcedes-Bonz felirat.

Ma meg megnéztük Dénessel a moziban ébredő erőt. Aki szintén ilyenre szánja el magát, az készüljön fel lelkileg arra, hogy lehet, hogy egy mobilozó tapló fasz ül majd mellé a kölykével, aki egyrészt bőven korhatár alatti, másrészt le se szarja majd a filmet, mert csak azért kellett jönnie, hogy a mobilozó tapló fasz apuka ne egyedül jöjjön. Én komolyan nem értem, miért nem lehet leszakadni a mobilról erre a két órára. Vagy hogy miért fizeti ki valaki két mozijegy árát, amikor mobilt buzulni otthon is lehet, ingyen.

Ezt most muszáj kiírnom magamból, de A Hangya még a Fantasztikus négyesnél is gyengébb lett.

Bejgliben gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek, akinek volt szerencséje pont karácsonykor eljegyződni, és mindenki másnak is, akik inkább egy saját emlékezetes dátumot választottak a naptárból egy ilyen fontos eseményre.

Halászlében gazdag ünnepeket kívánok utólag is mindenkinek, akik a begyűjtött ajándékhalommal szelfiznek, és mindenki másnak is, akik inkább azzal dicsekednének, hogy ők mit ajándékoztak a szeretteiknek.

Én például ezt.

Ez legalábbis egy része. Én terveztem. Is. Nem mintha menőzni akarnék vele már megint, de egyébként de.

Töltött káposztában gazdag karácsonyt kívánok utólag is mindenkinek, aki kihasználja, hogy a UPC-nél év végéig ingyen lehet nézni a mozifilmeket a videótárból, és mindenki másnak is, akik inkább a Reszkessetek betörők 3 ismétlését nézik megint, mert nincs más.

Tudom ajánlani ilyen esetekre egyébként a Wattsot a Eurosporton. Úgy tűnik idén is az lesz az egyetlen szórakoztató műsor az ünnepek alatt.

És végül bobajkában gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek, aki mákos gubának hívja a bobajkát, és mindenki másnak is, aki nem.

Aki miskolci, attól megkérdezném, hogy most a két ünnep között a szinvaparki kisállatbolt vajon nyitva lesz-e, és hogy még mindig ki szoktak-e pakolni oda kisnyuszikat. Meg akarnánk tekinteni majd M-mel a közeljövőben.

Három lehetőség van:

- Most ezek vagy egységesen türhő faszparasztok, hogy még a nappaliban is cipőben mászkálnak,

- Vagy egy fényképezőgép rendeltetésszerű használata meghaladja a szellemi képességeiket, ezért "profi" segítségét kérték,

- Vagy annyira vállalhatatlan az otthoni karácsonyfa és lakberendezés, hogy szentestén inkább stúdióba vonultak fotózkodni, hátha ott sikeresebben tudnak meghitt családi hangulatot imitálni az éves kirakatfotóhoz.

Heh, bénák... 5 nanométert én bebaszva szoktam csinálni platinából. Az én karácsonyi tematikájú elektronmikroszkópos képeim jobbak.

Már a vonaton ültünk hazafelé jövet, semmi olyan nem történhet ebben a két napban a tanszéken amihez én kellenék, és éppen azon gondolkoztam, hogy majd a januári visszatérést sem fogjuk elsietni, majd szépen kényelmesen,valamikor a hét közepe körül.

És ekkor kaptam meg életem legromantikusabb sms-ét a főnökömtől.

Hát,... jó.

De álmodozni azért jó volt róla.

Legalább idén is lesz mit mesélnem.

Naiv vagyok, és ha egy cikk azt ígéri, hogy elárulja, hogy kell 15 perc alatt fittnek és ébernek lenni reggel, akkor azt hittem, hogy olyan praktikus tanácsokkal fog ellátni, hogy töltsek le alvásfigyelő appot, tegyem csap alá a fejem, vagy egyek egy hűtőhideg almát, vagy tudom is én, direkt azért kattintottam rá, mert azt vártam, hogy végre megmondják a tutit.

Ehelyett persze megfoghatatlan ezoterikus lófaszt kaptam, mi mást.

1) 1. Köszönetet mondani

Köszönöm bazmeg az ébresztőórámnak, hogy elég hangos volt ahhoz, hogy ne aludjak el.

2. Áramoljanak határtalanul a gondolatok.

"A gyakorlat célja a blokkok, gátak felszabadítása és fellazítása,"

Nem esetleg az, hogy hogyan ne aludjak vissza? Mi a retkes fasz ez, valami soft-buzipornó nyitójelenete?

3. Ötletgép

"Egy tanulmány szerint napi 10 ötlettel már nagyot lendíthetünk saját karrierünkön"

Már bocs, de ki az, aki napi 10 ötletből meg tud élni? És miért nem a munkahelyén csinálja ezt?

Ki az, akinek annyi szabadideje van, hogy reggelente negyed órát elbasz ilyenekre?

Ők meg nem tudom mi zabálnak éppen, de szépségkirálynőként vigyázhatnának az alakjukra.

Hajnali Fény Hegye

Nem akarok spojlerezni, de olvastam nyáron egy kiba* jó scifit, ahol az egyik fejezetben zavarbaejtően hasonlóan volt leírva, ahogy egy fiziológiailag abszolút különböző, nagy hatalmú idegen faj hogyan boncolja fel éppen élve a főszereplőket.

Idén egyébként (az 1200 oldalas terjedelme ellenére) egyértelműen az volt a legjobb könyvélményem. Pedig volt még mellette 11 másik is, köztük a Vaják soron következő epizódja.

Jelentem, elkészültem a karácsonyi ajándékommal, és ki is próbáltam (próbáltuk). Meglepően élvezetes még azok számára is, akik nem ismerik a Doktort.

És mivel a magenta szín a T-com kizárólagos jogtulajdonát képezi, még jól is tette. Távolról sem a bosszú miatt csinálta, hanem azért, mert ha nem tette volna, perelni lehetne miatta. Ebből is látszik, hogy az ő jogi képviselője legalább elvégezte a házi feladatát, és nem egy olyan segg van a szája helyén, mint ennek a facebook-csoportak. kicsit kezd már fárasztó lenni ez a fröcsögés. Én sem bírom annyira Ákos zenéjét, de ha már szájkaratézunk, akkor alapszabály, hogy ne csináljunk magunkból hülyét.

A jelenkor legfontosabb problémájának nem azt látom, hogy egy másodvonalas előadóművésznek és egy ámokfutó, komplexusos politikusnak nem az a véleménye a női szerepekről, mint a többségi társadalomnak. Az szerintem még elfogadható.

A jelenkor legfontosabb problémájának inkább azt látom, hogy manapság úgy tűnik mindenen fel kell háborodni. Akármiről akárki fejti ki a véleményét, azon biztos hogy valaki fel fogja kúrni az agyát és túltolja a rinyát. Ez eddig oké. Előfordul. Nem létezne a blogom, ha nem fordulna elő.

Az már nem oké, hogy ha valaki esetleg úgy dönt, hogy kinyilvánítja ő is a véleményét, ami nem ugyanaz mint a többségé, akkor ő már egy radikális szélsőséges középkori ősember, és soha többé ne kapjon nyilvánosságot.

A jelenkor legfontosabb problémája az, hogy ha egy nő netalán azt mondja, hogy neki tök oké az, ha egész nap otthon neveli a gyerekét amíg a férje dolgozik, és szeret háztartást vezetni, akkor az mindenki szerint egy elnyomott, kihasznált, szegény konzervatív nő, és igazán ráférne már, hogy valami tévesen feminizmusnak hívott, cukormentes, torz fasizmussal mossák át az ő agyát is. Már bocs.

Nem vagyok nő, de tudom, hogy a nőm mit szeret. Mert elmondja nekem, mert mi kommunikálunk egymással (úúristen, hozzászólt egy pasihoz, fúj!). Ha el akar mosogatni, engedem neki. Ha nem akar, kénytelen leszek én elmosogatni. Emellett ha a defektes bicikligumiját kell kicserélni, akkor egyértelmű, hogy azt én csinálom.

És miért nem csapok ezért hisztit?

Hát azért nem, mert leszarom. Szeretem őt, és szívesen megcsinálom neki a biciklijét. Ennyi. Úgy látom sok olyan nő van, aki ezt a fajta logikát nem tudja megérteni.

- Ha én most nem adok aprót egy csövesnek akinek eddig adtam, akkor én is alkotmányt sértek és szólásszabadságot?

- Ha van annyi pénzem, hogy a számlák kifizetése után még azt csinálhatok a maradékkal amit akarok, akkor az visszaélés?

- Ha valaki nem kíván többé meghívni engem ebédnél, akkor az "belém rúg, mert ahhoz van kedve"?

- Ki ez az ember, és miért a Mokkában mutogatják a Balázs show helyett?

Just for the record, meséltem már párszor ugye, hogy volt az a csoporttársam, akivel annyira együtt kezdtük az egyetemet, hogy én raktam fel a gólyatáborban az ágyára, amikor részegen fetrengett a hányásában.

Na, ezt most csak azért mondom, mert úgy tűnik, hogy sikerült 7 és fél év alatt végre elvégeznie a BSc-t.

Nagyon pörög most az egész internet ezen az Ákosos témán, bár ebből leginkább csak a felháborodott hörgést lehet hallani. Én nem háborodtam fel, de nem is vagyok nő, és nem is nagyon érint az, hogy mit mond egy random ember a nőkről, de egyébként annyi igazsága van a dolognak, hogy ha valaki szülni akar, akkor azt lehetőleg fiatalabban tegye, mint idősebben, mert idősebben nem biztos, hogy képes lesz rá. Az, hogy nagy fiatalos lendületében emellett ki tud/akar még 3 diplomát meg felsővezetői pozíciót összeszedni, az mindenkinek legyen a magánügye.

A telekom hisztijét sem tartom teljesen jogosnak az ügy kapcsán, meg hogy Ákos kijelentései vállalhatatlanok. Pataky Attila szintén zenész, az ő kijelentései szerintem vállalhatatlanabbak amikor arról nyilatkozik, hogy szíriusziakkal kávézgatott, meg amikor a koncertjén a csillagot is lekáromkodta az égről. Ehhez képest Ákos a magánvéleménye a női életpályamodellről, az piskóta. Egyébként ha már vállalhatóságnál is tartunk, akkor szerintem a zenéi mostanában már pont nem azok.

Nézzük én mit reagálnék hirtelen, ha olyan embertől kapnék meglepi kari ajcsit, aki Nóra honlapjáról merített SOS tippet a számomra.

- Egy fekete-fehér könyv tele értelmetlen ábrákkal. És színes ceruzák. Mit kezdjek ezzel? Mi vagyok én, óvodás?

- Ez a könyv már megvan \ Ez a könyv egyáltalán nem érdekel. Jobban örültem volna egy utalványnak.

- Csilingelő kolomp a nyakamba? Mi vagyok én, tehén bazmeg?

- Jej, csoki! (Ezzel nem lehet mellélőni.)

- Erre az énidőre olyan emberek járnak, akiknek fingjuk sincs a világ működéséről, és egy HR-es segítsége nélkül még a saját CV-jüket sem képesek összerakni. Akkor szerinted én is ilyen vagyok? egyáltalán, már a holnap neve is olyan, mint amit egy félkegyelmű talált ki, inkább rá se kattintok.

- Egész napos szektagyűlés magával Nórikával, mindig erre vágytam, igazán köszönöm.

Biztos vagyok benne, hogy a neon.hu közelmúltbéli kihalásával az emberiség végre levetette béklyóit, melyek a sötét középkorba húzták vissza gyámoltalan szellemét, és egy óriási lépést tett egy teljesebb, értelmesebb társadalom kialakulása felé. Ez már a jövő.

Ugyanakkor az is bámulatos, hogy ez a blog csak havonta egyet posztol, de ilyen aktivitás mellett is az eddigiekkel tulajdonképpen megteremtette annak a tökéletes ellentétét ésvagy antitézisét, amit én idáig itt építettem, és amit képviselek.

> Half Life 2-t toljuk kooperatívan.

> Csak a legutóbbi pályán legalább hatvanszor haltam szörnyet vagy robbantam cafatokra a szeme láttára.

> Legalább háromszázmillió combinet, és ötször annyi halálfélelemtől sikítozó zombit és headcrabet meg egyéb élőlényt henteltünk le a játék harmadáig.

> Sokadszorra verekedjük át magunkat Ravenholmon.

> Lát egy földön fekvő sebesültet, aki a nyakát fogja.

> Akkor az így már tök müsz :'((

Még békebeli egyetemista koromban a kohászati tárgyaknál menő volt az a honlap, ahol ilyen acélüzem szimulációjával lehetett játszani, előre meg volt adva hogy mennyi és milyen összetételű acélterméket kell a végén kihozni, és akkor nekem kellett kiszámolni a betétet, ide-oda csúsztatni a darukat meg a nyersvasat, állítgatni gázáramokat és hőmérsékleteket, de igazából magamtól sosem tudtam a végére érni, mindig valami katasztrófát okoztam félúton, kiömlött a nyersvas rá az emberekre, befagyott az acél, vagy éppen felrobbant az egész a picsába.

Most van itt egy olyan, ahol egy TEM-mérést lehet szimulálni. Bár meg kell jegyeznem, azért ennél egy kicsit bonyolultabb a történet, de ha létezne ilyen kis kompakt asztali tabletop TEM, akkor az valszeg tényleg pont ilyen lenne.

A katódra vigyázzatok, mert ha túlfűtitek, akkor nem három másodperc a cseréje, mint a szimulációban. Hanem egy hét.

Tegnap hirtelen felindulásból vettem egy méretes üveg Bourbont  a hozzá tartozó ajándék poharakkal, mert úgy gondolom, hogy Bourbont csak igazi, nagy méretű Bourbonos pohárból lehet inni, aminek csak az alján lötykölődik egy korty. Valójában ott a jégkocka a lényeg, az van meghintve a párlattal. Mert az csakis úgy lehet hitelesen sznob.

Múlt csütörtök óta látom így a világot. Akkor ittam először Bourbont, és állatira meglepődtem, hogy van olyan tömény ital, ami finom, és nem csak nők meg buzik isszák, hanem csak nagyon sznob és idős déli amerikaiak, ami végülis majdnem az utóbbi kategória, de annyira még mindenképpen gáz, hogy a family guy is poént csináljon belőle.

Szerintem én vagyok az első a történelemben, aki ajándékpoharas bourbont vett nem ajándékba és nem ünnepre, hanem saját magának, csak úgy. És fogalmam sincs, hogy kell kimondani rendesen azt, hogy Bourbon.

Aztán ma éppen elektrondiffrakciót mértünk pár finn kutatónak, amikor is megjegyeztem Petinek, hogy napok óta rágódom a dolgon, de most végre elszántam magam, hogy ma este megyek és veszek egy airsoft fegyvert.

A nevetés akkor tört ki, amikor hozzátettem, hogy 1500 forintért, egy rugós műanyag kínai szart, az egyik bódénál a téren. Mert ezt lehet lakáson belül is használni, és csak játéknak kell, és különben is ha erősebb meggymagköpködővel akarok keménykedni, akkor abból már úgyis kimaxoltam, amit hazai jogszabályozással földi halandónak ki lehet.

Aztán amikor hazahoztam, akkor láttam, hogy nem is adtak hozzá golyókat. Ezek után mindegy is.

Érdekes elképzelése van a tökéletes barátnő fogalmáról, de nem ítélem el, ha ez őt szórakoztatja. Bár szerintem szórakoztatóbb, ha mondjuk kooperatívban történik a gémerkedés esténként (mi a hl2ep2 harmadánál járunk épp), és ha bónuszban mondjuk még naci sincs rajta. De hát ők tudják.

Nem mintha be akarnék szállni a kié a jobb barátnő szájkaratéba, de ha már ételművészet, akkor az enyém nyuszikat szokott rajzolgatni a répatortára, pedig ő még csak nem is tanul szakácsnak. Ugyanakkor annyira nem vagyunk eleresztve pénzzel, hogy sampont és fogkrémet pazaroljunk azzal, hogy cserélgetjük a tubusukat. Meg nem is szoktuk ilyenekkel átcseszni egymást.

A pizzarendelés sem egy nagy deal, az én barátnőm spontán hamburgert csinált, mire este hazaértem kedden.

A szakítós kenyeret viszont nem tudom mire vélni, nem lehet valami jó íze így nyersen egy szelet mustáros kenyérnek. Pont olyan íze lehet, mint a szakításnak. Ha már szakít a csaj, legalább csinálna valami normális kaját. A búcsúszex bezzeg gondolom megvolt.

És eztán kezd végképp kamu lenni a dolog. Mondanám, hogy szegény srác kidolgozta a belét is, hogy a hálátlan sunáját és az ő szakácsos hobbiját eltarthassa, aztán persze kiderül, hogy voltak tökéletlen pillanatok meg veszekedések, meg indulatok, meg minden hasonló kapcsis klisé, amit én nem igazán vágok, mert ha már megtalálja az ember a tökéletes barátnőt, akkor mi a lópélóért veszekszik vele. Hogy aztán valami szívhez szóló képsorozatban a világ elé tárhassa, hogy tökéletes szerelem nem létezik, aztán pedig várja az együttérzést, mint egy buzi? Én igazából nem tudok együttérezni velük. Megérdemelték egymást. Számára úgy tűnik tényleg nem létezik tökéletes barátnő.

Szóval úgy állt a dolog, hogy külön játéktáblát kellett terveznem a társashoz, amit tegnap emlegettem.

A mellékelt ábrán már csak az utolsó hét réteg hiányzik róla. Öt óra alatt teljesen el is készült.

Tegnap éjszaka, hosszas agyalás után kitaláltam, mi lenne a legállatabb, jellemzően koppányos, de mégis költségkímélő karácsonyi ajándék az egész családomnak. Kézműves társasjáték. De nem is akármilyen. 3D-nyomtatott.

Szóval ma arra ment rá az egész napom kábé (természetesen a szokásos meló mellett), hogy kinyomtattam zöld politejsavból három különböző doktor-figurát, két tardist, holnap pedig majd a játékmező következik (amit eléggé alaposan át kellett terveznem még este, de egyúttal megoldottam egy nagyon régóta fennálló, nagyon fájó problémát [vektorgrafikát litografálni virtuális alkatrészre] [a titok az volt, hogy betűkészletet csináltam[!!!!!!!], aminek egyetlen karaktere volt, az "A" betű helyén, maga a vektorgrafika. Szöveget pedig már lehet litografálni. Na mekkora király vagyok?]

Szóval holnap arra is rá fog menni egy nap szürke huzalból, aztán jön a piros huzal, és abból fogom kinyomtatni a dalekeket, a silencet, az angyalokat, és egyéb gonoszságokat. A végén majd szerintem képet is rakok fel.

De egyébként ezt most emiatt kezdtem írni. Vagy én vagyok már túl vén ezekhez a mai puhány
fiatalokhoz, de én 16 évesen nem rinyáltam tele az internetet azzal, hogy jaj de szar iskolába járni.

"napi 6-7 tanórában körmöljük szorgosan a tanárjaik által diktáltakat. Hogy ennek mi értelme, azt még egyetlen brit kutató sem derítette ki. De nem hiszem, hogy a tollbamondás, bármilyen hasznos képességemet is fejlesztené"

Kezdjük ott, hogy ülsz, hallod és tanulod. Mellette nem csetelsz, nem instázol, nem nézed fél szemmel a tévét, nem vered ki, hanem azzal foglalkozol, amit tanulnod kell. Iskolás vagy, ez az egyetlen feladatod. Örülj neki hogy interaktív az óra, és ha bármi kérdésed van, egyből meg is kérdezheted attól, aki tudja a választ, vagy útmutatást tud adni.

"Ha egy mód van rá, és végre engem is megkérdez valaki, akkor mostantól szeretnék a kreativitásra, a problémamegoldó képességre, a kooperativitásra is rágyúrni, mert az esetek legnagyobb részében ezektől függ majd, hogy szakmailag sikeres leszek-e az életben, vagy sem."

Egy apró hint: nem ezektől függ. Hanem hogy mennyire ismered a szakmádat. Ezek maximum segítenek. Ha meg szakmát akarsz már most tanulni, akkor ne gimnáziumba járj.

"Azt is hallottam, hogy az állásinterjúkon nem a tankönyv kisbetűs részeibe kérdeznek bele, hanem az ember kiállása sokkal többet számít."

Én meg azt, hogy állásinterjúkon egy szakember is szokott lenni, aki szakmai dolgokat kérdez, és hiába koptatod le a nyelvcsontodat is a seggében a kooperativitásoddal, mert ha nem tudsz válaszolni egy olyan kérdésre sem, amivel a munkakörödben foglalkoznod kell majd, akkor baszhatod. Attól még soha senkit nem vettek fel dolgozni, hogy fessen nézett ki az öltönyében.

"Kit érdekelnek, majd a kétszikűek egy nagy multi döntőbizottsága előtt állva…"

Senkit, kétszikűek nélkül el se jutsz a multi döntőbizottságáig. Nélkülük még előtte felvesznek árufeltöltőnek vagy pénztárosnak, és örülhetsz neki.

"Azon már nem is csodálkozom, hogy a körülbelül heti 35 órába nem fér bele 60 perc, ahol a kamaszok kötötten, mégis kötetlenül, uram bocsá!, beszélgetnek."

Oldd meg iskola után. A hetedik órának háromkor már biztosan vége, ott van még egy fél nap. Ekkora szabadságod soha nem lesz. Vagy azt hiszed, hogy majd a kooperatív és kreatív munkahelyeden a cseverészésért fognak fizetni?

"Különösképp az zavar, hogy idén még egy tanár sem kérdezte meg tőlem, hogy én akkor hogy is vagyok. "

És te megkérdezted tőlük? Őszintén. Érdekelt téged bárki, saját magadon kívül?

"A szóbelinél se jobb a helyzet, az érdemjegyem inkább függ a tanár hangulatától, és személyemtől, mint a tudásomtól, amitől igazán kéne."

És fogalmad sincs róla, hogy mennyire jól jártál azzal, hogy nem az állásod függ éppen a főnököd hangulatától. Kooperativitásról meg jó kiállásról rinyálsz mint egy buzi hippi, de fogalmad sincs róla, hogyan kell egy tanár vagy egy főnök kedvében járni, átérezni a helyzetét. Hogyan kell elé állni, ha fizetésemelést akarsz kérni. Eredj a fenébe.

"Ilyen cseppet sem motiváló körülmények ellenére is küzdünk az osztálytársaimmal, magoljuk az 50 oldalnyi jegyzeteket a témazáróra, mert mást nagyon nem lehet csinálni."

Mint rajtad kívül pár százezer másik gyerek, akik kutatóknak, mérnököknek, orvosoknak és egyéb szakembereknek készülnek. Az első egyetemi vizsgámra egy 500 oldalas könyvet kellett betéve tudnom, pedig annak csak a harmada állt latin betűkből. És egyébként még most, hét évvel később sem jobb a helyzet. Ha akarod, cserélhetünk, beugrok helyetted az ötven oldalas kis fosodra.

"Előre tudom, hogy az érettségi időszakban kívülről fújom majd az összes tételt, de egy számlát nem fogok tudni befizetni, vagy egy rántottát megsütni, ha a magyar közoktatáson múlik."

Számlát befizetni az első adandó alkalommal meg fogsz tanulni, amiatt nem kell izgulnod, az még az idiótáknak is megy. A rántottasütés oktatása meg jó esetben nem az iskola feladat lenne, hanem a saját anyádé. Vagy majd megtanulod magadtól a koliban. Az iskolának nem az a dolga, hogy olyan alap készségekre tanítson meg, mint hogy hogyan töröld ki a segged, vagy hogy hogyan kell biciklizni. Hanem olyanokra, amire építve jobb esetben meg tudsz majd élni.

"Mert ki tudhatná jobban, hogy miből lehet tanulni, mint a diák maga?"

Mondjuk az oktató. Aki amikor felkészül az órára, akkor tisztában van vele, hogy mik az aktuális igények a tématerületén egy jó szakemberrel szemben, és annak megfelelően tanítja meg az alapokat. A diák meg -ahogy a szöveg is tanúsítja- nem tud szart sem, csak egy kis rinyagép tacskó.

"De abban biztos vagyok, hogy változtatások nélkül sosem lesz jobb, és nagyon remélem, hogy valaki végre veszi a fáradságot, és elkezdi valahol, legyen ő oktatási miniszter, tanár, vagy éppen én, éppen most."

Hát sok sikert, a végén még akár rovatvezető is lehetsz itt a tudnodkell blogon. Vagy akár a mindenegybenen is. A szaktudásod és jó kiállásod már megvan hozzá, gratulálunk.

Megnéztem a Man from UNCLE-t, felhúztam az agyam a sok baromságon ami benne volt (de leginkább a CO2-lézeres részen), úgyhogy már úgyis mindegy volt, megnéztem utána hirtelen a fantasztikus négyest is.

És az tetszett.

Önmaga Asylum-os paródiájának simán elmegy, én jól szórakoztam rajta. Főleg a végén, amikor a főszereplő direkt a kamerába mondja hogy éppen minek kéne történnie a vásznon, csak éppen nem látszódik, mert amúgy annyira szar film, hogy a főszereplőnek kell elmesélnie a sztorit, mint egy kibaszott rádiójátékot. Meg kicsit unalmas volt. Érdekes megoldás egy Marveles, nagy költségvetésű blockbusterhez képest.

- Én 2005-ben emlékeim szerint egyetlen olyan embert sem láttam, aki utcai ruhához nyakkendőt vett volna fel spontán. Erre onnan emlékszem, hogy eléggé meglepő látvány lett volna, és tuti megjegyzem ha ilyen van. De nem volt. Vagy talán Betti a gimiben. Vagy nemtom.

- 2005-ről azt kell még tudni, hogy bár a szüleim kezdtek először nagyobb beruházásokba mobilokból, de akkoriban még nekik se volt olyan, amivel egyáltalán hangot lehetett volna felvenni.

- Úgy tartja a mondás, hogy hullákról igazat vagy semmit, és hát az igazság az, hogy az MSN kegyetlenül ronda volt, ótvarfos és gagyi. Folyamatos és állandó veszélynek tette ki a teljes rendszert. És sajnos nem volt alternatívája. Aztán amikor persze bejött a Gtalk meg az aim, akkor egyből kipusztult a gecibe, jól is tette. Az egyetlen dolog ami jó volt benne, az az aknakeresős játék. Na jó, meg az, hogy lehetett firkálmányokat is küldeni. De ezeken kívül nem hiányzik az a szemét.

- Mi a retkes here az a livestrong karkötő?

- A webkamerát mindenki leszarta (de most komolyan, ki az, aki hiú tiniként a saját pixeles és béna fényelésű laggoló arcát akarta volna mutogatni másoknak?), viszont infrán mobiljátékokat és egyéb fájlokat egymásnak küldözgetni menő volt.

- A teveklub az 2005-ben már nem volt menő. Előtte még de. Nálam például nagyjából egy hétig, aztán világossá vált számomra, hogy ugyanannyi értelme van, mint a hősemberképzőnek: semmi. Hagytam, hogy kínok közt dögöljön meg a tevém.

- A cukorka karkötő az nem tudom mi, nem tudom miért, és végképp nem tudom, hogy mitől lett volna menő bárkinek is négy éves kor felett 2005-ben.

- A cuki vagyok már a kezdetek kezdetén sem volt menő, inkább amolyan fárasztó faszság, mint a pimpinkin, vagy Kiszel Tünde éneklős videója.

- A tornacipőre filctollazásról nem tudok nyilatkozni. De a tornacipő önmagában tényleg menő volt. Főleg, ha converse. De csak akkor, ha valaki rocker.

- Jaj édes istenem. A Justin Timberlake-féle kínai levestészta-haj kishazánkban legkésőbb '95-ben lehetett még menő, de tíz évvel később már semmiképpen. Itt valami nagyon mellé van lőve.

- A Sims2-ről nem tudok nyilatkozni. Az nálam a tiltott WoW-kategóriába tartozik. A tiltott WoW-kategória pedig nagyjából azt jelenti, hogy "sose próbáljam ki mert ellopja a lelkem és többé nem leszek ember, és amúgy se tetszene, mert nem az én stílusom".

- Gipszet aláíratni a mai napig menő. Mindig is az volt és mindig is az lesz, és nincs köze 2005-höz. Nekem sose volt gipszem.

- A kagylóékszer annak lehetett menő 2005-ben, aki pont akkor taposta a hetvenet.

- Crazy frogra is az vonatkozik, mint az előzőek nagyjára: béna volt, idegesítő, és elképesztően kínos. Már egyből akkor, amikor megjelent a színen.

- Lányos könyvekről nem tudok nyilatkozni. Ez biztos amolyan lányos lista akar lenni.

- Olyan Motorola RazR-em van nekem is, csak kékben. Kínából rendeltem tavaly hatezer forintért, és a mai napig funkcióképes vésztelefon feladatát látja el.

- Azon az órán nem tudom mit kell nézni. Azt, hogy kínai fos?

- Fagyit otthon, jézusom. Ez is valami rétegtermék lehet, mert én még ilyet nem láttam, vagy csak reklámban, és nem érdekelt úgy sem.

- Az iPod nano 2005 szeptemberében jelent meg, így KIZÁRT DOLOG, hogy a kőgazdag apple-fan üzletembereket leszámítva bárkinek is lett volna még abban az évben belőle. Kamu.

- A trapéznadrágos dologgal a szerző mellélőtt egy fél évszázadot.

Egyébként vicces képregényei vannak a csávónak, de ez betalált.

Tudom hogy a nyugati, felvilágosult ember számára hihetetlenül hangozhat, de elmaradottabb vidékeken (nálunk) egyáltalán nem ritka, sőt, talán túlsúlyban van a márkátlan kínai rootolt tabletet használók aránya. Mivel a márkás, rootolatlan (de ugyanúgy kínai) tablet megfizethetetlen (és egyébként sosem értettem, mi értelme zárt rendszerrel adni okoseszközöket, az csak nehezíti a használatát).

Szóval az én véleményem az, hogy az az app, ami egy márkátlan, rootolatlan 2G-s tableten nem fut el, az egy szar app. Az egy szar app, mert hátrányosan különböztet meg egyes felhasználókat azzal, hogy optimalizálatlanul használja a hardver erőforrásait.

És a 150000 közül 1 felhasználó, az szerintem nem egy specific case. Én azt egy kritikus bugnak nevezném inkább.

És én is fel szoktam kúrni az agyam a fejlesztők arrogáns hozzáállásán.

Idén is megérkezett a tanszéki mikulás. A sztori az, hogy Juan húzott engem idén, és szegény nem tudta hogy verset kell írni, ezért Betti és Laci hoztak össze egy verset délelőtt rólam. És hát eléggé úgy tűnik, hogy ismernek engem a srácok.

Juan egyébként legót adott, szóval valami ösztönös módon ő is ismer. Szeretem a legót. És az ünnepi zabálást, ajándékozást és tombolázást követően a diszkó első számát dedikáltan nekem címezték (alma technó), meg vagyok hatódva.

a marsi scihub

Nem tudom ki az itt rajtam kívül, akinek munkakörébe tartozik (vagy akár hobbija), hogy referált szakfolyóirat-cikkekben turkáljon (talán Bori) (vagy igazából bárki, aki éppen szakdolgozik), mindenesetre tegnap rászántam fél órát, hogy megírjak megtanuljak értelmezni, majd átkódolni és kijavítani egy létező, de működésképtelen chrome bővítményt, ami gombnyomásra scihubosít minden elérhetetlen cikket.

Szívesen.
Szóval mivel sóher vagyok és nem vagyok hajlandó 5 dollárt kifizetni a googlenek ahhoz hogy regisztrált webfejlesztő lehessek (amúgy sem vagyok webfejlesztő, két sornyi chrome bővítményt átírni alapvető paraszti logika kérdése), tróger homemade módon kell megoldani a telepítést, vagyis le kell tölteni, ki kell valahova csomagolni, aztán a chrome bővítmények lapján fent kipipálni a fejlesztői módot, alatta lévő bővítmények betöltése gombbal betallózni, és egyből működik a kis aranyos. Ha megnyithatatlan fizetős cikk jön szembe, rá kell nyomni az adblock mellett az ikonjára, és meg is nyitja a scihub proxyn keresztül.

Kábé 30 oldal maradt hátra a Marsiból, és most jutottam el arra a szintre, hogy innen most már akármi történhet, nem fog tudni változtatni az ítéletemen, és spojlermentesen (de nem fájdalommentesen) el tudom mondani, hogy mit gondolok róla.

Röviden összefoglalva, ez a könyv egy trágya. Nem bitangpusztulatosan fostos, csak simán trágya.

A magyar fordítás trehány és szakmaiatlan, minden harmadik oldalon van egy-egy elejtett szó vagy mondat, amitől megbicsaklik az élmény. Csak egy példa: a surface area minden lehetséges helyen akképp van fordítva, hogy felületi terület.

És itt most még nem csak a magyarra fordítva elképesztően idegenül hangzó story of my life kifejezésről van szó, mert egyébként tele van tömve ilyenekkel az egész mű.

Ha túltesszük magunkat a fordításon, akkor az jön elő, hogy a cselekmény gerincét és vázát adó hebrákolós rész olyan izgalmas, mint egy középiskolai fizikapélda kétszáz oldalon keresztül tartó levezetése (mert amúgy nagyjából az is), ami pedig nem számolás akar lenni, hanem érzelem (a szerzőnek a mű vége felé kezd eszébe jutni, hogy elkezdhetné megszerettetni végre velünk a fizikapélda szereplőit), arról annyira süt az erőltetettség, annyira értelmetlen az egész, céltalan, ne vezet sehova, de emellett olyan erőszakosan jön belőle a szintén céltalan expozíció

[csak egy gyors és légből kapott példa:
- jajj drágám, annyira aggódom érted, gyere haza!
- nyugi szívem, emlékszel, 15 éves korunk óta ismerjük egymást, aztán én lettem az osztályelső az akadémián, aztán pedig mechatronikai mérnökasszisztensként végeztem a CalTechen. Nem történhet baj.
- hát remélem is, mert a három és fél éves fiad, Józsi, aki nagyon értelmes matekból, már nagyon vár haza téged.]

, mint egy magyar közönségfimben, és azt szinte kínos olvasni. Értelmetlen, és kínos. Ami meg nem lenne értelmetlen és kínos, az pedig száraz és unalmas. Értem én, hogy a Mars felszíne geci, és hogy a fizika, kémia és elektronika összes természeti törvénye geci (a biológia úgy tűnik nem az), és azon dolgozik folyamatosan, hogy meg akar ölni, de ha ez nincs feldobva valamivel, akkor már ötven oldal után is unalmas tud ez lenni, nem hogy 300.

Na mindegy. Nem tudom hogy a film milyen, de a könyvet ezek után nem ajánlom. Egyébként a tudományos része meglepően jól van megírva. Fogalmazzunk úgy, hogy vannak dolgok, amik tényleg úgy vannak.