Kedvenc kampányjelenségem, a Haza Nem Eladó ismét villantott egyet, és bár a legújabb kiadványuk írólap méretű, mégis néhány kényelmetlenül személyes információ derül ki belőle. A központozási és fogalmazási hibákból többek között az, hogy ugyanaz az ember/csapat szerkeszti az összes kiadványukat. A 2. választókerület jelöltjének ímélcíméből meg például az, hogy '68-as augusztusi születésű.

Háttérsztori: szerdán minőségmenedzsmentrendszerek zh, én meg itthon olvasgatom a mass effect wikit hogy mit mond a fajokról, M pedig mindeközben úgy próbál rávenni a tanulásra, hogy képregényt küld nekem emailen:

Én ilyen dolgoknak képtelen vagyok ellenállni, úgyhogy helószia megyek tanulni.

Hahahahaha! :D NOPE.

Nálunk sosem hangzott el hangos szó, ezek szerint nem vagyunk tökéletesek, sőt mi több, nem is vagyunk valóságosak.

Az igazság az, hogy mi ugyanúgy látunk mindig mindent. Ezért vagyunk egy pár. Vagy ez gáz?

Amúgy ma reggel óta olyan szép idő volt odakint, úgyhogy fogtuk magunkat és idebent raymaneztünk. Igazából kicsit nehéz, de ketten még így is nagyon poén, mert fun az egész, a tricky treasure zenéjét beálíltottam a mobilomon csengőhangnak, és ha csörög, akkor rohanni kell utána. A bossokat és a sötétben lévő pókdenevérrajokat nagyon utáljuk, én vagyok raymannel, M pedig azzal a világoskék ruhájú manóizével, aminek a legdebilebb feje van és vigyorog mindig menet közben, és ha nem nyúlunk hozzájuk, akkor elkezd táncolni. Az a taktikánk, hogy instant gyorsmentésként használjuk egymást: a necces részeken egyszerre csak egyikőnk megy keresztül, és ha nem sikerül, a másikónk visszapukkasztja és lehet újrapróbálni.

Megvettem btw 500 forintért a rayman 2-t és 3-at, meg még más egyéb kiegészítőket egy ilyen pakkban. A harmadik részt nagyon ajánlom mindenkinek. Meg a Mass Effectet is megvettem, az egészet, és el is kezdtem játszani, és van egy olyan óriási előnyöm, hogy engem igaziból is úgy hívnak, mint a főszereplőt a játékban, mert én is Shepherd vagyok, úgyhogy én nagyon átérzem a galaktikus problémákat. De valami bevezetés jól jött volna, mert így in medias res nem vagyok képben, hogy az említés szintjén kezelt fajok, eszközök és egyéb dolgok pontosan mit is takarnak. Mindegy, a névazonosság örömére megformáztam az arcomat is olyanra mint az enyém csak öregebben, és kezembe kaptam egy mesterlövészpuskát, mert nekem az fekszik.

Hat év kellett a gyűjtemény teljessé tételéhez.

Az ellenőröknek direkt nem szoktam megmondani, hogy melyiket kell nézni. Továbbá végre tehetek hivatalos panaszt az ügyfélszolgálati központ működésével kapcsolatban, és nem kell attól félnem, hogy meghágnak miatta. A problémám egyébként az, hogy amióta modernizálták az ügyfélkezelési rendszert néhány éve, azóta abszolút használhatatlan és fos az egész. A legszörnyűbb sorszámosztásos rendszer ez, amit életemben tapasztaltam, és idáig félévente végig kellett szenvednem.
De azért elmesélem, bár Nallag már egész érzékletesen leírta a működését. De hogy még érzékletesebb legyen, leírom hogy régen hogy volt. Régen úgy volt, hogy minden karnak volt 1-1 irodája, ahova a kar hallgatója két óra közti szünetben betért, a néni azon nyomban rakta is rá a matricát a kártyára, ott írd alá, és szevasz jónapot. Aztán kitalálták, hogy legyen ügyfélszolgálati központ az egyetemen (so hardcore), mert arra olyan kurva nagy szükség van. Ez azt jelenti, hogy egy nagy közös irodában intézik minden karnak ugyanezt, de olyan módon, hogy ha bemész, azonnal megcsapja az orrod az értelmetlen, undorító bürokrácia áthatóan fertelmes szaga. Mint valami okmányiroda, próbálnak komolynak látszani, de valójában a félévenkénti diákérvényesítésen kívül más dolguk nincs. Kiépítettek ilyen sorszámozott pultokat, és külön sorszámosztó gépet meg óriás képernyőt, aminek a szélén egy vékony sávban kiírja a sorszámot, a kép többi részén pedig a Szent Korona látszódik, mintha azért nyomorogna ott napról napra százmillió ideges, izzadt hallgató a várószobában, mert a Szent Koronára kíváncsi. Mert egyébként ez van, nem tudom hány ezer hallgatója van az egyetemnek, de utánanézek.

Utánanéztem. Két éve ilyenkor 13602 hallgatója volt az egyetemnek, tegyük fel, hogy ez a szám nagyjából évről évre konstans. Ügyintézni ebben a hónapban 43 órán keresztül lehet összesen (heti 10 óra, + 31-én hétfőn három óra). Tegyük fel, hogy egy hallgatót két perc alatt intéznek el, ami reális számnak tűnik, mert az ügyintéző kényelmesen bepötyögi a dolgokat, előveszi a könyvecskét, komótosan beragasztja a matricát amit alá kell írni, és satöbbi, és ha azt mondom két perc, akkor az még nagyon is gyorsan megy. Tegyük fel, hogy mind a nyolc pult működik folyamatosan, és egyik ügyintéző sem csak azért ül ott, hogy a seggét meressze. Ez eléggé idealizált eset, mert nem így van, de azért csak tegyük fel. Még így is csak összesen 10320 hallgatóval tudnak így végezni egy hónap alatt. Szóval mindenki bekaphatja, matematikailag sem jön ki az, hogy minden hallgató kapjon matricát.

Szóval az van, hogy minden áldott alkalommal heringként tömörülünk a kicsi váróban, szorongatjuk a nehezen megszerzett sorszámunkat, aztán fél óra múlva valaki funfactként elejti, hogy amúgy az egyes ügyintézőhöz azért nem volt már fél órája sorszám, mert ő nem kér, hozzá be lehet menni. Erre egy emberként sóhajt fel a tömeg hogy "faszomat bele", és tódulunk be, mire egy másik ügyintéző kizavar mindenkit, hogy egyesével menjünk be, mert így nem lehet dolgozni. Két és három órákat dolgoznak naponta, és ki vannak égve totálisan. Nem lennék ügyintéző, több utálatot kapnak ezek ott bent, mint az ellenőrök a villamoson. Egyébként direkt én mentem ki akkor utoljára, és egyből az ajtóba álltam megint be, hogy egyből én mehessek, mert mint mondtam, mindenki bekaphatja. Így működik nálunk most a sorszámos ügyintézés. Ha sokat tépsz egymás után, akkor ki lehet cseszni a többiekkel, és egyébként kitörölni is ki lehet vele. Ezen a kettőn kívül másra nemigen jó.

21 órányi játék után végül bíteltem az Emberi Forradalmat. Tulajdonképpen a váza tök olyan RPG volt mint egy Fable, csak kicsit nagyobb szabdsággal, értelemszerűen sokkal komolyabb és sötétebb atmoszférával, és hamisítatlan cyberpunk fílinggel.

Ha a Fable megért 500 forintot, akkor ez is megért kétszer annyit. Steamen éppen hatszoros áron adják (75%-os akcióval), és még talán úgy is megérné.

A kampányidőszak slágerpártja alighanem a Haza nem eladó MozgalomPárt. Róluk azt kell tudni, hogy azon túl, hogy nem lehet eldönteni, hogy akkor ez most mozgalom vagy párt, a legutóbbi kiadvány, ami a kezembe került tőlük, a helyes kokárdaviselést próbálta magyarázni (ami eleve baromság), de a kiadványuk jóformán értelmezhetetlen volt a helyesírási hibáktól, és legfőképpen attól is, hogy a négy oldalból kettőn kifestő(!!) volt. Választási kampány gyerekeknek, ettől nem nem találkozhatunk idén jobbal.

Na a múltkor kaptunk tőlük még egy kampányterméket: egy műanyag matricát azzal a két felszólítással, hogy 1) Védjük a természetet!, és 2) Ezt mindenhová ragasszuk ki. Én meg most teljes system errorban vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy akkor most melyik.

Akár az is lehet hogy az egész egy kétfarkú-kategóriás médiahekk, de engem ez az egész roppantul szórakoztat. Utánuk is néztem a neten ugye, vicces fejek néztek vissza rám, velük minden parlamenti közvetítés felérne egy abszurd komédiával.

Meg igazából az is most fordult elő először, hogy koop játék közben Asszonypajtással szénné röhögtük az agyunkat azon amit a képernyőn látunk és hallunk. Rayman Origins volt az. Bár vele ketten minden játék rettentő szórakoztató.

A PC-játék iparának fejlődését nagyon jól szemléteti a Deus Ex sztorija. Adva van egy Half Life kaliberű név, siker pénz csillogás, és a sequel két random pontja között eltelt 11 év alatt megtekinthetjük a változást: a játékmenet ugyanaz, az augmentek ugyanazok, az inventory ugyanaz, a zene kicsit hangulatosabb lett, a látvány pedig nagyon hangulatosabb lett. Amikor elterveztem hogy erről fogok blogolni, akkor éppen nyílpuskát céloztam egy rosszfiú fejére, lelőttem, riadót fújtak, nem találtak meg, mindenki visszatért a posztjára, és megnyugodott az élet, nyugodtan beszélgetve őrjáratoztak tovább. Kerülgetve a hullát egy böszöm nyíllal a fejében. Az AI sem változott semmit. De nem baj, mert így is az átlagnál nehezebb a gáma (pedig easyn tolom), nem szeretem a lopakodós részeket, de a fedezékből lövöldözés az tetszik. Nincs kedvem a hackeléssel és osonással tökörészni, berontok a főbejáraton ágyúval a kezemben oszt szevasz. A kritikákban azt írták, hogy a bossok azok idegőrlőek. Jó, mondjuk lehet nem easyn próbálták, de én legkésőbb harmadjára lenyomtam mindet, fedezékből ólmot a pofájába és annyi. Esetleg bevetni a tájfunt. Ezer rongyos forintért egyáltalán nem bántam meg ezt az egészet. A története érdekes. Hiszek déziré dübnében.

Napi érdekesség.

Saját háztartás (= a szobám), csak azokat sorolom fel, amiket napi rendszerességgel használok is: két notebook, egy butatelefon, egy buta mp3-lejátszó. A led-karóra és a három pendrive nem tudom, kütyünek számít-e, de napi használatúak.

Okostelefonom nincs, konzolom sincs (minek ha van pc), tévé sincs (minek ha van pc), a médialejátszó nem tudom micsoda, de a nevéből ítélve minek ha van pc, hificucc helyett van gitárerősítőm, hangfalszett helyett szintén a gitárerősítő/fejhallgató, és gps-em sincs, de ha lenne akkor sem lenne, mert azt hittem arra való az okostelefon, hogy okos mint egy gps.

Ma reggeli személyes tapasztalat: A jó zsaru - rossz zsaru trükk nem csak a filmekben létezik.

Ezek közül fontos kiemelni a Hurt Lockert, amit hatszáz forintért majdnem a szemétre dobtak de megmentettem, A keselyű három napját, ami kétszáz forintot ért az auchan egyik eldugott polcának a hátulján (olcsóbb, mint egy chips), illetve a Fablet, ami kevesebb volt mint 500 forint, így vettem belőle összesen hármat, mert annyi pénzt legalább megér. A Portal és a L4D2 ingyér lett az enyém steamen. A legdrágább idáig pedig a CS volt, az asszem 5k volt. De egy férfi csak akkor lehet férfi, ha van nála CS, és így egy csapatban tud játszani a nőjével.

Pénteken igazából évfordulót ünnepeltünk asszonypajtással, és az az igazság, hogy azért blogolok mostanában keveset és azt is tőmondatokban, mert időm nagy részét vele töltöm, és olyankor nincs ingerenciám a blogolásra. Az a mi közös időnk. A hétvégéket (csütörtöktől kezdve) gyakorlatilag nonstop műszakban együtt töltjük, együtt eszünk, együtt alszunk, együtt megyünk bevásárolni, együtt tévézünk, és a Rayman Originssal is koop játszunk, mert úgy a legnagyobb fun az egész. Én vagyok a Raymannel, ő meg azzal a kis zöld babfejű izével, akiket a Hoodlum Havocban meg kellett menteni régebben. Bár az az epizód egy kicsit sötétebb volt és kicsit epikusabb hangvételű, az Origins pedig inkább vidámabb és viccesebb, két külön kategória a kettő, az viszont nekem új volt, hogy az Origins tkp. az eredeti Rayman sztoriját követi végig nagyjából. Kétezer magyar forint volt, és a játék teljesen magyar nyelvű, kár lett volna otthagyni.

Írok majd nemsokára egy listát azokból az eredeti digitális szórakoztatóipari termékekről, amiket az utóbbi időben megszereztem, meg amiket még meg fogok a közeljövőben. Most hogy van közepesen modernnek mondható gépem is, végre kipróbálhatok olyan játékokat, amelyekről eddig csak álmodoztam, a Rayman is ilyen volt.

Meg csináltam Unkle pléjlisztet is, amit mindenkinek kötelező meghallgatni. Dzsó linkelt nekem ankült, és akkor vettem észre, hogy nincs is belőle még pléjliszt. Úgyhogy most már van.

A startup szó említésére mindig tágas terekben babzsákfotelben ücsörgő hipsterek jutnak eszembe, apple laptoppal az ölükben.

Asszonypajtás nosztalgiázik ^^¸

Megható szürkeárnyalatos videó, amitől állítólag potyogni fognak a könnyeim.

Pár dolog eszembe jutott:

- Ha valaha neadjisten enyhe testi deformitásom lenne valami trauma következtében (kihullott haj, fél szem, fél láb, stb.), azzal lehetne a leginkább a kedvemre tenni, ha a körülöttem levők legalább egy kis időre elfeledtetnék velem ezt az állapotot. Azzal, hogy mindenki utánoz (levágják a hajukat), pont ellentétes hatást váltanának ki és folyton erre emlékeztetnének már azzal is, hogy rájuk nézek.

- Igazán nemes gesztus, ha valaki levágatja a haját ami majd újra kinő, de én nemesebb gesztusnak tartanám mondjuk az anyagi vagy természetbeni támogatást, aminek következtében nem hogy ténylegesen közelebb kerül a gyógyulás, de a pénz (és ezen gondolatsor) placebóhatása sem elhanyagolható.

- Ha mondjuk arról forgattak volna filmet, hogy egy rákos pácienst nem kemoterápiával, hanem egyéb, a legújabb kutatások alapján fejlesztett célzott rákterápiás klinikai módszerrel kezelnének, akkor potyognának a könnyeim a meghatottságtól. A videó hatására többen állnának kutatói pályára, és akkor hamar túlhaladhatnánk a kemoterápiás módszereket, és szép lenne a világ.

Én ugye egyetemista vagyok, M-nek viszont minden reggel nyolctól suli, így alvásban nagyon enyhe csúszásban vagyunk egymáshoz képest általában; ő pár órával korábban szuszmuszol elfelé, és ugyanígy hamarabb is ébred, mint én. A különbség az, hogy ő elalvás előtt csak bevackolja magát mint egy mókus, magára húzza nyakig a takarót és egyből kóma, én viszont reggel még javában agonizálok és fetrengek fájdalmas kínok és ásítások közt, miközben ő már lovas videókat néz fészen és arra vár, hogy együtt menjünk reggelizni. Mindegy, ezt csak azért mondom, mert amikor aimen kommunikálunk egymással, akkor a pidginnek van az a nagyon hasznos szolgáltatása, hogy megjegyzi az offline üzeneteket. Ezért amikor nála este tízkor már beszuszmusz van, akkor én még éppen a skype-konferencia közepén tartok munkaügyben, akárha csak reggel 10 lenne és nem este 10. Reggel viszont ahogy felébred, egyből megkapja a cicás gifeket, agyfasz sztorikat és mások nevetséges blogposztjait (nem ti), amiket viccesnek találtam, és minden olyan tartalmat, amit a kellemesen vidám munkanapkezdés elengedhetetlen kellékének tartottam előző éjjel. És ez átlalában bejön. Szerintem jó szolgáltatást nyújtok így, mások akár fizethetnének is hasonlóért. Megadná a témát ami érdekli (vagy nem, ekkor az alapcsomag járna neki: cicás és failvideók), én éjjel aggregálnám a legfontosabb tartalmat, és reggel tádámm!! ott lenne neki. M sajnos nem tudja ugyanezt eljátszani, mert reggelente lényegesen kevesebb a szabadidő. Viszont este, amikor nekem dolgom/meeting van, akkor ő követi el ugyanazt amit én szoktam éjjelente, és küldözget nyuszis/lovas fotókat és epik facebook kommenteket (neki valahogy több vicces ismerőse van). Ez hát a sztori. Csak úgy el akaram mesélni.

Hét dolog, amit eddig senki nem tudott rólam, de a felét lehet hogy mégis.

- Bár a pokemon olyan szinten a kedvenc játékaim közé tartozik, hogy még a blogom címében is benne van, igazából egyik verziót sem vittem végig belőle soha. De egyiknél már eljutottam az Elite4-ig.
- Van egy legálisan tartott 9mm-es gumilövedékes önvédelmi revolverem, és tudom is használni.
- Vezető mérnök vagyok az első magyar cégnél, amely űrszondát gyárt. És képzett asztrobiológus is vagyok papíron.
- Eddig munkával töltött öt évem alatt talán három hónapnyi fizetésem után kellett adót fizetnem.
- Lehull a lepel: a pc-játékokat és mozifilmeket általában eredeti DVD-n veszem meg. Miután kipróbáltam őket, hogy jók-e.
- Nyár végéig még otthon élek. És mivel a munka, a tanulás és a családom (M) is ide köt, egyáltalán nem tartom gáznak.
- Összeszámoltam: eddigi egyetemi éveim alatt 12 szakesten voltam, de 14 korsóm van. Abból a kettő avatatlanból iszom a narancslevet.

FALSE, ez a hír ilyen formában nem igaz, kapásból egy csilagot fel tudok sorolni, ami nagyobb (UY Scuti), de a wikipédián is pl. hét olyan csillag van felsorolva, aminek rádiusza nagyobb a Napénak 1300x-tól. Ami hírérték van a dologban az az, hogy nem vörös óriásról van szó, hanem sárgáról. Illetve hogy az index továbbra is képtelen legalább egy szakértőt megkérdezni, mielőtt bármiféle természettudományos szakértelmet kívánó cikket megír és leközöl.

De a legnagyobb magic számomra még mindig az, hogy itt vagyunk ketten, én meg ő, két külön aggyal, külön lelkivilággal és külön testalkattal (neki még melle is van), külön neveléssel és külön családfával, 15 évig még csak fogalmunk sem volt a másik létezéséről. Külön értékrendszerrel, még az illata is sokkal másabb mint az enyém, máshogy látja a tündérkék szemén keresztül a fényt, egy nagyon kicsit máshogy érzékel az érzékszerveivel, és a legnagyobb magic a világon az, hogy mi mégis egymáséi vagyunk. Hogy szőröstül-bőröstül szeretjük a másikat, mindenben egyetértünk és osztjuk egymás véleményét, hogy még csak oda sem kell súgnom neki hogy nézd már azt a nénit milyen fura a haja, mert már az arca profilján látom, hogy ő is épp azon gondolkozik, hogy odasúgja ezt nekem. Pedig nekem a konzervatív és az elborult elég sajátos keveréke a világnézetem, és nagyon sokáig azt hittem, hogy ez a fő gátló tényező minden emberi kapcsolatomban, és hogy ezzel egyedül vagyok, és el vagyok így cseszve. Pedig ez pont az ellentéte, ez átsegít nagyon sokmindenen, hálás vagyok azért amiért ilyen vagyok, és bizony nem is egyedül, mert ugyanez a keverék ugyanebben az arányban benne is megvan. És ez a közös, a személyiségünk. A gondolataink, az érzéseink, a véleményünk a világról. Két agyunk van, de egy szívünk. Az az igazság, hogy ő a legjobb barátom és a lelki társam. Hozzá oda tudok menni az auchanban, és megmondani neki, hogy a DVD-polcoknál direkt odaálltam háttal a Hannah Montana elé, hogy lefingjam, és ő ezen percekig röhög. Neki tudok mutatni elborult drogos Sigur Rós koncertfelvételt, és az tetszeni fog neki. Vele tudok hajnali háromkor az emberi pénisz anatómiájáról és az ideggázok neuroanatómiai hatásmechanizmusáról tudományos igényességgel műhelyvitát folytatni, mert az még hajnali háromkor is érdekes. Vele tudok agyfaszolni az embereken, zombikon és orkokon akiknek hordáival találkozhatunk napi rendszerességgel ha utcára tesszük a lábunkat, és látom az arcán, hogy igen. Hogy nem nyugszik bele ő sem abba, ha valami nem tetszik neki. Hogy a saját képére formálja a világot, mert van hozzá lelki ereje, és hogy meg van győződve arról, hogy a világ pont azért létezik, hogy a mi boldogságunkra lehetőséget adjon és azt kiszolgálja. És ez így is van, a világ pont azért létezik. Ez nem a határozottság, hanem ez az intelligencia, hogy ezt felmérje, és a lelkierő, hogy megvalósítsa, és ezzel elérje a céljait. És benne ebből nagyon sok van, és ez számomra nagyon vonzó. Imádom ezt a lányt.

Előfordul, hogy úgy lelassul az idő, és úgy elönt a boldogság, és ez kizárólag akkor fordul elő, amikor ő is velem van, akkor viszont rendszeresen. Külsőre majdnem olyan mint a filmekben: mennyei fény áraszt el mindent, csiripel a patak és csobognak a madarak, miközben elveszem a tekintetében, és abban az érzésben, hogy milyen gyönyörű. Igazából maga az érzés nagyobb szerepet játszik ebben a képben, és ritkán lehet érzékeltetni, mert nehéz. A legjobban úgy tudnám leírni, hogy annak az érzése, hogy most minden tökéletes. Hogy minden úgy történik ahogy kell. Hogy nincsen pályázatzárás, nincsen diploamunka, nincsenek ilyen földi amatőr dolgok, mert ezek egy másik univerzumban vannak és semmi közöm hozzájuk. Ami viszont van, az szerelem, ahol annyi a dolgom, hogy szeressek, és hát én bizony szeretek, olyan mélységgel és olyan intenzitással, amire nem hittem, hogy ember valaha is képes lehet. Van az érzés, hogy itt van ez az ember, aki éppen rád néz és szerelmes beléd, és te is rá nézel és szerelmes vagy belé, és egymáséi vagytok örökké, és öröktől fogva mindig. Ez az állapot állandó és megmásíthatatlan. A legerősebb fizikai kölcsönhatás. Ez az érzés folyamatosan ott kuncorog a háttérben, de van, amikor spontán pillanatokban előtör és eláraszt mindent, és olyankor nem is létezik más. Kicsi univerzum, de a legfontosabb. Olyankor csak úgy létezem, élvezem a pillanatot, és éppen nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ő van nekem. Az érzés, hogy ezért a pillanatért simán megértte eddig élni, és hogy akarok még, sokat. Ez az élet értelme.

Meg az az igazság, hogy így összehasonlítva, M előtt szerintem nem voltam boldog sohasem. Ő személyesen felelős az én összes boldogságomért.

Nem értek egyet ezzel a kritikával.
- Először is kezdjük ott, hogy amivel a főhős a sziklákon ugrálgat, az nem korbács, hanem ostor. Learn the difference.
- A szerző fájlalja, hogy az első 15-20 perc azzal telik, hogy megpróbálunk fegyvert lopkodni, és bele töltényt. Szerintem kifejezetten hangulatos és kreatív úgy kezdeni western FPS-t, hogy nincs egyből maxon az inventoryd és mindkét kezedben hatlövetű tele tárral, hanem keményen meg kell dolgoznod minden egyes töltényért, és utána örülsz neki ha van és nem pazarlod. Ez a játék az életre tanít.
- "ráadásul sok a visszamászkálós feladat". Én igazából egyre sem emlékszem. A pálya nem egy cső volt aminek az egyik végén bemegyek a másikon meg ki (mint a legtöbb FPS-nél), hanem szintén kreatív módon különböző, jól megindokolt okok miatt kellett 1-1 helyre visszatérni. Nekem tetszett. Ahogy az is, hogy amikor tényleg unalmas lett volna visszafelé menni ugyanott, lehetett a rövidebb utat választani (a sastollas résznél pl., egyszerűen beleugrani a szirtről a vízbe visszamászás helyett).
- Az nekem sem tetszik, hogy ha elcseszem a lopakodást és észrevesznek, akkor game over. Ez olcsó és frusztráló megoldás, jobb helyeken ilyenkor lehetőség adódik korrigálni és menni tovább.
- "A legidegesítőbb megoldás, hogy ha valami speckó akcióra van lehetőség, minden alkalommal megjelenik fekete ablakban a hozzá tartozó instrukció, emiatt néha percenként leáll a játék, hogy figyelmeztessen arra, amit már úgyis tudsz" Én speciel nem tudtam, lehet hogy noob vagyok, de én hálát adtam ezért, sok segítséget kaptam így.
- A lopakodós részek nem frusztrálóak, ha az ember rájön arra, hogy a rosszfiúkat le is lehet nyilazni lesből.

Már a múltkor is elképesztően untam ezt az egész giccses, álszent hacacárét, de most úgy tűnik, hogy a görög tengerben lubickolva, girosszal a számban fogok arra gondolni, hogy a többiek éppen a diplomaosztón szopnak, és még budira sem engedik ki őket. Ennyi. Küldjék el postán.

Eddig 219.360 Ft értékben vásároltam mindenféle kütyüket az edigitálnál, mert ők jók és megbízhatóak és olcsók. A legolcsóbb tétel a Fable volt, a legdrágább pedig a régi notim. Az újat (kisebbet és könnyebbet, amit éppen elkezdtem belakni) nem náluk vettem, mert pont egy órával azelőtt vonták ki a forgalomból, mielőtt eldöntöttem hogy kell nekem egy ilyen. Ez eléggé elcseszett döntés volt (mármint az övék, hogy kifuttatták a terméket), mert így nem tőlük vettem meg másnap, hanem a márka eredeti viszonteladójától, de hát így jártak, már a múltkor is felidegeltek ugyanezzel, amikor fényképezőt kerestem magamnak, és a tökéletes jelöltet másnap már nem lehetett kapni. A legújabb cucmány egy ilyen modernebb kivitelű kalóztávcső, mert a marx téren sosem lehet látni, hogy éppen 1-es vagy 1A-s busz közeledik messziről, márpedig nagyon nem mindegy, mert nem ugyanoda mennek. Hát ezzel majd lehet látni. Meg a jövő heti túránál is jól fog ez jönni, meg úgy általában erdei túráknál mindig.

Szerk.: Valójában 52E Ft értékben M-nek vettem ajándékokat, és a laptopot leszámítva (ami majdnem a teljes összeg fele) kb. ugyanilyen arányban magamnak szükséges dolgokat.

A pizzériában szólt a rádió, a Petőfin Fluor Tomi mesélt arról, hogy neki az előadóművészetben már nagy tapasztalata van, mert adott már elő magánházban is, megvalami disznóólszerű tákolmányban, disznón lovagolva vagy mi. Én is adtam már elő olyan községházában, hogy a község nevét sem tudtam ahol éppen előadok, és azt sem tudtam hogy kiknek (szerintem óvodások voltak), viszont adtam már elő Franciaországban is, a Belfort katedrálisban, szmokingos úri közönségnek. Bár ez csalás, mert az én előadóművészetemnek jóval szélesebb a célközönsége. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem csak hakniból éltem meg.

Btw most nagyon kiábrándultam a tapogatós szarokból, azon gondolkozom hogy veszek egy netbookot. Ami ugyan már nem divatos, de annál használhatóbb ugyanarra a célra, és még többre is.

Meg azt figyeltem meg, hogy minden magyar találmányról szóló cikkhez jön legalább egy néni, aki a rubik kocka világhíréről kezd áradozni, mintha az ő érdeme is lenne, mintha ő is besegített volna a feltalálásban azzal, hogy magyar. Vagy mintha világviszonylatban egy elképesztően meghatározó és a mindennapi életet segítő találmány lenne, mint pl. a golyóstoll. Vagy mintha egyáltalán lenne bármi utólagos jelentősége a feltaláló nemzetiségének.

Egy tömör zárókritika a néhai Bluepanther Voyager S+ tabletemről. Jegyezzétek meg ezt a márkát, és ha találkoztok vele, sikítva meneküljetek.

közhelyszótár #1

Működik közöttük a kémia = Az egyes elemek atomjai minden esetben pontosan ugyanolyan reakciót mutatnak, és külsőre is teljesen megkülönböztethetetlenek egymástól. Partnerükhöz kizárólag fizikai módon kapcsolódnak, de őt bármikor készek lecserélni a kedvezőbb kémiai potenciál érdekében.

A kifejezés élő beszéldben kevésbé, az online irodalomban viszont meglehetősen gyakran előfordul. Természettudományosan képzetlen nők körében különösen divatos a használata.

Ehhez kapcsolódóan pedig:

Aki ettől elérzékenyül, annak bizonyára az is egyből eszébe jut, hogy milyen ocsmány módon vált el annak idején hitvesétől, Anistontól, hogy inkább Jolie méretes kebleibe vethesse magát, akivel egy dugópárt játszottak egy filmben és ott ismerkedtek meg. Vagy aki erre nem emlékszik, az bizonyára azért nem, mert még éppen a barbibabáival játszott, mert nála még nem működött a kémia.

Az az igazság, hogy akármennyire is fárasztó volt a nap, akármennyire is faszkivan, azért mégis, ha este negyed hétkor már csak én vagyok a laborban, és látom ahogy az egész napos kísérletem a szemem előtt kel életre egy mágnestől, az egyből eszembe juttatja, miért is dolgozom betegen egész nap: mert szeretem a munkám.

Ebben az információtartalom csak az évszám és a doktori cím volt. Az, hogy tudományos kutatómunka az nem nagy szám, mindenki az alapján kap doktorit, aki nem orvos vagy jogász. Egyébként egyetértek a fickóval.

me and ma bitch in da house

Az előző nejemtől el akartam válni mert sosem akart szexelni velem és amúgy is buta volt mint egy bot, de aztán véletlenül megöltem, pedig épp csak odasuhintottam neki párszor. Úgyhogy a régi életemet magam mögött hagytam és elköltöztem Hook Coastra, szereztem egy nagyobb házat és a helyi kocsmában felszedtem egy fullosabb és szenvedélyesebb bigét, aki nem tudott ellenállni a sármomnak és a vagyonomnak, úgyhogy nőül is jött hozzám. És így most fiatalabbnak érzem magam, és kevésbé impotensnek, de valójában csak a látszat miatt tartom, meg hogy gyereket szüljön nekem, én pedig egész hetekig otthon sem vagyok, mert éppen messzi északon kardozok szellemekkel, trollokkal és a fő antagonistával, és nem akarom hogy bárki is elítéljen ezért. Még tetkóim is vannak csak azok nem látszanak, meg sheriffbajszom, meg péniszpótlék fegyvereim és skilljeim, mert nem akarom hogy a fullos bigém félrekúrjon valaki mással a faluból, pedig elég nagy rá az esély, mert ő még fiatal és hamvas, és nem mindig vagyunk egy hullámhosszon, de néha, a legendás helyekről amiken járok, szoktam hozni neki ékszereket és ajándékokat, és annak nagyon örülni szokott és természetben szokta ezt meghálálni, ami viszonylag jól szokott esni, de valahogy mégsem érzem azt a szikrát kettőnk között, mint amit a megismerkedésünkkor éreztem két hónapja.

Megtaláltam az év párkapcsolati cikkjét. Kész, ki lehet kapcsolni az internetet, ettől idén nem lesz jobb. Így kezdődik:

tegyük túl magunkat azon, hogy nem tudjuk elképzelni milyen az a házasság előtti kapcsolat előtti szex, és nézzük sorban a nyolc pontot.

1) A pasid az, aki mindenben dönt a kapcsolatotokat illetően?

Nem, képzeld, mi egy párként szoktunk dönteni.

2) Mivel úgysem hancúrozhat mással, megér egy próbát, nem igaz?

Hát ha már úgyse lehet mással, egyszer kibírom.

3) Ha együtt próbáltok ki új dolgokat, az mindig szorosabbá teszi a kapcsolatotokat,

Nem, én egyedül szeretek új pózokat kipróbálni, M-et olyankor rendszeresen kizavarom a szobából.

Pipáljatok ki egy új pózt vagy kérdezd meg, hogy mit nem tett még és dobjátok be.

Ja, csak a kipipálás miatt essünk túl rajta.

Legjobb esetben egyiketek nagyon élvezni fogja, legrosszabb esetben egy jót nevettek rajta.

A legjobb eset nem az lenne, ha mondjuk mindketten élvezzük? A legrosszabb esetben meg nevessünk rajta, ha kórházba kerül?

4) Amikor mentek az utcán, mialatt bementek az étterembe, amíg esztek, add tudtára,

most akkor utcán vagy étteremben, vagy hullámvasúton, vagy búvártúrán, vagy  hol?

5) Szexeljetek olyankor, amikor nem igazán van hozzá kedvetek!

Erős nyitás, ezt nem is lehet kommentálni. De még jobb lenne az, hogy "ha abszolút nincs kedvetek, kövessetek el nemi erőszakot egymáson. Nagyon nem fogjátok élvezni, de higgyétek el, megéri!".

6) Nagyon sokan vágynak az efféle szenvedélyre és, mint tudjuk, ezt nehéz fenntartani, ha már százszor is lefeküdtetek egymással.

Hát én nem is tudom, mi már ennek bőven a többszörösénél járunk és nincs ilyesmivel problémánk. Akinek van, az egyébként miért van még kapcsolatban?

Tekintsd ezt befektetésnek a monogámiádba, és viselkedj úgy vele, mint ahogy azzal a rosszfiú focistával tetted volna, akivel csak egy éjszakát akartál.

A sikeres kapcsolat titka: szex közben gondolj másokra, akikkel valaha meg akartad dugatni magad.

Higgy nekünk, imádni fogja!

7) Minden nő tudja, hogy a pasik imádják az orális szexet. És minden pasi tudja, hogy egy hosszú távú kapcsolatban egy idő után ebben már nem lesz része.

Miért, lejár a szavatossága, vagy mi?

Az ő ideális világában te ezt állandóan csinálni fogod azért, mert akarod, úgyhogy ne tégy úgy, mintha ez kötelesség lenne (akkor sem, ha így érzed néha).

Ismét az örök kérdés: aki úgy érzi hogy ez csak ideális világban működik, az miért van még kapcsolatban?

8) Sok férfi számára abban a pillanatban, amikor tréningnadrágban bújsz be mellé az ágyba, meghal a romantika

Igen, nálam a romantika alapja a forró mézzel leöntött szopóálarc, latexruha és a korbács, minden este. Szeretem nézni ahogy abban alszik.