2024. január 9., kedd


Akkor állj ki az utcára, bazeg, és meglátjuk, mekkora lesz az az érzékelhető közönségigény. Van egy tippem rá, érdekel?
Kezd már a hócipőm tele lenni a magukat viccesnek gondoló humoristákkal, akiknél a szórakoztatás peakje egy közepesen fáradt orbán-paródia. Karácsonykor már láttam Kiss Ádám kollégát egy hasonló alakítás után égő arccal lekullogni a színpadról, de Somogyi pedig különösen idegesít, ahogy minden egyes videójában olyan mimikával és hanghordozással szövegel, mint aki éppen túlélt egy sztrókot. Az autójából. Biztos azért mindig onnan, mert olyan gecire nagy a közönségigénye.
Hisztizik, hogy a politikai paródiákat nem engedik a színpadra, így nem tud fellépni.
Mi lenne András, ha helyette mesélnél mondjuk egy viccet, ahogy minden rendes telibekúrt humorista. Tudod, közvetíts inkább humort. Lehet, hogy azt engedik.

Nem, nem erre akart utalni, hanem arra, hogy szerinte Győzike és Tóth Gabi helyett majd inkább ő akarna lenni a kultúra. Az kom gec. Ahhoz előbb fel kéne lépni, nem?

2024. január 1., hétfő

2023 pár mondatban

Én most csak egy ilyen rövidítettet fogok tolni, a legfontosabb pontokkal.

A komolyabb betegségektől, kudarcoktól és egyéb szomorúságoktól tavaly megmentett a jóságos atyaúristen engem, úgyhogy idénre csak annyit tudok kívánni, hogy legyen szíves, és tartsa meg ezt a jó szokását.

Mi volt a legnagyobb sikered 2023-ban?
Az, hogy tavasszal konkrétan fizetésemelést sikerült alkudnom magamnak. Mármint nem csak simán kapni, hanem még volt pofám fintorogni amikor adni akartak, és kialkudtam magamnak egy fokkal jobbat. Nem tudtam előtte, hogy ilyet lehet, nem is számítottam rá, hogy bejön, így abszolút derült égből sikernek érzem.

Ehhez részben kapcsolódóan a "mi olyat tettél az évben amit eddig még soha" kérdésre most eszembe jutott, hogy például részvénybe fektettem.
A legnagyobb pénzügyi siker szerintem az év végi Archive-koncert volt az Akvárium egyik kisszobájában, azt a mai napig emlegetjük, hogy az bizony kibaszott magas ár-érték aránnyal rendelkezett.

Kimagasló ár-érték aránya van annak a kiló brazildiónak is, amit az utóbbi hetekben ettem meg. Abból vettem még két kilót, és ezennel hivatalosan is előlépett a kedvenc ehető diófélémmé.
Egyéb, pénzben nehezen kifejezhető első cselekedeteim:
- porral oltóval oltottam igazi tüzet (szervezett keretek között, Fire Marshall lettem a melóban, mint Dwight az Office-ban)
- reptéren éjszakáztam átszállások között (Milánó Malpensa, egy elég hideg márványperemen aludtam egy fotocellás ajtóval szemben, nem volt túl kellemes, de élménynek élmény).

Az év legjobb vásárlása számomra a minolta, és a hozzá kapcsolódó kiegészítői voltak. A bőrét (is) én cseréltem ki rajta a két kezemmel.

Ha már kézműveskedés, végre sikerült megvalósítanom egy nagyon letisztultan csinos, nyárias, de alapvetően primitív szerkezetű karórát. Több éve készültem rá, a mutatókat asszem Szingapúrból rendeltem, szokásom szerint én raktam össze a darabjaiból, itt figyel a képen a szőrös kezemen. A szíja a legolcsóbb így kinézetre is, de meglepően kényelmesnek bizonyult, így megtartottam.

Hova utaztál el?
Messzebre merészkedtem, mint eddig bármikor, és a Kanári-szigetekig repültem a családdal. Meghatározó élmény volt mindannyiunknak, óceán meg vulkán meg minden. Nekem még úgy is, hogy az elromlott Olympussal fotóztam végig az egészet, de az csak itthon derült ki előhívás után. Mindenesetre hazacsempésztem onnan egy pálmafát, amit szintén az év legjobb vétele címre pályázik. Ilyen kis tuja volt eredetileg odaát:

Aztán most jelenleg meg ilyen final boss
Kólás palack for scale. Így most télen kicsit viharvertnek néz ki, de nyáron kifejezetten bírta az irodai légkört. Túlzás nélkül a legjobb kollégám.

Aztán igaz, hogy a Großglockernél már harmadszor voltam, de jó volt újra látni nyáron az egyik legszebb gleccsert, amíg még egyáltalán létezik. Sajnos egyre csoffadtabban néz ki, és nem tudom, meddig nevezhető még gleccsernek. Mindenesetre az is egy meghatározó utazási élmény volt.


Könyvek.
Szánalmasan kevés kedvem volt idén olvasni, de az legalább egy olyan tevékenység, amit valami furcsa berögződés miatt Sieglindéhez hasonlóan tűpontosan vezetek. Szerintem a pálmát Michael Crichton repülős incidenses regénye viszi, az Airframe. Kicsit furcsa volt a pilótás szakzsargont magyarra fordítva olvasni benne, de a cselekmény élvezeti értékéből az semmit nem vont le.

Tervek és vágyak.
Hát. Le szeretném győzni az irreális félelmem, és újra megtanulni autót vezetni, de ezúttal át is menni az utolsó vizsgán. Itt majd mindenféle súlyos mentális gátakat kell leküzdenem, de én már azt is egy lépésnek érzem, hogy eljutottam odáig, hogy idén ezt újra el szeretném kezdeni. Meg az is egy súlyos döntés volt, hogy ne sajnáljam rá az ocsmány mennyiségű pénzt, amibe ismét kerülni fog, de ezen a döntésen már fejben túllendültem.
Meg mellette némileg kevesebb mentális erőfeszítéssel el kéne menni rendszeresen testmozogni valamit. Eddig főleg társaság hiányában nem mentem, de úgy néz ki, hogy ez is meg fog oldódni.

És a végére ajánlok egy dalt is az évből.
Illetve kapásból kettőt. A spoti szerint ezeket hallgattam idén a legtöbbször. Az év abszolút különlegessége volt, hogy nyáron volt szerencsém egymás után élőben is hallani őket.