Apa egyébként életműdíjat kapott az előbb.

Unatkozom, úgyhogy mém. Az előbb odakint vaddisznók csörtettek és röfögtek és csámcsogtak valamin, de aztán hirtelen elfutottak. Olyan zajt csapnak, hogy tiszta idegesítő. Inkább hallgatok mjúzt.

- Growing up, who was the easier mark: Mom or Dad?

Anyát mindig is könnyebb volt meggyőzni ha valami kellett nekem. Szerintem az anyák genetikailag ilyenek.

- What is the stupidest pet that you ever saw?

Azok a gülüszemű patkányok, amiket a rózsaszín retikülökben tartanak egyes nőstények.

- Tell us about a band whose every CD is a “must have”.

Ordinary Brainwash. Musthave minden egyes üteme. Egy lengyel huszonéves srác egyemberes szellemi terméke az egész.

- Where you surprised when Jim Parsons came out?

Én már minden híres emberről eleve feltételezem hogy titokban buzi, így nem ér meglepetés.

- Have you ever driven a Ferrari?

Nem, de nem is akarok, félnék hogy összetöröm.

- What do you call those little plastic things on the ends of shoelaces?

Ez könnyű. Cipőfűzővégműanyag. A cipőfűzővégműanyaggyárban készítik.

- Have you ever walked more than a mile?

Aha, rendszeresen. Nincs ebben semmi nagy kunszt.

- Do you believe in magic?

Erről mindig az ominózus Arthur C. Clarke idézet jut eszembe az eléggé fejlett technológiákról. Meg a Magical Liopleurodon.

- Have you ever skinny dipped?

Pucérkodás tóparton? Amikor még kicsi és ivaréretlen voltam, és nem számított hogy kilóg-e a vadállat ezredes pöpörőm.

- Explain what you think about hippies.

Azt, hogy azzal akarnak valakik lenni, hogy különböznek, de elég bénán csinálják, mert így mindegyik kiszámítható és ugyanolyan.

- Have you ever been dumped?

Nem szokásom ennyire lúzernek lenni, blőő.

- What are you wearing right now?

A pizsamának kinevezett dharmás pólóm, és egy alsót.

- Did you watch the series finale of House?

Valahol a 3-4. évad közben abbahagytam, mert az egyik epizód végén rájöttem, hogy ez már unalmas.

- Name 4 things you always have with you.

Pézsé, kulcs, bérlet, ezeken kívül minden más opcionális, még a mobil is.

- How many SERIOUS exes do you have?

Hát... igazából van kettő. De ez magánügy, nem fogok most róluk blogolni.

Haha, csak hülyülök. Természetesen nincs egy sem.

- What causes you to admire people?

Ha egy beszélgetés közben az első 20 másodperc alatt kiderül, hogy az illető kivételesen értelmes.

- Would you have sex after marriage? Why or why not?

Ezen már késő gondolkozni, de ezt szerintem minden párnak a belső, intim dolga eldönteni.

- Do animals go to Heaven?

Azt bizonyosan tudom, hogy a csirkék az örök búzamezőkre távoznak, ahol örökké csipegethetnek.

- Last time you had a great time with your dad?

Ma délután unatkoztam, elkezdtem játszani, és a SOF2 közben apa megállt a hátam mögött, és percekig nézte, ahogy M60-assal és valami távcsöves stukóval hegyi gerillákra (lol) vadászom a kolumbiai dzsungelben, és közben bíztatott, hogy pumpáljam tele mindet fémmel. Ez annak számít?

- Do you like your name?

Régen nem szerettem, aztán megbékéltem vele, most meg már ott tartok, hogy tök menő.

- When was the last time that you quit your job?

Szeretem a munkám, nem értem miért kéne kilépnem.

- When you wake up, what is the first thing you think?

...what year is it?

- Have you ever pulled an all-niter?

Olyan még sose volt hogy ne aludtam volna, a legdurvább asszem másodéven volt, akkor hajnali négykor feküdtem le, mert addig valami kémia laboros jegyzőkönyvet csináltam tán.

- Last time you cleaned the bathroom?

Másfél hete vagy mikor kipucoltam az összes lefolyót és szennyvízvezetéket itt a fenti fürdőszobában, mert elegem lett már belőle, hogy nem voltak kipucolva.

- Have you ever failed a grade? Why?

Megbukni? A hermanban semmiből, egyetemen meg ez általános és elfogadott dolog. Hogy miért annak a két fő oka az önnön lustaságom, illetve a tanár köcsögsége, illetve ezek kombinációja.

- Have you met anyone online?

Így ismertem meg a leendő menyasszonyom is. Így kezdődött. Egyszer majd talán elmesélem a teljes sztorit, tök megható, bestseller lenne ha könyvesítenénk.

Hiányzik M :(

Eddigi legepicebb gtalk-elírásom.

Még nem teljesen tiszta, de próbálkozom. Remélem felismerhető.

Az unokaöcsém kezd férfivá érni, ma olyan büfizett az ölemben, hogy bárki megirigyelné. Most éppen alszik a babakocsijában. Brahms altatóját gitároztam neki közben. Meg Pink Floydot, saját feldolgozásban, impróval feljavítva.

1.Post a picture of yourself and introduce yourself

Ez a kép még friss, és felismerhető vagyok rajta, remélem ez utóbbit nem fogom később megbánni. Magamról annyit tudok mondani, hogy nem vagyok épp toleráns alkat, de nincs is nagyon szükségem rá. Most mit mondjak még.

2. What exactly would you do if you saw your favorite celebrity?
Megkérdezném tőle, hogy te ki a tököm vagy, mert nekem nincs kedvenc hírességem.

3. A video that makes you laugh out loud
Inkább egy animgif.

4. If you switch places with someone for one day, who would it be? (Could be a celebrity or animal or something)
M valamelyik családtagjával, hogy mellette lehessek.

5. What would you like to accomplish this year?
Már mindent teljesítettem ami elérendő cél volt, már csak apróbb side-projektek maradtak, mint az aerogél és spion munkák, autóvezetés-tanulás, ilyesmi.

6. Who is your role model and why?
Szerintem leginkább BP, vagy Viktor, az egyik felsőbbéves ismerősöm, aki rendkívül sikeres.

7. Whats in your bag? and post a picture
Ööö. Zöldalmás mappa, ami tele van fontos papírokkal. Felvételi tájékoztató, pénztárca, rengeteg csokiskekszmorzsa, zsebkendők, laborbelépő csipkártya, és két toll.

8. If you bumped into the person you dislike or if you were stuck with them in an elavator, what would you do or say?
Tettetném, hogy halott vagyok, hátha békén hagy.

9. Picture of you with friends being silly
Na ez az a fajta kép, amiből egy sem készült eddigi életem során.

10. Something you regret
Én afféle gondolkodom és aztán cselekszem típusú ember vagyok, így nem teszek olyan dolgokat, melyeket később megbánnék.

11. A song you listen to when your working out or cleaning your room
The song of my people. The people of the vacuum cleaner.

12. Whats on your mind lately
Hogy ebben a mémben alig van kérdés, amire értelmesen tudnék válaszolni.


13. A song from the 90s
Épp múlt héten láttam a tévében, és sajnos egyből felismertem.


14. What do like and dislike about yourself
Azt szeretem magamban, hogy sikeres vagyok és jóképű és szerény (ezek csak tények), és bárkinek lehetnék a példaképe. Azt meg nem szeretem magamban, hogy ma is lusta voltam borotválkozni, és már viszket a szakállam.


15. An awkward moment that happened today or in the past
Hű. Most egy se jut eszembe. Vagy csak nem akarom elmesélni.


16. Favorite tv show and why
A Lostból még így évekkel a finálé után is csepegnek mindblowing infók, nem is kevés, azt pl tudátok, hogy a halála után Jack lett az új füstszörny? Pedig logikus. Egy fucking nagy kirakós az egész sorozat.


17. Your favorite blogs
Van pár képregényes blog, egy rakás hírportál, egy rakás magánblog, de igazán kedvencnek nem nevezném ki egyiket sem. Nem vagyok annyira oda a blogokért, én csak azért olvasom őket, mert érdekesek, és nincs más dolgom.

18. Places you want to visit
Nekem a földrajzi elhelyezkedés mindig is irreleváns volt. Sosem lelkesedtem külföldi/különleges helyekért, mert mindig az járt a fejemben, hogy az is csak ugyanolyan helyszín, mint mondjuk az Erzsébet tér a városban. Két dolog fontos, hogy legyen: wifi, vagy M.

19. Celebrity crushes
Mindig is szerettem volna egy pikacsut.


20. What you saw at the news and talk about it
Igazából kábé két-három hete abszolút fogalmam sincs, mi történik a közéletben. És boldog vagyok így.

21. Favorite holiday and why?
Az elmúlt hét második felét M-nél töltöttem, kettesben vele. A 18. kérdésben taglalt okok miatt az az eddigi kedvencem.


22. Your dream date
Igazság szerint ha mi csak úgy összefutunk M-mel suli után, már az is a legtöbb ember álomrandi-színvonala feletti kategória. Nem menőzésből, de tényleg így van.

23. Celebrities you would like to see working together in a movie or tv show?
Fáradt vagyok, mos nem állok le ezen gondolkozni, bocs.


24. Favorite theme song
Ezen sem.Valami epic és kész.


25. The best day of your life and why?
Ezeket sem tartom számon. Rengeteg ilyen van, és rengeteg nem ilyen.

26. Favorite quote
Na jó, most már menj a pébe a fasz kérdéseiddel.

27. Have you ever did something bad or lied to your parents but got away with it?
Maximum iskolai rossz jegyeket hallgattam el, közös érdekből.


28. Get a blank paper and close your eyes and draw, post a picture afterwards
Nope.

29. Rant about anything
Kibaszott mém, már rég aludnék...

30. Reaction after finishing this challenge and what do you think about it?
Mindjárt ez lesz a következő dolog amit megbánok.

Szóval éppen jövök haza a szakirányválasztásról, a losztos Dharmás pólómban. Ami egyébként nem lényeges, de megemlítem hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy nekem van olyanom. Kezem a fekete farmerem zsebében, bsc-oklevelem a táskámban.

A 29-es egy olyan busz, hogy ha felszállsz rá, akkor egy Temető-Egyetem távon hetente legalább egyszer lehet hallani, ahogy két proli* néni arról beszélget, hogy valamelyikük gyereke/unokája kiment Angliába**, mert nem ért semmihez, és lusta elvégezni egy tanfolyamot. És ez a két néni mindig más.

Ma egyébként meglepően gyorsan váltottak témát a hajfestésre. Ez egyébként az éppen divatos trend, hogy mindenki megy ki Angliába, mert ott úgy lehet pénzt keresni, hogy nem kellett előtte tanulni.

Léteznek emberek, akik csak úgy vannak; olvasnak könyveket, de nem ők írják őket, zenét hallgatnak, de ők maguk nem zenélnek, képeket mutogatnak, melyek nem a sajátjaik, operációs rendszert használnak de nem bugreportolnak, használják a tudomány eredményeit, de nem kutatnak. Lelkesednek eszmékért, melyek nem a sajátjuk, és ötleteik vannak, melyeket nem ők találtak ki. Szerintem az emberi élet értelme az alkotás. Valami olyan eredmény, amit az utódok készen kapnak, hogy ők is hozzátehessék a saját eredményüket. Kell, hogy az ember érezze, hogy van célja a létezésének. Hogy valamit adnia kell a társadalomnak. Vagy a természetnek. Vagy egy embernek. Mióta vagyok ilyen szentimentális?

* Ezt most tényleg nem bunkóságból, de elég könnyen fel lehet ismerni hogy ki proli, főleg a törzsi haj- és sminkviseletéből.
** Gondolom mosogatni.

Megfelelő frekvenciára állított húrokkal és tremolóval ilyen baró állóhullámokat (18. másodperc után) tudok csinálni:

Meg space rockot:

Kell hozzá három húr, tremolókar és két bund. Ezen kívül más nem.

Egyébként voltam ma felvételin is, semmi extra, fel fognak venni posztgraduálisra, miért ne vennének, okos vagyok és mindenkinek kellek. Kémiai fémtechnológus leszek, és anyagvizsgáló nanotechnológus, ez lesz a szakiránypárom. Piece of cake.

koppány jammel

Nincs még egy hete, hogy vettem egy gitárt úgy, hogy nem is tudok gitározni. A szakmai fejlődésem naplójának első fejezete következik.

Ja, kicsit halk. Szkájp-mikrofonnal vettem.

Egyébként ebben semmi extra cucc nincs, csak a gitár, az erősítő és a tremolókar, ahogy az isten megteremté'. Végül rájöttem, hogy kell nekem egy tremoló. Még jó hogy van.

MS kaland

Múlt hét szerdán egyébként írtam a microsoft hibabejelentő fórumára ugyebár, hogy törölni szeretném az MSN-fiókom, de szar a link mert nem működik, mégis mit vártam, hogy majd pont elsőre működni fog egy link a microsoft honlapján, észnél vagyok, köcsög? Egy nappal később válaszolt az egyetlen közönségszolgálatos hölgy, hogy próbáljam meg IE-vel megnyitni.

Persze az eredmény ugyanaz lett, de maga a bizalom az LOL, amit ennél a cégnél az általuk készített világszégyene böngészőbe fektetnek. Úgyhogy választoltam hogy a dolog böngészőfüggetlen. Erre azt mondta, hogy adjam meg az azonosítóm meg egy csomó titkos adatom, mert a dolog bonyolult, és majd valami védett oldalon ezt megbeszéljük. A védett oldalon átadtam az adataimat, ők meg megmondták, hogy oké, de számítsak rá, hogy ha belépnek a fiókomba, akkor megváltoztatják a belépési jelszavam, így nem fogok tudni belépni (mondjuk erre nem tudom mi szükség), de majd ők utána egyből szólnak ha megnézték, hogy mi a szitu és mit lehet tenni. Ez volt múlt hét pénteken.

Azóta nem tudok belépni sehova a jelszavammal, úgyhogy most szerdán új címet regisztráltam, ami annyiban különbözik az előzőtől, hogy az eredeti email cím után odaírtam, hogy ".2", de a megjelenített nevem is ugyanaz. Megkérdeztem, hogy akkor most mivan, mert nem tudok belépni, és már sok napja néma csend, és törölni akarom a fiókom. Rá egy napra ugyanaz a hölgy válaszolt, elküldte az új regemhez tartozó fióktörlési linket, és mondta, hogy próbáljam meg IE-vel.

Ide most ezt a mémet csináltam:

Megköszöntem neki a hasznos információt, és közöltem, hogy ha nem derült ki, én az előző fickó vagyok, és még mindig arra várok, hogy megjavítsák a linket a profilomban. Türelmem mint a tenger. A microsoftosokkal nem éri meg leállni arcoskodni, olyan mintha egy genetikai betegséges gyereket szidnál. Egyszerűen megsajnálod, hogy milyen szerencsétlen.

A mai nap azzal telt, hogy M-et tettem fel a repülőre Thesszaloniki felé. Egyébként hosszú idő óta a legrosszabb lelki érzés volt ott hagyni őt a reptéren és egyedül hazajönni onnan a halál faszából. Úgy terveztem, hogy megvárom míg felszáll a gépe, és majd addig keresek valami jó üvegablakot, ahonnan látom majd, mint az amerikai filmekben, ahogy emelkedik, de egyszerűen szörnyű volt, szörnyű volt maga az érzés is, hogy ott vagyunk mind a ketten, és csak egy rakás biztonsági kapu választ el minket, és nem fogom most látni egy hétig, és ez a hét ettől a pillanattól kezdődik, és most egy hétig az elmúlt percek emlékein kell majd élősködnöm, azokon az emlékeken, ahogy átöleljük egymást, ahogy rám vigyorog miután leoltom valami miatt, ahogy beleszippant a halántékomba, meg ilyenek, látod, most is ezek jutnak eszembe és én mindjárt utánamegyek, nem érdekel mennyibe kerül, veszek repjegyet, vagy elindulok gyalog. És én ez nem bírtam, inkább elindultam visszafelé, egyedül, magányosan, elveszetten, a déli kánikulában egy (több) szar csotrogány ikaruszon, cigányok és alkeszek között,  a szokásos pesti közönség. Akartam neki írni, hogy egy mandulás mcflurry-t fogyasztok éppen az ő tiszteletére amíg kölcsönösen hiányzunk egymásnak, de nem küldte el, még az egyenlegem is elfogyott, és csórónak éreztem magam. Amíg vártam a vonatra, pesti estet olvastam a balaton soundról (konklúzió: béna), aztán meg némán tévét néztem, az euro sportot, amin valami kajak-kenu verseny ment, de nem érdekelt, arra gondoltam hogy itthon akarok már lenni, de most rájöttem, hogy itthon sem jobb.

Időközben tehát -kapva az alkalmon, hogy épp Pesten vagyok- kipróbáltam a Burger Kinget is, aminek a sajt-, a csibeburgere és a sült krumplija is jobb mint a mekié, illetve utóbbi nem biztos, de annyi biztos, hogy nem annyira sós. De nyilvánvalóan értelmesebb alkalmazottakat foglalkoztatnak, ez már elsőre feltűnt. Egyébként M hamarabb ért görögbe mint én fel a vonatra a Keletiben, visszafelé meg zenét hallgattam, de majdnem bealudtam, úgyhogy inkább elővettem egy tollat, papírt, és a mobilom számológép funkcióját, és elkezdtem numerikusan közelíteni a nehézségi gyorsulás négyzetgyökét, nyolc tizedesig jutottam. A szemben ülő fiatal lánynak szerintem enyhén bejöhettem, mert közben lopva végig engem nézett, zavartan viselkedett, és egy idő után elővette és elkezdte ápolgatni a hipster napszemüvegét, nyilván azt feltételezte hogy azt én is menőnek tartom, és részben amúgy igaza is van, tényleg menőnek tartottam addig, amíg csak blues-zenészeken volt olyan kiérdemelten, és nem minden második tinin.

Úgyhogy most magamra zárom az ajtót és a Korttal pótolom M fizikai hiányát.

Szóval ma este M és én bekapcsoltuk a tévét, és hómméd drinking game. 11 zenecsatorna, szépen végigmegyünk rajtuk, és iszunk a meg nem nevezett bor alapú alkoholos ital kólás és narancsleves keverékéből, illetve volt egy "tömény" nevű pohár is, amely az említett ital hígítatlan változatát tartalmazta. Végigmegyünk az adókon, kiértékeljük a látottakat és annak megfelelően cselekszünk, majd ha véget ért, megint az elejéről.

Egy kicsit durvára sikerült, mindössze három kört mentünk, és kénytelenek voltunk utána inkább pizzát készíteni, mert kezdett felmenni a pumpa véralkoholszintünk. A szabályok:

3 féle check van.

1) 3 korty a narancsleves vagy a kólás lötyiből,

2) 2 korty a töményből,

3) minden, ami abban a pohárban maradt, amiből legutóbb ittál.

A legutolsó pont azért is jó, mert stratégiázni kell miatta.

És akkor.

- '70, '80 évek-beli a szám -> (1)

- színes bőrű énekes -> (1)

- bikinis táncoslányok a klipben -> (1)

- magyar származású énekes -> (3)

- olyan zene, ami amúgy tetszik -> (1)

- aminek az előadóját az előtt felismerjük, mielőtt kiírnák -> (2)

- "világhírű vernyákoló macskák" (shakira, kesha, gaga, bieber, stb.) -> (1)

- a klip egy koncertfelvétel -> (3)

- a klipben felismerhető hangszermárka -> (1)

- les paul gitár -> (1)

- feat. Pitbull -> (2)

Nem tűnik durvának, de egy James Brown koncertfelvétel pölö eléggé betett nekem.

Szóval az volt, hogy odaérem korán, és várni kellett sokat. Volt sok giccs, sok sírás, sok világoskék hajú, filctollal rajzolt szemöldökű néni, akik nem tudták kiszámolni öt széksor közül, hogy melyikbe szól a jegyük. A téós csaj, aki az utóbbi időben feltűnően kedves volt velem, most azon problémázott percekig, hogy hogy legyen az ülésrend. Az mindegy volt neki, hogy a sorakozásnál úgyis be tudunk majd állni névsorba, amikor rákérdeztem, hogy akkor meg nem tökmindegy-e, csak üljünk végre le, azt mondta, hogy nem, mert ő már előre kitalálta, blablabla. Nem nagy szám, a rektor külön egyenként bemutatta a díszvendégeket, mindenki tapsolt, de amikor a görög katolikus lelkész asszisztenséhez értünk, akkor már nagyon erősen megfordult a fejemben, hogy a tökömnek van erre szüksége, lennék inkább otthon. Maga a diploma egyébként szintén nem nagy szám, kemény kötésű kartonba belülre azzal a ragasztó rágóval(!!!) be van ragasztva két papír, a gagyibb fajta vékony fénymásolópapír, amin van két aláírás, pecsét, meg szöveg, ami hiányzik belőle, az az igényesség. Éhes voltam, szomjas voltam, izzadtam mint egy ló, és amikor megláttam hogy még utánam jön kétszáz gazdász a fehér kesztyűjével,a talárral meg az amerikai négyzet-sapival, akkor azt gondoltam, FUCK THIS, és hiába hogy három órás műsor alatt nem lehet elhagyni a termet, az ajtónálló fickónak megmondtam hogy ne szórakozzon velem mert kurvára elegem van ebből, úgyhogy kiengedett. Agyfasz egyébként az egész rendezvény, előre ki volt számolva, hogy végzősönként 1 ülő és 1 állóhely jut a vendégeknek (!), illetve ki volt kötve, hogy az ülőhelyekről tilos fényképezni és filmezni.

Jaó. Kézhez kaptam, mondtam a többieknek hogy gyíkok, én léptem, és léptem. A dipi borítója jó lesz könyvtámasznak, a rágós papír meg úgy magában kevesebb helyet foglal, úgyhogy berakom a többi közé a cipősdobozba.

Most meg költözöm vissza M-hez megint.

dipiosztó

Igazából nem sok választ el attól, hogy basszak az egészbe, és megmondjam nekik, hogy küldjék el inkább postán, nincs nekem ilyen baromságokra időm.

Legalább másfél órát tököltünk rajta M-mel, hogy minél picsásabban nézzen ki. Kénytelenek voltunk felnézni az oszmedgre is, hogy megfelelő idézetet találjunk, aztán persze rájöttünk, hogy egyszerűbb lett volna csak úgy felmenni valamelyikünk fészére.

Az a durva, hogy volt aki komolyan vette. Ez alapján lehet szűrni egyeseket.

De egyébként a gitártesztelésnél a zeneboltos szemforgatását én sem tudom mire vélni. Az egy dolog hogy mindenki elkezdi valahogy, de aki egy vidéki pláza eldugott zenebutikjába bemegy gitárt nézni, az nyilván még kezdő, mert aki nem az, az nem ott fog nézelődni, és nem a harmadik legolcsóbb gitárt. Aki meg kezdő, nyilván nem fog egy Satrinani-virgát lenyomni, amikor a kezébe adják a hangszert, hogy nesze, próbáld ki. Jó, egyesek villantani járnak zeneboltokba, tény. Így nem csoda, ha inkább odaadom M-nek, hogy ő tesztelje le, az én bátortalan 7 nation army pötyögésemből meg jó hogy nem fog látszódni, hogy én amúgy tanult zenész vagyok, aki óvodás kora óta van a szakmában, így végül is teljesen reális, hogy egy csóró wannabe-rocsztárnak néz a boltos amikor meglátja, hogy fogom a gitárt, úgy mint aki mondjuk még kottát sem tud olvasni, de már bandázni akar egy garázsban a csajok előtt, mert az menő. Zenélni amúgy bármilyen kontextusban menő, de én is tudnék olyat csinálni, hogy megkérném, fogjon meg egy pár dobverőt, vagy mondjon valamit arról a Sonor bass drumról ott a kirakatban, és csak pislogna.

Úgyhogy az lesz, hogy fullra betanulok valami Satriani-virgát, odamegyek, és random kiválasztok egy gitárt hogy szeretném kipróbálni. Szépen a kezembe veszem, leszólózom a haját a fejéről, és megmondom hogy köszi, viszlát.

Egyébként be kell vallanom, hogy kurva vagányul áll rajtam ez a gitár, pláne ha még közben Stockholm Szindrómát játszom (nyilván ezt is széttorzítva mint a szart). És igen, bizonyára lesz még pár poszt ami rólam fog szólni, meg a gitáromról, meg arról hogy mennyire awesomek vagyunk mi ketten. Egyébként fiú. De a nevét még nem döntöttem el. És több van közöttünk, mit szimpla barátság.

Illetve lehet hogy ritkulnak majd a posztok, holnaptól M-hez költözöm pár napra, majd néha szólok hogy mivan.

Délután fagyizni mentünk M-mel, végül pedig úgy tértem haza, hogy megmentettem egy mattfekete Cort X1-est attól, hogy valaki más tulajdona legyen. Rocksztárság van, az van, fuck yeah. Audioslave riffeket tanulok, Muse feldolgozásban, úgy eltorzítva, mint a szar.

Na jelentkezzen aki rocksztár. Gitárokat nézegetek. Hozzáértő embereknek a kommentelés erősen ajánlott. A követelményeim:

- elektromos (nem klasszikus, nem akusztikus)
- piros szín
- les paul (ettől csak akkor vagyok hajlandó eltekinteni, ha tényleg badass külső van helyette)
- tremoló (ettől csak akkor vagyok hajlandó eltekinteni, ha tényleg badassul szól az egész gitár enélkül is)
- minél több pickup
- 40E körüli ár max. (na ez viszont korlátozó tényező, többet kezdőként nincs értelme költenem)
- minél jobb minőség (értelemszerűen)
- minél több potméter és kapcsoló (szeretem kapcsolgatni és csavargatni)
- csavarozott nyak (nem ragasztott, de ez végülis utolsó szempont, szal majdnem mindegy)

Eddigi jelöltek, időrendben:
- Vorson EDG-LP TR
- Stagg L-300 TCH
- Cort Z40 RD
- Cort X-1 RDS

A jelöltek  kiválasztásánál nyilván a beszerezhetőség alapján mérlegeltem elsősorban, mármint itt Miskolcon nem sok lehetőség van gitárvásárlásra, de lehet venni a netről is, azonban vannak olyan webboltok, amiknek ránéztem a honlapjára, és azt mondtam hogy OH GOD, akármilyen gitárjaik is vannak, ezt soha többé nem nyitom meg.

Eddig a legtöbbet a Z40-essel szemeztem, mert azért mégiscsak Cort, meg tetszik a letisztult kinézete (jobban mint a színe), utána közvetlenül a Stagg jön, de attól csak azért félek, mert nem tudom hogy a Stagg milyen gitárokat gyárt. Azt tudom, hogy cintányérban és dobverőben prémium kategória, na de láttunk már olyan, hogy a Suzuki is világbajnok versenymotorokat gyárt, és nézzük meg az autóit... de egyébként ha a Stagg Cort lenne, ez nem lenne kérdés. Szóval kell a vélemény, na.

Vagy ha van még ajánlat és tanács ezeken kívül, szívesen fogadom.

Lehetnek nyelvtani hibák, gyorsan kellett gépelnem nem a saját klaviatúrámon.

életkép

Fél egy van.
Ittam egy pohár neocitrant, mert érzem a torkom, és nem akarom. Most azt várom, hogy az beüssön, általában nekem altatóként hat. Egyébként sem reklámozom ezt, mert nyár közepén torokfájni legalább olyan csóró, gáz dolog, mint elájulni egy iskolai ballagáson.
Megérte az órákon át tartó cseszekedés a Maya image-dzsel. Mindig boot errort dobott, de egy fat-formattálás megoldotta. Csodával határos módon, de legalább örülök hogy működik. Mindegy, ebből valszeg egyikőtök sem ért egy szót sem. A hátamról cafatokban jön le a bőr. De már nem fáj. A könyököm mellett kitartóan zúg a hómméd usb-venti. Bár a teljesítménye nem túl izmos. Miután ezt posztoltam, megnyitok egy új tabot, kikapcsolom a hangot, és meggypiros les paul gitárok képeire fogok élvezkedni.

De egyébként igaz, én mint operafesztes belsős, megerősíthetem, hogy ez úgy működik, hogy aznap reggel szólnak hogy figyi már haver, itt van ez a darab, ugorj már be és játssz el egy-két szólamot. Nem egy héttel előtte, nem egy hónappal előtte, hanem aznap reggel szólnak, és akkor sem úgy, hogy valaki megkeres és leszerződtet, hanem szívességből, no pénzért, havernak, csak mert olyan régóta ismerjük egymást, és hát na. Mert megkér. Huba mesélte, hogy nekik a hangszereiket kérték el egyszer aznapra csak úgy spontán, mert akkor derült ki hogy nincs hangszer, és aztán kifelé menet meg szóltak, hogy ja, és holnapra is kell majd, kösz. Így működik a híres neves miskolci operafesztivál. Egy hakni az egész, csillogó glitteres rózsaszín masnival átkötött széklet, ami köré a csóringer utcai árusok odagyűlnek, mint a legyek.

Ma csak úgy spontán, reggeli hirtelen jött ötletként azzal telt az egész kikúrt napom, hogy a színházban adtam elő az operfesztiválon, egy operagálát kísértem hangszeresen.
Azt ne kérdezzétek hogy mi a faszt kerestem ott amikor már évek óta semmi közöm a szimfihez, mert én sem tudom.

Úgy őszintén a Titus nyitány közben jutott eszembe, hogy itt ülök a nagyszínházban, szemben pár száz emberrel, reflektorfényben, fekete cuccban, lábaim között egy nagydobbal és egy kottaállvánnyal, rajta olyan kottákkal amiket még életemben nem láttam, hogy én most akkor mi az anyámat keresek éppen ott.

Megmondom én, egész álló nap egy fuckot kerestem amit givelhetnék, de nem találtam.

Mások parfümöt, körömlakkot, ruhaneműt vesznek a kedvesüknek, kozmetikumot, ékszert*, esetleg kétszemélyes mozibelépőt valami 3d imax-re. Nos, én legutóbb egy VIP-jegyet a világ legjobb rockbandájára, előtte pedig egy exkluzív példányt egy annyira friss albumból, hogy még meleg, egyenesen a kedvenc progrock előadójától, közvetlenül a szerzőtől. Azelőtt pedig egy vezeték nélküli logitech egeret, de ez nem annyira fontos. Hogy ne touchpadot használjon már.** Egyébként meg az van, hogy kibaszott rocksztárok vagyunk. Nagyon hamar meg szerintem beújítok magamnak egy les paul gitárt, mert én ezt nem bírom, most éppen nagyon szenvedek, gitározhatnékom van, és NEM TUDOK, mert NINCS gitárom, és ez az állapot nagyon tarthatatlan.

Ezt a posztot eredetileg tényleg a gitár miatt akartam írni, most jut eszembe, nem menőzésből, azt a néhány teljesen általános dolgot csak úgy megemlítettem az előbb.

Szóval kell nekem egy gitár, csak sajnálom rá a pénzt, de nagyon el akarok most azonnal indulni valami hangszerboltba.

* tőlem M egyszer kapott egy nagyon szép, teljesen egyedi készítésű kék ezüst szívet (nyakba), ez volt az első ajándéka tőlem, egyszer mesélte hogy volt neki egy hasonló, az volt a kedvenc nyaklánca, de elhagyta, így hát kapott tőlem egy még szebbet. Aztán amikor bálba mentünk mi ketten, arra az alkalomra kapott egy hasonlót, csak kék swarovskyból. Ezek után már csak egy nagyon különleges (tényleg az, az usában vállalták egyedül az elkészítését) karikagyűrűt fog majd tőlem kapni a gyűrűsujjára, de ez még ultratitkos titok, majd úgyis le fogom blogolni ha eljön az ideje (meg külön blogot írtam róla, de az is ultratitkos titok)
** egyébként a legnagyobb tételek még mindig nem ezek, hanem nem mondom meg mi, de egy konkrét dolog, és rendszeres szükségletünk van belőle.
Na jó, megmondom. Kaja.
Vagy nem kaja.
De, egyébként az.
Is.

- záporban áll!
- vízben áll!
- szabadban áll!
- a csodálkozás szava
- zorro jele
- közszájon forgó
- március 8-án tartjuk
- a napon száradó
- ellenőr, röviden
- a fogorvosnál mondjuk
- madarat borítja
- van ilyen társ is
- sapkaellenző
- babát táplál
- kiveri a hideg tőle
- a karjában tart
- ilyen a jó őr
- tarka ... (halfaj)
- orvosi műszer
- ... Vegas (város)
Ezekben az a közös, hogy mindegyikre a megfejtés a FASZ.

A megállóban öregek haladtak el, és hangosan méltatlankodtak, és az egyik megállt előttünk, hogy elszavalja hangosan azt, hogy a keze szárát vágná le annak aki így tönkretette ott a virágokat a megállóban. Pedig ha egyszer, csak egyszer ő várakozna 10+ perceket a villamosra, garantálom hogy hamarabb kezdené el emlegetni annak a hétmérföldes idiótának az anyját, aki kitalálta, hogy a megállókban (az összesben) ülőhelyek helyett virágágyásokat létesítsenek, mint én. Így nem csoda, ha mindenki a virágokra ül rá. Mégis mit hittek? Hogy majd a virágok mennek ülőmagasságba a lócára, mi meg majd ülünk a földre? Komolyan, olyan ez az egész közlekedési vállalat, mintha most találták volna ki ezt a céget, és még annyira új lenne, hogy még mindenki annyira hülye lenne benne, hogy még egy megállót se tudnának megtervezni.

Egyébként a mai nap poénforrását főleg az adta, ahogy M és én keresztrejtvényt fejtettünk, és rájöttünk, hogy mindennek az a megoldása, hogy FASZ. A tarka ... (halfaj), a vízben áll! és a ... vegas (város) megoldása is az.

Meg arra gondoltam, hogy ha sikerülne ugyanazt megcsinálnom áttetszőben, mint amit a laborban már rutinból megcsinálok feketében, akkor gyakorlatilag is lehetőség van változtatható átmérőjű, görbületi sugarú és tökéletesen sima felületű optikai lencsék létrehozására, mondjuk űrteleszkópoknál, vagy katonai műholdaknál, vagy orvosi optikában. Ez eddig miért nem jutott eszembe?

Egyébként azt álmodtam, hogy olyan digitális órám volt, ami teljesen átlátszó volt, de azt végülis nem nehéz megcsinálni, kell hozzá egy litografált rétegekből felépített polietilén váz, amiben az áramköri elemek kapillárisban lévő sóoldatokkal vannak helyettesítve. Az energiaellátás részét még nem találtam ki, az elemet hanyagolni kéne mert az nem átlátszó.

Ma veszekedtem M-mel. Lestricizett az utcán, én meg beintettem neki.

Persze röhögésbe fulladt az egész, mert csak hülyültünk, eljátszottuk mi lett volna ha egy buszon próbálom felszedni. De oda lyukadtunk ki, hogy a mi történetünk a legszebb a világon, és hogy mi ketten egymásnak teremttettünk. Ez mindkettőnk számára evidens. Szeretem ezt a lányt. Szeretem hogy ilyen okos, szeretem hogy elbűvölően gyönyörű, szeretem hogy ő is szereti a fákon kergetőző mókusokat, szeretek vele "szerinted ki az osztály legnagyobb ribanca?" játékot játszani a városban a tablóknál, pláne azoknál, amiken csak fiúosztályok vannak (ebben az esetben ki az osztályban a nő?), szeretek vele nyíltan flörtölgetni az utcán, mintha most látnánk először egymást. A jövő hetet szinte végig együtt fogjuk tölteni, 24/7, brace myself. Továbbra is menthetetlenül szerelmesek vagyunk, és rajongunk egymásért. És ez már csak így marad.

Ez még tegnap volt. Barna férfi pulóver hátán.

ESPRIT

500

22-43-13

Szerintem egy orosz nukleáris rakéta indítókódja.

Napi adathalász oldal felnyomása az NMHH-nál letudva. Összességében mindenki elmehet a pébe. A microsoft is, hogy nem engedi törölni az msn-profilom mert "Átmeneti probléma lépett fel." (aha, persze, lófaszt, soha nem is működött), a gagyi magyar oldal is, amelyik ellopta az adataimat róla, és annak az üzemeltetője is, amiért képtelen egy normálisan működő e-mail form megírására. Nem akarok már többé MSN-t, nem vállalok közösséget az ottani emberekkel, és a dilettantizmusukat mi sem bizonyítja jobban, mint magának az üzemeltetőnek, a Microsoftnak a seggarcúsága, hogy engedi kiszivárogni a felhasználók adatait. A magyar adathalász oldal üzemeltetőinek a seggarcúsága már nem is lep meg, nagyravágyó script-kiddie ezzel akar biztos pénz csinálni, közösségi oldalt gányol össze otthon a pentium kettesén két WOW-raid közben, és mivel már első ránézésre is süt az igénytelenség a honlapjairól és senki nem regel, úgy gondolja etikus, ha ő maga csórja el a felhasználókat. Az meg már nem az ő hibája, hogy nem tud saját magának üzenni a honlapnak nevezett szarról ami felett hatalma van. De nem baj, találtam egy e-mail címet, arra küldtem neki ímélt, amiben utólag tájékoztatom arról, hogy megmutattam a szép kis alkotását az NMHH-nak, hátha nekik is tetszik.
Tudod attól vagyok igazán kiakadva, hogy huszonegyedik század, és nekem ilyenekkel kell baszakodnom fél napon keresztül, ahelyett hogy valami értelmesebbet csinálnék, hogy mondjuk ennék egy zsömlét, vagy megkeresném a kék kockás ingem amit már hetek óta nem találok sehol. De nem, nekem ezekkel a faszfejekkel kell számolnom nap mint nap amikor az internetre lépek, amikor kimegyek az utcára, amikor felszállok a buszra és amikor leszállok a városban, mert tele van velük a kicseszett világ. Hiába mondod hogy ignoráljam, nem tudom, mert a csapból is ők folynak a hülyeségeikkel. Én csak egy IM-szolgáltatásra iratkoztam fel 2005 tavaszán, még csak hírlevelet sem kértem, most meg attól kell agyfaszt kapnom, hogy reklamálnom kell a fél internetnek, hogy ugyan ne tegyék már publikussá az összes személyes adatomat és kontaktlistámat, és pláne ne egy olyan okádék oldalon, mert ettől meg én szégyellem magam, hogy kint van ott az arcom meg az elérhetőségem a többi suttyó faszfej és ribanc tinilotyó között, a mellszépségversenyre mutató linktől balra.

Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy a falamra posztolt nyálas és béna faszombölcsességekhez nem trollkodok be semmit, egyszerűen csak egy-egy kommentben kijavítom a helyesírási hibákat.

Arra jöttem rá, hogy én gusztustalannak tartom a kontextus nélkül, csak úgy magukban lebegő női szájakat, amiket mondjuk rúzspromóció céljából fotóztak. De így, minden nélkül, a rücskös, fényes, mázas női szájat sehogy sem tudom elvonatkoztatni a ténytől, hogy az is csak a tápcsatorna egyik nyílása, ami indokolatlanul ki van színezve valamiért színes, lipidekben emulzifikált porral. Persze egy vonzó női arccal együtt már más a rám gyakorolt hatás, de így egymagában meglepő módon rendkívül visszataszítónak találom.

Egyébként az a bajom, hogy nincs dolgom. A SPION-projekt most leállt, nem is tudom miért, sok időn keresztül be volt fagyasztva, de én már folytatnám tovább, lehetne is. Az AERO-projekt meg még gyerekcipő, hobbi-szinten ötletelünk róla. Unatkozom itthon, eredményeket akarok már végre gyártani, még mielőtt ellepik a labort a nyárigyakra özönlő kicsik, akik csak azt látják majd, hogy egész nap ott ténfergek és nem csinálok semmit. Csinálni akarok végre valamit.

Meg agyfasz kapok, mert nem tudom, miért vonták le kétszer a mjúz-jegyek árát a számlámról, azokét a jegyekét, amik nem két forintba kerültek.

Ma a nap első felét az EÜ-laborban töltöttem. Meglepően jól fel van szerelve, minden steril és tiszta, minden eszköz vadiúj, vagy legalábbis annak néz ki, mert itt biztos van olyan ember, aki elmosogatja maga után a megnevezhetetlen dzsuvát amit termel munka közben (ugye-ugye), mindenki tök kedves velem, a nanós kollégával, kényelmesek a (bőr!)székek, és OMG van egy rakás kurvajó műszerük, én szerintem legközelebb amikor oda megyek, viszek magammal hálózsákot és egy postaládát. Hosszú idő után úgy dolgoztam végre laborban, hogy awesome kutatónak éreztem magam. Még tisztára szégyelltem is magam, hogy nem patyolattiszta hófehér volt a köpenyem, hanem tele volt vérhematitfoltokkal.

A nap második részét azzal töltöttem, hogy szereztem M-nek egy példányt az OB legfrissebb albumából, aztán azt házhoz vittem neki. Igazából már egy hete ezért sírt a szánk, illetve főleg neki, mert nem tudott róla hogy azonnal megvettem neki amint elérhető lett elsőként egy lengyel underground zenebutikban, nekem meg végig kellett hallgatnom naponta, hogy ajj, túl drága, most várnunk kell amíg valaki fel nem teszi netre, tudva hogy valszeg egy éven belül senki nem fogja felrakni sehova mert annyira hipster módon underground, és nekem meg kellett állnom mindezt vigyorgás nélkül.

A felvételi elbeszélgetésem 25-én lesz.

Egyébként tényleg érdekes életem van, csak most valahogy nincs kedvem blogolni.

Komlóstető, buszmegálló, a lemenő esti Nap fénye lágyan súrolja arcát. Állunk a megállóban, összebújva, ölelkezve, mint egy szerelmespár. Egy kicsivel odébb egy tinilány, egy idősebb néni és egy (láthatóan táppal) kigyúrt, kokszos csávó izompólóban, napszemüveggel és buzi kristályköves fülbevalóval. Minket néz, nem is kicsit wtf arckifejezéssel, ahogy M és én egymást átölelve, romantikus búgó hangon bájcsevegünk arról, hogy a trópusi égövön a fák azért nőnek magasabbra a szárazabb vidékekhez képest, mert a kis sugarú tracheáikban a kapilláris erő bár meglehetősen magasra emeli fel a meniszkuszt, ez viszonylag alacsony folyadékárammal is jár, amit meg is lehet érteni, tekintetve véve az ottani levegő relatív páratartalmát.

Kiszuperált USB-kábelből és PC-ventiből most az előbb építettem magamnak USB-s ventillátort. Come at me, summer.

kézzel írt mém

1, Írd le a nickneved, és (nem kötelező) a keresztneved (ezt már úgyis mindenki tudja -szerk.).

2, Milyen kezes vagy ?

3, Melyik betűt szereted legjobban leírni?

4, Melyik betűt szereted legkevésbé leírni?

5, Írd le: A fürge kis vörös róka átugrik a lusta kutyákon.

6, Nevezz meg 5 személyt akiknek továbbadod a mémet…

Napi awkward szociális élményeim.

Terepen mérek háromlábú teodolittal. Szemem az okuláron, nyomogatom és tekergetem a gombokat a műszeren. Két nagymama (wtf) jön az ötéves unokával, délutáni séta. Nézd csak, valamit kukkol a bácsi. Mit kukkolhat? Menj oda, kérdezd meg hogy mit kukkol. De nem, nem akarom. De, menj oda és kérdezd meg a bácsit, hogy mit kukkol. (A másik nagyihoz fordulva: Biztos azt a mezőt méri...) Gyerünk, menj csak oda. Mi az, nem mered? Nem mered, mi?...

Végül senki nem jött oda és nem merte megkérdezni senki, mit kukkolok. Szerintem a nagyit jobban érdekelte volna. De hát hang volt, inkább küldte volna a gyereket.

A múltkori fazon nem volt hang a Bodótetőn, a buszmegálló végénél állomásoztam a műszerrel, erre odajött, vicceskedve kérdezi, hogy ezzel a cuccal meg tudom-e állapítani, ha öt méteren belül dohányzik a megállóban. Mondom persze, minden további nélkül. Erre elzarándokolt a megállótól 10 méterre, rágyújtott, és panaszkodott, hogy kiszorítottuk őket, dohányosokat. Hát ja, ezek a mai fiatalok, már passzívan sem akarnak dohányozni, mivé lesz így a világ.

Aztán meg buszon beszélget a csajszi az ismerősével. Undorítóan full extrás picsa felszerelés, teljes smink, lenge rikító ruha, melírozott és vasalt haj, műköröm, pinkre festett lábkörmök. A múltkor megállt mellette egy autó az utcán, és a fickó felajánlotta, hogy hazaviszi. Hogy mik vannak, Persze ő azt felelte, hogy nem. Nem érti, miért történik ez mindig.

Elvégeztem egy bsc-alapszakot, de még mindig nem értem, hogy a mindenféle színes szövegkiemelőknek mi köze a tanuláshoz.

A már emlegetett dipiajándék inkább 3 koncertjegy volt a Muse novemberi bulijára. Kábé ugyanolyan értékben jött is ki az egész, mint az a tapimobil jött volna. Tegnap du. jelentették be az európai turnét, nem volt időm gondolkodni, azonnal cselekednem kellett amíg még volt jegy, de ha leállnék is gondolkozni rajta, akkor valószínűleg azon, hogy a picsába nem vettem jegyet amíg még lehetett volna, most várhatok megint x évet. Most azon gondolkozom, hogy fogom én maradandó mentális károsodás és a záróizmaim ellazulása nélkül feldolgozni, ahogy Matt azt sikítja a fülembe, hogy you will burn in hell for your sins.

2012 júniusa. A számítógépek fejlődése több, mint fél évszázada tart, az utóbbi évtizedekben exponenciális ütemben.
Fél órája képtelen vagyok a 25 megás .doc szakdolgozatomat áttenni pdf-be.
És képtelen leszek utána kiírni CD-re, mert az meg már évek óta nincs is itthon, csak DVD.

A történelmi hűség kedvéért: A két tétel amit húztam, a
Young-Laplace-féle határfelületi kapilláris erő levezetése, matematikai modellje és gyakorlati haszna, és a
nano-mérettartományú aprítás, a gyöngymalom és a Jet-o-mizer sugármalom felépítése és működése volt.

És hálistennek nem volt szívatósabb mint egy átlagos vizsga, csak kicsit ijesztőbb, mert ott volt a tanári kar teljes Avengers csapata, és csak azt várták, hogy mikor köthetnek bele abba amit mondasz.

Egyébként ötös lett mindkét tétel, és a diplomámba mindennel együtt négyes kerül majd.

Csak már nagyon elegem van ebből az egész faszságból.

Most már nyugodtan mondhatom, hogy faszom az egyetembe.

Fogadjunk nem tudtátok, hogy egy víz-levegő fázishatárba ha akármilyen szilárd testet teszünk, a körülötte kialakuló meniszkusz sugara mindig 2,71 mm, a szilárd testtől függetlenül.

Önmagamnak látszólag ellentmondva kinézem magamnak (és Leventének) egy nyomógombos, kapacitív tapizós androidos motorolát. Igazából elsőre annyira megtetszett meg minden, én is akarok egy hordozható miniszámítógépet a zsebembe, ami mindenhol velem van. Ez néztem ki magamnak dipiajándéknak, csak egyelőre sajnálom még rá a pénzt.

(15.24.35) koppa'ny: eleinte én azért akartam tapizós telefont venni, mert ki akartam használni hogy nagy aképernyője, meg mindenhol hozzá lehet nyúlni a képhez, és érzékeli. meg előre elterveztem, hogy milyen jó lesz hogy nem fogja a helyet foglalni a billentyűzet, meg hogy mindent nagyobbnak látok a nagy képernyő miatt. de aztán amikor használni kezdtem, akkor jöttem rá, hogy a képernyőre nagyon kell vigyázni, mert minden interakció azon történik, és nagyon drága cserélni ha elromlik. meg hogy ha lenyomsz egy gombot, az nem olyna konkrét, ezért sokszor kell ellenőrizni, hogy mit csinálsz a képernyőn. meg hogy lényegében funkcióban semmi újat nem hoz, nincs olyan dolog, amit csak érintőképernyőn lehet megcsinálni, nyomógombos telefonon pedig nem. úgy hogy rájöttem, hogy ez az egész, ez a divat most, hogy mindenki tapitelefont akar, meg szinte csak ezt árulják, ez mind inkább azért van, mert menő, és nem inkább azért, mert tényleg hasznosabb lenne, mint egy nyomógombos. Ami olcsóbb, javítani is egyszerűbb, és eléggé kiforrott, egyszerű technológia ahhoz, hogy mindenki könnyen tudja kezelni, és ne is legyen semmi baja. Ezek a modern telefonok pedig egyre inkább olyanok, mint valami ékszer, ami csillog, mindenkinek lehet mutogatni, de nem látod mi történik a belsejében, és ha elromlik, akkor el lehet dobni. Én azt látom, hogy egyre többen vesznek meg az alapján telefont, hogy hogy néz ki, meg milyen felesleges szolgáltatásokat tud, amiket egy másik eszközzel, mondjuk egy számítógéppel olcsóbban és kényelmesebben meg tudunk oldani. Hány ember használja pl. a beépített gpst. Hány ember használja a beépített fényképezőt arra, hogy ne önmagát fotózza a tükörben pózolva, hanem valami oylan dolgot, amit tényleg le kell fotóznia. Hány ember használja többször játékra a telefonját, mint telefonálásra. Hány ember netezik telefonról laptop előtt ülve.
(15.24.46) koppa'ny: közben bocsi, csak most ebbe beleéltem magam :P
(15.24.51) koppa'ny: kiírom magamból a sérelmem
(15.25.39) M: :)
(15.25.42) M: nem tudom, én tényleg szeretem
(15.25.54) M: netezés fázisig el se jutottam rajta
(15.26.14) M: jó volt a nagy képernyő a képeknek nekem óra közben ha unatkoztam,jó volt h egybe volt a telefon meg az mp3-lejátszóm
(15.26.21) koppa'ny: úgyhogy azóta a telefonoknál nálam az elsődleges szempontok mindig azok, hogy mennyire könnyen lehet rajuk sms-t írni, és mennyire használható a menürendszerük. tapizós mobilok ilyen szempontból kilőve
(15.26.52) koppa'ny: az mp3 lejátszó a másik szívfájdalmam, tapizós lejászót nem tudok zseben keresztül üzemeltetni
(15.27.01) M: :P
(15.27.05) koppa'ny: a mostani mp3-nak érzem hogy hol vannak a gombjai
(15.27.13) koppa'ny: meg tök kicsi
(15.27.19) koppa'ny: belerakom a zsebembe, és ennyi
(15.27.38) koppa'ny: a tapitelefon ott dudorodna, és folyton elő kéne venni áttapizni másik számra
(15.31.24) koppa'ny: ezért nem értem ezeket a tableteket sem most. annyiba kerülnek mint egy laptop, de nincs hozzájuk billentyűzet, kisebb a képernyő, és kényelmetlenebb hosszú távon tartani őket, és nincs szinte semmi input és output. mint egy laptopképernyő, úgy magában. tényleg ennyi pluszt ad az, hogy lehet tapogatni?
(15.32.30) koppa'ny: összességében ugyanarra a feladatkörre ugyanazon az áron létezik egy sokkal kiforrottabb és használhatóbb és sokoldalúbb technológia, úgy hívják hogy laptop, mégis mindenki a tabletekkel van oda meg vissza. az én szubjektív véleményem az, hogy azért, mert új, és menő. és ez sok embernél felülírja a használhatósági szempontot.

Az elmúlt négy évben mindössze 10E magyar forintot költöttem el a neptunon különféle IV- és faszomdíjakra. Ami nem is olyan sok, tekintve hogy a 2. évem végén eléggé parázhattam, hogy elutaltam még ezen kívül hatezret az elkövetkező időkre, ami azóta is érintetlenül megvan.

Dolgok, amelyeknek M szokott becézgetni engem, szintén könnyen megfejthető képrejtvényekben.

Új időszámítás kezdődik. Megjelent annak a lengyel progrock srácnak a harmadik albuma, akinek a második albuma konkrétan összehozott engem M-mel.

Egy kis bsc-értékelés. Megemlékezem az elmúlt évekről.

Az eddig tanulmányaim kumulált átlaga 3,51. Ami azért is meglepő, mert az egész bsc alatt tele voltunk tömve olyan "alapozó" tárgyakkal, amik amellett, hogy erőteljesen semmi közük a mérnöki szakmához és gyakorlathoz, irreálisan sok kreditet is érnek, és a tanárok irreálisan komolyan is veszik ezt az egész baromságot, így a megcélzott érdemjegy ezekből a tárgyakból a teljes karon nem titkoltan az elégséges volt.

Ugyanakkor olyan tárgyak is voltak, amik szakmába vágnak, sok kreditet érnek, de finoman fogalmazva kurvára nehezek voltak, így ezeknél ha nem is a megcélzott, de a megszerzett és büszkén világba kürtölt érdemjegy a kar jelentős százalékának ismét az elégséges.

Én egy kicsit kivételt képezek, nálam rengeteg olyan tárgy van volt, ami mások (és a tapasztalat) szerint is egyértelműen a kurvára nehéz kategóriába tartozik, mégis különösebb erőfeszítés nélkül (na jó, azért volt egy kevés) (na jó, nem is kevés) sikerült elsőre abszolválnom. Ilyen volt pölö az analitikai kémia, vagy ahogy mi hívtuk az anál, meglehetősen jó érzés volt anált kapni hétfő reggelente a hátsó felünkbe. A fizika-1 és 2 is hasonló volt, érzésileg is, meg a matek mind a három féléve, meg a mechanika. Jó, ezek fontos tárgyak, én is csak azért buktam belőlük sokszor*, mert rohadt lusta voltam. Nagyon lusta voltam, és nem volt ingerenciám ezekre a tárgyakra tanulni, és nehezek is voltak. De összekaptam magam, és végül mind meglett. Még több is, mint amennyi kell, 2 kredittel.

De ami érdekelt engem, az nagyon ment. A (fő)szakirányos tárgyaim közül az összes végig ötös volt, kivéve az IKA nevű tárgyat, abból négyest kaptam, mégpedig azért, mert a féléves feladat félév végi prezentációján Zotya, aki társul szegődött mellém és az egész félév alatt semmit sem csinált a feladatból, el sem jött. Ezúton is köszönöm neki.

A másik szakirányos tárgyaim elég jó szórást mutatnak, de nem azért mert hülye lennék, mert nem vagyok, hanem ezek a tárgyak egytől-egyig tanárfüggőek. Meg hallgatófüggőek is. Nagyban meghatározza ugyanis egy-egy óra légkörét az, hogy olyanok ülnek-e veled egy szobában, akik a haverjaid, és nagyban egyezik az egyetemmel kapcsolatos értékrendszeretek, vagy pedig olyanok, akik ha meglátják az oldaltáskád, mint egy kibaszott postás-t dörmögnek neked a hátad mögött amikor megérkeznek órára, arrogánsan, másnaposan, cigitől, komersz alkoholtól és hat napos mosdatlanságtól bűzölögve. Őszintén szólva ha ilyen emberek kerülnek ki a szakirányról az iparba, akkor nyilván nem sok kedved lesz ezen a területen dolgozni. Nem érzem jól ott magam. Nem sok motivációt kapok így.

De persze a tanárok sem tudnak tanítani, legalábbis a másik szakiránnyal összehasonlítva. Tavaly fordult elő pl. az, hogy az első órán a tanár bejelentette, hogy egy régebben itt végzett, és most ezen a területen dolgozó hallgató jött most őt meglátogatni, és most ő fog mesélni a munkájáról, tehát kezdje el mondai az óra anyagát. Látszott szerencsétlenen, hogy nem készült fel erre, összevissza beszélt mindenről, én meg emiatt összevissza jegyzeteltem mindent. Aztán amikor feltűnt valami, hogy most miről is van szó, és belekérdeztem, a többiek kiröhögtek, az órát jegyző tanár meg megszólalt, hogy nem, ez azért van úgy, mert ez még a tavalyi anyaghoz tartozik ez az egész, és semmi köze ehhez az órához. Ja, jó. Így menj el vizsgázni majd félév végén, hogy azt se tudod, miről van szó.

Konkrétan az volt, hogy az előző félévben elektroacél-gyártást tanultunk, a következőben pedig üstmetallurgiát. és azt kell ezekről tudni, hogy teljesen más a kettő, két teljesen különböző technológiai lépésről szólnak, és abszolút nincs közük egymáshoz. És amikor feltűnt, hogy minek van az üstnél is valami olyan részegység ami az elektrokemencénél volt, akkor szóltak hogy azért, mert az nem üst. Hát kösz.

A tudáson kívül az egyetlen dolog, amit megtanultam még azon a szakirányon, az a félelem. Ott találkoztam olyan tanárral, akitől mind a mai napig rettegek. Máshol nem.

Egyébként csak azért kezdtem el írni ezt a posztot, mert kiszámoltam, hogy legrosszabb esetben az utolsó értékelésem 3,503, ami akárhogy is nézzük, meglepő módon egy négyes felé hajlik. Legjobb esetben (és ez lesz az aktuális eset pár napon belül) pedig 4,503, ami pedig már a summa cum laude szintet súrolja. Azon gondolkozom, hogy az msc után megdolgozzak-e még egy doktori címért is.
Egyébként összesen egy félévet csúsztam, és a csúszott félévben az egyetlen felvett tárgyam a mechanika volt. Ötössel zártam. Most jön a záróvizsga, ami a prognózisok szerint viszont tényleg easy lesz, mint a piece of shit. Ezek után már.

 * A fizika-1 elsőre ment. A 2 negyedszerre. A matek-1 elsőre, matek-2 másodszorra, matek-3 másodszorra. A mechanika hatodszorra vagy hetedszerre, már nem emlékszem.

Ma M és én spontán csónakázni mentünk, aztán meg a patakot néztük meg közelebbről, aminek az lett a vége, hogy lepocsoltuk egymást vízzel, de nagyon. Olyanok vagyunk mint a gyerekek. Kell nekünk egy saját csónak a Hámori-tóra.

A lovas játék.

Az egyik ágaskodó, barna szőrű arab telivérem elneveztem Fallosznak.

Aztán megváltam tőle, átköltöztettem a menhelyre.

Így ha valaki ingyen almához vagy némi apróhoz akar jutni a játékban, kénytelen lesz megsimogatni a Falloszomat.


Egy másik lovamat meg elneveztem a seggemnek. Na ez viszont tényleg vicces.

Elvagyok.

Közös eleme mindnek a felsőbbrendű stíluson túl, hogy egyes, tartalmilag központi szerepet betöltő főneveket már-már irritálóan modorosan írnak. Egyes idősödő férfiemberek ismertetőjele ez, akik nem értik mitől működik az internet, ezért emlegetik nagy betűvel mint valami istent, aki megharagszik ha nem így tesznek, és csodaként tekintenek rá, ahogy minden másra is, ami kicsit is tudományosnak mondható.
Ez az "anyagon túl" antimaterialista szemléletmód egyre jobban kezd divatba jönni, a kifutó népeknek bizonyára nehezen sikerül felfogni, hogy a világ sivár, élettelen, és nem is kell élet ahhoz, hogy működjön. Nem, nekik elég az, ha többet képzelnek bele, mint ami valójában, és ezt ők bizonyítéknak is tekintik annak létezésére. Mint ahogy én is a Star Wars filmeket arra, hogy Jedik valóban léteznek. Csak még nem jöttek ide a Földre, mert az emberek unalmasak.
Jó, ebben sok szerepet játszik az egyszerű tanulatlanság is. Régebben viszonylag kevés embernek volt szüksége arra, hogy tudja, hogyan működik mondjuk egy mobiltelefon, a probléma gyökerét mégis az jelenti, hogy ilyen emberek képébe robbant bele pár éve az internet, meg minden ami technika, elárasztva őket olyan információval, amit jobb lenne, ha inkább nem kapnának meg, mert ezzel csak a lelki világuk megy tönkre.
De a középső utolsó mondata a kedvencem az összes közül. A Föld élőlény, szóval innentől teljesen normális dolog az, hogy néha neutronsugároz. Aha, oké. Ne lepődj meg, amikor legközelebb a buszmegállóban majd lehányja a ruhád.

A három leggyakoribb dolog, aminek M-et szoktam becézni, könnyen megfejthető képrejtvényekben.

Ma volt JT utolsó napja a melóban. Kicsit sajnálom. Ő a második legjobb konzulensem, nehéz lesz így távkapcsolatban adatokat elemezni vele. De legalább ettünk epertortát. Adri mondta, hogy mehetnék is lassan dolgozni vissza már, már három hete nem dolgozom, mert tanulok, mindenféle szarra. A mechanikára például, azt is kénytelen voltam megtanulni, jó eséllyel soha többé nem kell használnom azt a tudást amit a vizsga teljesítéséhez összeszedtem, és csak az agykapacitásom foglalja. Most is tanulok, 5 nap múlva ZV, bár nem lesz húzós, sőt, kifejezetten langyos lesz, de azért na. Letudom ezt az egészet, aztán onnantól mindenki szólíthat engem Mérnök Úrnak, aztán folytatom az egészet ott, ahol abbahagytam néhány hete, a dls-nél.

Meg Józsival kitaláltuk, hogy aerogélt akarunk csinálni, de ez még csak side-projekt, és még csak ötletelünk róla, de hobbinak nem lenne rossz.

Elkezdett kihajtani három mag a mimózámból, amit a múltkor ültettem. Két héttel hamarabb a vártnál. Tök cukik. Igyekszem nem kipusztítani őket.