Nekem van.

ukulele

Az Aldiban akciós az ukulele. Biztos van, aki mér évek óta erre vágyott, hát itt a lehetőség. De az újságkészítők okosak voltak, odaírták mellé, hogy mi a fene az; ha eddig nem is tudtad hogy létezik ukulele, hát most vedd meg.

Ma megint összefutottam a híres író ismerősömmel. Jogból ment vizsgázni, és segítettem neki megkeresni a termet. Végül ugyan nem találtuk meg, de kezet is fogtam vele, meg minden.
Ja, és amúgy a legnehezebb, legszivatósabb, legtöbbkredites kémiából hármast kaptam, de kit érdekel ez ezek után.

Update: A mai napra a napkoronát az tette fel, amikor végre két hét után lejött a 22. rész. Meg utána még azon kívül három. Ezt pont most kellett, az utsó vizsgám után. A USD-m tud valamit.

life is tényleg happy

meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz! meglett a közgáz!
Ezt biztos a káposztalepkémnek köszönhetem, köszönöm, káposztalepke! Jesszus, el se hiszem, hogy ilyen jó napom van ma.

Amúgy lol, mielőtt bárki mást gondolna, ezt én rajzoltam, lol. Nem mintha éppenséggel jellemezné a mai napomat. De lehet, hogy valakiét igen.
Amúgy meg az ott a képen az én nővérkém, mert neki 100, hogy jobb napja volt ma, mint nekem, és néhány hónap múlva lesz az esküvője, és az ott mellette pedig egy szép kövér káposztalepke, épp készült beleszállni a hajába, de ekkor Luca azt mondta, hogy "ejj, no", és akkor a lepke meggondolta magát és inkább nem szállt bele a hajába. Szép, mi? Alatta pedig egy szép felirat van. Hmm.
Ha valaki a képre néz, meg se lehetne mondani, hogy fiú vagyok és hogy valszeg épp most húztak meg közgázból másodszor is. Az igazság az, hogy ez csak egy PS tanulmánynak készült, de ahhoz túl gagyi lett, hogy felnyomjam a fotóblogomra, úgyhogy itt szorítottam neki helyet. Egyszer még sokra fogja vinni. Mármint a kép fogja, a nővérkém már most sokra vitte, a káposztalepke pedig nem*.

* ...mert aki mások hajába akar beleszállni, az nem sok jóra számíthat az élettől. (RTL-Klubos idézet, ismeretlen szerző)

kisvakond alakú naptárak

Az öcsém a Herman7-en szerzett Garfield alakú franciakártyát. Érted. Garfield alakú kártyát.
Én ebből fogok megélni, már látom magam előtt: otthagyom az egyetemet a francba, és superman-alakú puzzlet és batman-alakú labdákat fogok gyártani, mert az mindenkinek kell, viszik mint a cukrot, főleg a H7-eken. Meg snoopy alakú golfütőt. Meg transformerses kontaktlencsét meg pokemonos sörnyitót meg donald kacsás óvszert.

hogy mik vannak

Egy e-mail aláírására kattintva most az imént tudtam meg, hogy az egyik csoporttársam, tankörtársam (és mellesleg balekkeresztelős bajtársam) egy nemzetközileg híres és elismert sci-fi író és fordító, irodalomtanárként és informatikusként végzett, és Kabdebó Lóránt iskolájában PhD-t szerzett és több, mint 13 éve publikál és ad ki regényeket, krimiket, forgatókönyveket és még kitudja mit*. Ez lesz a harmadik szakmája, csak álnevet használ és ezért nem ismertem fel.
Hú, de büszke vagyok most, a teringettét. És az én jog puskám kellett neki, önzetlenül fel is ajánlottam és elküldtem. És csodálkoztam, hogy miért utazik olyan gyakran Pestre. Teringettét.
Csak attól félek, hogy ha legközelebb összefutok vele valamelyik vizsga után, remegni fog a hangom és a térdem.
Teringettét. Tényleg híres. Nagyon híres. És csak most tudom meg. Ááááá

Update: Még a wikipedián is fentvan, ezt nem. hiszem. eeeel.

Ezt az egészet mégis mikor akartam megtudni? Úgy érzem most magam, mint egy 16 éves tinilány egy Muse-koncerten. Lehet, hogy megkérem, olvassa el pár írásomat. De ááááá

* A Holdudvart is ő kezdte szerkeszteni, amiről egész idáig nem tudtam, hogy mi a fene, pedig már egy csomó helyen hallottam és ismerősen csengett. És én még azt hittem, a csóró Levente Péter a leghíresebb, akivel valaha találkoztam. Vilmos hol vagy? Itt vagyok!

milyennapomvoltma

Mivel holnap UV-t írok közgázból, minimum elvárható lett volna, hogy átnézzem az anyagot. De nem, ha valaki ránéz az asztalomra, egyetlen dolgot láthat, ami a holnapi vizsgára való készülésnek tudható be: egy kiegészített puskát. Pony Reloaded*. De ha ma nem is tanultam meg, miben különbözik a tökéletes verseny a monopóliumoktól az outputot tekintve, én készítem a legfinomabb és legkrémesebb töröttkrumplit az egész házban, és ez valamennyire enyhíti a nyugtalanságomat. Na jó, nem enyhíti semennyire, max az éhségemet.

Aztán ott van az is, hogy nagyon szerettem volna egy olyan bejegyzést írni, amihez kitehetem az eksztra lol címkét. Ezért csináltam egy képet, de így sajna csak egy sima lolra futja. Az eksztra lol még várat magára, de majd csak megjön az ihlet a kémia UV előtt.
Itt van tehát az, ami kifejezi az érzéseimet, gondolataimat a szerelemről, és nem kevésbé a reflexiómat az eddigi két világgazdasági válság közötti párhuzamról, a Zambiai félszemű háborús rokkantak számára küldött élelmezési segély nyilvánvaló minőségbeli romlásáról, és a ma esti Nabucco-csúcson képviseltetett nemzetek történelmi hagyatékáról és szellemi fejlődésének írott bizonyítékairól. Következzék hát a poszt-imperialista festmény**.

Kopt-S. Chek: Önarckép, almával

* Jellemző: Nem sikerült a vizsgám => nem megtanulom az anyagot, nem új puskát készítek, hanem kiegészítem a régit.
** Figyelmeztetés! A termék gabonaféléket is használó üzemben készült. Nyomokban diót, mogyorót tartalmazhat.

a DVD

Na akkor most Nergálra asszociálva* elmesélem, mi történt nemrég. Egy infotekkes problémával fogok most szembesíteni mindenkit, ami ugyan nem dühítő, de annál szomorúbb. És nem is annyira izgalmas, mint a Nergálé. Sőt, eredetileg nem is akartam leírni.

Mielőtt még félúton hagynám a fenébe az egészet, talán el is mesélem végre mi történt. Az volt, hogy ugye telepítettem én a Macet. De nem ám csak úgy hopp, itt a Mac, hanem előtte szépen módosan lementegettem a fullos merevlemezem adatait. A Filmek .aviban külön kifértek négy DVD-re, a telepített programokat hagytam odaveszni a formázásnál, azokat úgyis tudom pótolni, a zenék külön két DVD-t tettek ki, de ezzel még nincs vége. A maradék adatomat CDBXP**-vel kanyarintottam rá egy utsó DVD-re. Hű, pont 4,5 giga, ezt klafán rányomom arra az egy DVD-re. Minden azon volt, ami a Dokumentumok mappában volt, ergó ami az életemet jelentette, a noteszgépem történelmét születése óta, az mind arra a nyomorul szerencsétlen műanyaglemezre lett rávésve. Rányomtam, semmi hibaüzenet, minden frankó. Telepítettem a Macet, és ezt nem írtam le a bejegyzésében, de megnéztem a DVD-t, összevissza voltak rajta a fájlok, teljesen összevissza, mapparendszer nuku, tele üres mappákkal, ömlesztett fájlokkal, összevissza. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, biztos csak a Mac olvassa furán a Win alatt megírt DVDket***, noproblémó, majd egy Wines gépről pendrájvon átrakosgatom a cuccokat. Aztán letöröltem a Macet, mert ugye azon nem volt net, Windowst összetákoltam egy nap alatt tökéletesre, műalkotás-szintűre, rakom a be a DVDmet, hogy teljes legyen a kép, és itt jött a bibi.

A DVD-n csak egy mappa volt, és az is üres. Na mondom, mi a fene van. Teszem be másik gépbe, ugyanaz. Megtörölgetem, ugyanaz. Eszembejutott, hogy talán nem zárta le rendesen vagy mi, de egy DVD-repair progi talán segíthet. Első utam rögtön a geek-fórumokhoz vezet, ott az okkkosok osztják nagyon az észt, egymást szidják hogy mi a jó program és mi nem, nekem annyi se kell, letöltöm az összes javasolt progit.
Közülük egyetlen egy segített, de azzal is mindössze 3 kis gagyi képet sikerült kisajtolnom az amúgy fullra teleírt DVDmről. Ekkor az is eszembejutott, hogy talán lehet, hogy nem volt lezárva, lehet, hogy rá se fért az a sok adat, csak a CDBXP mutatott orbitális hülyeséget, de annyi bizonyos, hogy a Mac tudta olvasni. Még jó, hogy Sherpa ismerősöm, és neki Macje van, biztos fogja tudni olvasni. El is küldtem hát neki, és eddig másfél gigát sikerült elmentenie, de a veszteség előreláthatóan meghaladhatja akár a 20%-ot is. Arra gyanakszunk, hogy a CDBXP állítása ellenére mégse fért rá a sok adat a DVDre, ezért nem sikerült rendesen befejezni, lezárni se meg semmi, de amikor először a Macbe tettem be, az csinált vele valamit, és az képes valamennyire olvasni, de még így is lefagy néha vele. Illetve nem, a Mac nem fagy le, csak vár. És most itt tartunk. Egy Maccel kell bányászni a cuccokat egy érintetlen vadiúj DVD-ről.

* Tökre tetszik az intró a bejegyzéshez.
** Vigyázzatok vele, vicces program. Hajlandó néha megtréfálni egy-egy lemezméret-átveréssel.
*** Mert ugye nyilvánvaló, hogy a Mac nem ismeri az NTFS-fájlrendszert, gondoltam ez is olyasmi.

Na, most már azért tényleg egy olyan bejegyzést fogok írni, aminek az égvilágon semmi, de semmi köze sincs a havasi cincérekhez.
Afenébe.

fizika

Ma ugye egész álló nap a fizikára tanultam. És igazából nagy igazságokra jöttem rá, mint a reggeli K&H cuccra. De most például arra gondolok, hogy a Fizika I-es tananyag legalább három dologban rendkívül hasonlít a Linux kernel 2.4*-re.
Nos hát először is ugyanolyan érthetetlen nyelven van íródva mind a kettő. Másodszor, én is egy pingvin leszek mire megtanulom az egészet. Harmadszor pedig a fizikát is lehetne úgy reklámozni, hogy it blows your mind away.
Biztos mindenki rögtön rákapna és elkezdené tanulni, főleg a fiatalok. Ilyen plakátok is lennének a kampányhoz, és a fizika évszázadok óta stagnáló népszerűségi indexe rögtön mozgásba lendülne.

* A linux rendszermagját nevezik így, azt a kódot, amire az egész épül. Lényegében az oprendszer maga egy nyers kód formájában.

Elbuktam közgázon.
De legalább a blogom szépen néz ki.

Amúgy meg a legnagyobb kérdés itt nem az élet értelme, vagy a tyúk-tojás effektus, meg efféle baromságok. Nem. Hanem hogy a K&H fizet-e jogdíjat a Jamiroquainak.

bugos zsömle-képek

Ha már ilyen szép képnézegetős napot tartunk, itt van még egy jó téma. Mint azt már néhányan tudják, van egy próbablogom is az igazi mellett, hogy azon éljem ki kreatív fantáziámat, és ne az igazit döntsem romba. Mint azt még kevesebben tudják, ez a próbablog is saját házörzővel bír, Zsömlével, akinek a faja meghatározatlan, és szegényke még elég fejletlen, könnyen kitöri a nyakát. Az alábbi képek gyenge pillanataiban készültek, a legjobbakat Sherpa kapta le*. Ekszkluzív paparazzifotók csak itt csak most:Sherpa csak ennyit fűzött hozzájuk, jogosan: "höhö". Tessék csak, lehet vele szórakozni. Nem olyan unalmas, mint Berczi. Az én kedvencem a jobb felső.
Update: Legújabb értesüléseink szerint Berci is tud bugos lenni, de az csak annyiban nyilvánul meg, hogy nem fogadja el a kaját, és nem hápog. Igen, neki van esze.

* Nemtudom, hogy van arra ideje hogy itt még szórakozzon zsömlével, miközben mások vizsgára készülnek...

ó igen, a neptun

Amikor ma naivan be szerettem volna lépni a Neptunba, ezt kaptam a képembe:

A hallgato_4 valszeg én vagyok, bár ez elég konkrét megfogalmazás. Na most az alábbi esetek lehetségesek:
- A rendszer éppen fut az egyetemi futópályán, hogy ne hízzon el. Nem ér rá most velem foglalkozni. Ezért futás-idejű hiba.
- Annyira rosszul sikerült a mai közgáz vizsgám, hogy a Neptun már képtelen ilyen eredményt megjeleníteni, ezért hibaüzenetet ad.
- A Hamasz úgy döntött, hogy a Dzsihád következő célpontja a mi szerény országunk lesz, és a terrortámadások és a szörnyű emberiségellenes bűntettek sorozatát a Neptun megbénításával kezdi.
- Valamelyik csóró rendszergazda ráöntötte a kávéját az egyetemi szerverekre, zárlatot kapott a rendszer, tűz ütött ki, sokan meghaltak, az épület fele leégett és pár embert még mindig nem sikerült azonosítani.
- Ugyanez, csak két liter kávéval és sok csóró rendszergazdával egyszerre. És Kiszel Tünde is bennégett. Na jó, erre nincs sok esély. De azért jó lenne.
- A bolygók együttállása miatt a Nap által produkált fluktuáló elektromágneses anomália a légköri hatások miatt az A/4-ben lévő Számítóközpontra fókuszálódott, letörölve minden adatot a merevlemezekről és felperzselve a rendszergazdák alsógatyáját. Csak a rendszergazdákét.
- Chuck Norris visszatért.
- Egy titkos egyetemi informatikai kísérlet folytán életre keltek a szerverek, és gonoszan pislákoló LED-szemükkel mindenkit lelézereznek, aki arra téved. És az emberek ijesztgetése közben valemelyik véletlenül rálépett a soros portjával a főkábelre, elszakítva a szerencsétlenül járt labort a külvilágtól.
- A rektornak végre megjött az esze, és mindenkinek mindenre ötöst ad. Le is kapcsoltatta hát a Neptunt, mer' már nincs rá szükség.
- Vagy csak az én netem sz_r.

szúnyog

Elkaptam végre egy szúnyogot, ami nyár óta minden este itt repked a szobámban, és én azóta vadászom rá. Nyár óta. De ez most az én estém volt. Könyörtelenül lecsaptam, de csak éppenhogy. Ez most kellett, idei sikerélmény letudva.

continuum

Na. Akkor most lássuk, miből élünk. 10 óra van, ma tanulgattam keveset a holnapi közgáz vizsgára, és írtam egy vázlatos puskát a legfőbb szabályokról és függvényekről, de megtaláltam a nővérem puskáit is, úgyhogy most vidám vagyok. Viszont a 22. rész még mindig kicsomagolhatatlan, helyette villámgyorsan letöltöttem és megnéztem a Stargate Continuumot*:

A film alapötlete nagyon jó, a stargate-írók túlszárnyalták saját magukat. Kár, hogy amikor kezdődik, én még nem vagyok képben a szereplők és történések terén, mert a film idejéhez képest még négy évaddal le vagyok maradva. De az összes szereplőt a sorozatból tették át, úgyhogy azt kell mondjam, olyan volt ez, mint egy nagyon hosszú és nagyon kidolgozott évadzáró epizód, amit kicsit korábban nézek meg a kelleténél. A hangok, az effektek, a forgatókönyv és minden más tökéletes, csak három apró negatívumot találtam:
- kicsit nehéz felfogni az idősíkokon átívelő történetet, az emberi agy nincs az ilyesmihez hozzászokva. Mindig meg kellett állítanom a filmet, hogy felfogjam, hogy ki mikor mit csinált és mi történt, és hogy jön az oda.
- felirattal rettentő furi volt végignézni a cuccot, a magyar szinkronhoz képest Jack hangja olyan, mint egy buzié, Hammond tábornoké mint a Jacké, Carteré mint egy tinilányé**, Danielé mint egy sült bolondé, Teal'c meg... ő meg nem beszélt sokat, de az ő hangja nagyjából hasonlít Teal'cére. És továbbra is nagyon keményen mondja, hogy indeed. Azt kell mondanom, hogy a magyar szinkron jobb, mint az eredeti hang.
- eszméletlenül sok történés volt belezsúfolva másfél órába, ennyi mindenre három óra talán elég lenne. Talán. De nem másfél. Gyorsan peregtek az események, volt hogy vissza kellett tekernem, mert ha csak néhány másodpercig nem koncentrálok, elvesztem a fonalat.

Az viszont nagyon tetszett, hogy izgalmas volt. Izgalmasabb, mint általában a stargate-filmek, mert itt az időutazás miatt, bár tudom hogy úgyis happy-end lesz a vége, még a főszereplők sem voltak biztonságban. Sorra halt(hat)tak meg, akár egymás után többször is. Szóval van benne vér és izgalom és ötletesség bőven. Aki stargate fan és minimum tíz évadot látott már belőle, annak ajánlom. És a második világháborús hajó oldalát az aktiválódás miatt kilyukasztó kapu ötlete odab_sz. Úgy sejtem, ez visszanézős lesz 4 évad múlva.

* jobban jártatok volna, ha valaki kicsomagolja nekem és elküldi, mert akkor megúsztátok volna ezt a sok stargate-szöveget
** de az is igaz, hogy a hosszú hátrakötött félgöndör hajával és a retrókeretes szemüvegével évtizedeket fiatalodott. Lehet, hogy nála visszafelé telik az idő. Állati szép lett így, csak bámultam mint Teal'c egy tok'ra vicc után.

újévi fogadalom

Újévi fogadalmam, hogy idén kevésbé leszek szánalmas.
Na persze egy fél hónapja újév van, szóval ez szánalmas.

Update: úgy olvastam a bejegyzés címét az előbb, hogy újévi forradalom

berczi

A házikacsa vagy Berczi (Bertalan platyrhynchos domestica) a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce ("vadkacsa") blogosított változata.
Az egész országban elterjedt*, a blogger.com-nál és a Google-nál egyaránt a leggyakoribb récefaj.

Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken – különösen ott, ahol megbecsülik, adnak neki kenyeret, földimogyorót és szeretetet – "metálpiros" (#b61403) színezetű példányokat is találunk.

Kitűnően bírja a mostoha, eseménytelen időszakokat, igénytelen, ellenálló fajta. Tápláléka változatos, főleg kenyeret és földimogyorót fogyaszt.
Aránylag kistestű, testhossza körübelül 4 cm, testtömege 406 bájt. Látása kifejezetten jó, a gyorsan mozgó kurzort is észreveszi. Javascript-kódolása rendkívül jó minőségű. Nem vándorol, a telet a blogban tölti.
Mindössze egyetlen szabadon élő példányról van tudomásunk.
Fokozottan védett.

* Forrás: statcounter 09-01-19-i adatok alapján

ha én lennék...

Ha én lennék O' Neill ezredes, elkötnék egy asgard hajót, és betámadnám vele a goa'uldokat, és közben azt mondanám: "Ó, igen."
Ha én lennék Hammond tábornok, indulnék az elnökválasztáson, és közben azt mondanám: "Legyen úgy, ezredes."
Ha én lennék Carter őrnagy, írnék egy szubrutint, hogy ha egy goa'uld vagy egy replikátor akar átlépni valamelyik csillagkapun, robbanjon fel. És közben azt mondanám: "Bejövő féregjárat, ismeretlen aktiválás."
Ha én lennék Daniel Jackson, lefordítanám az Ősök szövegét, és egy felsőbb létezési síkra emelném az egész galaxist, kivéve persze a goa'uldokat. És közben azt mondanám: "Ez az írás hasonlít az ősi keltára."
Ha én lennék Teal'c, olyan keményen néznék, hogy a replikátorok azonnal szétperegnének, és ezután személyesen szedném le Anúbisz fejét a botfegyveremmel, és azt mondanám: "Valóban."
Ha én lennék Apófisz, végre megtanulnék rendesen meghalni.
Ha én lennék Fraiser doktornő, mindenkit megvizsgálnék aki egészséges, és meglepődve azt mondanám: "Minden teszt negatív."
Ha én lennék Kinsey-szenátor, elüttetném magam egy landoló halálsiklóval.
Ha Thor lennék, minden P-90-est odateleportálnék magamhoz a Parancsnokságról, majd elkapnék valami dögös asgardi csajt.
Ha replikátor lennék, replikálódnék.
Ha goa'uld parazita lennék, imádkoznék az épp aktuális istenemhez, hogy ne találjon rám a CSK-1, mert akkor kinyírnak.
Ha goa'uld rendszerúr lennék, első dolgom lenne, hogy leigáznám a Taurit (a Földet), hogy senki ne köpjön bele a levesembe.
Ha Ré lennék, nem piszkálnék bele a tauri ősemberek mindennapjaiba.
Ha csillagkapu lennék, szórakozásképpen akkor kapcsolódnék le, amikor éppen valaki félig bennem van.
Ha Ős lennék, nem haltam volna ki.
Ha Jonas Quinn lennék, elhúznék a sunyiba, mert Daniel Jackson a CSK-1 teljes jogú tagja, nem én.
Ha tok'ra lennék, annyira de annyira beépülnék a goa'uldok közé, hogy már én magam lennék Anúbisz.
Ha GDO lennék, rossz kódot küldenék el, és nem nyílna ki az írisz.
Ha naquada-reaktor lennék, teljesen váratlanul túltöltődnék, és olyat robbannék, hogy az egész Tauri széjjelröpül.
Ha NID-tag lennék, elbocsáttatnám magam az állásomból.
Ha én lennék a Tauri, nem csak két csillagkapu lenne rajtam, hanem legalább még négy tartalék. És nem az antarktiszon, meg a sivatagban, meg egyéb eldugott helyen lennének, hanem itt Miskolcon, a pincénkben.
Ha botfegyver lennék, egyszer véletlenül elsülnék egy jaffa kezében.

Ha én lennék az első nyolc évad, sokkal királyabb effekteket raknék a részekbe.
Ha én lennék a hatodik évad 22. része, nem jeleznék CRC-hibát a kicsomagolásnál.
Ha a blogom címe lennék az Ősök nyelvén leírva, így néznék ki:Ha én egy szarkofág lennék, ciki lenne, ha egyszer véletlenül nem működnék.

Nem jön le a 6. évad 22. részének 3-as packja. Nem jön. Egyszerűen nem-jön. Mi lesz most így velem? Az évad utolsó része. Vasárnap este. És nem jön. Brühühű.

Viszont az jó a mai napban, hogy a Miracles Hand of God részéből két havi intenzív kutatás után sikerült megszereznem azt a kemény zenét, amikor a kiscsákót tartóztatják le a gyilkosságok miatt, és ujjlenyomatot vesznek tőle. Ide most nem linkelem ki, de ha kell valakinek, szóljon.
És újfent rá kellett jönnöm, hogy a Miracles egy baró sorozat. Nincs rá jobb szó.

Drinking Game #2

egy decit, ha
- "eksztra lol" vagy "amúgy ennyi" címkével találkozol

matricák

Három vagy négy napja (nem emlékszem pontosan) leszedtem a matricákat a laptopomról. A windows-matricát, az intel-matricát és azt a bazi nagy ormótlanságot, amin a nem működő funkcióiról volt egy lista. Nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet, letettem ide a könyököm mellé őket, és nekiálltam egy speciális szivaccsal eltávolítani a ragasztó nyomait. Aztán amikor befejeztem a tisztítást, észrevettem, hogy a matricák eltűntek. De nem tűnhettek el csak úgy, megvizsgáltam a füzeteimet, nem tettem-e véletlenül be közéjük, amikor arrébbraktam őket, a laptopom is megvizsgáltam, nem csúsztak be alá, a földre se estek le, csak egyszerűen eltűntek. Na mindegy mondom, úgyse kellettek már nekem.

Aztán most megtaláltam, ide voltak felragadva az alkaromra. Mind a három, szépen sorban. Mellesleg a laptopom meg írtókirályul néz ki, mintha új lenne, így windows-matrica nélkül. Az alkarom meg rondábban, így windows-matricával.

Koptschek Avenue Drinking Game

Mivel ma sikeresen meghúztak kémiából egy savas közegben lejátszódó egyenlet miatt, és pár órával később meg megtudtam, hogy jogból nuku tanulással megszereztem a kettest, úgy éreztem, ezt a napot kellőképpen megünnepelhetnénk. Mondjuk egy játékkal. Csak a legbátrabbak/leghülyébbek vágjanak bele.
A szabály egyszerű. Vedd magad elé az egyik legütősebb piád a lehető legnagyobb mennyiségben, kezdd el olvasni a blogom az elejétől kezdve, és igyál:

egy kortyot, ha
- megemlítem a fotóblogom
- az egyetem a post témája
- irónikus megjegyzést teszek
- lábjegyzet is tartozik a posthoz (annyi korty, ahány)
- valami közösségi/továbbküldözgetős játékban veszek részt
- nincs címe a bejegyzésnek
- szerepel a "herman"-szó

három kortyot, ha
- a post poénos akar lenni
- linkelek valamit
- megemlítek egy sorozatot
- "ilyen volt a mai napom"-jellegű a bejegyzés
- kommentelésre buzdítom az olvasókat

egy felest, ha
- éppen szidok valamit/valakit
- tudományos témájú a post (pl. féregjáratok, időutazás, kriogenika, satöbbi)
- a nők a post témája
- vannak áthúzott szavak
- visszaemlékezem valamire
- éppen valami nagy életbölcsességet közlök
- éjjel 11 utáni a bejegyzés
- vannak dőlt betűvel írt szavak (annyi korty, ahány)

két decit, ha
- Bercit is szóba hozom
- kép is van a bejegyzéshez
- lényegében semmiről sem szól a post
- azt emlegetem, hogy "most őszinte leszek"
- egy korábbi bejegyzésre hivatkozom
- ahányszor elhangzik, hogy "Klayman" (Ez látszólag ártalmatlan, de A Történet-sorozat alatt ütős tud lenni ;)

Természetesen a játék úgy van megszerkesztve, hogy az első egy hét után már homályosul a látás, a második hétnél tovább pedig már senki sem jut*. De aki szupermennek érzi magát, a Történet-sorozatot száz, hogy az se éli túl. Jó játékot!
És ezúton köszönöm Gyuricza tanárnőnek a visszajuttatott könyveket.

* Vagyis aki eljut addig, az már másnap nem emlékszik rá.

A szerencsére bízom az életem.
...
Á, sz_rok az egészre.

ajj, jöhetne gyorsabban az az ötödik rész

Akkor most legyek magamhoz őszinte: akkor van esélyem, ha a 32 tételből az első 13-ba húzok bele, mert az az után következőkről gőzöm sincs. Úgy alapjaiban tudom én a kémiát, de a bonyolultabb dolgokat meg nem fogom megtanulni, mert azt meg ki lehet találni. Valamit majd csak fogok mondani. Hogy a macskám megette a tételsoromat. Csak nem lesz szívatós, alig voltak felsőbbévesek órákon a félév során. De az is igaz, hogy hétfőn első három órában...
De most kiszúrtam magammal, mert kénytelen leszek megtanulni a fémek előállítási módszereit, amíg lejön a hatodik évad ötödik része.
Velem van baj, vagy a kémia tényleg ilyen utálatos tárgy, vagy egyik sem, és ez egy világméretű összeesküvés ellenem?

Uramisten! Most tudtam meg, hogy gyermekkorom játszópajtásai, a habok valójában tömény gázlioszolok, ahol a diszperzióközeg a folyadék, a diszpergált anyag pedig gáz.
Megyek, felkötöm magam.

Nem lehet azzal a tudattal mikroheterogén rendszerekről tanulni, hogy még 18 rész van hátra az évadból. Pláne, hogy még csokis müzli is van itthon.
Holnap miért nem a CSK-1 Asgardokkal kötött szövetségéből a replikátorok ellen, vagy a csokis müzli ízlelőbimbókra gyakorolt hatásából felelünk? Vagy Mac telepítési tapasztalatokból? Vagy Xp-driverekből? Miért pont kémia I.-ből? Miért?...

desktop

A mai napom is úgy telt, hogy semmit sem tanultam a holnaputáni kémiámra, viszont az Xp-m elérte végleges formáját, és ami azt illeti, elég baró lett. A 2003-as, SP2-es Xp-mnek rusztikus deszkapadló hátteret raktam be, az asztalt minimáldesignra szabtam, ezenkívül egy Royale Noir nevű, speciális (és mellesleg űberfrankó) skint*, és Mac-loeopard kurzort használok (csak az nem látszik a képen). Összességében nem túl világos, így éjjel nem vakít a képembe, titokzatosan visszafogott, üveges sötét színei vannak, a kurzor miatt olyan, mintha Macet használnék Xp-skinnel**, és kellemes meleg, mégsem rikító hatást nyújt a deszkapadló így a hideg téli estéken. Nice.

Eddig még soha nem volt ilyen jó Xp-kinézetem.Most pedig még megnézek még egy csillagkaput, valahol az ötödik évad vége felé, aztán pedig lefekszem aludni. De előbb fogat mosok. Persze csak miután kellően kigyönyörködtem magam az egész napi munkámban.
Update: Ennek a skinnek kandírozott, étcsokoládé bevonatú mandarinkrém íze van, 3%-nyi alkohollal megbolondítva.

* a Media Center Editionhoz fejlesztették ki
** :D

Macpróbáltatások

Megszentségtelenítettem az Aceremet. Egy Mac OS-sel. Macerőszakoltam. Hátulról, a DVD-meghajtón keresztül. Behatoltam a meghajtóba, átszakítottam a tűzfaláthártyáját, és a Macemévá tettem. Próbált ellenállni, de a Mac telepítő DVD-je erősebb volt, hiába virít ott az istenek jele, a Windows Vista Basic matrica a touchpad mellett. Nem sok köze van a Microsofthoz, és ezt ő is tudja valahol, a BIOS mélyén. Mert (ezt még nem árultam el neki, de) adoptálva lett, nem a PC-sek az igazi szülei. Op. rendszer nélkül szállították, a matrica csak megtévesztésnek van ott, hátha így jobban bánnak majd vele, elnézik neki a hibáit.
De nekem erre nincs szükségem, az én Acerem bizonyított. Elérte a kort, hogy megtudja: A Microsoftosok hamis istenek, és ideje már a saját talpára állni. Ebben segítek neki egy Maccel. Jobb sorsot érdemel egy Xp-nél, ezt már bizonyára ő is sejti, mert nem hajlandó további biteket áldozni a pufferelés oltárán*.
De most a váratlan digitális aktustól frissülten, újúlt erővel veti magát a munka sűrűjébe, állítván az órajelét a biztonságos és modern működés szolgálatába.

Csak geekeknek. Kalandok az alma földjén:
De a dolog nehezebben ment, mint először hittem. Az acer ellenállt, amíg csak tudott. Először is a BIOSban kellett turkálni, mert úgy döntött, hogy ha már Mac, akkor a merevlemez vezérlését ő AHCI-n akarja végezni, nem IDE-n. De ez még nem volt elég. Egy napba tellett, mire rájöttem, hogy a partícionálást kizárólag csökkentett módban (bootolásnál F8, utána -x parancs begépelése) volt hajlandó végezni, különben csak elkezdi, de megunja és abbahagyja. Ezután már engedi a merevlemezre tenni magát a rendszert is, ám még ezzel korántsincs vége.

Mert legelső indításnál automatán elindul egy afféle területi beállítások varázsló, és ha végeztünk a beállításokkal, megint. Végtelen ciklusban. Ezen kívül ha a merevlemezről bootoltatnánk a rendszert, hátha úgy továbbengedne, közli, hogy ott bizony nincs semmi, ami bootolható lenne. Sherpa és pár brazil nyelvű szakfórum segítségével a telepítő parancssorából sikerült konfigurálnunk a merevlemez boot-szektorát. Pipa.

Ezután már semmi gond, merevlemezről bootol, bejelentkezőképernyő, aztán csak lesünk, amikor jelszót kér és nem enged be. De Sherpa és a -s boot-parancs használatával megkerülhetők az efféle gyermeteg akadályok, a jelszó volt az utolsó védelem, amivel szegény acerem próbálta menteni magát. Áthekkeltük, és ezúttal a Mac beengedett. Igaz, így is csak csökkentett módban volt hajlandó bootolni.

És akkor most a száraz tényeken túl, hogy mi is történt:
Fel akartam telepíteni a Mac OSX 10.5.2 rendszert, a Leopardot Kalyway Intel-átiratával és sleep-kernellel. A telepítő közölte, hogy most pedig szépen le fogja tarolni az NTFS-merevlemezemet, mert a Macnek saját fájlrendszer kell. Sóhaj, beleegyeztem, úgyis minden adatot lementettem már a gépről. Elkezdene formázni, de megfagy. Ez volt az első gond, és 26 órába tellett, mire az első formázási próbától eljutottam egy működőképes operációs rendszerig. Addig lényegében nem volt laptopom (ezért nem írtam bejegyzést). Ám amikor már minden klappolt, még akkor is voltak problémák. Több is, mint vártam. És akkor most az értékelés alig 3 óra Mac-használat után:

-Amire Windows alatt a legkevésbé volt szükség, és csak idegesített minket, az hiányzik innen a legjobban. A Support. A Mac nem ismerte a konfigurációmat. Ami nem is meglepő, mert ez egy acer. A Mac pedig elvárja, hogy Maces hardvert tegyünk a Mac-gépünkbe. Gondolok itt az AMD-processzorra. Oké, hogy a Mac már átállt az intelre, de sok dolog így se stimmel. Például azért kellett megválnom gyönyörű Macemtől, mert a wifimre nem létezik driver Mac alatt. Egyszerűen nem létezik. Tehát vagy nem lesz netem amíg Macet használok, vagy vehetek egy wifi-adaptert. Ennyit nekem meg nem ér meg. Ennyit a hardver-támogatásról.
- A másik dolog a szoftver-támogatás. Ezt a rendszert nem laptopra írták. Akkumulátorfigyelő alapból nincs benne, és egyéb jelek is arra utalnak, hogy asztali gépre tervezték a cuccot. De ez eddig még nem baj. Ami a baj, hogy nincs hivatalos szoftver-támogatottság. Nincs olyan, hogy az apple honlapján minden fent van egy helyen, és onnan letöltöm. Itt mindenféle külföldi fórumokat kell éjt nappallá téve böngészni, hogy fel tudj tenni egy programot, ami felismeri a DVDket. Túl sok macera van vele. Windows alatt ehhez hozzászkohattunk már, és fel se tűnik, de Mac alatt nagyon fárasztó tud lenni, miközben éppen azt kell megszoknunk, hogy a bal oldalon kezz bezárni az ablakokat, és nem a jobbon.
Összesen tehát: Szép volt, jó volt, csak épp nem nekünk való. Ezt a rendszert nem laptopra írták, és főleg nem csóró Kelet-Európai acerre. Akinek megfelelő hardvere van hozzá, tehet vele egy próbát, de amúgy meg több vele a szenvedés, mint az öröm. De az is igaz, hogy sokat lehet tanulni egy ilyenből. Például, hogyan törjünk fel jelszóvédett Maceket. Hogy lehet partíciót bootoltatni kényünk-kedvünk szerint. Hogyan kell kihagyatni települési lépéseket. Satöbbi. Nekem csak akkor kéne Mac, ha eredeti Macbookon adnák, már rendesen feltelepülve. Akkor nem lenne vele baj. De így van.
Most épp ötödik órája töltögetem le a drivereket az Xp-mhez, és ha lejöttek, egy Mac-skint is leszedek.

* Magyarul a firefoxom inkompatibilis a zixpémmel, a beágyazott médiát ritkán sikerül lejátszania. Még mindig.

this is the life

Van úgy, hogy az embernek csak úgy natúr jó kedve van, pedig semmi különös nem történt, ami kiválthatná.
Aztán eszébe jut, hogy három nap múlva vizsga.

Aki titokban szerelmes belém, az írjon ehhez a bejegyzéshez kommentet. Névtelenül is akár.

reklám

Hmm. Az imént kaptam valami levelet valami G. Gergőtől, valami ifjúsági egyesület valami képviselőjétől. Nem is mondok róla semmit, szóljon helyettem e levél:

Kedves Blogtulajdonos!

Az 'Úton' Ifjúsági – Kulturális egyesület munkatársaként azzal a kéréssel fordulok hozzád, hogy az alábbiakban küldött pályázati felhívást –amennyiben tetszik a kezdeményezés- légy szíves, tedd elérhetővé blogod olvasói számára. Amennyiben így tennél, kérlek jelezz vissza, hogy blogod szerepelhessen az európai beszámolóban.

Segítséged előre is köszönöm, és remélem minél több vállalkozó szellemet sikerül mozgásba lendíteni ezáltal.

Üdvözlettel:

G. Gergő

És utána jön maga a reklámszöveg, pályázati felhívás vagy mi a izé, bla bla. Na, akkor most jön az én véleményem: k*ul utálom az ilyen reklámokat. Főleg a blogomon. Nem fogok belőle reklámplakátot csinálni, csak hogy megemlítsenek valahol valami ülésen, ahol öltönyös vén sznobok piát iszogatnak. Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy blogokon keresztül történjen a cetliosztogatás, de én kirúgnám az illetőt. Küldjenek inkább levelet, vagy iwiw körüzenetet, még az is jobb. Mert biztos a blogokat többen olvassák. Szerintem meg inkább néhány marketingnagyokost kéne megfosztani az állásától.
Nem, nem, nem fogok reklámot betenni a blogomba, még ha pályázat is, nem érdekel. Egyrészt semmi közöm a dologhoz, másrészt nincs szüksége a blogomnak efféle reklámozásra, harmadrészt pedig én is rajzoltam régebben képregényeket, elég jól is sikerültek. Mégse érdekelt senkit**. Ennyi. Hú de felhúzták az agyam ezzel.
Ismertek, én konzervatív vagyok. A reklám legyen a tévében és az újságban, a blogon meg minden más legyen, ne reklám.

Még valami: Ki küldte ezt? Nem véletlenül szerepel Anett, Boti és a két Bálint címe a levlistában...

* Tetszőleges k-val kezdődő csúnya szó vagy káromkodás.
** Negyedrészt mi lenne szegény Bercivel, ha celebet csinálnának belőle? Azt nem élné túl szegényke, ahhoz túl gyenge idegei vannak.

jog vizsga

Érdekes, hogy minden vizsganap egy külön izgalmas történet. Itt van például a mai jog. Hajj, a jog.
Az volt, hogy betereltek minket az egyik legnagyobb előadóba, így adva volt a lehetőség, hogy mindenki puskázni fog. Voltunk vagy ötvenen, és délre, a kezdésre mindenki szépen helyet foglalt benne. Nem csak elsőből, hanem a tágas campus minden messzi tájáról érkeztek kíváncsi lúzerek, akik szerint megérte az a két kredit bemenni a zergeb_szó hidegben az egyetemre jogi alapismeretekből írni. Szóval voltunk egy páran. Mindenkinél puska, mert puskát készíteni fárasztóbb, mint tanulni, és itt mindenki menő. Volt, aki ki se vágta, 12 db A4-es formátumban tette ki a padra. Aztán délben pedig jött a meglepetés.
Mert nem történt semmi. De tényleg semmi. Még negyed egykor sem. Aztán fél egy után néhány perccel t.nő berohant, és elmondta, hogy egyre át kell adni az előadót valaki másoknak. Kaptunk tehát egy háromoldalas feladatsort, és azt kérték tőlünk, hogy kevesebb, mint fél óra alatt legyünk kész vele. Ezzel csak az a baj, hogy külön csak húsz perc, mire megtalálom a 11 méteres puskámban, hogy mi volt az első kérdés. És nem ám csak olyan "kikeresem és beírom" dolog volt, mert gondolkozni is kellett, fogalmakat kellett kitalálni, meg kakukktojásokat keresni.
Két dolog biztos: olyan rondán még soha nem írtam, mint most, és hogy a legközelebbi alkalomra fejből tanulom meg, hogy mi hol van a puskában.
Amúgy meg ott vizsga közben olyan zaj és izgésmozgás volt, mint tavaly a hermanban szerda hetedikben magyaron kaja előtt. Szal lehetett puskázni. Csak az időtényezővel volt gond ugye. De legközelebb résen leszek mán'.

készülök a holnapi vizsgára

Kinyomtattam a puskát a holnapi jog vizsgára, 11 méter hosszú lett. Nem vicc, tényleg ennyi. Viccesen fog kinézni holnap, már most halálra röhögöm magam, ha rágondolok. Titokban remélem, hogy a tanárnő is így fog reagálni rá.

Viszont ma a városban el akartam költeni az Alexandra vásárlási utalványomat, le is mentem, hogy keressek egy Alexandra könyvesboltot. Nem találtam. Elmentem a szinvaparkig, és ott a főutcán találtam 5 géniusz-boltot, egy fókuszt és egy líra és lantot. És rájöttem, hogy a géniusz minden bizonnyal sötét ügyleteket kötött a városvezetéssel a főutcai könyvárusítás monopóliumáról. Dolgom végezetlenül hazajöttem, és akkor jöttem rá, hogy a plázában van az Alexandra.

emlék

Nagyjából másfél éve lehetett, amikor nyár elején franciaországba mentünk, a két zenesulis csapat, és én mindkettőben benne voltam, emberfeletti munka, egy év folyamatos gyakorlás, negyven zeneszám fejből, hibátlanul és érzésből, rohanás egyik koncertről a másikra, de megérte, állva tapsoltak a város legnagyobb előadóterében, nem fértek be, kívülről tolongtak be a francia emberek, mert már nem fértek be, teltház volt, és állva tapsoltak nekünk, és füttyögtek és kurjongattak és sírtak. Nagyon jó érzés, amikor állva tapsolnak az embernek. És amikor vége volt, az ütő tanszék visszatért a hétköznapi kerékvégésba. Ütőórák voltak, és aki nem jött velünk franciaországba, tehát nem dolgozott végig intenzíven egy évet, annak ütősvizsgáznia kellett. Ez csak egy minikoncert a zenesuli nagytermében, néhány számot mindenki lezavar egyenként, hogy a szülők lássák, hogy tanul a gyerekük.
Na, amikor visszajöttünk, már egy éve nem ültem dobnál. Az ütőtanárom mondta, hogy most így évvégén nem is kell bejárnom ütőre, pihenjek otthon. De én mondtam, hogy nem. Én is vizsgázni akartam, csak úgy a poén kedvéért, a vicc kedvéért, hogy lám, megjártam Franciaországot, vért izzadtam, és most még arra van erőm, hogy vizsgázzak is. Két hét alatt újra meg kellett tanulnom dobolni, és vizsgáztam. Mintha hónapok óta csak a rohadt vizsgára készültem volna.

Ezt csak azért írtam le, mert rájöttem, hogy ez hiányzik most belőlem. Ez a bevállalás, ez, hogy poénból pluszban dolgozok, hogy megmutatom, hogy én korlátlanul bírom a terhelést. Na ez hiányzik. Valahol elhagytam útközben az egyetem felé.

hów

A macskám elkapta a havat.
Játszik vele. Ráugrik, aztán elfut, bebújik egy sötét zugba, aztán megint rátámad, felveszi a két mancsa közé, hempereg vele egyet, arrébb dobja, aztán megint elszalad.
Amúgy szeretek havat lapátolni. Mert az azt jelenti, hogy van hó. Érted...
Főleg, ha narancssárga macska játszik mellettem a hóban.

Az év meglepetése

Az úgy volt, hogy odamentem a Polimermérnökire nyolcra, mert kilenckor kezdődött a szóbeli, és a négy, Neptunra feliratkozott ember helyett tizenkilenc várakozott összesen. Várakoztunk, várakoztunk, és mivel sorsot rendet húztunk, és én voltam a hetedik, (ez azt jelentette, hogy du. 1-kor fáradhatok be a tanár úr szobájába tételt húzni) úgy döntöttem, hogy addig izgulok egy keveset, de abba hamar beleuntam, ezért a könyvet kezdtem el olvasgatni, és közben a vizsgaismétlő felsőbbéveseket kérdezgettem, hogy nem harap-e tanárúr, belekérdez-e, meg hogy miket szokott kérdezni. Azt mondták, hogy nem harap, hogy gyakran belekérdez, ilyen beszélgetős stílusban megy a dolog, és hogy a leggyakrabban a szemcséket szokta kérdezni, azon belül is a szemcseorientációt.
Hát én rendben át is nézegettem a dolgot, aztán mikor eljött az idő, behatoltam. Odabent tök otthonos volt minden, és nem is nagyon izgultam, mert mindösszesen egy fél délutánnyi tanulással a hátam mögött őszintén szólva nem sok esélyt adtam magamnak. Aztán megjött tanárúr, elkérte a zindexem, felcsapta a TK tartalomjegyzékét, és kiadta a feladatot: szemcseorientáció jellemzése, és utána magárafröcskölte a felrázott kólát. Ha mindez nem oldotta volna fel a feszültséget, hát azzal kezdte a feleletemet, hogy szép nevem van, igazi magyaros mind a kettő, és egyszer látott a tévében egy családriportot, ahol a főszereplőnek is dupla magyar neve volt, és én meg, hogy rögtön a feleletem első 10 másodpercére felrakjam az aduászt, elsoroltam a testvéreimet. Aztán elmondtam a feleletem, annyit tudtam az egész anyagból, de azt se teljesen, de azért elmondtam a szemcsék tulajdonságait, textúráját, és kapaszkodjatok meg, de az ODF-függvényeket is. Ekkor megállt, és mondta, hogy ezt bővebben. Ekkor valamit mondtam, de már arra se emlékszem, hogy mit, még valami inverz pólusábrákat kellett elemeznem, erre elmondtam, hogy az egyik kör alakú, a másik meg háromszög (arra emlékeztem csak, hogy milyen alakjuk van, arra nem, hogy mi a jó fenét jelenthetnek), de tanárúr meg volt elégedve, mosolygott, és kaptam is rögtön egy ötöst. Csak úgy. Egy ötöst. Ez kettővel jobb jegy, mint a matek, amit állítólag a legjobban tudok. Ötöst. Anyagszerkezettanból. Vannak csodák.
Bocs, hogy ilyen zaklatottan írok, ezt még du. le akartam írni, de a netem akkor gondolt egyet, oszt' elszállt, és most meg már rugdosnak, hogy menjek havat lapátolni. Sűrű volt ez a nap. De legalább most már lehetek nanotechnológus.

Holnap meg megyek könyvet venni a Mac OS-ról, mert újabban az a heppem, ez olyan, mint a linux volt két hete.
Holnapután jog, életemben először készülök elsütni egy tizenötoldalas légvédelmi üteget pörgetőspuska képében. Csak még ki kell nyomtatni. De könyörgöm, elkopik a lézer, mire kinyomtat 15 oldalt. És ez csak a puska.

Amit életemben legutoljára akarok megtanulni, az az orientáció-sűrűség-függvény jellemzése. A halálos ágyamon valaki tanítsa majd meg nekem. Mert hogy én önerőből nem fogom megtanulni, az szent.

kérdéssor

Lám-lám, ilyen időket élünk, manapság már a nemtanulás a sikk. Én sem maradok ki a jóból.

Étel: mindenféle krumpli, de inkább sülve
Ital: víz
Alkohol: Baileys (remélem így kell leírni), a többiről egy életre leszoktattak a gólyatáborban.
Szín: hivatalosan a kék
Együttes: Muse
Színész: Kiefer Sutherland, mert olyan ápoltan nézett ki a három testőrben
Színésznő: van, csak nem jut eszembe a neve
Film: A remény rabjai
Sorozat: Csillagkapu, Lost, Dr. House, Smallville, Miracles
Szám: van, azzal szoktam enni, hányni és néha beszélni is (viccen kívül a 2)

Hiszel-e:
Horoszkópban: nem, de néha vicces, hogy pont az ellenkezőjét írja
Istenben: néha igen
Túlvilágban: nem
Földön kívüliekben: igen
Magadban: ööö... igen, igen...

Mit gondolsz róla?
Álmok: némelyiket már meg akartam regényíteni, olyan kalandosra/innovatívra szoktak sikerülni
Szerelem: Volt egy pár, kivétel nélkül mind csalódás, úgyhogy nem lesz több.
Élet: Igyekszem letenni valamit az asztalára, mielőtt kilépek az ajtaján a fénybe.
Halál: Az mindig van. Engem nem zavar, csak ha kizökkent a mindennapjaimból. Nem kell fennakadni rajta, gyakran előfordul.
Dohányzás: Akit meglátok, hogy dohányzik, azonnal elkönyvelem róla, hogy bunkó, és úgy is viszonyulok hozzá, függetlenül attól, hogy ki az, ismerős, barát, vagy más. Nincs mese.
Káromkodás: Néha kell, akár a blogban is, ha a kontextus úgy kívánja. De csak ha muszáj.

Egyik-másik:
Vanília - csoki: mindenképpen a csoki, a vanília lányoknak való, és íze sincs.
Sör - bor: egyik se
Szárazföld - tenger: szárazföld, mert abban nehezebben lehet elsüllyedni
Fekete - fehér: fehér
Hideg - meleg: inkább meleg, az kellemesebb érzés
Nap - Hold: Hold, mert az érdekesebben és gyakrabban fogyatkozik, és mindeközben bele is lehet nézni.
Állat - ember: állat, mert ők érzelmileg fejlettebbek nálunk
Rend - rendetlenség: rend, de csak ha nem sérti az elemi alakzat transzlációs tulajdonságait legalább két dimenzióban

Közösség:
Szeretsz vásárolni? nem, mert általában speciális igényeim vannak, és emiatt gyűlölöm, ha közben figyelnek. Az az én dolgom, hogy mit veszek. És legtöbbször nem is forgalmaznak olyat.
Szeretsz emberekkel találkozni? csak akkor, ha már legalább olyan szinten ismerem, hogy tudom, melyik évszakban van a szülinapja
Hogy jössz ki a környezeteddel? az a környezetemtől függ
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? "error 404"
Szeretsz középpontban lenni? nem, mert csak azok az emberek vannak a középpontban, akik nem tudnak a háttérből irányítani
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? pfúj, nem
És ha szomorúak? nem bánom... de akkor ne rinyáljanak, csak csendben húzzák meg magukat
Milyennek tartanak a többiek? kérdezzük meg a többieket, mert nekem mindig mást mondanak

Előfordult már, hogy:
Ültél már repülőn? nem, de egyszer szeretnék
Voltál külföldön? Igen, legtöbbet Ausztriában, a sorban második Itália.
Sírtál mások előtt? előfordult már...
Másztál fára? az erdőben volt két saját fám, és napokat töltöttem ott fent (de persze nem egyhuzamban)
Találkoztál már híres emberrel? Egyszer Pesten a piros lámpánál Levente Péter észrevette, hogy integetünk neki, odajött az ablakhoz, mesimogatta a fejemet, és azt mondta, hogy nagyon szeressük a szüleinket, mert ők is nagyon szeretnek minket.
Eltört egy csontod? ha a koponya annak számít, akkor már sokszor
Be kellett feküdnöd kórházba? igen, amikor megszülettem. Nem volt semmi bajom, de azért megfigyeltek. Hülye kérdés. Mindenki kórházban születik.
Telefonbetyárkodtál? régen igen, de meguntam. Egy idő után már nem olyan jó poén. Bele lehet fásulni.
Lógtál az iskolából? nem gyakran, mert tudtam, hogy magam alatt vágom a deszkát
Úsztál tengerben? amíg volt tenger, igen
Voltál templomban? Nagyon kicsi voltam, de a memóriám akkor működött a legjobban, ezért szinte az egész gyerekkoromra emlékszem 2 éves koromtól. Egyszer a nagymamám vitt el, olyan 4 éves lehettem, a nyírgyulaji templomba, egy reggeli misére. Nem volt rossz, érdekes dolgokat lehetett látni odabent.
Fent maradtál egész éjszaka? szilveszterkor igen, de csak úgy natúr, úgy nem rajongok érte
Táborban voltál? legutóbb a saját magam által szerevezett, "linux" fedőnevű szeletelős kanbuliban, végtelen mennyiségű nő, drog és pia között
Gondolatban megöltél valakit? nem élek vele, gyakorlatban célravezetőbb

Egyéb:
Jobb, vagy balkezes vagy? kétkezes vagyok. komolyan.
Mi van az egérpadodon? végeláthatatlan mennyiségű anyagszerkezettan jegyzet, és néhány firka (az anyagszerkezettan füzetem hátulját használom egérpadnak. régen a fizikát használtam, de az tönkrement már)
Mi van az ágyad alatt? szőnyeg
Mitől félsz a legjobban? ott van a sidebarom alján. A molyembertől. Ember nagyságú, összefüggő szőr borítja, nagy piros szemei vannak és kis csőröcskéje, és nem ad ki hangot, de ha megijesztik, olyan hangon sikítozik, mint egy hatéves kislány. Éjszaka jön be, ha égve hagyom a lámpát, és megesz. Gyerekek, soha ne hagyjátok feleslegesen égve a lámpát!
Mi jár most a fejedben? az, hogy kéne puska a holnapi vizsgámra, csak hát szóbeli lesz, úgyhogy ezt megszívtam
Vannak háziállataid? egy macskám van, de én emberszámba veszem, mert ő is tisztel engem

Múlt:
Akit a legjobban hiányolsz: jelenleg épp Melinda
Amit a legjobban hiányolsz: egy életcél jól jönne már végre
Életed legszebb időszaka: a 3-tól 8 éves időszakom
Életed legrosszabb időszaka: ez
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? abba az időpillanatba, amikor sikeresen működésbe helyeztem egy féragjárat-alapú időgépet, mert az idődilatációt kihasználandó, a járat ciklotronba vezetett vége maximum ennyi utazást tenne lehetővé
Egy dolog, amit megbántál: hogy nem buktam meg 12. végén
Egy dolog, amit elfelejtenél: hogy ki vagyok. Tök vicces lenne.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel? Először régész, aztán feltaláló, aztán űrhajós, most már csak simán nanotechnológus.

Jövő:
Állás: Sok pénz, hi-tech körülmények, barátságos légkör. És olyan tudományos felfedezés, hogy híresebb legyek a pápánál és Lara Croftnál.
Házasság: nem lesz, ha csak nem találok valakit, aki tekintettel lesz az AS-emre.
Gyerekek: Kizárt, hogy legyen, ki akarna ilyen apát, mint én vagyok. De ha lesz is, ne az én génjeimet örökölje. És max 2 legyen belőlük.
Fiad neve: mittomén még azt
Lányod neve: ezt se. majd a feleségemmel eldöntjük.
Hol fogsz lakni? Ha lesz olyan még, hogy Magyarország, akkor sopronban, de ha nem lesz, akkor valahol Kanadában.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva? Épp leellenőrzöm az érintőképernyős mozivásznamon, hogy a SZJA-m 1%-a, mind a 32 millió megérkezett-e az Autista Alapítvány számlájára, de közben a nejem, egy gyönyörű, szőke, kékszemű istennő szól nekem, hogy nem az én tesóm van a tévében? Megyek megnézni, és akkor látom, hogy az előzenekarok, Madonna, lemegy a színpadról, a Rolling Stonest kifütyülték, és a testvérem zenekara kezd játszani, mert az ő koncertjére hivatalosan is a legtöbb jegy kelt el, amit valaha eladtak a világon. Miután nyugtáztam, hogy tényleg ő az, beficcenek a saját magam által konstruált teleportomba, és elmegyek a melóba, az 51-es körzet időutazással foglalkozó részlegének nanotechnológiai kutatólaboratóriumába.

Kár, hogy nincs tovább, csinálnám még, csak ne kelljen tanulni.

polito

Sikerült elküldenem a beadandót éjfél előtt, 31-én. De meg akartam ide írni, hogy talán nem kellett volna. Jó pár sorral kevesebb lett mint a minimum terjedelem, az egészből kitűnik, hogy fogalmam sincs a politikáról, és ráadásul radikális szélsőjobbos dolgokat ecsetelek benne; szidom a kormányt mint a bokrot, az impotens államfőt és még olyanabb jelöltjeit, és minden második mondatom arra utal, hogy változás kéne már idehaza. A tábor alatt írtam meg kapkodva, nem is oda figyeltem, minden bekezdés után leálltam játszani egy negyed órát, így hát... olyan lett, amilyen. Nem volt más, el kellett küldenem, hátha valamit majd csak kapok érte, csak ne mondják rám is, hogy passzív voltam.
Erre most kapok neptunüzenetet, hogy már másnap megajánlották belőle az ötöst, és be is írták.
És most nem tudom eldönteni, hogy ez mázli, vagy a tudtom nélkül ilyen jó dolgozatokat írok.

Más: Hajtogassatok ti is Millenium Falcont.

1KLT - bulizárszó

Mivel ugye én voltam a házigizda úgy illik, hogy elmondjam, milyen volt a buli, és nekem hogyan tetszett.
Nos hát először is, mindenki eljött, aki igazán számít. Itt volt Nevembalint, Bemapó, Sherpa, és Nergál (direkt mindenkinek a nicknevét írom, mert végülis ez egy kocka-tábor, de büszkék vagyunk rá és letagadjuk), egy kicsit túl sok könnyű kaja volt, egy kicsit túl félelmetes volt kinyitni az ártalmatlan pezsgősüveget, Nergál egész pofásan megtanult CSézni, Nevembalint meg irigylésre méltóan lavírozott programok terén a papírlaptopjával, (nem is értem, miért papírlaptop, amikor mindent tudott, amit a többiek), egy kicsit túl csúcs volt nekünk Sherpa gépe és szaktudása, és Bemapó is egy fokkal közveszélyesebb volt a kelleténél, pláne az a gombás mártás, de még szerencse, hogy nem mertem megkóstolni. De hát nem is az volt a lényeg. És a közhiedelemmel ellentétben nem is a Linux. Bemapó gépe hosszú órákra oprendszer nélkül maradt, és végül összesen mindössze két linuxot telepítettünk tizenkét rövid* óra alatt, de azok is a sutba vágódtak, mert egyrészt nem tudtuk jól kezelni a kialakult oprendszert, másrészt a fene akart vele foglalkozni szilveszter este, amikor minden adott volt egy frankó lanos CS-partyhoz. Az est igazi sztárja** érthetetlen okokból mégsem a CS volt, nem is a linux és nem is a Honfoglaló, hanem egy gagyi kis játék, amiben egy acélból készült mamuttal kell vágtatni a sivatagban, és lelőni a tankokat és a repülőket, és amit nem átallok ide kitenni, mert mostantól minden KLT-nek ez a kis programocska lesz a kabalaállata, nem érdekel, hogy licenszelt. Aki még nem tette volna, próbálja ki, állat jó.
Ezen kívül rövidebbek lettünk egy rakás tortillával és chipssel, három doboz gyümölcslével, két üveg pezsgővel, majdnem egy méregdrága monitorral (az a rész azért megizzasztott egy kicsit), és egy USB-s wifi adapterrrel, amibe valaki sajnos belerúgott, az események olyan gyorsan peregtek, hogy az összes szem- és fültanú kihallgatása után sem sikerült rekonstruálnunk a történteket, de az egészet ráfogtuk Bemapóra, mert őrá nagyon jól ráillett a bűnbak szerepe. Szegény kis USB-stick az elején sokkot kaphatott, mert hol villogott, hol nem, aztán nagyjából magához tért, és egész lelkét kiadta szegénykém, mert tudta, hogy a házban egyedül ő képes netet varázsolni Sherpa gépére. Így végülis még működik, de csak akkor, ha derékban nyomást fejtünk ki a mikorcsipjére, és én meg a tábor után a romok takarítása közben azon gondolkoztam, hogy fogom ezt megmagyarázni apáéknak.
Jó volt na, idén is kéne ilyet rendezni, a plakát szövegét már meg is írtam, csak még az alváshoz kéne visszaszoknom, úgyhogy megyek is. És ma reggel, pont a tábor végén a hó is elkezdett eredni, úgyhogy nagyon jó hangulatban telt a mai napom. Kira volt.

* Szerintem tényleg rövid volt. Idén valamikor reggel kéne kezdeni és másnap este befejezni.
** erről a szóról, hogy sztárja, eszembe jut az a magyar szó, amiben a legtöbb mássalhangzó van egymás mellett, a parasztsztrájk