Azér' jók vagytok már. Senkivel nem történik semmi, Komlóstetőn kívül megállt az élet, a levegőrészecskék merev mozdulatlanságba dermedtek, az örök időkre leragadt Napból áramló napfény pedig lágyan megtörik az éppen leeső de félúton megállt vízcseppben, illetve rosszul mondom, mert fény sincs, a fotonok édes álmukat alusszák éjfekete párnájukon, miközben a Teremtő a mozdulatlan naprendszert szemlélve gyorsan odakiállt Atlasznak: "Tartsad hé, a többi bolygót is, mer' leesnek!" majd sóhajtva megjegyzi: "Nem lesz ez így jó..."
És bizony nem jó. Mert ha megállnak a bolygók, instabillá válik a pályájuk, és az örök fiatalság ugyan megvalósul, de egy belső szemlélő mindebből semmit sem vesz észre, a suli udvarán Petike most már örökké Szilvit fogja bámulni, és agyvelejében mostantól csak egy gondolat fog újra és újra visszatérni "Meg kéne húznom a copfját."

Bezzeg én, aki akkor is ontja magából a szókapcsolatokat, mikor nincs érdemes gondolatfoszlány elmémben, képes voltam bekezdéseken keresztül ömlengeni, pedig csak annyit akartam leírni, hogy megjöttek a matricák, és kicsit bénábbak, mint vártam, és kisebbek is, feleakkorák, de úgy tűnik, hogy szupertartósak, mert valami hiperszuper UV-laminált réteg van rajtuk, és nem is tudom, mit fogok kezdeni kilenccel. Mondjuk ha már ilyen drágák voltak, legyenek is jók. De a Lézerponttól ennyi telik.
Na. Én írtam ma bejegyzést. Pedig nem is történt semmi. Asszem ez példaértékű lehet.