Azt vettem észre, hogy ösztönösen menekülök bármiféle szociális kapcsolat létrejötte elől. És azt is észrevettem, hogy sose voltam még szerelmes két hétnél tovább.
(Szinte most látom az arcokat: ajjaj koppány, mi fog ebből kisülni már megint?)
Mi lesz így velem még ötven évig? Amúgy ha valaki nem foglalkozik velem, nem is veszi észre, hogy valami nem stimmel nálam. Ez már jó jel. Tök fura dolog két aggyal gondolkozni: a saját, mondjuk így alternatív módon bedrótozott agykérgemmel és a többiek neurotipikus agyával, bár az még nem megy olyan jól. Pedig... hú, most be kell fejeznem, mert ha folytatnám, akkor már túl hosszú lenne ez a bejegyzés.