Autodidakta módon fejlesztem magam hidrodinamikából. Tiszta őrült vagyok.
Nem, a dolog nem ennyire egyszerű, ez hosszú történet. El is mesélem.
A cselekmény szálai múlt hét csütörtökre nyúlnak vissza, Huba az éjszaka közepén arra ébredt, hogy a földszinti bojler olyan hangokat adott ki, mint egy hajókürt, és majd szétrobban az erőlködéstől, odakint meg a garázs előtt a föld alól spriccel fel a víz, egy méter agyagos földön és tíz centi kőkemény betonon keresztül. Ergo csőrepedés van, fel kell ásni a garázs előtti kocsibejárót. Nincs víz, péntek reggel apa elzárta a fő vízcsapot, és szerzett egy hiltifúrót és vésőkalapácsot, hogy majd mi erösek leszünk és megnézzük, mi az ábra a föld alatt. Mivel még sose fúrtam és véstem betont, segítettem neki. (Meg ugye tanulni se kellett a hétvégén semmit, szóval volt időm.) Szombat estére lyukakat fúrtunk, megadva egy téglalap körvonalait. Minden 3. lyuk után egy órát pihentetni kellett a fúrót, mert a gyémánthegye ellenére is túlmelegedett. A fúrásra amúgy azért volt szükség, mert ha elkezdünk ott barmolni a vésővel, akkor így legalább frankón a fúrás mentén fog töredezni a beton, nem összevissza.
Vasárnap reggel neki is kezdtünk a vésővel, úgy kapta széjjel a tízcentis betonszekezetet, mint az atom. Utána meg mit volt mit, elkeztük ásni a földet remélve, hogy legalább a csővezeték felett vagyunk. Az lett volna a jó, ha találunk egy hullát, vagy egy láda kalózok rabolta aranyat azokból az időkből, amikor derék Komlós hegyeit még tenger borította, és kalózok fosztogatták a szárazföldi patkányok lélekvesztőit. Ehelyett megtaláltuk a szennyvizet. De ivóvíz sehol.
Körbeástuk, és kiderült, hogy ahol a házból jön ki a szennyvíz, ott a föld alatt a házunk alatt egy óriási üreg van => a házunkat csak a lélek tartja, de legalábbis levegőre épült. Nem sokkal ezután a vízvezetéket is megtaláltuk, a szennyvíz alatt fut közvetlenül, de nem tapintottunk rajta törést. Apa megnyitotta fő vízcsapot, hogy vajh' mi fog történni, erre a ház alatti üregből ömlött ki egy vízesés, tehát ott van valahol eltörve a cső.
Úgyhogy hétfőn meg is jött a vízvezetékszerelő, és egy gumislaggal áthidalta a törést, bár fogalmam sincs, hogy csinálta, ez az ő szakmája. Én most épp azzal vagyok elfoglalva, hogy a kis kavicsokat próbálom a zuhannyal úgy terelni, hogy lefollyanak a lefolyón. Nem könnyű munka.
Nem, a dolog nem ennyire egyszerű, ez hosszú történet. El is mesélem.
A cselekmény szálai múlt hét csütörtökre nyúlnak vissza, Huba az éjszaka közepén arra ébredt, hogy a földszinti bojler olyan hangokat adott ki, mint egy hajókürt, és majd szétrobban az erőlködéstől, odakint meg a garázs előtt a föld alól spriccel fel a víz, egy méter agyagos földön és tíz centi kőkemény betonon keresztül. Ergo csőrepedés van, fel kell ásni a garázs előtti kocsibejárót. Nincs víz, péntek reggel apa elzárta a fő vízcsapot, és szerzett egy hiltifúrót és vésőkalapácsot, hogy majd mi erösek leszünk és megnézzük, mi az ábra a föld alatt. Mivel még sose fúrtam és véstem betont, segítettem neki. (Meg ugye tanulni se kellett a hétvégén semmit, szóval volt időm.) Szombat estére lyukakat fúrtunk, megadva egy téglalap körvonalait. Minden 3. lyuk után egy órát pihentetni kellett a fúrót, mert a gyémánthegye ellenére is túlmelegedett. A fúrásra amúgy azért volt szükség, mert ha elkezdünk ott barmolni a vésővel, akkor így legalább frankón a fúrás mentén fog töredezni a beton, nem összevissza.
Vasárnap reggel neki is kezdtünk a vésővel, úgy kapta széjjel a tízcentis betonszekezetet, mint az atom. Utána meg mit volt mit, elkeztük ásni a földet remélve, hogy legalább a csővezeték felett vagyunk. Az lett volna a jó, ha találunk egy hullát, vagy egy láda kalózok rabolta aranyat azokból az időkből, amikor derék Komlós hegyeit még tenger borította, és kalózok fosztogatták a szárazföldi patkányok lélekvesztőit. Ehelyett megtaláltuk a szennyvizet. De ivóvíz sehol.
Körbeástuk, és kiderült, hogy ahol a házból jön ki a szennyvíz, ott a föld alatt a házunk alatt egy óriási üreg van => a házunkat csak a lélek tartja, de legalábbis levegőre épült. Nem sokkal ezután a vízvezetéket is megtaláltuk, a szennyvíz alatt fut közvetlenül, de nem tapintottunk rajta törést. Apa megnyitotta fő vízcsapot, hogy vajh' mi fog történni, erre a ház alatti üregből ömlött ki egy vízesés, tehát ott van valahol eltörve a cső.
Úgyhogy hétfőn meg is jött a vízvezetékszerelő, és egy gumislaggal áthidalta a törést, bár fogalmam sincs, hogy csinálta, ez az ő szakmája. Én most épp azzal vagyok elfoglalva, hogy a kis kavicsokat próbálom a zuhannyal úgy terelni, hogy lefollyanak a lefolyón. Nem könnyű munka.
0 komment:
Megjegyzés küldése