Érdekes, hogy az oktatóinknál ki hogy fogja fel a "tanítás" és "mérnökképzés" fogalmakat. Ott van pölö a matek. Ma megtanultuk használni az n-dimenziójú vektorokat, a komplex számokkal való műveleteket és a determinánsokat. És óra végén korrekt tájékoztatást kaptunk arról, hogy mindezt miért tanultuk, egy közgazdaságtani példán keresztül szemléltették nekünk, hogy mit kezdhetünk újonnan megszerzett tudásunkkal. Aztán ott van az anyagszerkezettan, ahol minden apró kis mozzanatot köznapi példákkal (nagymama relatív sűrűsége egy adott térrészben a lakás teljes térfogatát tekintve) (hogyan változik a nagymama mozgása során leírt pálya, ha nagypapa is belép a szobába) (diszlokáció szemléltetése egy macska bal fülének tetejével), és kétségbeesetten kérdezte az oktató, hogy hallott-e már valaki a molekulákról, de senki nem bólogatott, de nem azért mert nem hallottunk róla, hanem mert b_sztunk odafi álmosak voltunk. De ő legalább azt akarja, hogy mindent tudjunk.
Ott van még a közgáz, ahol a tanár azzal kezdte az idei anyagot, hogy mi műszakiak vagyunk, ezért nem fog vezetni katalógust, oda se kell figyelni rá órán, az egyetlen feltétel, hogy a vizsgát majd 30% felett teljesítsük, és akkor békén fog minket hagyni.
Mert aztán ott van a holnapi kémiaGY, azon például olyan az oktató, hogy ha valamit nem tudunk, otthon nézzünk utána, ha valamit meg akarunk tanulni, akkor otthon tanuljuk meg. De akkor minek járok egyetemre?

Én azt mondom, az oktató azért van, hogy akár unalmasan is, de minden részletre kiterjedően magyarázza el a zzanyagot, a diák meg azért van, hogy ott legyen, amikor az oktató magyaráz, mert akkor otthon könnyebb lesz tanulni.