2008. szeptember 10., szerda

harmadik nap, harmadik rész

A kémia Gy-re bejött a csávó, viszonylag fiatal, majd közölte, hogy nem fog a két óra között szünetet tartani, és a múltkori felmérő katasztrofálisan sikerült, úgyhogy mindenkit szívatni fog a táblánál, amíg fejből nem fogjuk tudni, hogy melyik ion milyen vegyértékű és milyen sókat alkot, és három hét múlva ZH-t írunk belőle.
Az óra ennek jegyében telt.
Politológiára már úgy ültem be utána, hogy bármi jöhet, ennél csak jobb lehet. És jobb is lett, mert elmaradt, nem jött be senki.

Most pedig épp a rádiót hallgatom, és tökre zavaró, hogy az átlagember csak annyit tud az LHC-ről, hogy egy új részecskegyorsító, és hogy összeroppantja az univerzumot. Hülyeség. A műsorvezető most épp arról faggatja az egyik tudóst, hogy akkor ezen a héten ugye nem tűnik el az univerzum.
De ha venné a fáradságot és utánanézne egy kicsit a működésének és az egész dolog elvi hátterének, simán rájöhetne, hogy a tudósok csak poénból találták ki, hogy összedől a világ. Mer mér' dőlne. Attól, hogy két proton összeütközik? Néha tényleg csodálkozom, hogy némelyek vagy tényleg síkhülyék, vagy jópofizásból azt játsszák meg. Ha meg riportot akarnak készíteni, miért nem készült fel előtte? Ha valaki azt a szót hallja, hogy részecskegyorsító, akkor nem az lenne a megfelelő reakció, hogy sikítva menekülünk a világból, hanem az, hogy megkérdezzük: az meg mi? Ez a különbség az ember és az értelmes ember között. Az értelmes embereknek általában van tudásvágya.
Ez kicsit olyan, mint amikor Talma világbajnok lett. Azelőtt a kutyát se érdekelte, és utána hirtelen előjött a "én végig neki szurkoltam, csak titokban"-effektus. Nem szeretem az ilyet. Inkább csak az foglalkozzon vele, akit érdekel. Mert aztán a hetvenéves Józsibácsi a Moszkva-tér melletti kis garzonában azért fog szívrohamot kapni, mert örül, hogy nem szippantotta be egy nanométeres kiterjedésű fekete lyuk.