Sci-fi írók kedvenc témája az, hogy a világ egyes helyein, vagy egyes távoli bolygókon más sebességgel folyik az élet, és vannak humanoid lények, amik percek alatt leélik az életüket, meg vannak helyek, ahol mondjuk egy órányi esemény lezajlásához egy emberi hét kell. Meg hogy az élet pillanatfelvételekből áll, ezért az idő folyását nagyon relatívnak kell vennünk, nem biztos, hogy amit mi, emberek az idő sebességének érzékelünk, az általános érvényű, és mindenhol annyi.
- Egyrészt bármennyire is hinnénk az ellenkezőjét, a tudomány mai állása szerint egyelőre az értelmes élet csak ezen a bolygón létezik, ezért teljes joggal általánosíthatunk, és kijelenthetjük, hogy az idő sebessége mindenhol pont olyan, amilyen nekünk jó.
- Másrészt a gravitáció nagyon jelentősen tudja torzítani az idő folyását, az addig oké. Viszont ha valaki egy fekete lyuk körül keringő bolygóra látogat, akkor a gravitáció rá is hatni fog, ezért nem fogja azt érzékelni, hogy mindenki milyen lassú, hanem éppen azt fogja érzékelni, hogy mindenki milyen normális. Valójában csak fényévekkel arrébb lehetne érzékelni azt, hogy odaát minden milyen lassú.
- Harmadrészt ez az egész azért nem reális, mert az élet, mint bonyolult kémiai reakciók hálózata, főként diffúziókontrollált folyamat, a diffúziónak meg minden rendszerben adott sebessége van. Adott hőmérséklet és koncentráció mellett. A hőmérséklet pedig, ami alatt egy élet létezhet, adva van: a folyékony víz (0 °C) megjelenésétől kb. 120 °C-ig, bonyolult értelmes élet esetén mondjuk számoljunk 40-50 °C-al, mert ezen a hőmérsékleten már elkezdődik egyes fehérjék kicsapódása a szervezetben. Márpedig egy életnek szükségszerűen tartalmaznia kell olyan karbon-láncú építőelemeket, melyek konfigurációja ilyen hőmérsékletek mellett megváltozik, azaz a lánc denaturálódik. De akkor is, egy ~100 kelvines tartomány nem elegendő ahhoz, hogy a diffúzió, ebből következőleg az élet sebessége drasztikusan megváltozzon.

Tehát ez a sci-fi ötlet baromság.