(22.46.27) koppa'ny: én is szeretem az olyan párokat, akik hozzánk hasonlóan régóta vannak együtt és szeretik egymást
(22.46.33) M: :)
(22.46.40) M: nagyon kevesen maradtak
(22.46.45) M: botiék szinte
(22.46.47) koppa'ny: egyfajta szövetség ez közöttünk, amit nem mondunk ki, és nem is nyilvánul meg semmiben, csak tudjuk róluk, és biztos ők is rólunk
(22.47.10) koppa'ny: aztán persze rohadt nagyot csalódunk amikor szétmennek, és onnantól nem léteznek többé
(22.47.16) koppa'ny: egyre fogyatkozik ez a kis társaság
(22.47.31) koppa'ny: de mi legalább őrizzük a lángot az idők végezetéig
(22.47.37) koppa'ny: hogy legyen kinek ránk mosolyognia, olyan pároknak, akik utánunk következnek, és tovább őrzik a lángot
(22.47.37) M: igen
(22.47.38) M: :))

Szerda éjjel. Vannak, akik azzal vannak épp elfoglalva, hogy minősíthetetlen kivitelezésű instagram képeket tesznek fel fészre arról, ahogy éppen dohányoznak. Mások épp most indulnak a Rocky dallas-partijára, ahol amikor megszólal a Dallas főcímdala, itallocsolás van, bármit is jelentsen ez. Én pedig csak itt ülök és masturbating képlékenyalakító eljárásokat irodalmazok, hogy a holdjárónk ne törött gerinccel érkezzen majd a reolitos talajra odafent.

Én most ezért a posztért nagyon le leszek oltva, de be kell vallanom, hogy én nem szeretem a menedzsmentet, a külkert, meg a hasonló bullshitelős szarokat. Bent ülök órán, hallgatom ahogy a tanár disszeminációról magyaráz meg PR-ról, meg esélyegyenlőségről, és azon gondolkozom hogy bazmeg, gyakorlati szakemberek, neadjisten mérnökök intéznék ezeket a dolgokat a fő tevékenységük mellett, sokkal jobban el lennének intézve. Nem lennének túltárgyalva, nem lennének pátoszos megfoghatatlan eu-direktívák, amiken évekig agyaltak hogy jól meg legyenek fogalmazva, csak lenne egy egyszerűségre optimalizált forráselosztási folyamat, meg lenne egy műszaki vezető aki megmondja hogy mi van és mi nincs, és kész. Nem lenne tökölés, nem lenne rengeteg léleakasztás a sok szövegelésre a semmiről, és még én is tudnék haladni a laborban és profitot termelni a munkámmal ahelyett, hogy éppen ezt a szart hallgatom még órákig.

A rapperlét rákfenéje, hogy ha nem szólnak rájuk sokáig hogy szar amit csinálnak, akkor egy idő után elképesztően elkezdik magukat isteníteni meg öntömjénezni. Pedig ők csak középszerű, felszínes értelmű verset szavalnak, miközben repetitív béna dallamtöredék megy a háttérben.

 

Péntek éjjel. No2 önszorgalomból írt puli tanulmány leadva, ma egész nap a laborban gitároztam, holnap próba.