Legyen a neve Dé. Gyerekkora ismerem, az öcsém osztálytársa volt még valamikor egy évtizeden keresztül, meg a szomszédunk. Dé összejött nekem egy sokadik ági távoli rokonommal ott a hermanban, akit nevezzünk Zsének. Egyébként Dé szülei is nagy haverjaink, folyton áradoznak Déről, hogy milyen okos srác, meg milyen komoly, meg milyen jó. Hát jó, ha ők mondják, biztosan. Bár ez már gyerekkoromban is felmerült, hogy ha Dé a két fiuk közül az egyik, akkor nem lehet olyan releváns viszonyítási alapjuk, mintha mondjuk valaki más gyerekét nevelnék. Mindegy. Egyébként Dé és Zsé nagyon jól elvoltak egymással, közös képeket pakoltak fel fészre, bizonyítandó, hogy szerelmesek, nincs ezzel baj. Illetve nem is bizonyítandó, egy bizonyos szint után már nem azért rak fel valaki közös képet a közösségi oldalakra, hanem azért, mert ez így természetes. Azt ábrázolja, hogy ők tényleg együtt vannak. Ezzel sincs baj.

Aztán ma délelőtt látom, hogy Dé in relationship with valaki ismeretlen valaki.

Hogy a szakítós státuszt egyből kitörlik, hogy ne lássa senki, mert gáz, azt meg tudom érteni. De nem is csoda, mert lehet hogy Zsé megmaradt zsenge szőrű jámbor ártatlan báránykának (not sure), de Dé tükörbenfotózós felhajtott galléros keménykedős profilképe egyértelműen elárulja, hogy ő újabban melyik társadalmi réteg tagjának vallja magát. Mindenesetre ez szomorú. Ha nem is gondoltam komolyan hogy akár csak öt-tíz évig együtt is maradnak, azért mégiscsak bíztam bennük valamennyire. Sad.
Az lehet, hogy valaki élvezi az életét és olyan emberrel jön össze akivel nem hosszú távra tervez, de ezzel valójában mások örömét rondítja be. Nekem legalábbis valamennyire beárnyékolná, ha kiderülne, hogy nem kölcsönös az, hogy M nekem az első. Az emberek többsége ma már természetesnek veszi, hogy senki sem első a másiknak. És ez sad. És ez nem tudom miért van, de gondolkozom rajta. Nyilvánvaló következtetés, hogy azért, mert olyanok nyilvánítják ki társaknak egymást, akik valójában nem illenek össze. De mi visz erre rá valakit?
Hát, többféle magyarázat lehet szerintem. Lehet, hogy örülnek, hogy végre találtak valakit, és beérik vele. És jönnek a közhelyek, hogy "hibáikkal együtt kell elfogadni másokat", de ez hosszú távon nem megy. Valójában olyan embert kell keresni, aki hibátlan. Közhely az is, hogy olyan ember nincs. Elárulom, hogy de van, csak venni kell a fáradságot megtalálni. Nem kell görcsösen, attól nem jön előbb, ez már a vonzás törvénye kategória. Olyan magyarázat is létezik, hogy legalább egyikőjük nincs tisztában a másik személyiségével, ez a klasszikus "nem tudtam, hogy ilyen" válasz. Ezt én azért vetném el, mert akik együtt vannak, azok nem hogy megismerik egymás személyiségét, de alakítják is egymásét. Így ha eddig nem is olyan volt, ha szeret téged, elég nagy a lehetősége, hogy de olyanná válik. A többi lehetőségen még gondolkozom.