Komlóstető, buszmegálló, a lemenő esti Nap fénye lágyan súrolja arcát. Állunk a megállóban, összebújva, ölelkezve, mint egy szerelmespár. Egy kicsivel odébb egy tinilány, egy idősebb néni és egy (láthatóan táppal) kigyúrt, kokszos csávó izompólóban, napszemüveggel és buzi kristályköves fülbevalóval. Minket néz, nem is kicsit wtf arckifejezéssel, ahogy M és én egymást átölelve, romantikus búgó hangon bájcsevegünk arról, hogy a trópusi égövön a fák azért nőnek magasabbra a szárazabb vidékekhez képest, mert a kis sugarú tracheáikban a kapilláris erő bár meglehetősen magasra emeli fel a meniszkuszt, ez viszonylag alacsony folyadékárammal is jár, amit meg is lehet érteni, tekintetve véve az ottani levegő relatív páratartalmát.