Eddig 168 bejegyzés született ebben a blogban, ami azt jelenti, hogy ha minden órában írnék ide valamit, pont egy hét alatt végeznék vele.
És mivel nekem van egyedül notebookom a családban, én vállaltam egyedül azt az örömteli és egyben megtisztelő feladatot, hogy a család által felhalmozott több 1000-es könyvtengerben rendet teremtsek és rendszerezzem az összeset.
És még az a bajom, hogy kétféle könyvem van:
Van az ismeretterjesztő könyv, amivel az a baj, hogy amikor olvasom, dedósak érzem magam, annyira alapszinten és szájbarágósan magarázza az Einstein-Rosen hidak és a kozmikus húrok létrejöttét. Ugyanakkor semmi extrát nem közöl róluk, ami engem érdekelne. Ilyenkor szoktam a kezembe vennni a második fajtát:
Van a szakkönyv, ami ugyan érdekes módon és teljeskörűen tárgyalja az E-R hidakat, azonban a kozmikus húrokról egy szót sem ejt, és ha jól megnézem, másról sem, csak a hidakról.
Miért nem lehet olyan könyveket gyártani, amik egyrészt nem lexikonok, másrészt meg minden témát teljeskörűen tárgyalnak?
Ez a baj a mai tudósokkal, hogy csak egy dologhoz értenek nagyon, a többihez nem.
Már három napja nézegetem a könyveimet, hogy a beígért tudományos cikket megírjam ide, de semmi érdekeset nem találtam még. Úgyhogy lehet, hogy unalmamban részletesen ki fogom fejteni egy működő időgép vázlatos felépítését.