özönvíz

Most ment itt el ez a zivatar záporozó jéggel, folyamatos villámokkal, dörgéssel, áthatolhatatlan esőfüggönnyel, viharos széllel, meg mindennel, amit csak el lehet képzelni, én pedig azt csináltam, hogy mezítláb kiálltam az utca közepén a lefelé hömpölygő, mély jeges áradatba. Tisztára jó érzés volt. A még meleg aszfalt és a hideg víz kettőse valami ilyen spirituális izét adott, ilyen élményt vagy mit. Tiszára mint ha a tiszaparton lennék, lehet döngölni az iszapot.
Jól átázott a ruhám, csupa csurom víz vagyok, ez a szöveg meg tele lett pakolva mindenféle jelzővel, úgyhogy ha ez most vers lenne, akkor elmondhatnám, hogy "nagy erejű költői kép"-pel indítottam.
Szegény Cézár az autó alatt húzta meg magát, aztán előmerészkedett, és átrohant az utánfutó alá. És szerencsére nem csapott villám a szomszéd routerébe sem, azér' tudom most ezt megírni.

Valakinek megígértem, hogy elmegyek futni az erdőbe, hogy formában tartsam magam, és hogy-hogy nem, éppen akkor akartam elindulni, amikor éppen a cserepes kóróinkat virágainkat döntögette fel a tájfun, de amikor láttam, hogy a jég porrá zúzza az oldalára dőlt, tehetetlen növény bimbódzó, zsenge hajtásait, úgy döntöttem, inkább holnapra halasztom a dolgot. Bocsi érte :P
De lehet, hogy inkább most megyek még, mindig is ki szerettem volna próbálni, milyen gumicsizmában futni. És az erdőben se lesznek sokan szerintem. Szerintem. Bár ha más is olyan "lökött", mint én vagyok, biztos nagy tömeg lesz. Úgyhogy sietek is.