error

Emlékszem még az első hibás válaszomra, amit az áltosiskolában adtam. Tisztán emlékszem. Borús idő volt, kábé reggel 10 óra lehetett, olyan október környékén. Első osztály természetesen. Már úgy gondoltam, nem is tudnak tőlem olyat kérdezni, amit ne tudnék. Amikor a tanítónéni kihívott a táblához. Éppen a kettős mássalhangzókat tanultuk.
- Az esső hány s ?
- Kettő. - válaszoltam.
- Nem, mert csak egy.
- De hát... ahogy ejtjük, úgy írjuk, nem? Esik az esső...
- Nem, hanem azért eső, mert lefelé esik.
- Ja... - azzal helyrekullogtam.
De az essőn kívül egy másik fontos dolgot is megtanultam a hibámból. Azt, hogy a nyelvtani szabályok ellentmondanak saját maguknak. Később aztán természetesen kiderült, hogy nem csak a nyelvtani, hanem az összes ember alkotta szabály.

UI: Most olvasom a Biblia kódját, és úgy döntöttem, hogy ha kicsit nagyobb leszek és több pénzem lesz, elutazom a Holt-tengerhez Liszani félszigetre a Mazra nevű település mellé ásatásokat folytatni, és meg fogom találni az emberi sablont, a Biblia kódkulcsát és az első ember DNS-kódját az obeliszkekre vésve az acélbárkában. Talán a kódolót is megtalálom, aki folyamatosan kódolta az emberiség jövőjét idősíkoktól függetlenül.
Írtóra hátborzongató egy könyv. Aki olvasta, most tudja, miről beszélek. Aki meg nem, hát minden benne van a Bibliában. Szó szerint minden.